2014. április 14., hétfő

Idézet kavalkád - Colleen Hoover: Reménytelen (BtK)

Colleen Hoover jelenleg hat New York Times bestseller listás könyv szerzőjének mondhatja magát. Az ő nevéhez fűződik a Slammed és a Hopeless sorozat, valamint az az idén megjelent Maybe Someday című regény is, amelyhez Griffin Peterson zenész egyedi soundtrack albumot készített. Legújabb önálló kötete, az Ugly Love, augusztus 5-én fog a boltokba kerülni.
A most 34 esztendős Colleen két lánytestvérével együtt egy texasi kisvároshoz közeli tejfarmon nevelkedett. Férjével 16 évesen szerettek egymásba, majd rá négy évre házasodtak össze, és immár három fiút nevelnek közösen. Colleen szociális munkás állását 2012-ben cserélte a teljes idős íróságra, és azóta újabb és újabb megható romantikus történettel ejti rabul olvasóit. Annak ellenére, hogy regényei kezdetben magánkiadásban láttak napvilágot, mára nem csak hogy kiadói szerződéssel rendelkezik, de több könyvének megfilmesítési jogát is eladta.
Imádja a zenét és a mozifilmeket, valamint rabja a diétás Pepsinek. Utálja viszont a mobilját és a vásárlást. Elképesztően tehetségtelen a repülőjegy foglalásban, kissé szeleburdi és feledékeny, s annak ellenére, hogy egy tó mellett laknak, retteg a víztől.

Olvasási sorrend:

1. Hopeless - Reménytelen
Sky története
2. Losing Hope
Holder története
3. Finding Cinderella
Kiegészítő novella, Daniel és Six története.

Vajon bele lehet szeretni egy könyvbe? A válasz igen kell, hogy legyen, mert velem ismét megtörtént… Teljességgel oda vagyok a Reménytelenért! Így, teret engedve a rajongásnak, részletes beszámoló helyett / előtt álljon itt e könyv megannyi kedvenc pillanata közül 12, ha úgy tetszik, kedvcsináló idézet gyanánt:

„Ez a valóság (...) Nem haragudhatsz egy ennyire valódi befejezésre. Mert az olykor csúnya is lehet. A kamu hepiendnek kellene inkább felidegesítenie.”

„Sky, nem csókollak meg ma. De hidd el, hogy még soha senkit nem akartam ennyire megcsókolni. Szóval kérlek, ne töprengj azon, hogy esetleg nem érdekelsz, vagy ilyesmi, mert elképzelésed sincs róla, mennyire nagyon tetszel nekem. Foghatod a kezem, összekócolhatod a hajam, ehetjük összekulcsolt lábakkal a spagettit, de ma nem smárolunk. És talán holnap sem. Időre van szükségem. Biztos akarok lenni benne, hogy abban a pillanatban a legapróbb részletekig ugyanazt érzed majd, amit én. Mert azt akarom, hogy a te első csókod legyen a legszenzációsabb az első csókok történetében.”

„Holder közelebb tolja a kezét az enyémhez, és a kisujját összekulcsolja az enyémmel. Mintha nem maradt volna elég ereje hozzá, hogy megfogja a kezem. De ez jólesik, mert már fogtuk egymás kezét, viszont a kisujjunkat még nem. Még egy első a listán. A felismerés nem szomorít el, mert tudom, vele nem az elsők számítanak. Megcsókolhat először, huszadszor vagy százezredszer, nem érdekel, hányadszor teszi. Mert biztos vagyok benne, hogy csókolózás nélkül is sikerült összehoznunk a világ legjobb első csókját. És ennél csak még jobb lesz!”

„– Breckin, bemutatom Holdert. Aki nem a pasim, de ha rajtakapom, hogy mással próbálja megdönteni a legjobb első csók rekordját, rögtön a halott nem pasim lesz belőle.
Holder felvont szemöldökkel, és a szája sarkában bujkáló mosollyal figyel.
– Hasonlóképp – teszi hozzá játékosan fenyegető hangsúllyal. Előtűnnek azok a fránya gödröcskék az arcán, úgyhogy kénytelen vagyok a szemére összpontosítani. Különben még olyat tennék, ami kimerítené a közszeméremsértés törvényi tényállását. ”

„Gyanítom, mások azért randiznak, hogy szépen lassan, néhány hónap alatt kialakuljanak a dolgok. (...) Olyan, mintha veled ez az első pillanatban megtörtént volna. Minden olyan természetes közöttünk. Mintha mindez régen már a miénk lett volna, és most csak visszakaptuk. Mintha azért kellene lassítanunk, hogy újra megismerkedjünk.”


„Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sűríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerűen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek – akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél.”

„Ebben a szívfájdalommal és hazugsággal teli új világban a reménytelen srác már másodszor csal mosolyt a számra.”

„Hagyjuk a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!”

„Amikor először megcsókoltál... abban a pillanatban, amikor összeért a szánk... elraboltad a szívem egy darabját azon az éjszakán... Amikor először azt mondtad, hogy élek… mert még nem álltál készen… hogy kimond, szeretlek... egy másik darabja is a tiéd lett... Amikor (...) azt mondtam neked, hogy magányra vágyom... majdnem sírtam, amikor megláttalak az ágyamon. Majdnem sírtam, mert annyira szükségem volt rá, hogy ott legyél velem. Abban a pillanatban megértettem, hogy beléd szerettem. Éppúgy, mint te belém. Amikor átöleltél, tudtam: bármi történik velem, az otthonom ott van, ahol te vagy. Azon az éjszakán megkaptad a szívem újabb darabját.”


„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Annak ellenére, hogy fenekestül felfordult az életem, a puszta közelsége puha, meleg, ölelő biztonságot jelent nekem. Nem számít, mit hoz a jövő, mert biztos vagyok benne, mindenen át fog segíteni. Sőt, ha kell, át fog vonszolni a problémáimon. Meggyőzött róla, hogy mégsem vagyok reménytelen – legalábbis mellette biztosan nem.”

„Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. ”

„...az ég mindig gyönyörű. Még akkor is, ha sötét, vagy esős, vagy felhős, jó érzés ránézni. Ez a kedvenc dolgom, mert ha bármikor elveszettnek vagy magányosnak érzem magam, vagy félek, csak fel kell néznem, és mindig ott lesz. És mindig szép lesz.”


További állomások:

04.16. - Kristina blogja
04.18. - Media Addict
04.20. - Dreamworld
04.22. - Kelly & Lupi olvas
04.24. - Deszy könyvajánlója
04.26. - Nem harap a…
04.28. - Szilvamag olvas
04.30. - MFKata gondolatai

A Könyvmolyképző Kiadónak hála a játék ezúttal sem marad el! Minden blogbejegyzésben megosztunk egy-egy, reményhez kapcsolódó idézetet. A Ti dolgotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekből származnak ezek a mondatok. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
„A történetekben nem volt éhség, nem volt fájdalom. Szabadság volt és remény.”
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2014. április 8., kedd

Rebecca Donovan: Barely Breathing - Visszafojtott lélegzet (BtK)


molygoodreads

Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz–e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

Főszereplők: Emma Thomas & Evan Matthews
Weslyn (Connecticut) - jelenkor

Sorozat: Csak lélegezz! trilógia 2.
Műfaj: New Adult

 
Kiadó: Maxim
Fordító: Sóvágó Katalin
Megjelenés: 2014. április
ISBN: 9789632614632 / 9789632614625
528 oldal, puha kötésű / kemény táblás

Értékelésem:

Bármilyen döbbenettel is zárult az első könyv, a tény, hogy van folytatás, mindenkit többé-kevésbé megnyugtathatott, Emma túléli a borzalmas támadást. A kérdés mindössze az volt, hogy ilyen szörnyűségek átélése után vajon milyen testi és lelki sebekkel kell majd együtt élnie, hogy sikerül-e a múltat maga mögött hagynia és végre megtalálnia a boldogságot.
„Lélegezz mélyeket, Emma - sürgetett. - Lassan, mélyen. Csak lélegezz.”
A történet fonalát hat hónappal az előző rész eseményei után vesszük fel: A törvény lesújtott Carolra, Emma megmenekült a bántalmazástól, és végre biztonságban van. Ám ő nem így érzi. Még mindig kísérti az emléke annak a rémes éjszakának, és továbbra sem találja helyét a mindennapokban. Elhatározza, ideje saját kezébe vennie az irányítást, aminek első lépéseként beköltözik szülőanyjához. Abban bízik, hogy Rachel egyszer s mindenkorra felhagyott önpusztító életmódjával, és lesz alkalmuk jobban megismerni egymást mielőtt ő főiskolára menne. Reméli, hogy minden jóra fordulhat, és élete végre normális kerékvágásban haladhat tovább. Ó, bárcsak! De Emma megpróbáltatásai messze nem értek még véget. Éjszakáit rémálmai teszik tönkre, nappal pedig új nehézségekkel találja szemben magát, ráadásul a múltja - a származása - sosem sejtett sötét titkokat rejteget, amelyek most váratlanul napvilágra kerülnek. Egy diszfunkcionális család romjai között, démonaival küzdve szenved némán, továbbra is képtelenül arra, hogy igazán megnyíljon Evan előtt. Szerelmével egyre távolabb sodródnak egymástól, s ki-ki új barátokra lel... 
„Néha az embert jobban bántják, mint amit el tud viselni (...) És van úgy, hogy nem tudja, hogyan kérjen segítséget. annyira belemerül saját bánatába, hogy a végén mindenkit megbánt a környezetében.”

Az írónő most sem hazudtolta meg magát, és ismét nem egy könnyed könyvet adott az olvasók kezébe. De szerintem ez a kötet másként nehéz, mint a trilógia indító. Ez a rész nekem másféle gyötrődést, másfajta szívfájdalmat hozott. Persze nem hittem én, hogy most majd valami rózsaszín könnyedséget találok a lapokon, de azért nem erre készültem... nagyon nem.
A regény kezdetben mintha be akarta volna bizonyítani, mennyire találó mind a cím, mind a borító választás. Úgy éreztem, mintha visszatartott lélegzettel kukucskálnék az ajtó nyílásban, és semmit nem értenék, csak azt tudnám, hogy valami készül, valami nagy, ami mindent megváltoztat majd, és rettegve vártam, mit hoznak a következő fejezetek. Mint kiderült, kirakós módjára, darabonként megmutatkozó titkokat és sok-sok olyat, amivel nehezemre esett kiegyezni. A szereplők jó néhány döntésétől támadt dühönghetnékem, sőt, voltaképp előbb-utóbb szinte mindenkit szerettem volna jól megcsapkodni. Bőven kijutott az 'ugye nem???',  az 'ó, ezt nem teheti!' és a 'de hát miééért?' pillanatokból. Ám minden zsörtölődésem ellenére képtelen voltam elszakadni a könyvtől. Mert igaz, az egyik percen még morogtam, de a másikban már olvadoztam a gyengéd jeleneteken, vagy éppen párásodott a szemem a meghatottságtól. Kész érzelmi zűrzavar, amit egy újabb extrém függővég koronáz meg.
Mégis, magamat is meglepve, azt mondom, mindez megérte, és akarom azt a folytatást... nagyon-nagyon... aztán pedig kíváncsi vagyok Jonathan történetére is. Azt hiszem, tőlem már nem meglepő, hogy a srácok a ludasak abban, hogy vad elszántsággal várjam egy szerző könyveit. Mentségemre legyen mondva, hogy ez a két fiú... Hogy is mondjam? Mint az angyal és az ördög, mint a nap és az éj... és engem mindkettő eszeveszettül érdekel.
Talán sokan éreznek majd másként, de én akkor is szeretném látni, ahogyan Jonathan egyszer majd megtalálja a saját útját, s megleli a megváltást. Igen, szinte botrányos, ahogyan betoppant Emma életébe. Igen, sokáig orroltam rá, mert féltem, hogy olyanra csábítja majd a lányt, amit aztán képtelen lennék megbocsátani nekik. És igen, a benne örvénylő sötétség megrettent és iszonyattal tölt el. De ugyanakkor gyengéim a meggyötört karakterek, és látva, hogy a nyers és érdes külső, az elfojtott indulat és fájdalom mögött milyen gondoskodó lélek lakozik, képtelen vagyok hátat fordítani neki.
Evan pedig... a legtüneményesebb és legromantikusabb srác. Ő a kedvesség, a melegség és a biztonság. Állhatatosságával levette Emmát a lábáról, mellette állt jóban-rosszban, és támogatta kitartóan. És olyanokat tud mondani, hogy attól egyszerűen rám tör az álmodozó sóhajtozhatnék. Hogy is ne vágynék újra találkozni vele?
„...tudnod kell, hogy az én életem értelme te vagy… Te vagy az ok, szinte minden mögött, amit teszek… és ezen soha nem akarok változtatni.
Zene a könyvhöz:
A trilógia kötetei:




1. Reason to Breathe - Elakadó lélegzet
2. Barely Breathing - Visszafojtott lélegzet
3. Out of Breathing

beleolvasó

További állomások:

04/14 - Dreamworld
04/18 - Nem harap a
04/20 - Kristina blogja
04/22 - Könyvgalaxis
04/24 - Roni olvas

A nyereményjáték ezúttal sem marad el! A Maxim Kiadó jóvoltából a turné végén három példányt sorsolunk ki a Visszafojtott lélegzet című regényből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)
a Rafflecopter giveaway

2014. április 7., hétfő

Drew & Fable: Egy szerelem három felvonásban

"Once in awhile, in the middle of an ordinary life, love gives us a fairytale."
Drew Callahan és Fable Maguire története egy modern kori, new adult, Hamupipőke sztori, ahol nem csak a herceg fut be a nehéz sorsú leányzó megmentésére, hanem bizony az is viszonozza a szívességet, és segít neki leszámolni az őt kísértő múlttal. Mindegyik kötet kellemes, könnyen követhető stílusban megírt, váltott nézőpontban elmesélt, szívmelengető, tökéletes kis romantikus kikapcsolódás, s ráadásul meglepően letehetetlennek bizonyulnak. Be kell vallanom, én már néhány fejezet után teljesen megszerettem a két főszereplő kis cukorborsót, és teljes vehemenciával szurkoltam a rózsaszín befejezésért. Tehát számomra az, hogy a függővéggel záruló első rész végénél megálljak, lehetetlen vállalkozásnak látszott... bár nem is próbálkoztam. Egy huzamban letudtam mindhárom felvonást.

S hogyan is néz ki pontosan ez  a sorozat?
Drew + Fable:
Kiegészítő történetek:
1. One Week Girlfriend - Heti csaj
2. Second Chance Boyfriend - Második esély pasi
3. Drew + Fable Forever (novella)
1. Three Broken Promises - Három megszegett ígéret
~ Jen & Colin ~
2. Four Years Later - Négy évvel később
~ Chelsea & Owen ~



Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom,
amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az… Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni. Mindörökké.
„Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza.”
Álbarátnős történet mániám miatt vettem kézbe, de az emlékezetes karakterek és az érzelmek áradata tartott a könyv mellett. Nagyra értékeltem, hogy Fable személyében olyan hősnőt ismerhettünk meg, aki pontosan tisztában van a hibáival, és nem fél azokat kimondani sem. Tetszett, hogy bár Drew zaklatott múltját kezdettől sejteni lehetett, az írónő egy ponton csavart rajta egyet úgy, hogy totál kiakadós, állkoppanós pillanatot szerezzen nekem. A történet keltette érzelmek pedig... volt itt minden: szerelem, gyűlölet, sokk, undor, összezavarodottság, remény, izgalom, szomorúság, boldogság... plusz jó néhány olvadozósan sóhajtozós és izzóan szexis jelenet is. A pillecukortól pedig szerintem örökre álmodozóan fogok mosolyogni.



Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!
„- Miattad nem bolondulok meg - suttogom. - Miattad érdemes élnem. Neked köszönhetem, hogy jobb ember vagyok.”
Amennyire morogtam az első kötet nyitott vége miatt, akkora örömmel üdvözöltem, ahogyan a szerző megoldotta Drew és Fable külön töltött idejének bemutatását. Kellett, mert láthatólag előre mozdította a főszereplők alakulását - Fable mintha kevesebbet panaszkodott volna, Drew pedig végre kibújt a csigaházából - , de szerencsére áldásosan rövidre sikerült.
Ám mielőtt gőzerővel álmodozós romantikára kapcsolhattam volna, belépett a képbe az egyébként dögösen szexisnek leírt Colin fiú, belerondítva az elképzeléseimbe. A nagyon gyanúsan szerelmi háromszög kialakulására hasonlító történetszáltól a hajamig szaladt a szemöldököm, és beindult nálam a nanenanenanenane lemez, de így utólag azt mondom, bravó, szép próbálkozás, szinte már kétségbe estem, hogy... de csak játszott az írónő kicsit az idegeimmel, szó sincs semmi harmadik kerékről, a gerlepár csakhamar ismét együtt igyekezett rendet csapni az életükben, azaz megkapjuk a romantikus csomag minden elemét, még újabb pillecukrokat is.
Van viszont valami, ami számomra bár rejtett magába pozitívumot, mégis kissé keserű szájízt hagyott hátra: s ez Drew mostohájának karaktere. Ő tipikusan az a figura, akit imádtam teljes szívvel gyűlölni, azaz a végkifejlettel kapcsolatban nincsenek aggályaim, ám a kivitelezés már teljesen más lapra tartozik. Bombaként berobban az arcunkba a váratlan szemszög váltás, ott találjuk magunkat egy zavart nő fejében, majd bumm, már vége az egésznek, anélkül, hogy arra a nagyon is égető kérdésre választ kaphatnánk. Számomra ez erősen elkapkodottnak tűnt.



Az álom: Máig elcsodálkozom, hogyan lehettem olyan szerencsés, hogy kikössek az NFL játékos, minden lány álma Drew mellett. Engem választott egyetlen és igaz szerelmének. Lefogadhatjátok, hogy én sem tiltakoztam. Imádom, hogy milyen körültekintően és határtalan türelemmel gondoskodik rólam. Sőt, meglepett egy gyönyörű esküvővel és nászúttal is. Mi másra vágyhatnék még?
A valóság: A mézesheteknek vége. Drewt futball karrierje állandó utazásra kényszeríti, de nekem maradnom kell, hogy gondoskodjak középiskolás öcsémről, hisz az ég tudja, anyánk biztosan nem fog. Tudom, Drew mindennél jobban szeret... csak éppen nem így képzeltem a közös életünket... egymástól távol, a másikat hiányolva. De voltak már nehéz pillanataink. Ezen is túljutunk, igaz? Hiszen mi vagyunk Drew és Fable, mindörökre. Legalább is remélem...
"I love you so much, Drew."
"I love you too, Fable."
She looks up at me. "Forever?"
I smile and drop a kiss on the tip of her nose. "And ever."
Egy 130 oldalas ráadás novella mindazoknak, akik szívesen látják, mi történik kedvenceikkel miután egymásra találtak. Persze ilyen esetben legyünk felkészülve a túltengő romantikus érzelmekre, és a nagyobb dózisban adagolt szerelmi kinyilatkoztatásokra. :) 
A történet egy évvel Drew és Fable eljegyzése után veszi fel a fonalat, hogy aztán fejezetenként heteket, hónapokat ugorva megmutassa, hogy minden kapcsolatnak vannak bizony hullámvölgyei is, nem csak emelkedett pillanatai. Az volt az érzésem, ez az írás egy árnyalatnyival jobban fókuszál a belső gondolatokra, mint a korábbi kötetek, ahol inkább dialógus központú volt a történet mesélése. Ám ezt leszámítva kapjuk, amit korábban is, két tündéri, csodásan összeillő szerelmest, akik átsegítik egymást mindenen.

2014. április 6., vasárnap

J. R. Ward: The King


molygoodreads
Miután évszázadokra hátat fordított a trónnak, Wrath fia, Wrath, végül magára öltötte apja palástját - szeretett fele támogatása mellett. Ám a korona súlyosan nehezedik rá, s ahogyan az alantasokkal vívott harc elfajul, és az árulás is mind fenyegetőbb, olyan döntést kell hoznia, amely mindent és mindenkit veszélyeztethet.
Beth Randall azt gondolta, tudja, mire vállalkozott, amikor a világ utolsó tiszta vérű vámpírjához kötötte az életét. Ám semmi nem készíthette fel arra, ahogyan gyermek iránti vágyára parancsolója reagál.
A kérdés csupán az: az igaz szerelem vagy a hagyomány győzedelmeskedik-e?

Sorozat: Fekete Főr Testvériség 12.
Műfaj: Paranormális romantika
Kiadó: NAL Hardcover / Piatkus
Megjelenés: 2014. április 1
ISBN / ASIN: 9780451417053 / B00DI7HMIA
592 oldal

Értékelésem:
"Long live the King."
Ha tavasz, akkor friss Fekete Tőr Testvériség kötet! Minden évben vad rajongói üzemmódban vadászom az információkat, az idézeteket, és várom, hogy végre felvirradjon a megjelenés napja, és kiderüljön, ezúttal mit tartogatnak a lapok. Volt amikor olvadoztam, és volt - mint múlt évben - amikor kevésbé voltam elragadtatva, de mindig hasonló lelkesedéssel tekintek a folytatás elé. Most meg aztán különösen így voltam ezzel, hiszen ismét az a páros kapta a főszerepet, akik története annak idejét megfogott magának.
No igen, főszerep... Jó pár éve már, hogy a kezdeti - kimondottan egy páros egy regény - felállást sutba dobta az írónő, és helyette minden alkalommal egy csokor történetszálat tart egyszerre mozgásban. Persze tagadhatatlan, hogy így könnyebben zúg fülig bele az olvasó egy-egy újabb szereplőbe, majd szurkol kitartóan, hogy kedvence egyszer csak kapjon saját sztorit. Igen ám, de amikor elérkezik végre a pillanat, jön a felismerés: Az a saját könyv nagy valószínűséggel inkább csak egy hosszabb novellára hasonlít, ha lecsupaszítjuk az egyéb szereplők életének eseményeitől. Tudom, vannak, akik imádják ezt a mozgalmasságot, de nekem nem a kedvencem, számomra ettől a hangulat átélése nehézkessé, a regény pedig kissé darabossá válik. Kimondottan morgós tudok lenni például, amikor mihelyt elmerülnék valamelyik jelenetben, hopp, máris váltani vagyok kénytelen. Sajnos itt, főként a kezdeti fejezetekben, erre többször is példa volt. Néha már-már kísértésbe estem, hogy nekiálljak lapozgatni...
Persze nem tettem, és végső soron nem is bánom, mert a döcögős indulás után a történetszálak egyensúlya szépen helyrebillent, és a könyv második felében már megvolt az az igazi, imádom ezt a sorozatot érzésem. Mondom ezt úgy, hogy volt egy pillanat a vége felé, amikor bizony erősen rám tört a frász, hogy a könyv csak nem fordul át Hajnalhasadásba. Nyugalom, szerencsére szépen védett az írónő! 
Így belegondolva az egész kötetre jellemző ez a vesztesnek tűnő helyzetből szép fordítás. Ott a lányrablás, amire húzgálhatjuk a szánkat, hogy kissé elcsépelt, de meg kell mondanom, a végkimenetelre csak elismerően hűházhatok. Az Árnyékok csodaszépen bebizonyították, itt a helyük, és tartogatnak meglepetéseket. A sok ide-oda kapkodás után jutott némi hosszabb tobzódás a régi kedvencek között is... és még sorolhatnám.
Ám mielőtt megtenném, és a részletekbe folynék, még egy apróság: Az egyik fórumos csevegésnél szóba kerül, mennyi modern kori kiszólás van Ward regényeiben, így most elhatároztam, hogy sas szemmel fogok figyelni. Nos, valóban szép kis gyűjtemény jött össze (pedig nem is mindig volt eszembe, hogy felírjam): Volt itt Eminem, Miley Cyrus, Kanye West, Taylor Swift, Michael Jackson, Rolling Stones, A maszk, Doctor Who, Marley és én, Batman, Csipkerózsika, Jurassic-park, Beetlejuice, Casper, Ali Baba, A herceg menyasszonya, Star Wars, Dr Phill, Ichabod Crane, és Elvis. 

SPOILER ZÓNA:

"Because I love you more than anything else."
A király pár mindkét fele erősen nyűgös napjaiba toppantunk: Wrath morózusan elzárkózik, míg Beth biológiai órája vadul ketyeg, és ők ketten képtelenek egymással szót érteni. Majd amikor már úgy tűnik, egy nyugodt telefonbeszélgetéssel elindulnának a jó irányba, puff, a gyerekkérdés igen égető valósággá válik, hiszen beköszönt Beth termékenységi időszaka. A szenvedélyes és gyengéd pillanatoknak (Hatalmas hurrá! De azért Z-ék alakítását nem sikerült felülmúlni.) azonban nem soká örülhetünk, mert befut Rehv, kezében az elit felségárulásának ékes bizonyítékával. Úgy tűnik, félvér szerelme Wrath trónjába kerül.... egészen addig, míg Beth felkötve nagylányos bugyogóját egy hathatós pofonnal fel nem rázza parancsolóját, és elő nem áll egy ötletes megoldással.
There was a sniffle from the crowd. At which point, Rhage’s voice hissed, “What. This is beautiful, ’kay? Fuck all y’all.”
Hamarosan a Testvériség egy emberi esküvőre gyűlik össze az előcsarnokban. A nem mindennapi ceremóniát az Elvis kosztümbe öltözött Lassiter vezeti le roppant egyedi stílusban, a menyasszonyt öccse vezeti a vőlegényhez, elhangoznak a szempárásító eskük, és mi két fejezet idejére kacagva élvezhetjük a klasszikus FTT hangulatot.
“I threw up—”
“Like two dozen times,” Wrath interjected.
“It was not two dozen times!”
“Fine, three dozen—”
A vidámság után persze nem is Ms. Ward lenne, ha nem hozná ránk kicsit a szívbajt: A vámpírság körében oly nagyon félt terhesség miért is menne zökkenő mentesen... viszont elismerésem, ahogyan megcsavarta a dolgot. A legvége pedig... igazi cukormázas, isteni happy end.

“Selena, I’m not … worthy of this.”
“I want you. And that makes you worthy.”
A regény legnagyobb meglepetését ők szerezték nekem, mert annyira elkapott a lelkesedés a kettejük gyötrődés és szenvedély uralta jeleneteinek olvasása közben. Élveztem, ahogyan kiderültek Trez múltjának részletei, az teljes Árnyék királynős katyvasz, és nagyon tetszik, hogy az egész pasi mennyire anti-jófiúsan elcseszett - már bocsánat a szóért -. A kíváncsiságomat pedig iszonyatosan izgatja Selena titokzatos betegsége. S mivel az Árnyékok könyve jön jövőre, komoly reményeim vannak!

“Some gifts are more painful than insults.”
Komolyan? Most komolyan??? Ennyi? Az után a múltkori autós jelenet után? Áááá! Rendben, Layla önfeláldozó, Xcor pedig úgy találja, hogy ennél többet nem remélhet... de ne mááááár, gyerekek! Kapjátok össze magatokat! Mondjuk cuki, ahogyan Xcor elvonul a plázába elegáns ruhát vásárolni. :)

On an instinct, without being conscious of deciding to do so … he kissed Marisol on the mouth. Mine, he thought.
Kimondottan sokat foglalkozik velük a könyv, s nekem, akinek nem voltak a korábbi részben nagy kedvencei, ez először nem esett túl jól. Talán az a bajom, hogy a kettejük közötti kötődés hogyanja és miértje megfoghatatlan számomra, az viszont fölöttébb tetszik, hogy erős karakterek, akik ha belelendülnek... Izgalmasan Kill Billes érzés volt, amikor Assail keresztülgázolt mindenkin, aki az útjába került, míg végre megmenthette Solát, aki addigra egyedül is egészen ügyesen kivágta magát szorult helyzetéből. Ám aztán, amikor végre már felszálltam volna az A&S rajongói járatra, ott hagyott a szerző a nagy semmivel... Erotikus tobzódás után isten hozzád... szóval most már még durcás is vagyok miattuk.


Qhuinn és Blay:
“I didn’t mean to come across like a bitch.”
“Rough times.” Qhuinn shrugged. “And I’m not interested in saints.”
“Really? You’re in love with one,” Layla chimed in.
As Qhuinn glanced over at Blay, his mismatched eyes narrowed. “Damn straight I am,” he said softly.
As the redhead turned red—natch—that connection between the two males became positively tangible.
Love was such a beautiful thing.
Mindössze ennyi szerep jutott a fiúknak, így igen csak izgat az írónő múltkori azon kijelentése, miszerint a kettejük története sem ért még teljesen véget. Gondolom, ha Qhuinn gyermeke megszületik, akkor kapnak ismét egy kicsit nagyobb figyelmet.

Ha emlékezetem nem csal, úgy volt, hogy Beth miatt ezúttal John jelenléte lesz hangsúlyosabb. Őszintén? Nekem nem tűnt fel. Igen, szegénykém elájul, van néhány múlt béli bevillanása, és még MRI vizsgálatra is elmegy, de valahogy aztán ez a szál elsikkadt a légbe... maradt az, hogy foghatta Beth kezét a nehéz pillanatokban.

Rhage és Lassiter:
Rhage raised his hand. “Pastor Ass-hat, I have a question.”
“Yes, my son, you are going to hell.” Lassiter made the sign of the cross and then looked around.
Parádés amit ez a két lüke leművel, amikor színen vannak. Több hangos felkacagásom is az ő kettejük beszólásainak számlájára írható. Viszont sajnálatosan a kézfogón kívül nem jutott idő és hely a bolondozásaikra. Kissé fájlalom, hogy Rhage szerelmére, Mary-re mindössze akkor utalt a szöveg, amikor Z javulásán elmélkedett a király. De az is homályos, Lassitert a tv függőségén kívül még mi tartja a házban.

Saxton:
“Do you hate me?” Saxton blurted. (...)
“Yes,” his father said. “I do.”
Egyre inkább hajlok afelé, hogy megérdemelné ez a fiú, hogy kapjon egy kicsit nagyobb szerepet. Korábban határozottan bezavart a fiúk egymásra találásáért való drukkolásomban, de most már kezdem nagyon megkedvelni. Egyrészt mert lojális, és segített megmenteni a királyságot. Másrészt az apja egy akkora szemétláda, és a szerelemben is olyan kis szerencsétlen, hogy kezd rajta megesni a szívem.

iAm:
“I only have one other secret.”
“What’s that?”
“Don’t tell anyone … but I like that goddamn cat of yours.”
Ez a cuki, visszahúzódó pasi eddig totál meghúzódott az Árnyékban, izé, a háttérben. Nem elég, hogy istenien főz, kitartóan gondoskodik a bátyjáról, de titkon még macskabolond is.... és még szűz!

s'Ex:
s’Ex put out his palm. “My vow.”
Hmmm... határozottan úgy festi le az írónő, mint vad és szexi csődört, aki ráadásul az ágyban isten ajándéka a női nemnek. Egyelőre még szkeptikus vagyok; kivárom, mi lesz pontosan a szerepe ennek a 210 cm-es, tetovált pasinak.

Ó, és akik Luchasról vártak híreket, sajnos újabb évet kell kibírniuk, mert sehol semmi a srácról sajnos, vagy legalább is az én figyelmemet teljesen elkerülte.


Az írónő ezt a számot posztolta facebookján, mint a királyi pár dalát:

2014. április 5., szombat

Ward dedikálás? Akkor hírek!

Menetrend szerűen érkezett az ez évi új Fekete Tőr Testvériség kötet - The King -, amit jó szokás szerint egy dedikálással egybekötött író-olvasó találkozó követett. A résztvevők (EthiopianSiren, mslizalou, és Under the Covers) tweeterjeiről és facebook posztjaiból az alábbi hírmorzsákat lehetett összecsipegetni:
A sorozat következő kötetének (13.) címe: Shadows (Árnyékok), és ahogyan az a címből sejthető, Trez és iAm lesznek a főszereplők.
A King c. kötetről:
  • A 12. kötet összesen hat hónapnyi időt ölel fel.
  • Ward két kedvenc jelenete a Kingben: amikor Payne követi Wrath-t a zuhanyzóba, és amikor Xcor ruhát vásárol.
  • Selena a Kiválasztottak betegségétől szenved, amit a génállományuk és a mutáció okozott.
  • s'Ex az Árnyék királynő leendő gyermekének apja.
  • Beth szülésének jelenetét volt a legnehezebb megírnia ebben a részben.
  • Azért nem Manny-t követte meg Wrath a Payne-nel történtek miatt, mert a doki még mindig kívülállónak számít.
  • A Wrath és Thor közötti jelenetet túl személyesnek érezte ahhoz, hogy teljesen elénk tárja, ezért került csak említés szinten a könyvbe.
  • Xcor és Throe vitájáig úgy gondolta, utóbbi a jó fiú, ám most már aggódik miatta.
  • Wrath gyenge szeme, majd későbbi vaksága adódhatott abból, hogy megmérgezték Anha-t, míg terhes volt vele.
  • Édesanyja azzal az álombéli látogatással és a pár pillanatnyi látással fizette meg, hogy egykor megmentette őt.
  • Igen, Assail az ellenséggel folytat drogüzletet, azaz segít abban az alantasoknak, hogy pénzt keressenek, amin fegyverkezhetnek.
A Shadows c. kötetről:
  • Mindkét árnyék testvér története szerepel majd a következő részben.
  • Igen, iAm elveszti a szűzességét, de nem, nem a macsekkal jön össze, és nem is Abalone lányával. Nem találkoztunk még a párjával.
  • Murdher a Shadowsban visszatér, mint ahogyan s'Ex is szerepet kap.
  • Murdher visszatértét nem kell Xhexnek kezelnie, mert John előbb élve nyúzza meg...
  • Magyarázatot nyer a Rehv és az Árnyékok közti kapcsolat.
A folytatásokról:
  • Ward már tudja, mit szán a következő három könyvnek.
  • Továbbra is fülig bele van habarodva Assailba, aki 100%-ig vámpír.
  • Rhage és Mary gyermekére vonatkozó kérdésekre nem volt szabad válaszolnia az írónőnek, mindössze egy 'lefogadhatjátok, hogy hamarosan' hangzott el.
  • Ward úgy tett, mintha elfelejtette volna, hogy elkottyantotta, Tohr és Xcor testvérek. A nagy leleplezés majd Xcor és Layla könyvében lesz.
  • A Xcor által a sikátorban hagyott alantas darabjait emberek találták meg, s emiatt Jose és Butch között komoly vita várható.
  • Xcor ajkait ugyan meg lehetne műteni, de őt ez nem igazán érdekli.
  • Layla terhessége 18 hónapig tart, így még bőven van idő a szülésig.
  • Assail és Sola egyszer még újra találkoznak.
  • Viszont látjuk még Assail unokatestvéreit, Ehricet és Evale-t, hogy aztán párra leljenek.
  • John végül bekerül a Testvériségbe.
  • Lassiter marad az FTT világában, és egyszer majd szerelembe is esik, egy hölggyel, semmiképpen nem Saxtonnal, és megkapja majd a saját könyvét.
  • Aghony-nak nagyobb szerep jut majd az elkövetkezendőkben.
  • Saxton egyszer majd megkapja a saját boldog történetét... sőt, már találkoztunk is a jövendőbeli párjával.
  • Az írónő nem árulhatja el, mit rejt az a lezárt doboz, amit Luchas megmentésekor találtak.
  • Luchasra még hosszú út vár, de végül jobban lesz, és párra lel.
  • Qhuinn és Blay hátára felkerül majd a másikuk neve.
  • Amikor Lash visszatér, hozza magával a barátnőjét is, aki nem más, mint a Bukott Angyal sorozatból ismert Devina.
  • Igyekszik megmutatni, hogy a Kiválasztottak hogyan önállósodnak.
  • A manipulátorok nagy bajba kerülnek...
  • A Testvériség lakhelyének koordinátáit már ismeri Xcor, így akár egy támadás sem kizárható.
  • Hogy mi is Boo igazából, csak akkor derül ki, ha tovább olvassuk a sorozatot.
  • S'enkinek nincs köze Throe-hoz.
  • Manny-ből sosem lesz vámpír
  • Egyszer majd viszont láthatjuk Michaelt (A fiú története)
  • Az Őrző szerepe drámaian megváltozott, valami hatalmas dolog szükséges ahhoz, hogy visszatérjen.
  • Az írónő játszik az előzmény kötet gondolatával, pl Darius történetének lehetőségével.
  • Ahogyan azon is töri a fejét, mi történhetne még nagy kedvencével, Zadisttal.
  • Valamint szeretne többet mutatni nekünk Rehvenge-ről és Elenáról.
  • Payne adottsága egyszer talán teljesen eltűnik.
  • Nem elképzelhetetlen egy újabb Beavatás típusú kötet.
  • Továbbra is csak évi egy FTT kötet fog megjelenni, mert kimerítő a srácokról írni.
 A Bukott Angyalok sorozatról:
  • A sorozat zárója hivatalosan is az Immortal (Halhatatlan) lesz.
  • Az Immortal után nem lesz találkozó Cincyben.
  • Néhány karakter átkerül majd a Testvérek világába.
  • A kötet záró jelenete megmutatja majd Lassiter célját.
  • Lassiter nem menti meg Eddie-t. Hogy kiderüljön, mi lesz vele, el kell olvasni a következő könyvet.
  • A Teremtő nem más, mint az Omega és az Őrző atyja.
Egyéb kérdésekről:
  • Új, a Testvériséghez nem kötődő, sorozat indul jövőre, de a további részletek még titkosak.
  • A történetek ötletei futás közben tisztulnak le az írónő agyában, aki a jógát utálja, imádja viszont a hiphopot és a rapet.
  • Kedvenc írónői: Darynda Jones, Laura Kaye, Karen Marie Moning, Christine Feehan és Charlaine Harris.
  • A legnehezebb V könyvét volt megírnia, mert V megharagudott rá, amiért az egyik víziót rosszul írta meg.
  • Qhuay hogyan becézi egymást? A válasz: "Bend Over" a& "I'll Drive"
  • Ha Wrath elhunyna, Butch lenne a következő az örökösödési sorban.
  • Xcort Channing Tatum alapján formázta meg Ward.
  • Egyenlőre nincs hír megfilmesítésről.
  • A képregény jogokat a kiadó birtokolja.

A találkozó hivatalos kivonata ITT található.

 
back to top