2016. június 24., péntek

Alexa Riley: The Billionaire and His Castaway

amazon goodreads webpage

Kenton Monroe hiába vágyakozik már régóta Madeline Caldwell után, ő nem könnyen adja be a derekát. Bár a lány szeretné végre maga mögött hagyni túlságosan is védett életét, úgy gondolja, nem feltétlenül Kentonnal kellene szert tennie első szenvedélyes tapasztalataira. Szerinte inkább egy kedves, gyengéd férfira lenne szüksége, mint valakire, akitől folyton majd’ elalél.
Kenton hónapokig várt türelemmel, de Madeline hajthatatlan maradt. Így a férfi kitervelte, hogyan tudná egy elhagyott szigetre csábítani, hogy végre kettesben maradhassanak. Hiszen akkor már muszáj lesz megadnia magát neki, nem igaz?

Amikor két regény között vagyok, és valami rövidke, ám csintalan élvezetre áhítozok, Alexa Riley írásai tökéletes választásnak bizonyulnak. A Promises sorozata különösen kedvemre való, mert ezek a történetek élvezetesen elegyítik a régi típusú romantikát, a sistergő szenvedélyt és egy ici-pici drámát. Szóval elég izgatottan vártam, hogy megkaparintsam a legújabb darabot is.
"I didn’t know something so intense even existed."
Kenton Monroe-t a világ egyik leggazdagabb üzletembereként ismerte mindenki, Madeline Caldwell pedig épp megszerezte egy lányok számára fenntartott főiskolán a bölcsész diplomáját, amikor ők ketten találkoztak New Yorkban egy jótékonysági rendezvényen. Ez három hónappal korábban történt, s bár mindketten azonnal vonzalmat éreztek a másik iránt, a kapcsolatuk igen csak döcögősen alakult. Aztán a lány részt vett egy felmérésen, amely azzal kecsegtette, ha szerencsés, ingyen elutazhat egy trópusi szigetre. Akadt ugyan pár szerfelett különös kérdés, de átsiklott felettük, mert annyira szeretett volna kiszabadulni négy, aggodalmaskodó bátyja felügyelet alól, és átélni egy kis kalandot. Persze fogalma sem volt arról, hogy az egész sziget Kenton tulajdona, és mindent a féfri tervelt ki csupán azért, hogy végre zavartalanul kettesben maradhassanak, s így magába bolondíthassa őt.
"You can fight all you wants sweets, but one way or another, I’ll have you."
Szerintem a The Billionaire and His Castaway könnyed, édes és roppant mód szenvedélyes nyári románc. Nekem tetszett, hogy a főhős olyan nagyon birtokló alfahím, és hogy a hősnő ismét egy gömbölyded kis szűz. Élveztem az incselkedésüket, a tüzes együttléteiket nem különben, az epilógusok pedig valami imádni valóak voltak.

Kedvenc mondat:
"If you can’t smile when you’re about to have sex for the first time, when can you?"
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.


1. Madeline

“Is it always this dead around here?” I ask the bartender, glancing at the empty restaurant as I take another sip of my bubbly strawberry drink. Maybe I should’ve gone to the Italian place instead, but this one is supposed to be the best restaurant at the resort. Looking around at all the empty chairs, it makes me think maybe the website lied.
“Just a slow week,” he says, drawing my eyes back to him. Just like everyone else around here he has an incredible tan, making his bright blue eyes seem even brighter in the dimly lit restaurant.
I guess working on an island would give anyone a tan. I had lain by the pool half the day and just turned red, but luckily it faded fast and I wasn’t burnt. I never tan. I go from pale white to cherry red and then back to pale again.
“I noticed the pool was empty, too,” I tell him. In fact, everything has been kind of dead. I’d only got in this morning, but there doesn’t really seem to be anyone around except for people who work here. Maybe that’s why they’re giving out free trips to anyone who would participate in a free survey that had taken me twenty minutes to fill out. It had the silliest and most ridiculous questions, but I wasn’t going to look a gift horse in the mouth. The resort might be deserted, but it’s beautiful.
“No one to keep you company?” he teases, leaning over the bar and shooting me a crooked smile.
A little pink hits my cheeks when I realize he’s flirting with me.
“Unless you count my book or the poolside server, then no.” I smile back.
I’m not used to being flirted with. I’d gone to an all-girls liberal arts college in New York, graduating only three months ago. Afterwards, my brothers forced me back home. The four of them own a private security firm together, and men aren’t allowed within ten feet of me. Normally it’s not a problem because my brothers look kind of scary unless you know them. All of them have been in some form of service at one time or another. They’re probably losing their shit right now after finding out I’m not tucked away at home. I can’t help but giggle internally as I think about how I gave them the slip. Finally a point for the little sister.
“Well I’m off tomorrow so if you”
“She’s busy,” I hear an all-too-familiar voice say from behind me, making my heart skip a beat. Turning my head slowly, I see the man who stars in my dreams every night. He’s been there for the last three months, since I first met his arrogant handsome self at a fundraiser. It was a charity event one of my brothers had taken me to. They had an extra ticket since their firm was covering the security.
The event’s honorary guest was none other than Kenton Monroe, one of the richest men in New York. No, scratch that, one of the richest men in the world. I’d only known that because of my brothers. I don’t pay much attention to people of wealth or the society pages in New York. It isn’t my scene, but in all fairness, I don’t really have a scene. And now that I’ve graduated, I feel even more adrift.
It didn’t take much to realize how powerful he was.
Everyone in the room seemed to notice him. Then his eyes had trained on me with a look of distaste and his jaw had hardened. His eyes narrowed exactly like the look he’s giving me right now. Only this time, his eyes are on the bartender.
“Mr. Monroe. I’m sorry, sir, I didn’t know she was one of yours.”
One of his? How many does the man have? Probably a lot with how many women fell all over him the night of the fundraiser. Those women looked nothing like me. They actually looked like they belonged there and hadn’t pulled a discount dress out of the back of their closet. Worse, they didn’t get the look that I’d gotten.
“I’m not his,” I finally protest, catching my bearings. I’m so far from his. I would never be his, no matter what my body wants, regardless of that fact that my brain keeps pulling him to the surface every time I close my eyes.
“Keep telling yourself that, sweets,” Kenton says smoothly as he finally pulls his dark blue eyes to mine. I freeze as he leans in and kisses my bare shoulder. I move away slightly, pretending I don’t like it, even though my body wants to lean into the soft touch.
“Stop calling me that,” I grit out as he slides onto the bar stool next to mine, casually throwing one of his arms along the back of my seat. His other arm rests on the bar in front of me. It’s as if he’s trying to cage me in. If anyone walked into this area of the restaurant, I don’t think they’d even be able to see me. His size and his position block me from view.
“I’ll eat whatever she’s having, and I’ll take my normal drink,” he tells the bartender, ignoring what I just said.
I hate that stupid name. It makes me feel young, and that’s not why I came here. I came to have a little adventure and to maybe finally lose my virginity. I don’t want to be sweet. I want to be sexy. Maybe even sinful. Or any other “S” word that makes me feel more like a woman. Not just the Caldwell brothers’ sweet little sister.
“What are you doing here? Did my brothers send you? What did they say?” I fire off the questions in agitation. They can’t make me leave. “I can’t believe them. I’m 22-years old, for God’s sake. Oh, just wait until I get back. I’m getting my own place. See how much they like that,” I huff out.
A slow smile starts to spread across Kenton’s face, making him look even more stupidly handsome. A man should not get to look that good, and look good he does. From his short black hair, dark blue eyes, and his large, muscular frame, he looks like Adonis come to life. Isn’t he supposed to be, like, sitting behind a desk, not lifting weights or whatever men do to look like that? Oh God, I bet he doesn’t even have to try. He’s just built like that.
“I actually own the place,” he says with a little laugh, as if he finds my little tantrum funny.
I roll my eyes at that. Or course he owns the place. I would be surprised, but he’s so rich, it’s easy to believe he owns just about everything he touches. He leans in a little more, and I try to pretend I don’t notice his closeness. I pick up my drink and take a few big gulps. The bubbles burn the back of my throat.
“Of course you do.” I try to look anywhere but at him as I put my glass back down on the bar with a hard click.
“I knew that wouldn’t impress you. Not even in the least.” His words are lazy, and I can tell he’s saying them with a smile, but I keep my eyes on the bartender as he makes his way back over with Kenton’s drink. He sets it down and tells us our food will be out shortly.
“Stop looking at him,” he growls next to my ear, making me jump. I finally pull my eyes to his, and I can’t read his expression.
“Do they know?” I ask, wanting to know if my brothers sent him here to check on me because he’s close to them. I wonder if they want to make sure, once again, that a man isn’t within ten feet of me. But Kenton is. He’s so close I can feel the heat of his body. Smell the sun on his skin.
“I’m sure it’s only a matter of time, but no, I didn’t tell them, if that’s what you’re are asking.”
I relax a little at that. I’d left them a note telling them I was going away for a few days and not to worry. But nothing I could’ve done would make them not worry. I’m their little sister by a good ten years, a whoops my parents had late in life.
Their overprotectiveness was cute when I was younger, but it took on a whole new form when our parents died. I was fifteen and had been left in their care. It would be a lie if I said I didn’t sometimes like it. It’s sweet, and I know they’re only trying to protect me, but it has been starting to wear me down since I left school.
“Is there something you need? Or can I eat in peace?” I cock my head towards him.
I still can’t get a feel for him. The first few times I’d met him, he made me feel out of place, like he didn’t want me around. Then he’d started trying to talk to me. I just gave him the same icy coldness he’d given me, and I actually think that might have blown up in my face. Now he acts like he wants a piece of me. Boys want what they can’t have, and the saying rang loud in my head. It’s ringing now, and for some reason, I want to hold on to it, because Kenton is cocky. He looked at me like I didn’t belong, but I wouldn’t give him the time of day, and now he’s interested. This feels like a small piece of revenge, and I’m probably enjoying it a little too much.
“Can’t I enjoy the company of a beautiful woman?” He gives me that half smirk again.
“I’m sure there are plenty of beautiful women to keep you company, Mr. Monroe, but I’m not among them.” I run my eyes over him. “And you’re not my type,” I lie, and I feel his body stiffen around me.
I don’t even know what my type is, regardless of what my late-night dreams tell me.
The bartender comes back, placing our plates in front of us. “Can I get a to-go box, please?” I ask him. He nods and heads towards the back once again. I’m not up for a verbal sparring match with a man like Kenton.
“Don’t go.” His tone is different now. It’s soft and sweet and almost sounds like a plea.
I push my stool back and stand, and he makes no move to get up himself. His arm is still on the bar in front of me, but the other’s fallen off the back of my chair.
“I don’t know what’s going on here. One minute you’re kind of a jerk and dismiss me, then the next you're doing this weird flirt-with-me thing,” I say, shaking my head. At least, I think it’s flirting. My experience with men is almost zero, after all. “Either way, it doesn’t matter. It’s not happening. This,” I motion between us, “would never work. I mean, think about the first night we met. You could barely stand the sight of me.”
“That’s not true. I”
I hold my hand up, cutting him off.
“Let me just be frank so we can stop this. My brothers work for you, and we keep running into each other. I don’t want it to be weird, and I don’t want them to lose your business, but you and I can’t happen. You’d break my heart.” I grip the edge of the bar, my nails digging into the wood. “When I fall in love, it’s going to be with a sweet man who doesn't scare the bejesus out of me.”
I stress love instead of sex, because for some reason I don't want him to know I’m a virgin. I want to lose my virginity to someone who isn’t going to break my heart in the process. Thankfully, the bartender comes back at the end of my little speech and starts packing up my food. Kenton just stares at me while I just watch the bartender box up the food and grab the bag.
“I got it,” Kenton says, grabbing the check from the bar top.
“Thank you.” I give him a tight smile, like a part of me isn’t aching from shutting down what could’ve been. That I hadn’t thought for a minute that maybe, just maybe, I could spend a few sexy nights with this man in paradise. But the aftermath would be too painful. I’m just like he said, sweet. I have no idea how to begin to be sexy.
I’d have to see him again in New York. And what would it be like if, after all that, I’d have to see him with another woman? Heck, I’d been jealous that night at the charity event and we’d said maybe two words to each other.
“It’s always a pleasure,” he says, standing and moving his own chair out a little so I can easily get by.
“Goodnight, Mr. Monroe.”

2016. június 12., vasárnap

Sarina Bowen: Bittersweet

Amikor Griffin Shipley Vermont elhagyott országútján megáll, hogy segítsen egy árokban ragadt autósnak, a legkevésbé arra számít, hogy egykori futó kalandjával hozza ismét össze a sors.
Öt évvel korábban néhány gondtalan, szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt, ám azóta minden megváltozott. A huszonhét éves férfi most már a családi farmot vezeti, s egymaga gondoskodik édesanyjáról, nagyapjáról, és három fiatalabb testvéréről. Nincs neki ideje olyan nőket pesztrálni, akik féláron akarják felvásárolni a terményeit.
Vermont sosem szerepelt Audrey Kedder tervei között. S ami azt illeti, Griff sem. De kétségbe esve szeretne bizonyítani az őt alkalmazó étterem-lánc vezetőségénél. És nem hagyja, hogy holmi álszent, lumberszexuális farmer az útjába álljon.
Ellenfelek, ráadásul teljesen más elképzelésük van az életről... csakhogy a köztük fellobbanó vonzalom tüzesebb, mint Audrey titkos chiliszósza.
"She and I were a dangerous combination. We needed cautionary signs like the ones hanging in the tractor shed over the cans of diesel fual. Warning: Combustible."
Szent almáspite, ez a könyv szuper volt! El sem tudom mondani, mennyire élveztem minden sorát, szóval előre is bocsi a fangirlködésért, de most csak ennyi telik tőlem.
A Bittersweet felidézte bennem, miért is lettem annyi évvel ezelőtt a jelenkori románc műfajának rajongója. Az íncsiklandó borító mögött ugyanis pontosan azok a dolgok vártak rám, amiket imádok: vagány hősnő, morgós alfa hím főhős, nagyszerű mellékszereplők, cukiság és szexi pillanatok, jó adag humor, no meg némi különcség. Sőt, mindez egy kiválóan megírt, jó ütemű és gördülékeny történetbe bugyolálva érkezett, amit ráadásul váltott nézőpontból ismerhettünk meg.
Nekem örömömre szolgált a második esélyt hozó alaphelyzet, valamint a vidéki környezet. Az alma ültetvény élénk leírásait festőinek, a biogazdálkodás bemutatását pedig roppant érdekesnek találtam. S készséggel beismerem, hogy mialatt a préselésről, vegyítésről, kóstolásról olvastam, bizony kedvet kaptam egy jól behűtött cidert elkortyolgatni.
Nagyra értékeltem, hogy összetett személyiségű, jól kidolgozott karaktereket ismerhettünk meg. Griff hatalmas termetű, dögös és szakálas (*elragadtatott sóhaj*) pasi, aki szenvedéllyel műveli a családi farmot, s hozzá elképesztően családcentrikus. Audrey intelligens, csábos szőkeség, aki nem csupán szellemes, de boszorkányosan ügyes a konyhában is. Néhány oldal elég volt, hogy megkedveljem mindkettejüket. Nem egyszer megmosolyogtatott, ahogyan cukkolták egymást. A kettejük közti szexuális kémia pedig kirobbanó volt; az a szabadtéri zuhanyzós jelenet például o-la-la... S mindezek tetejébe szerintem csodásan kiegészítették egymást. Szóval lehetetlenség volt nem vadul drukkolni értük.
Ezért aztán csak ajánlani tudom ezt a könnyed, szórakoztató könyvet. Fincsi és ellenállhatatlan. S habár tökéletesen megállja a helyét önálló kötetként, én azért türelmetlenül várom a következő True North regényt. A Steadfast ugyanis Jude történetét meséli majd el, és van egy olyan gyanúm, hogy érzelmes sztorira számíthatunk. Milyen jó, hogy hamarosan, már idén júliusban, megjelenik.

Top 5 kedvenc idézet:

"My libido was like a Golden Retriever puppy, ready to jump all over him and lick his face."
"Crap. I was a terrible businesswoman. Mentally undressing your vendor was definitely a no-no."
"Omigod. You did have your sense of humor surgically removed, didn't you? Did it leave a scar?"
"I was as good at resisting Griff Shipley as Homer Simpson was at resisting a donut."
"The man made a lot of mistake, but they didn't make him a failure."

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

2016. június 9., csütörtök

Alexa Riley - Untouched

Amikor Alexander új magánreptere számára megvásárol egy földdarabot, eszébe nem jut, hogy az ott álló ódon épületben még lakik valaki. Ám miután megpillantja Liliana-t, úgy dönt, őt is meg kell szereznie.
A tizennyolc esztendős Liliana egész életét a világ elől elzártad töltötte. Miután nagymamája meghalt, egyedül maradt, s mindössze a könyvei voltak a társasága. Amikor Alexander besétál az otthonába, a lány azonnal tudja, hogy ő lesz a megmentője.
A férfi rögtön magáénak követeli. De vajon a lány kész megadni magát?

amazon goodreads webpage

Alexa Riley kitűnő választás, ha az ember valami íncsiklandóan pajzán és pörgős olvasmányra vágyik. Bevallom, én kimondottan e két jellemvonás miatt habarodtam bele az írópáros történeteibe. S bár a legtöbb, védjegyüknek számító ’hozzávaló’ – mint például a birtoklóan viselkedő alfa hímek vagy a kacérkodás – az ínyemre van, voltaképp jobban kedvelem a visszafogottabb regényeiket, ahol valamiféle cselekmény kibontakozásának is jut tér. Mert való igaz, hogy időről időre jól esik némi csintalanság, de a varázsütésre lángra lobbanó, minden mást elhomályosító szenvedély önmagában nekem kevés a boldogságomhoz.
"I’ve left all sanity at the front door."
S talán ezért nem lett nálam kedvenc az Untouched. Persze nem bántam meg, hogy kézbe vettem, elvégre az alapötlet, miszerint a szexi milliomos megmenti az ártatlan, modern kori Aranyhajat, nálam jó visszhangra talált, az epilógus pedig valami csuda cukira sikerült. Ráadásul azt el kell ismernem, hogy fenemód olvastatta magát ez a kis szösszenet. Ám kár lenne tagadni, hogy a sztori teljességgel valószerűtlen, s voltaképp nem más, mint tüzes légyottok laza sorozata.
Szóval ezt a kötetet leginkább azoknak ajánlanám, akik valami rögtön belecsapunk a közepébe stílusú, rövidke, smutos tobzódásra áhítoznak.

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.


Chapter 1 *Alexander*

“I just want it torn down,” I tell Matt, the agent I bought the estate from, as I exit the car. I toss my suit jacket into the back seat, then roll up my sleeves. The house - if you can even call it that - looks like a fucking castle. It sits twenty miles outside of Chicago, and it’s the perfect spot for my planned private landing strip for the Boeing 747 I bought last month. I like privacy and this will give me that. The fewer people I have to deal with, the happier I am. I like to go to work and back home, but sometimes travel is unavoidable.
There’s enough space here to build the landing strip and keep the house, but there’s no need for it. I’d just have to hire people for its upkeep and I’d never use it. Might as well rip the thing down. Not like I have a need for a place like this. It’s breathtaking with an old-school feel, but my condo in the city is all I need. I live alone and I’ve never met a woman who tempted me to change that.
I’m doomed to be alone and I’ve settled into that. Work is my life. The thoughts of ever having a family of my own are long forgotten, though my mother still thinks there’s hope. I can’t even count how many times she’s told me the story of when my father found her working in some small coffee shop and practically picked her up and carried her out and he’d never let her go. Which is true. He has her tucked away on a nice little island right now, enjoying retirement.
“I thought maybe you should look inside first. You bought the whole estate as is, and I’m guessing there are still a lot of personal items inside. Maybe even art.”
I glance around the property. I hadn’t even looked at a single picture before I bought it. Just found out the land size and purchased it unseen. But looking around now, I can tell the place has a history to it. A stone wall surrounds the home, which is located in the center of the property. It looks like a fortress. It’s beautiful, but more than one man would ever need.
I run my eyes along the front, counting the windows and sizing up just how big it might be on the inside. Then I catch something out of the corner of my eye. Movement.
“It’s empty?” I ask, looking back over at Matt.
“Yes. There had been some staff still servicing the property, but they were informed that yesterday was their last day,” Matt says.
“I saw it, sir,” Black, my head of security, says, coming to stand next to me.
“Let’s go find our trespasser then.”
We head for the front door, my interest now piqued. Might as well take a look around if I’m going inside. I’ve already come all this way, and I cleared my morning schedule for this little trip.
“Sir, maybe I should...
I cut Black off by just holding up my hand as I continue walking towards the front door. He might be my head of security, but I still do what I want, even when he advises otherwise.
“Keys,” I snap, turning a little for Matt to throw them to me. I catch them and slide the key into the lock and the door pops open with a loud creak.
Then all the air leaves my lungs at the sight before me.
Standing at the top of the stairs is a young woman. The sunlight streaming in through the open door hits, and it creates a halo of light around her. Her hair is dark as chocolate and such a contrast to her creamy white skin. And even from this distance, I can see she has the brightest blue eyes I’ve ever seen. Her full, lush lips part just a little as she stares at me. My eyes travel down her body to the white nightgown that looks transparent in the light, showing off all her curves.
I feel myself harden at just the sight.
“Shit,” I hear Black say from behind me in awe.
It makes blood rush to my ears and jealousy course through my body like I’ve never felt before. It wraps around my heart, making me clench my fists.
The word pounds though my head. I’ve bought the estate and everything in it. As of yesterday it’s all mine. That makes her mine, too. I can’t stop the irrational barbaric thought from forming.
“Out!” I shout to the room, making Matt jump and Black pull his eyes from the girl and take a step back. “Out.” I growl it this time, and both turn and step out of the door. I slam it shut and click the lock back in place.
I can’t bring myself to turn around. She looked like a fucking angel. Maybe she isn’t real. She looked too perfect to be real. The thought makes the air leave my lungs again. Slowly, I turn, and this time she’s closer than before, having come down the stairs. Her head is cocked to the side like she’s studying me.
I find myself taking the ten steps to get closer to her, stopping at the bottom of the stairs. It brings us eye level with each other. She just stares at me. Her eyes seem so big and bright now, her long black lashes giving her a doe-eyed look.
Her hand comes up, reaching out and touching my face. She runs it along the stubble on my jaw, and her mouth parts a little as her tongue comes out, wetting her bottom lip. It takes everything in me not to groan at the simple action. I want to taste her plump bottom lip for myself, then push my tongue into her mouth.
“You came,” she says, her voice filled with wonder. The sound is soft and sweet.
“I came?” I ask, not understanding what she means. She just nods her head, her dark curls bouncing with the movement. I can’t stop myself from reaching out and grabbing one. She doesn’t flinch like a lot of people do around me. I’m a big guy and my size can be intimidating. The scar running from the top of my left eyebrow down to my jaw doesn’t help, but she doesn’t seem scared at all. No, she’s looking at me like I’m looking at her. I’m no angel, far from it. But I like her eyes on me.
“Like in my books. You look just like I thought,” she says. Then she throws herself at me. She wraps her arms around my neck, taking me by surprise.

2016. június 8., szerda

Kresley Cole: Lothaire - Vámpírbosszú

webshop moly goodreads

ISBN: 9789632931630
480 oldal, kartonált
Kresley Cole, a New York Times első számú sikerkönyv-szerzője ezzel az izgalmas történettel folyatja sziporkázó Halhatatlanok alkonyat után-sorozatát, amelyben a Szövetség titkait leplezi le…
A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…
Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.
Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?
„Mindig megölhetjük őket, de soha nem hozhatjuk vissza.”
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: Imádom ezt a két hülyét! :D (de legalább számolni se tudok)
„A valkűrök egy valamit utáltak jobban a vámpíroknál úgy általában, és az maga Lothaire volt.”
Angelika: Az egyik legjobb
„A sértések csak akkor fájnak, ha olyasvalaki mondja őket, akit tisztelek.”
Mit szólsz a hazai kiadáshoz?
Nusejka: Ugyan engem kicsit kiráz a hideg a vámpíros vonal erőltetésétől a sorozat címeiben, de ebbe nagyon nem lehet belekötni, mert ez kivételesen tényleg vámpírról szól. Más kérdés, hogy miért nem maradhatott Lothaire neve a cím… A borító szerintem egyszerűen a júj kategória. A fordítás viszont elég korrekt. Az egyetlen, ami itt-ott zavaró, hogy néhány név, jelző vagy hely másképp lett fordítva, mint korábban – de ez mondjuk igaz a korábbi részekre is. Egyébként tényleg jó lett; a poénok viccesre sikerültek magyarul is, és nem fuldoklunk az ordas pornós megfogalmazásokban sem. Öhm, kivéve ezt a Lőcs dolgot… nem mindegy, hogy valakit egy oroszlánhoz (Leo), vagy egy pöcshöz hasonlítunk.
„- Először is nem vagyok narcisztikus személyiség. – Amikor a lány vitára nyitotta a száját, Lothaire így szólt: – Ismerem Theszpiai Narkisszoszt – bár vannak közös vonásaink, én voltam előbb, szóval ő az, aki lotharisztikus, nem pedig fordítva.”
Angelika: A címválasztás ellen nincs különösebb ellenvetésem, mert voltaképp a Vámpírbosszú eléggé passzol a tartalomhoz. A borítónál őszintén értékelem, hogy a kiadó meghallva a rajongók szavát kész volt újabb és újabb tervezetet készíteni, s az utolsónál láthatólag még az eredeti amerikai kiadás leutánzására is tett erőfeszítést. Sajnos azonban engem ez még így sem csábít. Persze el kell ismerem, hogy van annak egy indurka-pindurka esélye, hogy az én képzeletemben mindörökre a szőkített Paul Marron marad Lothaire, azaz nélküle nehéz, sőt, nagyjából lehetetlen volt a kedvemre tenni. Jó hír viszont, hogy a fordítás szöveghű és élvezetes. Ha nem lett volna a Nusi által már említett borzalmas nagy melléfogás, még a tökéletes jelzőtől sem riadnék vissza.
„Óvatosan, kicsikém. Ha velem játszol, lehet, hogy nem fog tetszeni, ha én is beszállok a játékba.”
Mi a véleményed a történetről, és milyennek találtad a sorozat többi részéhez képest?
Nusejka: Én anno ezt a részt nagyon vártam, annyira, hogy még a puhaborítós kiadást sem bírtam kivárni és ahhoz képest egy kis csalódást okozott. Korábbi részekből az jött le, hogy Lothaire az ultimate badass, az Ősellenség (brrr…), aki úgy manipulálja a Szövetség tagjainak az életét, mintha csak bábuk lennének egy hatalmas sakktáblán.
Ehhez képest, amikor jobban megismerjük az igazi Lothaire-t, egy háromnegyedrészt őrült idiótát kapunk, akit ráadásul még alaposan rá is szednek. Első olvasásra ez bántott legjobban, hogy mennyire iszonyatosan hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne vegye észre, hogy az orránál fogva vezetik.
Szerencsére Ellie bőven kárpótolt a csalódásért. Belevaló, bátor és vicces csajszi, aki törékeny ember létére simán kétvállra fekteti az ezeréves vámpírt. Ez az, ami miatt szívesen olvasom újra és újra ezt a részt, mert Ellie személyisége és a kettejük harca elviszi a hátán az egész kötetet.
„Én nem vagyok szakértő a nők terén – a többiek ettől a szemüket forgatták –, de úgy vélem, egy megkísérelt lefejezés azt jelzi, hogy a másik félnek némi privát térre van szüksége.”
Angelika: Egyik kedvenc sorozatom szívemnek becses kötete ez, és még így, négy évvel az első olvasás után (kb. negyedszerre vagy ötödszörre) is kitűnően szórakoztam rajta, élveztem a szellemes párbeszédeket és izgultam, mint, aki nem tudja, mi fog következni. A véleményem így nem változott, csak még jobban eltolódott a rajongólányos stílus felé, ezért inkább egyszerűen idelinkelem azt, amit anno írtam Lothaire és Ellie könyvéről: katt ide!
„Ha Nix a jóslás királynője, akkor Lothaire az intuíció királya. Fehér királynő a fekete király ellen.”
Volt-e kedvenc jeleneted vagy mondatod?
Nusejka: Ó igen, mindegyik, ahol Ellie Lothaire-t alázza, meg ahol Lothaire próbálja kikalkulálni Ellie reakcióját, és minden egyes alkalommal pofára esik :D Ja igen, és Ellie válasz ajándéka! XD
„Nix a mellkasához kapott és felsóhajtott. – Neked adta a szívét. Milyen romantikus! Annyival jobb, mint egy cukorkaszív! Az mindig beleragad a szemfogakba.”
Angelika: Mivel kissé zavaróan hosszú lenne a bejegyzés, ha minden kedvencemet ideidézném – úgy kb a regény felét -, ezért vettem a bátorságot, és néhány gyöngyszemmel meghintettem itt-ott a posztunkat. ;)
„Az örök élet egyedül nem más, mint végtelen büntetés.”
Jól ismered a sorozatot, volt szerencséd olvasni az eztán következő részeket is. Mit tanácsolnál azoknak, akik most vetik bele magukat, illetve mivel csábítanád azokat, akik nem biztosak a folytatásban?
Nusejka: Nekem ez a rész az egyik kis kedvencem. A nagy kedvencek az előző három kötetből kerülnek ki, szerintem zseniális, ahogy minden szál összefutott a szigeten. Ahhoz képest itt egy kicsit visszavettünk a lendületből, de a humor és a páros miatt ez határozottan a jobb kötetek közé tartozik. Szerintem önmagában is olvasható, de azért azt javasolnám azoknak, akik ezzel a résszel kezdenek, hogy ha bejön, akkor érdemes a korábbi részeket sorra venni, úgy kerek a sztori.
Én biztos vagyok a folytatásban, mert rengeteg figura van még, akinek a sztorijára kíváncsi vagyok, például Nixre, vagy ott van a rég elveszett Furie, és Lanthe sztorija is égetőnek tűnik a szigeten történtek után.
„- Hogy merészelsz otthagyni, hogy megrohadjak a börtönben, te mocsok! A lépeddel fogok játszadozni, mielőtt ez az éjszaka véget ér!
- Saroya! – nyögte Lothaire, és alig tudta féken tartani dühét. Levegő beszív, kifúj. – Ó, virágom! Te is hiányoztál nekem!”
Angelika: Szerintem aki jól felépített, számos fajt felvonultató, szenvedélyes paranormális románcokat szeretne olvasni, annak az egyik legjobb választás Kresley Cole Halhatatlanok sorozata. Szívesen mondanám, hogy bárhol fejest lehet ugrani a szériába, lévén egy pár egy kötet, de attól tartok, akkor az élmény egy jókora része – az átívelő és több kötet után összefutó szálak izgalma – kimaradna, amiért kár lenne. Szóval, aki még nem ismeri, az ne halogassa soká, vesse bele magát a kalandba.
Aki pedig nyomon követi a Szövetség eseményeit, azokhoz csak egy kérdésem lenne: Ti hogy bírjátok a várakozást? De most komolyan, nem idegőrlő, hogy idén például nincs folytatás angolul? Igaz, 2017-ben elvileg érkezik a Wicked Abbys (remélem, Furie és Kristoff története) és egy második Dacian kötet, node hol marad Nix sztorija? Magyarul viszont addig vár még ránk Trehan, Uilleam, Thronos & Lanthe, Rune & Jo.
A kérdés azon része pedig, hogy van, aki esetleg nem biztos abban, hogy akarja-e a folytatást, számomra csak egy elítélő szemöldök felvonásra érdemes…
„– Hadd tisztázzam tehát – mondta Mama, és csodálattal bámulta Lothaire arcát. Még így, megégve, gézbe burkolva is istenekhez fogható külseje volt. – A legszebb férfi változtatott át, akit valaha láttál, így soha nem leszel beteg, soha nem halsz meg, majd elhalmozott ékszerekkel és ruhákkal, miközben körbeutaztatott a nagyvilágon?
– Amikor így mondod, érthetetlennek tűnik, hogy elutasítottam és véletlenül majdnem lefejeztem.”
Nusejka értékelése:
Angi értékelése:

06.02. - Insane Life
06.05. - Függővég
06.06. - Kristina blogja
06.08. - Angelika blogja
06.10. - Deszy könyvajánlója


Minden állomáson egy, a Halhatatlanok éjfél után sorozatban szereplő fajhoz, eseményhez, vagy szereplőhöz köthető feladványt találtok, nektek pedig az a feladatotok, hogy a helyes elnevezésüket megírjátok nekünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Ő egy düh démon. Rydstrom fiatalabb testvére. Holly Ashwin párja. Brianna és Alyson apja.
a Rafflecopter giveaway

2016. június 6., hétfő

R.S. Grey: Scoring Wilder – Testcsel

Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.
Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

R.S. Grey nevével újra és újra szembe találtam magam az általam követett bloggerek könyvajánlásai között, így aztán tavasszal lelkesen ugrottam a kínálkozó alkalomra, hogy a Settling the Score című kötetet még megjelenés előtt olvashassam. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy olyan szereplőket is meg fogok ismerni, akik történetét már korábban elmesélte az írónő. Az edző Liam, és a focicsapat egyik húzóembere, Kinsley, abban a regényben - a riói olimpia idején - már boldog párt alkotnak, s bár csupán támogató karakterekként vannak jelen, olyan kis szimpatikusak, hogy felkeltették a kíváncsiságomat. Mindenképp tudni szerettem volna, hogyan találtak ők ketten egymásra. Így aztán nagy örömmel vettem kézbe a Scoring Wilder magyar fordítását, amely a focis zsargonból ismerős Testcsel elnevezéssel lát napvilágot az idei Könyvhétre.
„A mellébeszélésnek és a játéknak vége. Akarom őt, és semmi sem állíthat meg.”
Az írónő fiatalos, fesztelen és habókos humorú stílusa ismét levett a lábamról, s nekem nagyon bejön, hogy a szuperhősök, Éhezők viadala, Trónok harca és Harry Potter utalások kész tárháza ez a nő. A történet focis, édes, szexis és néhol nagyon vicces volt, ráadásul elképesztően olvastatta magát. Mivel a tiltott románc nagy gyengém, így már az alapsztori megvett magának. Amit pedig őszintén imádtam, hogy annak ellenére, hogy a vonzalom enyhén szólva sem a legkényelmesebb szituációban lángolt fel a főszereplők között, nem volt fölös picsogás vagy kínlódás. Tisztában voltak a lehetséges következményekkel, ugyanakkor tudták, hogy egymást akarják. Ezért hatalmas piros pont jár. Talán lesz, aki szerint lassan indulnak be igazán a dolgok, de nekem tetszett, hogy bár szinte tapintható volt az izzás és jól működött közöttük a kémia – azok a titkos találkák és üzik! –, mégsem ugrottak rögtön az ágyba. (Persze nem kell aggódni, később akadtak igen csak szenvedélyes pillanatok is.) Plusz engem lekötött a flörtölésük és civakodásuk, no meg Kinsley fergeteges belső monológjai és a legjobb barátnőjével, Beccával való ökörködése.
„… az ember nem mondhat le a számára fontos dolgokról! A szerelem nem így működik…”
Jogos a kérdés, hogy ha ennyire el voltam ragadtatva, akkor mégis mi tartott vissza attól, hogy agyoncsillagozzam a könyvet. Egyrészt, nem tiltakoztam volna, ha nem csupán egy nézőpontos a narratíva. Bár persze meglehet, hogy mindössze az zavart, hogy így a dögös, tetkós, megtért rosszfiú fejébe nem igazán láthattam bele. Másrészt őszintén el kell ismernem, hogy a sztori mindössze jól ismert fordulatokkal operál. Felettébb ügyesen használja őket, csakhogy így nagy meglepetésekre nem szabad számítani tőle.
„Hitt benne és sikerült.”
Ezektől eltekintve viszont tényleg cuki, könnyed nyári olvasmány, amit dupla epilógussal koronázott meg a szerző, ezzel belopva magát a hozzám hasonlóan happy end mániások szívébe. Szóval olvassátok, akár miközben a srácok a labdarúgó EB-t nézik. ;)

Kedvenc idézet:
„… jobban szeretlek, mint a hagyományos M&M’s-et, de fel kell kötnöd a gatyád, ha le akarod győzni a mogyoróvajasat.”

Zene a könyvben:


R.S. Grey

Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789633996126
408 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Kinsley nézőpontú

Ki? Kinsley Grace Bryant (19) & Liam Wilder (25)
Hol? Los Angeles
Mikor? nyár
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

#Kulcsszavak: barátság, hírnév, sport, tiltott kapcsolat

06.04. - Deszy könyvajánlója
06.06. - Angelika blogja
06.08. - Insane Life
06.10. - Kristina blogja
06.12. - CBooks
06.14. - Sorok között
06.16. - Dreamworld


Mostani nyereményjátékunkban minden állomáson egy sztárfocista képét és egy nemzeti lobogót találtok. A Ti feladatotok, hogy ezeket összepárosítsátok annak megfelelően, hogy a sportolók melyik nemzet válogatottját erősítik. Segítségképpen minden labdarúgó képét megszámoztuk, és valamennyi zászlót betűjelzéssel láttuk el. Tehát a válaszokat ilyen formában várjuk tőletek: 1-D, 2-F stb.
Az animált bannerért katt ide.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

2016. június 1., szerda

Jennifer E. Smith: Happy Again - Ilyen a boldogság

Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a több hónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Az erősen megválogatott ifjúsági olvasmányaim között Jennifer E. Smithnek régóta biztos helye van. Nagyon tetszik a lágy, letisztult stílusa, hangulatosnak és különlegesnek tartom az életszerű, aranyos történeteit. S emiatt még azt is hajlandó vagyok megbocsátani neki, hogy a regényei soha nem klasszikus értelemben vett happy enddel zárulnak. Helyette egyszerűen csak búcsút intünk a véletlen által rövid időre egymás mellé sodort szereplőknek, miközben voltaképp megválaszolatlan marad, mit hoz majd számukra a jövő.
„Igazi volt ... Ugye? (...) Ami kettőnkkel történt ... Tavaly nyáron.”
Ugyancsak így esett ez a Milyen is a boldogság utolsó lapjain. Annak a könyvnek a végén, amit én csak úgy szoktam jellemezni: A szerelem hálójáb@an és a Sztárom a párom egybegyúrva, ya köntösbe öltöztetve. Akkor, a henley-i közös napok után Ellie O’Neill és Graham Larkin útjai ismét elváltak, egy ígérettel, hogy tartják majd a kapcsolatot. S most, ebben a kiegészítő novellában alkalmunk nyílik megtudni, sikerrel jártak-e.
„- ... ez az egész valószínűleg kezdettől kudarcra volt ítélve, nem? (...)
- Elismerem, úgy kicsit könnyebb, hogy a pasim mögöttem ül fizikaórán.”
Tartottam-e a sztoritól? Roppantmód. Elvégre én már kigondoltam egy rózsaszín folytatást nekik, és félő volt, hogy ha Jennifer ismét felkeresi őket, akkor bizony nem ment minden olyan simán, mint ahogyan azt én elképzeltem. Igaznak bizonyultak-e a félelmeim? Nos bizony, akadtak gondok. A filmsztárságot kóstolgató Graham és a kisvárosból főiskolára készülő Ellie hétköznapjai jobban már nem is különbözhetnének, így előbb a leveleik rövidültek, majd ritkultak meg, végül lassan elsodródtak egymástól. Nem fogok hazudni, elszomorító volt ezt olvasni. Boldognak szerettem volna látni őket, azt akartam, hogy egy pár legyenek, akik minden nehézség ellenére kitartanak a másik mellett. Ám az nem lett volna túl valósághű, nem igaz? Szerencsére azonban nem mélabúban dagonyázással telt a novella. Főszereplőink kapnak egy újabb esélyt a sorstól. Habár mindössze néhány órát tölthetnek egymás társaságában, New Yorkban (hurrá!) kószálva, de ez megteremti a lehetőséget, hogy átbeszéljék bimbódzó kapcsolatuk buktatóit, megvitassák félelmeiket és leszámoljanak mindkettejük bizonytalanságaival.
„Azt akarom, hogy újra boldogok legyünk mindketten."
Fölöttébb élveztem a velük töltött rövidbe szabott időt. Az epilógusra pedig tényleg csak azt mondhatom: imádni valóan csodálatos.

Kedvenc részlet:
„- Ennek nincs semmi értelme - mondta Ellie, és kicsit elcsuklott a hangja. - Mármint nekünk, kettőnknek.
- Tudom - válaszolta Graham, aztán a kezéért nyúlt, és megszorította, s ahogy a bőrük egymáshoz ért, a lánynak majdnem elállt a lélegzete. - Legalábbis azt hiszem. De néha úgy érzem...
- Hogy?
- Úgy érzem, mintha csakis ennek lenne értelme.”


Jennifer E. Smith

Kiadó: Maxim
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789632617527
120 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: Milyen is a boldogság?e 1,5.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Ellie O'Neill & Graham Larkin
Hol? Manhattan, New York
Mikor? szeptember
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem

#Kulcsszavak: filmpremier, séta, új esély

06.01. - Angelika blogja
06.03. - Always Love a Wild Book
06.05. - Deszy könyvajánlója
06.07. - Kelly & Lupi olvas
06.09. - CBooks
06.11. - Dreamworld


Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Te vagy a vágyam tárgya, földi létezésem első számú értelme. Nagyon szeretlek.
Boldog születésnapot Hercegnő!”
a Rafflecopter giveaway

back to top