2019. április 18., csütörtök

Penelope Ward & Vi Keeland: Playboy Pilot - Szívtipró ​pilóta

Pénz vagy szerelem? Melyiket válasszuk?
Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű. Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről!
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte.
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.

A Szívtipró pilóta pontosan olyan, mint amire a fülszöveg olvastán számíthat az ember lánya: fura, helyenként már-már abszurd kaland, méghozzá az édesen bohókás fajtából. Bár a Vi Keeland & Penelope Ward szerzőpárostól együtt és külön-külön is volt szerencsém olvasni néhány kötetet, kijelenthetem, ez az eddigi kedvencem tőlük.
„Mindenkinek vannak eltitkolandó dolgi és nehéz keresztjei.”
A szoknyabolond pilóta és az örökösödési feltételek miatt agonizáló ifjú hölgy egymása gabalyodása teljes mértékben kikapcsolt. Ha tehettem volna, egy ültő helyemben bekebelezem, mert a szöveg olyan észrevétlenül vitt magával. Hol jókat mosolyogtam, hol a kicsordulni készülő könnyektől csillogott a szemem, hol pedig elragadtatottan sóhajtoztam. Aranyos, néhol megható, vicces, kacér és izzóan szexis - olykor tán kissé arcpirítóan malac -, és egyáltalán, hihetetlenül szórakoztató volt. Ráadásul mivel a Beatles az én gyermekkoromban is nagy szerephez jutott, imádtam, hogy slágereik címe újra és újra feltűnt a könyvben, hogy aztán ott duruzsoljanak a jól ismert dallamok az agyamban. Plusz nálam külön piros pont jár a váltott nézőpontú narratíváért, valamint a részletes és életszerű karakterábrázolásért.
„Két elcseszett rész, ami együtt csodás egészet alkot. Külön csődtömegek, de együtt… sikertörténet.”
Tényleg, szinte minden tetszett ebben a regényben. Persze, ha egy pillanatra leveszem az elragadtatásomtól elhomályosult rózsaszín szemüveg, akkor be kell vallanom, nem feltétlenül azért van ez, mert annyira hibátlan műről van szó. Ó, messze nem! De ahogyan Kendall és Carter, úgy kettejük szerelmének története is pont a tökéletlenségtől vált számomra annyira szerethetővé. A múlt baklövései, a jelen melléfogásai és a jövőt hátráltató ballépések tették olyan élővé az én szememben ezt a sztorit. A főszereplők őrlődése és tévedései mind a fejlődésüket szolgálták, ezért a boldog végkifejletet teljesen hihetőnek éreztem annak ellenére, hogy micsoda őrült helyzetben született, s milyen szédítő fordulatot követően ért révbe a románc.
Kár lenne tagadni, ez a pilóta (meg a párja) bizony elrabolta a szívemet. Aki kellemesen könnyed olvasmányra vágyik, az mindenképp adjon esélyt nekik. ;)

Ui: Kiegészítő mosoly adag az író duó rajongóinak, hogy a Nagyképű öltönyös után ebben a kötetben is tiszteletét teszi a Cocky Bastard főhőse, no meg az a bizonyos kecske.

Könyvinfók:


Vi Keeland & Penelope Ward

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Felföldi Edita
ISBN: 9789634575924
328 oldal

Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Carter Clynes (29) & Kendall Sparks (25)
Hol? Amszterdam, Boca, Boston, Caracas, Dallas, Dubai, Miami, New York, Plano, Rio de Janeiro
Mikor? ~ két év
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
04.14. - Sorok között
04.16. - Deszy könyvajánlója
04.18. - Angelika blogja
04.20. - Sorok között (e)
04.23. - Dreamworld (e)
04.25. - CBooks

Nyereményjáték:

Mivel a regény főszereplője gyakran idéz Beatles számokból, a mostani játékunkban dalszöveg részletek alapján kell a slágerek címeit kitalálnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Picture yourself in a boat on a river
With tangerine trees and marmalade skies.
Somebody calls you, you answer quite slowly,
A girl with kaleidoscope eyes.
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2019. április 15., hétfő

Jennifer Ashley: Death Below Stairs - Gyilkosság ​a cselédfertályban

A ​történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam.
Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak.
A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

Ugyan még a félév is jócskán odébb van, idén már többedszer kell megállapítanom, hogy az elvárások alaposan bezavarnak az egyébként tűrhető megbízhatósággal működő olvasmányválasztó radaromnak. Másrészt ismét bizonyságot nyert, ha egy sorozatnak létezik felvezető előszava vagy novellája, jobban járok, ha rászánom az időt, mielőtt a teljes kötet(ek)nek nekiveselkedem.
Gondolom, ebből a bevezetésből egyértelmű, hogy a legújabb Jennifer Ashley regény, a Mrs. Holloway nyomoz széria bemutatkozó darabja kissé vegyes érzelmeket keltet bennem. Egyrészt az írónő Mackenzie fivérek történetei illetve a többi, általam olvasott viktoriánus korban játszódó kaland / krimi románcok alapján másra számítottam, másrészt picit olyan érzésem volt, mintha a sztori - konkrétabban a főszereplők közös múltjának – elejéről lemaradtam volna.
Utóbbinak roppant egyszerű a magyarázata: A szerző eredetileg 2015-ben mutatta be olvasóinak Kat Holloway és Daniel McAdam figuráját egy 90 oldalas novellában. Az A Soupçon of Poison lapjain esett szó arról, amikor a fiatal szakácsnőt megvádolják munkaadójának megmérgezésével, s mindössze a roppant jól értesültnek tűnő mindenes az, aki segítségére siet. Feltételezem, nem volt kivitelezhető, hogy a magyar kiadás ezzel a rövidebb lélegzetű írással egyetemben jelenhessen meg, ám így, ahányszor felemlegetődtek az ottani események, én bizony hiányérzettel küszködtem.
„Először a gonosztevőkkel törődjünk, utána boncolgassuk magunkat.”
S bárcsak mondhatnám, hogy ettől eltekintve minden tökéletes volt! Sajnos azonban én annyira mást vártam, mást reméltem kapni ettől a könyvtől, hogy óhatatlanul csalódás szövi át az élményemet. Az általam ismert Ashley regények, vagy épp az utóbbi évtizedben megjelent, nyomozósabb Amanda Quick sztorik alapján arra számítottam, hogy a cselekmény pergősebb ütemű lesz, no meg arra, hogy nem mindössze két-három csókocskában merül majd ki a romantikus szál. Itt viszont a majd’ négyszáz oldal bő két harmadában a lassabb, elmerengős, részletes leírásokban gazdag hangulat uralkodott, a szenvedély pedig még beköszönni sem igazán köszönt. Túlzás lenne azt állítani, hogy unatkoztam, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy többször letettem a könyvet, és amikor mással foglalkoztam, egyáltalán nem motoszkált bennem a kérdés, vajon mi történik majd a későbbi fejezetekben.
Mindazonáltal a Gyilkosság a cselédfertálybannak akadtak pozitív vonásai is. A 19. századi Anglia rengeteg érdekes részlete gazdagította a történetet, mind a társadalom, mind a háztartás működése kapcsán. A meglepő gyilkossággal induló és szörnyű merénylet megakadályozásába torkolló rejtély vonal izgalmas volt. A veszélyes összeesküvés lehetősége lekötötte a figyelmemet. Daniel titokzatoskodó, kaméleonszerű személye, és különös barátja ugyancsak elnyerte a tetszésemet. Kár, hogy Kat mindvégig nagyon kimódolt, már-már rideg maradt, mert így őt nem sikerült túlságosan megkedvelnem, hiába az ő nézőpontjából ismertük meg a teljes cselekményt.
Mindent összevetve kellemes kikapcsolódást nyújtott a regény, de egyelőre még kétséges, hogy jövő februárban benevezek-e majd a folytatásra, a Botrányos műkincsrablásra.

Kedvenc idézet:
„Az ember annyi mindent megtanul, miközben próbál életben maradni.”

Könyvinfók:


Jennifer Ashley

moly
goodreads
Kiadó: Kossuth
Fordító: Medgyesy Zsófia
ISBN: 9789630995047
384 oldal

Műfaj: történelmi krimi / romantika
Sorozat: Mrs. Holloway nyomoz 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Kat nézőpontú

Ki? Daniel McAdam & Kat Holloway (29)
Hol? London, Cornwall
Mikor? 1881
Érzékiség? ártatlan
Önállóan olvasható? igen
04.15. - Angelika blogja
04.17. - Olvasónapló
04.19. - Betonka szerint a világ

Nyereményjáték:

Mostani mini blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy jellegzetes angol étel neveinek összekevert betűt találjátok. Ha sikerül helyes sorrendbe rendezni őket már csak a rafflecopter megfelelő sorába kell beírni a megfejtést ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni Jennifer Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban című regényét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
ACLLINORW LÖÖTTT AÁKST
a Rafflecopter giveaway

2019. április 7., vasárnap

J.R. Ward + Cinccinati = FTT hírek

Mivel rengeteg kérdés hangzott már el, és került megválaszolásra a két facebook videóban (1. & 2.), a mostani cinncinati béli találkozó nem hozott annyi újdonságot, mint a korábbi évek hasonló eseményei.

A következő három történet:
➊ augusztus 13. → Blood Truth (Boone & Helaine története)
➋ november 26. → Where Winter Finds You (Trez & Selena története)
➌ április → The Sinner (Syn & Jo története)

Az aztán következő, 2020 augusztusában érkező Legacy könyv címe The Jackal lesz és Rhage féltestvéréről szól majd, aki roppant szörnyen viselkedett, s a büntető táborban kötött ki.

✥ Már megvan Warden fejében a jelenet, ahol feltűnik majd Eddie & Adrian. A terv szerint Lassiterért jönnek majd, feltehetően a The Sinnerben. Amúgy létezik egy ok, amiért Lassiter így kötődik a vámpírok világához.
✥ Igen, Devina szerepel a következő kötetben, s hiába Butch a Destrhoyer, a nő képes, és szerelemre gyullad iránta. Szeretőnek viszont Lash is megteszi.

✥ Vajon semmis-e Darius és az Őrző egyezsége most, hogy Lassiter a főnök? A reinkarnálódott lelkekről bővebben a Where Winter Finds Youban olvashatunk.

✥ Bizony, van jelentősége, hogy a The Savior végén Nala is kapott a JM által hámozott almából.

✥ Az Őrző volt, aki annak idején Jane és a húga Ouija-tábláján mozgatta a mutatót.

Bitty sikeresen átvészeli majd az átváltozást. A kérdés az, vajon kiben találja meg a párját.

✥ Feltehetően Sarah, mint immunológus tud majd segíteni a vámpírok vérének tárolhatósági problámáján, csakúgy, mint a Kiválasztottakat sújtó betegségen.

✥ A vérfarkasokról mindenképpen szeretne egy kisebb sorozatot a FTT világban, de a mikorról még nem beszélhet.

✥ Az írónő mindenképpen szeretné megírni Eric és Ehvale sztoriját. Nate, Marcus és Luchas szintén mind kapnak majd saját regényt. Lassiter könyve ugyancsak szerepel a tervek között, de még jócskán odébb van.

✥ Felmerült a kérdés, hogy a Testvériség főhadiszállását valaha megtámadják-e majd. A válasz: olvassatok. (Bár mindezt azt követően, hogy Warden bűnös ábrázattal kis híján kiszaladt a teremből.)

✚ A következő tűzoltós könyv talán belefér a 2020-as évbe. Hamarosan érkezik a biztosabb információ.


A hírek és fotók Liza, Betsy D és who twitterjéről származnak.

2019. április 6., szombat

Bryn Greenwood: All the Ugly and Wonderful Things - Minden ​csúf és csodálatos dolog

Wavy ​ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el. Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival.

Bár évtizedek óta amolyan biztos kikapcsolódási pontként tekintek a romantikus regényekre, az utóbbi években azt vettem észre, hogy újra és újra keresem a megosztó, különlegesebb történeteket, amelyek aztán gyakorta fantasztikusan emlékezetes olvasmányként maradnak velem. Ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy a hűha faktor, az első valódi döbbenet nem, vagy nem ugyanúgy élhető át ismételten. Ezért van az, hogy bár feledhetetlen élményként tartok számon jó néhány kötetet, ódzkodom az újraolvasásuktól. Ó, pedig a kísértés roppant erős! Pláne nagy a csábítás, amikor kiderül, hogy valamelyik megjelenik magyar fordításban. S mivel az egyébként szilárd jellemű könyvmolyok sem épp a legjobbak önmegtartóztatásban, ha kedvenc olvasmányaikról van szó, nagyjából vesztes csata lett volna részemről megpróbálkozni azzal, hogy nemet mondjak Bryn Greenwood megosztó regényének újraolvasására. Úgyhogy inkább nem is tettem.
„Szerettem új dolgokat tanulni. Hogy működnek együtt a számok, és megmagyarázzák a csillagok járását. Hogyan épül fel a világ a molekulákból. Minden csúf és csodálatos dolgot, amit az emberek műveltek az utóbbi kétezer évben.”
Nem állítom, hogy a Minden csúf és csodálatos dolog ismét tudta hozni az első olvasáskori katartikus hatást, mert hiszen már ismertem a fordulatokat, a végkimenetelt. Ám számomra még így is hihetetlenül intenzív, és különleges élményt jelentett a könyv. Tetszett az egyedi, sok (ha jól számoltam, 16 különböző) szemszöges mesélési mód, amelyet az írónő választott ehhez a bő 13 évet felölelő, tabu témát feszegető, sötétebb hangulatú történethez. A történethez, amely engem egyszerre borzasztott és bűvölt el. Azaz tökéletesen megvalósította a cím ígéretét. Megrázó és felkavaró helyzetek sorába ágyazva volt képes megmutatni a szerelem bámulatos varázslatát. A gyengéd, kitartó, töretlen hűséget, amely ugyan szembemegy a többség által jónak vallott normákkal, de nem undorító, vagy tisztátalan.
Persze tudom, hogy sokakat eltántorít – és/vagy megbotránkoztat - majd a hatalmas korkülönbség, pláne az, hogy a főszereplők élete akkor fonódott össze, amikor egyikük még csupán 8, másikuk viszont már 21 esztendős volt. Ám az én szememben az életkörülményeik, az, hogy Wavonna mennyire felnőttes gondolkodású, illetve Kellen gondoskodó türelme elérte, hogy egy percig se lássam perverznek kettejük tiltott kapcsolatát. Úgy gondolom, a szerző igazán ügyesen mutatta meg, hogy a látszat, a másokban megszületett feltételezés nem feltétlenül egyenlő az igazsággal. A normális lehet helyzet és egyénfüggő.
Külön kijár a főhajtás, amiért nem a szerelmi szál a sztori egyetlen olyan részlete, ahol ez a tanulság tetten érhető. Ott volt még az evési rendellenesség kérdése is. Wavy és a főiskolai szobatársa, Reene helyzetén keresztül Greenwood elismerésre méltóan ábrázolta, hogy a szeretet és a bántalmazás kérdése sokkal összetettebb, mint az elsőre gondolnánk. Nem kérdés, hogy mindannyian borzalmasnak találjuk, ahogyan Wavy anyja tulajdon téveszméit annyira beleplántálja a kislányába, hogy az később képtelenné válik a mások előtti étkezésre, egyáltalán arra, hogy élvezze az ételeket. Ugyanakkor azt, hogy Reene édesanyja a családi ebéd közben faggatja diétájáról a túlsúllyal küzdő leányát, a társadalom teljességgel elfogadhatónak tekinti. De nem a psziché rombolása-e mindkettő? Nem teszi-e tönkre minkét anya a lányuk ételekkel való kapcsolatát? Dehogynem.
Szóval, ha a könyv legnagyobb értékét kellene megneveznem, azt mondanám, kilökött a komfort zónámból és értékes leckét adott a toleranciáról. Mert a más nem mindig rossz, olykor csak nehéz benne meglátni a szépséget.

Könyvinfók:


Bryn Greenwood

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Tóth Enikő Mária
ISBN: 9789634574859
488 oldal

Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, többszörös nézőpontú

Ki? Jesse Joe 'Barefoot' Kelllen & Wavonna Lee Quinn
Hol? Garringer, Powell, Tulsa, Wellburg
Mikor? 1975-1990
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
04.04.Betonka szerint a világ
04.06. - Angelika blogja
04.08. - Sorok között (e)
04.10.Never Let Me Go
04.12. - Sorok között
04.14.CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné minden állomásán egy-egy rázós történet fülszövegéből találtok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket. Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.”
a Rafflecopter giveaway

2019. április 4., csütörtök

J.R. Ward: The Savior



amazon goodreads
A Tekete Tőr Testvériség tiszteletreméltó története során mindössze egyetlen tagot zártak ki, ám Murhder őrjöngése nem hagyott választást a Testvéreknek. A nő, akit képtelen volt megmenteni, mindmáig kísérti, így visszatér Caldwellbe, hogy helyrehozza, ami kis híján őt magát is elpusztította. De nem készült fel arra, amivel szembe kell néznie, hogy megváltást találjon.
Dr Sarah Watkins, egy biológiai labor kutatója, aki tudós vőlegényének elvesztése miatti gyászával küszködik. Amikor az FBI újabb kérdéseket tesz fel a férfi halálával kapcsolatban, minden megkérdőjeleződik benne. Rövid kutakodás után rá kell jönnie, hogy cégük titokban embertelen kísérleteket folytat, ráadásul akiről azt hitte, ismeri és szereti, részt válalt az egészben.
Ahogyan Murhder és Sarah sorsa visszavonhatatlanul összefonódik, vágy lobban közöttük. De képesek lesznek-e közös jövőt teremteni a két fajt elválasztó szakadék ellenére? És amikor új ellenség tűnik fel a vámpírok háborújában, Murhder vajon visszatér a Testvérek közé, vagy folytatja örökké magányos létezését?

Miután kiderült, hogy a 17. Fekete Tőr Testvériség kötet főszereplője Murhder lesz, a rajongók két táborra szakadtak. Voltak, akik már alig várták, hogy végre igazán megismerhessék a sokat emlegetett ex-harcost, mások arról elmélkedtek, miért nem a már jól ismert szereplők életét göngyölíti tovább az írónő ahelyett, hogy ismét egy sosem látott karakterre veszteget el egy regényt. Bevallom, én az előbbiek közé tartoztam. Kíváncsian vártam, milyen lehet az a Testvér, akit a többiek kiutasítottak maguk közül, ráadásul lelkesedésemet csak növelte a hír, miszerint JM és Xhex lesz a másik páros, akik előtérbe kerülnek a The Savior lapjain. Szóval részemről izgatottan vártam, hogy végre nekikezdhessek az olvasásnak. S örömmel jelentem, én bizony imádtam ezt a részt. Rögtön beszippantott, alig akartam letenni, csak faltam az oldalakat a legnagyobb boldogság közepette.
„Destiny is not a straightaway. It’s cluttered with corners and all of them are dark. We make the turns we do… and find ourselves where we are.”
Bár a könyv egyértelműen úszik a Warden stílusjegyekben - röpködnek a rövidítések, szleng és márkanevek -, úgy érzem, meghallgatást nyertek az korábbi darabok kapcsán megfogalmazott olvasói zúgolódások. Mert bár ismét egy elég testes kis jószágot kaptunk, viszont 420 oldalával azért elmarad a hosszúsági élmezőnytől. Újfent sok, szám szerint 68, fejezetre tagolódik, de szerencsére ezúttal csöppet sem érződik töredezettnek a történet. Igaz, hogy a háttér tisztázás miatt három szálon indul a cselekmény, de úgy 40% környékére ezek pompásan összerendeződnek. S szerintem itt lehet a kulcs: Throe (és Devina) néhány álkoppantó jelenetét leszámítva tényleg csak a két pároson van a hangsúly. A körülöttük, velük történtek szépen belesimulnak a nagy átívelő cselekmény szálba. A régi kedvencek pedig csak itt-ott teszik tiszteletüket, háttérben maradnak, csupán pár mondat erejéig vannak a színen.
Persze ez utóbbi akár negatívumként is megélhető. Hisz jó lenne a szívünknek kedvesebbeket többet látni, és vannak olyan karakterek, akikről alig várjuk, hogy hírt kapjunk. Mi van például Jo-val, a riporterrel, vagy Qhuinn testvérével, Lucas-szal, hogy csak kettőt említsek az engem szerfelett érdeklő figurák közül. Ugyanakkor számomra ez elfogadható áldozat volt azért, hogy újra a korai kötetek feelingjében lubickoljak. Volt akció, szerelem, szenvedély, baráti kötelék. Plusz akadt néhány olyan humoros mozzanat, amelyen kis híján hangosan felnyerítettem. A pálmát e téren tagadhatatlanul Lassiter érdemelte ki V-nek címzett „Who’s your daddy?” beszólásával.

„…that male had been born under a dark star. He seemed destined for suffering.”
Gyengéim a meggyötört és félreértett főhősök, úgyhogy a kvázi száműzetésből visszatérő Murhdernek nem volt nehéz dolga, hogy levegyen a lábamról. Talán egy csöppnyit eltúlzott a férfiúi önérzete, mert mi a jó kutya úristenért nem lehetett elmondani a bajtársainak, hogy pontosan mi történt anno. De ezt a hibáját leszámítva ő tényleg egy tökéletes Megmentő. Kissé csiszolatlan, de sokkal épelméjűbb, mint eddig gondoltuk. Becsületes, segítőkész, elfogadó, kitartó és önfeláldozó. Örülök, hogy visszatalált harcos társaihoz, és végre meglelte a neki rendelt felet.
„There’s no right answer when it comes to healing from tragedy.”
Sarah – akár csak Murhder – egyedül van a világban. Elképesztően okos, elhivatott, nyitott gondolkodású nő, aki annak ellenére, hogy ember, sejtkutatóként hasznos tagja lehet a Testvériség családjának. Nekem egy leheletnyit sok volt a vőlegénye elvesztése miatti kesergése és lamentálása, de az elszántságát nagyra tudtam becsülni. Azért pedig, hogy úgy védelmébe vette Murhdert, kijár tőlem a pirospont.
„If you were loved, if you had people who cared about you, you could be by yourself and never feel alone.”
Ők ketten szerintem tökéletesek egymásnak. Mindkettő képes a másik nélkül létezni, de egymás mellett tudnak valóban kiteljesedni. Elfogadják egymást, lojális és teljes odaadással viseltetnek a másik iránt. Mivel a regény cselekménye mindössze néhány napot ölel fel, érthető, hogy köztük is extra gyorsan alakultak a dolgok. Kissé aggasztott, hogy vajon hogyan lesznek képesek áthidalni a két faj élettartama közti különbséget, de persze Lassiter laza könnyedséggel és eleganciával (és az egyensúlyra totálisan fittyet hányva) szavatolta, hogy örökké együtt lehessenek.

Elmondhatatlanul örülök, hogy nem a nőm exe visszatért, féltékeny vagyok típusú dráma miatt került a JM & Xhex páros ismét előtérbe, és azért is kijár a taps, mert nem uralták el az egész történetet. Nem kérdés, hogy aggódtam, vajon az új, gonosz árnyak fertőzést okozó harapása hogyan hat majd JM-re, de azért jó volt látni Thort, mint védelmező és aggódó apukát, plusz tetszett, hogy Sarah lelhet rá a gyógyulás nem minden kockázatot nélkülöző kulcsára. A régóta esedékes beiktatási ceremónia pedig tényleg már csak hab volt a tortán. Viszont elgondolkodtam, készakarva, vagy figyelmetlenségből adódott, hogy nem a Therror név kerül fel a falra?

Számomra egyetlen vonása akadt a kötetnek, amelyre valóban negatívumként tudok gondolni. Többször kellett azt éreznem, mintha kimaradt vagy épp kivágára került volna egy-egy fejezet vagy jelenet, olyanok, amelyekre bizony szerfelett kíváncsi lettem volna. Szerettem volna legalább egy picit több információt arról, mi történt pontosan Murhderrel a manipulátorok fogságában, és fájlaltam, hogy John gyógyulási folyamata szintén a lapokon kívül zajlott. Ám ezt leszámítva élvezetes és nagyszerű regény ez. Már alig várom a folytatást!

Kedvenc idézet:
„Let’s just say the era of the Brotherhood being a boy’s club is officially over.”

 
back to top