|
A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül.
A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben. De mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket. Kiadó: Ulpius Megjelenés: 2014. július 28. ISBN: 9789632548579 Sorozat: Games 1. Értékelésem:  |
Csak röviden:
.jpg)
Rejtély számomra, vajon a kiadó miért nem a new adult sorozatán belül jelentette meg, mert szerintem ez pont a sorba illő darab a maga főiskolás korú, az élet nehézségeivel küzdő főszereplőivel, akik egy véletlenből született színjáték közben teljesen összegabalyodnak. Úgy gondolom, bátran ajánlható mindazoknak, akiknek tetszett a Heti csaj, a Színjáték, a Rule vagy az Egyszeregy. „Vannak helyzetek, amikor annyira súlytalanok a szavak. Nem jelentenek semmit, de mindössze ennyi eszközünk van kifejezni magunkat.”
Azt hiszem, én és a könyv pont jókor találkoztunk össze, mert engem bizony ez megvett kilóra. Imádtam elejétől a végéig, nem igen akaródzott letenni sem, ráadásul csodák csodája, önálló, szépen lezárt kötet. Igazán kedvemre való volt, ahogyan a komolyabb témákat – pl az édesanya elvesztése - elegyítette a jó kislány & rossz fiú felállású, könnyed kis románccal, és hogy a történetet a két főszereplő váltott szemszögéből ismerhettünk meg.
Ó, láttam én a hibáit, a kiköszönő sztereotípiákat és kliséket, a számtalan káromkodást, az émelyítő vattacukrot, de egyszerűen nem érdekelt, mert a könyv olvastatta magát, és csudára feldobódtam tőle. S mivel a főhős barátja, Adrian, nagyon izgatja a fantáziámat, így nem kérdéses, szívesen szemügyre venném az ő regényét is.
S itt és most erőt véve magamon lemondok a többi, igazat megvallva totál összefüggéstelen rajongólányos halandzsáról, amit jegyzetelgettem, és inkább hagyom, hogy a könyv önmagát mutassa be.
Colton, ahogyan Cheyenne látja:„... egy nagy ellentmondás: tele van tetkóval, hanyagul, szinte rongyosan öltözködik és mocskos a szája, miközben jókisfiús az arca. (…) És bár nem tetszik nekem a dolog, van ebben a fiúban valami, amitől sorra elárulom neki a titkaimat. (…) Állandóan veszekszünk, és mégis biztonságban érzem magam vele (...) kemény srác, és mégis annyi gondoskodás van benne (…) mindig őszinte. Nem fogja vissza magát, de rendszerint akkor viselkedik bunkó módon, amikor képtelen megnyílni. (…) Még soha senkivel az életben nem voltam ennyire önmagam…”
Kedvenc Colton mondat:
„Ne sírj hercegnő! Tudod hogy van a mondás: sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a hercegedet.”
Cheyenne, ahogyan Colton látja:„Olyan kis durcás, formás szája van, szeretném megharapni és az ajkaim közé szívni. (…) Annyira dögös azzal a fényes, sötétbarna hajával és olvadt karamell színű bőrével. (…) ahogy nehéz nem gondolni a testére, ugyanúgy nehéz nem élvezni a társaságát. Persze kiakaszt időnként rendesen, de ettől csak jobb lesz az egész. (…) Ami kettőnk között van, az az egyetlen valóságos dolog az életemben.”
Kedvenc Cheyenne mondat:
„Mindig a dögös pasik a legnagyobb seggfejek.”
Kapcsolatuk pillanatai:
„– Van barátnőd? (…)
.jpg)
– Nem, hercegnő, nincs barátnőm. És nem is keresek...”„– Gyűlöllek.
– Hát én is téged.”
„– Mi van? Azt hitted, olyan bunkó vagyok, aki még azt sem tudja, hogyan kell a nőkkel bánni?
– Nem, bár a mocskos szádból kiindulva... (...)
– Szerintem imádnád a számat, hercegnő, még sosem volt rá panasz. Ígérem, hogy veled is csak kellemes dolgokat művelne.”
„– Mit szeretnél, Cheyenne? (...)
– Valamit, amit teljes mértékben kézben tarthatok. Hogy úgy tehessek, mintha minden rendben lenne.
– Ez minden, amit adhatok. Mivel, tudod... szóval, ezen kívül semmim sincs, amit neked adhatok.”
„Gőzöm sincs, hogy mit művelünk, és hogyan is keveredtünk ebbe az egészbe.”
„… a ’mi’ nem üres frázis többé, hanem a valóság.”
„Nemcsak egyszerűen élnem érdemes miattad, hanem rohadtul élvezni és szeretni az életemet.”
Kedvenc idézet:
„Könnyebb elrejtőzni a sötétben… de az érzéseket is könnyebb szabadjára engedni.”
