2017. március 27., hétfő

Brittainy C. Cherry: The Fire Between High & Lo - Tűzeső

Lángolt a lelke, és megperzselt mindenkit, aki túl közel került hozzá.
Volt egyszer egy fiú, Logan. Szerettem, pedig mindenben az ellentétem volt. Én táncoltam, ő mozdulatlanul állt. Ő mindig csendben volt, nekem szünet nélkül járt a szám. Neki meg kellett harcolnia minden egyes mosolyért, én azt sem tudtam, mi fán terem a komorság. És amikor megláttam a benne lakozó tüzet, már nem tudtam elfordulni tőle…

A hamuból új életre keltek, majd megint hamuvá égtek.
Úgy tűnt, nem illünk egymáshoz, mégis együtt voltunk az igaziak. Aztán egy elsietett döntés nyomán elveszítettem. Ez a döntés megváltoztatta az életünket. De néhány levegővétel, néhány elsuttogott hang, néhány pillanat erejéig ő is szeretett engem, szívből, igazán.

Oscar Wilde mondta egyszer: minden szentnek van múltja, és minden vétkesnek van jövője, s én szerfelett igaznak érzem ezeket a szavakat. Talán pont ezért szeretem annyira az olyan könyveket, amelyben a rosszfiúk jó útra térnek, amelyben létezik második (s néha harmadik) esély, és amely fennen hirdeti, hogy a múlt nem határolja be a jövőnket. Márpedig a Tűzeső pedig pont ilyen történet. Csoda-e hát, hogy immár harmadszor vettem kézbe?
„… szabad lelkek voltunk, és ha kellett, táncra perdültünk akár a tűzzel is.”
Jóllehet az idő múlásával alaposan megcsappantak az újraolvasásaim, hiszen mindig akad valami új, valami izgalmasnak és érdekesnek ígérkező sztori, amibe belevethetem magam, azért időről-időre akad olyan regény, amely vissza-visszahív magához. Brittainy C. Cherry gyönyörűséges szavaiból szőtt szívmelengető románcok pedig határozottan ezt a kategóriát képviselik. Így eshetett meg, hogy bár már kétszer átéltem Logan és Alyssa szerelmének minden fájdalmas, és minden szívmelengető pillanatát, kevéssel azt követően, hogy kézhez kaptam a magyar kiadást, ismét a sorok között elveszve találtam magam.
„Voltak benne mélypontok, és voltak benne csillagokig nyúló csúcsok.”
És bizony újfent imádtam minden percét. Mivel az összes fordulat, valamennyi gyötrő és édes momentum beleégett már a szívembe, azt hihetnénk, csak felületesen átlapoztam, mindössze itt-ott megállva, bele-beleolvasgatva a szövegbe. Ám mi sem állhatna messzebb az igazságtól. Ismét együtt szenvedtem, reménykedtem, aggódtam és örvendeztem a szereplőkkel minden egyes pillanatot. Akadtak jelenetek, amelyeknél elidőztem csöppet; vagy, mert szükségem volt egy percre a riadtan dübörgő szívemet lecsillapítani, hisz tudtam, mekkora szenvedést hoznak majd az elkövetkezendő fejezetek, vagy, mert a léleksimogató boldogság minden cseppjét teljes valójában szerettem volna kiélvezni.
„… szikrákat gyújtott a lelkemben...”
Azt hiszem, ebben rejlik az Az vagy nekem sorozat köteteinek varázsa, az ember szívéhez és lelkéhez szólnak. Nem eget rengetően csavaros fordulatokkal érnek el átütő hatást, hanem a lírai szépségük taglóz le minket. Csodálatosabbnál csodálatosabb sorok bámulatosan gyönyörűséges egésszé állnak össze, s ahogyan a Lebegés esetén, úgy itt is alig győztem bejelölgetni a kedvenc részeimet. Viszont mivel vétek lenne bárkit megfosztani az élménytől, hogy önmaga fedezhesse fel a történet elragadó szépségét, erőt veszek magamon, s mindössze az öt legkedvencebb idézetemet másolom ide:
„… az otthont nem egy bizonyos hely jelenti, hanem az, amit egy olyan személy iránt érzünk, akit szeretünk; a békesség, amely képes eltompítani az ember lelkét mardosó lidércfényeket.”
„Az ember nem zuhan bele a szerelembe. Felolvad benne. Mint tavaszi nap sugarai alatt a jég.”
„A nap végére mindannyian elveszettnek érezzük magunkat. Tökéletlennek. Megsebzettnek. Összetörtnek. Megpróbálunk dűlőre jutni azzal a valamivel, amit életnek nevezünk. És eközben gyakran érezzük magunkat magányosnak, de aztán eszedbe jutnak a tieid. Azok, akik néha gyűlölnek ugyan, de sohasem szűnnek meg szeretni. Azok, akik mindig melletted teremnek, függetlenül attól, hányszor cseszel el valamit, vagy hányszor tolod el magadtól őket. Ők azok, akik melletted állnak jóban és rosszban. Akik veled együtt küzdenek. És igen, lehet, hogy összeomlunk közben, de akkor együtt omlunk össze. És együtt állunk fel.”
„Talán az élet értelme nem több, mint megtanítani bennünket arra, hogy nem leszünk mindig azonosak a múltunk hibáival.”
„Ő volt az, aki elhitette velem, hogy nem a tegnapjaim mellékterméke vagyok, és biztosított arról, hogy csodás holnapok állnak még előttem.”
Hát nem varázslatosak? Imádom őket!
Hogy a gyakran feltett kérdésre válaszoljak, igen, a fordítást is szeretem. Úgy gondolom, egészen jól sikerült a magyarítás. Jómagam mindössze két apróságon akadtam meg. Az egyik, hogy az eredetiben nekem olyan nagyon tetsző, a könyv egészéven vissza-visszatérő High / Lo motívum a szép anyanyelvünkre való átültetéskor érthető, de azért sajnálatos módon elveszett. Bár tetszett a Csillag becenév, örültem volna legalább egy szerkesztői lábjegyzetnek, amely az angol szójátékra utal. A másik apró ’botlás’ már kevésbé volt érthető. Magam is nagy Oreo fogyasztó lévén kissé elgondolkodtatott, vajon hogyan képesek egy egész eperszemet szétnyomni a szétcsavart keksz felei közé szorítva, s pláne minek, hisz létezik már epres ízesítésű jó ideje. Olyannyira piszkálta a csőröm a dolog, hogy kikerestem az eredeti szövegrészt, ahol meglepetés! málna szerepel. Máris tisztább a kép, nem? Csekélység, s valószínűleg igen keveseket fog ez zavarni, de én erre a két dologra figyeltem fel.
„Mindketten a tűzön táncolnak, mintha nem tudnák, hogy megégethetik magukat.”
A lényeg a lényeg: Akár angolul, akár magyarul, megéri kézbe venni a Tűzesőt, mert szenzációs new adult románc.

Könyvinfók:


Brittainy C. Cherry

moly
goodreads
Kiadó: Libri Insomnia
Fordító: H. Prikler Renáta
ISBN: 9789633108888
424 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Az vagy nekem 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Logan Francis Silverston & Alyssa Marie Walters
Hol? True Falls
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

03.27. - Angelika blogja
03.29. - MFKata gondolatai
03.31. - Kristina blogja
04.02. - Zakkant olvas
04.04. - Könyvvilág
04.06. - Deszy könyvajánlója
04.08. - Insane Life
04.10. - Cbooks
04.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A blogokon közreadott rövid leírások alapján kell kitalálni, melyik barátokból szerelmesek történetre gondoltunk, majd a rafflecopter megfelelő sorába a könyv címét és szerzőjét várjuk megfejtésként.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Szeretet és gyűlölet, megváltás és bosszú, sötét titkok és felszabadító igazságok, gyönyörű pillanatok és véres borzalmak kettőssége kíséri Skye és Damian bő húsz esztendőt felölelő megrendítő történetét, amely megannyi vihar után egy szépséges mexikói haciendán ér boldog véget.
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2017. március 21., kedd

Sarina Bowen: Goodbye Paradise


amazongoodreads
beleolvasó webpage
A többség szektának tartja, de Josh és Caleb számára húsz évig az otthont jelentette.
Paradise-ban nincs televízió, sem gyorséttermek. A wyomingi birtokon csupán munkával és imádsággal töltött végtelen órák léteznek, no meg túlzsúfolt szállások. S a fiúkat mindenáron távol tartják a bűnösök világától.
Ám Josh kísértések nélkül is bűnbe esett, hisz egész életében a legjobb barátja, Caleb után vágyakozott. Napközben egymás mellett dolgoznak, éjjel pedig, amikor Josh lehunyja a szemeit, végre úgy lehetnek együtt, ahogyan annyira szeretné.
De a valóságban persze ez soha nem történhet meg. A túlélése függ attól, titokban tudja-e tartani szörnyű vágyait.
Caleb mindig megvédte Josh-t a többiek gúnyolódásától, ugyanakkor neki is megvan a maga titka… és egy terve, hogy kijussanak a táborból. Csakhogy minden rosszul sül el, és Josh fedél nélkül találja magát egy olyan világban, ami nem kér belőle. Vajon Caleb időben rátalál majd? Vajon képesek lesznek-e olyan biztonságos helyet találni, ahol végre bevallhatják egymásnak az érzelmeiket?
[Figyelem! A regény korábban In Front of God & Everyone címmel, álnév alatt publikálva volt elérhető rövid ideig.]

A fülszöveg igazán egyedi történetet sejtetett, így természetesen képtelen voltam ellenállni, egyszerűen olvasnom kellett ezt a könyvet. S talán már meg sem kellene lepődnöm, hogy Sarina Bowen bizony ismét elképesztően cuki M/M románcot alkotott.
“It's really quite shocking to get what your heart desires.”
A szöveg könnyed és gördülékeny, a leírások pedig élettel teliek voltak, akárcsak az írónő valamennyi regényében. A szívmelengető szerelmi történet teljesen magával ragadt és hihetetlenül élveztem minden pillanatát annak ellenére, hogy hatalmas fordulatokat vagy körömrágós izgalmakat nem tartogatott. S mindezt azért, mert a szereplők fenomenálisan sikerültek. Mindkét főhőst hihetetlenül emberinek és nagyszerűen megformáltnak találtam. Tetszett, hogy bár Caleb a kalandvágyóbb természet, ugyanakkor roppant védelmező személyiség is. Örültem, hogy tanúja lehettem, amint a kezdetben elveszettebb Josh magára talált. Imádtam, hogy amilyen különbözőek voltak ők ketten, olyan tökéletes párt alkottak. Kapcsolatuk alakulás mosolyra fakasztott és álmodozó sóhajokra késztetett. Nem is lenne értelme tagadnom, Josh és Caleb játszi könnyedséggel meghódították a szívemet. A lapokról áradó sistergő szenvedély pedig… o-la-la. A sóvárgó vágyódás szinte tapintható, minden érintés és csók valami lélegzetelállítóan vadító volt. S habár mindkét fiú szűz volt kezdetben, a dolgok hamar felforrósodtak közöttük, s aztán kis híján felperzselték a lepedőket, sőt, még a konyhapultot is.
Szóval a Goodby Paradise szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy egy ilyen megkapóan mély és őszinte, barátokból szerelmesek történetet olvashattam, amely amellett, hogy szórakoztat, az önmagunkban való hitre és álmaink követésére bíztat, no meg arra, hogy merjük megkeresni a saját boldogsághoz vezető utunkat, majd merjünk szabadon szeretni. Nem vitás, kedvenc lett, így nem ajánlhatom eléggé a műfaj szerelmeseinek.

Kedvenc idézet:
“As he always did, Josh tasted like everything I'd always wanted.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

2017. március 5., vasárnap

Sylvia Day: Captivated by You - Rabul ​ejtve

Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni.
Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást…
Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

A Crossfire szériának mondhatni kissé hányatott sors jutott. Előbb méltatlanul a Szürke árnyékába szorult, majd kiderült, hogy az eredetileg tervezett trilógiából öt kötetes sorozattá nyúlik, ráadásul a harmadik rész elmaradt a két első színvonalától, aztán a negyedik darab eredeti megjelenése csak csúszott és csúszott, végül búcsút inthettünk az elsüllyedő hazai kiadónak… Azt hiszem, roppant visszafogottan fejezem ki magam, ha azt állítom, komoly kétségeim voltak, fogom-e, s egyáltalán akarom-e folytatni Gideon és Eva történetét. Aztán megtudtam, hogy az Athenaeum átvette a magyar megjelentetés jogát, befutott a könyv, ami – a gerincét leszámítva – szuperül passzol a már polcomon pihenő korábbi darabokhoz, ééééés bevallom, elkapott az a jó féle izgalom. Persze még mindig tartottam attól, merre visz főszereplőink útja, mi végre húzta annyira az időt az írónő, s picit aggódtam az új fordító miatt is. Ez utóbbi kapcsán teljesen feleslegesen, előbbiek miatt viszont…
„Menet közben tanulunk. Néha elcsesszük. De bíznod kell bennem...”
Már az előző felvonás kapcsán megfogalmazódott bennem az érzés, hogy mintha ugyanazokat a hibaköröket futnák a szereplők, s mi csupán egy hosszúra nyúlt közjátékhoz asszisztálunk a partvonalról, ahol mindössze fortyogva várhatjuk, hogy haladjunk már valamerre. Nos, ezúttal szintén valami hasonló motoszkált bennem. Ugyan fél tyúklépésnyi sebességgel jó irányba mozdul előre párosunk, de könyörgöm, ehhez igazán két teljes regényre volt szükség? Kételkedem benne méghozzá erősen. 
Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy élvezettel faltam az oldalakat. Sylvia Day még mindig magával ragadóan élvezetesen szövi a szavakat, vérforralóan tüzes erotikus jelenetekben sem volt hiány, csak kár, hogy képtelen lemondani a mellékszereplői gárda drámázásának túlrészletezéséről. Bizony, amilyen szimpatikusnak találtam legelőször Cary karakterét, mostanra már annyira fáraszt szegény fiú. Ami pedig az immár házas gerlepárt illeti, mindenki jobban teszi, ha felkészül rá, hogy a hitvesi lét nem szelídített sokat a vitatkozási kedvükön. A kötet túlnyomó részében Gideon még mindig inkább magába zárkózik, mintsem megossza szerelmével a problémáit, amelyek mostanában már a hihetetlenség határán súrolóan megszaporodtak. Eva eközben harciasan követeli, hogy valódi partnerek legyen, miközben az érzelmi zavarosban úszkál ő maga is. Szumma szummárum veszekedés és izzó szenvedély tölti ki a napjaikat. Ami nem rossz igazából, csak ez láttuk már, kiélveztük, jöhetne valami új.
„A kapcsolatok a kompromisszumokról szólnak, nem?”
A jó hír, hogy a könyv utolsó pár fejezetében csak sikerült végre egyről a kettőre lépniük. Gideon megnyílik a pszichiáterüknek az őt ért gyermekkori traumák kapcsán, és Eva mintha belátná, hogy a vad szex nem az egyetlen, amit adni képes a párjának. Nálam szintén nagy pozitívuma ennek a résznek, hogy az eddigi kizárólagosan hősnői narrációt felváltotta a váltott nézőpontos elbeszélés, így végre Mr Cross gondolataiba is bepillantást nyerhettem. Extrém módon birtokló alfahím az nem vitás, de azért cuki volt látni, hogy milyen gyengéd szeretet van a szívében az ő Angyalkája iránt. Plusz, tetszett az, amikor baráti körben, csöppet tán ellazultabban viselkedett.
Remélem, ezekből a nekem tetsző részletekből több jut majd a befejező regénybe, amelynek hazai megjelenéséről egyelőre nem hallottam pontos dátumot, így csak kívánni tudom, hogy mihamarabb érkezzen. Egy biztos, az írónő azt ígéri, Blacklist című új duológiájában feltűnnek majd még az itteni szereplők.

Kedvenc idézet:
„A házasság nem arról szól, mennyire erősek a felek külön-külön. Hanem arról, mennyire erősek együtt, és arról, hogy felváltva cipelik a terheket.”

Zenék a könyvben:

Könyvinfók:


Sylvia Day

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Goitein Veronika
ISBN: 9789632935928
400 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus románc
Sorozat: Crossfire 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Gideon Cross (28) & Eva Tramell (24)
Hol? New York
Mikor? szeptember
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem
Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

2017. február 27., hétfő

Katy Regnery: Don't Speak


amazongoodreads webpage
A kis hableány eme feldolgozásában a modern kor által szinte érintetlenül hagyott Outer Banks sziget egyik halászának leánya és az észak-karolinai kormányzó fia szeretnek egymásba.
Laire-t, aki sokkal többről álmodik, mint amit a kicsiny sziget képes nyújtani számára, teljesen leveszi a lábáról a gazdag és kifinomult Erik, akit viszont a lány bája és naivitása bűvöl el. A két fiatal szinte az egész nyarat együtt tölti, mígnem egy szívszaggató fordulat el nem választja őket egymástól.
Évekkel később, amikor a sors ismét egymás mellé sodorja őket, végre lehetőségük nyílik tisztázni a szörnyű titkokat, amelyek annyi ideig távol tartották őket a másiktól. S egyúttal arra is ráébredhetnek, hogy a halhatatlan szerelem még a menthetetlenül összezúzottnak hitt szívet is képes meggyógyítani.

Mivel már rengeteg dicsérő véleménnyel találkoztam Katy Regnery Modern Fairytale sorozata kapcsán, s ráadásul A kis hableány mindig az egyik kedvenc Disney hercegnős mesém volt, kimondhatatlanul izgalommal töltött el, hogy alkalmam nyílt lecsapni erre a regényre, méghozzá már a megjelenése előtt. Ugyanakkor most, olvasás után, az érzelmeim sokkal zavarosabbak ennél.
Egyrészről nagyra értékelem, hogy egy klasszikus történetet ennyire különleges, kreatív módon dolgozott át a szerző. Nem tagadom, szinte gyermeki örömmel töltött el minden olyan apró részlet, amely felidézte bennem a rajzfilm keltette egykori cuki ábrándjaimat. Mint például amikor a ‘Go ahead. Kiss him. Kiss the boy.’ sorokat olvastam, és szinte öntudatlanul kezdtem dúdolni, hogy ‘Sha-la-la-la-la-la my oh my’… és hát lehet ezen nem mosolyogni? Szintén jó visszhangra lelt nálam a gúzsba kötő elvárások, az archaikus hagyományok elleni lázadás gondolata, és az egész tiltott románc érzés. Tetszett, hogy láthattam Laire-t túlságosan óvott és naiv fiatal lányból erős, független nővé cseperedve, s igazán elbűvölőnek találtam Eric óvó, gondoskodó és türelmes természetét. Ám azt hiszem, a talán közjátéknak nevezhető kis részletet imádtam a legjobban. Laire naplóbejegyzései fölös információk nélkül, igazán szépen gondoskodtak az átkötésről az édes, ifjonti szerelem és a titkokat leleplező, második esélyt hozó románc között. Szerintem ezzel roppant okos módot talált az írónő a hat év elmúlásának bemutatására.
Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy a könyv kissé hosszabb volt, mint amire számított, s ráadásul elég nehezen is tudtam beleélni magam a történetbe. Attól tartok, a lassabb ütem, a szolidabb hangvétel, s az eltitkolt gyerek fordulat szintén csökkentette picit az élvezetemet. Ám mind közül a legnagyobb problémám az volt, hogy a bonyodalmak jókora része félreértésekből és az őszinte kommunikáció hiányából eredt.
"… I believe that if two people care about each other and want to be with each other, it's nobody else's business what they do when they're alone together. It's private. It's up to them to make up their own rules."
Mindazonáltal nem bántam meg, hogy belevágtam a Don’t Speak olvasásába, hiszen egy olyan szívmelengető történet élményével gazdagodtam, amely az elveszített, majd megtalált szerelemről, a fájdalomról és a bátorságról, az elfogadásról és a megbocsátásról mesélt.

Kedvenc idézet:
“Sometimes it took years. Sometimes a lifetime. And sometimes that healing was simply impossible.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.



2017. február 19., vasárnap

Mia Sheridan: Preston's Honor



amazon goodreads webpage

playlist
Annalia Del Valle egész életében szerette Preston Sawyert. S bár egy elszegényedett bevándorló tanyasi munkás lányaként számkivetve, egy csöppnyi, tákolt viskóban nőtt fel a kaliforniai Central Valley-ben, a szíve szabadságra lelt a tájban, a Sawyer Farm végeláthatatlan lankáin, és egyetlen barátaiban, a két fiúban.
Preston kissrác kora óra vágyódott Annalia után. Ám testvérének adott becsület szava távol tartotta a lánytól, míg egy forró nyári estén már képtelen volt tovább ellenállni. Egy estén, amely olyan események láncolatát indította el, ami mindannyiuk életét örökre megváltoztatta.
Miután hat hosszú hónapra egy szó nélkül eltűnt, Annalia visszatér szülővárosába. Eltökélte, hogy visszaszerzi szívét, életét, és a gyermekét, akit magára hagyott - a fiát, aki a szerelem, a szenvedély, és az oly hosszú sóvárgás utáni röpke beteljesülés pillanatában fogant.
Preston túljutott a gyászon, elviselte a pusztító aszály és a gyötrő szívfájdalom kínjait, ám nem biztos, hogy képes lesz ismét túlélni Annaliát. Talán meg sem próbálja, talán a büszkeség és a keserűség visszatartja attól, amire mindig áhítozott...

Mia Sheridan valamennyi keserédes regénye nyomot hagyott a szívemben. Az ikrek csillagjegy által ihletett Preston’s Honor esetén sem történt ez másként, mert ez a fájdalmasan gyönyörűséges new adult románc a barátság, az első szerelem, a második esély, a félelmek és a túlélés gyönyörű szőttesével kápráztatott el.
Voltaképp rögtön a prológusnál elvesztem. Már az a pár oldal annyira mély hatást gyakorolt rám, hogy vágytam megismerni a bemutatott fiatal pár történetét, látni akartam őket együtt, boldogan. S a szerző pontosan ezt adta meg nekem méghozzá elképesztő tehetséggel. Érzelem dús utazásra vitt, amellyel újfent bebizonyította, hogy bár a szerelem olykor nem tökéletes, sőt, gyakorta kaotikus és zavaros, mégis mindennél csodálatosabb.
“Part of my love for Preston was like a slow-moving river that had gained breadth and speed over time. And another part came in short burst of white-hot lightning, marking the very moments when the love in my heart had charged and intensified.”
Rengeteg dolgot szerettem ebben a könyvben! Mia megkapó sorai ezúttal is elvarázsoltak. S el sem tudom mondani, mennyire becsülöm, amiért mert ilyen őszinte nyíltsággal szólni a bevándorlók nehézségeiről, hiszen ma ez minden korábbinál fontosabb probléma a világban. Tetszett, hogy olyan történetet mesélt, amely bővelkedett hullámhegyekben és hullámvölgyekben, akár csak a való élet. Imádtam, hogy ilyen szépen bemutatta, hogyan próbál helytállni Preston és Lia a nehézségek közepette, és hogyan igyekezek rátalálni a boldogságra. Tagadhatatlan, hogy ezek ketten alaposan megkutyulták a dolgokat azzal, hogy felcserélték az események megszokott sorrendjét. Ezért mielőtt közös jövőt tervezhettek volna, meg kellett nyílniuk a másik előtt, s meg kellett tanulniuk őszintén megosztani egymással a gondolataikat, a félelmeiket, az álmaikat. Meg kellett bocsátaniuk egymásnak, s meg kell tanulniuk bízni a másikban. Ez pedig nem kevés időbe telt. Ugyanakkor én nagyon örültem, hogy tanúja lehettem ennek a lassú, óvatos fejlődésnek. Hogy is ne, hisz olyan nagyon a szívembe zártam őket.
“Loving Annalia was many thing for me, but easy had never been one of them. Wild, breath-stealing, joyful, heart-wrenching even, but easy? No.”
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy olykor közel jártam hozzá, hogy kifogyjak a türelemből, s bizony nem egyszer vérzett a szívem értük. Bosszússá tett, hogy buta hibák, félreértések és a bizonytalankodás mennyi közös pillanattól megfosztotta őket. Szóval nem mondanám épp könnyed kis romantikusnak ezt a történetet, de lefogadom, hogy az írónő rajongói most sem fognak csalódni.

Kedvenc idézet:
“... sometimes the most damaging borders are inside us.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

 
back to top