2019. március 30., szombat

Amy Harmon: From Sand and Ash - Homokból ​és hamuból

Olaszország, 1943.
Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.

Tegye fel a kezét, aki járt már úgy, mintha nem egészen azt a könyvet olvasta volna, mint amit mindenki más, és ezért kissé értetlenül pillogott az elragadtatott ódáknak beillő értékelések tömkelegére! Ühm, ott mintha látnék néhány félve feltartott praclit. Nos, jómagam most kerültem ebbe a bosszantó helyzetbe. S bevallom, ha valaki korábban akár csak sugalmazni merészelte volna, hogy ezzel a szerzővel, ezzel a regénnyel kapcsolatban akár ilyesmit is megtapasztalhatok, hát biztos roppant bután bámultam volna az illetőre azon morfondírozva, vajon milyen hallucinogén szer homályosíthatta el az épp elméjét. Elvégre Amy Harmonról van szó, az Arctalan szerelem szerzőjéről. Hiszen a téma egy, rossz csillagzat alatt szárba szökkenő, tiltott szerelem. És igen, ott az a rengeteg méltatás, az a sok-sok áradozó olvasó. Ráadásul nem csupán Róma hangulatos utcáin járni volt már szerencsém, de huszonéves koromban, katolikusként hosszú ideig élten Izraelben, zsidók között, ahol megismerhettem a vallásukat, sőt, még egy auschwitzi túlélővel is találkozhattam és beszélgethettem. Úgyhogy bizton állíthatom, ez a kötet és én egymásnak voltunk rendelve. Mégis… nem működött köztünk a dolog. Kívül rekedtem, nem szippantott be, nem ragadott igazán magával a történet.
„Homok és hamu. Az üveg alkotóelemei. Hogy a semmiből micsoda szépséget lehetett alkotni! … Újjászületés homokból és hamuból. Új élet homokból és hamuból.”
Pedig a történelmi háttér egyszerre hátborzongató és lenyűgöző, s látszik, hogy az írónő alapos kutatómunkát végzett. Elismerésre méltó módon igyekezett bemutatni a fontosabb eseményeket és azok hatásait, illetve mesélni arról, az átlagemberek hogyan élhették meg azokat a szörnyű időket. Megtett mindent, hogy a tényeket megkapó módon fonja össze a fikcióval. Egy kitalált románccal, amely olyan, mint maga a korszak, amelyben megszületett: nagyon-nagyon bonyolult. Egy zsidó lány és egy papi hivatást választó katolikus fiú, akik szinte egymás mellett nőttek fel, akik mindig is szerették egymást, egymásban találnak reményre, s végül egymás karjában lelnek boldogságra.
Elképesztő ígéretet hordozott ez a regény, nem!? Ezért okoz szinte fizikai fájdalmat azt mondanom, hogy a felkavaró prológust követően, közel a könyv kétharmadáig unatkoztam. A cselekmény felettébb lassan csörgedezett gyaníthatóan a részletes korképet festő, ám meglepően közönyös modorú narratíva, valamint a leírom-nem-megmutatom stílus miatt. Én pedig küszködtem. Fejezetről fejezetre gyötrődtem, folytassam-e, mert egyszerűen képtelen voltam közel kerülni a szereplőkhöz. S ami a leginkább elkedvetlenített, hogy semmiféle kötődést vagy izzást nem éreztem közöttük, hisz egyszerűen átugrottuk a kapcsolatuk kialakulásának, formálódásának időszakát. Ezért lehetett, hogy később is inkább a helyzetük volt az, ami megérintett, és nem maguk a karakterek. Úgy gondolom, a naplórészletek csempészhettek volna egy kicsit személyesebb hangvételt a könyvbe, de írásmódjuk sajnálatosan legtöbb esetben teljesen összemosódott a környező szövegével.
„Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek…”
Szerencsére a történet második fele lebilincselő, jóval eseménydúsabb volt, és rengeteg megrázó fordulatot hozott. Szinte lélegzetvisszafojtva vártam, mit hoz a következő fejezet, így az a kétszáz oldal csaknem észrevétlenül pergett át az ujjaim között. Igazán kár, hogy az utolsó csavart, azt, ahogyan a főhősök ismét találkoznak, annyira túlzottan csodaszerűvé álmodta meg a szerző. Az időzítés és a körülmények ilyen valószínűtlen egybeesése számomra hatásvadásszá tette a befejezést.
Mindent egybevetve hálás vagyok, amiért olvashattam arról, milyen komoly szerepet vállalt magára a katolikus egyház azért, hogy megannyi zsidó életet megmenthessenek. Örülök, hogy Amy Harmon módot talált rá, hogy a 20. század legsötétebb korszakáról mesélve hitről és reményről adjon leckét. Ugyanakkor sajnálom, hogy a romantikus történetszál nem tudott utat találni a szívemhez. Fájlalom, hogy pont ennek a regénynek a kapcsán merül fel bennem a gondolat, hogy talán túl sokat, túl nagyot akart az írónő.
Ami a magyar fordítást illeti, szerintem élvezhető, gördülékeny és igényes szöveget tett elénk a kiadó. Mindössze egyetlen mondat akadt, amely engem kissé megakasztott olvasás közben, mert szerintem elég szerencsétlen a „csukott szemhéja alatt kifordult a szeme” kifejezést használni egy mámorító első csók leírásakor.

Kedvenc idézet:
„Mert szeretni, majd elveszíteni valakit sokkal rosszabb annál, mint ha ez a személy soha nem is volt jelen az életünkben.”

Könyvinfók:


Amy Harmon

moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Gázsity Mila
ISBN: 9789634335474
520 oldal

Műfaj: történelmi romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Angeló Bianco & Batsheva Rosselli
Hol? Bastogne, Firenze, Grosseto, Maremma, Róma
Mikor? 1929-1955
Érzékiség? izzó
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
03.30. – Angelika blogja
04.01.Betonka szerint a világ
04.03.Never Let Me Go
04.05.Kelly & Lupi olvas
04.07.Szembetűnő

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán találtok egy képet, mely valamelyik világhírű világháborús filmből származik, a feladatotok csupán annyi, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2019. március 27., szerda

Elizabeth Hoyt: Sweetest Scoundrel - Édes ​csábító

A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.
A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki… akármilyen vonzónak is találja.
Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikerre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt – amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!

Ha történelmi romantikus kötetet veszek kézbe, általában nem várok el túl informatív korrajzot, beérem azzal, ha nem ütközök lépten-nyomon anakronizmusokba. Kellemes, olvasmányos stílusban tálalt, könnyed szerelmi sztorit keresek, lehetőleg némi szenvedéllyel nyakon öntve. Ha pedig még esetleg némi különcség –kémkedés vagy hasonló kalandok, szokatlan származás vagy foglalkozás, testi hiba vagy mély lelki sérülés – is belefér a történetbe, akkor nagy valószínűséggel elégedetten merülök majd el a lapok között. S mivel Elizabeth Hoyt regényei (egy-két ritka kivételtől eltekintve) tökéletesen megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, bármikor kapható vagyok az olvasásukra, hiszen tudom, a kikapcsolódásom garantált.
Így történt ez a Maiden Lane sorozat kilencedik kötetének esetében is. Az Édes csábító pár lazító, szórakoztató órára ismét a 18. századi Londonba repített, hogy szemtanúja legyek egy friss románc kialakulásának, no meg a Harte Vigadója újranyitásának, miközben számos régi ismerőst szintén volt szerencsém viszontlátni.
„… mint egy nyári zápor: hirtelen volt, heves és mindent elsöprő.”
Montgomery megátalkodott hercegének törvénytelen húga, a kimérten fegyelmezett, józan gondolkodású Eve Dinwoody, valamint a heves, olykor nyers, ám elbűvölő viselkedésre szintúgy képes Mr. Hart, született Asa Makepeace kapcsolata nem épp a mennyekben köttetett. Mégis kénytelenek együtt dolgozni, hisz a színház felújításának fő patronálója a herceg, aki távollétében húgocskájára bízta pénzügyeinek felügyeletét. Ezért, bár a direktor urat bosszantja a kis hárpia feltűnése, nem igen tud mit tenni, hisz a könyvelés áttekintéséhez a nőnek minden joga megvan. Más kérdés, hogy kettejük acsarkodó hangvétellel induló viszonya csupán rövid ideig képes szigorúan üzleti maradni, hamarosan utat tör magának Asa szenvedélyes temperamentuma, és Eve természetes kíváncsisága. Izgató, mi több, incselkedő beszélgetések, vad csókolózások és még vadabb pásztorórák következnek. Mindeközben baljós balesetek lassítják az építési munkálatokat, ezzel már-már szabotálva az újranyitási előadást. Ráadásul mintha Eve szörnyű rémálmai is megelevenedni látszanának…
„Miért nem maradhat minden úgy, ahogy eddig volt? Én a színházammal foglalkozom, maga pedig itt lesz…”
Egy-egy parázsabb párbeszédet leszámítva, szerintem picit lassan indult be a történet. Később viszont élvezetes ütemben haladt előre a románc és izgalmasan sűrűsödtek a vészjósló események. Jól szórakoztam. Tetszett, hogy minkét főszereplő múltját terheli gyötrelmes eset, de mindketten igyekeznek úgy élni, hogy ne az határozza meg a tetteiket. Örültem, amikor megnyíltak a másiknak, beavatták egymást a fájdalmukba. S hiba lenne elhallgatnom, milyen nagyon kedvemre valóak voltak kettejük szenvedélyes légyottjainak jelenetei. Amit sajnálok, hogy a boldog lezárás elképesztő mód hirtelen és teátrális lett. Picit olyan érzésem volt, mintha az írónő rápillantott volna az oldalszám kijelzőre, és látva hol tart, gyorsan be akarta volna fejezni.
„– Egy gyönyörű nő van az ágyamban, micsoda kellemes meglepetés! – Ahogy felnézett, a szája sarkában kegyetlen mosoly villant. – Mondja, Mrs. Crumb, mégis mit keres?”
Habár Valentine Napier, Montgomery hercege pár üzentváltástól eltekintve mindössze e fenti sor erejéig lépett színre ebben a részben, megérdemli, hogy szó essék róla. Ez a gazdag, jóképű, másokat manipuláló, minden erkölcstől mentes ördög kötetről kötetre ott ügyeskedett a színfalak mögött, és egyre jobban felpiszkálta a kíváncsiságomat. Most épp mindenki azt hiszi, a kontinensre utazott, de erős a gyanúm, hogy titkos folyosók és búvóhelyek rejtekén húzta csak meg magát Londonban. Nagyon érdekelne, vajon ezúttal milyen őrült tervet eszelt ki, s egyáltalán, mi ennek a nem mindennapi, bűnös embernek a mozgatórúgója. S mivel végre az ő könyve következik a sorban, remélem, hamarosan választ kapok minden kérdésemre!

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Györgyi Eszter
ISBN: 9789634522270
320 oldal

Műfaj: történelmi romantika
Sorozat: Maiden Lane 9.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Asa Makepeace (~34) & Eve Dinwoody
Hol? London
Mikor? 1741
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

03.25.Olvasónapló
03.26.Könyvvilág
03.27. – Angelika blogja
03.28.Betonka szerint a világ
03.29.Dreamworld
03.30.Insane Life

Nyereményjáték:

Mostani blogturnénk valamennyi állomásán egy-egy magyar színházról készült képet találtok, amelynek teljes nevét várjuk tőletek a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

 
back to top