2017. november 29., szerda

Jeaniene Frost: Once Burned - Első ​lobbanás

Miután egy tragikus gyerekkori baleset szétzúzta az álmait, Leila nem gondolta volna, hogy ennél rosszabb is következhet, de tévedett. Rájött ugyanis, hogy hatalma van az elektromosság felett, mi több, egyetlen érintéssel látja az emberek fejében lakó legsötétebb gondolatokat. Az élete magányra ítéltetett… Legalábbis így hitte, amíg az éjszaka teremtményei el nem rabolták, és arra nem kényszerítették, hogy telepatikus segítséget kérjen a világ leghírhedtebb vámpírjától.
Vlad Tepesh inspirálta minden idők legismertebb vámpírlegendáját – de semmi esetre sem szabad Drakulának hívni! Vlad képes irányítani a tüzet, ez teszi a legrettegettebb vámpírrá. Azonban ellenségei új fegyvert találtak ellene: egy gyönyörű halandót, akinek legalább olyan félelmetes a hatalma, mint neki.
Amikor Leila és Vlad találkoznak, azonnal fellobban köztük a mindent elemésztő szenvedély. Akad azonban valaki, aki porig akarja égetni őket. Vajon mi mindent kell feláldozniuk, hogy megállítsák az ellenséget?

Most látom csak, mennyit számít, egy regényt épp mikor veszünk kézbe! Persze nem azt állítom, hogy a véleményem egyik végletből a másikba tolódott volna, de árnyalatnyi finomhangolás bizony tapasztalható. El kell ismernem, a pararománc mánia lázában égve a Cat & Bones sorozat után Vlad, a Sötétség hercege, nem nyűgözött le igazán a saját szériájának indító kötetében. Rendben lévőnek találtam, de nem átütőnek. Ám most, némileg kiéhezve egy jó féle szórakoztató vámpíros romantikára, szinte úgy kellett erőszakot tennem magamon, hogy a hétköznapi teendők kedvéért kiadjam az Első lobbanást a kezemből.
„… mintha a bűnt borba oltották volna: sötét, mámorító és ellenállhatatlan.”
Rendben, bár Bones rövid feltűnés már önmagában vigyort fakasztott az arcomra, azért továbbra is igaz, hogy itt kevesebb felkuncogósan humoros pillanatot tartogattak a lapok, mint a fő sorozat esetén. A másik, amit szintén kár lenne tagadni, hogy ugyan érdekes volt az ősellenséges, bosszúállós bonyodalom, a lezárása némileg elkapkodottnak és kiforratlannak érződött. Talán azért e kurta-furcsa megoldás, mert majd később még vérszomjasabban tér vissza a főgonosz? Meglátjuk! Mint ahogyan azt, vajon mind a négy kötetben marad-e a csupán Leila nézőpontú narratíva, avagy egy pindurit beleláthatunk Havasföld véreskezű urának a gondolataiba. Én örülnék neki, mert tetszett az a villanás, amit Leila képességének köszönhetően láthattam.
Mindazonáltal ezek az apróság nem voltak képesek elrontani az élvezetemet. Csak lapoztam és lapoztam, úgy magával ragadt a pergős cselekmény. Mindig történt valami, nem unatkoztam egy percig sem. Az, ahogyan az írónő beleszőtte a valós helyszíneket és Drakula mondákat különösen tetszett, a magyar vonatkozás miatt pedig kijár egy nagy pacsi.
Természetesen az akció mellett fontos szerep jutott a romantikus szálnak, ámbár attól nem kell félni, hogy rózsaszín nyáltengerbe fulladna a kötet. Ahogyan a hősnő maga, úgy a kapcsolat szintén csupán bontogatja a szirmait. S tekintve, hogy további három teljes regény választ még el minket a happy endtől, ráadásul ez a rész roppant rövid, mindössze pár hetes időszakot ölelt fel, szerintem abszolút rendben van, hogy nem került sor nagy szerelmi vallomásokra. Szerencsére a perzselő érzékiségből kaptunk már most ízelítőt. Hogy úgy mondjam, nem utasítja maga mögé ama ominózus 32. fejezetet, de az itteni 23. felvonás is elég intenzívre sikerült.
Egyszóval izgatottan várom a folytatásokat. Kíváncsi vagyok, mire alakul Leila roppant különleges képessége, s persze az is érdekel, hogyan esik menthetetlenül szerelembe ez az arrogáns, cinikus, olykor egészen rideg, máskor vadítóan tüzes főhős. Egyszerűen imádom, hogy Vlad erős és határozott, aki parancsolgatáshoz szokott, s nem retten vissza a kegyetlenségtől sem, ugyanakkor van egy erősen védelmező és érzelmesebb oldala. Tehát, kedves kiadó, mikor olvashatjuk a következő darabot?

Kedvenc idézet:
„… az igazság mindig jobb, mint a hazugság, még akkor is, ha az a nehezebb út.”

Zenék a könyvben:

Frankie Goes To Hollywood - Relax ♪ ♫ ♬
Madonna - Like A Virgin ♪ ♫ ♬
Whitesnake - Here I Go Again ♪ ♫ ♬
Culture Club - Do You Really Want To Hurt Me ♪ ♫ ♬
Right Said Fred - I'm Too Sexy ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Jeaniene Frost

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
ISBN: 9789633997383
344 oldal, kartonált

Műfaj: paranomális romantika
Sorozat: Az éjszaka hercege 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Leila nézőpontú

Ki? Vladislav Basarab Dracul / Vlad Tepes (31 + pár száz) & Leila Dalton (25)
Hol? Gibsonton, Tampa, Leurda, Poenar
Mikor? január
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? akár
11.22. - Függővég
11.24. - MFKata gondolatai
11.25. - Könyvvilág
11.26. - Sorok Között
11.27. - Olvasónapló
11.28. - Dreamworld
11.29. - Angelika blogja
11.30. - Insane Life
12.04. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ezúttal egy igaz-hamis játékra invitálunk titeket. Minden állomásom találtok egy-egy állítás, amiről el kell döntenetek, vajon igaz-e avagy hamis, s ezt kell megírnotok a rafflecopter megfelelő sorában.
(Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
8. A Jeaniene Frost név valójában egy férfi szerzőt takar.
a Rafflecopter giveaway

2017. november 27., hétfő

Colleen Hoover: Confess - Vallomás

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
„Bizonyos titkokról soha nem lenne szabad vallomást tenni.”
Itt az én vallomásom: Kívülállónak érzem magam, amikor mindenki szeret egy szerzőt vagy könyvet, én viszont nem értem, mire a nagy felhajtás.

Oké, azért most nem ennyire rossz a helyzet, de lassan valóban kezdek picit aggódni, hogy valami zavar van az erőben, már ami Colleen Hoover műveivel való kapcsolatomat illeti. A Hopeless sorozatot imádtam, az Egy nap talánt egészen csodálatosnak találtam, ám a többi kötettel valahogy nem igazán leltük meg egymást. Sajnos, a Vallomás szintén olyan darab, amely nálam csupán az egynek elmegy kategóriába került be.
A szerző kreativitása és tehetsége előtt továbbra is elismeréssel kell adóznom. Annak ellenére, hogy nem mondanám lírainak a prózáját, vagy iszonytató fordulatosnak a regénye cselekményét, újfent elérte, hogy a történet beszippantson és vigyen magával. A névtelen vallomások ötlete, s az azok nyomán készült festmények pedig valami elképesztően mély hatást gyakoroltak rám, s külön örömöt jelentett a felfedezés, hogy ezek nem szimplán a képzelet szüleményei, hanem valóban létező alkotások, melyek képei ráadásul helyet kaptak a könyv lapjain. Gyönyörűségesek és egyszersmind felkavaróak.
„… vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk.”
Ahol számomra kilógott a lóláb az a szerelmi szál volt. Mert míg azt képes vagyok elfogadni, hogy a hooveri hősnők gyakorta halmozottan sok szenvedésen esnek át, és kissé gyámoltalan naivaként viselkednek, az átütő érzelmekre igényem lett volna. S bár a könyv kezdetén úgy éreztem, az a bizonyos kórházi búcsújelenet a szívemet tépi ki, a folytatás nem váltott ki épp dúló viharokat a lelkemben. Gyorsan leszögezném, nem pusztán arról van szó, hogy az érzéki jelentek leírása láthatólag nem az írónő legnagyobb erőssége, sokkal inkább arról, hogy számomra itt maga az a bizonyos kémia hiányzott. Egyszerűen nehezemre esett elhinni, hogy ilyen kevés, s olykor kurta találkozás, ennyire korlátozott interakció a két főszereplő között annyira erős érzelmi köteléket, olyan mély és őszinte szerelmet lenne képes szülni.
Habár ez akár elég lehetett volna ahhoz, hogy elvérezzen nálam a történet, ám a már említett kreatív művészet ötvözés, valamint két jelenet oly’ mély benyomást gyakoroltak rám, hogy csöppet sem érzem elvesztegetettnek az időmet. Iszonyatosan tetszett az a két rész, ahol megcsillant az első pillantásra akár nem létezőnek gondolt nő erő. Az elsőért Auburn szobatársnőjét illeti az elismerés. Nem tagadom, üdítő volt látni, hogy nem egy másik férfi menti meg a hősnőt az erőszakoskodó karmai közül, hanem egy nőtársa áll ki mellette. A másik, számomra emlékezetes fordulat az volt, amikor Auburn komoly kockázatot vállalt azért, hogy végre kiszabaduljon az őt fojtogató kapcsolatból, holott addig szinte teljesen tehetetlennek és sodródónak gondoltam.
Szóval tény, hogy nem tudok totális elragadtatással szólni a regényről, de találtam benne olyan momentumokat, amiket értékelni tudtam. A kötet alapján készült hét epizódos sorozat megtekintését viszont bátran ajánlom mindenkinek. Még maga Colleen Hoover is feltűnik pár perc erejéig.

Kedvenc idézet:
„Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja. Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz neked, mint amit te okozol őneki.”

Zene a könyvben:

Alabama Shakes - Hold On ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Colleen Hoover

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789634572428
344 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Owen Mason Gentry (21) & Auburn Mason Reed (21)
Hol? Dallas, Portland
Mikor? augusztus - december
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.26. - Könyvvilág
11.27. - Angelika blogja
11.28. - Sorok között
11.29. - MFKata
11.30. - Deszy Könyvajánlója
12.01. - Kristina blogja
12.02. - Dreamworld
12.03. - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban festményeké a főszerep. Nagyon különleges képeket kell felismernetek, ugyanis alkotóik hírességek voltak. A feladatotok természetesen az, hogy megírjátok nekünk az alkotók neveit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A képet egy amerikai színész, fotómodell, énekesnő alkotta. Ő volt az ötvenes évek egyik legismertebb szexszimbóluma.
a Rafflecopter giveaway

2017. november 25., szombat

Samantha Young: Before Jamaica Lane - Jamaica ​Lane

Barátkozó természete ellenére Olivia fájdalmasan bátortalan az ellenkező nemmel, még szólni sem meri a srácokhoz, akik bejönnek neki. De amikor Edinburgh-ba költözik, új életet kezdhet, és miután belezúg egy szexi egyetemistába, úgy dönt, ideje legyűrnie a félelmeit és megszerezni, amire vágyik.
Nate Sawyer igazi nagypályás, aki senki mellett nem hajlandó lehorgonyozni. A legjobb barátaihoz azonban a végletekig hűséges. Így amikor Olivia hozzá fordul a párkapcsolati nyűgjeivel, felajánlja, hogy bevezeti a lányt a flörtölés rejtelmeibe, és segít hogy szexuálisan is magabiztosabb legyen.
A csábítás trükkjeit bemutató baráti tanfolyam hamarosan elsöprően szenvedélyes románccá alakul. Nate múltja és elköteleződésre való alkalmatlansága azonban tönkreteszi a kapcsolatot, és Olivia egyedül marad. Vajon rájön Nate, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, vagy örökre elveszíti a lányt?

Amikor belekezdtem a harmadik Dublin Street kötetbe, nem titkolom, egy pillanatra zavart ijedség uralkodott el rajtam. Már az első pár oldalon annyi név zúdult rám, hogy csak kapkodtam a fejemet. Persze egy-két fejezet múltán szép lassan visszajöttek az emlékeim, de azért ennyi pont elég volt hozzá, hogy feléledjen a kíváncsiság bennem, vajon így szelektálna az agyam, avagy tényleg ennyire régen olvastam volna a két korábbi részt? Jelentem, az utóbbiról van szó. *megkönnyebbült sóhaj* A Joss és Braden párossal – Dublin Street – még 2013-ban ismerkedtem meg, aztán már a következő év őszén következett Cam & Jo története, a London Road. Azaz három egész esztendőt kellett várni a fogytatásra, ami azonban végre megérkezett, és legnagyobb örömömre roppant kellemes és szerethető románcnak bizonyult.
„… akkor is összetartoznak, ha éppen nincsenek együtt.”
A kezdeti apró döccenő után kimondottan élveztem a népes baráti társaság jelenlétét, talán azért, mert annyira ügyesen oldotta meg az írónő, hogy a korábban boldogságra lelt szerelmesek sorsának alakulását beolvassza a mostani sztoriba. Természetesnek, az események szerves részének éreztem azt, ahogyan újabb és újabb kis momentumokat csíphettem el esküvő szervezésről, új lakásba költözésről vagy épp babavárásról. Persze mindez semmit nem ért volna, ha a két főszereplő nem olyan szimpatikus, mint amilyen. Külön pirospont jár, amiért a hősnő nem csupán teltebb idomú, de ráadásul még könyvtáros kisasszony is.
Egyik gyengém, a barátokból szerelmesek típusú románcok, és mivel Liv & Nate esete pontosan ilyen az újabb pluszpont nem lehet kérdéses. Nagyon tetszett, hogy évekkel korábban ismerkedtek meg közös barátaik lévén, majd szoros barátság alakult ki közöttük, mostanra pedig elválaszthatatlanokká váltak. Szívesen töltik együtt az idejüket, ráadásul teljes szívvel bíznak a másikban. Olyannyira, hogy egy éjjel, kissé kapatos állapotban Olivia még a legnagyobb titkát is kikotyogja a srácnak, nevezetesen, hogy borzalmasan csekély tapasztalata van a másik nemmel. S mivel Nate nagy szakértője a témának szívesen segít barátnője problémáján. Szóval ők ketten szépen belesodródnak egy viszonyba, csak épp a happy end előtt a gyengéd érzelmeket sem árt rendbe tenni magukban.
Kedves és élvezetes sztori kerekedett a dologból. Elismerem, az én ízlésemhez képest Liv túl sokáig kérette magát, de azért megértettem és el tudtam fogadni a konfliktus mögötti indokot, plusz olyan édesen próbálkozott Nate. A másik apróság, ami csorbította a szememben a regény tökéletességét, hogy bár izgatónak találtam Nate dominánsabb, mocskos beszédre hajlamos viselkedését a szenvedélyes pillanatokban, maguk az érzéki jelenetek eléggé elkapkodottak voltak.
Ám mindent összevetve olyan jól szórakoztam, hogy igen hamar a végére értem ennek a kis jelenkori románcnak. Milyen jó, hogy a kötet végén ott rejtőzött Ellie és Adam naplórészletekkel tarkított novellája, a Fountain Bridge.

Kedvenc idézet:
„Az agyalás a boldogság halála.”
✚ A friss hírek szerint 2018 márciusában az olvasók ismét találkozhatnak majd Livvel és Nate-tel. Az On Hart’s Boardwalk című novellában az akkor már tizedik évfordulójukat ünneplő páros azért, hogy szerelmük kezdetének szabadabb, spontánabb időszakát felidézhessék, elutaznak Delaware-be.

Zenék a könyvben:

Paul Weller - You Do Something To Me ♪ ♫ ♬
Sir Mix A Lot - Baby Got Back ♪ ♫ ♬
The Lumineers - Ho Hey ♪ ♫ ♬
P!nk - So What ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Samantha Young

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 9789634571865
504 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori romantika
Sorozat: Dublin Street 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Olivia nézőpontú

Ki? Nathaniel Sawyer (28) & Olivia Holloway (26)
Hol? Edinburgh
Mikor? február-március
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nem
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.24. - Insane Life
11.25. - Angelika blogja
11.26. - Zakkant olvas
11.27. - MFKata gondolatai
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.29. - Betonka szerint a világ
12.01. - CBooks
12.02. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Samantha Young mindig egy-egy utca névhez kapcsolja történeteit. Ezúttal a Jamaica Lane névre hallgató utcának lesz jelentősége a történet során, ám azt nem áruljuk el egyelőre, hogy pontosan micsoda. Viszont mi is ismerünk néhány híres utcát, amiben most a ti segítségeteket kérjük. Minden blogon találtok egy képet a világ egyik híres utcájáról, és egy mondatot, ami közelebb visz a megfejtéshez. A ti dolgotok csak annyi, hogy megírjátok, hogy melyik utca szerepel a képen.
(Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ebben az utcában található a Pénzügyi Negyed történelmi központja és a new yorki tőzsde székhelye.
a Rafflecopter giveaway

2017. november 18., szombat

Abbi Glines: Sometimes it Lasts - Te ​vagy nekem a jövő

Cage Yorknak végre mindene megvan, amire valaha vágyott, Eva pedig csak a hab a tortán: a tökéletes lány, gyönyörű és tüzes. Viszont a baseballösztöndíj mindig is az álma volt. Így amikor Cage eléri ezt, Evával túl kell élniük a távkapcsolat nehézségeit – és az összes veszélyesen csábító helyzetet, ami ezzel jár. Olyanokat, amelyeknek nem biztos, hogy az egykori rosszfiú, Cage York ellen tud állni. A fiatalok megbeszélik, hogy együtt költöznek Tennesseebe, ám Eva édesapja beteg lesz, így a lány nem tarthat Cage-dzsel. A távolság lassan bizalmatlanságot szül, és amikor olyan fotók látnak napvilágot, amik bebizonyítják, hogy Cage nem volt hűséges, egy csapásra minden rosszra fordul. De Cage vajon tényleg ilyen könnyen lemondott volna szerelméről? Eva őrülten vonzó szomszédja és gyermekkori barátja, Jeremy karjaiban lel vigaszra, aki megígéri, hogy úgy fog vigyázni rá, ahogy Cage sosem tudna. Ez pedig egy olyan ígéret, ami túl jó ahhoz, hogy Eva elutasítsa. A baseball és álmai nője között őrlődve Cage-nek bizonyítania kell, hogy megérdemli Eva szerelmét, vagy azzal kell számolnia, hogy örökre elveszíti őt.

Minden alkalommal, ha egy-egy, már korábban boldogságra talált párosról olvashatok új történetet, picit hezitálva vágok bele. Bár örülök, hogy ismét ott lehetek közöttük, hogy bepillanthatok a jövőjükbe, aggódok is, hiszen általában nem csupán egy hosszúra nyújtott boldog epilógusról lesz szó, sokkal inkább arról, hogy újabb bukkanóhoz érkezett az életük. Nem volt ez másként a Te vagy nekem a jövő előtt sem. Cage Yorkra gondolva ugyan felcsillant a szemem, de tudván, mennyi mindenen ment már át ő és Eva, összeszorult kicsit a szívem, vajon mi jöhet még.
„Ideje, hogy elkezdjük a közös jövőnket…”
Nos - elnézést a kifejezésért, de - egy orbitális szartornádó, az jött. Én meg persze alig láttam a pipától. Mikor legutóbb elbúcsúztunk a két főszereplőtől, úgy tűnt, kezd helyre rázódni az életük: Cage az áhított baseball ösztöndíj kapujában állt, Eva pedig végre kezdett önállósodni. Most kevéssel az előtt vettük fel a fonalat, hogy ők ketten nekiindultak volna Tennessee felé. Sajnos azonban Eva édesapja egészsége erősen megromlik, s bár a fiú nem akarja magára hagyni szerelmét egy ilyen helyzetben, világos, hogy kettejük közös jövőjét szolgálja, ha nem hagyja elúszni a főiskolai támogatást. Ezután következhetett volna egy olyan történet, amelyben az egymástól való távolság, egy újabb családtag elvesztésének fájdalma, a farmerkédés és a profi sportoló lét összeegyeztetésének nehézségéről szól. Ám az írónő képzelete más irányba szárnyalt. A bizalomhiány, a szakítás, a szerelmi háromszögek, a totális önfeladás aknamezeje felé, és én sikongás széli kétségbeeséssel fogtam a fejemet.

Elviekben dúl a szerelem és izzik a szenvedély, néhány hónapot együtt is éltek már, mégis, Eva mintha egyáltalán nem ismerné, és a legkisebb mértékben sem bízna a barátjában. Értem én, hogy ez részben a saját belső bizonytalanságának kivetülése, ami a konfrontálódás kerülésére szintén indok lehet, ám hogy mindezt megfejelje azzal, hogy elzárkózik mindenféle kommunikációtól, na, az kiverte a biztosítékot nálam. Pedig a valódi lejtmenet csak ez után következett. Újra előkerült Josh – az egykor elvesztett vőlegény – neve, no meg a fiú testvére, mint Eva legnagyobb támasza. S ez volt az, amitől egyenesen füst szállt ki a fülemből. Pont, amikor már kezdtem volna rehabilitálni Eva karakterét magamban, mondván, megviselte az élet, de szép lassan magára talál, szembenéz az élettel, sőt, olykor a pajkosabb oldalát is megvillantja… Akkor fogta magát, és visszasüllyedt a mindenen picsogó, a válaszokat, iránymutatást és megoldást másoktól váró, erőtlen fősnő szerepébe, aki mintha képtelen lenne létezni, ha nincs ott egy férfi, aki fogja a kezét. S ha ez nem lehet az, akit szeret, megteszi más, kéznél lévő darab. Grr!
Még szerencse, hogy Cage egy egészen jól sikerült jó útra térő rosszfiú. Dögös és elkötelezett, nem riad vissza attól sem, hogy tettekkel bizonyítsa a szerelmét. Ez, és a korábbi párosok viszontlátása felett érzett örömöm (Law!) mentette meg számomra a regényt.
Mindent összevetve, úgy gondolom, Eva és Cage románcának második kötete érzelmes és drámadús ráadás, némi vadul szenvedélyes jelenettel fűszerezve. Igazán kár, hogy a valódi mélység, a realisztikus döntések és a jellemfejlődés hiányzott belőle, mert így sajnos számomra csak egy lett a rózsaszín semmiségek sorában.

Kedvenc idézet:
„… bíznod kell magadban annyira, hogy tudd, érdemes vagy valamire és küzdened kell azért, amit akarsz.”

Zenék a könyvben:

Nelly – Hot In Here ♪ ♫ ♬
Amazing Grace ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Abbi Glines

moly
goodreads
Kiadó: Maxim
Fordító: Sárossy-Beck Anita
ISBN: 9789632617343
256 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Sea Breeze 5.
Elbeszélés módja: E/1, múltn idejű, váltott nézőpontú

Ki? Cage York & Eva Brooks
Hol? Sea Breeze (Alabama), Tennessee
Mikor? kb 1 év
Érzékiség? tüzes
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? nem ajánlott

11.17. - Kelly & Lupi olvas
11.18. - Angelika blogja
11.19. - Dreamworld
11.20. - Kristina blogja
11.21. - CBooks
11.22. - Deszy Könyvajánlója
11.23. - Könyvvilág

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Sea Breeze sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy szófelhős képet, mely egyetlen idézetet tartalmaz; nincs más dolgotok, mint kitalálni ki mondhatta és a keresztnevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

2017. november 15., szerda

Colleen Hoover: It Ends with Us - Velünk véget ér

Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.

Jártatok már úgy, hogy egy regény lépten-nyomon szembe jön veletek, és talán pont ezért ódzkodtok belekezdeni? Bevallom, én Colleen Hoover köteteivel (is) így vagyok egy ideje. Úgy tűnik, mintha néha már hónapokkal egy-egy megjelenése előtt beindulna a könyves világ egészét áthálózó, izgatott vibrálás. Ahová csak nézek, mindenki lesi, milyen apró részletek szivárognak ki, óznak és áznak a borító láttán, illetve beindulnak a találgatások a fülszöveg leleplezésekor. Aztán befutnak az első előolvasói reakciók, s mintha mindenki elalélna a gyönyörűségtől, hogy mennyire csodálatos élménnyel lett gazdagabb. Én pedig mire kézhez kapom a könyvet, már szinte el sem akarom olvasni. Mert mi van, ha én nem találom meg benne azt, amit látszólag mindenki? Elárulom, semmi apokaliptikus nem következik be, legalábbis egyelőre nem sújtott le rám egyetlen haragos villám sem. Pedig sajnálatos módon a Velünk véget ér rám nem gyakorolt olyan mély benyomást, mint amit az olvasók nagyobbik felére.
„A kendőzetlen igazság nem mindig szép.”
Nem szeretném elvitatni a szerző tehetségét, hiszen a tőle megszokott gördülékeny stílust nyújtja ezúttal is. Nincsenek túlburjánzó szóvirágok, sem cirkalmas barokk körmondatok, egyszerű könnyedséggel visz minket magával a szöveg. A témaválasztásért szintén kijár a főhajtás, hiszem nem létezik olyan, hogy túl sokszor essen szó a családon belüli - legyen az testi, akár érzelmi - erőszakról. Őszintén örülök, ha azt látom, hogy egy szereplő okul a múlt hibáiból, és képes változtatni és változni, s Lily személyében kimondottan ilyen hősnőt kaptunk.
Ugyanakkor képtelen vagyok elhallgatni, hogy számos tekintetben mást, vagy többet vártam volna. Először is, ez a regény Lizzy története. Itt annak lehetünk tanúi, ahogyan egy bántalmazó házasságban felnőtt lány maga is belesodródik egy mérgező kapcsolatba. Női regényként hiszem, megállná a könyv a helyét. Ám én romantikus regényre készültem. Azt vártam, azt akartam. Három dimenziós, mély érzéseket, elsöprő szenvedélyt. Katarzist. És ezeket nem kaptam meg. Helyette bosszúságot és türelmetlenséget tapasztaltam meg olvasás közben.
Persze, Atlast képtelenség volt nem imádni, hisz egyszerűen tökéletesnek lett kitalálva. Naná, hogy drukkoltam azért a tini szerelemért, még ha sokat nem is élhettem át belőle. A naplórészletek szintén olyasmik, amikkel engem mindig el lehet csábítani. És felnőttség ide, komolyság oda, Szenilla „Ússz, és evezz!” jótanácsa, amely vissza-visszaköszönt a történetben, szintén megmelengette a szívemet.
Viszont nem tudom megbocsátani azt a szinte távolságtartóan hideg, tárgyilagos hangvételt, ahogyan azokban a naplóbejegyzésekben Lily írt mindarról, ami megesett az otthonukban. Számomra azokból a sorokból csöppet sem érződött ki egy gyermek zaklatottsága vagy összezavarodott rémültsége. Ugyancsak az érzelmi töltetet hiányoltam, amikor megismerkedett, majd szerelembe esett Ryle-val. A cseppet sem tüzes vagy izgató szerelmi jelenetekről pedig szót sem akarok ejteni; az elkapkodott lezárás pont elég keserű szájízt hagyott maga után bennem.
Szóval tagadhatatlanul fontos mondandót hordoz ez a regény, viszont a kivitelezés számomra elmaradt a tökéletestől.

Kedvenc idézet:
„Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.”

Zene a könyvben:

Johannes Brahms – Bölcsődal ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Colleen Hoover

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789634572435
424 oldal, kartonált

Műfaj: női regényt
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Lilly nézőpontú

Ki? Ryle Kincaid (~35), Atlas Corrigan (28) & Lilly Blossom Bloom (25)
Hol? Boston (Massachusetts), Plethora (Maine)
Mikor? egy évtized
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? igen
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

11.11. - Könyvvilág
11.13. - Kristina blogja
11.15. - Angelika blogja
11.17. - Sorok között
11.19. - MFKata gondolatai
11.21. - Deszy könyvajánlója
11.23. - Dreamworld
11.25. - CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán találtok egy-egy Colleen Hoover idézetet, a Ti dolgotok az lesz, hogy kitaláljátok, melyik regényből származnak a közreadott sorok, majd a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz. (…) Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad.”
a Rafflecopter giveaway

2017. november 14., kedd

Nalini Singh - Cherish Hard



amazongoodreads beleolvasó webpage
Sailor Bishop előtt egyetlen cél lebeg - sikeressé tenni a kertépítő vállalkozását. Ennek szenteli minden figyelmét. Míg egyszer csak szemtől szembe, pontosabban ajaktól ajakba nem találkozik egy nővel, aki bár szende szűz módjára képes pirulni, ám ördögien képes csókolni.

Isa Rain olyan férfit szeretne, aki megbecsüli, és akivel szerető családot teremthet. Egy parkolóban csókot váltani holmi dögös kertésszel pedig nem épp a legjobb módja az igaz szerelem keresésének. Viszont egy, a sátánnal - más néven a vezérigazgatóként tevékenykedő édesanyjával - kötött alku arra kényszeríti, hogy szorosan együttműködjen azzal a bizonyos dögös kertésszel.Akinek ráadássul mindenféle piszkos dolgok járnak a fejében.

Isa egyszerre szeretne távol tartani maradni a férfitól, és rávetni magát. Persze tudja, hogy választania kell. Vagy a kiszámíthatóság és a biztonság mellett dönt, vagy mindent kockéra tesz, s csak remélheti, hogy Sailor nem töri majd össze a szívét.

Őszintén szólva nem nagyon tudtam, mit várjak ettől a regénytől, hiszen Nalini Singh nevét meghallva elsőre még mindig a paranormális romantika műfaja ugrik be nekem. De tekintve, hogy igazán szeretem az írásait, nem haboztam lecsapni a lehetőségre, hogy olvashassam a Cherish Hardot, amely a szerzőnő legújabb jelenkori románc sorozatának nyitánya. Lévén itt és most a Rock Hard főszereplője, Gabriel Bishop, öccse áll a középpontban, tekinthetünk úgy erre a könyvre, mint a Rock Kiss széria kiegészítésére, ám aggodalomra semmi ok, teljesen önálló olvasmányként szintén megállta a helyét.
Könnyed, édes és szexis sztorit kaptam. Sailor és Ísa története jól megírt, karakter központú, humorral enyhén meghintett szórakozás nyújtott. A románc ugyan picit döcögősen indult, s elsőre volt némi ista-szerelem feelingje, viszont aztán szépen kibontakozott, így összesenjében hihető és realisztikus hatást keltett bennem.
Hamar megkedveltem az elbűvölő főhőst valamint a teltebb idomú hősnőt egyarát. Mindketten két lábbal a földön álló, üdítően éretten viselkedő karakterek voltak. Ugyan a jövőjükre koncentráltak, de attól még a jelent sem féltek teljes egészében megélni. Ropant mód tetszett, ahogyan felelős felnőttek módjára kommunikáltak, s nem rettentek meg attól, hogy megdolgozzanak a kapcsolatukért, hiába gyötörte belülről őket saját múltjuk néhány nem túl szerencsés eseménye.
Meg kell mondanom, Sailor olyannyira a tökéletes főhős megtestesülése volt, hogy hipp-hopp meghódította a szívemet. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy egy dögös, ambíciózus és keményen dolgozó srác, hanem arról, ahogyan Ísával viselkedett. Annyira türelmes és megértő volt vele, ám ugyanakkor alfa pasis jellemvonásait sem titkolta. Nem volt nyomasztóan birtokló vagy erőszakos, de a csúnya beszéd és a kéjenc játékosság nem állt messze tőle. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy itt-ott majdnem tüzet fogtak a lapok.
Még egy dologot szeretnék mindenképpen kiemelni: Imádtam, hogy a család és a barátok milyen szerves részét képezték a történetnek. Mivel mindkét főszereplőnek rendkívül fontosak voltak a szeretteik, nagyszerű családi pillanatok és vicces baráti ugatások színesítették a sztorit. Továbbá a mellékszereplők sokszínűsége miatt szintén kijár a főhajtás; akadt végtag hiányos s más vallású is közöttük. Ráadásul mind olyan rokonszenvesek voltak! Csöppet sem tiltakoznék, ha Cait & Danny között kialakulna valami, illetve majd meghalok, hogy minden részletet megtudhassak Nayna & Raj románcáról.
Szóval nem tagadom, abszolút megérte ismét bizalmat szavaznom az írónőnek.

Kedvenc idézet:
“Take a chance. Make that mistake. Even if it hurts... At least you'll have lived instead of being driven by fear.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

 
back to top