2010. március 30., kedd

Jeaniene Frost - At Grave's End - Síri csendben


Fülszöveg: Cat Crawfield és élőhalott szerelme, Bones összeszokott párost alkot. Számos csatát nyertek a halandók oldalán az elvetemült vámpírok ellen, de most fordult a kocka. Cat hiába él rejtőzködő életet, ellenségei leleplezik, és ez akár az életébe is kerülhet. Eközben Bones egykori szerelme, a fekete mágia ismerője is a nyomukban liheg, és Cat ügyessége és esze ez egyszer kevésnek bizonyul a gonosz hatalma ellen. Csakis vámpírösztönében bízhat, ha meg akarja menteni szerelmét a síron túli sírtól.
Az előző kötet végén Cat és Bones együtt maradt, happy minden, így teljes nyugalommal vágtam neki a 3. regénynek...
Hogy aztán jól felhúzzam magam azon, hogy mindig mikor egyenesbe kezdenének jönni a dolgok, jön valami eszement, hogy keresztbe tegyen. Frost rendesen beidegelt néhol - nem szeretem a jófejnek megismert mellészereplők kiiktatását példának okáért, és Cat néhol kissé idegesítő a 'Bones miért akar engem kímélni' morcogásával avagy Tate az 'egyszer még engem fogsz szeretni' hozzáállásával - de azt nem mondhatom, hogy bármikor is unatkoztam volna a könyv olvasása közben.
Túszejtés, vallatás, szövetség létrehozása, halál közelbe sodró sérülések, vámpírrá tétel, öngyilkos bomba merénylők, álruhás bevetés, zombik, fekete mágia, fantomok, új képességek, kevesebb tüzes szerelmi jelenet, féltékenység, párviadal, sokkoló haláleset(ek), spinoff sorozat főszereplőinek jól megoldott bemutatása és megkedveltetése... ha címszavakkal akarom jellemezni a könyvet.
Az, ahogyan a főgonosz Patra szervezkedése magyarázatra kerül, valami hihetetlenül csavaros. Komolyan meg kellett állnom végiggondolni, hogy össze tudjam illeszteni a darabokat. Árulás, réges régi látomás, bosszú szex, elterelő hadműveletként a szeretett lény megtámadása, majd a fő célpont... aha, és megvolt, minden a helyére kattant. No és hogy maga Drakula is feltűnik? Valami zseniális! Ügyesen ötvözi az írónő, a mindenki által ismert legendák morzsáit a humorral. A "Mi van, Anne Rice nem válaszolt a hívásodra?" mondatnál már nagyon kellett a számat harapni, hogy a buszon fel ne kuncogjak. Ó, és még egy isteni humoros rész, amikor lelepleződik a drága mama titkos afférja. :)
Szóval Cat & Bones ez a kalandja is szuper, Spade és Denise kapcsolata megteszi az első tyúklépést, és végre igazán képbe jön Menceres. Azt hiszem a róluk szóló regényekre is hamar sort fogok keríteni.


2010/34.

Azt csiripelik a madarak (7)

Annyi felől szállnak az információk, hogy csak kapkodom a fejem. Megpróbálok egy csokorra valót összeszedni:
- A Kelly Kiadó után már az Ulpiust is megtalálhatjuk a Facebookon. Meglátjuk mennyire frissítik majd a fiókjukat.

- A Könyvmolyképző Kiadó honlapjára felkerült az első 3 Vámpírnaplók regény borítója.


- Maggie Stiefvater Bolognaiban volt ugyebár a Gyermekkönyvkiállításon. Az ő facebook lapjára felkerült egy olasz üzletben készült kép róla és a könyvéről. Katt a képért! Jó szokás szerint én a kínálatot böngésztem a mögötte lévő polcon. =)
- Még maradjuk kicsit a facebookon! Susan Wiggs miközben örül két könyvének a RITA díj döntősei közé kerülésének, megosztott két személyes képet is a rajongókkal. Az írónő az év könyvárusítójánál és ki tudja milyen apropóból édesanyja kutyusai társaságában.

- 2010.június 5-én majd két év után először, ismét a boltokba kerül egy új Stephenie Meyer írás. A 'The Short Second Life of Bree Tanner' egy újszülött vámpírról szól, aki eredetileg a Twilight Saga Eclipse kötetében szerepelt. Ezúttal egy 192 oldalas novella keménykötéses kiadásáról van szó, eszméletlen 13 dollárt is meghaladó áron. Igaz, egy ebből az amerikai vöröskereszt támogatására megy majd. Viszont, aki online el szeretné olvasni, az megteheti majd június 7 és július 5 között a www.breetanner.com oldalon.

- Sherrilyn Kenyon talpra állva a két napig tartó migrénjéből ismét juttatott egy kis morzsát a Nick könyvére váró rajongóknak. Twitterjén belinkelte a Nicknek választott szimbólumot. Ó, és ma megjelent a Bad Moon Rising papír kötésű verzója.

- Laurell K. Hamilton még mindig Párizsban van. (Engem meg esz a fene a belinkelt képei láttán.) De sikeresen átvészelte a teliholdat mindenféle vámpír és vérfarkas támadás nélkül.

- Lara Adrian hírlevelében ejtett pár szót Brock történetéről, a Taken By Midnight-ról (Midnight Breed / Éjfél szülöttei 8.). Megerősítette, hogy a hősnő Jenna Tucker-Darrow lesz (Alex barátnője az előző kötetből) és hogy sajnos csúszik a megjelenés az újra kiadások miatt, az új dátum: szeptember 28-a. Valamint az email végén beszámolt arról, hogy már készül a 9. regény, ami Hunter-ről fog szólni, és valamikor 2011 elején Deeper Than Midnight címmel fog kiadásra kerülni. Illetve, hogy a 10. könyv talán végre Sterling Chase (Havard) története lesz.

- Ma megjelent Amanda Quick legutóbbi Arcane Society regénye, a The Perfect Poison papírkötésben. akik hozzám hasonlóan még nem olvasták a Jones & Jones alapítását is elmesélő Calebről szóló történetet, azok kaptak egy kis ítelítőt a hírlevélben. Íme:
"Can we interest you in a glass of port?" Gabe asked. "I'd suggest you join us for some billiards but I know how you feel about games of chance these days."
Caleb turned and saw his cousin lounging in the doorway of the billiards room. Behind Gabe stood Thaddeus, a billiard cue in one hand, Both men had removed their evening coats, loosened their ties and rolled up their shirtsleeves.
"A glass of port sounds like an excellent idea." Caleb walked back toward them. "And so does a game of billiards. I assume the wager is an interesting one?"
Thaddeus and Gabe exchanged unreadable looks.
"You haven't played billiards with us in months," Gabe said.
"I've been busy. There hasn't been any time for billiards." Caleb peeled off his coat and slung it over the back of a chair. "What is the amount of the wager?"
Again, Gabe and Thaddeus looked at each other.
"You never place wagers," Gabe said. "Something about the inherent unpredictability of random chance, I believe."
"Billiards is not a game of random chance." Caleb went to the rack on the wall and selected a cue. "I have no objection to the occasional wager when I can estimate the probabilities involved."
"Very well." Thaddeus looked at Caleb across the width of the table. "Say a hundred pounds? It's just a friendly game among us cousins, after all."
"Make it a thousand," Caleb said. "It will be an even friendlier game that way."
Thaddeus grinned. "You're that sure of winning?"
"Tonight I cannot lose," Caleb said.
Some time later. Caleb replaced the cue in the rack. "Thank you, cousins. That was an invigorating interlude."
Gabe propped himself against the table. "You haven't played billiards in months yet you managed to take a thousand pounds off each of us tonight. What made you so sure you would win?"
Caleb collected his coat from the back of the chair and shrugged into it. "I was feeling lucky."
"One thing before you leave, cousin," Gabe said.
Caleb paused in the doorway and looked over his shoulder.
"What?"
"You may want to brush the dried leaves off the back of your coat before you return to the ballroom," Thaddeus said, straight-faced.
"Are those crushed flowers in your hair?" Gabe added. "I'm almost certain they are not in fashion for gentlemen this season."
Ja, és a könyvhöz készült egy kis trailer is:

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (3) - "Maggie Stiefvater: Borzongás & Lament"

Maggie Stiefvater – Borzongás (Shiver)
(magyar nyelven megjelent)


Egy tervezett sorozat első kötete ez a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám, de a tini korosztálynak is szívesen ajánlom [PR].


A könyv egy gyönyörű, megragadó történetet mesél el. A fiú, Sam kettős életet él. Nyáron a melegben ember, a hideg idővel azonban farkas alakját ölti, és ezt nem tudja befolyásolni. Az emberi ideje évről évre rövidül és érzi ez az utolsó éve.
Grace szereti azt a különleges sárga szemű farkast, akihez megpróbál telente időről időre közelebb kerülni, de az még soha sem hagyta, hogy megérintse. Hihetetlenül kötődik hozzá, tudja, hogy megmentette a többi farkastól, de nem emlékszik hogyan.

Aztán az események felgyorsulnak, immár emberként vannak együtt, közösen küzdve, hogy Sam ember maradhasson, bár ahogy az idő egyre hidegebb az esélyük egyre kevesebb.

Végre egy történet, ahol a szerelmesek nem félreértések, vagy egymás iránti bizalmatlanságból fakadó álproblémák áldozatai. Őszinték, ragaszkodók, tiszta érzésekkel egymás felé fordulók. Nincsenek a könyvben különleges varázslatok, vagy egetrengető történések, hatalmas nagy szavak, és mégis... talán éppen ezért megbabonázott. Megdöbbentően hiteles érzéseket közvetít. A lehető legegyszerűbben megmutatva nagyon mély érzésekkel teli emberi kapcsolatokat.

Stiefvater stílusát nagyon szeretem. A mondatszövésével megteremt egy ezer színben ragyogó hangulatokkal teli világot. Egy nagyon visszafogott, finom, melengető bebugyoláló világot, amiben nagyon jó elmerülni. Őszintén ajánlom mindenkinek, és nagyon várom a sorozat következő kötetét a Linger-t.


Maggie
Stiefvater – Lament (Panasz)

(Sajnos magyarul nem elérhető)


Egy sorozat első kötete ez a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].


A történet egy hárfás lányról szól, aki nagyon tehetséges, de a fizikai rosszullétig retteg a nyilvános szerepléstől. Aztán az egyik fellépésen csatlakozik hozzá egy nagyon furcsa fiú (Luke), akivel elképesztően jól tudnak együtt zenélni. A fiúnak titkai vannak, dolgok amiről nem képes beszélni, viszont sugall néhány dolgot a lánynak, pl. azt, hogy vannak emberek akik bármire képesek. Deirdre pedig kipróbálja. Ettől aztán feje tetejére áll a világ. A lánynak a kezébe röpülnek tárgyak, ha úgy akarja. Képes a gondolatolvasásra, lényeket lát akiket mások nem. A lány családjában a nagymama szintén látó, és figyelmezteti, hogy kerülje el a srácot, mert veszélyes. Deirdre érzelmei egyre mélyülnek a fiú iránt, miközben egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy bízhat-e benne. A történetben szerepel a lány egyetlen barátja James is, aki a sorozat második kötetében a Ballad-ban jut fontos szerephez.
A sílus a Stiefvatertől megszokott szívmelengetően varázslatos. Az érzések még a mesés háttércselekmény ellenére is tökéletesen hihetők, szinte tapinthatók a könyv sorai közt.

De,az írónő nem az a típus aki óckodik attól, hogy elveszejtsen egy főhőst. Ráadásul ez olyan ravaszul történt meg, hogy észre sem vettem, egészen addig, míg neki nem láttam a sorozat második kötetének, a Ballad-nak. És ez valahogy rettenetesen szíven ütött, talán éppen azért, mert ennyire sikerült megszerettetnie a szereplőket. Én félbehagytam az olvasást… persze egyszer ismét előveszem majd. Remélem, ha belevágsz kedves olvasó, te kitartóbb leszel nálam.


Akiknek a magyar olvasók sokat köszönhetnek: A fordítók (4) - Weisz Böbe

Akad olyan, akinek ismeretlen Karen Rose terjedelmes, de annál izgalmasabb krimisorozata? És létezik-e olyan valamire való paranormális romantikus regény kedvelő, akinek sejtése sincs a True Blood könyvekről? Ha valaki, netalán, igennel válaszolna a két fenti kérdésre, gyorsan bújjon el valahová, és vesse rá magát valamelyik sorozatra, mert nagyon jó kis olvasás élménnyel szegényebb a többiektől!
Az Ulpius kiadó múlt évben indította útjára idehaza mindkét sorozatot, s mivel érkezik a folytatás is, minden bizonnyal szépen alakulnak az eladási mutatók. S ki az, akinek részben köszönhetjük, hogy immár magyarul is élvezhetjük ezen sorozatok izgalmait?
Egy kedves, rátermett fordítónak, Weisz Böbének, vagy ahogyan netes oldalakon szerepel, lizocskának. Ismerkedjünk meg kicsit jobban vele!


- Örülök, hogy alkalmam adódik pár kérdés erejéig rabolni az idődet.
  • Mióta foglalkozol műfordítással?
Műfordítással csak 2008 márciusa óta foglalkozom „hivatásszerűen”, előtte teljesen más jellegű szövegeket fordítottam, jobbára angolra. Leghosszabb ideig, 2000-től közel tíz évig, egy sajtófigyelő cégnél dolgoztam, ahol napi sajtószemléket kellett a külföldi partnerek számára angolra fordítani, hogy tisztában legyenek az őket érintő magyarországi történésekkel. Korábban egy civil érdekképviseleti szervezettel dolgoztam alkalomszerűen EU-s pályázatok kapcsán, illetve folyamatosan vállalok apróbb munkákat is, mert szeretem a szakmai kihívásokat.
  • Mindig is tudtad, hogy szeretnél fordítással foglalkozni?
Viccből szoktam mondogatni, hogy én már négy évesen is erre készültem, mert valahányszor magnón idegen nyelvű dal szólalt meg, én rögtön énekelni kezdtem valamit magyarul. Valószínűleg már akkor bennem volt a késztetés, hogy minden nyelvi jelenség mögött értelmet keressek.
Legelőször a tanítóképző főiskolán, ahova angol nyelvoktatói szakra is jártam, készítettem műfordítást egy versenyre, ha jól emlékszem, 1995-ben. Igazából nem is akartam menni, csak a csoporttársaim olyan izgatottak voltak, és annyira unszoltak, hogy én is nevezzek be, hogy engedtem a szelíd erőszaknak. Az utolsó pillanatban adtam be a munkám, és nagy meglepetésemre első díjat nyertem.
Tudatosan nem készültem erre a pályára, inkább a pálya talált meg engem, és azóta sem enged. 2007-ben elvégeztem egy műfordítói tanfolyamot, mert akkor már tudtam, hogy el szeretnék jönni a munkahelyemről, és kíváncsi voltam, menne-e ez az irány is. Az évek során viszont annyi tapasztalatot halmoztam fel, hogy szeptemberben úgy döntöttem, beiratkozom az egyetemre a jogi, gazdasági, társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakfordítói képzésre, hogy végre rendszerbe kerüljön a tudásom, és persze még többet tanuljak. Most ez is a mindennapjaim része.

  • Tudsz-e valamit tanácsolni azoknak, akik szintén kacérkodnak ezzel a pályával?
Én a saját példámból kiindulva azt mondanám, minden alkalmat meg kell ragadni a fordítás gyakorlására, és mindenféle szöveggel meg kell próbálkozni. Számomra a tanfolyam nagyon hasznos volt, egy csomó olyan apróságra ráirányították a figyelmem, amit valószínűleg csak sok vargabetű árán vettem volna észre. Ráadásul az ember hozzászokik a tudathoz, hogy tökéletes szöveg nincs, mindenben van javítani, sőt, jobbitanivaló, és rengeteget tanul a mások megoldásaiból is.
Szerintem a műfordítás elég magányos elfoglaltság, jó dolog időnként mások munkáját is megfigyelni. Arra sem árt felkészülni, hogy nehéz munkát kapni egyik napról a másikra, főleg folyamatosan, tehát eleinte ne főállásban gondolkozzunk, mert csak több könyv után látható igazán, tényleg nekünk való-e ez a fajta munka, vagy sem. A teljes idejű távmunkát viszont mindenki gondolja át, mert akármennyire népszerűsítik, én tizennégy év otthonlét után azt mondom, rengeteg veszélye van, és úgy kell kialakítani az életet, hogy mindenképp kimozdulásra kényszerítse az embert. Számomra a gyerekek miatt optimális volt, de még így is nehéz…

  • Ismerhetik-e más fordításaidat a magyar olvasók?
Igen, legtöbbjük az Ulpius-ház Kiadónál jelent meg. Sorban a következők jelentek meg eddig: Joseph D’Lacey, Hús; Melissa de la Cruz, Beach Girl 2; Karen Rose, Halj meg értem; Karen Rose, Sikíts értem; Charlaine Harris, Holtak Klubja és a Vérszag második fele, és a Karó című novelláskötetből a Nyíltszíni harapás. Van több fordítás is, ami elkészült, de még megjelenés előtt áll, a két számomra legfontosabb Karen Rose Kill for Me-je, és Lesley Pearse Hope-ja. Joseph D’Laceytől még megjelent a Kúra című novella fordítása egy irodalmi magazinban, illetve a Vince Kiadó hamarosan megjelentet a holdprogramról egy könyvet, amelyben két fejezetet én fordítottam.
  • Akad-e közöttük olyan, amelyiket már újraolvastad, és esetleg volt-e olyasmi, amit ma már másként írnál?
Még nem mertem egyiket sem újraolvasni, nagyon félek, hogy mérges lennék magamra, ha a mostani szememmel észrevennék valami esetlenséget bennük. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot átírnék, mert közben rájöttem bizonyos fordulatok ügyesebb fordítására. Talán egy nyugodt pillanatomban előveszem őket.
Azt azonban nagyon szeretem, ha a szerkesztő javításait láthatom, és a kérdéses részeket megbeszélhetem vele, ebből mindig rengeteget tanulok, ami a következő munkámat tényleg megkönnyíti. Az olvasói vélemények számomra nélkülözhetetlenek, végül is ők a megrendelők, rettenetesen fontos lehet akár csak egyetlen apró megjegyzés is.
Egyszer a fórumon valaki megjegyezte, hogy túl kevés ést írok. Ezen elgondolkodtam, megnéztem a fordításomat, összevetettem az eredetivel, és úgy találtam, teljesen jogos az észrevétel. Látszólag apróság, mégis nagyon sokat nyom a latba.

  • Melyik volt eddig a legnehezebb munkád, és miért?
A legnehezebb az első volt, mert hirtelen tétje lett a munkámnak. Ráadásul meg kellett tanulnom összehangolni a műfordítást a munkahellyel, ami igazából csak a többedik könyvre sikerült valamennyire. Nehéz volt azért is, mert addig angolra fordítottam, és meg kellett tanulnom visszafelé is gondolkodni, ami cseppet sem ment könnyen. Sokszor fordult elő, hogy előbb meg kellett gondolatban keresnem azt a magyar szót, amiről azt a bizonyos angol szót fordítom, és akkor a szórendről nem is beszélnék… Szerencsére Szilágyi N. Zsuzsa személyében egy nagyon alapos és együttműködésre kész szerkesztőt kaptam, rengeteget tanultam a javításaiból és a visszajelzéseiből.
  • Körülbelül mennyi idődet veszi igénybe a fordítás hetente, és egy-egy regénnyel mennyi idő alatt készülsz el teljesen?
Ez egy fogós, ravasz kérdés! Teljesen változó, nagyban függ a szövegtől és attól is, mi minden egyébre kell időt szánnom. Mivel egy ideje már egyedül nevelem a három kamaszodó gyerekemet, elég kiszámíthatatlanok a napjaim, főleg most, amikor a legnagyobb felvételizett.
Először mindenképp elolvasom az új könyvet, olyankor, ha lehet, le sem teszem. Jegyzeteket készítek közben, mire kell majd figyelnem, minek kell utánanézni, milyen szójátékokat, ismétlődő kifejezéseket kell alaposan átgondolnom. Azért szeretem ezt előre feljegyezni, hogy munka közben ezeken ne akadjak meg, és tudjak lendületesen dolgozni. Nem időben mérem a munkám, inkább mennyiségben. Kiszámolom, hogy mennyi az optimális napi mennyiség, ami a határidő betartásához kell, és igyekszem minden nap annál valamivel többet dolgozni – így vagyok nyugodt. Valamikor a könyv közepe táján elkezdem fejezetenként visszaolvasni, javítani, és amikor elkészültem az egésszel, nekiállok az elejétől, és ilyenkor már kifejezetten kekec vagyok magammal, próbálom olvasó szemmel nézni.
Az, hogy mennyi idő alatt leszek kész, a határidő függvénye. A Sikíts értemet két és fél hónap alatt fordítottam le, előolvasással és önlektorálással együtt, de általában nem kell ennyire rohanni a munkával. Minden nap igyekszem legalább három órát fordítani, még hétvégén is, munkanapokon persze többet is tudok, főleg iskolaidőben.

  • Beszélsz-e más nyelveket is az angolon kívül? S ha igen, milyen szinten?
Beszélni mostanság nem nagyon van alkalmam, ezért úgy mondanám, kényelmesen elboldogulok a franciával, nagyon szeretem. Elvileg felsőfokú közelében járok, de kicsit elhanyagoltam mostanában. Olaszul és svédül tanultam még, ezekkel a középfokig jutottam el, vizsgázni viszont nem mentem el. Mindegyiket próbálom legalább szinten tartani olvasással, DVD nézéssel, de sok időm nincs rájuk. Minden nyelv egy újabb gyerek, sok törődést igényel.
  • Volt-e az eddigi regényekben olyan kifejezés, mondat, vagy részlet, ami különösen nagy fejtörést okozott?
A Sikíts értemben volt a lányok bokájára tetoválva egy bárányka. Aliciát, amikor az édesanyja megtalálta, a gyűrűje és a tetoválás alapján tudta azonosítani. A hírt sírva mondta el Kathynek, aki azt értette: „Just asleep in the rain”, holott eredetileg azt ismételgette, „A sheep and a ring”. Ezt egy cetlin kiragasztottam a gépem fölé, hogy folyamatosan lássam és keressem a megoldást. Végül az utolsó átolvasásra sikerült valami életképes megoldást találnom. Egy szerencsém volt, Aliciát barna takaróba csavarták, és ezen az úton tudtam elindulni, amikor olyan mondatot kerestem, amiben van bárány, gyűrű, az eső lehetősége, és félre lehet érteni. Persze ez angolul sem volt magától értetődő félrehallás. Végül ez lett: „nedves, barna és gyűrött” illetve „kedves bari és gyűrű”. Ilyen sokáig ilyen kevés szón sosem töprengtem. Amivel viszont folyamatos nehézségeim támadnak, azok a szerelmi jelenetek. Nagyon nehezen tudom megfogalmazni ezeket magyarul. Gondolom azért, mert az ember (vagy én?) az ilyesmit ritkán bontja le szavakra, képekre és kifejezésekre, ráadásul az angol nagyon eltérő módon beszél erről, mint a magyar.
  • Szerinted, mi lehet Charlaine Harris sorozatának titka, mi teszi világszerte olyan népszerűvé, természetesen a tv sorozaton kívül?
Ami engem lassan megfogott benne az, ahogy apránként benépesíti a hétköznapi világot természetfeletti lényekkel. Minden könyvben megtudhatunk valami újat arról, amivel már találkoztunk, és megismerkedhetünk újabb lényekkel és jelenségekkel. A feloldatlan szexuális feszültség pedig odaláncolja az olvasót a történethez, hiszen ki ne drukkolna azért, hogy Sookie, aki szegény évekig nem járhatott senkivel a „fogyatékossága” miatt, végre megtalálja az igazit. Ráadásul a szerző izgalmas férfialakokat talált ki, mindnek van egy kis jellemhibája, hogy jó kis bonyodalmak legyenek, és persze ettől hitelesek is lesznek. A nyers férfierőt szerencsére időnként enyhíti az, ha az illető történetesen udvarias. A női alakok nem kevésbé valószerűek, annak ellenére, hogy ők érthetően kevesebbet vannak jelen. Természetesen nem hiányozhat a rejtély, a veszély, az intrika, ami folyamatosan éberen tartja az olvasó figyelmét.
  • Van-e kedvenc köteted vagy szereplőd a True Blood könyvek között? S ha igen, akkor mi az, ami a legjobban megfogott benne?
A kedvencem eddig az, amit Lukács Andival ketten fordítottunk, nagyon izgalmas, fordulatos volt. A kedvenc szereplőm csakis Alcide, ez az erős és mégis gyengéd, esendő férfi. Olyan, aki tényleg támasza tudna lenni egy nőnek.
  • Van-e olyan szereplő, akinek különösen várod, hogy hogyan alakul a sorsa?
Igazság szerint Alcide lenne az, és tudok is pár dolgot, viszont per pillanat az érdekelne, mi lesz ezzel a tündérdologgal a végén!
  • Esetleg volt már alkalmad valamilyen formában kapcsolatba kerülni Rose-zal vagy Harris-szel?
Nem volt még. Karen Rose-t viszont külön becsülöm, amiért olyan kérdéseket vállal fel a könyveiben, amelyek nagyon aktuálisak manapság, és elképesztő együttérzéssel ábrázolja az áldozatok lelkét. Hozzá mer nyúlni olyan témákhoz, amiket a társadalom inkább elhallgatna, pedig életbevágóan fontos lenne beszélni róluk, és végre megoldást találni rájuk: családon belüli erőszak, gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak, prostitúcióra való kényszerítés, gyermekkori traumák, a virtuális világ csapdái (ez a következő könyvének fő vonulata), lelki terror, zaklatás, a súlyos fizikai bántalmazáson átesettek szorongásai. Ugyanakkor minden könyvét áthatja az üzenet, hogy a szeretet, a család, a barátság és a bizalom minden bajon átsegíti az embert. Nagyon tetszik, hogy mindig megjelennek a népes, nyüzsgő, összetartó családok, én is ilyenben nőttem fel, és tudom, valóban mekkora támasz a baj idején.
  • Mi lenne az a 3 kérdés, amit feltétlenül megkérdeznél tőlük, ha személyesen találkoznátok?
Harristől megkérdezném, látta-e előre, hogy milyen sokrétű természetfeletti világot fog felépíteni; mennyire volt fontos a számára, hogy a történetet a déli államokba helyezze, és miért; kikről mintázza a férfialakokat. Rose-tól azt, hogy mennyire inspirálták valódi élettörténetek; mennyi kutatás van egy-egy pszichológia jelenség hiteles bemutatása mögött; nem szokott-e sírni, miközben írja a történeteket.
  • Szabadidődben szoktál-e olvasni? S ha igen, milyen műfajt részesítesz előnyben?
Sajnos túl sok időm nem marad olvasásra. Minden fordítás elkészülte után előveszek egy magyar írót, hogy így élesítsem a szemem, és meglássam a magyartalanságokat az átolvasás során. Általában novellákat olvasok, Kaffka Margit örök kedvencem. Bizarr módon nagyon szeretek nyelvészeti és kommunikációelméleti cikkeket is olvasni. Ha felfrissülésre vágyom, akkor vidámabb írásokat vagy verseket veszek elő. Most éppen Huncik Péter Határeset című könyvét olvasom, immár év eleje óta…
  • Van-e olyan író, akit szívesen ajánlanál azoknak, akik szeretik Charlaine Harris vagy Karen Rose könyveit?
Az igazat megvallva rajtuk kívül sem vámpíros könyvet, sem thrillert nem olvastam még, ők az abszolút elsők ezekben a műfajokban az életemben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem! Inkább nekem kellene ajánlanotok!
  • Esetleg van más olyan író, akinek bármikor örömmel elvállalnád a regényeit fordításra?
Kedves, romantikus történeteket bármikor, például Mary Janice Davidsont mindenképp. Szeretem C. S. Lewist is, a Narnia könyvek szerzőjét. Az ő kereszténységről szóló könyveit és meséit bármikor elvállalnám, nagyon kedélyesen, érthetően, szeretettel ír. Amúgy is nagyon szeretnék egyszer mesefordítással is megpróbálkozni.
  • És volt-e olyan, aminek olvastán felsóhajtottál, ’még jó, hogy nem nekem kell fordítanom’?
Pratchett és Koontz ilyen, de az ő (nálam fiatalabb) fordítóit ismerem is személyesen, nagyon sok munkát tesznek bele! Tőlük tanulok is. Victor Hugo Nyomorultak című könyvét most olvasgatom eredetiben, és ezt iszonyat nagy munka lehetett lefordítani.
  • Jelenleg dolgozol-e új könyvfordításon? Mondanál róla néhány mondatot?
Most fejeztem be egy rövidke vállalatirányítási szöveget, erről nemigen van mit mesélni. Viszont folyamatban van a True Blood hatodik része, és nekem tetszik. Kevesebb a szex, ami nálam plusz pont, és jobban megismerjük Quinnt, talán azt mondanom sem kell, melyik oldaláról… Debbie testvére és szülei bekeményítenek, amiből komoly bonyodalmak származnak, ráadásul egy belső viszály folytán (majdnem) kitör a vámpírvillongás.
  • Mikor vehetünk legközelebb kézbe általad magyarított regényt?
Nem tudom pontosan, melyik fog legelőször megjelenni. A Halottnak a csók, a Kill for Me és a Hope állnak sorban nyárra az Ulpius-háztól. (Ez utóbbi kettő végleges címét nem tudom biztosra.) Nemsokára várható a Tűz a Holdon is.

- Köszönöm szépen a válaszaidat! Kívánom, hogy még sok jó könyvet olvashassunk a Te fordításodban!

2010. március 28., vasárnap

Azt csiripelik a madarak (6)

Kis hétvégi gyors:

A Könyvmolyképző Kiadó vezetőjének blogja ismét két hírt szolgáltat. Az egyik, hogy a Twilight Saga e-könyv verziójának jogait próbálják megszerezni őszi publikálási dátumra. A másik, hogy Maggie Stiefwater októberi frankfurti könyvkiállítás után talán hozzánk is el tud látogatni.

Gena Showalter LOTU sorozatának 11. történetének megvan a hivatalos címe. Strider könyve The Darkest Surrender címet fogja viselni.

Jeaniene Frost július 27-i megjelenésre tervezett második Night Huntress World sorozatbéli regényének borítóját közreadta az írónő a blogján. Mencheres és Kira szerepére ugyan J.F. Oded Fehr-t és Milla Jovovich-ot vízionálta, de azért ez sem rossz.

Könyvtár(olás) idehaza

Ez itt a reklám helye is lehetne...
Már tervezgettem egy ideje, hogy a könyvespolcomhoz jó lenne még hozzátoldani, mert valamilyen rejtélyes okból folyton folyvást gyarapodnak a kötetek - nem is értem =). Szerencsére még a lakásba költözéskor az Ikea
Billy fantázia nevű polckeret mellett döntöttem, amihez nagyon dicséretes módon jó kis kiegészítőket lehet vásárolni folyamatosan.
Én ezúttal a polcmagasító és a belső polc nevezetű termékre áldoztam pénzt. (A távolabbi terv az üvegajtókkal való felszerelés lenne... majd egyszer... vagy apránként.) Ami még emeli a megfizethető árból és jó hely kihasználás lehetőségének biztosításából fakadó örömömet az az, hogy nem kell hozzá erős, szerszámos ládával felfegyverkezett férfiember. Két szimpla - egy lapos meg egy csillag fejű - csavarhúzóval és egy kalapáccsal felszerelkezve bárki össze tudja állítani a maga polcait, a magasító elem bármikor rászerelhető, mint esetemben, utólag is, és a kiegészítő polcokkal csökkenthető a belmagasság, vagy éppen a belső polcelemmel a hátsó sorba 'száműz
ött' kötetek is valamennyire láthatóvá vállnak.

No persze a végeredmény nem lett olyan magazinba illő, mint a minap Arwen által mutatott könyvespolc lépcső, de én tökéletesen elégedett vagyok azzal a négy óriás polcnyi szabad területtel amit a jövőbeni könyvbeszerzéseim elhelyezéséhez nyertem. Természetesen ha Fortuna istennő rám osztaná a lottó ötös nyertesének 'megerőltető' feladatát, semmi nem tarthatna vissza a könyvtárszoba kialakításától. De az már egy másik történet lenne.

S itt, a bejegyzés végén szeretnék hatalmas puszis köszönetet mondani húgomnak, hogy segítő társam volt a szerelés és pakolászás órái alatt. Köszönöm!
Smiley

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (2) - "Claudia Gray: Evernight sorozat"


Claudia Gray – Evernight sorozat

1. Evernight (Örökéj)
2. Stargazer (Nézz az égre)
3. Hourglass

Az Evernight sorozatot [S] paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].

Az Evernight egy fura bentlakásos iskola - főleg vámpíroknak, ahova a hősnő több-kevesebb sikerrel megpróbál beilleszkedni, a kezdeti, szülői akarat elleni halvány lázadozással. Aztán lassan sikerül barátokat, szerelmet találnia, miközben a változás, a hazugságok, féligazságok és elhallgatások útvesztőjében keresi önmagát, és próbál két tábor között egyensúlyozni, hogy együtt lehessen azzal akit szeret, és nem megbántani másokat. A két első könyv nagyrészt az iskolában játszódik, a harmadik viszont a vadászok menedékeiben.
A könyvekről elég fura kettősség érzésével tudok írni. A kopott felszín alatt (értve ezen a történetet), hatalmas igazságokat, és nagyon mélyen aktuális mondanivalót találsz.
A tartalomról semmit sem tudtam, amikor olvasni kezdtem, igazából talán még az sem esett le, hogy vámpíros. Azt, ahogyan ez kiderült viszont nagyon hatásvadásznak tartottam. Ugyanakkor a történet cselekménye mégis elszórakoztatott úgy, mint mikor tudod, hogy kis mesét olvasol, de hagyod, hogy magával ragadjon, és végül eljutsz a nem szívesen teszem le érzéshez.
A főhősök két ellenséges világ részei. Mindketten szilárdan hisznek abban, hogy az igazság az ő oldalukon áll. Aztán mindkettőjüknek szembe kell néznie a másik igazságaival és a saját tévedéseikkel, a világukat illetően. Rádöbbennek, hogy nem minden fekete és fehér, nem mindenki jó, és nem mindenki gonosz pusztán mert egyik, vagy másik táborhoz tartozik. Két tűz közé szorulva próbálják megvédeni a szeretteiket, bármelyik táborhoz is tartozzanak azok, és megóvni emberségüket, majd az életüket.
Én szerettem olvasni, de szerintem ez a sorozat nagyon megosztja majd az olvasók táborát.


Két jellemző idézetet rakok be a könyvekből:
„Tudtam, hogy csodálnom kellene a bagoly vadásztehetségét, de nem tudtam nem sajnálni az egeret.”

„A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.”

2010. március 27., szombat

Nathan Kampről röviden

Gondolom jó pár olvasónak semmit nem mond ez a név, pedig egyike a legfoglalkoztatottabb romantikus regény borító modelleknek. Rendben, az általa díszített címlapok száma meg sem közelíti az ezen a téren királynak számító John DeSalvos 1500-nál is több 'szereplését', de azért rengeteg könyv fedeléről ő köszön vissza az amerikai és angol vásárlókra.



Sőt, mi is találkozhattunk már róla mintázott regényelővel. Hogy hol? Érdemes alaposan szemügyre venni pl: Kinley MacGregor: Álmaim kalóza vagy Stephanie Laurens: Titkos szeretők esetleg Kresley Cole: Vámpírszerető külsejét. Nos, ő lenne az! Érdemes az archoz nevet is társítani, igaz?
Amellett, hogy vadítóan szexisen tud kinézni, mit érdemes még tudni róla? New Yorkban él; a Kim Dawson ügynökség képviseli; van egy öccse, és egy húga; imádja a feleségét; kedvenc sportja a kosárlabda; szenvedélyesen szeret enni... Á, ha már ezt említjük, akkor érdemes ellátogatni az 5 kis videót és pár receptet tartogató Lives To Eat weblapra.
Az alábbi videókból az elsőben ezt népszerűsíti a modell, a második pedig egy 'Hogyan készülnek a könyv borítók' pár perces összeállítás.


Zárásképp egy kis részlet Michelle Buonfiglio, a Romance B(u)y the book oldal szerkesztője által Nathannel készített 2006-os interjúból:

"- Tudod hány borítón szerepelsz?
- Kb 400-nál tartok.
- Olvastál valaha egyet is ezek közül a könyvek közül?
- Nagyon sok címlap illusztrátorral jóban vagyok és egyikőjük ideadott egyet. A címe: Gypsy Lover volt.
- Azon Te voltál? Az egy csodálatos könyv Edith Laytontól.
- Érdekes volt. Egy részét a feleségemmel, Elizabeth-tel olvastam. És tudod mit? Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy ezek ilyen izgatóak. Amikor olvastam, igazán meglepett."

2010. március 25., csütörtök

Jeaniene Frost - One Foot In The Grave - Karó és sírhant


Fülszöveg: Cat új életet kezdett. Négy éve búcsút intett a vámpírvadászatnak, és ezzel együtt a szerelem is kopogtatott nála. Egy barátnőjének esküvőjén azonban váratlanul Bones lép oda hozzá, éppen időben. Valaki Cat vesztét akarja, és a szövetségesek újra kénytelen összefogni, hogy az áruló nyomára bukkanjanak...
A magyarul már megjelent első kötet után rögtön nyúltam a polcra a folytatásért, mert ki látott már olyat, hogy főszereplőink különválnak a boldog lezárás helyett??? Felháborítóan hallatlan!
Amennyire tetszett az első regény, legalább annyira bejött ez is. Humoros, akció dús, és továbbra sem túl lányosan romantikus. Ez utóbbi per pillanat nálam igen jó pont, mert kellemesen üdítő változatosságot hoz a paranormális románc palettájára. Nyugodtan mondhatjuk olyan, mint a romantikus krimik sorában Robb Halálos szériája. Valamiért szeretni kell. Talán azért, mert minden rész után egyre jobban a szívünkhöz nőnek a főszereplők, vagy mert mindig van egy újabb adrenalin löketet szállító ügy... ki tudja.
Tehát, az első könyv végén Catünk különleges ügynöknek áll Bonesnak csupán egy szakító levelet hagyva hátra. Miután kimorogtam magam ezen a fordulaton, gyorsan elolvastam a következő rész hátlapját, hogy oké, Bones visszatér. Nekikezdtem az olvasásnak... 4 és fél éve eltelt, Cat az ügyosztály élén saját csapattal, bevetés, harc... Bones még mindig sehol... Én pedig egyre türelmetlenebb lettem, rám köszöntött a Meyer - New Moon féle effektus, magyarán lapozzunk előre, hol tér vissza Mr. Szexy, számoljuk ki hány oldal is még addig, és próbáljuk ezek alatt is élvezni a történetet.
Majd végre, Denise, Cat időközben beszerzett barátnéja, gyors menyegzőre szánja el magát, s ott a vőlegény oldalán feltűnik az ezúttal középbarna hajjal pompázó vámpírunk. Nagyszerű! Némi érzelem tagadás a hősnő részéről, majd harapgálós bizonygatás a hős részéről, és végre eljutnak oda, hogy együtt kellene dolgozni ezen a kapcsolaton. A végtelenségig udvarias Bones amint közli Cat teljesen kiborult, mocskolódó édesanyjával, hogy ő bizony marad ahol van, nevezetesen a lánya mellett... jópofa.
Miközben a szerelem szépen alakul, hevült erotikát is magába foglalva (Emlékszünk ama bizonyos interjúban említett 32. fejezetre?), a regény számos egyéb jót is tartogat. Pl a vámpírtársadalom szabályainak egyre alaposabb bemutatását, egy ghoullá változtatás mikéntjének leírását, egy kommandós csapat néhol hímsoviniszta, de szerethető pasijait, Bones önállósodását teremtőjétől, Cat apjának és rokonának történetbe szövését no meg az aduászt, vámpír kézfogót a végére.

Megjegyzés:
Érdemes Denise-re és a nyúlfarknyira ismét feltűnő Spadéra odafigyelni, mert a spin off sorozat első regénye, a First Drop Of Crimson, kettejükről fog szólni.


2010/33.
2nd challenge/5.

Azt csiripelik a madarak (5)

Újabb paranormális röppencs hírek következnek, mert akad, ami mellett nem lehet szó és persze képlinkelés nélkül elmenni.

Kezdjük idehazai paranormális irodalmi hírekkel (hú, ez milyen komolyan hangzik):

Az Ulpius a napokban két újabb idei megjelenésének borítóját tette fel a honlapjára; Sherrilyn Kenyon 3. Dark Hunter regényét, ami a magyar keresztségben Végzetes ölelés (Night Embrace) címet kapta, valamint Jeaniene Frost Cat & Bones sorozatának szintén a harmadik részét, ami a Síri csendben (At The Grave's End) címet viselni. Előbbit májusra, utóbbit júliusra ígéri a honlap, de a dátumok nincsenek kőbe vésve, ahogyan a kiadót ismerjük.
Csak egy megjegyzés: Mostanában mintha a borító tervezők nagyon rákattantak volna a lilára, nem???

A Kelly kiadónál Karen Chance 2. - Árnyak vonzásában és az anya és lánya íróduó Castéktől Az éjszaka háza 4. - A vad megjelenése közeleg.

A Könyvmolyképző Kiadó jelenleg Bolognában a Nemzetközi Gyermekkönyv Fesztiválon tartózkodó vezetője blogján számolt be arról, hogy a június nagy durranás lesz náluk. Akkorra tervezik Cassandra Clare Csontvárosának folytatását, a City of Ashest, Libba Braytől a 3. könyvet, The Sweet Far Thing-et, plusz a két 'Ever' folytatását, a Shadowlandet és a Hourglasst. Ó és még ki nem felejtem, a Linger Maggie Stiefwatertől májusban érkezik a tervek szerint.

Az Agave pedig bezengte, hogy április 8-ára Rachel Caine: Az üvegház (Morganville vámpírok) megjelenés tervez.


Külföldi vizekre evezve:

Sherrilyn Kenyon Dark Hunter spin off sorozatának, Nick krónikájának kezdő regényén dolgoztak kicsit külalakilag. Jelenleg így néz ki a borítóterv.
Valamint elkészült az Ashton-Drake baba tervező csapat a kimondottan gyűjtőknek szánt Acheron (tagyóval, napszemcsivel, hosszú kabátban) és Simi (barbeque szószos üveggel, koporsó alakú táskával, szarvakkal és levehető szárnyakkal) babákkal, amelyek röpke 150 dollárba (ilyenem sem lesz) kerülnek, és már elő is rendelhetőek.

Gena Showalternél is egy új borító a hírjelenség. Ugyan nem a magyarul is ismerős LOTU szériához, hanem az Alien Huntress sorozatba tartozik, de wow, megér pár pillantást.

Ó, és Lara Adrian laptopja rakoncántlankodott ma. Tudom, írtó fontos hír. De nekem ebben az tetszik, hogy ilyen apró kommenttel, mint "Could my laptop possibly be any slower? Nope, don't think so." (Lehetne a laptopom még ennél is lassabb? Nem, nem hinném.) sokkal emberközelibb számomra egy- egy írónő. A twitter és az internet csodája. =)

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (1) - "Michelle Rowen: Bitten & Smitten és Esri Rose: Stolen Magic"

Michelle Rowen – Immortality Bites sorozatból - Bitten & Smitten
(Sajnos egyelőre csak angol nyelven elérhető)

A könyv címe kb. annyit jelent „Megharapva és megigézve.”
Egy sorozat első kötete ez a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].

A történet a jelenben játszódik, ahol a vámpírok nagyon is léteznek, köztünk élnek, randira hívnak, feleségül veszik az unokatesónkat, miközben elrejtik vámpír mivoltukat. A hősnő Sarah egy félresikerült randi után belecsöppen ebbe a világba, és szembesül azzal, hogy a vámpírok békés vérszívók, míg a vámpírvadászok szociopata fanatikusok.

Hatalmasakat nevettem rajta. Arról a típusú hősnőről szól, akit nem a saját ostobasága kever iszonyú zűrös helyzetekbe, hanem a körülmények esküsznek össze ellene, de az eszével, a talpraesettségével, időnként jó adag szerencsével valahogy mégis sikerül kimásznia a slamasztikából. Esetleg még nagyobb zűrbe sodorva ezzel barátokat ellenségeket egyaránt. Rendkívül szórakoztatónak találtam. Mindenkinek aki olvas angolul melegen ajánlom. A stílus érzékeltetésére egy rövid fordítás készítettem:
„Drága Anya,
Egy kicsit késni fogok Missy esküvőjéről. Nagyon kemény hetem volt. A vakrandim pokolian végződött, szó szerint pokolian. A srác megharapott. A következő dolog amire emlékszem, hogy vámpírvadászok üldöznek keresztül az egész városon. Azt azért meg kell említenem, hogy én sem hagytam magam. A dolog jó oldala, hogy találkoztam egy férfival. Thierry de Bennicoeur. Ugye milyen nagyszerű név? Mindegy, ő egy szexi, hatszáz éves és kicsit szuicid pasi, de hát senki sem tökéletes, igaz? És kötöttünk egy megállapodást - ő bevezet a vámpír világba, én pedig beleegyeztem, hogy segítek végetvetni az életének. Vagy talán csak megpróbálom meggyőzni, hogy érdemes élni - nem kis erőpróba ez egy majdnem hallhatatlannal, meg kell hagyni. Beismerem, elég bonyolult kapcsolat. Kis szerencsével találkozunk az esküvőn, addig is
ölel és csókol:
Sarah”

Esri Rose – Stolen Magic
(Sajnos egyelőre csak angol nyelven elérhető)

A könyv címe annyit jelent „Lopott mágia.”
Önálló könyv [1]. Paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].

A történet napjainkban játszódik, az emberek közt élő de rejtőzködő elfekről szól egy árva elf lány szemén keresztül. A lánynak küzdenie kell a sajátjai megmentéséért, és hazudnia kell a férfinak aki egyre fontosabbá válik számára, hogy elrejtse kilétét, az elfek törvényei szerint. Eljön azonban az a pillanat, amikor mindkettőjük élete az igazságon, elfogadáson és bizalmon múlik.

Számomra nem jöttek át igazán az érzelmek, a lány magányossága, vergődése a saját- és a férfi világa között, a szerelem megélése. Ennek ellenére a történet érdekes volt, azaz eszembe sem jutott, hogy félrerakjam. Könnyed délutáni olvasmánynak ajánlom unaloműzésként. Egy rövid részlet a fordításomban a stílus érzékeltetése kedvéért:
„Igen elfnek lenni azt jelenti mindig tiéd az utolsó szó. Egy elf hipnotikus lökés, vagy más szóval bűbáj, és az ember máris azt gondolja amit te akarsz elhitetni vele. Ez a képesség elrejt bennünket az ellenség elől, de csak szemtől szemben működik. Persze a bűbáj sem állja útját, hogy az emberek a kihalás felé sodorjanak bennünket. Az elfeknek szükségük van az érintetlen természetre, az emberek elpusztítják mint a zabpelyhet reggelire, míg be nem következik a teljes vég.
Az a néhány ember aki tud az elfekről gyakran megjegyzi, hogy nem teszünk magunknak szívességet azzal, hogy eltitkoljuk létezésünket. Hogyan tudnánk segíteni nektek, ha nem is tudunk rólatok? Engedjétek, hogy megismerjünk, és megosztozzunk. Aha, mert ez olyan remekül működött az amerikai és az ausztrál őslakosoknál és a pikteknél. Kik azok a piktek, kérdezed? Pontosan. Kik azok a piktek. Sosem hallottál róluk eddig.
Az emberek, mint csoport szörnyűek, de mint egy-egy személy nagyon ...vonzóak tudnak lenni. Az egyik ilyen vonzó dolog bennük, hogy pozitív életenergiát bocsátanak ki szeretkezés közben - az elfek pedig életenergián élnek. Igen, az emberek gyakran tudatlanok, pusztítók és nemtörődömök, de ugyan olyan gyakran okosak, nagylelkűek és szerethetőek. Olyanok, mint azok a rokonok akikkel nem akarsz együtt lógni, mert a családfa távoli, lenézett ága, rossz modorral, de klassz játékokkal és valami csillogással a szemükben.
Mint Mark Speranzi, a fényképészet tanárom. Neki határozottan ott az a csillogás a szemében, és túl gyakran tűnik úgy, hogy egyenesen rám irányul.”

2010. március 23., kedd

Azt csiripelik a madarak (4)

A mai twitter üzenetek között akadt kettő, amire felkaptam a fejem:

1. Jeaniene Frosttal interjút készítettek a Last Bite rajongói oldal készítői, és a teljes anyag letölthető ITT. 35 percnyi a hangfelvétel!

2. Sherrilyn Kenyon igazi csemegével kedveskedett ma a rajongóknak, amikor belinkelt három képet az ősszel megjelenő, Talon történetét bemutató manga kötetből.

Jeaniene Frost - Halfway To The Grave - Félúton a sírhoz


Fülszöveg: Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.
Hogy őszinte legyek a paranormális romantika iránt érzett rajongásom vetette meg velem a könyvet, amikor megjelent a kötet tavaly idehaza. Voltak kétségeim, erősek. Nem, nem azért mert mondjuk kb 5 évvel ezelőttig a kezembe nem vettem E/1-ben megírt regényeket. Erről az előítéletemről Meyer villám gyorsan leszoktatott anno. De az, hogy itt a szerelmespár nem boldogan omlik egymás karjaiba, hanem lógva marad kettejük közös története... hát, kíváncsi voltam, de eléggé keveset remélve láttam neki. Pláne a borítót látva. Komolyan, szerintem ez a kép választás botrányos. No de ne ítéljünk külcsín alapján!
Még jó, hogy rávettem magam az olvasásra! Isteni volt, imádtam. Nem volt túl érzelmes, de akcióban és a nekem annyira bejövő fanyar humorban bővelkedett. Sorozatindítónak tökéletes, mert teljesen megfogott a folytatásra is.
Ami különösen tetszett, hogy bár a reflektorfényben itt is, mint annyi paranormális romantikában, az emberek közt élő vámpírok állnak, a sztori nem lett elcsépelt. Az alapsztori egyszerűségétől lesz megvehető. A félvámpír lány, Cat, hobbiból - no meg egykor agyaras erőszak áldozatává vált édesanyja biztatására - vámpírokat írt, míg egy napon a több mint 200 éves szemre való fejvadász vámpír útját nem keresztezi egy éjszakai öldösős cserkész túrán. Majd miután a szokványostól kissé eltérő körülmények közt munka szövetséget kötnek, egy bűnszövetkezet felgöngyölítése amolyan természetfeletti románcos módon következik. S mindeközben a két főszereplő jól egymásba gabalyodik persze. Ennyi. Semmi flanc.
Még jó pont volt: Frappánsan ötletes az isteni büntetéssel sújtott Káintól származtatás és a genetikai mutációs elmélet ütköztetése a vérszívók létének magyarázatára. Bones sorban feltűnő ismerősei potenciális jövőbeni regény alapok, mert az elcsepegtetett információktól kíváncsi lesz az olvasó, vagy legalább is én. A Men In Black típusú különleges alakulat beléptén pedig hangosan felkuncogtam.
Amitől kiborultam: Bones elhagyása a regény végén. Oké, ettől lesz folytatásos, de áááá, ez kegyetlenség az én happy endhez szokott lelkemnek. No és a fordításban többször használt szortyintás szó. A hideg rázott tőle. Az angolban 'snort' szerepel, megnéztem több esetben is. Nem lehetett volna a szexis macsóhoz inkább egy gúnyos horkantást vagy fújtatást társítani? Mert a szortyintásról inkább egy heveny megfázással küzdő neveletlen kamasz jut eszembe, ami a regény fő szerelmi jelenete közben erősen illúzió romboló volt. =)
A regénybe a Harper Collins oldalán angolul bele lehet olvasni.
"Vannak dolgok, amelyek megérik a következményeket."
"- Tudod, mit? - Hirtelen teljesen oda nem illő módon kacarászni kezdtem. - Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű.
Bones rám pillantott.
- A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért."

2010/32.

Online könyvklub angolul

A Romantikus Írók Tárháza Fórumán egy kedves tag ismét felhívta a figyelmet egy általam szinte teljesen elfelejtett ingyenes angol e-olvasási lehetőséget nyújtó oldalra. A Hudson Library allapján egy szimpla email cím megadásával csatlakozhatunk egy online könyvklub tagjaihoz, kiválasztva a minket leginkább érdeklő műfajokat, hogy aztán fejezetenként elküldjék nekünk a 'műsorra tűzött' regény(eke)t. Érdemes kipróbálni! A romantika szekcióban most Mary Balogh egyik Huxtable sorozatba tartozó regénye, az At Last Comes Love van porondon.

Online Book Club

Gena Showalter könyvkeresztelő játék

Gena Showalter blogjára ahogyan múlt héten ígérte, felkerült Strider könyvének névadó játéka. Mindenki 3 lehetséges javaslatot írhat, ha többen ugyan azt találják ki, akkor az előbb kommentelő nyeri meg Aeron történetének, a The Darkest Passion-nek dedikált példányát.
FRISSÍTÉS: Megszületett a nyertes! A választott cím: The Darkest Surrender

2010. március 22., hétfő

J.R. Ward - Lover Mine ízelítő... MAGYARUL!

J.R. Ward nagy sikerű Fekete Tőr Testvériség sorozatának legújabb, John Matthew és Xhex szerelméről szóló 8. kötete, a Lover Mine amerikai megjelenését április 27-re ígérik. Az írónő fóruma természetesen izzik a kérdésektől, találgatásoktól. Ward, hogy csigázza a kedélyeket, apróságokat folyamatosan megosztott a rajongókkal, pl egy rövidebb részletecskét, majd a honlapján egy teljes jelenet elolvashatóságának is örülhettek a rajongók. S most, a hazai kiadónak, és a regények fordítójának hála, mindkét részlet elérhető magyar nyelven is.

2010. március 21., vasárnap

Vendégblogger - Szinna olvasmányai - Beköszönő

Szeretem az írott szót, a belőlük alkotott mondatokat, a velük elmesélt történeteket. Mert sokszor elgondolkodtatnak, megnevettetnek, elszomorítanak, felbosszantanak, vagyis szólnak hozzám. Segítenek átvészelni a rossz dolgokat és jobbá teszik a jót. Ki gondolta volna - még barátokat is szereztem általuk… ezért vagyok most itt. Köszönöm Anginak, hogy meghívott vendégként a blogjába.

Rengeteget olvasok. Két kedvenc témaköröm van: az egyik az atomfizika, igen az atomfizika, ne tessék hanyatt dőlni én azon őrültek közé tartozom akik szeretik tudni, hogy mi van a bozonokkal, vagy mit állít a húrelmélet a dimenziók számáról. A másik kedvenc témaköröm a romantikus irodalom, amit kicsit tágabban értelmezek az általános felfogásnál, mert én lazán ide sorolom Agatha Christie-t és Raymond Chandler-t is. A könyvtáramban simán megférnek egymás mellett Amanda Quick, és Abraham Verghese. Ó, hogy Verghese-t még erőszakkal sem lehet a romantikához beszuszakolni? Hát kitérőket időnként mindenkinek tennie kell más műfajok és stílusok felé.

Azt írtam könyvtáram? Nos nem az a hagyományos polcokkal és porosodó könyvekkel megtöltött hatalmas terem, ahol csendben kényelembe helyezed magad és élvezed a lapok illatát, de azért könyvtár, tudod az a számítógépes, fájlokkal teli. Meg is számoltattam, 4600 fájlt tartalmaz jelen pillanatban. Persze nem ennyi könyvem van, mert a formátumok konvertálgatása bizony többszörözi a fájlok számát, de kit izgat, amíg van hely a merevlemezen? Ráadásul azon szerencsések közé tartozom, akik e-book olvasón olvasnak. Így aztán olvashatok reggelizés közben az asztalnál, elnyúlva a kanapén, vagy akár hasalva a strandon, miközben több száz könyv van egyszerre velem egy aprócska memóriakártyára szuszakolva.

Hogy mit olvasok, majd megtapasztaljátok, mert ajánlani fogom itt azt ami tetszett, és mérgelődöm majd az ostobaságokon… na jó elsősorban a romantika műfajából, azon belül is lehet, hogy a paranormális történetek lesznek túlsúlyban. Igyekszem havonta legalább egyszer beugrani, de ha valami felvillanyozott, vagy feldühített, akkor gyakrabban is előfordulhatok itt. Valószínűleg ismeretlen írókkal is fogtok találkozni, mert azt el kell árulnom, hogy legalább olyan gyakran veszek a kezembe angol nyelvű irodalmat, mint magyart. Előre is elnézést a csak magyarul olvasóktól azért, ha esetleg felcsigázom az érdeklődésüket, aztán hoppon maradnak.

Szerintem nincs más hátra, tartsatok velem!


Gena Showalter - The Darkest Prison


Nyúlfarknyi novella, de kár lenne kihagyni.

Atlas, az Erő titán istene, igazgatja az egykor őt is fogságba záró Tartarost, ő felügyeli pl az egykor rájuk vigyázók egyikét, Nike-t is, az Erő görög istennőjét. Atlas, anno bármit megtett volna, hogy kiszabadulhasson az egyedüllétből, a sötétségből... elcsábította hát, akit tudott az őrei közül, bízva abban, hogy egy titánnal cicázni nem olyasmi, amit megosztanának egymással a görög istennők. De mikor már Nike a józan eszét sutba dobva, elhitte, hogy valahogyan lehet majd közös jövőjük, és megszervezte a szöktetést, rájött a csalásra. Bosszúból a férfi mellkasára tetováltatta a nevét, hogy ott hirdesse, az ő tulajdona. Most fordult a kocka. Ezúttal az ambróziával kevert tinta a nő hátába marja fogva tartójának nevét. Ám nem lenne romantikus a történet, ha voltaképpen mindketten nem vonzódnának a másikhoz olthatatlanul. Bosszús, majd édes csókok, lopott szerelmes órák, végül némi önfeláldozás után a menekülés jut nekik osztályrészül. Egy pár, akik Kronosz elől bujkálnak, és a Lordokat keresik, hátha segíteni tudnak egymás ügyén.
A történet elején kedves jelenetbe pillanthatunk be Reyes és Danika szobájában, és szerephez jut Paris szerelme, Sienna is a novella vége felé.

Google Preview

2010/31.

 
back to top