2020. május 19., kedd

Elizabeth Hoyt: Duke of Sin - A ​bűn hercege

Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál.
A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan.
Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik…

Elképesztően jól esett olvasni ezt a regényt! Vitt magával a humort és sötétséget elegyítő, komplex történet. Tetszett és izgalomban tartott a háttérben játszódó cselszövősdi. Könnyedén megszerettem a főszereplőket, és imádtam kettejük incselkedését. Kimondottan nehezen tudtam csak le-letenni a könyvet, annyira nem akaródzott félbe szakítani ezt a pompás kalandot. Azt kell mondanom, az egyébként sem rossznak tartott Maiden Lane sorozat kötetei között nálam ez a rész kedvencé lépett elő, sőt, merem állítani, Elizabeth Hoyt egyik legjobb írása ez. Kicsit titokzatos, kicsit bűnös, kicsit érzéki, és roppant eredeti.
„Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."
Csakúgy, mint maga Valentine Napier, Montgomery hercege, a főhős. Már ha kellő szabadsággal kezeljük a hős kifejezést, mert őkegyelmessége bizony kétes erkölcsi érzékkel, csábító nyájassággal, találékony rafináltsággal, gyakran a zsarolástól, olykor az erőszak bizonyos válfajaitól sem visszariadva éli az életét, sakkfiguraként tekintve az arisztokrácia tagjaira a hatalomért folyó játékban. Szerintem senki nem lepődik meg, ha elárulom, hogy az írónő egyik interjújában azt mondta, részben a Tom Hiddleston alakította Loki, részben a Patrick Jane által életre keltett Mentalista ihlette Valt. S ha egy ilyen férfi találkozik egy karakán, gyakorlatias és okos nővel… Hmm, akkor bizony engem nagyjából le is vett a lábamról a sztori, s innen már csak egy lépés, hogy rajongjak. Ez a könyv pedig játszi könnyedséggel tette meg azt a lépést. Hogy miért?
„… maga volt a bűn, Bridget pedig kis időre bűnbe eshetett.”
Mert az egymástól elsőre ég és föld módjára különbözőnek tűnő főszereplők nagyszerűen, részletesen megrajzolt karakterek, akik tökéletlenségükkel válnak szerethetővé. A szerző ügyesen bemutatta, mi motiválja őket, de emellett arra is hagyott teret, hogy fejlődhessenek, változhassanak. Szerencsére ez utóbbival megmaradva a hitelesség talaján, például nem kivetkőztetve lénye eszenciájából a dekadens és excentrikus főhőst, helyette inkább csak lágyítva, szelídítve csöppet rajta. Ami még nagyon tetszett mind Valentine-ben, mind Bridgetben, hogy milyen hűséges és állhatatos jellemek, illetve, hogy mennyire szeretnek olvasni és milyen intelligensek mindketten. Imádtam az elmés csipkelődésüket, egyenesen élmény volt olvasni civódásukat.
„Valami nem stimmel, amikor egy házvezetőnő kioktat egy herceget arról, hogy mi a dolga.”
Néhányak számára talán furcsa lehet, hogy egy, a 18. század derekán játszódó történetben két ennyire különböző társadalmi osztályba tartozó fiatal találjon egymásra, de számomra ez inkább újabb pozitívumot jelentett. Annyira illett az öntörvényű herceghez, hogy fittyet hányjon a társadalmi elvárásokra, plusz annyira jól kiegészítették egymást a pragmatikus házvezetőnőjével, hogy ennek egyszerűen így kellett történnie. Ráadásul ennek a nem épp konvencionális felállásnak köszönhetően bennem nem egyszer felrémlett Patricia Gaffney Megszerezni és megtartani című regénye, amely egyik régi nagy kedvencem, tehát ez nálam határozottan jó pont.
Ha kedvenc jelenetet kellene választanom, bevallom, bajban lennék, de talán egy egészen apró momentum lenne, amit végül kiemelnék. Azt a pillanatot, amikor Val teljesen öntudatlanul kinyúl Bridget keze után, csupán azért, mert nem szeretné, ha az máris elhagyná a szobát. S mitől varázslatos ez? Mert ez a nagy konfliktus, s pláne a nagy szerelmi rádöbbenés előtt esett meg, ráadásul egy másik nemesember társaságában.
Minden történelmi románc kedvelőnek melegen ajánlom. Annak, aki szerette Amanda Quick Bukott angyalát vagy épp Lisa Kleypas Az ördög télenjét, egyenesen kötelező darab. Remélem, ti legalább annyira elbűvölőnek találjátok majd A bűn hercegét, mint én. Aki pedig valami oknál fogva kihagyta volna a Maiden Lane széria korábbi kilenc kötetét, ne aggódjon, önmagában is élvezhető és érthető a történet. Mindazonáltal azt nem tudom megígérni, hogy nem az lesz a vége, hogy kíváncsivá váltok a többi részre.

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789634523635
312 oldal

Műfaj: történelmi románc
Sorozat: Maiden Lane 10.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Valentine Napier, Montgomery hercege (29) & Bridget Crumb (26)
Hol? London, Yorkshire
Mikor? 1741 október
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

05.15. - Betonka szerint a világ
05.17. - Könyvvilág
05.19. - Angelika blogja
05.21. - Olvasónapló
05.23. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán a Maiden Lane sorozat egy-egy szereplőjének nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2020. április 14., kedd

Melanie Harlow: After We Fall - Mindig van tovább

Jack Valentini nem az esetem. A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc. Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi. De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR-tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait. A hatalmas, kemény izmait. Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni. És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra. De téved.

Bár ez az első kötet, amely megjelenik tőle magyarul, Melanie Harlow neve nem ismeretlen számomra. Korábban már négy történetét olvastam, s mindahányról egybehangzóan állíthattam, hogy kellemes, olvasmányos stílusban, jól megírt jelenkori románcok. Ezt a könyvét szintén nézegettem már jó ideje… Oké, oké. bevallom, a fülszöveg is vonzott, mint fény a lepkét, de igazából az eredeti borító modelljén, a kanadai Joseph Cannatán akadt meg a szemem. Van a nézésében valami, ami megfogott, és nem eresztett…. És igen, a hasizma ugyancsak lenyűgöző. Ám a lényeg, hogy valóban tökéletesen megtestesítette azt a Jacket, akit a kedvcsináló alapján elképzeltem. Sőt, most, hogy volt szerencsém megismerni a karaktert, azt mondom, kitűnő választás volt őt tenni a borítóra. Igazán sajnálom, hogy a hazai kiadáshoz új változatot kellett készítenie a kiadónak.
„Nem ígéretet kérek tőled (…) csak esélyt.”
A külcsín után essék szó a beltartalomról: Ahogy említettem, számomra az alapötlet roppant tetszetősnek tűnt. Egy megözvegyült veterán, aki keményen dolgozik a családi farmon, amely épp nagy fejlesztéseket fontolgat. Egy belevaló városi lány, aki nagyon tud és szeretne szeretni. Egymás szöges ellentétei, akik tökéletesen kiegészíthetnék a másikat. Tetszett, ahogyan a kisvárosi miliő ígérete is. És persze örömmel vártam a leírásban szereplő szenvedélyes pillanatokat. S örömmel jelentem, a karakterek tökéletesen beváltották a reményeimet. Jack morgós, a lelke köré védfalat húzó pasas, Margot pedig lelkes, kalandra kész csajszi. Az egyik a hűséges, kitartó kősziklája lehet a másiknak, míg amaz a nagyon szükséges játékosságot és jókedvet csempészheti vissza az előbbi napjaiba. Minden hibájukkal együtt könnyedén meg tudtam kedvelni őket, és őszintén drukkoltam azért, hogy a férfi képes legyen elengedni a múlt rá nehezedő árnyait. A kettejük közt fellobbanó vágy hevességére ugyancsak nem lehetett panaszom.
„Nem az első szerelmet keresem. Hanem az utolsót.”
Mégsem mondanám, hogy maradéktalanul elbűvölt volna a könyv. Mégpedig két, egymással összefüggő ok miatt. Az egyik, hogy az érzelmi megnyílást ábrázoló jeleneteket hiába imádtam, szívesen láttam volna még többet belőlük. Vagy ha azt nem, hát szerettem volna részletesebb betekintést abba az időszakba, amikor Jack végre tett azért, hogy tovább lépjen. Sőt, egy-két fejezet erejéig a nagy romantikus gesztus utáni összecsiszolódás idejéről szintén szívesen olvastam volna. Persze, jogosan merül fel a kérdés, hogy eszerint egy száz oldallal hosszabb, érzelgősebb regényre vágytam volna-e. A válaszom? Nem, csupán nem éreztem megfelelőnek az egyensúlyt az érzelmek és testiség között. Szerintem az, amennyi időt és lapot szentelt a szerző az érzéki pillanatok leírásának, aránytalanul túlzónak hatott. Értem, hogy a szex volt a katalizátor, ugyanakkor az érzelmek vagy a lélek köré emelt falak lebontása legalább ekkora hangsúlyt megérdemeltek volna. Pláne, hogy a túlélők bűntudata és a poszttraumás stressz hihetetlenül komoly, nehezen kezelhető, nehezen legyűrhető problémák, amelyek tényleg kihatnak a tőlük szenvedők minden napjára. Sajnos úgy találtam, hogy több teret kapott a nemi, mint a lelki oldal. S külön nagy bánatom, hogy mindez elég szabados szóhasználattal, amely a magyar fordításban helyenként már-már a vulgaritás határát súrolva köszönt vissza.
Így aztán kellemes, de nem épp mély nyomot hagyó szórakozásként értékelem a szerző önálló hazai bemutatkozásául szolgáló Mindig van tovább című regényt. Ez egyébként az After We Fall sorozat második része. Az első kötetben (Man Candy) Margot Jamie nevű barátnője a hősnő, a harmadikban (If You Were Mine) pedig Claire került sorra. Talán előbb-utóbb azokat a köteteket is olvashatjuk idehaza.

Kedvenc idézet:
„Ne azzal töltsd az életed, hogy aggódsz, mit gondolnak rólad az emberek (…) Ez a félelem olyan, mint egy ketrec – örökre fogságba ejthet, ha nem vigyázol.”

Könyvinfók:


Melanie Harlow

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Moldova Júlia
ISBN: 9789634576372
336 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: After We Fall 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Jack Valentini (33) & Margot Lewiston (30)
Hol? Grosse Pointe, Frankenmuth
Mikor? augusztus
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
04.08. - Sorok között
04.11. - Hagyjatok, olvasok (e)
04.14. - Angelika blogja
04.17. - Sorok között (e)
04.20. - Hagyjatok, olvasok
04.23. - Dreamworld (e)
04.26. - Dreamworld
04.29. - Könyvvilág

Nyereményjáték:

Regényünk főszereplője Jack, akinek minden állomáson megtalálhatjátok egy ismertebb névrokonát. Persze bloggereink furfangosak, és elrejtették a Jack nevű színészeket ábrázoló képeket. Ha megtaláltátok a képet, írjátok be az adott színész teljes nevét a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

2020. március 26., csütörtök

J.R. Ward: The Sinner

Syn mindeddig titokban tartotta a Testvériség elől, hogy alkalmanként bérgyilkosi megbízásokat vállal. Legújabb feladata közben azonban nem csupán a vámpírok új ellenségével akad össze, de rábukkon egy, az átváltozása előtt álló félvérre is. Jo Early-nek fogalma sincs valódi származásáról, s amikor egy éjjel összetalálkozik egy titokzatos férfival, képtelen eldönteni, a félelme vagy a vonzalma erősebb-e.
A sors Butch O'Nealt jelölte ki a Pusztítónak, annak, aki a prófécia szerint az Omega bukását okozza. Ahogy az alantasokkal vívott harc kiélesedik Butch Syn személyében talál váratlan szövetségesre. De bízhat-e benne, vagy a borzalmas múltú harcos halálos komplikáció csupán?
Idővel Jot is magával ragadja a gonosz ellen vívott közdelem. Vajon a szerelem elhozza-e a megváltást, vagy a jóslat tévedett?

Hosszú évek óta vagyok elkötelezett és lelkes rajongója a Fekete Tőr Testvériség univerzumnak, épp ezért mindig hatalmas lelkesedéssel vetem magam a friss megjelenésekre. Kerge vigyorral merülök alá az ismerős világba, és alig várom, milyen új kalandba keverednek kedvenc vámpírjaim. Ám minden imádatom ellenére előfordul olykor, hogy egy-egy kötet nem egészen úgy alakul, ahogy remélem. Sajnos a mostani rész – The Sinner - szintén a vegyes érzéseket keltő darabok sorát szaporítja nálam.
„Without love, even evil was unhappy.”
A maga 67 fejezetével elég kis testes könyv eleje bár több meghökkentő, vérben bővelkedő jelenetet tartogatott, nekem mégis lomhának érződött. Túl sok volt a szereplők lamentálása, a valós történés nélküli leírás. Ráadásul a gonosz megtestesülései – Devina és Mr F, a főalantas – újra és újra hosszú részeket követeltek maguknak, és sajnos főként az utóbbinak szentelt oldalak engem kimondottan untattak. Ami viszont még ennél is jobban zavart, az a szaggatott, döcögős mesélési stílus volt. Hiába kaptunk mindösszesen három fő történet fonalat; a románc, a profécia és a gonosz szálait, a kapkodva, sok esetben a jelenetek (volt, hogy az érzéki pillanatok) közepére időzített ’kép’váltások bennem az izgalom helyett frusztráltságot váltottak ki. De hogy a jót se titkoljam, el kell mondanom, a regény második fele könnyebben magával ragadt, sőt, az utolsó néhány fejezetet kimondottan imádtam.
Ami a történetet magát illeti szintén nem tudok maradéktalanul elégedett lenni. Persze, a „mondd ki… vámpír…” Twilightos pillanaton konkrétan felnyerítettem. Örültem, amikor egy-két nagy kedvencem itt-ott feltűnt pár csatározós pillanatra, iszonyatosan tetszett, plusz nekem sokat adott az Omega és az Őrző, illetve az Őrző és Wrath találkozása, Devina alakításai előtt pedig egyszerűen kalapot kell emelnem. A Pusztító jóslatának beteljesülése azonban elég felemásra sikerült. Egyrészt értékelendő, hogy az írónő csavart egyet rajta, hogy mégse úgy történjen a végkifejlet, ahogyan arra számítanánk, ugyanakkor V-t ebbe is beleszuszakolni, illetve ilyen tessék-lássék hirtelenséggel eltüntetni az Omegát, pláne az igen ügyes töltekezős trükkje után… nos, tőlem csupán egy nem túl lenyűgözött szájhúzást érdemel.
Bárcsak mondhatnám, hogy a szereplők úgy levettek a lábamról, hogy az alkalomszerű cselekmény és kivitelezési botlások mind feledhetőek és megbocsáthatóak. Sajnos nem. Tény, hogy a Butch és V rajongók örülhetnek, a két karakter mély kötődése itt újfent gyönyörűen megjelenik. Node, nem ők az igazán fontosak, nem ők a főszereplők. Jo és Syn könyvének kellett volna ennek lennie, mégis, másodhegedűsökké váltak a bő 500 oldal jókora részében. Pedig lett volna bennük potenciál. Egy erős, maga útját járó, kíváncsi nő és egy, az erőszak nyelvét értő, meggyötört harcos. Engem általában ezzel teljesen el lehet szédíteni. Itt azonban néhol annyira kilógott a lóláb, hogy azt még a rózsaszín romantikus szemüvegemen át olvasva sem tudtam nem észrevenni.
„You make me want to be a hero, not a sinner.”
Főként Syn adott okot szemöldök húzogatásra. A sanyarú múltat idéző részletek, akárcsak azok a percek, amikor Jo kérdezgette, próbálta megismerni, szerintem nagyszerűek voltak, mert jól megmutatták, honnan indult a karakter. Tetszett a gonosz énjének követelőzése, mert úgy éreztem, azzal, hogy bűnösöket öl, újra és újra a kegyetlenkedő apján áll bosszút. Aztán hipp-hopp csupán attól, mert a szeretett nő ijedten néz rá, mindez semmivé foszlik? Félelmetes, vérszomjas, vad védelmezőből nekem ne változzon egy csapásra a béke követévé egy ilyen indíttatású főhős. Pláne ne dobja sutba azt a bajtársiasságot, amely évszázadokig kötötte össze a társaival. Márpedig Syn számára mintha csupán az egyik unokatestvére lett volna fontos, a többieknek semmi perc alatt képes lett volna hátat fordítani. Ez lett volna a személyiség fejlődés, kérdem én, mert ha igen, akkor nagyon rossz volt az irányzék.
Azt hiszem, nagyjából ezek voltak azok a momentumok, amelyek engem leginkább zavartak, amelyek megakadályoztak abban, hogy imádni tudjam ezt a kötet. Következőnek a Rhage féltestérét bemutató Jackal érkezik majd, amelyet nagyon várok, aztán pedig egy Qhuay rész érkezik, amit nagyon szeretnék szeretni, mert a srácok nagyon kedvesek a szívemnek. Bízom benne, hogy ezek a regények jobban beváltják majd a hozzájuk fűzött reményeimet!

2020. március 25., szerda

Spoiler mentes Sinner megjelenés napi fb Ward videó

Az elmaradó Cincinnati béli író olvasó találkozó helyett J.R. Ward két facebook videózással ünnepli meg legújabb Fekete Tőr Testvériség kötetének megjelenését. Az egyiket itteni idő szerint ma hajnalban tartotta, a másikra két hét múlva kerül majd sor, s ott bizony már spoileres kibeszélőre kell számítani. A mostani, az esős idő miatt két részletre szakadt videós bejelentkezés legnagyobb híre természetesen a 20. FTT regény címének és főhősének leleplezése volt.
2021-ben Lover Unveiled címmel Sahvage könyve érkezik majd.
További hírmorzsák:

❈ A Lover Unveiled lapjain Lassiternek nagy szerep fog jutni, s végre fény derül a koporsók rejtélyére. S bár korai regények stílusát ígéri a szerzőnő, ugyanakkor nem titkolja, hogy a Sahvage nevű harcossal nem találkoztunk még, sőt, a The Jackalban sem fogjuk látni. Ellenben Sahvage párja már feltűnt korábban.
❈ A Testvérek gyerekeiről nagyon szeretne Warden egy 4 részes mini sorozatot, ám komoly előkészítésre van szükség, hogy biztos ne leplezzenek le komolyabb eseményeket a jelenből.
❈ Szerepel a tervekben egy újabb Beavatás jellegű kiegészítő kötet kiadása.
❈ Devina nagyon más, és sokkal komplikáltabb, mint az Omega volt.
❈ A démonok, angyalok, vámpírok mellé számíthatunk hátborzongató teremtményekre is.
❈ Nem tudja, Throe visszatér-e. Payne-t viszont hamarosan ismét láthatjuk. Saxton és Ruhn szintén szerepel majd a jövőbeni kötetek valamelyikében. Z újra előtérbe helyezése gondot okoz Wardennek, mivel róla olyan nehéz volt írnia. Elképzelhető, hogy Ivie (Dearest Ivie) a klinikán fog dologzni Jane és Manny mellett. Michael (A fiú története) sorozatba való beléptetésére már van ötlete az írónőnek.
❈ A Warm Heart in Winter, Qhuay kiegészítő könyve, novemberben jelenik majd meg. Tanúi lehetünk a két fiú eljegyzésének és házasság kötésének egyaránt. Persze a dráma és Lassiter sem marad majd el.
❈ A Lánglovagok széria parkolópályára kerül, előbb a The Jackal és a wolfen könyvek megjelenésére kerül majd sor.


2020. március 23., hétfő

Tiffany Reisz: The Priest

A jezsuiták egy évre felfüggesztették Sørent, miután bevallotta, hogy gyermeket nemzett. Azt állítani, hogy nehezen találja a helyét ebben a hirtelen jött szabadságban, a helyzet erősen szépítő jellemzése lenne.
A hamarosan ismét apai örömök elé néző Kingsley-nek szent meggyőződése, hogy valami rossz leselkedik rájuk. Vajon csak az idegesség miatt gondolja így, vagy valóban eljött az ideje, hogy a bűnösök megfizessenek tetteikért?
S ha ez nem lenne elég, feltűnik egy jóképű magánnyomozó, aki azt állítja, egy öngyilkosságot elkövetett pap Norát próbálta hívni a halála előtt, és persze tudni akarja, miért... Ezt ugyan a nő sem tudja, de hajlandó felforgatni az egész várost, hogy választ kapjanak.

amazon goodreads webpage

Imádom, hogy Tiffany Reisz szereti meglepni a rajongóit. Szeretem, hogy minden karácsonyra kapunk tőle ingyenes novellát. Oda voltam a hírtől, hogy mégis folytatódik az Eredendő bűnösök széria. És nagyon rokonszenvesnek találtam, hogy a mostani #maradjotthon kampány szellemében egy hónappal előre hozta a The Priest e-könyv megjelenési időpontját. Ráadásul az Eb történeteket már úgy veszem kézbe, hogy biztosra veszem, jól fogok szórakozni, sőt, annyira remek lesz ismét ezek közt a szereplők közt lenni, hogy egyrészt rám fog törni a sorozat újra olvasásának vágya, másrészt rettenetesen fogom akarni, hogy legyenek további kötetek. Igen, nem lenne értelme tagadni, rajongó vagyok, s mint ilyen, nehezen tudom – s nem is igen akarom – letenni a rózsaszín lencsés szemüveget. Ergo nagyjából csak áradozni tudok erről, a kilencedikként emlegetett részről, amely ugyan akár önállóan is megállja a helyét, de tagadhatatlanul a korábbiak ismeretében nyújtja a teljesebb élvezetet.
“Beautiful and terrible things will happen.”
Az írásmód a szerzőnőtől mára már elvárt módon görülékeny, a szöveg itt-ott okos humorral tűzdelt, a sztori pedig hoz megszokott és meglepő fordulatokat egyaránt. Az erotikus töltet, a bdsm téma sem érhet már senkit váratlanul, ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy mintha ez a regény egy leheletnyit visszafogottabb lett volna e téren, ráadásul mivel King inkább csupán háttérfiguraként volt jelen, M/M jelenet egyáltalán nem került a lapokra. Cserébe viszont kaptunk bőségesen Sørent, no meg Norát.
Miss Sutherlin egy névjegy és egy elmulasztott telefonhívás lévén belekeveredik egy katolikus pap különös öngyilkosságának körülményeit vizsgáló nyomozásba. S persze nem is ő lenne, ha nem vetné bele magát teljes lelkesedéssel. A New Orleans különös figuráit – fetisiztákat, vámpírt és boszorkányt egyaránt - érintő ügy közben Eleanor a magánszimat Cyrus Tremont személyében még egy új barátra is szert tesz. S meg kell mondanom, a fekete exzsaru roppant szimpatikus figura, aki nagyszerűen beillik az eddigi szereplőgárdába. Megvannak a maga hibái, de képes és hajlandó volt a változásra, plusz imádnivalóan gondoskodó természet.
A kutatás szerintem kimondottan érdekesre sikerült. Tetszett, hogy közben annyi nehéz, de lényeges kérdést feszegetett a történet. Megjelent az emberi gyarlóság és az akarat diadala, a vallás és egyház morális kérdéseinek feszegetése, illetve Søren és Nora kapcsolatának helyessége ugyancsak a mérlegre került. És bár a szívem majd meghasadt kettejük elválásának lehetőségétől, ugyanakkor tökéletesen érthetőnek találtam azokat a kételyeket, amelyek megfogalmazódtak Norában. Remélhetőleg Søren rendkívüli gesztusa, és az, hogy átbeszélték a dolgokat elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy csak még erősebbé váljon kettejük kapcsolata.
“...and she fell in love with him again, like she had a thousand times before, like she would a thousand times again before their story was over.”
Nagyszerűen szórakoztam, alig akartam letenni a könyvet, s nagyon nem bánnám, ha már itt lenne a folytatás. Mert lesz folytatás, ugye? Tudnom kell – lehetőleg minél hamarabb -, hogyan dönt a Viking, változik-e a trió kapcsolatának dinamikája, és vajon fiú lesz-e Kingsley harmadik gyerkőce. Légyszi….

Kedvenc idézet:
“Funny how the worst thing that happened to a man could turn out to be the best thing sometimes.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

 
back to top