2015. március 23., hétfő

J. R. Johansson: Paranoia


molygoodreads
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Fordító: Sámi László
ISBN: 9789637051661
278 oldal, puhatáblás

Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg.
Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét.
Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.

Sorozat: Éjjeljárók 2.
Műfaj: ya fantasy
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Parker nézőpontú

A Paranoia az Álmatlanság méltó folytatása, amely mélyebbre vezet minket az Éjjeljárók világába, bemutatva három típusuk mibenlétét, s fajuk eredetét egyaránt. A regény írásmódja ezúttal is magával ragadó, Parker még mindig szórakoztató narrátor, a történet pedig ismét egyszerre kínál okos és hátborzongató kalandot.
„… minden átmegy zuhanórepülésbe, és meg sem áll a kénköves pokolig.”
Hasonlóan az első részhez, bár Parkernek megvannak a saját problémái, egy nagyobb konfliktus is zajlik a háttérben – az Oakville környéki titokzatos eltűnések -, biztosítva, hogy még véletlenül se fogyjunk ki az izgalmakból. Ami újdonság, hogy immár nem csupán Parker ered a titok nyomába, hanem barátaival vállvetve küzdenek meg a bonyodalmakkal. Érdekesnek találtam, ahogyan a ’nyomozás’ során kiderült információk az első kötet eseményeinek egy részét is más fénybe helyezik.
„A kapcsolatunk, már ha annak lehetett egyáltalán nevezni, több volt, mint komplikált. Mondjuk, ha vennénk a komplikáltat, hozzákevernénk vagy tízkilónyi zavarodottságot, meg mindenféle elcseszett szarságot, akkor már valamivel közelebb járnánk az igazsághoz.”
Nagy örömömre most a romantika is kap egy csöppnyi szerepet. Bevallom, élveztem az édes, lopott csókos tini szerelem pillanatait, miközben azért evett a kíváncsiság, hogyan oldja fel az írónő azt a konfliktust, miszerint Parkert Addie felé húzza a szíve, ám a túléléséhez Miára van szüksége. Azt kell mondanom, szép könnyedséggel lépünk túl ezen a gubancot, igaz, rögtön kapunk helyette egy másik, s bevallom, nekem kevésbé tetsző, szerelmi háromszöget. Még szerencse, hogy ezt szintén viszonylag hamar és zökkenőmentesen magunk mögött hagyhatjuk.
„– Adok én neked mindjárt olyan kénkövet… – morogta a Sötétség.”
Furcsa lehet egy rejtélyekkel teli, fordulatos történet kapcsán azt állítani, hogy a legnagyobb meglepetést egy mellékszereplő (?) okozta, de bizony momentán ez a helyzet állt elő. Parker rémisztő személyiség töredéke, Sötétség, most már nem csupán baljós árnyékként, hanem valóságos karakterként van jelen, s habár indulatokkal teli, erkölcsöt és morált nem ismerő, kötekedő rosszfiú, azt vettem észre, hogy valahol a lapok között elveszve megkedveltem. Tetszett a szarkasztikus hangvétele, az, hogy egyszerre könyörtelen és elveszett, s olykor roppant szívesen hagytam volna neki, hogy bepancsoljon egyet-egyet Jacknek, ráadásul annyira jót mosolyogtam, amikor bevallotta, hogy nem tud autót vezetni. Igen, be kell vallanom, őt imádtam a legjobban.
Sőt, voltaképp az egész könyv nagyszerű volt, élveztem minden percét, és csak ajánlani tudom.

Valami hasonló?
Engem Sherrilyn Kenyon ifjúsági sorozata, a Nick krónikája, hasonló módon beszippantott, és ahogyan ezt a sztorit, úgy azt is nyugodt szívvel adnám akár fiúk kezébe is. 

{ Kedvenc idézetek }

„- Ezen a ponton bármire készen állok.
- Híres utolsó szavak...”
„Helyes és helytelen, jó és rossz (...) Nem lehet mindent ilyen egyszerűen beskatulyázni.”
„Ő volt a tökéletes elegye mindannak, amit akartam, amire vágytam és amire szükségem volt. Édes volt és szexi, maga az igazság és bizalom, megingathatatlan hűség: a barátom, és sokkal több annál.”

{ A regényt ihlető zenék }

Az írónő elmondása szerint bár képtelen zenehallgatás közben írni, abban, hogy alkotás előtt megfelelő hangulatba kerüljön, igen nagy szerep jut egyes daloknak. A Paranoia készítése közben többek között ez a három szám segített neki:

{ A sorozat }

Éjjeljárók trilógia:

1. Insomnia - Álmatlanság
2. Paranoia - Paranoia
3. Mania
Jack nézőpontú kötet, amelynek angol nyelvű megjelenése 2015. július 8.


03.21. - Always Love a Wild Book
03.23. - Angelika blogja
03.25. - Könyvszeretet
03.27. - Kelly és Lupi olvas
03.29. - Book Heaven


Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést!
(Figyelem! A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz.)


A mai álom: Szerelem, szenvedély, temperamentum.
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2015. március 14., szombat

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (8) - Jay Kristoff: Stormdancer (Vihartáncos)

A Shima Birodalom az összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért – ha kiderül –, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.



Minden regényben lehet hibát találni. A nagy kérdés inkább az, hogy el tud-e varázsolni, hiszen ha beszippant, akkor nincs időm kekeckedni a pontatlanságokon vagy a hitelességen. Az a jó könyv, ami elrepít egy másik világba, ahol egy rövid ideig nem kell a mindennapokkal, az apró-cseprő gondokkal foglalkoznom. A Vihartáncostól pedig pont ezt kaptam. Pedig először ellentétes érzésekkel közelítettem a kötethez: a borítója már a megjelenése idején megtetszett, viszont sokáig visszatartott, hogy ya-ként emlegették. Azóta láttam, hogy ezt még maga az író is tagadja, úgyhogy emiatt kár volt halogatnom az olvasást, mert ez bizony valami mocsok jó!

A Vihartáncos elvileg egy japán-szerű környezetben játszódó steampunk disztópia, ahol az első pár oldallal rögtön a történet közepéből kiragadott harcjelenetbe csöppenünk, a következő fejezetek pedig szép részletesen bemutatják a világot és az uralkodó viszonyokat, amelyet sikerült legalább olyan fura egyveleggé megalkotni, mint ahogy a könyv műfaját is. Hajbókoló közemberek, láncfűrész-katanás szamurájok szaladgálnak mechanikus páncélba öltözött céhesek között, fuldokolva a saját maguk által előidézett szennyben, miközben japán mitológiai alakok után vadászunk. Különös katyvasz, de azt nem lehet mondani, hogy Jay Kristoff ne szánna időt a bemutatására. Elképzelhető, hogy ez némelyeket untatna, de nálam azt érte el vele, hogy már-már dühödten olvastam tovább, hiszen ott motoszkált a gondolat, ennek a rendszernek vesznie kell!
A külvilágot a főszereplő, Yukiko szemszögéből ismerhetjük meg, aki a léghajó kikötő felé tartó útján keresztül megmutatja nekünk a főváros szépségeit és szörnyűségeit. A Shogun palotájából indulunk, ahol a mindent beborító pompa ellenére érezhető valami a levegőben… Leginkább az elégetett üzemanyag, a chi füstje, de ezen kívül is végig azt érezheti az olvasó, hogy valami nincs rendben ezzel. Majd elhagyjuk a palotát, megismerkedünk hőseinkkel - a 16 éves Yukikoval, lótusz-függő apjával és vidám kis társaságukkal – és bepillantást nyerünk a palotán kívüliek nyomorába.
„Nézz körül. A vadak elpusztultak, a folyók feketék, a földeket gyom fojtogatja. Az égbolt vörös, akár a vér.”
Képzelj el egy világot, ahol a gépek füstje, gőze, mocska, mindent beborít és beszennyez. Ahol maszkok, szűrők, az arcok elé kötött kendők nélkül lélegezni sem ajánlott, ahol a tűző naptól minden percben polarizált lencsékkel kell védened a szemed. Aki ezeket nem engedheti meg magának, az a testét átjáró mérgek általi lassú kínhalálra van ítélve. Nincs levegő, nincs tiszta víz, mindent elborít a mocsok. Nincs mit enni, haldokló növények és emberek vesznek körül, és már az állatok is kipusztultak. Persze a vidéki területek sem sokkal jobbak: a Shima-szerte termesztett vér lótusz ültetvények szép lassan mindent felemésztenek és megmérgeznek maguk körül. Mindezt miért? Mert a titokzatos Lótusz Céh a vér lótuszból állítja elő a mindent hajtó üzemanyagot, a chi-t, no meg azért, mert az elkényeztetett, megfelelően neurotikus Shogun úgy parancsolta, hiszen a Lótusznak virágoznia kell... Ha az olvasó azt érzi, hogy az egész Céh a Sogunátussal egybevéve egy hatalmas gépezet, amit az emberi életek és a vér hajtanak, nem is jár olyan messze az igazságtól...
Ebből a ’kedélyes’ környezetből indul útnak főhősünk, Yukiko, az apjával, hogy eleget tegyenek a Shogun legújabb eszement parancsának, miszerint be kell fogniuk egy Arashitora-t, egy vihartigrist, aminek hátán lovagolva a magasságos Shogun majd végre győzelemre vezeti hadait a kerekszeműek elleni elhúzódó háborúban. A remek ötletnek csak egy hátulütője van: Arashitora-t időtlen idők óta nem látott senki. Kipusztultak, mind eltűntek Shima szigeteiről az összes többi mitológiai lénnyel együtt. Mindezek ellenére hőseink egészen a misztikus Iishi-ig repülve, a monszun viharfelhői között rátalálnak egy hús-vér griffre. Idáig a könyv címéből és fülszövegéből egész jól kikövetkeztethetőek az események, ám a kiszámíthatóság ellenére is élveztem a "viharos" jeleneteket.
„Ismét villám villant, és megvilágította a szörnyet a lány csodálkozó szeme előtt.
A lehetetlent.
Az elképzelhetetlent.
Egy vihartigrist.”
Végül a körülmények úgy hozzák, hogy Yukiko magára marad az Arashitorá-val, aki a befogására tett kísérletek miatt érthetően kicsit pikkel a "majom-gyermekre". Mégis, a közös viszontagságaik során, amint a vihartigris elkezd messzebbre látni a sértettségénél és a dühénél, egyre jobban megismerik egymást és egy különleges kapcsolat alakul ki ember és bestia között. Nagyon szerettem ezt a részt, ami Iishi még zöld hegyei között játszódik, ahogy az Oni démonok elleni harcban a két lélek teljesen eggyé válik és eltűnik az egyéni tudatok közötti határ. Yukiko és Buruu veszedelmes és imádnivaló párost alkotnak együtt.
Yukiko karaktere nagyon szerethető, hiszen az okos és talpraesett leányzónak hatalmas szíve van. Korábban sem volt békés gyermekélete, mivel évek óta kénytelen magáról és részeges, lótusz mámorban úszó apjáról gondoskodni. Ennek köszönhetően nem egy nyámnyila nebántsvirág, és 16 éves korára ellenére olyan dolgokat lát és kérdőjelez meg, amit nála tapasztaltabbak és bölcsebbek sem nagyon mernek vagy akarnak. Az Iishi-beli kalandok által pedig csak még erősebbé, és eltökéltebbé válik, s egy igen komoly szándékkal tér vissza a fővárosba Buruu, a vihartigris oldalán.
Ettől kezdve egyre érdekesebbé válnak a történések, mindenki szövetkezik mindenkivel, csalfa árnyak, ármány a levegőben. De vajon kiben lehet valóban megbízni? Az utolsó fejezetekben szinte kézzelfoghatóvá válik a viharfelhőkkel teli feszültség, miközben az olvasó lélegzetvisszafojtva vár az első villanásra.
„Meghalni könnyű. Bárki odavetheti magát a máglyára és boldog mártírrá válhat. Az igaz próbatétel kibírni a szenvedést, amely az áldozattal jár.”
Nagyon szerettem ezt a könyvet, és úgy érzem, hogy önálló kötetként is megállná a helyét. Hála a jó égnek, na meg Izanagi-nak, nincs függővég, se szerelmi háromszög. Egy halovány szerelmi szál ugyan megjelenik, ám igazából teljesen érdektelen. Értékeltem azt is, hogy Yukiko vágyairól természetes lazasággal és rövidséggel olvashatunk, és nem kell a bizonytalan tini nyálongó belső monológjait hallgatnunk. Őszintén, nekem ez így volt tökéletes. Nem hogy nem éreztem hiányát a romantikának, de kifejezetten tetszett, ahogyan Yukiko a végén sem tétovázik, nem inog meg még lovagjával szemben sem, amikor cselekedni kell. Durva és véres, ami üdítően újszerű. Buruu-t egyenesen imádtam, főleg, miután összemelegednek Yukiko-val és azt is, ahogyan csipkelődnek és viccelődnek egymás között. Mindkettejüknek jót tett, hogy időközben a temperamentumukból is ragadt át valami a másikra. A világ felépítés ugyan nem különösebben fogott meg, és biztosan ezer helyen bele lehetne kötni, ha akar valaki, de a cselekmény beindulása után már a legkevésbé sem érdekelt, hogy milyen japán kifejezéseket használnak, vagy miért nem rozsdásodik be a mechanikus szerkezet a viharban, és a többi.
„… amikor lemegy a nap, mindenkinek előre kell tekintenie, és látnia, hová vezet minket ez a sodor. Felismerni, hogy ha nem állunk meg, ha nem úszunk az árral szemben, akkor a zuhatag vár ránk a legvégén”
A Vihartáncos izgalmas mese, ami magába szippant és elvarázsol. Egyáltalán nem bántam meg, hogy rászántam magam. A magyar kiadásról nem tudok nyilatkozni, de az eredeti abszolút minőségi és gyönyörű szép, élvezet volt forgatni. Tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretné egy vihartigris hátán bejárni ezt a kissé kifacsarodott, helyenként félelmetesen valós kérdéseket felvető mesevilágot.


molygoodreads

2015. március 3., kedd

Borító leleplezés - Tiffany Reisz: Az úrnő

„… sokak szerint az erotikus könyv egyenlő azzal, hogy egy romantikus regényben sok szex van. De nem egyenlő. (…) A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem.” 
– Tiffany Reisz: A szirén

Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt...


molygoodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Márton Andrea
ISBN: 9789632934112
488 oldal, kartonált
Várható megjelenés: 2015. április 20.
Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak. Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei - Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren - rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból...
A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja...

lira

{ A szerző }

A nagy sikerű Eredendő bűnösök regények szerzője, Tiffany Reisz, írói pályája kedvéért hagyta maga mögött konzervatív és vallásos leánynevelő intézeti tanulmányait. S bár e lépése örök üdvösségét veszélyeztette, végül jobb döntésnek bizonyult, mint azt valaha is gondolta volna. Sorozatának első kötete - A szirén - 2012-ben elnyerte az egyik legrangosabb amerikai könyves magazin legjobb erotikus regénynek járó díját, a történetek pedig azóta is egyre több olvasót hódítanak meg világszerte. Az írónő jelenleg Oregonban, Portlandben él férjével, Andrew Shafferrel.


{ A sorozat }

„– Nem pornográfia (…), hanem erotika. Nagyon is jó erotika.”

~ Vörös évek ~
1. The Siren - A szirén
2. The Angel - Az angyal
3. The Prince - A herceg
4. The Mistress - Az úrnő
~ Fehér évek ~
1. The Saint
2. The King
3. The Virgin
4. The Queen

2015. február 19., csütörtök

J. Kenner: Heated - Őrült vágy


molygoodreads
{ Szerzői honlap }

"Több eszem volt, minthogy kockáztassam a szívemet. De a vad szenvedélynek nagy ára van."

Úgy nőttem fel, hogy hittem abban, hogy létezik jó és rossz, helyes és helytelen, fekete és fehér. Több eszem volt, minthogy megbízzak az emberekben. Aztán megismertem Tyler Sharpot.
A merész, elbűvölő és veszélyesen szexi Tyler Sharp mindig megszerzi, amit akar. De mosolya elbűvölő lehet, ügyei komorak, ambíciói könyörtelenek. Azt gondoltam, én vagyok az egyetlen olyan nő, aki elég erős, hogy ellenálljon neki, de az egymás iránti vágyunk túlságosan sürgető volt ahhoz, hogy letagadjuk.
Egy tekintet kellett, és máris bajban voltam. Egy érintés és lépre csalt. Egy éjszaka, és az övé lettem.
És most, hogy beleszerettem, nincs visszaút.

Kiadó: Athenaeum
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea
ISBN: 9789632934051
352 oldal, kartonált

Sorozat: Vágy 2.
Ki? Sloane Watson & Tyler Sharpe
Hol? Chicago
Mikor? két hét

Műfaj: erotika
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Sloane nézőpontú
Érzékiség: erősen fülledt
Lezárás: boldog
„Én talán a csábítást eszközként használtam, Tyler Sharp azonban fegyverként…”
A tinédzser koruk óta jóbarát Evan, Tyler és Cole – a Lovagok – kemény, titokzatos és szexis chicagói üzletemberek, akik ha érdekük úgy kívánja, nem félnek átlépni a törvény és bűn közti határvonalat. Hogy mi történik, amikor egyikük egy kíváncsi rendőrnővel gabalyodik össze, az a Vágy trilógia második darabjából derül ki.
„… az élet kevés élvezeteinek egyike az, amikor megadjuk magunkat a csábításnak.”
Úgy érzem, ezúttal a főszereplők közti dinamika teljesen más, mint a sorozat első részének központi alakjai - Evan és Angie - között volt. Sloane-t és Tylert nem kötötte össze a múlt vagy ismerősök, megismerkedésükkor idegenek voltak egymás számára, ráadásul mindkettejüknek komoly problémájuk akadt a bizalommal és megvoltak a maguk titkai. Mégis, a vonzalom és vágy egy perc alatt fellobbant közöttük, s csakhamar engedtek a lángoló szenvedélynek. Kapcsolatuk hálószobán belül s kívül egyaránt roppant sebesen és elképesztően intenzíven alakult.
„- Olyan gyorsan haladunk.
- Nem – mondta halkan. – Csak a saját tempónkban.”
A cselekmény mindössze néhány napot ölel fel, háttér gyanánt pedig a szeles város utcái és éjszakai élete szolgál. A történet mindvégig karakterközpontú és erősen erotikus, néhol talán enyhén frivol és provokatív felhanggal. Az írónő tagadhatatlanul instant szerelmet tálal elénk méghozzá jól nyakon öntve részletes testiséggel, de a stílus, ahogyan mindezt teszi, fogyaszthatóvá teszi a dolgot. A szöveg az itt-ott előforduló ismétlődő fordulatok ellenére olvastatja magát, érzékien szórakoztató, s szerencsére a sztori apropóját biztosító nyomozási szál teret enged némi jellemárnyékolásnak is. Igazán kár, hogy a konfliktusok megoldása, s voltaképp a könyv lezárása kissé elsietett lett.
„Lehet, hogy ez a búcsú (…) de ez még nem a vég.”
Mindent összevetve, azt hiszem, a regény könnyed, igazán erotikus kikapcsolódást kereső olvasóknak nyugodt szívvel ajánlható. Mi több, azoknak sem kell aggódniuk, akik esetleg nem olvasták a széria előző kötetét, hiszen az Őrült vágy önállóan is megállja a helyét, és happy enddel zárul.

{ Kedvenc idézetek }

„… a legártatlanabb külső mögött is rejtőzhet szörnyeteg.”
„Az igazságszolgáltatás nem mindig jár kéz a kézben a törvénnyel.”
„… ha az ember szerelmes lesz, neki harangoztak. Szóval akár ki is élvezheti a dolgot.”

{ A regényben említett dalok }

{ A sorozat }

A Vágy trilógia darabjai:

1. Wanted - Kínzó vágy
Angelina Hayden Raine & Evan Black
2. Heated - Őrült vágy
Sloane Watson & Tyler Sharpe
3. Ignited - Izzó vágy
Katrina Laron & Cole August


02.19. - Angelika blogja
02.21. - Insane Life
02.23. - CBooks

Nyereményjáték:
Regényünk főhősnője egy eltűnt lány után nyomoz, így arra gondoltunk, a ti feladatotok is legyen hasonló: Minden állomáson egy ismert könyv alapján készült film fontos szereplőjének álcázott képét találjátok, s nektek annyi a dolgotok, hogy megleljétek, majd megírjátok, melyik filmből/könyvből bújt el.
(Figyelem! A film és könyv címe egyaránt helyes megoldás. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő emailre.)

A festmény James Archer munkája.

a Rafflecopter giveaway

2015. február 3., kedd

Rachel Gibson: The Trouble With Valentine's Day - Valentin-nap és egyéb őrültségek


molygoodreads
{ Szerzői honlap }

Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon. Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen... Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa - s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta! Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet...

Kiadó: Athenaeum
Fordító: Szieberth Ádám
ISBN: 9789632934020
324 oldal, kartonált

Sorozat: Hokisok 3.
Ki? Kate Hamilton & Rob Sutter
Hol? Gospel (Idaho)
Mikor? februártól júliusig

Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: fülledt
Lezárás: boldog

Rachel Gibson ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak. Stílusa a tőle megszokott módon könnyedén szórakoztató, története pedig ügyesen ötvözi a chick lites apró őrültségeket és az érzéki szenvedéllyel fűszerezett romantikát, miközben a lapokon itt-ott a humor is megcsillan.
„Ez a pasi ki tudja, hány fejet tört be a jégen; mit neki az ő kicsi szíve?”
Az hiszem, az alapsztori sokunknak roppant ismerősen csenghet. A hősnő szabadságolja magát hullámvölgybe került mindennapjaiból, és egy nyugalmas kisváros felé veszi útját, hogy tisztába jöhessen önmagával, s eldönthesse, hogyan tovább. A sors ekkor hozza össze egy (ex)sportolóval, akivel természetesen alaposan egymásba gabalyodnak... majd... happy end. Egyszerű, de nagyszerűen működik, akárcsak a SEP regényekben.
Bár a legutóbbi hokis kötet - Jane vékony jégen táncol - eseményei óta eltelt egy kis idő, hiszen a jég egykori ördöge, Rob, immár egyedül és visszavonultan él, s így maga a sport nem igazán része a történetnek, azért kár lenne hagyni, hogy ez eltántorítson minket az olvasástól. Az egymást ugratni mindig kész csapattársak helyett ugyanis itt pletykálkodó kisvárosi csodabogarak színesítik a hangulatos jeleneteket, sőt, egy nem várt, de szívet melengető másodszálat is rejteget a könyv.
A címszereplők, Kate és Rob, szerintem egyaránt kedvelhető, de közel sem tökéletes karakterek. Emberiek, talán ez a találó kifejezés. Hibáztak, de tanultak belőle, próbálnak változni, vívódnak, őrlődnek, és igyekeznek helyes döntéseket hozni. S meg kell mondanom, az, hogy a szerző mert egy házasságtöréssel terhes háttértörténetet adni a főhősnek, belőlem elismerést vált ki. Egyediséget ad a szereplőnek, akárcsak a mostani simára borotvált hősszerelmesek tengerében szokatlanul ható bajuszos, szakállas megjelenés. A hatalmas tetoválás ugyan már kevésbé rendkívüli, de annál vadítóbb adalék volt Rob leírásához. ;) Kate figurájában pedig az tetszett, hogy végre nem egy törékeny termetű nő, hanem magas, sportos, mégis formás, ráadásul a férfiak uralta magánnyomozói szakmában tett szert szép sikerekre.
Érzésem szerint a mély érzelmi kötődés kialakulásának kevés teret hagyott az írónő, inkább a szereplők gondolataira, s a kettejük között fellobbanó testi vonzalomra koncentrált. Szívesen láttam volna egy kicsivel több incselkedő párbeszédet és valódi közös programot, de ennek ellenére igen kellemesen szórakoztam a regény elejétől a végéig. Épp ezért szívesen ajánlom minden kikapcsolódni vágyó románckedvelőknek.

{ Kedvenc idézetek }

„… a szex sosincs ingyen: hol érzelmileg, hol fizikailag fizetünk meg érte.”
„… van olyan kapcsolat, ami a magánynál is rosszabb.”
„… az ember szívében nem csak egy szerelemnek jut hely.”

{ A regényben említett dalok }

27. oldal - Matchbox Twenty: Disease ♪ ♫ ♬
34. oldal - Tom Jones: Honky Tonk Woman ♪ ♫ ♬
62. oldal - Tom Jones: Black Betty ♪ ♫ ♬
91. oldal - Too Ra Loo Ra Loo Ra (ír népdal) ♪ ♫ ♬
128. oldal - Otis Redding: Try A Little Tenderness ♪ ♫ ♬
204. oldal - Stone Temple Pilots: Sex Type Thing ♪ ♫ ♬
237. oldal - Garth Brook: Low Places ♪ ♫ ♬
240. oldal - Tim McGraw: Real Good Man ♪ ♫ ♬

{ A sorozat }

A Chinooks Hockey Team sorozat darabjai:
1. Simply Irresistible - Jégbe zárt szívek
Georgeanne Howard & John Kowalsky
2. See Jane Score - Jane vékony jégen táncol
Jane Alcott & Luc Martineau
3. The Trouble With Valentine's Day - Valentin-nap és egyéb őrültségek
Kate Hamilton & Rob Sutter
4. True Love and Other Disasters
Faith Duffy & Ty Savage
5. Nothing But Trouble
Chelsea Ross & Mark Bressler
6. Any Man of Mine
Autumn Haven & Sam LeClaire


02.03. - Angelika blogja
02.05. - CBooks

Nyereményjáték(ok):

A könyvet megvásárlók között két darab, egyenként kétszemélyes, három napos, két éjszakás, Bled (Szlovénia) illetve Plitvicai tavak (Horvátország) helyszínű utazást sorsol ki az Athenaeum! A részletekről a kiadó honlapján és facebookján is olvashattok.

Természetesen a megszokott játék sem marad el, a miniturné keretében a regény egy példányát sorsoljuk ki a helyes megfejtők között. Minden állomáson egy, a Valentin-naphoz köthető könyv írójának nevét és címét kell az összekevert betűkből kirakni, majd a rafflecopter megfelelő mezőjébe beírni.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő emailre.)


a Rafflecopter giveaway

 
back to top