2019. október 31., csütörtök

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me - Szívvel a falnak

Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását aszövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.
A "winnipegi nagy fal"-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar? Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Üdvrivalgás és vad örömtánc! Végre-végre kiadják magyarul Mariana Zapata számomra egyik legkedvesebb regényét! Rajongó szívem minden dobbanásával remélem, hogy rengetegen fogják hozzám hasonlóan imádni a winnipegi nagy fal és ex-asszisztensének lassan kibontakozó történetét. Ergo az alábbi bejegyzés egy merő lelkesedés lavina, amelyet sok-sok átírás után is mindössze közepes erősségűre sikerült megszelídíteni. ;)
„… drága dolog az igazság. Néha elveszítesz miatta embereket.”
Mostanra szerintem már nem titok, hogy a – majdnem - ellenséges kapcsolatból barátok, aztán szerelmesek sztorik mindig csábítóan hatnak rám. A beosztott + főnök románc, no meg a kényszerházasságos alaphelyzet ugyancsak hatásos hívószavak nálam. Ha mindehhez hozzávesszük az amerikai futball témát, kezdettől jó esély volt rá, hogy megvesz magának ez a hatalmas aranyos.
Amúgy, számomra annak ellenére, hogy tégla méretűen terjedelmes, messze nem tűnt hosszúnak ez a regény. Talán mert a kellemesen gördülékeny, magával ragadó, mégis szerethetően hétköznapi írásmód miatt elképesztően olvastatja magát a szöveg. Tagadhatatlan, hogy bőven akad benne újra és újra visszatérő szófordulat, ráadásul számos belső monológ szakítja meg az apróbb történésekből építkező cselekményt, engem mégis teljesen beszippantott, és csak lapoztam, lapoztam… Persze ebben azért sokat segített, hogy két szerethetően emberi, komplex karakter fölös drámázástól mentes egymásra találásának lehettem tanúja.
„… mit ér az élet, ha az ember nem éli, és nem igyekszik a legjobbat kihozni belőle?”
A könyv narrátora, Vanessa, olyan kétségekkel küzdő, de jó kedélyű, intelligens és független hősnő, aki tartja magát a meghozott döntéseihez. Becsüli magát annyira, hogy tudja, jobbat érdemel, ráadásul hajlandó kiállni és tenni ezért. Annyira jó volt látni, hogy a kezdeti túlhajszolt nő apró változtatásokkal ismét uralni kezdi önmaga életét, majd lassanként az önbizalma is megnő. Utóbbiban persze a főhős támogatásának szintén volt szerepe. Ó, Aiden! Az a gyengéd, gondoskodó, morcos nagy mackó! *álmodozó sóhaj hegyek* Az a pasas a zárkózott, hallgatag, elhivatott sportolók mintapéldánya. Kész enigma, aki ritkán enged valódi bepillantást a gondolataiba. Viszont imádni való, ahogyan tyúklépésben ugyan, de elkezd beletanulni, mit jelent egy pár egyik felének lenni. Egyszerűen nem lehet neki ellenállni, amikor kimutatja, mennyire fontos neki Van, azzal, ahogy megingathatatlan sziklaként támaszt nyújt és biztat.
„… mint minden vágy, a szerelem egy álom. És mint az álmok esetében, nincs mögötte semmiféle biztosíték. Nem magától születik. Nem táplálék nélkül virágzik…”
Imádtam velük lenni, velük együtt megélni, ahogyan csendesen, de kitartóan parázsló vonzalmuk kölcsönös megértésen és tiszteleten alapuló szerelemmé mélyült. Mondom ezt úgy, hogy az őszinteség jegyében el kell ismernem, hogy olyan 70%-ig szó sincs nagy romantikus gesztusokról, ami pedig a testiséget illeti, kis híján a legvégéig várni kellett, hogy a csóktól több megessen a főszereplők között, s még akkor is csak egy visszafogott részletességű és viszonylagosan rövid jelenetre került sor. Ez általában eszméletlenül idegelne, ám itt - és mi más mutatná, mennyire lebilincselt a könyv - valahogy még sem zavart.
Nem zavart? Jó vicc… Imádtam elsőre, imádtam másodszorra, meg a számtalan kis beleolvasásra. S mielőtt véget vetnék az ömlengésnek még egy dolgot szeretnék mindenképp megemlíteni. A regény egy igen komoly, és fontos témáról szintén szót ejt, nevezetesen a családon belüli erőszakról. A szerző tiszteletet ébresztett bennem azzal, hogy sem a gyermekbántalmazásról, sem a párkapcsolati súlyos testi sértésről nem azért írt, mert ezzel akart volna szánalmat kelteni, vagy drámai helyzetet teremteni. Mindössze fájdalmas őszinteséggel rámutatott, hogy sajnos ez is része mindannyiunk életének. Talán nem velünk esik meg, de megesik valakivel a környezetünkben, talán valamelyik nekünk kedves személlyel, talán épp az egyik ideálunkkal. S mivel az egyik áldozat Vanesssa legjobb barátnője, Diana, iszonyatosan örülök, hogy Mariana később megírta az ő történetét is, mert annyi szenvedés után tényleg kijárt neki a boldogság. Most már csak azért kell drukkolni, hogy előbb-utóbb a Wait For It is lefordításra kerüljön.

Kedvenc idézet:
„A céljaid felé vezető út nem egyenes, inkább egy labirintusra hasonlít. Megállsz, elindulsz, meghátrálsz, befordulsz néhány rossz sarkon, de ami a lényeg: soha nem szabad elfelejteni, hogy van kijárat. Valahol legalábbis van.”
✚ Aiden Vanessának írt Valentin napi levele

Könyvinfók:


Mariana Zapata

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Neset Adrienn
ISBN: 9789634575580
608 oldal

Műfaj: jelenkori románc
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Vanessa nézőpontú

Ki? Aidan Graves (30) & Vanessa Mazur (26)
Hol? Dallas, Toronto
Mikor? június → február
Érzékiség? visszafogott
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
10.23. - Deszy könyvajánlója
10.25. - Hagyjatok, olvasok (e)
10.27. - Veronika’s Reader Feeder
10.29. - Fanni's Library
10.31. - Angelika blogja
11.02. - Kelly & Lupi olvas
11.04. - Hagyjatok, olvasok
11.06. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Mostani blogturnénk valamennyi állomásain olyan könyvek fülszövegeiből találtok részletet, amelyekben szerepet kap az amerikai futball. A feladat a regények címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.”
a Rafflecopter giveaway

2019. október 29., kedd

Elle Kennedy: The Chase - A hajsza

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?
Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja.
És hogy a barátja belém van zúgva.
Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk?
Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el...tudja, hol talál.

Elle Kennedy Off-Campus kvartettje egyike a szívemnek legkedvesebb new adult románc sorozatoknak. Amikor megtudtam, hogy az írónő spinoff széria írásába kezd, címek, fülszövegek és borítók nélkül is biztosra vettem, hogy nekem olvasnom kell majd azokat a regényeket. Így esett, hogy amikor közeledett angolul az első Briar U kötet megjelenése, nem tudtam elég gyorsan jelentkezni előolvasásra. Ami persze azt jelent, hogy már született egy részletes beszámoló a The Chase kapcsán. Ugyanakkor szerintem már köztudott rólam, hogy nagy kedvencekkel bármikor szívesen újrázok, tehát naná, hogy amint lehetőségem adódott, már vetettem is magam a magyar fordításra. Pláne, hogy a ’magyar hang’ ismét az a Barthó Eszter, aki a korábbi könyveknél már bizonyította, milyen nagyszerűen képes visszaadni azt a játékos, humoros, mégis ha a helyzet megkívánja, komoly vagy épp perzselő hangulatot, amely miatt annyira szívesen olvasom Elle írásait.
„Két hete még alig vártam, hogy láthassam őt, most meg rettegek tőle. Az unikornisom mára már csak egy ítélkező szamár.”
A történet helyszíne ismét a Briar Egyetem, a főszereplőknek pedig ugyancsak közük van az iskola hokicsapatához. Sőt, mindkettejükkel találkoztunk már futólag a The Score- A pont lapjain, hiszen a főhős az alaposan kivarrt Colin ’ Fitzy’ Fitzgerald, aki a videójátékokban és művészetben legalább olyan tehetséges, mint a jégen, a hősnő pedig a Heyward-Di Laurentis klán legfiatalabbika, Summer. Kettejük története amolyan ellentétek vonzzák egymást / ellenségekből szerelmesek sztori, amely amellett, hogy roppant szórakoztató, értékes leckét ad az előítéletek károsságáról, arról, hogy ne ítéljünk elsőre, hanem adjunk esélyt a másiknak, hogy megmutathassa személyiségének minden rétegét. Ó, és ráadásul a korábban megszeretett szereplőket is viszontláthatjuk egy-egy rövid jelenet erejéig!
„Az univerzum azt akarja, hogy előbb tegyek egy kis kitérőt.”
Egy szó, mint száz, A hajsza erősen javallott darab a műfaj kedvelőinek. Azoknak pedig, akik hozzám hasonlóan kicsit húzogatják majd a szájukat a Hunter szál miatt, csak annyit mondanék, tessék zaklatni a Könyvmolyképzőt, hogy a már biztosan érkező The Risket követően, amely Brenna könyve, mihamarabb hozzák majd el nekünk a The Playt is, amiben végre Mr. Davenporté lesz a rivaldafény.

Kedvenc idézet:
„Nem könnyű szeretni magunkat, de a belső kritikusunkat elhallgattatni még nehezebb.”

Zenék a könyvben:

Sia ft. Sean Paul - Cheap Thrillse ♪ ♫ ♬
One Direction - No Controle ♪ ♫ ♬
The Weather Girls - t's Raining Men ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Elle Kennedy

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 9789634576242
408 oldal

Műfaj: new adult
Sorozat: BriarU 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Colin Fitzgerald & Summer Di Laurentis (21)
Hol? Briarwood
Mikor? újév → március
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem igazán
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
10.27. - Könyvvilág
10.29. - Angelika blogja
10.31. - Sorok között
11.02. - Deszy könyvajánlója
11.04. - Sorok között (e)
11.06. - Dreamworld (e)
11.08. - Ambivalentina
11.10. - Pandalány olvas
11.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Blogturnénk valamennyi állomásán egy-egy Off-Campus idézetet találtok. Nektek az a feladatotok, hogy megírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely karakter, mely regényben mondta a most közreadott mondatokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„A suli bármelyik csaja a fél karját odaadná, hogy korrepetálhasson, erre ez? Úgy menekül előlem, mintha arra kértem volna, hogy közösen áldozzunk fel egy döglött macskát a sátánnak.”
a Rafflecopter giveaway

2019. október 27., vasárnap

Kresley Cole: Dark Skye - Égsötét



webshop moly goodreads

Halhatatlanok alkonyat után 15.
Thronos, Skye Hall ura, gyermekkorában beleszeretett Lanthéba, a pajkos kis varázslólányba, aki miatt kételkedni kezdett a vrekenerek csalhatatlan törvényeiben. De aztán háború tört ki a családjaik közt, és megtörtént a tragédia, ami miatt Thronos és Lanthe ádáz ellenségekké váltak. Századok teltek el, de Thronos még mindig csillapíthatatlanul sóvárog a gyönyörű varázslónő után, aki annyi sebet ejtett a testén... és a lelkén is.
Lanthe hajdan nagyhatalmú varázslónő volt. Most megpróbálja visszaszerezni varázserejét, és hasztalan kutat az igaz szerelem után különféle halhatatlan gavallérok karjaiban. De nem felejtette el Thronost, a gyönyörű, ezüstszürke szemű vrekener fiút, aki védelmezte őt, amíg a valóság ki nem tépte a szárnyai alól. Az a szörnyű éjszaka mindent megváltoztatott. A fiúból hírhedt hadúr lett, aki bosszúért lihegve üldözi Lanthét.
Vajon a szenvedély vagy a bosszúvágy lángja éget forróbban? A varázslók és a vrekenerek örök ellenségeskedése közepette vajon elnyeli Thronost és Lanthét a mindent elborító, pusztító viszály? Kipattanhat-e a hajdani, ártatlan, gyermeki barátságból a szenvedély szikrája, ami fényt gyújt a kétségek sötét útvesztőjében?

Azt hiszem, hozzám hasonlóan sokan keserédes érzésekkel veszik kezükbe a 15. Halhatatlanok kötetet. A rajongó szív iszonyatosan örül, amiért ennek a nagyszerű sorozatnak immár ennyi része létezik magyar fordításban, ugyanakkor elszomorító a hír, miszerint az Athenaeum gondozásában ez az utolsó darab, amely kiadásra kerülhetett. Így, bár elképesztően jó volt újra ebben a különleges lényekkel benépesített, izgalmakban bővelkedő világban járni, az élménybe némi szomorúság vegyült. Igaz, az Égsötét nagyszerűségére ez csupán egy kis árnyékot vetett, csorbítani – szerencsére – csöppet sem tudott rajta.
„Mielőtt az ellenségem lettél volna, a legjobb barátom voltál.”
A varázslónő Lanthe és a folyton a nyomában járó vrekener Thronos kettőse már a széria hetedik regénye, A démonkirály csókja óta izgatta a fantáziámat. Tudni akartam, hogyan ismerkedtek meg gyermekként, hogyan romolhatott minden el annyira közöttük, hogy nekünk már ádáz ellenségekként mutatkoztak be. S mint a sorozatban utóbb egymásra talált párosok jó néhányának esetében, úgy az ő történetükben szintén a Rend börtönéből való szabadulás lett a katalizátor. Elképesztően izgalmas, lehetetlen helyzetekben és szédítő fordulatokban gazdag utazás vette kezdetét ott a szigeten. Egy pillanatra sem volt megállás, mindig történt valami. Imádtam! Ahogyan azt, hogy miközben egyik rettenetes szituációból keveredtek a következőbe főhőseink szép lassan a kígyót-békát-kiabálunk-a-másikra állapotból eljutottak a beszéljünk-őszintén-és-működjünk-együtt stádiumba, hogy lassacskán megtanultak hinni egymásban és elfogadni a másikat, hogy képesek voltak átértékelni magukban azt, amit annyi ideig igaznak hittek.
Kresley Cole szerintem zseniálisat alkotott, néhány lightosabbra sikerült rész után ismét megmutatta, mivel varázsolt el annyi olvasót egykor. Kitűnő stílusban megírt, lebilincselően kalandos, egy összetett és színes világot ügyesen mozgásban tartó, vérpezsdítő pararománcot adott ki a kezei közül, amit mintegy ráadásként még egy csipetnyi humorral, no meg pár ismerős arc feltűnésével is meghintett. Persze mind közül az Örökösödés istennője címre pályázó Nix volt megint csak a leghihetetlenebb figura. ;)
Véleményem szerint a műfaj szerelmesei számára az Égsötét kihagyhatatlan darab.
„… az élet zavaros, szívszorító és keserű is tud lenni.”
De hogy mi lesz ezután? Bevallom, én igyekszem életben tartani a remény egy apró szikráját magamban, hátha idővel folytatódnak még a magyar nyelvű megjelenések. Ha nem, számomra szerencsére megmarad az eredeti kiadások olvasásának lehetősége. Ugyanakkor ott sem épp a legrózsásabb a helyzet. Való igaz, hogy létezik további három regény a sorban, illetve két másik címét, és szereplőit leleplezték, ám sajnos ennek már jó ideje. A 19. könyv, amely a régóta várt Munro és Kereny történet lenne, sokadik alkalommal került halasztásra, ráadásul lassan egy éve teljesen eltűnt az írónő a közösségi médiából. Legutóbb májusban érkezett tőle hírlevél, amelyben röviden arról írt, hogy meghatározatlan idővel odébb tolódik nem csak ez, hanem az Arkánum Krónikák záró kötet is. Remélem, hamarosan kapunk újabb híreket, mert a Halhatatlanok sorozatban bőven van még lehetőség.

♥ Az olvasás lehetőségét hálásan köszönöm a kiadónak!

2019. október 25., péntek

Jennifer L. Armentrout: The Darkest Star - A legsötétebb csillag

"Ebben a könyvben aztán van minden – érzelem, romantika, akció, szerelem, barátság, hazugság és megtévesztés."

A 17 éves Evie Dasher a saját bőrén tapasztalta meg az emberiség és az idegenek között kirobbant háború következményeit. Amikor egy razzia során pont az egyik hírhedt klubban tartózkodik, ahol az embereket és a túlélő luxeneket is szívesen látják, megismerkedik az éteri szépségű Luc-kel, akiről kezdetben azt feltételezi, hogy luxen… pedig valójában valami sokkal erősebb. Luc iránti vonzalma egyre mélyebbre sodorja egy számára eddig ismeretlen világba, ahol semmi sem az, aminek látszik…
Titkok, hazugságok és szerelem… ugorj fejest a luxenek elképesztő világába!

Imádtam Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatát, így amikor kiderült, hogy az írónő meghallva a rajongók szavát, spinoff sorozatba kezd, amelynek középpontjában ráadásul az Opálban feltűnt, rejtélyes Luc áll majd… Nos, fogalmazzunk úgy, nem volt szükség különlegesebb jóstehetségre ahhoz, hogy világos legyen, ezeknek a könyveknek biztos helyük van jövőbeni olvasmányaim között. Bizony, könyveknek, hiszen az a hír járja, hogy az Origin széria a forrás sorozathoz hasonlóan szintén öt kötetes lesz. Naivan azt gondoltam, szépen összevárom mindahányat, és majd egyben tartok belőlük egy maratont. Ám e nemes elhatározásom mindössze az első darab magyar fordításának érkezéséig tartott. Hiába, na, gyenge lélek vagyok.
„Mindannyian sötét csillagok voltunk, de Luc… ő volt a legsötétebb.”
Viszont, úristen, mennyire jól esett ismét elmerülni a luxenek világában! Pláne, hogy bár mély sajnálatomra csak pár rövid jelenet erejéig, de Daemon és Archer is feltűntek a színen. A főkolompos azonban természetesen Luc volt. Vagyis, ez ebben a formában nem teljesen helytálló kijelentés. Való igaz, hogy az ametiszt szemű, roppant erővel bíró, mindig hűvös és titokzatos Luc a főhős, ugyanakkor mindvégig Evie a narrátorunk, és voltaképp ő a történések középpontja. Úgy gondolom, a fő csavart tekintve ez tökéletes írói döntés volt, mert így, hogy a lánnyal együtt tudunk meg lassacskán egyre többet a múltjáról, sokkal nagyobbat üt az igazság, még ha a sanda gyanú ott is motoszkált már bennünk korábban.
„… néha az igazság rosszabb a hazugságnál.”
Azonban nekem roppant módon hiányzott, hogy legalább néhány fejezet erejéig bepillantást nyerhessek Luc gondolataiba. Részben mert majd meghalok, hogy picit többet megtudhassak erről a zárkózott és összetett személyiségről. Részben pedig mert a hősnőt nem sikerült azonnal a szívembe zárni. Bevallom, nekem a regény két-harmadáig Evie picit lapos tizenhét éves nebáncsvirágnak, egy gyengécske Kat klónnak tűnt. S ezen a nem túl hízelgő véleményemen a vontatottan induló cselekmény sem sokat segített. Úgy tűnt, mintha ugyanazon sehová nem vezető köröket futnák a főszereplők: találkoznak, kötekednek kicsit egymással, majd már épp valami értelmes beszélgetésbe kezdenének, amikor valaki hirtelen megzavarja őket, és egyiküknek el kell rohannia.
„A világ belefáradt a félelembe…”
Mindazonáltal élveztem A legsötétebb csillag olvasását. Armentrout még mindig ügyes mesélő, s bár kiszámítható, ismerős fordulatokkal operál, stílusának van valami magával ragadó, egyszerű bája, ami engem minden egyes alkalommal megvesz kilóra. Határozottan nem ez a leghumorosabb írása, de azért meg-megcsillan egy kis incselkedő szellemesség a párbeszédekben. Tetszett, hogy az egyik legsejtelmesebb karakterének szerelme szintén tartogat talányokat. A legjobban viszont a bújtatott mondandó fogott meg, elvégre napjainkban rémisztően aktuális. Nevezetesen, hogy milyen veszélyeket rejt a mástól, idegentől való félelem, amely könnyen pusztító gyűlöletbe csaphat át.
„Az élet furcsa. És volt egy olyan érzésem, hogy egyre furcsább lesz.”
Kíváncsi vagyok, mit hoz majd a folytatás. Habár nem falkaparó függővéggel zárult a könyv, egyértelmű, hogy csak épp elkezdődött a szereplőinkre váró kaland. Fejlődniük kell, összefogniuk, hogy szembe nézhessenek valami rémisztővel, ami máris közeleg. Remélem, a The Burning Shadow magyar fordítására nem kell majd sokat várnunk, s aztán szépen sorban, ütemesen érkeznek majd a további részek is.

Könyvinfók:


Jennifer L. Armentrout

moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789634576563
464 oldal

Műfaj: paranormális ya
Sorozat: Originek 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Evie nézőpontú

Ki? Evelyn Lee Dasher (17) & Luc (18)
Hol? Columbia (Maryland)
Mikor? szeptember
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? függővég
Önállóan olvasható? nem ajánlott
10.21. - Könyvvilág
10.23. - Sorok között
10.25. - Angelika blogja
10.27. - Deszy könyvajánlója
10.29. - Dreamworld (e)
10.31. - Veronika's Reader Feeder
11.02. - Sorok között (e)
11.04. - Dreamworld
11.06. - Fanni's Library

Nyereményjáték:

A mostani játékunk során el kell elevenítenetek a múltbéli emlékeiteket a Luxen sorozatról, ugyanis egy ehhez kapcsolódó keresztrejtvényt hoztunk Nektek. Minden állomáson egy-egy feladványt találtok, de legyetek résen, mert nem sorban haladunk. A keresztrejtvény minden szavát várjuk a rafflecopter dobozba, és természetesen a legvégén a megfejtést se felejtsétek el beírni!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
3. Mutálódott ember. A luxenek által meggyógyítottakat nevezik így, akiknek ezek után hozzájuk hasonló képességeik lesznek.
a Rafflecopter giveaway

2019. október 7., hétfő

Elle Kennedy - The Play



amazon goodreads webpage
Hogy mit tanultam a múlt évből, amikor az én kis kalandom hazavágta az egész csapat évadát? Azt, hogy jobban járok, ha nincs több szexi kicsapongás, sőt, a legjobb, ha kompletten lemondok a szexről. Újonnan megválasztott csapatkapitányként át kell értékelnem a dolgokat. Most a hoki és a suli az első, nőzni ráérek utána is. Azaz én, Hunter Davenport cölibátus fogadok…
Ugyanakkor semmi sem tiltja, hogy barátkozzak lányokkal. Márpedig kár lenne tagadni, hogy Demi Davis, a kurzus partnerem, belevaló csaj. Nagyszájú, dögös, és mivel van barátja, nem jelent valódi kísértést. Csakhogy három hónappal a megismerkedésünk után Demi friss szingliként kész az új kalandokra, ráadásul engem szemelt ki magának hozzá.
Mivel egy szemeszter hosszig tartó projektben vagyunk társak, képtelenség elkerülnöm, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ellen tudok neki állni. Amúgy sem működne köztünk a dolog, hiszen a hátterünk ég és föld, a céljaink sem épp állnak egymással összhangban, plusz a szülei ki nem állhatnak. Szóval rossz ötlet lenne összejönnünk. Most már csak őt és a saját szívemet kellene erről meggyőznöm.

Utolsó kötetéhez érkezett az OffCampus spin-off szériája, a BriarU, s meg kell mondanom roppant keserédes a búcsúzás. Egyrészt tisztelem a szerzőket, akik nem éreznek késztetést arra, hogy egy-egy sikeres sorozatukat a végtelenségig nyújtsák. Másrészt Elle Kennedy nem egyszerűen egy újabb, tőle megszokott módon szórakoztató new adult románccal állt elő zárás gyanánt, hanem merem állítani túltett az eddigieken. Márpedig ki ne vágyna ilyenkor némi repetára? Sajnos azonban többször megerősítést nyert, hogy – legalább is egyelőre - a The Play az utolsó a fősulis hokisok történeteinek sorában.
„… life is full of strange suprises.”
Egy szuper széria, nagyszerű lezárása. Olyannyira, hogy nálam kijár neki a trilógia legjobb darabja cím. Hangulatában vetekszik a mindent elindító, s ezért a szívemnek örökké kedves maradó Az üzlettel, illetve az eddig általam leghumorosabbnak tartott A ponttal. A közel sem hibátlan, kétségekkel küzdő főszereplők (milyen ütős már, hogy Demi félig fekete, félig latina) rendkívül szerethetőek voltak, s igazán szuper, hogy mindkettejük nézőpontja megjelent a lapokon. A cselekmény kellemes üteműnek és kimondottan életszerűnek találtam. A drámai fordulatok pedig hihetőek lettek. Nagyszerűen szórakozva faltam az oldalakat. Isteni volt viszontlátni a korábban megszeretett csapatot. Jókat nevettem a baráti kötekedéseken, a Demi és Hunter között zajló évődéseken, mint ahogyan a hokicsapat próba kabalája – Pablo Eggscobar :D – miatti szívatásokon. Természetesen most sem volt hiány az édesen romantikus és a szexis pillanatokban. Ahogyan néhány komolyabb téma is előkerült. Ez utóbbiak közül természetesen a nagy fináléra tartogatott öngyilkossági kísérlet ütött a legnagyobbat, ám nem mehetek el szó nélkül amellett, milyen ragyogóan jelenítette meg az írónő a fiatalokra nehezedő szülői elvárásokkal való küszködést, vagy épp a nagybetűs élet közeledése miatti kétségeket és bizonytalanságokat.
Negatívumként tényleg csupán olyasmit tudnék felhozni, amelynek oka főként az én csöppet irreális elképzeléseimben keresendő. Nekem picit hosszú volt az az időszak, amíg a hősnőnk mással volt kapcsolatban, bár szerencsére szó sem volt szerelmi háromszögről. Egyszerűen az lehetett a gond, hogy annyira drukkoltam a Hunter & Demi párosért, hogy szerettem volna mielőbb megszabadulni a zavaró tényezőtől. Persze a racionális énem tisztában van vele, hogy az alaphelyzet így kapott korrekt feloldást, de biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor kb minden második lapon azt várnánk, hogy a kedvenceink végre egymás karjaiba omoljanak. Ugyancsak a telhetetlenségem a ludas abban, hogy számomra az epilógus kevésnek bizonyult. Szerettem volna, ha nem csupán pár nappal ugrunk előre, hanem mondjuk legalább egy-két esztendővel. Az is igaz, hogy abban az esetben nem lepett volna meg ennyire a Rupi & Hollis duó legújabb őrült húzása.
De ezek tényleg csak apróságok. Az öt csillag vitathatatlanul kijár a könyvnek, és nagyon-nagyon tudom ajánlani a műfaj kedvelőinek.

Ui: Nagy, mosolygós piros pont az énekes Delilah Sparks említése miatt, aki nem más, mint Sarina Bowen Superfan című regényének hősnője. ;)

Kedvenc idézet:
„There’s always someone with a shittier life than yours. That doesn’t turn the shit in your life into roses.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

 
back to top