| Gabriel Vincent hadnagy egy háborús hős. Legalábbis az volt. Amióta hazajött Afganisztánból, Gabe képtelen kiverni a fejéből azt a rémálomba illő éjszakát a csatatéren, amely örökre megváltoztatta az életét. Tudja, hogy tönkrement az élete, amit csak sok sörrel és még több nővel tud elviselni. Egészen Madison Hill feltűnéséig. Madison élvezi a szinglilétet. Legalábbis ezt hiszi. Szüleinek tragikus halála után átvette a családi étterem vezetését, és azóta semmi másra nincs ideje. Egészen Gabriel Vincent felbukkanásáig. Noha elsőre fel sem tűnik nekik, Gabe és Madison hamar egymásba bolondulnak. Gabe-nek van egy sötét titka, és attól fél, hogy ha Maddy megtudja, milyen is ő valójában, a nő csalódik benne. Maddy pedig olyan gondokkal küzd, amelyeket Gabe talán nem értene meg. Felismerik, mekkora szükségük van a másikra, de ehhez meg kell küzdeniük az életük démonaival – és a démonokkal az a baj, hogy csak fájdalmak árán tűnnek el. Vajon sikerül helyrehozniuk a múltat, mielőtt elveszítenék egymást? |
Mivel Courtney Cole Megtört lelkek szériájának minden része önálló, kerek egész történet, bárki nyugodtan belevághat ebbe a kötetbe akkor is, ha hozzám hasonlóan kihagyta az első regényt. Igaz, hogy a Ha velem maradsz főszereplő párosa feltűnik a lapokon, de nem kell attól tartani, hogy elveszve éreznénk magunkat velük kapcsolatban. Pont kellő információ morzsát hint elénk az írónő Mila és Pax egymásra találásáról ahhoz, hogy világos legyen, igen csak rögös út vezetett a boldogságukhoz, s ezért teljesen át tudjuk érezni, amikor ismét megpróbáltatással szembesülnek. Ez azért fontos, mert nem akár milyen mellékszál az övék, hiszen ennek a könyvnek a hősnője, Maddison, Mila mindenről gondoskodni akaró nővére. Ő az, aki félbeszakítva tulajdon tanulmányait átvette a családi étterem irányítását Angel Bayben. Ő biztosított anyagi fedezetet húga oktatására, és ő az, aki még mindig aggodalmaskodó tyúkanyóként igyekszik mindenre odafigyelni.
„Az vonz a legjobban, ami a legjobban bánthat.”
Tehát a Ha elhagysz Madison Hill szerelembe esését meséli el. Ám az ő ’hercege’ sem épp egy hófehér paripán belovagló szőke vitéz. Gabriel Vincent sokkal inkább egy, a háborútól meggyötört, belső démonaival küszködő közkatona, akiben ugyan erős a védelmező ösztön, s ha kell, megmenti a bajba jutott hölgyet, igazából ő magának sem árt egy megmentő. S ez az, a csaták rémségei miatt PTSD-től szenvedő hadnagy, ami engem szörnyen vonzott ehhez a regényhez.
S megbántam-e, hogy fejest ugrottam az olvasásba egy sorozat közepén? Egyértelműen nem, viszont a sztorival kapcsolatban kissé vegyesek az érzéseim. Voltak jelenetek, amelyek mélyen megérintettek, ugyanakkor szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Az angol nyelvű kiadás elején nagy betűkkel az szerepel: „Ha szereted Jamie McGuire vagy Jessica Sorensen könyveit, akkor imádni fogod…”. Én magam még Abbi Glines nevét biggyeszteném a listához bősz bólogatás közepette. Mert az én szememben ez a könyv tökéletesen beleillik a sorba. Ahogyan azoknál a szerzőknél oly gyakran, úgy itt is az volt a benyomásom, hogy bár nagyszerű az alapötlet, ráadásul fontos témák vetődnek fel, sajnos a kivitelezés elnagyolt és sablonos. Mintha annyi mindent, annyi drámai fordulatot akarnának beleszuszakolni a rendelkezésükre álló pár száz oldalba, hogy képtelenek valódi alapossággal kidolgozni azokat, s igazán átütő érzelmi mélységet adni nekik. A hatalmas szerelem, a megbocsátás, a gyógyulás, az örök boldogság mintha mind túl hirtelen érkezne. Gabriel és Madison könyvében is folyton történik valami, és a drámai események sodrása mellett mindössze személyiségük felszínének kapirgálására futja.
Ám míg a főhős felépülése vagy épp a hősnő védekező mechanizmusának feloldása szinte varázsütés szerűen hirtelennek hatott számomra, azért akadtak értékes pillanatok a regényben, amelyek említést és elismerést érdemelnek. Engem egy pánikroham roppant szemléletes leírása érintett meg a leginkább, ahol az írónő néhány mondattal képes volt elérni, hogy igazán átérezzem a fojtogató tehetetlenséget. S hogy a kontraszt is meglegyen, szeretném megemlíteni, mennyire cukinak találtam, hogy Maddy az első szerelmes éjszakát követően milyen túláradóan, hangosan éneklős, táncra perdülős módon boldog volt.
Azt hiszem, nekem sokkal jobban tetszett volna a Ha elhagysz, ha a tragédiák számát megfelezve Miss Cole inkább a szereplők érzelmeinek alakulására és lelki fejlődésük kifejtésére szánta volna több oldalt. Így azonban nálam ez mindössze egy egynek elment jelenkori románc.
Kedvenc idézet:
„… a halál az élet része, és a félelem nem tarthat vissza minket az élettől.”
Könyvinfók:
| Műfaj: jelenkori románc Sorozat: Megtört lelkek 2. Önállóan olvasható? igen Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú Ki? Gabriel Joseph Vincent & Madison Hill Hol? Angel Bay, Chicago, Denver, Kabul Mikor? tavasz-nyár Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog |
