2010. március 25., csütörtök

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (1) - "Michelle Rowen: Bitten & Smitten és Esri Rose: Stolen Magic"

Michelle Rowen – Immortality Bites sorozatból - Bitten & Smitten
(Sajnos egyelőre csak angol nyelven elérhető)

A könyv címe kb. annyit jelent „Megharapva és megigézve.”
Egy sorozat első kötete ez a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].

A történet a jelenben játszódik, ahol a vámpírok nagyon is léteznek, köztünk élnek, randira hívnak, feleségül veszik az unokatesónkat, miközben elrejtik vámpír mivoltukat. A hősnő Sarah egy félresikerült randi után belecsöppen ebbe a világba, és szembesül azzal, hogy a vámpírok békés vérszívók, míg a vámpírvadászok szociopata fanatikusok.

Hatalmasakat nevettem rajta. Arról a típusú hősnőről szól, akit nem a saját ostobasága kever iszonyú zűrös helyzetekbe, hanem a körülmények esküsznek össze ellene, de az eszével, a talpraesettségével, időnként jó adag szerencsével valahogy mégis sikerül kimásznia a slamasztikából. Esetleg még nagyobb zűrbe sodorva ezzel barátokat ellenségeket egyaránt. Rendkívül szórakoztatónak találtam. Mindenkinek aki olvas angolul melegen ajánlom. A stílus érzékeltetésére egy rövid fordítás készítettem:
„Drága Anya,
Egy kicsit késni fogok Missy esküvőjéről. Nagyon kemény hetem volt. A vakrandim pokolian végződött, szó szerint pokolian. A srác megharapott. A következő dolog amire emlékszem, hogy vámpírvadászok üldöznek keresztül az egész városon. Azt azért meg kell említenem, hogy én sem hagytam magam. A dolog jó oldala, hogy találkoztam egy férfival. Thierry de Bennicoeur. Ugye milyen nagyszerű név? Mindegy, ő egy szexi, hatszáz éves és kicsit szuicid pasi, de hát senki sem tökéletes, igaz? És kötöttünk egy megállapodást - ő bevezet a vámpír világba, én pedig beleegyeztem, hogy segítek végetvetni az életének. Vagy talán csak megpróbálom meggyőzni, hogy érdemes élni - nem kis erőpróba ez egy majdnem hallhatatlannal, meg kell hagyni. Beismerem, elég bonyolult kapcsolat. Kis szerencsével találkozunk az esküvőn, addig is
ölel és csókol:
Sarah”

Esri Rose – Stolen Magic
(Sajnos egyelőre csak angol nyelven elérhető)

A könyv címe annyit jelent „Lopott mágia.”
Önálló könyv [1]. Paranormális romantikusként kategorizálnám [PR].

A történet napjainkban játszódik, az emberek közt élő de rejtőzködő elfekről szól egy árva elf lány szemén keresztül. A lánynak küzdenie kell a sajátjai megmentéséért, és hazudnia kell a férfinak aki egyre fontosabbá válik számára, hogy elrejtse kilétét, az elfek törvényei szerint. Eljön azonban az a pillanat, amikor mindkettőjük élete az igazságon, elfogadáson és bizalmon múlik.

Számomra nem jöttek át igazán az érzelmek, a lány magányossága, vergődése a saját- és a férfi világa között, a szerelem megélése. Ennek ellenére a történet érdekes volt, azaz eszembe sem jutott, hogy félrerakjam. Könnyed délutáni olvasmánynak ajánlom unaloműzésként. Egy rövid részlet a fordításomban a stílus érzékeltetése kedvéért:
„Igen elfnek lenni azt jelenti mindig tiéd az utolsó szó. Egy elf hipnotikus lökés, vagy más szóval bűbáj, és az ember máris azt gondolja amit te akarsz elhitetni vele. Ez a képesség elrejt bennünket az ellenség elől, de csak szemtől szemben működik. Persze a bűbáj sem állja útját, hogy az emberek a kihalás felé sodorjanak bennünket. Az elfeknek szükségük van az érintetlen természetre, az emberek elpusztítják mint a zabpelyhet reggelire, míg be nem következik a teljes vég.
Az a néhány ember aki tud az elfekről gyakran megjegyzi, hogy nem teszünk magunknak szívességet azzal, hogy eltitkoljuk létezésünket. Hogyan tudnánk segíteni nektek, ha nem is tudunk rólatok? Engedjétek, hogy megismerjünk, és megosztozzunk. Aha, mert ez olyan remekül működött az amerikai és az ausztrál őslakosoknál és a pikteknél. Kik azok a piktek, kérdezed? Pontosan. Kik azok a piktek. Sosem hallottál róluk eddig.
Az emberek, mint csoport szörnyűek, de mint egy-egy személy nagyon ...vonzóak tudnak lenni. Az egyik ilyen vonzó dolog bennük, hogy pozitív életenergiát bocsátanak ki szeretkezés közben - az elfek pedig életenergián élnek. Igen, az emberek gyakran tudatlanok, pusztítók és nemtörődömök, de ugyan olyan gyakran okosak, nagylelkűek és szerethetőek. Olyanok, mint azok a rokonok akikkel nem akarsz együtt lógni, mert a családfa távoli, lenézett ága, rossz modorral, de klassz játékokkal és valami csillogással a szemükben.
Mint Mark Speranzi, a fényképészet tanárom. Neki határozottan ott az a csillogás a szemében, és túl gyakran tűnik úgy, hogy egyenesen rám irányul.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top