2018. május 20., vasárnap

Sabrina Jeffries: When the Rogue Returns - Botrányos ​bajkeverők

Victor Cale élete gyökeres fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy rokonságban áll Lyons hercegével. A férfi hiába próbál beilleszkedni a londoni társaságba, egyre jobban unatkozik a nagy tétlenségben. Így hát örömmel veszi, amikor a Manton Nyomozóiroda megbízásából Edinburghba utazhat, hogy egy gazdag báró leendő menyasszonya után nyomozzon.
Mindez egyszerű feladatnak tűnik, amíg a rejtélyes nőről ki nem derül, hogy valójában Victor felesége, aki tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, miután elkészítette a holland királyi ékszerek másolatát, és a tettestársaival ellopta az eredetiket. A férfi azóta sem tudott túljutni ezen az áruláson, és most kapva kap az alkalmon, hogy végre bosszút álljon. A felesége azonban többé már nem az a szelíd, jámbor lány, akinek egykor látta, ráadásul váltig állítja, hogy Victor hagyta el őt, és a férfi tulajdonította el a gyémántokat. Miközben a két fiatal megpróbálja összeilleszteni a múlt darabkáit, a szunnyadó szenvedély újra feléled köztük.

Múlt nyáron, amikor az első A herceg emberei kötetet olvastam, nagyon jól szórakoztam. A Mire vágyik a herceg lapjain a történelmi tények és fordulatos cselekmény istenien elegyedett, a történetben minden megvolt, amit szeretek egy könyvben: akció, kaland, romantika és szenvedély. Nem csoda hát, hogy nagy lelkesedéssel vártam a Botrányos bajkeverők megjelenését, amelyben Lyons hercegének újonnan fellelt kuzinja és annak tíz esztendeje eltűnt felesége találkozik ismét, hogy esélyt kapjanak tisztázni a múltat és közös jövőt teremteni.
„Mindketten hibáztunk, de kamatostul megfizettünk érte. Most kaptunk a sorstól egy második esélyt, úgyhogy itt az ideje, hogy hátrahagyjuk a tévedéseinket.”
Sajnos azt kell mondanom, habár kellemesnek találtam ezt a második esély sztorit, közel sem bűvölt el annyira, mint a sorozat nyitó darabja. Nem tagadom, a szerzőnő ígéretes és ráadásul nagyon egyedi alaphelyzetet talált ki, sőt, az olvasmányos stílusra sem lehet panasz. Ugyanakkor a történet kibontása, a cselekmény ütemezése, amelyet az első rész esetén nem győztem magasztalni, szerintem itt messze elmaradt a hibátlantól. A regény utolsó negyede volt az, ami tényleg magával tudott ragadni, ahol valóban izgalmasnak éreztem az eseményeket. Addig olyan volt, mintha ugyanazon bizalmatlansági köröket futnánk újra és újra, s ettől az egész kissé vontatottá vált. Szerencsére az unalomba süllyedéstől azért megmenekült a kötet, bár nem sokon múlott. Szeretném azt állítani, hogy szinte sütött a lapokról áradó szenvedély, ám azt az egy-két perzselő pásztorórát leszámítva a szerelmesek közti kémia nem volt épp átütő. Az írónő mindössze a közös múltjukkal és némi becézéssel elintézte a romantikát, nem téve világossá, hogy ki is hódít vissza kit, mint ahogyan nem mutatta meg kettejük újraépített viszonyának valódi elmélyülését sem. Még amikor igazán fontos, korábban titkolt részleteket fedtek fel egymás előtt, akkor is, mintha elsikkadt volna a dolog. Feszültségre, konfliktusra és feloldásra, fejlődésre vágytam, helyette azonban csupa kiszámítható fordulatot tartogattak a fejezetek.
Mindazonáltal szeretném megemlíteni, hogy mennyire tetszett, hogy ha ugyan erősen háttérbe szorítva is, de csak ott lapult a történetben egy édes mellékszál. Az elvarázsolt csodabogárként viselkedő, tudós beállítottságú Lochlaw bárót roppant szerethető figurának találtam, épp ezért töltött el örömmel, hogy rokonlélekre talált a halk szavú, pirulós Mary Grace-ben. Kár, hogy kettősük nem kaphatott több teret.
Azt mondanám, egy számomra közel tökéletesnek tetsző sorozat kezdet után, gyengébb, némileg felejthető második kötetet kaptam. Viszont ez egy pillanatra sem tart vissza attól, hogy máris várjam a folytatást! Mind Tristan, mind Lady Zoe érdekes karakternek tűnik. Kíváncsi vagyok, mi lesz, amikor ők ketten kénytelenek lesznek együtt dolgozni, hiszen már az első találkozásuk alkalmával világossá vált, mennyire eltér egymástól kettejük személyisége, és hogy bizony egyikük sem tesz lakatot a szájára.

Kedvenc idézet:
„...a családi titkok ritkán maradnak eltemetve.”

Könyvinfók:


Sabrina Jeffries

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Ligeti Lujza
ISBN: 9789634521389
288 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantika
Sorozat: A herceg emberei 2.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Victor Cale (30) & Isabella Cale (28)
Hol? Amszterdam, Edinburgh, London, Párizs
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
05.16. - Betonka szerint a világ
05.18. - Kristina blogja
05.20. - Angelika blogja
05.22. - Könyvvilág
05.24. - Olvasónapló
05.26. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Ékszerek, tolvajok, hamisítók, nyomozók. Ezzel találkozhattunk a legfrissebb Sabrina Jeffries könyvben, ezért a játékunk is erről fog szólni. A ti dolgotok csupán annyi, hogy a turné minden állomásán a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a helyes válaszokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
Mi a neve az angol királyi korona 105.6 karátos ékkövének, melyet a világ legnagyobb gyémántjai között tartanak számon?
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2018. május 8., kedd

Catherine Anderson: Mulberry Moon - Szederhold

A sikeres rodeóügynök, Ben Sterling sok év után belefáradt a szakmájával együtt járó állandó utazgatásba. A vándoréletet feladva, a farmjára költözik, gazdálkodásba kezd, és a testvérei nyugodt mindennapjait megirigyelve már a családalapításon gondolkodik. A jóképű cowboy kedvére válogathatna a város szépségei közül, érdeklődését azonban kizárólag a helyi kávézó új tulajdonosa kelti fel. Az egyetlen személy, akinek a rokonszenvét úgy tűnik, nem könnyű elnyernie.
Sissy Sue Bentley keményen megdolgozott azért, hogy önállóan boldoguljon az életben. Büszke a kis kávéházára, független és határozott nő, akinek sem az üzleti, sem a magánéletében nincs szüksége férfi segítségére. A gyermekkor nehéz évei után kamaszkori próbálkozásai is tovább erősítették keserű tapasztalatát, miszerint "az erősebb nem" képviselői csak bajt hoznak az életébe. Véleménye egészen Ben érkezéséig megingathatatlannak látszik. De vajon felülírhatja egyetlen pozitív találkozás a korábbi évek fájdalmas emlékeit?

Az új Catherine Anderson regényt megint csak gyönyörű, lágy színekben pompázó borítóval hozta el nekünk a General Press kiadó. Az angol nyelven csak múlt évben kiadott Szederhold immár a harmadik kötet, amely az oregoni Mystic Creek-be kalauzol minket. Egy csendes kisvárosba, ahol a lakók odafigyelnek és vigyáznak egymásra, ahol a sokat szenvedett lelkek megpihenhetnek, s ahol a ’szinte túl tökéletesek, hogy igaziak legyenek’ Sterling fiúk felnőttek. Jeb és Barney után, most a farmer Ben került sorra, hogy gyengéd szeretetével végre meghódítsa a hölgyet, akin megakadt a szeme. S bizony jól jön, hogy olyan kitartó természet, hiszen a helyi kávéházat egymaga üzemeltető Sissy múltban szerzett sebei miatt senkiben sem bízik meg egykönnyen. Persze az állhatatosság törődés egy idő után meghozza édes gyümölcsét.
„Azt mondják, hogy ha egy nő és egy férfi együtt áll a szederhold alatt, akkor egymásba szeretnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.”
Az írónő ismét hű maradt önmagához; újabb csodaszép, reménnyel és hittel átszőtt, romantikus mesét álmodott a lapokra. Sőt, még egy varázslatos mondával – a szederhold indián legendájával - is megfűszerezte a történetet. A történetet, amelyben újabb kedves, nyugodt és gondoskodó természetű cowboyt kaptunk főhős gyanánt, aki ráadásul rajong az állatokért. A hősnő józan és erős karakterű asszony, aki ugyan korábban megjárta a poklot, de ahogyan lassacskán megtalálja helyét a színes egyéniségek által benépesített, kissé régies hangulatú városkában, önmagát is megleli. Ők ketten nagyszerűek egymás számára - még ha ezt elsőre nem is látták így mindketten -, hiszen a nő szeretetre, elfogadásra, figyelemre vágyik, a férfit pedig szinte szeretni és támaszt nyújtani teremtették.
A két szerelmes mellett a mellékkarakterek ugyancsak megérdemlik, hogy szót ejtsünk róluk. S ezúttal nem emberekre gondolok. Füge kutyus, Pamacs cicus, Snickers, a bozótpatkány és a csirkék, amelyek közt azért kakas is akadt, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a cselekmény bővelkedjen szórakoztató momentumokban. Őszintén megvallva ők voltak az okai, amiért a regény első felét jobban élveztem. A csirkék utáni hajsza vagy épp a macskamentő betörés jeleneteit roppant mulatságosnak találtam.
A könyv második felére nekem picit sok lett a testiség körüli hercehurca, amit aztán nem épp a legjobbra sikerült első együttlét leírás követett, illetve a sorozatos balesetek miatti kiszolgáltatottságot szintén kissé túlzásnak találtam. Annak ellenére, hogy a lezárás előtt kijutott az ijedségből és izgalmakból, számomra szinte túl szentimentálisak voltak az utolsó fejezetek. Helyenként már-már a rózsaszín vattacukorba fúlás fenyegetett. De persze ez nem változtat azon, hogy a könyv nagyobbik felén milyen kellemesen szórakoztam.

Kedvenc idézet:
„Ha két ember igazán szereti egymást, együtt maradnak, akármi történjék is. Együtt néznek szembe minden viharral és minden nehézséggel. Az igaz szerelem feltétel nélküli.”

Könyvinfók:


Catherine Anderson

moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Fügedi Tímea
ISBN: 9789634521044
384 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori romantika
Sorozat: Mystic Creek 3.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Ben Sterling (30) & Sissy Sue Bentley (26)
Hol? Mystic Creek (Oregon)
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
05.04. - Betonka szerint a világ
05.06. - Szembetűnő
05.08. - Angelika blogja

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy-egy jelenetfotót, ami olyan könyvadaptációból származik, melyben a kutya kiemelkedő szereplő. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik filmről van szó. De a csavar most következik: nem a film címére, hanem a film alapjául szolgáló könyv szerzőjére vagyunk kíváncsiak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)


a Rafflecopter giveaway

2018. május 4., péntek

Leisa Rayven: Broken Juliet - Megtört ​Júlia

Cassie Taylor éveken át küzdött, hogy elfeledje Ethan Holtot, élete legnagyobb szerelmét. Mikor a fiú nem volt képes viszonozni a mély érzelmeket, és elhagyta őt, Cassie énjének egy darabja is együtt halt a szerelemmel. Legalábbis úgy hitte.
Most ő és Ethan főszereplőként lépnek a Broadway színpadára, Ethan pedig eltökélte, hogy visszaszerzi Cassie-t. Azt állítja, megváltozott, és most már képes kimondani, amit évekkel ezelőtt még nem mert. De Cassie tud-e újra hinni neki? Miben különböznének a mostani nagy szavak a régiektől? Ethan tisztában van vele, hogy nem változtathatja meg a múltat, melyben annyi fájdalmat okozott, de a jövő érdekében még léphet: csupán meg kell győznie Cassie-t, hogy valóban összetartoznak.

Leisa Rayven Starcrossed sorozatával nem indult éppen zökkenőmentesen a kapcsolatom, és erős túlzás lenne azt állítani, hogy az induló kötet maradéktalanul találkozott volna az ízlésemmel. Ugyanakkor a Hitvány Rómeó hozott olyan elemeket, amelyek arra buzdítottak, szavazzak bizalmat a folytatásnak. Plusz ugyebár ott volt az a fránya függővég, márpedig az én romantikára örökké szomjas lelkem eléggé képes kiborulni attól, ha végigaszisztálja egy kapcsolat göröngyös indulását, de lemarad az édes happy endről. Így esett hát, hogy nem tudtam nemet mondani a Megtört Júlia olvasására.
S hogy felülmúlta-e az előző részt? Azt kell mondanom, én nem éreztem javulást, sőt, viszont nem bántam meg a rászánt időt sem.
Habár a szerelmi szállal mindvégig akadtak problémáim, tagadhatatlan, hogy örültem, amiért Cassie és Ethan végre ismét egymásra talált. Nagyon ideje volt, mindketten megérdemelték annyi nyűglődés, se veled, se nélküled év után. Továbbra is úgy gondolom, hogy a napló részletek emelték a múlt és jelen váltakozásában mesélt történet élményét, s külön kellemes meglepetés volt számomra, hogy ezúttal a főhős naplóbejegyzéseiből ugyancsak olvashattunk párat. Mindenképpen szeretném megemlíteni, mennyire tetszettek a hősnő terápiás üléseinek jelenetei, mert nem csupán előmozdították a karakter fejlődését, de nekem szintén segítettek picit tisztábban látni a helyzetet.
Illetve van még egy részlet, amire az első könyvben nem figyeltem annyira, most ellenben szinte kikövetelte magának méghozzá az elismerésemmel egyetemben. Rettentő érdekes volt a színészi munka kulisszái mögé pillantani. Egyrészt a tanodai oktató egy-két elmés megjegyzését legszívesebben megtapsoltam volna, másrészt a különböző helyzetek, amikben a tanítványainak helyt kellett állniuk, rávettek, hogy belegondoljak, milyen nehéz lehet felvenni parancsszóra valaki más személyiségét a színpadon, avagy a kamerák előtt. Hisz olykor százak szeme láttára kell átvitt vagy tényleges értelemben lemezteleníteniük magukat, esetleg izzó szenvedélyt kell eljátszaniuk még akkor is, ha amúgy ki nem állhatják a partnerüket.
Ám sajnos, míg az ilyen kisebb elemek kedvemre voltak, addig, mint romantikus sztori egyáltalán nem nyűgözött le a történet. Sok pillanatát éreztem repetitívnek illetve túlírtnak, s bevallom, az az őrült vonzás, amely rávette a főszereplőket, hogy annyi nehézség után ismét egy párt alkossanak, nekem egyáltalán nem jött át. Talán az volt a baj, hogy számomra mindketten végig megmaradtak kétdimenziós karaktereknek, akikkel képtelen voltam azonosulni, s így a hibáikat is sokkal élesebben láttam.
Ráadásul mivel nem tudtam igazán elveszni a könyvben, a kisebb-nagyobb furcsaságok ugyancsak jobban szemet szúrtak. Az olyan szokatlan kifejezésekért, mint fogalmatlan, taperászik és kancás valaki, persze a fordítás a ludas. Csakhogy például akadt olyan szenvedélyes jelenet, amelyben előbb a tárcába rejtett óvszert kellet hirtelen előbányászni, aztán viszont csodák csodájára további négy alkalomra is termett valahonnan ’védő felszerelés’. Hmmm.
Úgy tudom, hamarosan érkezik a sorozat harmadik darabja, amely már Ethan húgáról szól majd, én azonban most egyelőre elbúcsúzom ettől az írónőtől.

Kedvenc idézet:
„Mondjuk, hogy az emberek könyvek. Mindenki, akivel találkozunk, csak pár oldalt lát belőlünk, ahogy mi is belőlük. Ha kedveljük egymást, többet: ők többet mutatnak, mi pedig többet vagyunk hajlandóak mutatni. Néhány ember jegyzetet hagy a lapunk szélén. Nyomot hagynak rajtunk, a történetünkön. De akárhogy legyen is, a történet adott; nem változhat meg, csak ha mi úgy akarjuk.”

Könyvinfók:


Leisa Rayven

moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Bikics Milán
ISBN: 9789633109984
412 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Starcrossed 2.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Cassie nézőpontú

Ki? Ethan Holt & Cassandra Taylor (19 & 25)
Hol? Westchester & New York
Érzékiség? lángoló
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem
05.02. - Zakkant olvas
05.04. - Angelika blogja
05.06. - CBooks
05.08. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátunkban olyan párokat keresünk, akiket a közös munka hozott össze. A ti feladatotok az lesz, hogy kitaláljátok a leírás és fotó alapján a párokat, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)


Bár már 1992-ben is játszottak együtt, a Sonka, sonka című filmben azonban csak később, a Vicky, Christina, Barcelona forgatásán kezdtek el randizgatni. A két spanyol színész 2010 júliusában házasodott össze a Bahamákon és azóta megszületett közös gyermekük is. Kik ők?

a Rafflecopter giveaway

2018. április 24., kedd

Gena Showalter: The Darkest Surrender - Éjsötét játszmák

Strider, a Vereség démonának őrzője, sohasem veszíthet, hacsak nem akar pokoli kínokat szenvedni. Számára az élet győzelem vagy halál - amíg Kaia, a csábos hárpia, sarokba nem szorítja a megadás kísértésével.
Kaiának, akit népe Csalódásnak csúfol, az élete árán is el kell hoznia az első díjat a hárpiák világbajnokságáról, így nem tűrheti, hogy Strider összezavarja. Ám Stridernek is megvannak a maga tervei az első díjjal: el akarja lopni az isteni gyártmányú, ősi varázseszközt, mielőtt eldőlne, ki lesz a világbajnok. Ám ahogy egyre durvábbá válik a versengés, kiderül, hogy itt egyetlen díj számít: a szerelem, amelyben egyikük sem hitt...

Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal megáldott férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.
„Strider az ő kedvenc mérge, aminek máris függője…”
Évek óta követem a démonokat saját testükben őrző harcosok történetét, s bár olykor alacsonyabb hőfokra kapcsol a rajongásom, úja és újra visszatérek hozzájuk. Olyannyira, hogy ha kedvenc pararománcokról szól a diskurzus, a top5-ös listám egyik biztos részvevője Gena Showalter Alvilág urai sorozata. Nem meglepő hát, hogy Strider és Kaia történetét sem először vettem kézbe. Az angol nyelvű kiadásról írt gondolataimat ebben a bejegyzésben osztottam meg még 2011-ben, s a véleményem a magyar fordítást olvasva sem igen változott, így most csupán egy listán összefoglalom, szerintem miért érdemes időt szánni az Éjsötét játszmák bő ötszáz oldalára, illetve mi volt az, amitől én ráncoltam picit a nózimat.

✔ Hárpiáktól az angyalokon át az istenekig természetfeletti lények egész sorával találkozhatunk a lapokon.
✔ Ez a regény egyszerre szenvedélyes és akciódús - meg néhol picit tragikus -, no meg persze tartogat néhány meglepetést is.
✔ Aki élvezte a Kresley Cole által alkotott Halhatatlanok világában a Talizmán Kupát, annak a Hárpiák viadala sem fog csalódást okozni.
✔ A jól adagolt vicces beszólások és incselkedő perlekedések garantálnak pár mosolygós percet.
✔ Mindkét főszereplő igazán méretes egoval rendelkező személyiség, ám hibáikkal együtt roppant szerethetőek. Románcuk pedig hihető módon, lassan de biztosan bontakozik ki.
✔ A történet egyik szívmelengető üzenete, hogy a családot nem feltétlenül a vérségi kötelék teremti meg. A mély szeretet és tisztelet legalább olyan erős kapcsolatot jelenthet.
✔ Az átívelő cselekmény szálon sikerül végre jelentős előrelépést elérnie a csapatnak.
✔ Ugyan sem a Kane, sem a Paris mellékvonal nem kap túl nagy hangsúlyt, de izgalmasan megfűszerezi a regényt, és ügyesen alapozza meg mindkettejük saját sztoriját.
✔ Ebben a kötetben ismerhetjük meg a The Darkest Promise-ban, no meg Cameo életében fontos szerephez jutó Lazarust, aki Thüphon és egy gorgó leszármazottja.
✔ Szerintem megérdemel egy külön említést mind a lenyűgöző családfával büszkélkedhető William, mind a sztoikusnak tűnő angyalharcos, Zacharel.

✘ Vérzett a szívem Lazarusért, és a főnix adottságok alaposabb kihasználását vártam volna vele kapcsolatban.
✘ Annak ellenére, hogy a játékok fődíja a Szétválasztó Pálca volt, senki ne számítson össznépi Lord gyűlésre, a legtöbben közülük csupán pár pillanatra teszik tiszteletüket.

Zenék a könyvben:

Lustra - Scotty Doesn't Know ♪ ♫ ♬
Naughty by Nature - O.P.P. ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Gena Showalter

moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Sóvágó Katalin
ISBN: 9789634330059
516 oldal, kartonált

Műfaj: paranormális romantika
Sorozat: Az alvilág urai 8.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Strider & Kaia Skyhawk
Hol? Alaszka, Róma és a menny
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? esetleg
04.24. – Angelika blogja
04.26.Kristina blogja
04.28.CBooks
04.30.Insane Life

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban letesztelhetitek, mennyire ismeritek az Alvilág Urait és kedveseiket. Minden állomáson megadjuk egy-egy hősnő nevét, a Ti feladatotok pedig megírni, hogy melyik démont őrzi az a harcos, akiben ezek a nők megtalálták örök társukat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)
DANIKA
a Rafflecopter giveaway

2018. április 19., csütörtök

J.R. Ward - The Thief



amazongoodreads beleolvasó
Sola Morte, az egykori besurranó tolvaj és széf-specialista felhagyott törvényen kívüli életével. Miután megmenekült egy drogbáró karmai közül, Caldwelltől messze igyekszik csendben meghúzni magát és szeretett nagyanyját biztonságban tartani. De a szíve északon maradt annál a férfinál, aki áttört a páncélján: Assailnál, akinek esze ágában sem volt szerelembe esni, pláne nem egy emberi nővel.
Úgy tűnt, kettejüknek nem lehet közös jövője. A nő nem sejtette, hogy a férfi vámpír, az pedig nem tervezte feladni a fegyverkereskedelmet. Ám a sorsnak más tervei voltak. Amikor Assail kómába esik, és mindössze egy hajszálon függ az élete, unokaöccsei felkutatják Solát, és a segítségét kérik. S bár a nő a legkevésbé sem szeretne visszatérni, hogyan is hagyhatná meghalni a férfi.
Amikor a vámpírok új halálos ellensége színrelép és a Testvériségnek ismét szüksége van Assailra, Sola célpontból egy általa nem értett háború résztvevőjévé válik.
Vajon ha fény derül a férfi titkára, a nő megfutamodik, vagy követi a szívét?
„Destiny was such a thief.”
Múlt héten jött ki a 16. Fekete Tőr Testvériség regény, és bár már lassan tizenkét esztendeje szerettem bele a sorozatba, rajongásom töretlen. Olyannyira, hogy bár Assail és Sola története nem töltött el épp extatikus várakozással, azért a megjelenés reggelén már igen csak korán elkezdtem bűvölni az e-olvasómat, hogy vajon munkába indulás előtt sort tudok-e keríteni egy kis kóstolóra. Szerencsémre igen, aztán pedig a napom nagyjából minden, nem munkával töltött percét a Thief kötötte le.
Ez alapján jogos lenne a következtetés, hogy elképesztően jó részt kaptunk idén, ám be kell vallanom, a kíváncsiságom és a széria iránti imádatom a valódi ludas abban, hogy egy nap alatt bekebeleztem a 480 oldalas könyvet. Úgy érzem, a négy történetszál közül mindössze egy olyan akadt, amely valódi újdonságot és izgalmat volt képes hozni, a másik három számomra kissé töltelék ízűnek hatott. Ezzel nem azt állítom, hogy egyiket sem olvastam élvezettel, csak épp nem váltották ki belőlem azt a torokban dobogó szívvel és furcsán remegő gyomorral járó valódi izgalmat, amit a különösen szuper sztorik képesek elérni.

Nekem a Victoria Benloise feltűnésével és ténykedésével foglalkozó fejezetek voltak a legunalmasabbak. Egyszerűen nem láttam a valódi potens gonosz karaktert a nőben, ráadásul az általa okozott ’probléma’ szinte egy pillanat alatt foszlott semmivé. Fölösleges figyelem és lap pocsékolásnak éreztem. Mintha egy több hektáros gyümölcsösben egyetlen méhecske dühös döngicsélésével foglalkoznánk órákig. Nonszensz. Azt hiszem, utoljára a Halhatatlan szeretőben éreztem így a tv-stábbal foglalkozó jelenetek kapcsán.

V és Jane történetszálával kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Furcsáltam picit, hogy ismét velük foglalkozunk. Bosszantott, hogy már megint az ’őszinteség - bizalom - társak vagyunk’ probléma háromszögében bolyongtak. Dühített, hogy újfent a kis híján el kell veszítenünk egymást, hogy beszélni tudjunk az érzéseinkről fordulattal jutottak túl a drámán. Ugyanakkor, ha túllépek azon a morcogásomon, hogy az írónő láthatólag jobban imádja ezt a párost, mint jómagam, akkor el kell ismernem, hogy kapcsolati nehézségeik hihetőnek és életszerűnek hatottak. Tetszett, hogy a kemény pasi álarc mögött azért ott lapult a párja (és anyja) figyelmére éhes lélek. De legfőképpen az értintett meg, amikor napvilágra került a doki munkamániája mögött meghúzódó ok, mert őszintén, ki ne akarná mindentől megóvni és megmenteni a szeretteit. Épp ezért nagy pirospont jár szerintem Manny helyzetfelismeréséért és problémakezelésért. Bírom, hogy milyen laza, higgadt, mégis professzionális az ürge. S roppant kíváncsian várom, kivel bővül majd a klinika személyzete a jövőben.
„…when fate sent you true love, no matter what form it took, you needed to accept the gift.”
Mivel közel állnak a szívemhez mind a második esélyt kapott szerelmek, mind a meggyötört, ámde meg nem tört főhősök, a fő szerelmi szál nekem igazából tetszett. Lubickoltam a kötődés és édes szerelem perceiben, csakhogy egy apróság némi árnyékot vetett a boldogságomra. Sola utolsó megmoccanását leszámítva mindkettejük karaktere mintha csupán fakó árnyéka lett volna korábbi önmaguknak. Belevaló és érdes személyiségük olyan erős polírozáson esett át az egymástól távol töltött idő alatt, hogy ha csak most találkoztam volna velük, el nem hiszem, hogy mindketten törvényszegő, bűnös lelkek, akik nem riadnak vissza vérrel vörösre festeni a kezeiket. Illetve még egy gondolattól nem tudok szabadulni velük kapcsolatban. Nem értem, mi végre nem kínált semmi megoldást az írónő arra, hogy itt egy vámpír és egy ember talált párra egymásban. Rendben van, hogy per pillanat nagy a boldogság, mindenki elfogadja úgy a másikat, ahogy vannak, de mi lesz mondjuk harminc év múlva? Vagy a félvérek jelentette komplikációk, s a mind inkább fenyegető emberek előtti lelepleződés megoldásával kapnánk majd válasz erre a kérdésre is? Meglátjuk! Egy biztos, Assail & Sola egymásra találása így, ebben a formájában számomra picit túlromantizált és befejezetlen volt.

Furcsa ezt leírni, de engem ebben a kötetben az új főgonosz körüli események hoztak a leginkább lázba. Viszolygással vegyülő kíváncsisággal figyeltem, ahogyan Throe próbálgatta az új erejét, és fejcsóválva olvastam a hatalom megdöntéséről szőtt terveit. Nem kétséges, bőven akad majd tennivalójuk a Testvéreknek. Ráadásul micsoda ironikus kikacsintás az a különleges vízzel töltött golyó! Vámpírok harcolnak fajuk megmentésért kvázi szentelt vízzel… haláli! Plusz volt még egy rétege a regénynek, ami szerintem ehhez a történetszálhoz kapcsolódik, s ahogyan az író-olvasó találkozón elhangzott kérdéseket nézem, nem én voltam az egyetlen, akiben felvetődött ez az ötlet. Felettébb különös, hogy egy megsemmisíthetetlen, fekete mágiával megtöltött könyv eltűnhet az Őrző kincstárából, és elég nyugtalanító, hogy a direktrix Amalya sem V, sem Jane hívására nem felelt. Elképzelhető lenne, hogy belehabarodott Throe-ba, és azért segít neki, vagy valamivel kényszerítik? Vagy az is lehet, hogy szimplán én kombinálom túl a dolgot. Viszont mivel ilyen agyalásra késztetett, kijár érte az elismerés.

Mindent összevetve nem állíthatom, hogy ez lenne a sorozat csúcsa, sőt, az én szememben inkább a sereghajtók közé tartozik. Mégis, sajnáltam volna, ha kihagyom, s egyetlen percig sem kérdés, máris várom a következő könyvet. De mi már ez a butaság, hogy a Fekete Tőr Testvériség egybeolvad a Legacy szériával, és mindössze egyetlen kötet érkezik majd évente? Ez kínzás!

Kedvenc idézet:
„At the end of the day, absolute trust was the working definition of true love.”

 
back to top