2014. július 29., kedd

Nyrae Dawn: Charade - A játszma


molygoodreads

A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül.
A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben. De mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné.
Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.

Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2014. július 28.
ISBN: 9789632548579
Sorozat: Games 1.

Értékelésem:

Csak röviden:

Rejtély számomra, vajon a kiadó miért nem a new adult sorozatán belül jelentette meg, mert szerintem ez pont a sorba illő darab a maga főiskolás korú, az élet nehézségeivel küzdő főszereplőivel, akik egy véletlenből született színjáték közben teljesen összegabalyodnak. Úgy gondolom, bátran ajánlható mindazoknak, akiknek tetszett a Heti csaj, a Színjáték, a Rule vagy az Egyszeregy.
„Vannak helyzetek, amikor annyira súlytalanok a szavak. Nem jelentenek semmit, de mindössze ennyi eszközünk van kifejezni magunkat.”
Azt hiszem, én és a könyv pont jókor találkoztunk össze, mert engem bizony ez megvett kilóra. Imádtam elejétől a végéig, nem igen akaródzott letenni sem, ráadásul csodák csodája, önálló, szépen lezárt kötet. Igazán kedvemre való volt, ahogyan a komolyabb témákat – pl az édesanya elvesztése - elegyítette a jó kislány & rossz fiú felállású, könnyed kis románccal, és hogy a történetet a két főszereplő váltott szemszögéből ismerhettünk meg. 
Ó, láttam én a hibáit, a kiköszönő sztereotípiákat és kliséket, a számtalan káromkodást, az émelyítő vattacukrot, de egyszerűen nem érdekelt, mert a könyv olvastatta magát, és csudára feldobódtam tőle. S mivel a főhős barátja, Adrian, nagyon izgatja a fantáziámat, így nem kérdéses, szívesen szemügyre venném az ő regényét is.
S itt és most erőt véve magamon lemondok a többi, igazat megvallva totál összefüggéstelen rajongólányos halandzsáról, amit jegyzetelgettem, és inkább hagyom, hogy a könyv önmagát mutassa be.


Colton, ahogyan Cheyenne látja:
„... egy nagy ellentmondás: tele van tetkóval, hanyagul, szinte rongyosan öltözködik és mocskos a szája, miközben jókisfiús az arca. (…) És bár nem tetszik nekem a dolog, van ebben a fiúban valami, amitől sorra elárulom neki a titkaimat. (…) Állandóan veszekszünk, és mégis biztonságban érzem magam vele (...) kemény srác, és mégis annyi gondoskodás van benne (…) mindig őszinte. Nem fogja vissza magát, de rendszerint akkor viselkedik bunkó módon, amikor képtelen megnyílni. (…) Még soha senkivel az életben nem voltam ennyire önmagam…”
Kedvenc Colton mondat:
„Ne sírj hercegnő! Tudod hogy van a mondás: sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a hercegedet.”
Cheyenne, ahogyan Colton látja:
„Olyan kis durcás, formás szája van, szeretném megharapni és az ajkaim közé szívni. (…) Annyira dögös azzal a fényes, sötétbarna hajával és olvadt karamell színű bőrével. (…) ahogy nehéz nem gondolni a testére, ugyanúgy nehéz nem élvezni a társaságát. Persze kiakaszt időnként rendesen, de ettől csak jobb lesz az egész. (…) Ami kettőnk között van, az az egyetlen valóságos dolog az életemben.”
Kedvenc Cheyenne mondat:
„Mindig a dögös pasik a legnagyobb seggfejek.”
Kapcsolatuk pillanatai:

„– Van barátnőd? (…)
– Nem, hercegnő, nincs barátnőm. És nem is keresek...”
„– Gyűlöllek.
– Hát én is téged.”
„– Mi van? Azt hitted, olyan bunkó vagyok, aki még azt sem tudja, hogyan kell a nőkkel bánni?
– Nem, bár a mocskos szádból kiindulva... (...)
– Szerintem imádnád a számat, hercegnő, még sosem volt rá panasz. Ígérem, hogy veled is csak kellemes dolgokat művelne.”
„– Mit szeretnél, Cheyenne? (...)
– Valamit, amit teljes mértékben kézben tarthatok. Hogy úgy tehessek, mintha minden rendben lenne.
– Ez minden, amit adhatok. Mivel, tudod... szóval, ezen kívül semmim sincs, amit neked adhatok.”
„Gőzöm sincs, hogy mit művelünk, és hogyan is keveredtünk ebbe az egészbe.”
„… a ’mi’ nem üres frázis többé, hanem a valóság.”
„Nemcsak egyszerűen élnem érdemes miattad, hanem rohadtul élvezni és szeretni az életemet.”

Kedvenc idézet:
„Könnyebb elrejtőzni a sötétben… de az érzéseket is könnyebb szabadjára engedni.”

{ Playlist a könyvhöz}

Blogger Tricks

2014. július 26., szombat

Georgia Cates: Beauty from Pain - A fájdalom szépsége


molygoodreads

Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye. Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs valódi személyazonosság.

Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály.

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Megjelenés: 2014. július 21.
ISBN: 9789633832189
432 oldal, kartonált

Értékelésem:

Azt hiszem, mindenek előtt nem árt tisztázni mi is ez a regény, mert én máris több helyen futottam abba a megjegyzésbe, hogy 'ni, itt az újabb Szürke'. Gyanítom, a borító és a cím - A fájdalom szépsége - egyaránt ludas a gyors tévítéletekben, hiszen tagadhatatlanul kikötözős, elfenekelős erotika kötet feelinget árasztanak. Becsapósan, szögezzük le gyorsan, mert itt bizony szó sincs perverz gyönyörökről, csak a jó öreg vaníliáról, méghozzá a mai viszonylatokban abból is leginkább csak közepes adagnak titulálhatót kínálva. Így aztán én inkább hajlok a contemporary besorolás felé, az erotika helyett. Viszont, azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy a történetnek határozottan van némi Árnyalat trilógia, Blackstone-affér vibrálása, ha másért nem, mert főhősnek itt is a kapcsolatait különc hóborttal kezelő milliomost kapunk, míg a nyolc esztendővel fiatalabb hősnő sem önbizalomnak, sem érzéki tapasztalatoknak nincs bővében.
„‒ Maga őrült, de ezt már tudja, igaz? (...)
‒ Nagyon gazdag vagyok. A velem töltött három hónap lesz élete legszebb időszaka. Amit velem megtapasztal, többé semmi sem múlhatja felül.”
Amit a sztoriról elöljáróban el lehet mondani, a fülszöveg nagyjából össze is foglalja. Amikor Laurelyn Nasvilleből Ausztráliába utazik, hogy elszakadjon / elszaladjon addigi életétől, az utolsó amit keres, egy új kapcsolat. Eközben Jack épp a soron következő afférjához keres partnernőt, s mihelyt megpillantja a lányt, tudja, őt akarja, és céltudatos üzletemberként mindent megtesz azért, hogy kiszemeltje igent mondjon az ajánlatára. 
Csak éppen a három hónapra szóló, még a valódi személyazonosságukat is titoknak meghagyó, mindenféle elkötelezettségtől mentes viszony menet közben komolyabbá válik. Szokatlan megállapodásuk természete megadja számukra azt a szabadságot, hogy valóban önmaguk legyenek, hogy legféltettebb titkaikat is feltárva lecsupaszítsák lelküket a másik előtt, és érzékiségen túlmutató intimitás alakuljon ki közöttük. Így aztán a kezdettől meglévő vonzalom lassanként mély, valódi kapcsolattá fejlődik. Csakhogy az előre lefixált határidő megállíthatatlanul közeledik...
„Aznap, amikor találkoztunk, nem szerettelek, egy hónappal később sem. De valahol a találkozás és az elviselhetetlen búcsú között kétségbeesetten beléd szerettem.”
Mintha csak nekem találták volna ki, nem igaz? Mégis, egészen a regény utolsó negyedéig mintha nem leltük volna a közös hangot a könyvvel. Nem értettem a szereplők motivációit, a stílus számomra zötyögős volt, és sehogy sem találtam benne azt a humort, amit pedig több ajánló is oly' nagyon méltatott. Való igaz, a zenei utalásokat imádtam, lelkesen néztem utána az említett borfajtáknak, és élveztem, hogy ezúttal a hátteret olyan általam imádott helyszínek adják, mint Ausztrália és Új-Zéland, de lássuk be, ez messze nem elég a felhőtlen örömhöz. Ám amikor már kezdtem lemondani a könyvről, meg a sorozatról is, az írónő bedobta az érzelmes kártyát, és a szívemnél fogva visszarántott. No persze, mire igazán belemelegedtem volna az olvasásba, elfogytak a lapok. Pontosan ott, ahol végre már nem csak mi láttuk kristálytisztán, hogy egymásnak rendelték őket, hanem ők maguk is belátták érzelmeik komolyságát. Ámde naná, hogy ekkor elváltak útjaik... Áááá! Miért kell manapság mindennek sorozatnak lennie??? Őrjítő.
Mindent egybevetve azért nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és kíváncsi lennék a folytatás(ok)ra. Lassabb folyású, a jól ismert kliséket ügyesen alkalmazó, jelenkori románc, amelynek hangsúlyozom, semmi köze a BDSM-hez. A címe csupán erre hivatott utalni:
„Egész életemben ismertem a fájdalmat, de ez most számomra is újdonság. Nem rossz vagy csúnya dologból született. Ezt a fájdalmat a szépség kovácsolta – a Jack Henry McLachlan iránt érzett szerelmem.”

{ Könyv adatok }

A regényben említett dalok meghallgathatóak itt.

Ki? Laurelyn Paige Prescott & Jack Henry McLachlan
Mikor? decembertől februárig
Hol? Wagga Wagga (Ausztrália) és Új-Zéland

Sorozat: Szépség trilógia 1.
Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: váltott nézőpontú, jelen idejű, E/1
Érzékiség: erotikus tartalom
Lezárás: nyitott

2014. július 14., hétfő

Kevin Hearne: Hammered - Elkalapálva (BtK)


molygoodreads

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O’Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el.
Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek.
Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral.
És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés: 2014. július 11.
ISBN: 9789633738207 / 9789633738191
312 oldal, kemény táblás / kartonált

Értékelésem:
„Ha eldöntöd, hogy megölsz egy istent, olyan események sorát indítod el, amivel nagyon közel kerülsz a halálodhoz.”
A Vas Druida Krónikáit a kíváncsiság hozta az olvasmánylistámra, hogy aztán ott bérelt helyet váltson magának. Ezidáig románcnak se híre, se hamva, de humor és kaland dögivel kijut a lapokon. És én I-M-Á-D-O-M. Így, csupa nagybetűvel, amihez nyugodtan hozzá lehet képzelni a rajongólányosan álmodozó arckifejezést is.
Úgy gondolom, a szerző ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, hozza azt a gördülékeny, poénos és közvetlen stílust, amit a korábbi részekben megszokhattunk. Ismét tökéletes mértékben keverednek a szórakoztató párbeszédek és az izgalmas jelenetek. Alaposan tanulmányozott és korrekt módon tálalt mitológiából, valamint tetemes mennyiségű hullát eredményező bonyodalmakból szintén nincs hiány. Ugyanakkor ez a regény a megszokottak mellett új húrokat is megpendít. Az eddigiektől eltérően nem minden fejezet narrátora Atticus; öt fejezetet azoknak a drámai története tesz ki, akik ilyen-olyan ok miatt, Thor vérére áhítozva társulnak az asgardi küldetéshez. De azt hiszem, ezektől a személyes tragédiáktól függetlenül is érezhető, hogy a hangvétel most mindvégig komorabb és baljósabb.
A sztoriról nagyon nehéz lenne úgy írni bármit is, hogy véletlenül se legyen valamely eddig megjelent részre nézve spoileres, így helyette inkább a kedvenc részleteimet osztanám meg, amelyek ígérem, nem lőnek le egyetlen poént sem. Ám még előtte szeretném megjegyezni, hogy ez a sorozat nem az a féle, amelybe az olvasó akárhol csak úgy bekapcsolódhat. Itt az utalások, ok-okozati összefüggések miatt ajánlatos bizony betartani a sorrendet. No meg persze, butaság is lenne lemaradni bármelyik kötetről is, hiszen mind nagyszerű.

Kedvenc jelenetek:
Alig tudok választani, annyi van belőlük! Mint mindig, most is élveztem Atticus és Oberon eszmecseréit, és az ír özvegy pillanatait szintén szívesen olvastam, de az egyéb színek közül nálam ez három viszi a pálmát:
1. A besivcsizés
„... mi történik, ha megjelensz ott, Leif? Talán minden déli vámpír tudja, hogy nézel ki, és a koporsóik belsejét a te posztereid borítják? Sivcsizni kezdenek és autogramot kérnek?”
Eme diskurzus valódi lényege a vámpír territórium védelme lett volna, de a beszélgetés egy ponton kissé infantilis fordulatot vett, és átcsapott a sivcsizés, mint ige korrekt használatának bemutatásába. Atticus szerint egy találkozás olyan íróóriással, mint Neil Gaiman, azt eredményezheti, hogy az ember elveszti a józan eszét, s akár a húgyhólyagja feletti uralmat is, azaz bezivcsizik. Leifnek kissé más volt a véleménye:
„A vámpírok sikítást váltsanak ki, ne sivcsizést. Az önkéntelen bevizelés általános jelenségnek számít, de félelemből történjen, és ne személyi kultuszból kifolyólag!”
2. Jézus, az ivócimbora
A könyv egy pontján Jézus megjelenik, hogy kedélyesen elcsevegve pár jótanácsot adjon druidánknak, mindezt úgy, hogy közben halas krumplit majszolnak, amit jó féle Guinness-szel öblítenek le, és kisebb kitérőként azt is megvitatják, hogy a norvég mennydörgőisten mekkora mocsok, bár a marketingje igen csak ott van.
„- ...a legfinomabb jelző, amivel egy másik isten illette Thort, az a szemét volt.
- Tudom - bólintottam. - Egy szeméttelep. De a halandók között nagyon jó a PR-ja.”
Fergeteges jelenet, pláne amikor félbeszakítja őket kilenc haszid zsidó, akik Atticus fejére pályáznak. A keresztény istenség egy ideig nagyszerűen szórakozva követi a harcot a pálya széléről, ám végül csak közbelép:
„Most pedig nyomás, karózzanak ki néhány vámpírt, különös tekintettel a csillámló emó-vámpírokra!”
3. Shakeapeare minden alkalomra
„Shakespeare akkora géniusz volt, hogy szinte minden helyzetről mondott valamit, ami az életben adódhat - még arra az esetre is, ha egy római isten üldöz, mi meg egy Mustanggal menekülünk.”
Mert mi mást is lehetne tenni, mint Shakespeare idézetekben társalogni, amikor két, felkantározott leopárd által vontatott szekéren üldözőbe veszi az embert - vagyis a druidát, vérfarkast és vámpírt - egy meglehetősen mérges Bacchusz? :)

Kedvenc mellékszereplők:
„... Leifnek fel kellene kérnie Danny Leifmant, hogy készítsen egy hátborzongató filmzenét direkt az ő számára, amit az ilyen macsós benyögéseknél lejátszhatna, és megadhatná vele a pillanathoz illő melodramatikus hangulatot.” [Oberon]
Bár ez a történet számos új mellékszereplőt felvonultatott, nálam egyikük sem vehette fel a versenyt a már régebben megismert és megszeretett karakterekkel. Továbbra is Oberon, az ír farkaskutya, számomra az egyes számú befutó, annak ellenére, hogy ezúttal igen csak háttérbe szorult a drága. Helyette viszont most alkalmunk nyílt kicsit jobban megismerni Atticus, skandináv módra gleccseresen hűvös, vérszívó ügyvédjét, Leifet. Vesztemre. Ugyanis a sztori előrehaladtával korábbi szimpátiám szép fokozatosan rajongásba csapott át, s így amikor szereplése 'fejvesztve' véget ért, eléggé lelombozódtam. Nagyon remélem, hogy valamikor hallunk még felőle! Ahogyan abban is bízom, hogy a jövőben a Granuaile szál megerősödik majd. Tudom, tudom, itt messze nem a romantika a lényeg, de egyszerűen nem tagadhatom meg önmagam; igen is drukkolok azért, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki druida és tanítványa között.

Kedvenc velős mondatok:
„... az ír paradicsomban ingyen van a sör! Lehet irigykedni.”
„Különös, hogy a heves érzelmek mennyire meg tudják nyújtani, vagy össze tudják zsugorítani az időt.”
„A bosszú és az ésszerű gondolatok soha nem alszanak egy ágyban.”

{ Könyv adatok }

Műfaj: urban fantasy
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű
Sorozat: A Vas Druida Krónikái 3.
1. Hounded - Üldöztetve
2. Hexed - Megátkozva
3. Hammered - Elkalapálva
4. Tricked
5. Trapped
6. Hunted
7. Shattered
8. Staked
9. ?


2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok, sőt, ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
07/14. Angelika blogja
07/17. CBooks
07/20. Dreamworld


Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Idunntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!
Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.
A Nornák legyenek veletek!
Yggdrasilt, a világ kőrisfáját,
három gyökér tartja,
mélyen az alvilágba nyúlva.
Gyökereinél három forrás ered,
döntsd el, mire vágysz,
s aszerint cselekedj.
Közelíts jobbról, és bölcs leszel (5),
vagy válaszd az aranyutat (4) és
ismerd meg jövőd, jelened, s múltad.
De ha igazán bátor vagy,
vágj át Loki lánya birodalmán (1),
és mássz ki
a Háncshántóból fortyogó üst folyamán. (2)
Vigyázz, bele ne fuss
az itt portyázó sárkányba (3)!
a Rafflecopter giveaway

2014. július 6., vasárnap

Túl a sokadik x-en... (BtK)

Egy rendhagyó blogturnéval ünnepeljük meg, hogy kerek 100 könyv szerepelt már a Blogturné Klub repertoárján. Összeírtunk néhány kérdést, amikre válaszolva képet kaphattok, hogyan is áll össze egy blogturné, mi a tagok személyes véleménye egy-egy témában, mik voltak az emlékezetes pillanatok az első 100 könyvvel kapcsolatban.

Fogadjátok szeretettel ezt a különleges turnét, utána pedig következhet az újabb 100 remek könyv!

Erősen gondolkodtam, rá merjek-e bólintani erre a turnéra, hiszen be kell látnom, hogy sem a megmondó posztok írásában, sem az ego / 'ismerjetek meg' bejegyzésekben, de még csak a rovat jellegű, pipálós, gyűjtős stb típusokban sem jeleskedek. Nekem a blogolás első, másod és harmadsorban is a könyvekről szól. Imádom őket. Úgy érzem, mindig is hozzám tartozott az olvasás szeretete, és még a számomra egyszer fogyaszthatónak titulált történetekben is mindig találok valamit - ha csupán apróságokat is -, ami gazdagított így vagy úgy. Nagyon bízom benne, hogy az írásaim képesek ezt közvetíteni, és át tudják adni, hogy folyamatosan igyekszem nyitott szívvel és gondolatokkal fogadni mindazt a csodát, amit a könyvlapok rejtenek. Így aztán remélem, elnézitek nekem, hogy én ezúttal is rájuk, a regényekre koncentrálnék, és a huszanegynéhány kérdésből csak pár olyat csemegéztem ki, ahol magam helyet őket tolhatom előtérbe. Mert hiszen ez lenne itt a lényeg: Ismerjétek meg, olvassátok el, és szeressétek meg ezeket a szépségeket.

  • Műfajt tekintve elég sokrétűek az olvasmányok a BTK-n belül. Mi az a műfaj, amit a leginkább kedvelsz? Azon belül mi alapján szelektálod a könyveket - mi alapján választod ki, mi az, amit olvasol és mi az, amit nem?
A romantika szál számomra olyan, mint macinak a méz, igen nehezen tudok ellenállni neki. Épp ezért a felnőtt románcokra szinte képtelen vagyok nemet mondani, de a mostanában egyre nagyobb teret hódító new adult műfajt is mintha kimondottan az én bűnbeesésemhez tervezték volna. Emellett viszont olykor engedek a kíváncsiságomnak, és elkalandozok a komfortzónámon túlra. Szerencsére! Mert így megismerhettem, és rajongója lehettem nagyszerű új sorozatoknak. Történelmi fikció műfajban A halál szolgálólányai nagy kedvenc lett, alig várom, hogy érkezzen a folytatás. Fantasy fronton engedtem a Titti lelkes ajánlóitól szárba szökkent vágynak, és megismerkedtem a Vas Druida szériával, amibe menthetetlenül belezúgtam. Ühm, nem szimplán megtetszettek Mr. Fürtöske kalandjai, de komolyan fontolgatom az eredeti nyelvű, papír alapú beszerzést is. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a ya-k csalóka világából Susan Ee remek írását. Annak ellenére, hogy számtalanszor jártam már úgy, hogy a sokak által élvezett ifjúsági sztorik nekem nem nyújtották ugyanazt, belevágtam, és teljesen rabja lettem. Talán mert angyalok, disztópia, éledező románc, és izgalmas kalandok mind megfértek ugyanabban a történetben.

  • Mennyi blogturnén vettél már részt?
Ez a 33. blogturné klubos bejegyzésem, azaz pontosan az eddigiek egyharmadában vettem részt, s így ezeket a gyönyörűségeket olvashattam, és pakolhattam fel a könyvespolcomra:

Nyugalom tengere
Pokoli gyönyör
Drew & Fable
Ha esélyt adnál
Kihasznált alkalom
Lola és a szomszéd srác
Létezik térkép a szerelemhez
Angyali szövetség
Gyönyörű esküvő
Reménytelen
Visszafojtott lélegzet
Fogadom
Szeretni bolondulásig
Elválaszt az idő
Ónix
Szerethetetlen
Angyalok bukása
Érintés
Angyali gonosz
A csábítás kilenc szabálya
A fehér macska
Színjáték
Örök kaland
Veszedelmes sorscsapás
Milyen is a boldogság
Örökké a csajom
Ha az enyém lennél
Üldöztetve
Elakadó lélegzet
Soha már
Angyalvágy
Gyilkos kegyelem
  • Melyik könyv tetszett a legjobban a 100 turnés regényből? Vagy melyik 3?
Ez egy roppant gonosz kérdés! Volt amelyikben ez a vonás, volt amelyikben az tetszett nagyon-nagyon. De ha csak hármat emelhetek ki, akkor:
  1. Üldöztetve, mert izgalmas, humoros.. egyszerűen rohadt jó, már bocsánat a kifejezésért.
  2. Reménytelen, mert a szerző elképesztő ügyesen teremt édesen romantikus, de szívet kitépően fájdalmas pillanatokat is.
  3. Kihasznált alkalom, mert annyira más, mint a szokványos romantikus történetek.
  • Volt olyan turné, aminél utólag megbántad, hogy jelentkeztél rá?
Soha semmire nincs biztosíték, így bizony akad, amikor mellényúlok. Van, hogy olyan nagyon, hogy jobbnak látom azt is elfelejteni, hogy szemet vetettem rájuk. Számomra az Őrző és a Végtelen napok volt az a két könyv, amit elkezdtem, de be sem fejeztem, mert annyira nem sikerült egy hullámhosszra kerülni velük. Nem is vettem részt ezekben a turnékban. Azok közül, amelyeket végigolvastam, sem volt mindre igaz, hogy lesodort a lábamról, ahogy annak bizony hangot is adtam. A Fehér macska, és a Soha már esetén rezeg a léc, lehet, hogy a következő felvonásra már nem nevezek be, azon egyszerű okból, mert bár izgalmas kitérők voltak, de nem tudtak többé válni számomra. A Szerethetetlen esetén pedig az alaptörténet bár nagyon az én ízlésemnek való lenne, de a szerzőnő stílusa már kevésbé, ezért valószínű, ennek a folytatását szintén ki fogom hagyni.  

  • Mint kampányfőnök, melyik turné állt legközelebb a szívedhez?
Több okból kifolyólag viszonylag ritkán vállalom fel a kampányfőnöki tisztséget, így mind a három alkalom emlékezetes a maga módján. Sarah MacLean sorozatával ízig-vérig történelmi romantikus szériát üdvözölhettünk a blogturnéztatás világában, és a műfaj nagy szerelmeseként szerettem volna bábáskodni az eseményeknél. Reményeim szerint olyanok figyelmét is felhívtuk erre, s az ehhez hasonló történetekre, akik eddig inkább csak a jobban sztárolt regényeket vették észre. Colleen Hoover regénye annyira beette magát a bőröm alá, hogy angolul és magyarul is elolvastam, a folytatás pedig dedikálva várja a polcomon, hogy jutalomfalatként egy-egy kurta fejezetnyit kényeztessen a nap végén. Persze, hogy szívesen bíbelődtem körülötte. Tarryn Fisher esetén hallgattam azokra a külföldi bloggerinákra, akiket évek óta követek, és belevetettem magam az egyedinek ígérkező történetbe. S valóban annyira különc a románcok között, hogy jó érzés volt, hogy népszerűsíthetem.

Bízom benne, hogy szervezett keretek ide vagy oda, méltónak bizonyultam a könyvekhez, és hozzátok, kedves olvasók. Remélem, a következő kerek számnál ismét találkozunk, újabb nagyszerű élményekkel gazdagabban!



a Rafflecopter giveaway

 
back to top