2010. március 9., kedd

Gena Showalter - The Darkest Kiss - Éjsötét csók


Fülszöveg: Az Alvilág Urai bukott harcosok, akikre Pandóra szelencéje hozott romlást évezredekkel ezelőtt. Bűnükért a földre száműzték őket, míg testüket halálos démonok szállták meg. A harcosok vezérét egy csábító kisisten, Anja akarja megszerezni magának, ezért láthatatlanul követi a halál démonától megszállt férfit. Anja a Mindenek Kulcsának őre, akit a főisten parancsára Luciennek kell meggyilkolnia... de vajon a szenvedély legyőzheti-e a kötelességet?
Az Alvilág Urai megtudják, hogy egy ősi templomban őrzik Pandóra szelencéjét. Eszeveszett hajsza kezdődik, hiszen ha a Vadászok bukkannak előbb a szelence nyomára, annak segítségével elpusztíthatják Lucient és társait...
Most tettem le a sorozat 2. regényének magyar kiadását, és azt sem tudom, hol is kezdjem, mert ez sokkal jobb volt, mint amire emlékeztem. Nem vagyok ugyan szakértő - csöppet sem - de a fordítónak - Marczali Ferencnek - egy nagy köszönet, mert vette Showalter humorát, és mai vicces, szlenges stílusban tálalta, amit kellett. Kimondottan élveztem, hogy saját nyelvünk lusta kényelmében is ennyire megmosolyogtat és elvarázsol a történet.
A történet, ami a két főszereplő személyétől lesz ismét csak annyira jó. Oké, persze a körítés,- az, hogy a Lordok nyomoznak Pandora szelencéjének megszerzéséhez szükséges ereklyék után -, voltaképp izgalmas átívelő szál, de szerintem Gena regényeinek az igazi erőssége a szerethető, néhol kimondottan beteges humorral megáldott karakterek. Anya (Anja) valami fergetegesen elegyíti a rosszcsont feleselős zakkant tinit és a végzet asszonyát. Lucien egyszerűen olyan édes a védelmező ösztönével és a felelősség tudatával, hogy meg kell zabálni. Szuper párosítás: a vidorka és a megfontolt.
Kronosz, a főgonosz, jelenleg főisteni státuszban tetszelgő titán egyre unszimpibb. Nem elég, hogy ráuszította már az előző részben Danikára és családjára az Aeronban tanyázó Harag démont, most főhősnőnket szeretné kitenni a képből. Ha Anja stílusában megjegyezhetném, a pasi tuti túlkompenzál valamit, ha ennyire görcsösen akarja biztosítani sértetlen uralmát. Tehát, ezúttal a Halál démonának őrzőjét, Lucient, küldi a Mindenség Kulcsának őrzője, a Fejetlenség istennője, Anja után.
Persze ez csak olaj az eddig pislákoló vonzalomra az eper és rózsa illatba burkolózott párnál, akik vadító erotikus smacipartit rendeznek néhol egy-egy majd megöllek jelenet után. Az írónő egyébként nem egy pirulós szűzike a szerelmi jelenetek lapra álmodásánál.
A regény erotikus, mulatságos, izgalmas. Van benne átok, varázs erejű ereklye, önfeláldozás, minden ami paranormális romantika rajongók szem szájának ingere. Egy nagy gond van a könyvvel. Újabb és újabb kíváncsiságot birizgáló, a következő köteteket alapozó események történnek, s némelyik kapcsán igen sokat kell még várni a happy endre. Szóval, olvasom is tovább a sorozatot. ;)
"- Beszéljünk a fontos dolgokról - mondta. - Mikor próbálsz meg újra megölni?
- Nem tudom.
- Nem lesz ideges ez a Kroni gyerek, ha nagyon megváratod?
- Nem adott meg határidőt.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha mondjuk száz év múlva térnénk vissza ehhez a kérdéshez?
Lucien felhorkant...
- Látom nem tetszik az ötlet. Nagyon be vagy táblázva?
- Valami olyasmi - mormolta a harcos.
- És mit szólnál a holnaphoz? Akkor ráérsz?
- A következő néhány hétre betelt a naptáram.
- És semmiképpen nem tudnál beiktatni egy kis életre-halálra szóló küzdelmet?
- Sajnálom.
- Kezdem azt hinni, hogy nem veszed elég komolyan ezt a gyilkolósdit.
- Ó, ne aggódj. Véresen komolyan veszem.
- Értem - sóhajtott fel gyászos hangon Anja. - És mi a helyzet egy kis romantikával? Az beleférne?"

2010/27.
2nd challenge/4.

3 megjegyzés:

  1. Na kérem, ezt nevezik jó fordításnak. Le a kalappal a fordító úr előtt.

    Nem tudtam abbahagyni az olvasást, az első betűtől az utolsóig nagyon élveztem. Messze túltesz a sorozat első részén.

    VálaszTörlés
  2. Nem volt rossz, de nekem már az első rész se jött be igazán. J.R. Ward világához képest valahogy olyan elnagyoltnak tűnik...

    VálaszTörlés
  3. Úgy gondolom hiba mindig mindent J.R.Ward-hoz hasonlítani, mert így nagyon sok egyébként jó sorozatnak sokan nem adnak igazán esélyt a bizonyításra.
    Ha őszinték akarunk lenni Ward világa voltaképpen nem is az a hú de bonyolult; a karakterei azok, amiket olyan alapossággal ismertet meg az olvasókkal, hogy igazi családtagnak érzékelik már őket az újabb és újabb kötetekben. Az ő nagyszerűsége szerintem leginkább ebben rejlik. Az összetett világ teremtésének díját inkább Sherrilyn Kenyonnak lehet odaítélni.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top