2019. június 17., hétfő

Két fordító, egy regény - Így készült a Mister magyar fordítása



webshop moly
London, 2019.
A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással.
A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.
Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?

A Szürke trilógiát lehet szeretni, lehet utálni, de az biztos, hogy E.L. Jamest egy csapásra a nagyágyúk közé emelte. Manapság kevés olyan ember létezik, akinek legalább homályos sejtése ne lenne róla, ki is ő. Legújabb könyve, a Mister, napokon belül a boltok polcaira kerül, méghozzá szemet gyönyörködtető borítóval. A Londonban játszódó kötetet az írónő 21. századi, vágyat és veszélyt elegyítő Hamupipőke sztoriként jellemezte.

A regény két fordítóját, Szilágyiné Márton Andreát és Weisz Böbét faggattam kicsit, milyen volt ezen a regényen dolgozni.
Ismerős volt számotokra az írónő munkássága mielőtt felkértek Titeket a Mister fordítására?
Sz.M.A.: Én nem ismertem a szerző munkáit, nem olvastam sem a Szürkét, sem más művet tőle. Őszintén szólva ezt nem is bántam, amikor nekikezdtem a munkának, mert semmilyen prekoncepcióval nem viseltettem a szerző iránt – hagytam, hogy ez a műve hasson rám.
W.B.: Én is csak felületesen ismertem az írónő korábbi történeteit, tudtam, miről szól, miért szeretik, miért izgalmas jelenség, de nem olvastam őket. Szerintem jelen esetben ez nem is baj, mert E. L. James a Misterrel valami újat akart alkotni, másról és másképp akart írni. A magyar kiadás szerkesztője azonban Palkó Katalin, ő dolgozott a Szürke-könyvekkel is, vele egészült ki a csapat.
Egyikőtök számára sem idegen terep az erotikusabb hangvételű történetek tolmácsolása. Véleményetek szerint ez a kötet hol helyezkedik el a szenvedélyességi skálán?
Sz.M.A.: Számomra a szexualitás a műben meglehetősen szókimondóan és érzékletesen jelenik meg; a szerzőnek sikerült megtalálnia az arany középutat, ami sem a finomkodás, sem a vulgaritás irányába nem megy el. Ennek a heteroszexuális kapcsolatnak az a „pikantériája”, hogy egy szűz lány beavatásáról van szó.
W.B.: Amikor a fordítás előtt végigolvastam a könyvet, azt éreztem, no igen, minimum így kellene megírni a szexjeleneteket, itt nem csak azért szeretkeznek, hogy ez is ki legyen pipálva valahol a könyv közepe táján, mint sokaknál. Az írónő arra is külön gondot fordított, hogy a férfi főhős jellemváltozását a szexhez való hozzáállásában is követni lehessen, így az első oldalak önző szexéből a végére szerelmeskedések lesznek. A női főhős pedig felfedezi a saját nőiességét, a szenvedélyt, amit korábban a zongorajátékából már megsejthettük.
Elég ritka, hogy egy regény magyarításán ketten közösen dolgozzanak. Honnan jött az ötlet, hogy ezúttal koprodukció legyen a fordítás?
Sz.M.A.: A könyvkiadó keresett meg a feladattal és a koprodukció ötlete is tőlük van. Én is dolgoztam korábban már társfordítóként, azonban a fordítás meglehetősen magányos szakma; ez a személyesebb, komolyabb együttműködés volt az, ami nekem reveláció volt a munka során.
W.B.: A korábbi megjelenés érdekében mindenképp szerették volna, ha ketten készítjük a fordítást, és ehhez két hasonlóan dolgozó, közeli stílusú fordítót kerestek, akiknek a személyisége is kompatibilis.
Elárulhatjátok, hogyan osztottátok fel és hangoltátok össze a munkát?
Sz.M.A.: A szöveget nézőpont szerint (Alessia-Maxim) osztottuk fel, illetve amikor kiderült, hogy ez némileg aránytalanul oszlik el, az utolsó száz oldalt Böbe fordította. Természetesen nagyon sokat leveleztünk, egyeztettünk a fordítás során, vezettünk közös táblázatot, illetve személyes találkozón is átbeszéltük a kardinálisabb pontokat.
W.B.: A felosztás célja az volt, hogy markánsan elkülönüljön a kétféle beszélő hangja. Maxim egyes szám első személyben beszél, Alessia történetét pedig harmadik személyben olvashatjuk, de a történet egyszer sem szakad meg, úgymond átveszik egymástól a fonalat. Ha ezt egyetlen ember fordítja, valóban könnyen összemosódhat itt-ott a kétféle látásmód, hiszen ez nem könnyű feladat 500 oldalon át, ezt szerette volna a kiadó elkerülni, szerintem sikerrel! Mivel mindketten előre elolvastuk a teljes könyvet, tudtuk, hol lesznek azok a bizonyos kardinális pontok. Például azt a kb. 80-100 oldalnyi szakaszt, ahol el kellett döntenünk, mikor váltsanak át tegezésbe (ez mindig nehéz kérdés), már menet közben összeraktuk, elolvastuk egyben, és alaposan megvitattuk.
Fordítói szemmel milyen az írónő által használt nyelvezet? Volt esetleg olyan részlet, amellyel nehezebben tudtatok megbirkózni?
Sz.M.A.: Az írónő használta nyelvezet gördülékeny, olvasmányos és kifejezetten dinamikus; nekem a fordításban inkább az egyes lakások, épületek beosztása, berendezésének leírása, követése jelentett kihívást. Az agyaggalamb-lövészetes rész számomra teljesen idegen volt, mert nem ismertem ezt a sportot, ezért alaposan utánanéztem. Kifejezetten élveztem a zenei „betoldásokat”, azokat az utalásokat, ahol a szerző kicsit többet megmutatott figurái zenei ízléséből.
W.B.: A nyelvezetet fordítói szemmel nem találtam bonyolultnak, úgy szoktam fogalmazni: kellemesen siklik az ember keze alá, de azért adódtak trükkös helyzetek. Az egyik az, hogy Alessiának az angol nem az anyanyelve. Ettől kicsit tartottunk az elején, de szerencsére a szerző ügyesen kikerülte, hogy a főhősnő makogva beszéljen angolul, így nekünk sem kellett rémes nyelvtani hibákat kigondolni, csak egy-két bájos nyelvbotlást. (De többet nem árulhatok el spoilerezés nélkül!)
Lefogadom, hogy sokan már alig várják, hogy végre olvashassák Maxim és Alessia románcát. Kedvcsináló gyanánt megosztanátok velünk, nektek mi volt a kedvenc jelenetetek a könyvben?
Sz.M.A.: Az én kedvenc jelenetem az volt, amikor a bevándorló lány, Alessia először látja a tengert, és teljesen megmámorosodik tőle; teljesen úgy viselkedik, akár egy gyerek. Azt a leírást, hangulatot nagyon élveztem.
W.B.: Talán elsőre furcsán hathat, de a kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor megjelentek a „főgonoszok.” Félelem, erőszak, remény, bátorság váltották egymást gyors egymásutánban. És persze szerettem, amikor meg-megcsillant Alessia humora, kacérsága.

Köszönöm szépen a válaszaitokat! Reméljük, még sok regényt olvashatunk a Ti fordításotokban!

Blogger Tricks

2019. május 17., péntek

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue



webpageamazon goodreads


a szerző
Az Atlanti-óceán nyugati partján Alex Claremont-Diaz, az Egyesült Állomok Elnökének fia, áll a legközelebb a hercegi léthez. Rettenthetetlen nővérével és az alelnök agyas unokájával ők a Fehér Házi Triumvirátus, Ellen Claremont elnökasszony fiatalos marketingjének alapkövei. Persze a nemzetközi protokolláris feladatok néha felérnek egy rémálommal - pláne, amikor az angol királyi menyegzőn elszabadul a Henry herceg őfőellenségességével folytatott vita, majd a másnapi lapok már az amerikai és brit kapcsolatok megromlásáról cikkeznek.
A kárelhárítási terv: színlelt barátság a két fiatalember között. Pedig Alexnek aztán pont elég teendője akad édesanyja elszánt ellenfelének ügyködése, no meg saját politikai törekvései miatt anélkül, hogy egy karót nyelt uralkodói sarj nehezítené az életét.
Csakhogy Henry szőke herceges külsője egy lágyszívű, hóbortos, száraz humorú személyiséget takar, akit több belső démonnal birkózik. S mire az elnöki újraválasztási kampány beindul, Alexet magával ragadja a Henry-vel folytatott titkos kapcsolat. A kapcsolat, amely ronthatja az elnökválasztási esélyeket, és megzavarhatja a két nemzet viszonyát.
Henry pedig teljes eddigi életét kérdőjelezi meg Alex kedvéért. Az impulzív, bájos fickóért, aki azt hiszi, mindent tud arról, mi éri meg az áldozatot, hogy tehet az ember annyi jót, ami csak telik tőle... és ami a legfontosabb, hogyan fog emlékezni rá az eljövendő nemzedék.

Jártatok már úgy, hogy egy könyv hosszú időn át folyton-folyvást szembejött veletek? Én így jártam Casey McQuiston bemutatkozó regényével. A Red, White & Royal Blue jó két hónapon át szinte naponta köszönt rám különböző oldalakról. Ám hiába a megannyi áradozó vélemény, nem mertem előolvasói példányt kérni, mert mi van, ha ezzel ismét úgy járok, hogy ezren szeretik, én pedig csak pillogok, vajon biztosan azt olvastam-e, amit ők. Persze azért a kíváncsiság ott munkált bennem. A megjelenés reggelén már alig türtőztetett türelmetlenséggel frissítettem újra és újra a kindle-t, hogy legalább egy ici-picit bele tudjak kóstolni, mielőtt kezdetét venné a dolgos munkanap.
“Never tell me the odds.”
8-9%-nyira jutott csupán időm, de máris ott bizsergett bennem az a varázslatos, önfeledt örömhöz hasonló érzés, amikor szinte kuncogni támad kedve az embernek mindössze azért, mert ott tarthatja a kezében ezt a csodát, mert van olyan szerencsés, hogy olvashatja. Szóval, a reggeli tea mellé loptam még pár lapnyi olvasás időt, aztán meg az ebéd mellé szintúgy. Késő délutánra valahol a kötet egynegyede felé jártam, és már minden kétséget kizáróan tudtam, menthetetlenül szerelembe estem ezzel a könyvvel.
Mintha minden klappolt volna köztünk. Az okos, mégis játékos stílus magával ragadott, s dacára az extrém hosszú, ám számtalan jelenetváltást tartalmazó fejezeteknek könnyedén peregtek a lapok. Tetszett, ahogyan a klasszikus média mellett a közösségi oldalak szerepe szintén előtérbe került, valamint az, hogy ennyi kemény, és aktuális témát (faji kérdés, biszexualitás, etikai felelősség) felvetett szerző. Számomra a politikai mondandó csöppet sem telepedett rá a cselekményre, inkább érdekes hátteret adott. Igaz, én hatalmas Az elnök emberei rajongó vagyok, ráadásul érdekelnek korunk társadalmi kérdései. Ha ehhez hozzávesszük, hogy sokakhoz hasonlóan képes totális bűvöletbe ejteni minden zaftosabb részlet, ha az angol királyi család kerül szóba, szerintem érthető, miért szippantott be a sztori. Az pedig, hogy számos levélváltás - benne számos történelmi alaktól származó idézettel - fűszerezte a romantikus szál alakulását, az én szememben a legkényeztetőbb csokoládéval ért fel.
“But the truth is, also, simply this: love is indomitable."
S ha már a romantika! Eszméletlenül imádtam! Eleve az ősellenségekből szerelmesek alapfelállás úgy hat rám, mint cirmosra a macskamenta, pláne, ha ilyen jól van kivitelezve. Tetszett, hogy a két főhős távolról vonzódott a másikhoz, de az olyannyira eltérőnek hitt személyiségük miatt meg voltak róla győződve, hogy milyen kiállhatatlan a másik. Hangosan kacarásztam, amikor a királyi menyegzőn kettejük buta vitája a 75 ezer dolláros tortában landolással ért véget, hogy aztán a két ország vezetése azonnal szükségesnek érezze azt kommunikálni a világ felé, minden rendben, az amerikai elnök asszony kevert származású fia és az ifjabbik angol herceg voltaképp sok időt együtt töltő barátok. Jó volt látni, ahogyan ez valósággá vált, ahogyan lassan ráébredtek, mennyi közös van bennük, és milyen könnyű megnyílniuk a másiknak. A szócsaták persze nem maradhattak el közben sem, s én bizony iszonyat jól mulattam mindahányon.
Majd miután elcsattant az első csók nem győztem magamba fojtani az álmodozó sóhajokat sem. Teljesen oda voltam ezért a két lükéért! Ráadásul az írónő káprázatosan mutatta be a szerelmük kibontakozását. Annyira éltek az érzelmek. A kétség, a habozás, a vágy, a remény… mind valós volt anélkül, hogy túl lettek volna cifrázva vagy magyarázva. A csókjelenetek pedig egyszerűen perzseltek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindemellett a szenvedélyes jelenetek részleteibe nem ment bele a szerző, ügyesen megjelenítette őket a lapokon, de egy-két mozzanatot leszámítva elnagyoltak maradtak ezek a pillanatok. S bár én magam nem tiltakoztam volna, ha ettől behatóbb bepillantást kapunk a hálószobák ajtajai mögé, nem maradt bennem hiányérzet.
“History, huh? Bet we could make some.”
Tehát: stílus pipa, alapötlet nagy pipa, karakterek pipa ás pipa, a szerelmi szál csillagos pipa. Már csak a drámai fordulat dönthette volna romba a regény 2019 egyik kedvencének státuszát. Szerencsére a könyv többi részéhez hasonlóan ez szintén tehetséggel, szépen kidogozottan került megalkotásra. Nem a belső szorongás adta a fő konfliktust, csupán annak egy darabját képezte. A politikai lejárató gépezet, valamint a család és nemzet előtti önfelvállalás hihető bizonytalanságot hoztak ahhoz, hogy izgalmas feszültség hassa át az utolsó fejezeteket.
Hogy aztán a lezárással visszakanyarodjunk a kötet tündérmesés felütéséhez. Minden jó, bíztató az életben, a szerelmesek egymáséi lehetnek, az emberek pedig az okos és tisztességes vezetők mögé sorakoznak fel. Ó, bárcsak… De nekem nagyon tetszett, hogy ennyire pozitív hangvétellel vehettem búcsút az Alex és Henry párostól. Remélem, előbb-utóbb magyar fordításban találkozhat minél több könyvmoly ezzel a briliánsan megírt, intelligens és fontos mondandójú, mégis tüneményes M/M románccal!

Kedvenc idézet:
“Take anything you want and know you deserve to have it.”
*A képek a szerző twitter oldaláról származnak.

2019. május 10., péntek

Rainbow Rowell: Attachments - Szív ​küldi

Beth Fremont és Jennifer Scribner-Snyder tisztában van vele, hogy valaki olvassa az e-mailjeiket. Ez ugyanis a szabály a lapkiadónál, ahol dolgoznak. Ám a lányok nem tudják komolyan venni a dolgot. Vicces, szabadszájú leveleikben részletesen megbeszélik a magánéletüket.
Lincoln O'Neill nem is érti, hogy került ide, ebbe az állásba, ahol az a dolga, hogy mások e-mailjeit olvasgassa. Amikor jelentkezett internetbiztonságisnak, egészen másra számított.
Amikor Lincoln elkezdi olvasni Beth és Jennifer levelezését, tudja, hogy figyelmeztetnie kellene őket. De nem teszi, annyira elvarázsolják a lányok történetei.
Mire rájön, hogy beleszeretett Bethbe, már túl késő lenne bemutatkozni…

Van valami megfoghatatlanul melankolikus, mégis, a léleknek oly jóleső Rainbow Rowell stílusában, amely miatt képtelen vagyok neki ellenállni annak dacára, hogy történetei túlzottan ártatlanok az én ízlésemnek. Talán emiatt eshetett meg, hogy sok évvel ezelőtt nem tudtam kihagyni a bookdepo egyik akciós ajánlatát, és nevetséges összegért beszereztem az írónő Attachments című, felnőtteknek szóló regényét. Ám ahogyan gyaníthatóan az elő szokott fordulni más könyvmolyokkal is, szegény aztán csak türelmesen várt a sorára elfeledve a polc egyik sarkában. Szerencsére, amikor a Scolar három év kihagyás után végre újabb könyv RR fordítással jelentkezett, pont erre a sztorira esett a választásuk. Nincs mese, itt az ideje fejest ugrani, gondoltam, és az elhatározást ezúttal tett követte.
Nem bántam meg. Hiba ez a szerző első megjelent műve, megvannak benne azok a stílusjegyek, amelyek annyira egyedivé teszik az írásait: Lassú folyású, bár interakció gazdag. Édesen valószerűtlen, viszont helyenként fájdalmasan életszerű. Humoros, ugyanakkor csöppet szomorkás. Kényeztető bonbon szerű olvasmány, amely ezúttal ifjúságom idejébe, az ezredfordulóra visszautazva, egykori kedvenc filmeim és dalaim emlékét felidézve, kellemes és cuki romantikus komédia képében érkezett.
„Van ebben az egészben valami totál romantikus. Minden nő olyan férfit szeretne, aki a lelkébe ugyanúgy beleszeret, mint a testébe.”
Állítom ez utóbbi jelzőt úgy, hogy a ’szerelmesek’ igazából egészen az utolsó előtti fejezetig nem találkoztak. Persze tudtak a másik létezéséről, sőt, a vonzalom szintén megvolt mindkettejük részéről, de több mint egy év telt el mire elcsattant az első, majd rögtön sok-sok további csók közöttük, hogy azt követően egy pindur ugrással máris a happy endingnél találjuk magunkat az utolsó lapon. Szóval a Szív küldit nem mondanám épp egy tipikus románcnak. A szerző többi könyvéhez hasonlóan ez a darab szintén inkább az emberi sorsokról szól. Az életről, annak minden hepehupájával és gubancával. Arról, hogy nincs azzal semmi baj, ha néha el vagyunk veszve, ha kicsit kilógunk a sorból, ha nekünk lassabban sikerül megtalálni azt, ami körülöttünk látszólag mindenkinek ujjcsettintés szerű könnyedséggel összejön elsőre.
Beth és Lincolt története hozzájuk hasonlóan nem hibátlan, de tökéletlenségében is szerethető. Remélem, ezúttal nem telik majd el ennyi esztendő, mire újabb Rowell kötet válik elérhetővé idehaza!

Könyvinfók:


Rainbow Rowell

moly
goodreads
Kiadó: Scolar
Fordító: Gebula Judit
ISBN: 9789632449708
328 oldal

Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Lincoln O'Neill & Beth Fremont
Hol? Nebraska
Mikor? 1999
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

05.06. - Hagyjatok! Olvasok (e)
05.10. - Angelika blogja
05.12. - Deszy könyvajánlója
05.14. - Spirit Bliss
05.16. - Könyvvilág
05.18. - Hagyjatok! Olvasok
05.20. - Könyv és más
05.21. - Sorok között
05.22. - Kelly & Lupi olvas

Nyereményjáték:

Mostani játékunk az írónő által életre keltett karakterekhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy-egy regényszereplőről készült rajzot. A ti feladatotok, hogy megtaláljátok a párját. A rafflecopterbe írjátok be, hogy melyik állomásokon voltak az azonos illusztrátor által megalkotott párok (pl.: 3. állomás + 6. állomás vagy blog neve1 + blog neve2). Ám egy valaki pár nélkül marad, s neki a nevét kell megírnotok a megfelelő rublikában.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

2019. május 7., kedd

Sarina Bowen & Elle Kennedy: Top Secret



amazon goodreads

Sarina Bowen | Elle Kennedy
LobsterShorts: Az a helyzet, hogy a barátnőm egy édeshármast szeretne a szülinapjára.
SinnerThree: Akkor pont a neked való randi app-ra jelentkeztél.
LobsterShorts: Csináltad már ezt korábban? Más srácokkal?
SinnerThree: Rendszeresen. Én az egyelő esélyekben hiszek. Te?
LobsterShorts: [néma csend]
SinnerThree: Nos, én benne vagyok, ha te is. Az életem kész káosz. Suli, meló, családi mizéria. Jah, és a világ legidegesítőbb fickója a szomszédom. Rám fér némi kikapcsolódás. Szóval benne vagy?
LobsterShorts: Talán egy kicsivel jobban is, mint azt kész lennék bevallani.
SinnerThree: Hé, nincs abban semmi rossz, ha az ember tágít a horizontján...
LobsterShorts: Mondd ezt az irányításmániás apámnak. Amúgy meg mi van, ha írtó kínos lesz ez az egész?
SinnerThree: Akkor kínos lesz. Nem mintha találkoznunk kellene utána. Csak ígérd meg, hogy nem zúgsz belém.
LobsterShorts: Na az aztán felforgatná az életemet...

Április 23-a átlagos keddnek ígérkezett, ám amint felléptem a világhálóra oltári hírbe botlottam: Sarina Bowen és Elle Kennedy újabb közös regényt - ráadásul M/M sztorit - írtak teljes titokban, ráadásul két héten belülre tervezik a publikálását! Mindkét írónő stílusát imádom, a Him és Us duológia pedig különösen kedves a szívemnek, úgyhogy iszonyat izgatott lettem. Amikor pedig az előolvasói példány befutott a kindle-mre nagyjából a madarat-lehet-vele-fogatni féle öröm lett úrrá rajtam.
És ó Te Szent Jeromos! Rettentő jó volt újra elveszni ennek a két hölgynek a szavai között, megint a könnyed, gördülékeny történetvezetésüket élvezni. A bőséges mennyiségű üzikkel fűszerezett, ellenségekből / vetélytársakból szerelmesek alapfelállás pedig igazán finom falatnak ígérkezett.
"I’m just a guy, standing on a beach in nothing but his favorite pair of lobster shorts, waiting for the right man to love me."
A sztori szerint Keaton barátnője, akivel már középiskolás koruk óta egy párt alkotnak, felveti, hogy közelgő 21. születésnapján szívesen megtapasztalná, milyen egy édeshármasban eltöltött éjszaka. A srác kapható dologra, de afelől azért vannak kétségei, vajon szívesen venné-e, ha bármelyik haverja lenne a trió harmadik tagja. Ezért inkább regisztrál a Kink nevű, nem annyira társ, mint kötetlen élvezet keresőn, hogy felkutassa a megfelelő jelöltet. Így botlanak egymásba a SinnerThree nicknevet viselő, szintén egyetemista sráccal.
Ami egy lehetséges pásztoróra egyeztetésének indul, előbb játékos flörtölésbe, majd lassacskán valami komolyabba fordul a két fiú közt, akiknek sokáig fogalmuk sincs róla, hogy a való életben szintén ismerik egymást. Nem csupán egy diákszövetségben tagok, de ráadásul mindketten indulnak annak elnöki posztjáért, és, kár lenne szépíteni, nem épp baráti a viszonyuk.
"Because scientists aren't afraid to experiment, right?"
Tehát nem épp szokványos helyzetből indult a történet, de nekem kimondottan tetszett annak az izgalma, vajon mikor derül ki főszereplőink számára, ki rejtőzik a másik profil mögött. Élvezet volt figyelni, hogy a két, alapvetően annyira eltérő személyiségű fiú igazi lénye hogyan hat a másikra. Jó volt látni, ahogyan kötetlen lazasággal évődnek, nyílnak meg apróságban a másik felé, és egyáltalán, engedik, hogy az életük kötöttségei alól felszabadult énjük megmutatkozzon. Imádtam tanúja lenni, ahogyan a biszexualitásában magabiztos Luke minden ítélkezéstől mentesen, nyíltan, de körültekintően feltérképezi, mire lenne nyitott a másik. Ahogyan az is kedvemre volt, hogy Keaton bár rácsodálkozott önnön bevallhatóságára, arra, hogy mennyire élvezi már a gondolatát is, hogy aktív résztvevője legyen egy másik sráccal való intim együttlétnek, mégis totál lelkesen vetette bele magát az egészbe, sőt, utólag sem kezdett el azon pánikolni, hogy hűha, akkor most ő meleg.
"... is there even a point in fighting for someone who doesn't want to love you?"
Szerencsére nem ilyen típusú, identitási válságos drámával akartak feszültséget teremteni a szerzők. Pont kellő nehézséget hozott a szereplők életébe eltérő anyagi és családi hátterük. További piros pont jár az írónőknek, amiért kellemes egyensúlyt találtak a komolyabb témák, és az önfeledt pillanatok között. Nem egyszer mosolyogtam, mint a tejbetök, hiszen bőven akadtak humoros párbeszédek, és évődő szócsaták, no meg a tengerbiológia iránt érdeklődő Keaton karakterének hála furcsa, ámde érdekes állati tények. Szintén nem panaszkodhatom a páros jelenetekre sem. Kaptunk édesen romantikus perceket, s érzékien vadulásósokat úgyszintén.
A Top Secret igazán szórakoztató regény volt. Mindössze a cselekmény két, engem személy szerint picit bosszantó döccenője gátol meg abban, hogy tökéletesnek tituláljam. Számomra a kötet vége felé Luke túl hosszú időre burkolózott hallgatásba, túl soká tartott, míg túllépett önnön kiakadásán. Illetve örömmel vettem volna, ha a nagy találkozás és a fő konfliktus pillanata között több és részletesebb kapcsolat építő jelenetre került volna sor. Így sem volt rossz, de véleményem szerint lehetett volna még fokozni. Ám ezt a két hangyányi malőrt leszámítva csak dicsérni tudom a könyvet. A new adult LMBT romantikusok kedvelőinek kihagyhatatlan darab.

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

2019. április 18., csütörtök

Penelope Ward & Vi Keeland: Playboy Pilot - Szívtipró ​pilóta

Pénz vagy szerelem? Melyiket válasszuk?
Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű. Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről!
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte.
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.

A Szívtipró pilóta pontosan olyan, mint amire a fülszöveg olvastán számíthat az ember lánya: fura, helyenként már-már abszurd kaland, méghozzá az édesen bohókás fajtából. Bár a Vi Keeland & Penelope Ward szerzőpárostól együtt és külön-külön is volt szerencsém olvasni néhány kötetet, kijelenthetem, ez az eddigi kedvencem tőlük.
„Mindenkinek vannak eltitkolandó dolgi és nehéz keresztjei.”
A szoknyabolond pilóta és az örökösödési feltételek miatt agonizáló ifjú hölgy egymása gabalyodása teljes mértékben kikapcsolt. Ha tehettem volna, egy ültő helyemben bekebelezem, mert a szöveg olyan észrevétlenül vitt magával. Hol jókat mosolyogtam, hol a kicsordulni készülő könnyektől csillogott a szemem, hol pedig elragadtatottan sóhajtoztam. Aranyos, néhol megható, vicces, kacér és izzóan szexis - olykor tán kissé arcpirítóan malac -, és egyáltalán, hihetetlenül szórakoztató volt. Ráadásul mivel a Beatles az én gyermekkoromban is nagy szerephez jutott, imádtam, hogy slágereik címe újra és újra feltűnt a könyvben, hogy aztán ott duruzsoljanak a jól ismert dallamok az agyamban. Plusz nálam külön piros pont jár a váltott nézőpontú narratíváért, valamint a részletes és életszerű karakterábrázolásért.
„Két elcseszett rész, ami együtt csodás egészet alkot. Külön csődtömegek, de együtt… sikertörténet.”
Tényleg, szinte minden tetszett ebben a regényben. Persze, ha egy pillanatra leveszem az elragadtatásomtól elhomályosult rózsaszín szemüveg, akkor be kell vallanom, nem feltétlenül azért van ez, mert annyira hibátlan műről van szó. Ó, messze nem! De ahogyan Kendall és Carter, úgy kettejük szerelmének története is pont a tökéletlenségtől vált számomra annyira szerethetővé. A múlt baklövései, a jelen melléfogásai és a jövőt hátráltató ballépések tették olyan élővé az én szememben ezt a sztorit. A főszereplők őrlődése és tévedései mind a fejlődésüket szolgálták, ezért a boldog végkifejletet teljesen hihetőnek éreztem annak ellenére, hogy micsoda őrült helyzetben született, s milyen szédítő fordulatot követően ért révbe a románc.
Kár lenne tagadni, ez a pilóta (meg a párja) bizony elrabolta a szívemet. Aki kellemesen könnyed olvasmányra vágyik, az mindenképp adjon esélyt nekik. ;)

Ui: Kiegészítő mosoly adag az író duó rajongóinak, hogy a Nagyképű öltönyös után ebben a kötetben is tiszteletét teszi a Cocky Bastard főhőse, no meg az a bizonyos kecske.

Könyvinfók:


Vi Keeland & Penelope Ward

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Felföldi Edita
ISBN: 9789634575924
328 oldal

Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Carter Clynes (29) & Kendall Sparks (25)
Hol? Amszterdam, Boca, Boston, Caracas, Dallas, Dubai, Miami, New York, Plano, Rio de Janeiro
Mikor? ~ két év
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
04.14. - Sorok között
04.16. - Deszy könyvajánlója
04.18. - Angelika blogja
04.20. - Sorok között (e)
04.23. - Dreamworld (e)
04.25. - CBooks

Nyereményjáték:

Mivel a regény főszereplője gyakran idéz Beatles számokból, a mostani játékunkban dalszöveg részletek alapján kell a slágerek címeit kitalálnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Picture yourself in a boat on a river
With tangerine trees and marmalade skies.
Somebody calls you, you answer quite slowly,
A girl with kaleidoscope eyes.
a Rafflecopter giveaway

 
back to top