Cynthia Hand - Unearthly - Angyalsors

Ez a könyv újabb tipikus esete annak, amikor bár elvarázsol a borító, megfog a fülszöveg, mégis csöppnyi fenntartással veszem kézbe a kötetet. Mi van ha itt is a 'túl szép, hogy igaz legyen' esetébe sétálok bele? Ám engedtem a jó pár pozitív értékelés által bennem keltett kíváncsiságnak, és bepakoltam a kosaramba.
S most boldogan újságolhatom, jó döntés volt. Bennem ugyan nem keltett mindent elsöprő hatást, de igazán aranyos történetbe merülhettem el a lapok között.
A fülszöveg jószerivel elmond mindent az alaphelyzetről - talán egy pindurit még többet is -, amit el lehet, így talán bocsánatos bűn, ha én nem is igen vesztegetek erre sorokat. Legyen elég annyi, hogy az írónő a mindennapjainkba ágyazva álmodta meg a teli-, fél- vagy épp negyedvér angyalok világát. Köztünk élnek, mint kiderül teljesítik küldetéseiket, harcolnak, szeretnek. S az Angyalsorssal kezdődő trilógia - miért is nem lepődünk már meg, hogy szó sem lehet önálló kötetről - egy negyedrészben angyal leányzó, Clara Gardner sorsának beteljesítését meséli el.
A könyv stílusa rendkívül egyszerű, mellőzi a fennköltséget, viszont számomra igen csak megnyerően adta vissza a tinik beszéd modorát. A legkisebb mértékben sem zavart az E/1. Az ily módon megírt regényeknél néha úgy érzem, hogy jó lett volna jobban belelátni más főszereplők fejébe is, de itt inkább magával ragadott a mesélés naplószerűsége. Valahogy tényleg elhittem, hogy Clara vezet végig minket a történeten.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a cselekmény sodró folyóként hömpölygött, mégis, engem megfogott, és nem eresztett a titokzatos látomásokban megmutatkozó küldetés, Izgatottan akartam tudni, mi lesz mindennek a vége, mi mindennek az értelme. Sajnos, ahogyan az egy sorozat indítótól várható csupán félig oldja fel a nagy rejtélyt. Ráadásul a megismertek helyére érkezik sok új kérdés.

Amit igazán szerettem a regényben:

• A környezet: Jackson Hole, Wyoming. Úgy festette le az írónő, hogy tényleg ott éreztem magam. Mintha én is jó nagyot szippanthattam volna a tiszta levegőből, hőseinkkel én is az erdőt jártam volna, s bele csobbantam jómagam is a hűs patakba, hogy a folyami horgászatról ne is szóljak. A szemem előtt láttam a havas hegyoldalakat, a színpompás virágokat, az élettel teli, színpompás fás rengeteget.
• Ahogyan a szerző ábrázolta Jeffrey, Clara öccsének karakterét. Sportmániás, kicsit lázadó, néha idegesítő, minden lében kanál kisöcsi, aki ki tudja mibe keveredett, de aki őszintén szereti a nővérét.
• El sem hiszem, hogy ezt írom, de a szerelmi háromszöget. Először szentül hittem, hogy na tessék, megismeri, akit meg kell mentenie, és puff, bele is zúg a srácba, maximum annak aktuális barátnője fog némi fennakadást jelenteni. Már készültem forgatni a szemeimet. Aztán érdeklődve olvastam, hogy feltűnik egy srác, aki amolyan meghúzom a hajad, mert tetszel stílusban igyekszik felhívni magára Clara figyelmét. Csak neeem?, gondoltam. És de! Aki emlékszik Anne a Zöld Oromból című filmsorozatra, az fogja érteni, ha azt írom, mint akkor Anne és Gilbert Blythe szerelme, úgy most Clara és Tucker párosa elrabolta a szívemet.

"Örülök, hogy megismertelek, Répafej! – nézi merőn a hajamat, és elvigyorodik. – Akarom mondani, Carla!
Lángba borul az arcom.
– Részemről a szerencse, Rozsdás! – viszonzom a kedvességét, de már tovacsörtetett."

Oké, be kell vallanom, kezdettől nem voltam odáig Christianért. A kedves, keményen dolgozó, a vidéket, mint a tenyerét ismerő cowboy srác viszont megnyert magának. Ha nem is elsőre - a kis utálatos :) -, de az a nyár, ahogy bánik Clarával, ahogy... ó, jól van hát, Team Tucker részemről, és ezzel megmenekítek mindenkit az ömlengéstől.
S ami még a pozitív oldalt gyarapítja, az a választás, amit Clarának meg kell hoznia a könyv végén. Tényleg izgultam, hogy énjének melyik része kerekedik felül.

Amitől nem voltam oly nagyon elbűvölve:

• Az édesanya. Persze szereti a gyermekeit, igyekszik segíteni nekik, de a nagy titokzatossága az idegeimre ment. Sosem viseltem jól a sejtelmes utalásokat, vagy a majd időben megtudod, esetleg ezt neked kell kiderítened intelmeket. Hogy türelmetlen és kíváncsi lennék? Nem is tagadom.
• Angela: Nem tehetek róla, engem néha a frász tört ki a csajtól. Nincs ellenvetésem a gót vagy emo vagy akármi alternatív életforma ellen, de ez a kiscsaj túl sok volt, túl hirtelen, és - megint csak kíváncsiság és türelmetlenség -, de az olaszországi kis eltűnőse sem lopta be magát a szívembe. Nem akarok gonoszkodni, de belőle kinézném, hogy sunyiság rejtezik a nagy barátnős szöveg mögött.
• A függővég kiakaszt, szenvedős nyöszörgésre késztet, ugyan csak a fenn említett okok miatt. Nem szeretném Tuckert elveszíteni miközben Clara utána jár, vajon miért vonzzák ők egymást ennyire Christiannal. Ráadásul immár a küldetés mellé némi angyali háború is bezavarja a hétköznapokat. Félek, hogy mi lesz ebből.

Azt hiszem, aki kicsit is kedveli az angyalos ifjúsági történeteket, annak érdemes esélyt adnia a könyvnek. Én nem bántam meg, hogy időt szántam rá. Sőt, minden bizonnyal a folytatást is kézbe fogom venni.

Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Angyalsors trilógia 1. kötete
Máshol: moly & goodreads

2012/7.

Kiadó: Maxim Könykiadó Kft.
Megjelenés: 2011. december
Formátum: keménytáblás, 452 oldal

Julie James - Just the Sexiest Man Alive

Az utóbbi években úgy alakult, hogy jóval több paranormális, mint modern kori romantikus regényt forgattam. Ám jó ideje érzem, hogy hiányoznak; és a hazai kínálat nem nyújt annyit, ami csillapítaná ezt az érzést. Azt hiszem, nálam Brockmann, Brown, Crusie, Donovan, Gibson, Kaye, Phillips és Roberts mellett elférnének még mások is. (Idén jön majd Carly Phillips is, végre!) Szóval szemrevételeztem, hol mit ajánlanak, és felvéstem magamnak pár szerzőt, akibe szeretnék belekóstolni.
Többek között Lobo olvasónaplója miatt kerültek fel Julie James könyvei a várólistámra. És milyen jól tették, hogy feliratkoztak! :) Gondoltam, haladjunk kronológiai sorrendben, így elsőként a még 2008-ban kiadott debütáló regényére, a Just the Sexiest Man Alive-ra vetettem rá magam. Itt szeretném megjegyezni, hogy ő is azon írőnők táborába tartozik, akik nem futószalagon gyártják a könyveket. Évi egy kerül ki tőle a piacra. S meg kell mondanom, ha mind ilyen, mint amihez most szerencsém volt, akkor érdemes bekarikázni a megjelenés idejét a naptárban. Mert olyan szellemes, könnyeden szórakoztató, elbűvölően valódinak érződő szereplők története, ami csak úgy olvastatja magát.
Főszerepben egy összeszedett, higgadt, karrier tudatos nő. Taylor Donovan maga a rátermett, vérprofi ügyvéd mintaképe. Miután magánéleti terveit volt vőlegénye kicsapongásai keresztül húzták, kapóra jött, hogy cége átmenetileg LA-be helyezi egy nagyszabású per kapcsán. Sok munkával, de az ügy jól halad, amikor a helyi iroda vezetője behívatja, és megbízza még egy feladattal. Tanácsadóként kell segítenie az ügyvéd karakter megformálást egy kasszasikernek ígérkező filmnél.
Társ főszerepben pedig egy álompasi, akit sorozatban többedszerre választ a People Magazin a világ legszexisebbjévé. Jason Andrews Hollywood nagy kedvence, az ügyeletes legjobban fizetett szívtipró mozisztár. Ennek megfelelően csöppet sekélyes, arrogáns, önmagától kissé elszállt, bár régtől legjobb barátja, Jeremy, igyekszik Föld közelben tartani.

“’Seriously, Taylor—do you know who I am?’ he demanded.
She smiled at this. ‘You celebrities actually say that? That’s cute.’”

Amikor összeengedjük őket, nos, Jason meg sem jelenik. Amitől persze Taylor, akinek eleve nem nagy kedve volt egy szépfiút istápolni, egy csöppet kiakad. Amikor Jason végre előkerül, lenyűgözi Taylor tárgyalótermi szereplése, és az, hogy itt egy nő, aki még fél órával találkozásuk után sem vet rá csábos pillantásokat, és nem suttog buja ajánlatokat a fülébe.
És nagyjából ők ketten el is viszik a hátukon az egész könyvet. Igaz, kár lenne kihagyni a már említett Jeremy-t, hiszen az ő és Jason baráti pasis beszélgetésein is jót mulattam. Mint ahogyan érdemes szót ejteni arról, hogy a barátnők, és a kollégák rövidke jelenetei bár nem hozta igazán előtérbe őket, mégis nekik is szerepük volt abban, hogy hihetőnek, normálisnak éreztem a sztorit, mert ők tényleg úgy viselkedtek, ahogyan én tenném hasonló helyzetben.
Hiszen Taylor azért valljuk be, nem kis tettet hajt azzal végre, hogy egy extra leterhelt időszakában nem csupán egy, hanem rögtön két pasival randizik. Ó igen, az a bizonyos másik. Míg a Taylor kontra Jason szálat, kettejük sziporkázó dialógusait imádtam, addig a még több rivaldafényre áhítozó Scott Casey szereplése, és háttérben való kavarása zavart. Rendben, el kell ismernem, a vége felé, a kórház jelentben szép ellenpont volt az önző, csak magával törődő Scott lerázós telefonja ellenében Jason, aki majd frászt kapott, amikor megtudta, hogy Taylor megsérült, és rohan, hogy mellette lehessen. Ez is az olyan olvadós pillanatok egyike volt. :)
Mint a fergeteges, paparazzik, rajongók hada előtt elcsattant csók jelenet. Kicsit túlzás talán, de jahhhhhaj, melyik romantikus szív ne verne hevesebben tőle. Ja igen, csókok! Ezt nem hagyhatom megemlítetlenül! A regény kilenc tizedében mindössze két és egy majdnem csók csattant. Ráadásul ez egyik egészt Scott Casey foglalózta le, a másik jutott csak Jasonnek, de akkor meg Taylor nem igazán volt magánál éppen, szóval nem is számít igazán. A majdnem csók előtti pillanatok izzottak, tényleg... de aztán bezavartak a lesifotósok. :/ Mégis, a legkisebb mértékben sem zavart a dolog. Azt hiszem, ez azért sokat elmond arról, hogy mennyire szórakoztató is tudott lenni a történet.
Álmodozni hívott, megmosolyogtatott. Csuda jól tálalt tündérmese az egész. Aki szereti a Micsoda nőt, vagy a Sztárom a párom filmeket, nem kérdés, imádná ezt a regényt is.

Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: -
Máshol: goodreads
Egyéb: Elképzelt szereposztás és moziplakát

2012/6. & Várólista csökkentés/3.

Kiadó: Berkley
Megjelenés: 2008. október
Formátum: 324 oldal, ebook (amazon.com)

Louisa Edwards - Can’t Stand The Heat

Főzőshowk iránti vonzalmam Jamie Oliver első adásai környékén szökkent szárba, és azóta is töretlen. Igazából nem vagyok egy nagy konyhatündér, viszont ha elkapom valamelyik kedvemre való műsort, teljes áhítattal tudom figyelni, ahogyan a sztárszakácsok boszorkányos ügyességgel megmutatják, hogy akár hátra tett kézzel, fél óra alatt, nevetségesen egyszerű hozzávalókból is fenséges családi lakoma varázsolható.
Nem tagadom, ezért és a hangulatosra kialakított honlap miatt jegyeztem fel a szerző nevét miután belefutottam múlt nyáron. Recipe for Love sorozatának nyitókötete Miranda Wake, a munkájának élő éttermi kritikus és az ételekért szenvedélyesen rajongó Adam Temple, az újonnan megnyitott Market vezetőjének egymásra találását, és sok egyebet mesél el.
Ám ez a mese számomra igen döcögősen indult. A regény harmadáig erős késztetést éreztem, hogy letegyem, és jó ideig felé se nézzek. Azt kell mondanom, már a nyitó fejezet homlokráncolásra késztetett. Mert még leleményes alapötletnek tartottam Adam kihívását, miszerint a méregbe mártott tollal felfegyverkezett ítész hogyan is fogalmazhatna hiteles beszámolót konyhájáról, ha még soha nem tapasztalta annak nyüzsijét, addig Miranda bemutatkozása számomra csalódás volt. Talán túlreagálom, de egy karriertudatos nő munkája végzése közben semmilyen körülmények között ne ázzon el az alkoholtól.
A nem túl szerencsés indulást követően még jó néhány fejezeten át éreztem, hogy ez a történet engem nem igen köt le. De kitartottam, és összességében nem bántam meg.
Viszont be kell vallanom, ez nem a szerelem történetének, vagy a főhősnőnek köszönhető. Á nem. Előbbi jött, mint derült égből villámcsapás. Egyik percen még perlekedtek, másik pillanatban meg az agyuk már a csókolódzás közben fellépő oxigén hiány miatt szállt el. Miranda pedig hirtelen, eltúlzottan reagált az eseményekre ahhoz, hogy igazán kedveljem. Sokszor nem a jó értelemben fordult meg a fejemben, hogy ez egy lökött tyúk.
Viszont - és ez egy nagyon nagy viszont, egy amolyan oltári nagy betűkkel, hangsúlyosra hozott de - több minden van, amiért végül is a könyv a helyes választások kupacban landol.

"…chefs were moody at best, certifiably insane at worst."

Az egyik jó pont Adam. Jóképű, mackós pasi elképesztő szenvedélyességgel, leleményességgel, hűséggel és őszinteséggel. Akkora a hangja a konyhában, mint Gordon Ramsay-nek, ám a szíve talán még annál is nagyobb. Imádja a jó ételeket, amiket persze első osztályú alapanyagból készít. Ahogyan az élettel teli piac jeleneteket olvastam, folyton Hugh Fearnley-Whittingstall River Cottage című műsorának képei peregtek a szemem előtt. Ott láttam olyan őszinte büszkeséget a termelőkön, mint amit Ms. Edwards itt lefestett.
Akiket talán még jobban sikerült eltalálni, az a konyhai személyzet. Néhány kivételtől eltekintve nem igen kerültek középpontba, mégis végig tudatában voltam mindannyiuknak. Pár fontosabb vonás a kinézetükről, néhány részlet a múltjukból, és már meg is elevenedtek. Nem tudom igazán jól elmondani, milyen is volt... mintha a főszereplőkről szólnának az események, őket figyelném, viszont a kép nem lenne teljes, ha nem látnék balra egy pöttöm asszonykát elképesztő hévvel tésztát gyúrni, jobbra nem sercegne a hús ahogyan egy nagy darab punk szakács forgatja a grillen, és hiányozna, ha nem hallanám a háttérben a habverőt vagy a szeletelés, aprítás hangjait. Élt a konyha. És ezt imádtam!
A végére hagytam azt, amire csöppet sem számítottam, amikor beszereztem a könyvet, mégis az egyik legpozitívabb vonásként tudnám megemlíteni. És ez Jess, Miranda öccse. Egy kisöcsi, aki valami ok miatt otthagyja a fősulis ösztöndíját, New Yorkba jön a nővéréhez, és szeretné ott folytatni a tanulmányait, miközben felszolgálóként igyekszik megkeresni a tandíjra valót. Elsőre ránézésre ennyinek tűnt a karakter. Aztán jött néhány belső gondolatokat bemutató mondat, és gyanakodni kezdtem. Csak nem? De igen, egy fiatal srác, aki maga is csak most fogadta el szexuális irányultságát, és most őrlődik, hogyan álljon a világ, és persze a testvére elé azzal, hogy ő homoszexuális. Hogy nem lesz semmiféle helyes lány a jövőben, viszont az egyik, szinte mindenki által nagy bajkeverőnek tartott szakácsot megpillantva elgyöngül a térde. Kettejük vonzalma, éledő kapcsolata pompás másodszálat biztosított. Oké, én magam többet, részletesebbet is szívesen olvastam volna, de a szerző megtalálta szerintem azt a középutat, amely még a kevésbé kíváncsi és kevésbé nyitott gondolkodású olvasóknak is fogyasztható.
Summa summarum, gyenge kezdés után feljavuló történet. A humor bónusz sajnos kimaradt, viszont a könyv végén jó néhány recept helyet kapott. Azt hiszem, legalább még egy kötetet el kell olvasnom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, megfogott-e magának a szerző.

Kóstoló: Fülszöveg és részletek & Idézeteim
Sorozat: Recipe for Love sorozat 1. kötet
Máshol: goodreads

2012/5. & Várólista csökkentés/2.

Kiadó: St. Martin's
Megjelenés: 2009. szeptember
Formátum: 368 oldal, ebook (amazon.com)

Nalini Singh hírmorzsák

A ma befutott hírleveléből szemezgetve:

• Kis szösszenet került fel az írónő honlapjára. A Movie Nightban Juddal és Brennával találkozhatunk.

• 2012-ben 3 könyv megjelenése várható angolul:

  

  - a novellás kötet Angel's Flight február végén, benne az Angels' Pawn, Angels' Judgment, Angel's Wolf, és Angels' Dance írásokkal;
  - majd májusban a Két faj sorozat folytatásaként a Tangle of Need, amely a SnowDancer falkába tartozó Riaz és a magányos farkasként élő Adria története;
  - végül szeptemberben érkezik Jason könyve, az Archangels's Storm.


• Néhány új kérdés & válasz is közreadásra került.
  - Lesz további Raphael & Elena regény, csak a dátum bizonytalan.
  - Az írónő szeretné elmesélni Illium és a Hetek többi tagjának is saját sztoriját, idővel.
  - Az Archangel's Blade-ben említett festmény nem létezik a valóságban.
  - Cooper és Grace valószínűleg fog kapni egy kötetet a Két faj sorozatban. Idő kérdése, de elsőbbséget élvez.

A kép innen származik.

Kresley Cole - Lothaire

Ó, igen! Végre megjelent egyik kedvenc rosszfiúm története. Imádom Kresley Cole halhatatlanjait - hogy is ne, amikor olyan vadak, erősek, okosak, szexisek, rosszra csábítóak, hogy jahaj - és általában türelmetlenül várom a folytatásokat, de ezt most különösen.
Lothaire-t első megjelenése óta gonoszság és titokzatosság lengte körül. Néha ugyan feltűnt - általában keresztbe téve az aktuális párosnak -, de a Dreams Of A Dark Warriorig nem igen jutott nagyobb szerephez. Ott viszont teljes manipulatív macsó mivoltában tündökölt, felkeltve szerintem még azok kíváncsiságát is, akik úgy egyébként szívesen ellátták volna a baját. Az enyémet bizonyosan. Alig vártam, türelmetlenül számoltam a napokat, mikor jelenik meg a regény, amiben végre övé a főszerep, hogy sok titkára fény derüljön, és megtalálja annyi évszázad után azt a nőt, aki az ő egyetlene lesz majd.
Töredelmesen bevallom a mohóbbnál is mohóbb voltam. Alig hogy megkaptam az értesítőt, hogy előrendelt példányom megkezdte több hetes utazását a nagy vizen túlról, én már az ekönyv változattal szemeztem. De tudjátok mit? Csöppet sem bánom, hogy ennyire elkapott a könyvakaritisz (Nita kedves, örök hálám a szóért). Annak ellenére, hogy olyasmire, mint munka is kénytelen voltam időt szánni, nagyon hamar a végére értem. Mert isteni volt! Komolyan mondom, nekem úgy tűnik ezek a regények egyre jobbak lesznek... most erősen küzdök a vággyal, hogy belevessem magam a sorozatba előröl, és napokat, heteken lubickoljak kedvenceim kalandjaiban.


A könyv számomra meglepően indult. A prológusban visszautaztunk abba a réges rég volt időbe, amikor Lothaire még fiatal fiúcska volt. Teljesen elfelejtettem, micsoda számító stratégaként ismertem meg, ahogyan azt olvastam, született vámpírsága ellenére is mennyire normális lehetett. Egy kisfiú, aki legszívesebben a kutyusával játszik, aki isteníti édesanyját, kicsit tart az apjától. De valódi ellágyulásra nem igen hagyott időt a szerző, mert az apa kegyetlensége hamar megmutatkozott, és egy heves vita után anyát és fiát egy szál ruhában kivetette a fagyos orosz télbe. A Hordától így száműzött asszony megpróbált visszatérni a titokzatos homály által rejtett Dacian királyi udvarba, szülőhelyére, ám szinte a kapuk előtt borzalmas tragédia történt. Ezt tudva sokkal érthetőbb már, mi vezette odáig Lothaire-t, hogy Conradhoz hasonlóan a vérőrület határán egyensúlyozzon, mi az a terv, amely egész életét mozgatta, és most végre csupán néhány, igaz trükkös, hajszálnyira van csupán.
A második meglepetés rögtön az első fejezettel érkezett. Nagy szemeket meresztettem, ahogyan egy démonűzés utáni pillanatképbe csöppentem. Elizabeth Pierce egy gyengének tűnő, de igazából vasakaratú, szegény sorban élő lány, akibe ha nem is az ördög, de a gyilkolás istennője bújt. Saroya megfelelőnek találja a testet ahhoz, hogy örökre abban verjen tábort. Ám halhatatlan lelkéhez halhatatlan testre van szüksége, s úgy gondolja, ehhez Lothaire fogja hozzásegíteni. Lothaire, aki bár egy látó boszorkánynak hála már évekkel hamarabb meglelte Ellie-t, csak most érzi úgy, megtalálta Aráját. Hiszen az ő különleges származásához, s terveihez minimum egy istennő dukál, nem holmi alantos ember, nem igaz!?
Hát nem! De míg a felismerés, pláne a megoldás megérkezik igen sok mindennek kellett történnie. De az addig vezető út hiába volt hosszú, én élveztem minden sorát.

"First of all, I’m not narcissistic." When she opened her lips to argue, he said, "I know Narkissos of Thespiae — while we might share traits, I came first, so he’s Lothairistic, not the other way around."

Egyszerre szerettem és gyűlöltem Lothaire-t, azt az elvetemült gazembert. Egomán, arrogáns, durva... de ugyanakkor céltudatos, szarkasztikus, térdremegtetően jóképű. Csodáltam, ahogy képességeit kihasználva ezrektől gyűjtött adósság-szívességet féltve őrzött könyvébe, hogy majd felhasználhassa őket végcélja eléréséhez. Kacagtam, amikor kifejtette, hogy bár mindenki, így a tengerek istene is azt hiszi, első szülöttére tart majd igényt behajtáskor, voltaképp mihez tudna kezdeni egy guppival. Tetszett, hogy mint igazi taktikus elme még szabadidejében is pallérozza az agyát a szinte teljes életét végig kísérő kirakókkal. De leginkább az volt kedvemre, hogy sem a testiség, sem az éledező szerelem nem csinált a kemény pasiból papucsot. A szex vérforraló volt, nem ritkán az erőszak mezsgyéjéhez közeli, de soha nem lehetett azt mondani, hogy kényszerítette, bántotta volna párját. Talán az agresszív csábítás a legtalálóbb kifejezés.

"Me, a steel magnolia? Steel, my ass! Try titanium."

Tartottam tőle, hogy a kezdetben butusnak, iskolázatlannak gondolt Ellie hogyan lehet majd párja valakinek, aki a halhatatlanok között is kegyetlen hírnévre tett szert. De az áldozat, az önfeláldozni kész lány az események súlya alatt nem meghajolt, hanem az élet minden pillanatát kihasználó, sarkát megvetve bármivel szembeszállni merő, agyafúrt kis bestiává érett. Senki ne essen abba a hibába, hogy alábecsüli. Lotharie is nagyot nézett, hogy Ellie képes újra és újra meglepni, legyen szó váratlan tettekről vagy és az igazságot kikerülő beszédének megfejtéséről vagy akár arról, hogy akad vita, amiben bizony alul marad a lakókocsiban nevelkedett halandóval szemben.
Nem akarnám az eseményeket nagyon lelőni, legyen elég annyi, hogy bár óriási ütközetre nem került sor, akadtak izzasztó, és kiakasztó pillanatok. A legmeghatóbb momentum számomra amikor kiderült, mit is kért pontosan Lothaire a kívánság gyűrűtől. A legkiborítóbb, amikor a boldog finálé előtt elszakadtak főhőseink egymástól, és az egyik annyira nő, a másik meg annyira arrogáns disznó.... hogy áááá! Még jó, hogy jön Nix. Ó igen, találkozhatunk új, megkedvelhető szereplővel, de beköszönnek régebben megismertek is. És igen, a legnagyobb állkoppanás előidézőjének képzeletbeli díját mindenképpen a kótyagos Nix viszi. Micsoda története van ennek a két ősöregnek, és micsoda kombinálás zajlik abban a zavaros fejecskében. Remélem, egyszer párra talál, bár én nem annyira ragaszkodom Mike Rowe-hoz, mint ő. :)
Nos, azt hiszem lassan kezdek túl rajongós üzemmódban futni, így lassan befejezem. A lényeg, egy bámulatos sorozat kapott egy újabb pompás folytatást, én pedig ismét várhatok... kíváncsi vagyok, jól tippelek-e, hogy ezúttal Kristoff és Furie kerül majd sorra.

Kóstoló: Fülszöveg és részlet & Idézeteim
Sorozat: Halhatatlanok 12. történet
Máshol: goodreads

2012/4.

Kiadó: Gallery
Megjelenés: 2012. január
Formátum: 468 oldal, ebook (amazon.com)