2016. december 31., szombat

Bye-bye 2016, hello 2017!

Az év utolsó napjaiban sokan, sokféle számvetést készítenek. Egy könyvmoly esetén adja magát, hogy listázzuk, mennyit olvastunk, milyen élményekkel gazdagodtunk, mennyivel apasztottuk a pénztárcánkat, hogy tovább duzzasszuk végeláthatatlan hosszúságúra nyúlt ’ezt el akarom olvasni’ listánkat. Akadnak olyan elvetemültek, akik évről-évre megkísérlik az én szememben lehetetlent: apasztani ezen a bizonyos lajstromon. Én pár esztendeje rájöttem, hogy csak saját magam frusztrálom, ha nekiállok nyilvántartásokat és olvasási menetrendeket összeállítani. Őszintén szólva, minden esztendő végén eltöprengek azon is, akarok-e bármiféle összefoglalót készíteni, hiszen nem statisztikai adatok kedvéért olvasok. Ugyanakkor az ilyen összefoglalók valahogy mosolyra ingerelnek. Szívesen csemegézek mások kedvenccé vált kötetei közül, jó érzéssel tölt el, ha látom, valakinek sikerült megugrania a maga elé állított lécet, és hazudnék, ha letagadnám, picit megnyugodva sóhajtok fel, amikor azt olvasom, más is bosszankodik olyanokon, mint könyves túlköltekezés, vagy épp újabb évvel elhalasztott nagy olvasmány tervek. Jól esik nyugtázni, hogy milyen hasonlóak is vagyunk, mert persze, szeretjük megosztani egymással rajongásaink tárgyát, de az olvasás voltaképp elég magányos hobbi tud lenni.
S e hosszúra nyúlt bevezető után következzen az én hablatyolásom arról, milyen volt számomra könyves szűrőn át a 2016-os év.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: változatos.

Három dolgot megfogadva vágtam neki az elmúlt 365 napnak: ➀ Próbálok többet olvasni, és igyekszem legalább fele részt angol nyelvű kötetet választani. ➁ Ráveszem magam, hogy ha pár mondat erejéig is, de angolul írjak ez utóbbiakról a goodreadsen. ➂ Megkísérlek kevesebb új darabot beszerezni a már így is túlzsúfolt polcaimra. Kissé hitetlenkedő örömmel jelentem, többé-kevésbé sikerült tartanom magam ezekhez az elhatározásokhoz.
A 119 darab, valamivel több, mint 34.000 oldalnyi olvasmányomból 77 angol nyelvű volt, bár el kell ismernem, akadt közöttük nyúlfarknyi online novella is. Ám azért úgy érzem, az első pontot büszkén kipipálhatom.
A másodikhoz gyanítottam, valamiféle plusz ösztönzés sem fog megártani, mert rémesen aggodalmaskodó tudok lenni, ha idegen nyelven kell megnyilatkoznom. Gondoltam hát egy bátrat, és fejest ugrottam az ARC-ok (advance review copy) világába. Magam sem hittem, hogy ismeretlen kisbloggerként tényleg lehet esélyem, de nagyszerű embereket megismerve igazi kincsesbányát jelentő csoportok tagjává válhattam, aminek 30 megjelenés előtti olvasás lehetőséget köszönhetek. S bár alaposan megizzasztottam magam ezzel az angolul írás ötlettel, voltaképp nagyon örülök, hogy belevágtam. A teljes hosszúságú vélemények megalkotása még mindig sokat kivesz belőlem, de a pár soros gondolatok legépelése mára már szerencsére rutinszerűvé vált. Szóval, ha nem is lett belőlem egy Hemingway, azért szerintem jó úton járok. Épp ezért szeretnék kitartani mellette, még akkor is, ha így érezhetően háttérbe szorult a molyos jelenlétem. Tehát a második pont szintén pipa.
Bezzeg a harmadik… Embert próbáló feladat megfékezni a bennem élő könyvmániás hörcsögöt! Ha szimplán a számokat nézzük, akkor a magánkönyvtáram 2016-ban "mindössze" 127 új kötettel bővült a korábbi évek jócskán másfélszáz feletti darabszámaihoz képest. Ráadásul ebből 25 darab a Blogturné Klubnak hála került a gyűjteményembe. Plusz olyan szépen hangzik, hogy kevesebb, mint 80 ezer forintot hagytam a könyvesboltokban. Igen ám, de ez a kimutatás nem mesél arról, hogy 54 darab angol nyelvű regényt devizáért vásároltam, sőt, tizennégy közülük dedikáltatott, azaz horribilis áron utaztatott példány (mondjuk annál becsesebb mindahány). Hogy az amazonos ebook költésemről már szót se ejtsek, mert na az kérem egyenesen a hogy a csudába vagyok képes erre kategória. Mentegethetném magam azzal, hogy elképesztő klassz kis gyűjteményem van már, de hiába… Be kell látnom, a harmadik terv bizony csúfosan megbukott.

Node, a száraz tények mellé jöjjenek a finomabb falatok, maguk a könyvek!
Összességében szerintem sikerült jól válogatnom, hisz mindössze három regény hozott ki annyira a béketűrésből, hogy két csillagosként tudjam csak értékelni. Jamie McGuire Gyönyörű áldozat című regényében elsütötte a megcsalós kártyát, ami nálam az egyik legnagyobb nem-nem. Renee Carlino Te édes című sztorijának hősnőjét, Miát, nem egyszerűen nem sikerült megkedvelnem, hanem egyenesen megutáltam, ahogyan haladtunk előre a történetben. Ám még ezek is eltörpülnek Alice Clayton Cream of the Cropja mögött. Az a könyv a legdrágább csalódás különdíját zsebelte be nálam. Valami könnyed, szexis, vicces könyvre készültem, helyette bosszantóan lamentálós és vontatott valamit kaptam. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy pár hete megpróbálkoztam Aurora Rose Reynolds: November előtt című művével, de 40%-nál bedobtam a törülközőt, mert számomra olyan kiforratlan volt mind a stílus, mind a cselekmény, mind a karakterek.

Örömökben viszont tobzódtam több alműfajban is, ha fogalmazhatok így. Egyrészt felfedeztem magamnak a smut műfajt, amit talán sokan lenéznek, de én egyszerűen imádom. Egyik sem egy műalkotás, a sztorijaik olykor erősen hihetetlenek, de dögös nyalánkságok, s nekem kell ilyen olykor. Másrészt végre ismét több figyelmet fordítottam az MM gyöngyszemekre, s bizony milyen jól tettem. A Cyberlove sorozat nagyon nagy szerelem lett, s biztosan nem fogom szem elől téveszteni Melissa Collinst sem. Aminek pedig külön örülök, hogy végre sikerült sort kerítenem a régóta halogatott Captive Prince trilógiára, ami fantasztikusan árnyalt és intenzív utazásra vitt. Harmadrészt sikerült szédületesen érzelmes, és eszméletlenül vidám románcokat is beválogatnom az olvasmányaim közé. Utóbbiak közül nem tudom, Elle Kennedy Off Campus kötetei vagy Rachel Van Dyken Wingmen Inc duológiája váltott-e ki több hangos hahotát belőlem. Mindkettő zseniális, csak ajánlani tudom. S roppant jó hír, hogy előbbit már el is kezdték magyarul kiadni, s úgy hírlik, a másik fordítására sem kell már sokáig várni. Ami az érzelmesebb húrokat illeti, nehezen tudnék kedvencet választani, annyi csodálatos történet szerzett feledhetetlen élményt nekem. Tillie Cole miatt a lelkem kisírtam az A Thousand Boy Kisses olvasása alatt, Leylah Attar lenyűgözött a Papírhattyújával, Brittainy C. Cherry pedig örökre elvarázsolt gyönyörűséges szavakkal szőtt történeteivel.
De ezeken felül is hozott fantasztikus olvasmányokat, és nagyszerű szerzőket 2016. Örülök, hogy belekóstoltam Aly Martinez, Sarina Bowen, R.S. Grey és Chanel Cleeton írásaiba, mert mindannyian kellemes, jó stílusú alkotók, akik remélem, még sok további szórakoztató regénnyel fognak elkápráztatni. A régi nagy kedvencek ugyan picit hátérbe szorultak a sok kalandozás mellett, de róluk sem feledkeztem el teljesen. J.R. Ward regényeit ki nem hagynám természetesen, és Tiffany Reisz neve szintén olyan, aminek képtelen vagyok ellenállni.

S hogy milyen terveim vannak 2017-re? Nos, szeretnék legalább ugyanennyit olvasni, mint ahogyan továbbra is igyekszem majd nem elhanyagolni az eredeti nyelvű olvasmányokat. Erősen remélem, hogy tovább tudom folytatni Mia Sheridan munkáinak megismerését, mert rettentően tetszik, hogy minden regénye más és más. Tillie Cole, Elle Kennedy és Sarina Bowen könyveiből szintén tervezek csemegézni picit. Persze bízom abban is, hogy a következő 12 hónap alatt alkalmam nyílik majd közelebbi ismeretséget kötni új szerzőkkel. Jó lenne végre sort keríteni egy kóstolóra A.L. Jackson, Linda Kage, Rebecca Yarros, Julie Johnson, Marina Zapata, Jen Frederick, Kristen Calling, Jay McLean és Helena Hunting történeteiből. Mint ahogyan az szintúgy a vágyaim között szerepel, hogy a lassan 50 kötetre duzzadt MM várólistámból ledolgozzak néhány tételt.

Blogolás terén nem gondolkodom nagy változtatásokban, inkább csak igyekszem könnyedén venni az egészet. Motoszkál bennem egy olyan bejegyzés típus, amelyben több könyvről ejtenék szót ahelyett, hogy mindről részletesen külön írjak, de elég kiforratlan még az ötlet, így később dől el, lesz-e belőle valami. Ami biztos, hogy a hírek továbbra is maradnak a facebookon, hisz eszemben sincs mindenről posztot gyártani ide, lévén szeretném ezt az oldalt megőrizni a beszámolók számára. Ugyanakkor jó lenne picit aktívabbnak lenni instagramon, s ha lehetséges, folytatni a goodreadses értékelősdit. 

Remélem, velem tartotok egy újabb esztendőre, hogy együtt derítsük ki, milyen könyveket hoz majd 2017!

2016. december 12., hétfő

Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás.
Ez hazugság!
A lány 21 napig kitartott.
A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.

A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Vannak történetek, amelyek különlegességüktől szépségesek. Vannak könyvek, amelyek mély nyomot hagynak bennünk. Vannak regények, amelyekről szinte lehetetlen úgy beszélni, hogy véletlenül se áruljon el az ember valami olyat, amitől aztán sérülhetne mások élménye. Leylah Attar rendkívüli művére pedig mindhárom igaz, így igen csak megnehezíti a helyzetemet.
„Két, mérhetetlenül hosszú út végén újra egymásra találó ember története...”
Mert úgy, de úgy szeretnék áradozni a Papírhattyú egyediségéről, arról, hogy mennyire meglepett és lehengerelt, hogy milyen megkapó módon keveredik benne a mindent felemésztő, vad sötétség és a mindenek dacára kivirágzó, megváltást hozó szerelem. Arról, hogy nyers, mégis gyönyörű, fájdalmas, mégis csodálatos. Arról, hogy hiba lenne kihagyni egy ilyen gyöngyszemet. Ugyanakkor nem szeretném a fordulatos cselekmény egyetlen morzsáját sem elárulni, hadd fedezze fel mindenki saját maga, hadd élje át mindenki teljes valójában a rémült döbbenetet, a zavart hitetlenkedés, a reménykedést és a megkönnyebbülést.
„… amit átéltünk egyszerre volt szépséges és ijesztő – szépséges, mert együtt teljesek és tökéletesek voltunk, de ijesztő, mert tudtuk, hogy már nincs visszaút.”
Szóval igen, ha valami csöppet sem hétköznapi, lélegzetet elakasztó olvasmányra támad kedve valakinek, szerintem ez a lenyűgöző könyv tökéletes választás. A stílusa olvasmányos, a hangulata összetett és változatos. A szövegben bámulatosan szép gondolatok, szokatlan humor és brutális őszinteség keveredik. A történet több mint két évtizedet felölel, s a lapokon megférnek egymás mellett az élet árnyékos oldalának erőszakosságát bemutató jelenetek és az igazán lélekmelengető pillanatok. A főszereplők bár eleve komplex karakterek, fejlődnek és alakulnak az események hatására. A váltott nézőpontnak köszönhetően láthatjuk a múltjukat, megérthetjük a jelenüket, aztán pedig részesei lehetünk a jövőjüknek. S ami a legfontosabb, bár hosszú, kanyargós és bukkanókkal teli út vezet el odáig, de a lezárás elégedett mosolyt csal az ember arcára.
„… nem létezik olyan sötét, olyan hatalmas, olyan menthetetlen hely, amit ne lehetne megtölteni szeretettel.”
Csak ajánlani tudom ezt a regényt, hiszen engem annyira elvarázsolt, hogy lám, csupán legekben vagyok képes róla szót ejteni. De nem is csoda, hiszen roppant intenzív, megrendítő, de szédületes utazásra vitt, ami örökre emlékezetes marad. Egyszerűen imádtam.

Tíz a sok-sok kedvenc idézet közül:

„A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül.”
„… milyen könnyű ítélkezni, becsmérelni másokat, és elítélni a tetteiket, amiket nem értünk…”
„A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát…”
„Vele akartam maradni, hogy összeillesszem a horpadt, törött darabkáit, mert én sem lehettem egész, amíg ő nem az.”
„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.”
„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságra. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”
„Ha szívem után megyek, mindig visszavezet hozzád.”
„Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyén.”
„Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk.”
„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.”

Könyvinfók:


Leylah Attar

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789633999103
376 oldal, kartonált

Műfaj: 'dark' romantika
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1 és E/3, múlt idejű

Ki? Sky Sedgewick & Damian Caballero / Esteban Samuel Alvarez
Hol? Mexikó
Mikor? kb 20 év
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
12.09. - Insane Life
12.10. - Könyvvilág
12.11. - Kristina blogja
12.12. - Angelika blogja
12.13. - Sorok között
12.14. - Deszy könyvajánlója
12.15. - Dreamworld
12.16. - CBooks

Nyereményjáték:

A mostani blogturné minden állomásán egy-egy, valamilyen szempontból nem hétköznapi romantikus történetből származó idézetet találtok. A ti feladatotok megírni nekünk, melyik író, melyik könyvéből származnak a sorok.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Valami, ami elvileg annyira üres és haszontalan, mint néhány szó, olykor segíthet átgázolni az élet tomboló és kérlelhetetlen viharain. Ezek a szavak finom szálként fűztek ehhez a világhoz, megakadályozva, hogy mindent feladjak és itt hagyjam az egészet.”

a Rafflecopter giveaway

2016. december 11., vasárnap

Elizabeth Hoyt: Duke of Midnight - A ​sötétség hercege

Maximus ​​Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Hú, de jól esett ismét elmerülni egy Elizabeth Hoyt regényben! Imádom, hogy ő az a fajta írónő, akinél a messze nem hibátlan, de azért az olvasó szívét könnyedén elrabló karakterek, a figyelmet fenntartó, s meglepetéseket is hozó cselekmény, valamint az izzó szenvedély mesterhármasa nagyszerű elegyet alkotnak. Az pedig, hogy rendszerint újabb és újabb olyan mellékszereplővel ismertet meg minket, aki nem szimplán felkeltik a kíváncsiságunkat, de egyenesen követelik, hogy saját történetet kaphassanak, már csak kényeztető ráadás mindezek mellé.
„Az ostobaság netovábbja volna, ha Wakefield hercege annak a nőnek a kuzinjára vetne szemet, akivel házasságot akar kötni. És mégis, életében először Maximus azt akarta, hogy a hercegi cím helyett a férfi irányítsa.”
Node, térjünk csak vissza a főhősökhöz, mert szerintem sokaknál – nálam biztosan - képes itt eldőlni, vajon szeretni vagy rühelni fogják-e a könyvet. Őszinte leszek, Maximus hercegi méretű ökörként volt képes itt-ott viselkedni, szóval akár könnyedén ellenszenvessé is válhatott volna. Ugyanakkor az, hogy olykor-olykor bepillantást nyertünk a gondolataiba, s ezzel világossá vált, mennyire őrlődik a rangja, a belé nevelt merevség és szíve, no meg testi vágyai között, megmentette attól, hogy leírja az ember dölyfös fafejnek. Plusz lehet-e utálni valakit, aki ennyire óvó szeretettel veszi körül a testvérét, valakit, aki ennyire igyekszik megfelelni őseinek, és próbálja jóvátenni azt, ami igazából soha nem volt az ő hibája? Szerintem nagyon nehéz lenne nem szimpátiát érezni egy ilyen szereplő iránt. Ráadásul az egész St. Giles kísértete dolog adott egy felvilágosodás kori Batman árnyalatot Maximus karakterének (Craven inasnak pedig némi Alfrédos beütést), amin én irtó jót mulattam. Artemis pedig nálam valódi telitalálat volt. Némileg a korai Amanda Quick hősnőkre emlékeztetett azzal, hogy elsőre szürke kisegérnek tűnt, akiről később aztán kiderült, hogy józan és erős jellem, talpraesett és karakán hölgyemény, aki cseppet sem fél jól odamondogatni, ha a helyzet úgy hozza, mint ahogyan attól sem riad vissza, hogy elvegye, amit az élet kínál neki. Roppant mód tetszett, hogy két, látszólag ennyire nem összeillő ember talált itt most boldogságra egymás mellett.
„A férfira vágyott, sallangok nélkül, de mivel a sallangok a férfival jártak, szükségképpen elfogadta azokat is.”
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy apróságokon fennakadtam azért olvasás közben, de utólag átgondolva őket nem mondhatnám, hogy ténylegesen csorbították azt a kellemes élvezetet, amit ez a szórakoztató regény szerzett nekem. Olyan semmiségeken méláztam el, mint hogy jó lett volna valamiféle lezárás Artemis és Penelope között, vagy, hogy Maximus szeme hamarabb is felnyílhatott volna, illetve, hogy a csudiba nem került szóba soha a lehetséges terhesség témája a szerelmes légyottok alkalmával… Node, ne akadjon fenn az ember lány holmi mindenféle kicsiny részleteken, nem igaz!?
Mindent egybevetve azt mondhatom, csak ajánlani tudom a Maiden Lane sorozat ezen kötetét, ami immár bizony a hatodik a sorban, és a rajongók legnagyobb örömére még messze nem a széria vége. Szerencsére Artemis ikerbátyja, a fogságból frissen szabadult Apollo Greaves, könyve következik legközelebb, aztán pedig Maximus húgáé, Phoebé, lesz a főszerep. Már alig várom mindkettőt! S míg megérkeznek magyar fordításban, érdemes szétnézni a szerző honlapján, mert olyan gyöngyszemekre lehet bukkanni, mint egy pár oldalas karácsonyi novella.

Kedvenc idézet:
„Sok minden felett szemet lehet hunyni egy valóságos aranybánya kedvéért.”

És a happy end után...

Elizabeth Hoyt elég aktív a goodreadsen hozzá intézett kérdések megválaszolásában, így a rajongók több kis információ morzsát is összeszedegethetnek a sorozat folytatásáról, a szereplők további sorsáról. Akad közöttük olyan, amely Max és Artemis jövőjéről árul el nekünk egy keveset: Úgy tűnik, az olvasók mellett az írónő szerkesztője is jónak találta az ötletet, miszerint szülessen egy kis ráadás, ahol bepillantást nyerhetünk abba, milyen édesapa válik majd Maximusból, azaz várható egy novella, ahol ismét övék lesz a főszerep.

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789636439217
320 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantikus
Sorozat: Maiden Lane 6.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Artemis Greaves (28) & Maximus Batten, Wakefield hercege (33)
Hol? London (Anglia)
Mikor? 1740
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.05. - Insane Life
12.06. - Kristina blogja
12.07. - Deszy könyvajánlója
12.09. - Könyvvilág
12.10. - Olvasónapló
12.11. - Angelika blogja
12.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A turné valamennyi állomásán Elizabeth Hoyt magyarul megjelent könyveivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, amelyekre némi keresgéléssel azok is helyes választ adhatnak, akik esetleg még nem olvasták az írónő valamennyi regényét.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Ki a Maiden Lane sorozatban szereplő árvaház vezetője?
a Rafflecopter giveaway

2016. december 10., szombat

Jennifer L. Armentrout: Obsession - Függőség

Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?

Nem titok, hogy Jennifer Luxen sorozata jött és elsöprő győzelmet aratott nálam. Imádtam az egész Roswelles feelinget, a morcos, ámde annál dögösebb földönkívüli kontra könyvmoly/blogger leányzó románcot. Azért pedig különösen hálás voltam az írónőnek, amiért a sorozat előrehaladtával a főszereplők túlléptek a szemérmes csókokon, s fordulatos kalandjaikat idővel szenvedélyesebb pillanatok is fűszerezték. Szóval a széria befejeztével, naná, hogy majd’ megevett a penész, hogy rátegyem a mancsom a spinoff kötetre.
„Huntert szeretni kész őrültség… mégis helyes.”
Érdekesnek találtam az ötletet, hogy ezúttal a csúf, gonosz ellenségként elkönyvelt arumok kerülnek előtérbe, plusz Hunter karaktere már az a Ellenállásban felkeltette a kíváncsiságomat, no meg persze a felnőttesebb sztori ígérete sem volt épp ellenemre. És annyira, de annyira boldog vagyok, amiért a könyv totálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet! A Függőség izgalmas és szórakoztató történet két roppant szimpatikus karakterrel, ahol ráadásul még a régi ismerősök is beköszönnek. Élvezettel merültem el a lapok között, s kimondottan nehezemre esett letenni a könyvet.
Dicsérhetném a szerző magával ragadó, humorban gazdag írásmódját, a pörgős cselekményt, a sistergő szenvedélyt, vagy áradozhatnék a talpraesett és karakán hősnőről, meg a dögös, s legalább annyira arrogáns főhősről… S bár mind igaz lenne, nem csak ezek azok a tulajdonságok, amelyek számomra öt csillagossá tették ezt a lendületes regényt.
„… mindkét oldalon vannak ártatlan, jólelkű idegenek.”
Az én szememben rengeteget hozzáadott az élményhez, hogy beleshettem az ellenség kulisszái mögé. Bár tudom, némileg szerencsétlen a szóválasztás, de immár emberibbnek tűnik az a faj, amit szívből rühelltem az elmúlt évek alatt. Így az egész háttér viszály sztorija kerekebb lett, jóllehet azért nem tiltakoznék további adalékok, részletek ellen sem. A lényeg, hogy való igaz, bőven van az arumok között utálni való egyed, ugyanakkor sokan csak élni szeretnék az életüket, bár genetikájuk alaposan megnehezítik a helyzetüket. Szegről végről engem Sherrilyn Kenyon apollitáira emlékeztetnek. S ha már a hasonlóságoknál tartunk: Egy hely, ahol a különböző idegenek békében megvannak egymás mellet? Hahó, ismerős valakinek a Peltierek által vezetett Menedék? Nekem, aki imádja a Sötét Vadászok világát, ezek a hasonlóságok mind megmelengették a szívemet.
A másik, ami veszettül tetszett, a sok adok-kapok szóváltás volt. Ki tudja miért, de azok mindig levesznek a lábamról, s itt aztán bőven kijutott belőle, megfejelve dühös dobállózásokkal (Serena részéről) és cirkalmas szitkozódásokkal (Hunter oldaláról). Néha csak úgy pattogtak a szikrák közöttük. Imádtam!
„Ő lett a fényem, a melegségem, és nem álltam készen arra, hogy elengedjem.”
Szörnyen reménykedem benne, hogy valamikor Jen visszatér majd az arumok és luxenek világához, mert tudni szeretném mi a helyzet ezzel a rejtélyes Luc-kal… Egyszerűen kell neki egy saját történet! S ha lehetséges, akkor mihamarabb. Légyszi, légyszi.

Kedvenc idézet:
„… nem mindig az okos cselekedetek a helyesek.”

Könyvinfók:


Jennifer L. Armentrout

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789633998342
384 oldal, kartonált

Műfaj: paranormális romantikus
Sorozat: Luxen spinoff
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Serena Cross & Hunter
Hol? Colorado és Nyugat-Virginia
Mikor? május
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.06. - Insane Life
12.07. - Kelly & Lupi olvas
12.08. - Sorok között
12.09. - Dreamworld
12.10. - Angelika blogja
12.11. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Minden állomáson ugyanannak a szobának a képét láthatjátok, amit beosztunk négyzetes koordinátákra és állomásonként máshol egy árnyat elrejtetünk. Nektek a feladatotok megtalálni hol rejtőzik ez az árnyék és beírni a pontos koordinátáját.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. december 5., hétfő

Jasinda Wilder: Falling Into Us - Zuhanunk egymásba

Azt hitted, ismered a teljes történetet…
Kyle Calloway halálával Nellben is meghalt valami. De nem egyedül ő az, akinek küzdenie kell. Kyle halála ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után szülei és bátyja, Colton lelkében és szívében is. A lányt pedig, akit szeretett, teljesen összetörte.
És amit soha nem sejtettél volna:
Becca de Rosa Nell legjobb barátnője. Miközben minden erejével barátnőjének próbál segíteni, Becca élete is gyökeres fordulatot vesz, és hamarosan már semmi sem az, aminek egykor hitte.
Jase Dorsey a tizenhatodik születésnapja utáni héten randevúra hívja Nellt, de végül az egész dugába dől. Ám nem tudhatja, milyen tragédiák és csodák történnek majd egy véletlen nyomán.
Most és mindörökké? Válaszd a csodát!

Úgy tűnik, Jasinda Wilder Zuhanás… sorozatának köteti arra ítéltettek, hogy bennem felemás érzéseket keltsenek. A most megjelenő második részt – Zunanunk egymásba – például alapjaiban nagyszerűnek találtam, ugyanakkor a kivitelezés számomra bizony jócskán elmaradt a tökéletestől.
„… a problémáknak szokásuk utánamenni az embernek, lévén a lelkében vannak.”
Az első furcsálló homlokráncolást rögtön a fülszöveg váltotta ki nálam. Ugyanis bár ez Becca és Jason története, az írónő azonban valami rejtélyes okból képtelen volt elszakadni az első résztől, s mindenáron ide is akart még egy kis Nell – Kyle – Colton triumvirátust csempészni. Ám ami ettől még sajnálatosabb, hogy magába a regénybe szintúgy, méghozzá az én ízlésemnek már-már bosszantóan terjedelmes módon. Félreértés ne essék, a Zuhanok beléd sztorija nem volt rossz, de szerintem azzal megvolt Nellék saját könyve, így igazán nem kellene elorrozniuk másokét. Tisztában vagyok vele, hogy a két sztori eseményei egymással párhuzamosan futnak, azaz egy-egy jelenet visszaköszönése még kedves kikacsintás is lehetett volna az olvasóknak, csakhogy ebben az esetben azt éreztem, mintha a szerző maga sem hitt volna abban, hogy a mostani főszereplő párosának történetével képes lenne egy önálló regény lapjait kellően kitölteni, így folyton mások problémáira fókuszált, mintha csupán így lett volna képes mozgásban tartani az eseményeket. Ez előbb inkább csak zavaró volt, ám amikor mindössze egy beszélgetésből, mellékesen derül ki, hogy Jase, az itteni főhős, egy pszichológus segítségével elkezdte feldolgozni gyermekkori traumáit, miközben az apátiában lubickoló Nellre picit korábban sok-sok lapot áldoztunk, nos, akkor bizony már kezdtem dühbe jönni. Pláne, hogy az itteni történések erősen rávilágítottak, hogy míg Becca igyekezett jó barátnő lenne, addig Nell bizony nem igazán törte magát. Nem akarom én lebecsülni, hogy mekkora tragédiával kellett szembenéznie, egyszerűen arra szeretnék rávilágítani, hogy Rebecca úgyszintén szörnyű veszteséget volt kénytelen átélni, s számomra visszás volt, hogy az előbbi fájdalmával szinte többet törődöttünk.
„… a lelkünk összetalálkozott és egybeolvadt, (…) agyunk, szívünk, testünk és lelkünk minden kis darabja és szikrája eggyé vált.”
Node, a mérgelődés mellett meg kell említenem azt, ami viszont teljességgel levett a lábamról. Elmondhatatlanul szerettem Rebecca és Jason karakterét, azt, hogy mennyivel többek voltak, mint amit a felszínes szemlélő elsőre láthatott bennük. S talán pont ezért élvezettel lubickoltam lassan bontakozó szerelmük leírásában. Csöppet sem zavart, hogy kezdetben komótosan, mozzanatról mozzanatra mutatta be az írónő, hogyan szökkent szárba kettejük románca, hogyan fedezték fel együtt az intimitás különböző lépcsőfokait, majd vált egyre erősebbé és erősebbé a kapcsolatuk. Imádtam, hogy valóban beszélgetnek egymással, és hogy támogatják egymást, kiállnak egymásért, miközben azonban ha a szükség úgy hozza, nem félnek segítséget kérni.
Mindazonáltal nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy az óvatos felfedezés korszakát egyszer csak felváltotta a bagzó nyulak fesztiválja szerű hangulat. Nincs nekem bajom a jóféle erotikus pillanatokkal, és tudván tudom, hogy vannak életszakaszok, amikor a szerelmesek szinte képtelenek kimászni az ágyból, élethelyzetek, amikor mindennél jobban kívánják egymás közelségét. Viszont itt olykor öncélúnak és lapkitöltőnek éreztem a szenvedély perceit. Ezzel sem lenne önmagában gondom, csakhogy ebből a történetből számomra valahogy kilógott.
„Mindenki az lehet, amivé válni akar.”
S akkor még nem is ejtettem szót arról, hogy időnként a szöveg hol művészi képeket használóan lágy volt, hol pedig már-már alpáriba csapott át. Mert bizony ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy nekem kiegyensúlyozatlannak, csiszolásra szorulónak, s így közepesnek érződjön ez a könyv. Amit meg kell mondanom, roppant mód sajnálok, mert a lehetőség tagadhatatlanul ott szunnyad ebben a regényben, ami egy édes és erős szerelem nyolc esztendejét mutatja meg nekünk.

Kedvenc idézet:
„A fájdalom elől nem lehet elrejtőzni. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés… ezek nem szívódnak fel csak úgy… egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert. Meg kell tanulni együtt élni velük, és elfogadni őket. Meg kell adni a fájdalomnak, ami jár neki.”

Playlist:

Könyvinfók:


Jasinda Wilder

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Császár László
ISBN: 9789633998793
480 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Beléd zuhantam 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Rebecca Noura de Rosa & Jason Michael Dorsey
Hol? Ann Arbor, Michigan
Mikor? 17-24 éves koruk között
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.02. - Kristina blogja
12.05. - Angelika blogja
12.08. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Cbooks

Nyereményjáték:

Rubin pöttyös kötetek borítórészletei alapján az írók neveit és a könyvek címét kell megírnotok nekünk megfejtésként.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. november 26., szombat

Jennifer Probst: Searching for Always - Keresd ​mindörökké

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.
„Azt hittem, a szerelem varázslatos, titokzatos, magával ragadó forgatag.”
Kedvelem Jennifer Probst regényeit. Történetei nem akarnak többek lenni, mint amik, kellemes kikapcsolódást nyújtó, könnyed kis limonádék. Szórakoztatnak, de nem telepednek rá az ember gondolataira. Nyugodtan előveheti őket az ember egy pihentető nyaraláskor, esős délutánon vagy épp lefekvés előtt egy-két órás ejtőzéshez. Nem kell nyakatekert világfelépítést észben tartani, nem kell azon aggódni, hogy esetleg nem fogunk emlékezni valamelyik eseményre, avagy karakterre. Ha össze-vissza sorrendben, sok hónap kihagyás után emeljük is le őket a polcról, bizton számíthatunk egy kis vattacukros kényeztetésre. A szöveg olvastatja magát, a szereplők kedvelhetőek, a fordulatok pedig nem annyira állkoppantóak vagy drámaiak, hogy idegeinket borzolja. Egyeseknek ez talán nem hangzik elég egyedinek – inkább némileg klisé szagúnak -,vagy elég izgalmasnak, de én szeretem az ilyet. Olyan, mintha lenne egy biztonsági hálóm románcokból fonva, ami elringat, ha túl nyomasztóvá vállnak a hétköznapi nyűgök. S a Társszerzők Iroda hölgykoszorúja körül bonyolódó Keresd… sorozat még inkább bejön, mint a korábbi, Milliárdosfeleségek széria. Aranyos, humoros, és szenvedélyes sztorik, amelyek mind picit mások, mint a korábbiak, így egyaránt élvezetesek.
„Az őrületbe kergette, a teste azonban az első pillanattól más véleményen volt.”
Már az előző rész olvasásakor felfigyeltem rá, micsoda szikraesőt produkált Arilyn és Stone találkozása. A hippis felfogású nő és a szigorú rendőr egymás tökéletes ellentétei voltak, akik olyan perlekedést csaptak, hogy csak úgy sistergett közöttük a levegő. Ilyen felvezetés után hogy a csudába ne érdekelt volna, miként gabalyodnak majd össze. S bizony kár is lett volna kihagyni ezt a kalandot. Megmosolyogtatott, itt-ott picit meghatott, s nagyon-nagyon jól szórakoztatott.
„A nő egyszerre tűnt éterien kecses angyalnak és a sátán fattyának. Ő lesz a halála.”
Igazán tetszett az ellentétek vonzzák egymást alapfelállás, az, hogy hol egyik, hol másik főszereplő gondolataiba kukkanthattunk bele egy picikét. Izgatott örömmel vártam, vajon épp mikor és mi miatt akasztják össze a tengelyt, mert kevés murisabb dolog akad, mint a nehezen kordában tartott vonzalommal átitatott civakodás. S ha már vágyódás! Meg kell mondanom, a korábbi kötetekhez képest ezúttal kevésbé volt hangsúlyos, s részletekbe menő a szexualitás, ugyanakkor én nem éreztem zavarónak, hogy nem minden tízedik oldalon tépték le főhőseink egymás ruháját. Inkább színesítette, ízesítette a sztorit, s nem az erotika volt előtérben. Bően akadt más, ami lekötötte a figyelmemet. Jó volt például viszontlátni régi ismerős karaktereket, és megismerni néhány újat. Szerintem mindenképp említést érdemel Arilyn fergetegesen jópofa nagypapija és Pinky, a frissiben megmentett kutyuli. Ők ketten jöttek és győztek, semmi perc alatt belopták magukat a szívembe.
„… minden működő kapcsolathoz két ember akarata és jelenléte kell.”
Talán a sok ezotérikus hablaty miatt, de Arilynt picit nehezebben sikerült megszeretnem, s bevallom, Stone-t sem igen képzeltem kecskeszakállal magam elé, mert valahogy attól rám tört a kuncoghatnék, miközben egyébként elég keménykötésű fickóként írta le a szerző. A végére beszuszakolt szerelmi varázsigés könyvecske jelenetről könnyedén le tudtam volna mondani, mert nekem valahogy piszkálja a csőrömet, hogy sikeres és erős nők miért csak egy ilyen természetfeletti segítséggel lennének képesek párra lelni, pláne, hogy az a pár sincs oly messze tőlük sem időben, sem térben, sem fajban. De ezen kb minden résznél elmeditál a bennem élő harsány szavú feminista dög.
„A végtelen béke érzése, mintha csak hazaért volna.”
A lényeg, hogy aki az írónő eddigi könyveit szerette, ebben sem fog csalódni. S hogy mi jön ezután? A Searching for Disaster lapjain Gen ikertestvére, Izzy, és Stone rendőrtársa, Devine, találja majd meg együtt a boldogságot. Roppant kíváncsian várom, s remélem, nem kell sokat várni, hogy magyarul is olvashassuk.

Kedvenc idézet:
„A harag mindig rossz tanácsadó. Mint valami lefelé robogó hullámvasút, úgy repíti a katasztrófa felé.”

Zenék a könyvben:

Joe Cocker: You Can Leave Your Hat On ♪ ♫ ♬
Prince: Get Off ♪ ♫ ♬
Beyoncé: Single Ladies ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Jennifer Probst

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789633108918
440 oldal, puhatáblás

Műfaj: jelenkori romantikus
Sorozat: Keresd... 4.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Arilyn Meadows (30) & Stone Petty (40)
Hol? Verily (New York)
Mikor? október - november
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.25. - Kristina blogja
11.26. - Angelika blogja
11.27. - Insane Life
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.29. - Szembetűnő
12.01. - CBooks
12.02. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Főhősünk Stone Petty a rendőrök sztereotípiáját festi le, Arilynnel ellentétben, aki egészséges életmód és béke híve, ő gyorséttermeket részesíti előnyben és nem törődik egészségével.
Mostani játékban Stonehoz hasonlóan rendőröket keresünk. Minden állomáson találtok egy híres filmes rendőrről, rendőrpárosról képet és ki kell találnotok a film címét. Kis segítség, hogy egyik film sem mai darab.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

 
back to top