2020. július 27., hétfő

Kristen Callihan: Managed - Kontroll

Szellemi párbajként indult. Én, egy átlagos lány a nagy számmal, ellene, a szexi, hatalmas egóval rendelkező rosszfiú ellen… Amikor áttettek első osztályra a londoni járaton, azt hittem, megütöttem a főnyereményt. Egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Gabriel Scott: pokolian jóképű és jéghideg. Senki és semmi nem képes áthatolni a páncélján. Soha. Saját jogán is legenda, a világ legnagyobb rockbandájának menedzsere, emellett pedig egy arrogáns seggfej, aki lenéz engem. Azt hittem, sikerült pokollá tennem számára egy hosszú repülőutat. Eszembe sem jutott, hogy megkedvelhetem, az meg pláne nem, hogy megkívánhatom. És mi a legmeglepőbb az egészben? Hogy ő is akar engem. Csak a feltételei kissé meghökkentőek. Ha elfogadom az ajánlatát, sebezhetővé teszem magam. Nagy esély van rá, hogy belezúgok az egyetlen férfiba, akit nem tudok irányítani. De erős kísértést érzek arra, hogy igent mondjak neki. Mert a tökéletes öltönyök és a rideg külső mögött rejtőző férfi valószínűleg a legjobb dolog, ami valaha történt velem. És talán én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megolvasztani a jeget a szíve körül.
„Az édenkert egy tudatállapot, nem egy hely.”
Ritkán, de olykor akadnak könyvek, amiket szinte letörölhetetlen vigyorral a képünkön olvasunk. Nálam a Konroll az egyik ilyen igazi feel-good regény. Bár a VIP sorozat első kötetét, az Idolt sem tartottam rossznak, de a Kill John banda menedzserének és új közösségi média felelősének sztoriját egyenesen imádtam. Másodszorra ugyan úgy élveztem, és nehezen akaródzott letennem, mint amikor legelőször volt szerencsém hozzá.
Klasszul megírt, könnyed és humoros, túlzott drámaiságtól mentes, ellentétek vonzzák egymást + előbb barátok, aztán szeretők féle, valódi szórakoztató románc. Tökéletes egyensúlyban van benne az érzelmesség és az érzékiség, plusz telis-tele van nagyszerű szócsatákkal. Eszméletlen jókat kacarásztam a jópofa évődéseken. Állítom, az első pár fejezetben több a pergő, incselkedő adok-kapok, mint sok más könyv egészében sem.
„– Sosem találkoztam még olyan emberrel, akivel ne bírtam volna – csendül fel a feszült válasz 
(…) Kinyújtom felé a kezemet. – Sophie Elisabeth Darling.”
S mindennek a tetejébe mindkét főszereplő fantasztikus karakter. Az egyikőjük kimért, alapos és hatékony, magától mindenkit karnyújtásra távol tartó üzletember. A másikuk életigenlő, kicsit szeleburdi, könnyen barátkozó művészlélek. Előbbi mindent átgondol, udvarias és hallgatag. Utóbbi spontán, ami a szívén, az a száján, és ha a csevegésért díjakat osztogatnának, tuti aranyérmes lenne. Tényleg nehezen különbözhetnének még jobban egymástól, mégis, szerintem egyformán szerethetőek, ráadásul tökéletesen kiegészítik egymást. A férfira ráfér, hogy valaki megtanítsa elengedni magát és bátran szeretni, a lánynak pedig jól jön egy erős kőszikla, aki minden hibájával együtt, vagy pont azok miatt őrülten imádja.
„Te vagy a legnagyobb gyengeségem, mert ha rólad van szó, védtelen vagyok.”
A köztük lévő izzás pedig valami hihetetlen. Olykor szinte legyezgetni kellett magam a pattogó érzéki szikrák miatt. Az első majdnem csóknál egyenesen hangosan felnyögtem, annyira akartam, hogy végre engedjenek már a vágyaiknak. De a szenvedély mellett a szívnek éppúgy jutott tér. Tetszett, ahogyan Sophie szép lassan ledöntötte Gabriel védfalát, s ahogy a férfi képtelen volt meghazudtolni gondoskodó természetét és lassan, de biztosan fülig beleszeretett az ő cserfes leányzójába. Ó igen! Az egymásnak adott beceneveiket szintén imádom. Csöppet sem sablonosak, és olyan találóak, plusz bennük van az a mosolyogtató, mégis kedveskedő csipkelődés is.
Ha mindez nem lett volna elég, hogy totál áldozatul essek az írónő papírra vetett varázslatának, még a fentieket megfejelte nagyszerű zenék említésével és hihetetlen mennyiségű popkulturális utalással. Utóbbiból a nassolós Buffy nézős jelenetet épp csak egy hajszállal előzi meg ez a Gabriel és Sophie megismerkedésekor lezajlott szösszenet:
„– Nem kedvellek – motyogom, és újra felteszem a maszkomat.
– Hazugság – mutat rá, utánozva az én korábbi hanglejtésemet. – Már többször is kijelentetted, hogy vakítóan vonzónak találsz.
– Ez nem jelenti azt, hogy kedvellek. Különben is, a szépséged olyan, mint valami fegyver. Elkábítod az áldozataidat, mint egy vámpír. Azon se lepődnék meg, ha ragyognál a napfényben.
– El se hiszem, hogy egy olyan nővel vitatkozom, aki az Alkonyatra hivatkozik.
– Tudod, hogy az Alkonyatra hivatkozom. Ez a tény arról árulkodik, hogy fanatikus Edward rajongó vagy.
Gabriel hangosan és gúnyosan felhorkan.
– A Jacob-csapatot erősítem.
Nem tudok uralkodni magamon. Tágra nyílik a szemem, és megemelem az alvómaszkom szegélyét, hogy mérgesen végigmérjem.
– Ennyi volt. Mi ketten soha nem lehetünk barátok.”
Azt hiszem, kár lenne tovább ragozni, egyik nagy kedvencem ez a regény. S ha valaki szívesen venne egy mosolyogtató, könnyed románcot (Ki nem?), az semmiképp ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet.

Könyvinfók:


Kristen Callihan

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Harcsa Henrietta
ISBN: 9789634577997
440 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: VIP 2.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpont

Ki? Sophie Elisabeth Darling (25) & Gabriel Scott (29)
Hol? Európaszerte
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
07.25. - Betonka szerint a világ
07.27. - Angelika blogja
07.29. - Könyvvilág
07.31. - Sorok között (e)
08.02. - Sorok között
08.04. - Veronika's Reader Feeder
08.06. - Dreamworld (e)
08.08. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A blogturná minden állomásán olyan könyvek borítójának részletét találjátok, amelyek főszereplői zenészek. A feladat, a könyv címét és szerzőjének nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2020. július 20., hétfő

P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő irányítója –, nincs választása. Elfogadja az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik.
Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg, miután kiderült, hogy a felesége – mára már exfelesége – attól a pasastól terhes, akivel anno megcsalta. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá.

Habár Paola Dangelico új név a hazai romantikus palettán, számomra egyáltalán nem ismeretlen. Majd’ minden regényét olvastam és szerettem, sőt, a Szeretni nehéz trilógiája számomra egyenesen szerelem volt első olvasatra. Ráadásul most nemrégiben, az első rész újrázása ugyancsak képes volt totálisan beszippantani és kitűnő hétvégi kikapcsolódást nyújtani, tehát csakis ajánlani tudom A Rombolót.
Az írónő stílusa szerintem igazán kellemes, némi humorral fűszerezett, gördülékeny és könnyed. A történet üteme leginkább a slow burn románcokat idézi, ám a harmincas éveikben járó, több viszontagságos évet maguk mögött tudó főszereplők esetén ez valahogy természetesnek tűnt. Teljesen érthetőnek találtam, hogy miután olyan csúnyán megégették magukat korábban, igen óvatosak kit hajlandóak bizalmukba és a szívükbe fogadni. Ugyanakkor szerencsére ez nem jelentette, hogy ne pattogtak volna közöttük a vonzalom szikrái, már persze a kezdeti első pillantásra utállak fázis után. S amikor végre engedtek a vágynak, és elcsattan az első csók… ó, imádtam!
„Ahogy megláttalak aznap, ahogy félelem nélkül bámultál vissza rám a hatalmas barna szemeiddel, úgy éreztem, mintha buldózer ment volna át rajtam. Belém romboltál.”
Valószínűleg azért, mert addigra már annyira kedveltem mind Camet, mind Calt. Hogy is tudtam volna nekik ellenállni? Hiszen Cam, annak ellenére, hogy az élete leginkább egy vonatszerencsétlenség helyszínére hasonlított az utóbbi években, olyan erős karakter, aki tisztában van a hibáival, de az értékeivel is. Tudja mit szeretne, és elég erős ahhoz, hogy ne érje be kevesebbel. Ráadásul néha előtör belőle némi pimasz szemtelenség. Cal pedig pont az a meggyötört, de elszánt főhős, aki minden bosszantó tuskósága ellenére képes rabul ejteni a szívemet. Mert a morcos, kissé antiszociális és őrülten dögös külső gondoskodó és felelősségteljes szívet takar. S igaz ugyan, hogy a szinte nem is létező gyerekkora viszontagságai, és a félrelépő exe miatt túl sokáig tartott neki mire fel tudott engedni, és belátta, mi, illetve leginkább ki kell neki a boldogsághoz, de apró, kedves gesztusaival addigra már rég pocsolyává olvasztott. Szóval nincs mit szépíteni, hatalmas drukkere lettem ennek a két, messze nem hibátlan, de nagyon őszinte szereplőnek. Imádtam, ahogyan a nem bírlak, de kénytelen vagyok téged elviselni lassan barátsággá alakult közöttük, majd a másikat védelmező, támaszt nyújtó barátság szinte észrevétlenül még többe fordult.
S bár a történet végét egy ici-picit kapkodósnak éreztem, főként a könyv első feléhez mérten, ez nem vont le az élvezetemből. Szerintem leginkább azért, mert a fő romantikus konfliktust annyira hihetőnek éreztem, annyira vérzett miatta a szívem, hogy iszonyatosan vágytam a boldog befejezésre. Talán csak akkor lehetett volna még jobb az egész, ha kaphattunk volna némi bepillantást Calvin gondolataiba, legalább ott, amikor ráébredt, hogy felül kell emelkednie a félelmein, mert cserébe végre nagyon boldog lehet.
De mindent összevetve így is őszintén mondhatom, csak ajánlani tudom minden jelenkori románc kedvelőnek. Akik pedig szeretik Elle Kennedy regényeit, s nem bánják, ha kissé idősebbek a főszereplők, némileg felnőttebb problémákkal, vagy épp, akiknek tetszett Mariana Zapata Szívvel a falnak című könyve, szerintem semmiképp ne hagyják ki ezt a darabot sem.

Kedvenc idézet:
„Vannak pillanatok az életben, mikor nincs már mi mögé bújni, és az ember igazi természete végre felszínre törhet. Az ember vagy tud élni ezekkel a pillanatokkal, vagy beletörődik, hogy a lehetőség örökre elveszett. Ezek a pillanatok formálják igazán az életedet.”

4 apró érdekesség:

➊ A regényben említett dalokat, valamint az írás közben ihletet adó zenék egy részét az írónő összeválogatta egy másfél órányi spotify lejátszási listára.
➋ A szerző honlapján olvasható egy rövid epilógus, amely Calvin nézőpontjában íródott, és a pár második házassági évfordulóján játszódik. Tehát még a könyvben szereplő utószó előtt érdemes megkukkantani.
➌ Az amerikai futballért annyira nem rajongó olvasóknak valószínűleg fel sem tűnik majd az az apróság, hogy Cal „a New York Titans kezdő irányítója”*. Hogy miért érdekes ez? Titans néven manapság a nashville-i Tennessee Titans csapatát emlegetjük, akik 1999-ben választották maguknak ezt a nevet. 1960-1962 között viszont valóban létezett egy new york-i Titans focicsapat, akiket ma már mindenki csak a New Jersey-i East Rutherfordban játszó Jetsként ismer, s akik 1968-ban nyerték meg a Super Bowlt. S hogy mi lehet a „másik New York-i foci csapat”, amelynek az egész DeSantis család elkötelezett szurkolója, mégsem hangzik el egyetlen egyszer sem a nevük a könyvben? Gyanítom a négyszeres Super Bowl győztes Giants.
➍ Bár a sorozat mindhárom kötete önállóan is olvasható, kerek, egész történetek, jó tudni, hogy a következő részek valamennyi főszereplője már itt, ebben a regényben feltűnik. A Sledgehammer lapjain Calvin jóbarátja és ügyvédje, Ethan, és Cam legjobb barátnője, a tűzről pattant Amber gabalyodnak egymásba. „Mondjuk az kicsit olyan lesz, mintha a káosz frigyle lépne az őrülettel…” A Bulldozerben pedig Cal lassacskán talpra álló húga, Amanda, lel boldogságra bátyja egyik csapattársa, a hátvéd Grant oldalán.

Könyvinfók:


P. Dangelico

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Radosits Magdolna
ISBN: 9789634576808
376 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: Szeretni nehéz 1.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Cam nézőpont

Ki? Camilla Ava Maria DeSantis (30) &
Calvin Reginald Shaw (33)

Hol? New York
Mikor? április → november
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
07.18. - Könyvvilág
07.20. - Angelika blogja
07.21. - Betonka szerint a világ
07.22. - Hagyjatok, olvasok
07.23. - Hagyjatok, olvasok (e)
07.24. - Veronika’s Reader Feeder
07.25. - Sorok között
07.26. - Dreamworld (e)
07.27. - Fanni’s Library
07.28. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán egy-egy regény sportoló főhősének nevét találjátok, a feladat, hogy a rafflecopter megfelelő dobozában a regény címének és szerzője nevének megírása.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Aiden Graves
a Rafflecopter giveaway

2020. június 21., vasárnap

Whitney G.: Sincerely, Carter - Barátod: ​Carter

Barátok ​vagyunk. Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom. Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást. Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást. (Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…) Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt. Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott. Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
„Vannak emberek, akiket csak egy szóra, vannak, akiket egy időre, és vannak, akiket örökre mellénk sodor az élet.”
Micsoda öröm, hogy végre újabb Whitney G. könyv fordítása jelent meg! Azt gondolom, a Barátod, Carter eléggé más hangulatú, mint a korábban kiadott Alapos kétely, de a műfaj szerelmeseinek nagy hiba lenne kihagyniuk, hiszen igazi könnyed, new adult csemege. Az írónő a rá jellemző laza, szókimondó és gördülékeny stílusában, ezúttal Taylor Swift zeneszámok mentén épített fel egy barátokból szerelmesek románcot, amelyet nem csupán a váltott nézőpontú mesélés, de számos múltbéli pillanat felidézése és jó néhány üzenet, illetve levél tett még élvezetesebbé.
Hogy mi adja a habszerű könnyedséget? Sem sötét múlt, sem nagy lelki törés nem nyomasztja a szereplők lelkét, így problémáik nagyon is mindennaposak. Hatalmas drámákra szintén nem kell számítani, mindössze a megfelelő kommunikáció hiány megspékelve némi ’mivel szeretlek, tudom, mi a jó neked’ féle butasággal okoz némi zavart a jó ütemben, nyílegyenesen a boldog befejezés felé tartó sztori vége felé. Bár a regény pár másik momentumához hasonlóan ez ugyancsak csöppet klisé ízű, de lássuk be, az ismerős fordulatok pont azért válhattak ismerőssé, mert olyan jól működnek, így talán ezt megbocsáthatjuk a szerzőnek. Annál is inkább, mert egyébként nagyszerű munkát végzett, hogy szerethető és szórakoztató történetet adjon az olvasóinak.
„Szerettelek, csak nem tudtam róla. Az életem minden pillanatában ott voltál, és én is ott voltam neked. Szeretlek, szerelmes vagyok beléd, és jobban ismerlek, mint te saját magadat.”
Sem Carter, sem Arizona nem hibátlanok, koruknak megfelelően még mindketten keresik helyüket az életben. Részemről kimondottan imádtam, hogy Arizona hiába áll diplomázás előtt, volt mersze követni a kissé késve felismert szenvedélyét, és megtenni mindent azért, hogy egyszer szakács válhasson belőle. Carterben pedig az tetszett a leginkább, hogy bár korábban kiélvezte a készséges lányok nyújtotta örömöket, amikor végre ráeszmélt, hogy vonzódik gyermekkori barátnőjéhez, onnantól csak ő létezett számára. A kettejük közti kapcsolat pedig fenomenálisan került bemutatásra. Voltak részletek, amelyek megmutatták, mennyire fontosak a másiknak, más pillanatok pedig abba engedtek betekintést, milyen jól ismerik egymást ők ketten. Ráadásul szép számmal kaptunk megmosolyogtató és tüzes jeleneteket is.
Bevallom, utóbbival én nem voltam maradéktalanul elégedett. Itt-ott elnagyoltnak és túl kapkodónak éreztem a szenvedélyes percek leírását, ám azt is megértem, hogy az írónő próbálta nem túl erotikus irányba elvinni az amúgy elég pörgős, s nem is túlon-túl hosszú történetet. Ami viszont ettől jobban sajnáltam, az a hirtelen lezárás volt. Ugyan később született egy hosszú epilógus, amely már szépen lekerekítette Carterék sztoriját, sajnálatos módon az a magyar kiadásba – az eredeti papírkönyvhöz hasonlatosan – nem került be. Jó hír viszont, hogy a majd’ 40 oldalas Sincerely, Arizona ingyenesen mindmáig elérhető.
Remélem, idővel a spin-offként számontartott Forget You Ethant ugyancsak megjelenteti majd a Könyvmolyképző Kiadó!

Könyvinfók:


Whitney Garcia Williams

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Szarvas Szilvia
ISBN: 9789634577881
288 oldal

Műfaj: new adult
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű, váltott nézőpont

Ki? Carter James & Arizona Turner (23)
Hol? Reeves University & South Beach University
Mikor? késő tavasz-ősz
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
06.17. - Deszy könyvajánlója
06.19. - Sorok között
06.21. - Angelika blogja
06.23. - Fanni’s Library
06.25. - Veronika’s Reader Feeder
06.27. - Dreamworld (e)
06.29. - Dreamworld
07.01. - Hagyjatok! Olvasok!

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során minden állomáson olyan könyvből találhattok idézeteket, amelyben a szereplők közötti több éves barátság alakul át lassan valami többé. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található könyv címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Senkinek sem volna szabad fél szívvel élnie – suttogta.”
a Rafflecopter giveaway

2020. május 19., kedd

Elizabeth Hoyt: Duke of Sin - A ​bűn hercege

Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.
A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…

Elképesztően jól esett olvasni ezt a regényt! Vitt magával a humort és sötétséget elegyítő, komplex történet. Tetszett és izgalomban tartott a háttérben játszódó cselszövősdi. Könnyedén megszerettem a főszereplőket, és imádtam kettejük incselkedését. Kimondottan nehezen tudtam csak le-letenni a könyvet, annyira nem akaródzott félbe szakítani ezt a pompás kalandot. Azt kell mondanom, az egyébként sem rossznak tartott Maiden Lane sorozat kötetei között nálam ez a rész kedvencé lépett elő, sőt, merem állítani, Elizabeth Hoyt egyik legjobb írása ez. Kicsit titokzatos, kicsit bűnös, kicsit érzéki, és roppant eredeti.
„Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."
Csakúgy, mint maga Valentine Napier, Montgomery hercege, a főhős. Már ha kellő szabadsággal kezeljük a hős kifejezést, mert őkegyelmessége bizony kétes erkölcsi érzékkel, csábító nyájassággal, találékony rafináltsággal, gyakran a zsarolástól, olykor az erőszak bizonyos válfajaitól sem visszariadva éli az életét, sakkfiguraként tekintve az arisztokrácia tagjaira a hatalomért folyó játékban. Szerintem senki nem lepődik meg, ha elárulom, hogy az írónő egyik interjújában azt mondta, részben a Tom Hiddleston alakította Loki, részben a Patrick Jane által életre keltett Mentalista ihlette Valt. S ha egy ilyen férfi találkozik egy karakán, gyakorlatias és okos nővel… Hmm, akkor bizony engem nagyjából le is vett a lábamról a sztori, s innen már csak egy lépés, hogy rajongjak. Ez a könyv pedig játszi könnyedséggel tette meg azt a lépést. Hogy miért?
„… maga volt a bűn, Bridget pedig kis időre bűnbe eshetett.”
Mert az egymástól elsőre ég és föld módjára különbözőnek tűnő főszereplők nagyszerűen, részletesen megrajzolt karakterek, akik tökéletlenségükkel válnak szerethetővé. A szerző ügyesen bemutatta, mi motiválja őket, de emellett arra is hagyott teret, hogy fejlődhessenek, változhassanak. Szerencsére ez utóbbival megmaradva a hitelesség talaján, például nem kivetkőztetve lénye eszenciájából a dekadens és excentrikus főhőst, helyette inkább csak lágyítva, szelídítve csöppet rajta. Ami még nagyon tetszett mind Valentine-ben, mind Bridgetben, hogy milyen hűséges és állhatatos jellemek, illetve, hogy mennyire szeretnek olvasni és milyen intelligensek mindketten. Imádtam az elmés csipkelődésüket, egyenesen élmény volt olvasni civódásukat.
„Valami nem stimmel, amikor egy házvezetőnő kioktat egy herceget arról, hogy mi a dolga.”
Néhányak számára talán furcsa lehet, hogy egy, a 18. század derekán játszódó történetben két ennyire különböző társadalmi osztályba tartozó fiatal találjon egymásra, de számomra ez inkább újabb pozitívumot jelentett. Annyira illett az öntörvényű herceghez, hogy fittyet hányjon a társadalmi elvárásokra, plusz annyira jól kiegészítették egymást a pragmatikus házvezetőnőjével, hogy ennek egyszerűen így kellett történnie. Ráadásul ennek a nem épp konvencionális felállásnak köszönhetően bennem nem egyszer felrémlett Patricia Gaffney Megszerezni és megtartani című regénye, amely egyik régi nagy kedvencem, tehát ez nálam határozottan jó pont.
Ha kedvenc jelenetet kellene választanom, bevallom, bajban lennék, de talán egy egészen apró momentum lenne, amit végül kiemelnék. Azt a pillanatot, amikor Val teljesen öntudatlanul kinyúl Bridget keze után, csupán azért, mert nem szeretné, ha az máris elhagyná a szobát. S mitől varázslatos ez? Mert ez a nagy konfliktus, s pláne a nagy szerelmi rádöbbenés előtt esett meg, ráadásul egy másik nemesember társaságában.
Minden történelmi románc kedvelőnek melegen ajánlom. Annak, aki szerette Amanda Quick Bukott angyalát vagy épp Lisa Kleypas Az ördög télenjét, egyenesen kötelező darab. Remélem, ti legalább annyira elbűvölőnek találjátok majd A bűn hercegét, mint én. Aki pedig valami oknál fogva kihagyta volna a Maiden Lane széria korábbi kilenc kötetét, ne aggódjon, önmagában is élvezhető és érthető a történet. Mindazonáltal azt nem tudom megígérni, hogy nem az lesz a vége, hogy kíváncsivá váltok a többi részre.

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789634523635
312 oldal

Műfaj: történelmi románc
Sorozat: Maiden Lane 10.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Valentine Napier, Montgomery hercege (29) & Bridget Crumb (26)
Hol? London, Yorkshire
Mikor? 1741 október
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

05.15. - Betonka szerint a világ
05.17. - Könyvvilág
05.19. - Angelika blogja
05.21. - Olvasónapló
05.23. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán a Maiden Lane sorozat egy-egy szereplőjének nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

2020. április 14., kedd

Melanie Harlow: After We Fall - Mindig van tovább

Jack Valentini nem az esetem. A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc. Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi. De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR-tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait. A hatalmas, kemény izmait. Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni. És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra. De téved.

Bár ez az első kötet, amely megjelenik tőle magyarul, Melanie Harlow neve nem ismeretlen számomra. Korábban már négy történetét olvastam, s mindahányról egybehangzóan állíthattam, hogy kellemes, olvasmányos stílusban, jól megírt jelenkori románcok. Ezt a könyvét szintén nézegettem már jó ideje… Oké, oké. bevallom, a fülszöveg is vonzott, mint fény a lepkét, de igazából az eredeti borító modelljén, a kanadai Joseph Cannatán akadt meg a szemem. Van a nézésében valami, ami megfogott, és nem eresztett…. És igen, a hasizma ugyancsak lenyűgöző. Ám a lényeg, hogy valóban tökéletesen megtestesítette azt a Jacket, akit a kedvcsináló alapján elképzeltem. Sőt, most, hogy volt szerencsém megismerni a karaktert, azt mondom, kitűnő választás volt őt tenni a borítóra. Igazán sajnálom, hogy a hazai kiadáshoz új változatot kellett készítenie a kiadónak.
„Nem ígéretet kérek tőled (…) csak esélyt.”
A külcsín után essék szó a beltartalomról: Ahogy említettem, számomra az alapötlet roppant tetszetősnek tűnt. Egy megözvegyült veterán, aki keményen dolgozik a családi farmon, amely épp nagy fejlesztéseket fontolgat. Egy belevaló városi lány, aki nagyon tud és szeretne szeretni. Egymás szöges ellentétei, akik tökéletesen kiegészíthetnék a másikat. Tetszett, ahogyan a kisvárosi miliő ígérete is. És persze örömmel vártam a leírásban szereplő szenvedélyes pillanatokat. S örömmel jelentem, a karakterek tökéletesen beváltották a reményeimet. Jack morgós, a lelke köré védfalat húzó pasas, Margot pedig lelkes, kalandra kész csajszi. Az egyik a hűséges, kitartó kősziklája lehet a másiknak, míg amaz a nagyon szükséges játékosságot és jókedvet csempészheti vissza az előbbi napjaiba. Minden hibájukkal együtt könnyedén meg tudtam kedvelni őket, és őszintén drukkoltam azért, hogy a férfi képes legyen elengedni a múlt rá nehezedő árnyait. A kettejük közt fellobbanó vágy hevességére ugyancsak nem lehetett panaszom.
„Nem az első szerelmet keresem. Hanem az utolsót.”
Mégsem mondanám, hogy maradéktalanul elbűvölt volna a könyv. Mégpedig két, egymással összefüggő ok miatt. Az egyik, hogy az érzelmi megnyílást ábrázoló jeleneteket hiába imádtam, szívesen láttam volna még többet belőlük. Vagy ha azt nem, hát szerettem volna részletesebb betekintést abba az időszakba, amikor Jack végre tett azért, hogy tovább lépjen. Sőt, egy-két fejezet erejéig a nagy romantikus gesztus utáni összecsiszolódás idejéről szintén szívesen olvastam volna. Persze, jogosan merül fel a kérdés, hogy eszerint egy száz oldallal hosszabb, érzelgősebb regényre vágytam volna-e. A válaszom? Nem, csupán nem éreztem megfelelőnek az egyensúlyt az érzelmek és testiség között. Szerintem az, amennyi időt és lapot szentelt a szerző az érzéki pillanatok leírásának, aránytalanul túlzónak hatott. Értem, hogy a szex volt a katalizátor, ugyanakkor az érzelmek vagy a lélek köré emelt falak lebontása legalább ekkora hangsúlyt megérdemeltek volna. Pláne, hogy a túlélők bűntudata és a poszttraumás stressz hihetetlenül komoly, nehezen kezelhető, nehezen legyűrhető problémák, amelyek tényleg kihatnak a tőlük szenvedők minden napjára. Sajnos úgy találtam, hogy több teret kapott a nemi, mint a lelki oldal. S külön nagy bánatom, hogy mindez elég szabados szóhasználattal, amely a magyar fordításban helyenként már-már a vulgaritás határát súrolva köszönt vissza.
Így aztán kellemes, de nem épp mély nyomot hagyó szórakozásként értékelem a szerző önálló hazai bemutatkozásául szolgáló Mindig van tovább című regényt. Ez egyébként az After We Fall sorozat második része. Az első kötetben (Man Candy) Margot Jamie nevű barátnője a hősnő, a harmadikban (If You Were Mine) pedig Claire került sorra. Talán előbb-utóbb azokat a köteteket is olvashatjuk idehaza.

Kedvenc idézet:
„Ne azzal töltsd az életed, hogy aggódsz, mit gondolnak rólad az emberek (…) Ez a félelem olyan, mint egy ketrec – örökre fogságba ejthet, ha nem vigyázol.”

Könyvinfók:


Melanie Harlow

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Moldova Júlia
ISBN: 9789634576372
336 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: After We Fall 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Jack Valentini (33) & Margot Lewiston (30)
Hol? Grosse Pointe, Frankenmuth
Mikor? augusztus
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
04.08. - Sorok között
04.11. - Hagyjatok, olvasok (e)
04.14. - Angelika blogja
04.17. - Sorok között (e)
04.20. - Hagyjatok, olvasok
04.23. - Dreamworld (e)
04.26. - Dreamworld
04.29. - Könyvvilág

Nyereményjáték:

Regényünk főszereplője Jack, akinek minden állomáson megtalálhatjátok egy ismertebb névrokonát. Persze bloggereink furfangosak, és elrejtették a Jack nevű színészeket ábrázoló képeket. Ha megtaláltátok a képet, írjátok be az adott színész teljes nevét a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 
back to top