2015. január 24., szombat

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (7) - Karen Marie Moning: Burned

A hazugságokat könnyű hátrahagyni. Az erő más téma.
MacKayla Lane bármit megtenne, hogy megmentse szeretett otthonát. Különleges képeségekkel bíró sidhe-látóként már megküzdött és győzedelmeskedett a halálos Sinsar Dubh – az irtózatos gonoszság ősi könyve – felett, a könyv ereje most mégis szorosabban fogja őt, mint valaha.
Amikor az emberiséget a csábító, telhetetlen tündérektől védő fal Hallowenkor leomlott, a hosszú rabságból szabadult halhatatlanok feldúlták a bolygót. Dublin most háborús övezet, ami felett különböző frakciók küzdenek a hatalomért. Ahogy a város melegszik, és a Dérkirály által hátrahagyott jég felolvad, az indulatok is fellobbannak, szenvedélyek izzanak és veszélyes határvonalakat lépnek át.
Seelie és Unseelie küzd a hatalomért kilenc ősi halhatatlannal, akik egy évezreden át irányították Dublint; egy rivális sidhe-látó csoport tör be a városba, hogy magukénak követeljék azt; Mac korábbi védence és legjobb barátja, Dani „Mega” O’Malley már az ádáz ellensége; és ami még ennél is sürgetőbb, Christian MacKeltar, a felföldi druida a Vörös Banya foglya és minden egyes nappal egyre mélyebbre merül az Unseelie őrületbe. Az egyetlen, akire Mac számíthat, az a hatalmas, veszélyes és halhatatlan Jericho Barrons, azonban még kettejük tüzes kötelékének is ki kell állnia az árulás próbáját.
Ebben a világban az életben maradás állandó küzdelem, a határ jó és gonosz között egyre elmosódottabbá válik, és minden szövetségnek megvan az ára. A sötét erők ellen vívott harc közben Mac-nek döntenie kell, kiben tud megbízni, és hogy saját túlélése mennyit is ér meg.


Vigyázat, SPOILER-t tartalmazhat! Én szóltam.

Izgatottan és várakozásokkal telve vettem a kezembe a Burned-et, hiszen a számtalan időpont változtatás hatására egy örökkévalóságnak tűnt az a bő két év, ami az Iced megjelenése óta eltelt. Azonnal bele is vetettem magam, annak ellenére, hogy a záróvizsgámra kellett volna készülnöm, hiszen őrjítő kérdések sokasága várt megválaszolásra és megoldásra: Mi a helyzet Dani-vel, mi ő? Visszakapjuk valaha Christian-t? Hová tűnt, és mi a csudát csinál Mac és Barrons, miközben az egész város a fagyhalál szélén áll? Mik azok az izék Mac körül és miért dongják körül? Mit akar Ryodan Dani-től, s miért őrzik a Kilencek? És egyáltalán, miért kapcsol ki időnként a képessége? Na és Dancer kicsoda és micsoda? És így tovább…
„Néha azok a dolgok, amelyekről azt hisszük, megszabadítanak… csak még jobban leláncolnak. Vagy viseled, vagy széttéped őket. És én… nos, én nem akarom viselni őket.”
A jó hír, hogy némely kérdésre választ kapunk az új kötetből. Ám én mégsem vagyok teljesen elégedett. Valami olyasmit vártam, ami hozza a Shadowfever és az Iced színvonalát, a szokásos pörgős, izgalmas, mindfuck sztorit. Ehhez képest sajnos egy kicsit unatkoztam olvasás közben.
Egy riportban olvastam, hogy az írónő szerint ez a könyv abban különbözik a többi résztől, hogy most másmilyen „narratív elemeket alkalmazott, amik intimebb bepillantást tesznek lehetővé a Fever világba, mint korábban”. Bizonyára velem van a baj, mert én ezt pont fordítva érzékeltem.
Közepesen gyenge indítással kezdett a regény, s végig vártam, hogy majd felpörög és jobb lesz, de sajnos úgy a háromnegyedénél kénytelen voltam feladni ezt a reményt.
A történet egy lélegzetvétellel korábban kezdődik, mint ahol az Iced véget ért: Dani éppen elpucol helyszínről, miután sikerült legyőzni a Dérkirályt és Dublin utcáin Mac-be botlik. Ettől kezdve az események pontosan úgy zajlottak, ahogy nagyjából meg lehetett őket jósolni. Nem mondom, akadtak meglepetések és valóban sok minden kiderült, ám közben számomra mégis olyan lapos volt az egész. Kifejezetten zavart az a megoldás, ahogyan megtudhatunk mindent. Megmondom őszintén, félig-meddig meg vagyok győződve arról, hogy Moning valahol csapdába csalta saját magát. Olyan érzésem van, mintha a Shadowfever-ig szépen ki lett volna találva az egész történet szál, amit zseniálisan kuszált össze, hogy csak a végére derüljenek ki ténylegesen a dolgok. Aztán mintha valami elromlott volna. Mintha nem lett volna konkrét ötlete arra, hogy hogyan is folytassa a dolgot, vagy éppenséggel talán több is volt, s ez okozta a problémát.
Ami tetszett, az például az új jövevény megjelenése, bár ezzel megint csak még több kérdés merült fel, hiszen pontosan honnan jött, s hogyan és miért nem tudott róla eddig senki? Emellett régi kedvenceim, a Keltarok megjelenésének is örültem, habár szívesen olvastam volna róluk többet. No és persze Christian... kicsi szívem csücske!
„A félelem a hatalomtól, amiről azt hiszed, hogy valaki vagy valami gyakorolja feletted nem más, mint egy börtöncella, amibe önszántadból sétálsz be.” 
De a poénok és a szócsatározások nagyon hiányoztak. Jada szofisztikáltan megfogalmazott sértései és okosságai labdába sem rúgtak Dani szövege mellett. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, mivel mindig is idegesített egy kicsit Dani ’fú-de-fasza-gyerek-vagyok’ kiállása, de most igenis hiányzott.
„Egy férfi lép ki az ajtón.
Erős. Briliáns. Féken tartott.
Ragadozó.
Megtörhetetlen.
Minden, amit csodálok és csupa olyan dolog, amit nem tudok szavakba önteni.
Durván belezúgtam Jerricho Barrons-be.”
Ahogy a hírekből és a fülszövegből a szemfüles rajongók már tudhatták, ez a kötet nem Dani nézőpontú, hanem visszatért Mac és Barrons. Ez sokaknak jó hír, rajongóik bizonyára jobban fogják szeretni ezt a részt, mint én. Igazából első pillanatban még engem sem zavart a gondolat, hiszen Mac 4.0-ás verziója eléggé összeszedte magát az utolsó két felvonásban ahhoz, hogy ne akarjam egyfolytában fojtogatni. Na de Mac bizony visszatért a buta, idegesítő önmagához; amikor épp nem a szexen jár az esze, akkor butaságot butaságra halmoz. Emellett szokatlanul passzív, amit még Barrons is felró neki. Így nem is csoda, hogy az ő szemén át látva a dolgokat végtelenül untam magam. Mindent, még az Iced-beli passzivitást is rá lehet fogni a saját kis belső harcára, amit a könyvvel folytat. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy eszeveszett, kiszámíthatatlan gyilkos lesz belőle, gondoltam végre valami érdekes, de nem, ennek hatására csak még jobban begubózott.
Nehéz úgy írnom erről a könyvről, hogy ne az jöjjön le az értékelésemből, hogy nagyon tré lett, mert ez nem igaz. Csupán többet vártam volna, és nem azt kaptam. De biztos vagyok benne, hogy a fanok többségének semmi baja nem lesz vele, szóval tudom ajánlani minden Mac & Barrons rajongónak. ;)

Értékelés: 5/4
Sorozat: Fever 7.
Műfaj: urban fantasy
Delacorte Press, 2015. január


goodreads  book depository

Blogger Tricks

2015. január 18., vasárnap

Jayne Ann Krentz: Absolutely, Positively - Ölelő karok


molygoodreads

Az excentrikus Molly Abberwick tea- és fűszerüzletet vezet, valamint néhai apja tudományos alapítványán keresztül ígéretes feltalálókat támogat. Elhatározza, hogy kirúgja tudományos szakértőjét, dr. Harry Trevelyant…
Igaz, hogy Harry zseniális, jóképű és szexi, de sajnos arrogáns és basáskodó, egyszóval kiállhatatlan alak. Nem átallja például azt az ajánlatot tenni Mollynak, hogy kezdjenek egymással szerelmi viszonyt, amelyet ugyanúgy megtervezhetnének és irányíthatnának, mint egy tudományos projektet. Harry ráadásul rendelkezik bizonyos paranormális képességekkel…
Molly egyre bonyolultabbnak érzi az életét, és mintha nem volna elég baja, valaki cseppet sem vicces tréfákat űz vele, és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az életére törnek…

Jayne Ann Krentz a modern románc koronázatlan királynője – rajongói szerint az Ölelő karok a legelbűvölőbb regénye.

Kiadó: Európa
Fordító: Palkó Katalin
Műfaj: jelenkori romantika
ISBN: 9630796217
432 oldal, puha kötés
önálló kötet

Úgy vélem, nincs olyan szerelmesregény-kedvelő, akinek ne csengene ismerősen Jayne Ann Krentz neve, hiszen rengeteg könyve jelent már meg magyar nyelven. Igaz, az írónő szeret álnevek mögé bújni: Amanda Quickként történelmi románcokkal örvendeztet meg bennünket, míg Jayne Castle név alatt publikált írásaiban a jövőbe invitál minket, Stephanie Jamesként illetve Jayne Ann Krentzként pedig a jelenkorban játszódó történeteit jegyzi. Utóbbi kötetek évről évre az Európa Kiadó gondozásában kerülnek a hazai boltok polcaira; s ugyan legutóbb megjelent, Ölelő karok című regénye már a huszonegyedik a sorban, a kiadó ismét egy eredetileg régebben publikált történetet hozott el az olvasóknak. A könyv legelőször 1996-ban jelent meg Amerikában, így a sztori egynémely vonása avíttnak érződhet a mai ízlésnek, ám aggodalomra semmi ok, hisz a romantika örök.
„– Az én álláspontom az, hogy nekünk járnunk kellene.
– Ez most komoly, ugye?
– Igen.
A lány hitetlenkedve nézte. – Ezt nem hiszem el. Egymás ellentétei vagyunk.
Harry vállat vont. – Az ellentétek vonzzák egymást.”
Jasper Abberwick világéletében habókos feltaláló volt. Jórészt anyagi nehézségek között dolgozott, azonban négy éve sikerült egy olyan jelentős robotikai szabadalmat bejegyeztetnie, amivel meglehetős vagyonra tett szert. Sajnos újkeletű gazdagságát nem sokáig élvezhette, két esztendeje ugyanis egyik új kreálmánya prototípusának tesztelése közben testvérével együtt halálát lelte, ezáltal pedig az ígéretes feltalálók támogatásának céljával életre hívott alapítványának gondozása nagyobbik lányára, Molly-ra, maradt. Egy gyümölcsöző vállalkozás – az Abberwick Tea & Fűszer – tulajdonosaként a szükséges pénzügyi döntések nem okoztak gondot a nőnek, ám a pályázatok tudományos és műszaki elbírálásában nem jeleskedett.
Ezért felfogadta Harry Sratton Trevelyant, a tudománytörténet és tudományfilozófia elvont területének szakértőjét. De miután a férfi több mint száz kérvény átolvasása után sem talált egyetlen egyet sem érdemesnek a támogatásra, Molly türelme elfogyott, s elhatározta, hogy kirúgja a kissé arrogáns, ámde fölöttébb vonzó doktort. Harry-nek ugyanakkor abszolút más elképzelése volt esti találkozójuk kimenetelét illetően: ő ugyanis arra készült, hogy megkérje az élettel teli, sugárzó nőt, járjon vele. Így aztán célozgatással tűzdelt, kapcsolatuk státuszának megváltoztatásáról szóló eszmecseréjük roppant érdekesen alakult, s a kuszaságot csak tetézte a pillanat, amikor egy késes betolakodó tört rájuk. Az idegenről ugyan szerencsére kiderült, hogy a férfi vásári mutatványosokkal büszkélkedő családi ágának egyik tagja, ám az izgalmak itt még messze nem értek véget.
Miután Harry előzékenyen hazafuvarozta Molly-t a gótikus ívek és viktóriánus cikornyák bizarr egyvelegével díszített családi kúriába, sikerült tisztázniuk a félreértéseket, s néhány, tiszta gondolatokat összekuszálóan szenvedélyes csókot követően megegyeztek egy pár nappal későbbi randevúban. Ám amikor péntek este egy csokor sárga rózsával a kezében megérkezett Harry, egy furcsának tűnő fekete dobozt talált Molly ajtaja előtt, ráadásul a fedél alól egy drót volt a kilincshez rögzítve. Valaki egy varázsdobozt hagyott a nő lábtörlőjén, csak épp ebből nem egy ijesztő krampuszfej ugrott elő, hanem egy pisztoly.
Ettől kezdve egymást érik az egyre rémisztőbbé váló tréfák és komolyodó fenyegetések. Harry mindent bevet, hogy kiderítse vajon ki és miért tör Molly életére: ha kell, akár azt a természetfeletti képességét is beveti, aminek eleddig még a létezését sem volt hajlandó elismerni. S hogy Molly ezt mivel viszonozza? Őszinte elfogadással, mély szerelemmel… és biztos, ami biztos, rendet tesz a férfi viszálykodó famíliájában is.
„–… a családod ragaszkodik hozzá, hogy benned megvan a híres Trevelyan-féle látás képessége.
– Néha rohadtul idegesítő. (…) De ne felejtsd el, hogy ezt a képtelenséget csak a Trevelyan rokonok erőltetik. A Strattonok szerint komplett marhaság. Az is.”
Krentz stílusa ezúttal is szórakoztató, s bár szerintem a hosszabb leírások és gyakori szereplői morfondírozások kissé lassítják a sztorit, az események pont megfelelő ütemben követik egymást ahhoz, hogy érdeklődésünk folyamatos legyen. Úgy találtam, hogy a szépen kidolgozott krimiszál komolyságát ügyesen ellensúlyozzák a humorosabb párbeszédrészletek és az őrült rokonság mulatságos megnyilvánulásai. 
Molly jinjéhez Harry pont a tökéletes jang, kár, hogy az érzékibb jeleneteikbe minduntalan betolakodott a paranormális vonal, és ezzel az írónő számomra érthetetlen régiókba rángatta az egyébként élvezetes pillanatokat. Ez, és a nekem túlontúl ismerősnek ható jellemvonások, helyzetek és fordulatok voltak azok, amelyek miatt óvakodnék tökéletesnek nevezni ezt az amúgy kellemes kis történetet.
Ugyanakkor a fordítással meggyűlt a bajom, mert bár az ámbraszín és a ridikül szavak minduntalan visszaköszönésén még csak-csak sikerült túlléptem, mondván, az eredeti szöveg botlásai, de akadtak részek, ahol egy-egy különösnek ható szóválasztás egyenesen megakasztott az olvasásban, és arra indított, hogy felüssem az értelmező szótárt, vajon én nem ismerem-e például a sóher, tángálódik vagy krecli kifejezések pontos jelentését. Ezektől az apróságoktól eltekintve azonban azt hiszem, hogy aki könnyed, romantikus kikapcsolódásra vágyik, annak bátran ajánlható az Ölelő karok, mert nem fog csalódást okozni a könyv.

A blogbejegyzés 2015.01.04-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

2015. január 11., vasárnap

Tammara Webber: Between The Lines - A sorok között


molygoodreads

Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal.
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében:
egyszerűen normális lány szeretne lenni.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633990087
? oldal, kartonált

Sorozat: Between the Lines 1.
Ki? Reid Alexander, Emma Pierce & Graham Douglas, Brooke Cameron
Mikor? Reid Alexander, Emma Pierce & Graham Douglas, Brooke Cameron
Hol? Los Angeles, Austin, New York

Műfaj: ifjúsági
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú (Emma és Reid)
Érzékiség: ártatlan
Lezárás: nyitott
„Mit mond az ember, ha az érzései nem formálódnak szavakká?”
Aggodalomra semmi ok, nem készülök a blogot Tammara Webber fanpage-re átkeresztelni, s nem csak az ő írásait fogom idén olvasni, de mivel az Easy - Egyszeregy és a folytatása, a Breakable - Törékeny is igazán tetszett, kíváncsi lettem, milyen lehet ez a másik sorozat. Nos, leginkább nagyon más hangvételűnek titulálnám, és egyelőre nem döntöttem el véglegesen, nekem mennyire nyeri el a tetszésemet ez a másság.
„Bármennyire szerettem volna, ha én vagyok az a srác, hiányzik belőlem, ami ahhoz kell. Én az vagyok, aki vagyok.”
Ami biztos, a magam részéről elismeréssel adózok a szerző merészségének, amiért két olyan narráló karakterre – Emma és Reid - bízta a mesélést, akik élete ugyan egy ponton találkozik, sőt, egy darabig együtt is halad, de nekik, kettejüknek igazából önálló utat kell bejárniuk, amelynek végén nem egymás mellett találják majd meg a boldogságukat. Ráadásul azt, hogy így kvázi két történetet kellett egyszerre megalapoznia, még tovább tetézte azzal az írónő, hogy Reidet a regény nagy részében címeres seggfejként festette le, ezzel szinte ellehetetlenítve, hogy kedveljük, azaz nem kis feladat lesz elérni, hogy őszintén tudjunk drukkolni az ő happy endjéért. Bár azért egy-két megvillanás mutatta, hogy nem reménytelen a fiú, fejlődhet, így én azért óvatos bizalmat megszavaznék neki.
„Ha a szennyoldalak nem tudnak megbizonyosodni egy kapcsolat létezéséről, akkor kiötölnek valamit.”
A könyv alapötlete szintén jó visszhangra lelt nálam. Tetszett, hogy a hírnév különböző fázisait megélő ifjú celebekről olvashatok, hogy úgy érezhetem, egy picit beleshetek a filmforgatások kulisszái mögé, s az itt-ott felbukkanó kisebb szövegkönyv részletek csak fokozták ezt a hatást. Azt is élveztem, ahogyan láthattam, ténylegesen mi esett meg a szereplők között, aztán pedig olvashattam, mit képes kerekíteni egy-egy ügyből a szenzációhajhász média.
„… hiába kapja meg az ember, amit mindenki más kíván – ha ő nem azt kívánja, hát nem azt kívánja.”
Sajnos azonban, a pozitívumok mellé jutott kevésbé tetsző dolgokból is.
Az egyik problémám az, hogy az én ízlésemnek mindvégig túlságosan ifjúsági maradt a sztori. Félreértés ne essék, nem azt rovom fel, hogy az érzékiséget mindössze néhány csók és egy kis tapi-simi jelentette. Sokkal inkább az zavar, hogy bár érdekes kérdéseket vetett fel az írónő – alkohol, drogok, alkalmi szexuális kapcsolatokba való menekülés, tinédzser kori terhesség – valódi mélységet mégsem igazán mert adni a témáknak.
„– Na és a két srác körül melyik érdekel? (…)
– Mind a ketten tetszenek. Csak… különbözők.”
Helyette kaptunk egy szerelmi háromszöget négyszöget, rágódjunk azon. Ettől viszont rám tör a szemrángás, és szeretnék minden kedves érintettet megcsapkodni, lehetőleg egy péklapáttal. Mert Emma maga a megtestesült döntésképtelenség. Mert Reid a legyet is röptében, de közben már-már undorítóan rámenős Emmával. Mert Graham ugyan kedves és gondoskodó, de végestelen-végig csak totojázik. Mert Brooke mindent csak még bonyolultabbá tesz. És nekem ez bizony túl sok volt így egyszerre, pláne, hogy a nagy szöttyögésben a valódi románc mintha teljesen elsikkadt volna.
„…a remény hajlamos szemet hunyni a józan ész előtt, és tovább terebélyesedni.”
A könyv vége pedig… Komolyan mondom, az utolsó szó után csak néztem értetlenül, hogy ez most komolyan ennyi? Technikailag happy enddel zárult a regény, de számomra a lassú és hosszadalmas felvezetést követően jóval többre lett volna szükségem. Talán majd később, igaz?
„A megszerzés könnyű, a megtartás a dolog fontosabbik része.”
Remélem, a még előttünk álló három rész orvosolni fogja ezeket a malőröket, és nem maradok majd ilyen vegyes érzések közepette! Ahogyan a fülszövegeket olvasgattam, először Emma és Graham történetét ismerhetjük meg, miközben Reid megindul a lejtőn, hogy aztán esélyt kapjon rá, hogy rendbe tegye az életét. Kíváncsian, de picit félve várom a folytatást.

{ Playlist a regényhez }



01.07. - CBooks
01.11. - Angelika blogja
01.13. - Dreamworld

Nyereményjáték:
Nem egyedi eset, hogy a filmsztárok a való életben is egy párt alkotnak filmbeli partnerükkel - még ha nem is örökre szóló kapcsolatok ezek, azért némelyik éveket is kibír. A turné minden állomásán mutatunk egy-egy filmes fotót, nektek ki kell találni kik vannak a képen.
(Figyelem! A színészek neveit várjuk a rafflecopter megfelelő sorába! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!)


a Rafflecopter giveaway

2015. január 6., kedd

Tammara Webber: Breakable - Törékeny


molygoodreads

Nem akart mást, csak maga mögött hagyni a múltat.
Landon Lucas Maxfield-gyermekként azt hitte, tökéletes az élete, és örömmel nézett a reményteljes jövő elébe – mígnem egy tragédia szétzúzta a családját, és kételyeket ébresztett a fiúban mindennel szemben, amiben addig hitt.
Miután megismerkedett Jacqueline Wallace-szal, könnyen jött a vágy, hogy mindazzá váljon, amit a lány igényel…
Már amennyire könnyen jöhetett annak a férfinak, aki megtanulta, hogy a lélek törékeny, és hogy mindazt, amiben reménykedünk, egy szempillantás alatt elragadhatják tőlünk.
A szerelem egy merész és teljesen új szemszögből – a történet föltárja, miért nincs befolyásunk arra, hogyan szökken szárba.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633991602
432 oldal, kartonált

Sorozat: A szív körvonalai 2.
Ki? Jacqueline Wallace & Landon Lucas Maxfield

Műfaj: new adult
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, egy nézőpontú
Érzékiség: izzó
Lezárás: boldog

Az Easy - Egyszeregy egyike volt az általam olvasott első new adult regényeknek, s nem kis szerepet játszott abban, hogy a műfaj rajongója lettem. Épp ezért roppant izgatottan vártam a Breakable – Törékeny című társkötet megjelenését.
„… semmiféle védőfal nem óvhatja meg az embert minden lehetséges fájdalomtól. Mindmostanáig éppolyan törékeny maradtam, mint bárki más (…) De reménykedhettem. És tudtam szeretni. És talán meggyógyulhattam.”
Izgatottan, mégis kicsit félve, hiszen nem tudhattam, az írónő vajon csak szimplán újrameséli a korábban megismert eseményeket a főhős szemszögéből, avagy képes lesz új mélységet csempészve a történetbe ismét elvarázsolni minket. Szerintem Tammara Webber ügyesen megvalósította mindkettőt: egyrészt visszaköszöntek az előző rész főbb pillanatai itt-ott kisebb-nagyobb kiegészítésekkel, másrészt alkalmunk nyílt megtudni, milyen rögös utat megjárva formálódott Landon azzá a Lucasszá, akibe Jacqueline beleszeretett. Úgy érzem, az Easy és a Breakable együtt csodás, kerek egészet alkotnak, és nagy hiba lenne bármelyikről is lemondani.
„– Hogy vagy? Rendben? – kérdeztem. Így hangzottak legelső szavaim ahhoz a lányhoz, akit figyeltem, rajzolgattam, aki után sóvárogtam, akiről álmodoztam.”
Igaz, el kell ismernem, erről azért először nem voltam ennyire meggyőződve. Szoknom kellett, hogy a párbeszédek háttérbe szorultak, s Lucas zárkózott, elemző természetének tükröződéseként inkább belső monológokat és leírásokat találok a lapokon. Ráadásul meglepetésként ért a regény egyedi szerkezete, az, hogy minden egyes fejezetben párhuzamosan jelenik meg a múlt és a jelen. Kezdetben zavarosnak is találtam, vajon mi szerepe lehet annak, hogy Landon milyen csúfolódásokat szenvedett el évekkel korábban, vagy éppen melyik lányhoz vonzódott kiskamaszként. Később persze világos lett, hogy ezek mind összefüggnek azzal, amilyen ember vált belőle.
„A saját bőrömön tanultam meg az igazságot, hogyha akarok valamit az élettől, önmagamra támaszkodva kell megszereznem. Azután megtartanom.”
A kissé döcögősebb indulást követően azonban fokozatosan elkezdett tetszeni ez az akkor és most kettősség. Felfedeztem, milyen aprólékosan időzítve mutatja meg az írónő a múlt egyes eseményeit, s hogy tudatosan igyekezett hasonló érzelmeket párba állítani az érettségi előtti Landon és az egyetemista Lucas jeleneteiben. Nem kis munka lehetett így megkomponálni, de tagadhatatlanul erőteljes hatást sikerült vele elérni. Amellett hogy lenyűgözött, számomra érthetőbbé is tette a karakter. Szépen rávilágított, hogy bár már összeszedett, terveket kovácsoló és keményen dolgozó fiatalember, belül mégis folyamatosan őrlődik, nem érzi egésznek magát, és nagyon is sérülékeny.
„…nem érdekelt többé, mit veszítek el ezen a pillanaton túl, mert nem bírtam ki, hogy elveszítsem azt, ami ott volt az orrom előtt.”
Ugyanakkor a könyv képes volt a romantikus élményhez is hozzáadni pár édes pillanatot. Imádtam például, hogy Lucas már napokkal azelőtt a baljós est előtt felfigyelt Jacqueline-re, és olyan apróságokat talált elbűvölőnek a lányban, amire mások talán fel sem figyeltek igazán. Igen, ez után a könyv után, ha lehet, még jobban a szívembe zártam a fiút.
„A szerencsét lehet kiérdemelni és megteremteni. Rá lehet bukkanni. Vissza lehet nyerni. Végül is… rátaláltam erre a lányra. Rátaláltam a jövőmre. Rátaláltam a megbocsátásra.”
Mindent összevetve csak ajánlani tudom mindazoknak, aki hozzám hasonlóan szerették az Easy-t, és úgy érzik, szívesen megismernék alaposabban Landon Lucas Maxwellt.

{ Playlist a regényhez }

{ A folytatásról }

Lucas és Jacqueline története lezárult, s az írónővel készített számos interjú tanúsága szerint nem tervez ismét erről a párosról írni, azonban A szív körvonalai sorozat nem ér véget a második kötettel.
A Breakable múltat felelevenítő részeiben ismerhettük meg a Lucas haverját, a nagyszájú Boyce Wynnt és csoporttársukat, az eminens diák Pearl Torrest, akibe Boyce fülig belebolondult, bár úgy tűnt, érzései nem találtak viszonzásra. Az angolul 2015. április 27-én megjelenő Sweet róluk - a néhány évvel idősebb Boyce és Pearl kettőséről - fog szólni.

01.06. - Angelika blogja
01.08. - Kelly & Lupi olvas
01.10. - Kristina blogja
01.12. - Insane Life

Nyereményjáték:
Lucas többféle állást is vállal, hogy fedezze az egyetemi tandíj költségeit, valamint önkéntes feladatokkal is segíti a társait. A blogturné mind a négy állomásán keressétek meg és rendezzétek sorba a kiemelt betűket, melyek egy-egy elfoglaltságát jelölik, majd írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő emailre.)

a Rafflecopter giveaway

2014. december 27., szombat

Monica McCarty: The Hawk - A Sólyom


molygoodreads

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét… 

Erik MacSorley-nál senki sem ismeri jobban a tengert: még sohasem találkozott olyan széllel, amelyet ne tudott volna legyűrni, sem olyan asszonnyal, akinek szívét ne nyerte volna el. Egészen addig, amíg az ír partoknál ki nem húz egy fiatal nőt a vízből. Erik magával viszi a lányt, aki nem más, mint Lady Elyne de Burgh, az írek leghatalmasabb nemesének bátor gyermeke. Bár Ellie megpróbál ellenállni a férfi vonzerejének, Erik vágya megtöri az ellenállását, szívében eddig ismeretlen érzéseket keltve. A két fiatal lassan kibontakozó szerelmét azonban veszély fenyegeti: a skótok és az angolok között zajló baljós háborúban éppen ellentétes oldalon állnak. Képes lesz-e legyőzni az akadályokat Ellie odaadó szerelme és Erik önfeláldozása?

Kiadó: General Press
Fordító: U. Rónay Anna
ISBN: 9789636436506
368 oldal, keménytáblás

Sorozat: A Felföld rettegett fiai 2.
Műfaj: történelmi romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: szenvedélyes
Lezárás: boldog
„A felföldiek nem adják fel egykönnyen. Állhatatosak…”
Monica McCarty legújabb regényében, A Sólyomban, ismét izgalmas és romantikus kalandra invitálja az olvasót a 14. század eleji Skóciába. Ahogyan a sorozatindító A Harcosban, úgy ebben a történetben is elegyedik a fikció a történelmi tényekkel: miközben egy különös helyzetben született szerelem kibontakozásáról olvashatunk a lapokon, egyúttal tanú lehetünk, ahogyan Robert the Bruce sconei megkoronázását követően menekülni kényszerülvén sem adta fel az I. Edward elleni harcot, hanem titokban próbált mind többeket megnyerni ügyének.
„A vitorla dagadt a szélben, és a birlinn szinte repült a vízen, úgy lebegve a hullámok hátán, ahogyan a madarak a légben, mintegy igazolva, miért díszíti egy sólyom képe a vitorlát és a hajó orrát.”
A lopva megalakult, maroknyi tagot számláló különleges felföldi egység rövid, közös kiképzésüket követően szétszéledt, mind más-más titkos feladatot teljesítettek. Akadt, aki kémként beépült az angolok udvarába, volt, aki új sereget igyekezett toborozni a skótok szabadságharcához, páran a száműzött uralkodó hitvesét és gyermekeit kísérelték meg biztos helyre menekíteni, míg néhányan a csuklyás király kíséretében maradtak. Utóbbiak egyike volt az ördögi vigyorú, tehetséges hajós, Erik MacSorley, fedőnevén Sólyom is.
A fiatal kapitány 1307. február elején új megbízatás teljesítésére indult az ír sziklaszirtre épült Dunluce felé. A tervek szerint a vár alatti tengeri barlangban találkozni kívánt a McQuillanek vezetőjével, mert az a hír járta a vad harcosokról, hogy jó fizetségért szívesen szegődnek mások szolgálatába. Ám a titkos megbeszélés nem épp a vártnak megfelelően alakult: a vezér helyett csak annak bizalmasa jött el, ráadásul a faluban akkor tartott szüzek bemerítkezéséről odasodorta a víz az egyik fehérnépet, aki meghallotta egyezkedésüket, s ezzel veszélybe került a titkos küldetés. Az ír klánt képviselő kegyetlen férfi azonnal végezni akart a lánnyal, vagy legalábbis miután embereivel elszórakozott vele, de a nők nagy tisztelője, Erik másként tervezte orvosolni a problémát: magával vitte, hogy később szabaduljon meg a nem kívánt rakománytól.
No persze, ekkor még halvány fogalma sem volt arról, hogy nem egy akármilyen jöttment falusi keveredett a karjai közé, hanem bizony Bruce apósának legidősebb leánya, Elyne de Burgh úrhölgy. Ellie, ahogyan a családja nevezte, ugyan mindvégig igazi kis boszorkány módjára hadakozott, sőt, megkísérelt elszökni az őt arrogáns viking kalózra emlékeztető férfi hajójáról, ám igyekezete hasztalan maradt, pár óra múltán együtt kötöttek ki a Kintyre-félsziget partjaihoz közeli egyik apró szigeten. S attól fogva a lány csak abban bízhatott, hogy a kapitány megtartja a szavát, és előbb-utóbb majd hazajuttatja őt a családjához.
A fiatalok az együtt töltött napok parázsló vitái közepette mind közelebb kerültek egymáshoz, csakhamar szenvedélyes csatározásaikat már nem szavaik, hanem ajkaik vívták. Ám oktalan módon valódi kilétüket továbbra is titkolták egymás előtt – talán abban bíztak, ráérnek még a vallomásokkal, ha már biztosak lehetnek a másik érzelmeiben. De amikor az angol gálya rajta üt a szigeten, és elfogják Erik embereit, a birlinnt pedig elviszik, úgy tűnik, kifutottak az időből...
„A szerelem nem jelent feltétlenül boldog beteljesülést. A szerelem olykor áldozatot követel. Olykor azt jelenti, hogy a szeretett lény boldogságát fontosabbnak tartjuk a magunkénál, még ha ez azzal is jár, hogy nem lehetünk együtt.”
Az írónő ezúttal is ügyesen használta fel a történelmi eseményeket és fennmaradt mondákat arra, hogy történetét még hihetőbbé és fordulatosabbá tegye olvasói számára. Igaz, nekem, aki kevésbé vagyok járatos a kor eseményeiben, néhol nehézkes volt pontosan nyomon követnem, ki kinek a szövetségese, vagy épp ki árult el kit, s azt is bevallom, akadtak momentumok, amiktől azért felszaladt a szemöldököm, hiszen valljuk be, a középkor derekán a vakító fehér fogsor igen ritka lehetett, csakúgy ahogyan a huszonéves hajadonok. De üsse kő, tudjuk be ezeket szerzői túlzásnak, ahogyan a viharban vergődő, csöppnyi lélekvesztőben megejtett tüzes liezont is, mert máskülönben több mint elképzelhetetlen lenne a jelenet.
Ám mindezek ellenére szívesen olvastam a könyvet, s ebben tagadhatatlanul nagy szerepe volt Erik karakterének. Bár kezdetben bosszantott, hogy mekkora szoknyapecér, és a későbbiekben is volt pillanat, amikor nagyon szerettem volna elbeszélgetni vele arról, milyen botorság így irtóznia az elköteleződéstől, pajkos humorának, kalandvágyó, ugyanakkor önfeláldozó természetének nehéz volt ellenállnom. S az is tetszett, hogy olyan tűzről pattant, makacs menyecskével hozta össze a sorsa, aki nem omlott rögtön a lába elé, mihelyt sármosan rámosolyogott. Azt viszont fájlaltam kissé, hogy a fantom hadsereg többi tagjáról, akiket igencsak megkedveltem a korábbi részben, ilyen kevés szó esett ebben a kötetben. Remélem, a jövőre tervezett Az Őrszemben a főszereplő Arthur Campbell mellett a többieket is viszontláthatjuk majd!

A blogbejegyzés 2014.12.18-án megjelent az ekultura.hu felületén is.

2014. december 24., szerda

Jennifer Probst: The Marriage Merger - Eltervezett házasság


molygoodreads

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."


Julietta szigorú, megközelíthetetlen üzletasszony, akinek nincs szerencséje a férfiakkal. Húga, Carina azonban meggyőzi, hogy próbálja ki a szerelmi varázslatot, ami már neki is segített. Nemsokára felbukkan a színen Sawyer Wells, aki Juliettához hasonlóan a hatalomban hisz, nem pedig a szerelemben. És még valami más is közös bennük: nem futamodnak meg a kihívások elől. Még akkor sem, ha a szívük a tét…

Kiadó: Libri
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789633103548
384 oldal, puhatáblás

Sorozat: Milliárdosfeleségek 4.
Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: szenvedélyes
Lezárás: boldog

Megérkezett Jennifer Probst népszerű Millárdosfeleségek sorozatának negyedik, s egyben befejező kötete. Miután a korábbi részekben már révbe ért családjuk egyik régi barátja (Érdekházasság), bátyja (Trükkös házasság) és kishúga (Elhibázott házasság), most az idősebb Conte lányon volt a sor, hogy végre megtalálja a boldogságot.
„…tudtam, némi erőszakot kell alkalmaznom, mert egyikőjük sincs oda a házasságért. Hiszen mindketten makacsok, munkamániások, és a szerelemben sem hisznek.”
Az olasz Conte-família olyan sikeres pékséglánc tulajdonosa, amely számos üzlettel rendelkezik az óceán mindkét partján. Míg édesapjuk halála után a tengerentúli érdekeltségeket Michael, az egyetlen fiú vette kézbe, addig az európai divízió irányításának minden terhét a legidősebb leány, Julietta vállalta magára. Ám hiába a megannyi üzleti siker, a céltudatos fiatal nő fájón hiányolja a meghitt családi melegséget, s egy szerető férfi gondoskodását. Amikor testvérének jó barátja, a hotelszakmában érdekelt Sawyer Wells azzal az ötlettel keresi meg, hogy legyenek kizárólagos partnerek, Julietta még nem sejti, hogy az ajánlat nem csupán az üzletre fog vonatkozni…
Találkozásuk első percétől fogva mindketten heves vonzalmat éreznek a másik iránt, s csak idő kérdése, mikor engednek fellobbanó vágyaiknak. Ám a kellemes találkák és szenvedélyes órák ellenére egyikőjük sem tervez hosszú távú kapcsolatot, mígnem a minden lében kanál Conte mama meg nem elégeli a dolgot, és kezébe nem veszi a két fiatal jövőjét. Aztán már csak az a kérdés, hogy a gyengéd erőszak szülhet-e tartós boldogságot.
„A házasság olyan, mint bármi más: rajtunk múlik, milyen lesz. Nem az intézményben van a hiba, hanem az emberekben.”
Azt hiszem, az Eltervezett házasság a sorozat méltó lezárása, elődeihez hűen ez a kötet is könnyeden szórakoztat, miközben megadja olvasóinak a vágyott romantikus kikapcsolódást. Habár a történet a már korábban megismert, itt-ott kissé erőltetettnek ható és eléggé kiszámítható elemekből építkezett, az írónő képes volt egy csöppnyi egyediséget csempészni a lapokra. Véleményem szerint a voltaképp sablonos alapszituációt ügyesen újszerűvé és izgalmassá tette az önerőből sikeressé vált főhős viharos múltjának boncolgatása és az itt nagyobb hangsúlyt kapó erotika.
„Ki gondolta volna, hogy a Hókirálynőben egy csillapíthatatlanul éhes nimfomániás lakik?”
Bizony, a korábbi részekkel ellentétben ezúttal a perzselő pillantásokon, érzéki utalásokon és szenvedélyes flörtökön túl fülledt hálószobai játékok meglepően részletes leírásával is találkozhatunk. Ám szerencsére ezek nem csupán öncélú oldalszám növelők, hanem a főszereplők kapcsolatának alakulásában kulcsfontosságú momentumok, hiszen Julietta mindössze akkor képes igazán elengedni magát, amikor átadja szeretőjének az irányítást, Sawyer pedig ilyen formában élheti ki személyiségének dominánsabb, sötétebb énjét. Mindezek ellenére sietnék mindenkit gyorsan megnyugtatni, semmi szélsőséges dologtól nem kell tartani.
„A rokonaink néha az őrületbe kergetnek minket, mégis a család a legbiztosabb támasz.”
Úgy gondolom, a könyv javára szól, hogy ugyan egy széria negyedik része, mégis képes önálló olvasmányként megállni a helyét. Bár természetesen viszontlátjuk az gyermekei életébe folyton-folyvást beavatkozó Conte mamát és a már boldogságra lelt párokat, ahhoz, hogy élvezhessük Julietta és Sawyer románcát, nem feltétlen szükséges részletekbe menően tudnunk, a többiek pontosan hogyan is találtak egymásra. Ugyanakkor nekem, és gondolom mindazok számára, akik végig követték az eseményeket, kellemes ráadásnak bizonyult, hogy ezúttal a népes család valamennyi tagja összejön ünnepelni.
Akinek szerepléséről viszont készséggel lemondtam volna, az Sawyer egykori nevelőapja. Egyszerűen hiteltelennek éreztem, hogy egy sok éve börtönben lévő férfi, bármilyen rosszindulatú legyen, pontosan ekkor és így utána tud nyúlni egykori áldozatának, és megzsarolhatja egy levélben, pláne, hogy voltaképp alaptalan a vád, amivel fenyegetőzik. Értem, hogy a szerző ezzel is igyekezett még árnyaltabbá tenni a főhős vívódását, de az én szememben visszásan sült el a dolog.
„Wolfe tetkói, leborotvált haja és piercingjei mind arról árulkodtak, hogy egyelőre még nem találta meg saját belső békéjét.”
Ugyanakkor a Sawyer által felkarolt Wolfe roppant kellemes meglepetésnek bizonyult, és hamar a szívembe zártam a fiatalembert. Annak ellenére, hogy az utcán nevelkedett, és minden bizonnyal szörnyű dolgokat élt át, hisz még mindig rémálmok gyötrik, elképesztően intelligens srác, akiben csak úgy buzog a tettvágy. Különösen tetszett, ahogyan ő és Sawyer lassanként kölcsönösen megnyíltak egymásnak, s hogy mindketten mennyire igényelték a másik társaságát. Őszintén érdekel, hogyan alakul ennek a lázadó ifjoncnak az élete, így örömmel konstatáltam, hogy lesz még alkalmam találkozni vele. A hírek szerint ugyanis a Libri Kiadó nem tervez búcsút venni Jennifer Probsttól, hanem folytatja az írónő műveinek kiadását, méghozzá a Szerelmi gyakorlatok sorozattal, amelynek harmadik részében nem másé lesz a főszerep, mint az általam oly nagyon megkedvelt Wolfe-é.

A blogbejegyzés 2014.11.24-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

 
back to top