Gena Showalter - The Darkest Whisper - Éjsötét hangok
Elméletileg ez előtt a regény előtt kellett volna olvasnom a The Darkest Prison című novellát, de mivel Az Alvilág Urai sorozat fő szálát nem viszi igazán előre, felcseréltem a sorrendet, és előre vettem Sabin és Gwendolyn történtetét.
Sosem voltam
túl jó a könyvek kritikus értékelésében, de ezt most különösen nehezemre esik beskatulyázni. Ugyan a főhősök egymásra találását gyorsabban is meg lehetett volna oldani, de annyi minden történik amellett a közbeékelődött 'mellékvágányok' jeleneteiben, hogy csak kapkodtam a fejem.
Elmélyültünk a Lordok és Vadászok közti háborúban, de rendesen. Az írónő nem rettent vissza attól sem, hogy akár egy érzelemmentes gyilkosságot vagy kínzást is papírra vessen, ami ott, akkor, benn akasztotta a levegőt az emberben, de voltaképpen szinte még túl kegyesnek is tűnik, figyelembe véve hogy a Remény által vezetett emberi sereg nem retten vissza semmiféle mocskos cselekedettől sem. Újabb és újabb utalások, rejtélyek, ütközetek bőven, így teljesen jelentéktelennek tűnik, hogy ezúttal nem sikerült kézre keríteni egy ereklyét sem. Ó, és említettem már, hogy Gena Showalterben van egy nagy adag a "szenvedtessük kicsit az olvasót" szándékból? Mert miközben Parist egyfolytában sajnáltam, most már ott van Gideon is, akiért egyszerűen a szívem vérzett, és Torin sorsán is egyre többet agyalok. (És hol van még június, pláne július! ... grrr!) Viszont jó pont Genának, hogy folyamatosan mozgatta minden szereplőjét, a már párra találtakat csakúgy, mint az eddig inkább háttérbe szorult harcosokat.
Ami a leginkább tetszett a szerelmi szálban, hogy újabb teremtményeket ismerünk meg, a hárpiákat. (Plusz adalékként pedig bekukkantott egy kis Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után utalás egy kis valkűr fülecskével. :) ) Sabinra nem kisebb feladat hárul, mint hogy meghódítson egyet ezek közül az erőszakos természetű halhatatlanokból. Ráadásul Gwen egy végtelenül félénk lány, egészen addig, még rá nem ijesztenek, vagy fel nem mérgesítik úgy isten igazából, mert akkor aztán kő kövön nem marad... még a Kétség démona is jobbnak látja csendben meghúzni magát. No persze, egy neki rendelt hitvessel az oldalán egy hárpia nem árt a Lordok ügyének, nemde?
A regénybe bele lehet olvasni az eHarlequin oldalán.
Sosem voltam
túl jó a könyvek kritikus értékelésében, de ezt most különösen nehezemre esik beskatulyázni. Ugyan a főhősök egymásra találását gyorsabban is meg lehetett volna oldani, de annyi minden történik amellett a közbeékelődött 'mellékvágányok' jeleneteiben, hogy csak kapkodtam a fejem.Elmélyültünk a Lordok és Vadászok közti háborúban, de rendesen. Az írónő nem rettent vissza attól sem, hogy akár egy érzelemmentes gyilkosságot vagy kínzást is papírra vessen, ami ott, akkor, benn akasztotta a levegőt az emberben, de voltaképpen szinte még túl kegyesnek is tűnik, figyelembe véve hogy a Remény által vezetett emberi sereg nem retten vissza semmiféle mocskos cselekedettől sem. Újabb és újabb utalások, rejtélyek, ütközetek bőven, így teljesen jelentéktelennek tűnik, hogy ezúttal nem sikerült kézre keríteni egy ereklyét sem. Ó, és említettem már, hogy Gena Showalterben van egy nagy adag a "szenvedtessük kicsit az olvasót" szándékból? Mert miközben Parist egyfolytában sajnáltam, most már ott van Gideon is, akiért egyszerűen a szívem vérzett, és Torin sorsán is egyre többet agyalok. (És hol van még június, pláne július! ... grrr!) Viszont jó pont Genának, hogy folyamatosan mozgatta minden szereplőjét, a már párra találtakat csakúgy, mint az eddig inkább háttérbe szorult harcosokat.
Ami a leginkább tetszett a szerelmi szálban, hogy újabb teremtményeket ismerünk meg, a hárpiákat. (Plusz adalékként pedig bekukkantott egy kis Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után utalás egy kis valkűr fülecskével. :) ) Sabinra nem kisebb feladat hárul, mint hogy meghódítson egyet ezek közül az erőszakos természetű halhatatlanokból. Ráadásul Gwen egy végtelenül félénk lány, egészen addig, még rá nem ijesztenek, vagy fel nem mérgesítik úgy isten igazából, mert akkor aztán kő kövön nem marad... még a Kétség démona is jobbnak látja csendben meghúzni magát. No persze, egy neki rendelt hitvessel az oldalán egy hárpia nem árt a Lordok ügyének, nemde?
A regénybe bele lehet olvasni az eHarlequin oldalán.
2010/29.