Sarah Andersen: Herding Cats - Macskapásztor

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos. Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát! Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Már amikor múlt nyáron, a dedikálása előtti beszélgetés során Sarah szót ejtett a Macskapásztorról, tudtam, ennek is ott lesz a helye a polcomon.

Igaz ugyan, hogy erről a 112 oldalnyi újabb szösszenetről sem állíthatnánk, hogy útmutatóul szolgálna a világmegváltáshoz, de őszintén, ki számítana ilyesmire a szemgyönyörködtető lilában pompázó borító láttán? Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a kötet a két korábbihoz viszonyítva komolyabb, helyenként szinte már-már komorba hajló. A szorongás, a feszültség és a mindent felégető tűz erősen elharapódzott ebben az összeállításban. Kevesebb felkacagósan muris képsort tartalmaz, és több olyat, amin elgondolkodva hümmöghetünk. Ráadásul az utolsó harminc oldal elsősorban művészekről, művészeknek szóló összeállítás. Persze eközben itt-ott általánosabb gondolatokat szintén megfogalmaz, köztük a számomra kedvencévé vált mondatot is, de azért ezt a részt lapozgatva mindvégig ott motoszkált bennem a kívülállóság érzése. Szerencsére az első nyolcvanegynéhány oldal esetén nem küzdöttem ezzel, hiába nem vagyok épp egy cicás emberke, merthogy a címmel ellentétben azért messze nem kell macska dömpingre számítani.

Macskapásztor: „Az, aki hiábavalóan próbálkozik valami irányítására, ami természetétől fogva irányíthatatlan.”

A doromboló szőrpamacsok lélektanán és az általuk kiváltott gügyögő rohamok mellett sok szó esik másról. Úgy, mint a stresszről, a halogatással, házi munkával és korán keléssel való küzdelmekről, a net félelmetes bugyrairól és trolljairól, a lányos bajokról, a zenéről, az olvasásról, sőt, egy-két képsor erejéig az aktuálpolitika úgyszintén tiszteletét teszi.

Szóval ebben a könyvben helyenként minden csupa cuki, máshol viszont fájdalmas éleslátással világít rá és szembesít minket néhány fontos problémával. Az illusztrációk még mindig tetszenek, a szerző zseniálisan egyedi stílusát továbbra is szeretem, ám valószínűleg nem ezzel a gyűjteménnyel próbálnék új Andersen rajongókat fogni. Arra ott az elképesztő függőséget okozó online verzió.

Kedvenc idézet:

„Ha valami fájón hangzana, ha másnak mondanád, akkor igazán megtehetnéd azt a szívességet, hogy magadnak sem mondogatod folyton.”

05.28. - Olvasónapló
05.30. - Deszy Könyvajánlója
05.31. - Angelika blogja
06.01. - Szembetűnő
06.04. - Zakkant olvas
06.05. - Spirit Bliss
06.06. - Bibliotheca Fummie
06.08. - Dreamworld
06.08. - Sorok között

Nyereményjáték:

Arra keressük a választ, hogy ki látható azon a cicás fotón, amit a bloggereinknél látsz. Egy is segítséget azért adunk a macskás gazdikhoz, a te feladatod csak annyi lesz, hogy Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírd, hogy ki látható a képen.

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Tovább...

Sarina Bowen: Speakeasy

May Hallottál a lányról, aki besétált egy bárba, és azon kapta az élettársát, hogy mással csókolózik? Nem? Akkor Te vagy az egyetlen, akihez még nem jutott el a hír. Szerencse, hogy Alec ott volt, és még mielőtt igazán elfajult volna a helyzet erős karjaiban kicipelt az ajtón. Ráadásul nem ez az egyetlen, amiben nagyszerű a pasas. A köztünk sistergő vonzalom kitűnő búfelejtő numerává teszi. Alec Több eszem is lehetne, mint hogy egykori nagy riválisom kishúgával gabalyodjak össze, de May tüzes tekintete teljesen beindít. Szüksége van valakire, aki felvidítja, én pedig tökéletes vagyok a feladatra. Nem mintha bele szándékoznék zúgnék. Mit nekem egy sor szenvedélyes légyott, vagy a felismerés, hogy mindketten ugyanazokban vagyunk utolérhetetlenek: vad éjszakákban és abban, hogya csalódást okozzunk a családjainknak. Én nem leszek szerelmes soha, de soha. Szóval ez így most mindkettőnknek tökéletes felállás. Persze ezzel senki nem értene egyet, de nem is kell senkinek megtudnia...

Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire szeretem Sarina Bowen True North szériáját, mint az, hogy majd ujjam törtem sietségemben, amikor jelentkezni lehetett a legfrissebb kötet előolvasói közé. A Speakeasy lapjain immár ötödik alkalommal térhettünk vissza a csodás Vermontba, hogy egy újabb kisvárosi románc alakulásának lehessünk tanúi. Ám aki csak most kapcsolódna be a sorozatba, az se kedvetlenedjen el, mert ahogyan a korábbiak, úgy ez a rész szintén tökéletesen élvezhető önmagában is.

A regény az írónőtől megszokott módon könnyed és gördülékeny stílusú. A szöveg olvastatta magát, a fejezetek szinte észrevétlenül peregtek. Sarina ezúttal sem riadt vissza a nehezebb témák feszegetésétől, hisz a nemi identitás kérdésétől kezdve a függőségen át a kisvállalkozók küzdelmeinek taglalásáig sok minden előkerült. Méghozzá őszintén, életszagúan és hihetően tálalva, de ugyanakkor úgy, hogy az nem ment a könnyed szórakoztatás rovására. Ellenpont gyanánt számos humoros pillanat színesítette a cselekményt, no meg a főhős olykor már annyira rossz, hogy pont attól jó viccei.

A két főszereplő jellemzésén gondolkodva ugyancsak az egyensúly kifejezés ugrott be elsőként. May problémákkal küszködő, komolyságához nagyon kellett Alec spontaneitása és sármos lazasága, mert így hihetetlen jól kiegészítették egymást. Ugyanakkor tetszett, hogy amint jobban megismertük őket, világossá vált, hogy a lánynak van egy kalandokra nyitott, fesztelen énje, míg a srác élete sem csupa gondtalan napból áll, ráadásul kimondottan édes és gondoskodó tud lenni a számára fontos emberekkel. Gyanítom, pont az ilyen összetettségek, árnyalások miatt éreztem annyira valóságos személyeknek őket. Olyanoknak, akiket roppant könnyedén megkedveltem, s akik boldogságáért teljes szívvel tudtam drukkolni.

Mert a szurkolás aztán nagyon rájuk fért! Mert bár ők ketten elég hamar összegabalyodtak, csak épp voltak olyan buták, hogy futó fellángolásként kezelték azt, ami megesett közöttük. Holott tűzvész volt az, igazi, hevesen lobogó szenvedély. Szerencsére a vonzalmuk erősebbnek bizonyult a kételyeiknél. S közben persze nem volt hiány a játékos flörtölés, no meg édes és szexi pillanataiból.

Imádom, hogy ilyen jól passzol a történethez a borító, s meg kell mondanom, nagyszerűen szórakoztam olvasás közben. Azt kívánom, bár egyszer én magam is ott ülhetnék az egyik csütörtöki vacsoránál a Shipley farmon. Mégis, nem lennék őszinte, ha elhallgatnám, hogy hatalmas nagy meglepetésekre hiába számít, aki kézbe veszi ezt a könyvet. Ez ’csupán’ egy könnyedén követhető, ismerős fordulatokból építkező történet, ahol a happy end mellett a családi értékek tisztelete és a kisvárosi hangulat szeretet melengeti az ember szívét.

Kedvenc idézet:

„You don’t have to have a penis to be a dick.”

Zenék a könyvben:

Ed Sheeran - Shape of You ♪ ♫ ♬
Alannah Myles - Black Velvet ♪ ♫ ♬
Lorde - Royals ♪ ♫ ♬

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Tovább...

Sabrina Jeffries: When the Rogue Returns - Botrányos ​bajkeverők

Victor Cale élete gyökeres fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy rokonságban áll Lyons hercegével. A férfi hiába próbál beilleszkedni a londoni társaságba, egyre jobban unatkozik a nagy tétlenségben. Így hát örömmel veszi, amikor a Manton Nyomozóiroda megbízásából Edinburghba utazhat, hogy egy gazdag báró leendő menyasszonya után nyomozzon. Mindez egyszerű feladatnak tűnik, amíg a rejtélyes nőről ki nem derül, hogy valójában Victor felesége, aki tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, miután elkészítette a holland királyi ékszerek másolatát, és a tettestársaival ellopta az eredetiket. A férfi azóta sem tudott túljutni ezen az áruláson, és most kapva kap az alkalmon, hogy végre bosszút álljon. A felesége azonban többé már nem az a szelíd, jámbor lány, akinek egykor látta, ráadásul váltig állítja, hogy Victor hagyta el őt, és a férfi tulajdonította el a gyémántokat. Miközben a két fiatal megpróbálja összeilleszteni a múlt darabkáit, a szunnyadó szenvedély újra feléled köztük.

Múlt nyáron, amikor az első A herceg emberei kötetet olvastam, nagyon jól szórakoztam. A Mire vágyik a herceg lapjain a történelmi tények és fordulatos cselekmény istenien elegyedett, a történetben minden megvolt, amit szeretek egy könyvben: akció, kaland, romantika és szenvedély. Nem csoda hát, hogy nagy lelkesedéssel vártam a Botrányos bajkeverők megjelenését, amelyben Lyons hercegének újonnan fellelt kuzinja és annak tíz esztendeje eltűnt felesége találkozik ismét, hogy esélyt kapjanak tisztázni a múltat és közös jövőt teremteni.

„Mindketten hibáztunk, de kamatostul megfizettünk érte. Most kaptunk a sorstól egy második esélyt, úgyhogy itt az ideje, hogy hátrahagyjuk a tévedéseinket.”

Sajnos azt kell mondanom, habár kellemesnek találtam ezt a második esély sztorit, közel sem bűvölt el annyira, mint a sorozat nyitó darabja. Nem tagadom, a szerzőnő ígéretes és ráadásul nagyon egyedi alaphelyzetet talált ki, sőt, az olvasmányos stílusra sem lehet panasz. Ugyanakkor a történet kibontása, a cselekmény ütemezése, amelyet az első rész esetén nem győztem magasztalni, szerintem itt messze elmaradt a hibátlantól. A regény utolsó negyede volt az, ami tényleg magával tudott ragadni, ahol valóban izgalmasnak éreztem az eseményeket. Addig olyan volt, mintha ugyanazon bizalmatlansági köröket futnánk újra és újra, s ettől az egész kissé vontatottá vált. Szerencsére az unalomba süllyedéstől azért megmenekült a kötet, bár nem sokon múlott. Szeretném azt állítani, hogy szinte sütött a lapokról áradó szenvedély, ám azt az egy-két perzselő pásztorórát leszámítva a szerelmesek közti kémia nem volt épp átütő. Az írónő mindössze a közös múltjukkal és némi becézéssel elintézte a romantikát, nem téve világossá, hogy ki is hódít vissza kit, mint ahogyan nem mutatta meg kettejük újraépített viszonyának valódi elmélyülését sem. Még amikor igazán fontos, korábban titkolt részleteket fedtek fel egymás előtt, akkor is, mintha elsikkadt volna a dolog. Feszültségre, konfliktusra és feloldásra, fejlődésre vágytam, helyette azonban csupa kiszámítható fordulatot tartogattak a fejezetek.

Mindazonáltal szeretném megemlíteni, hogy mennyire tetszett, hogy ha ugyan erősen háttérbe szorítva is, de csak ott lapult a történetben egy édes mellékszál. Az elvarázsolt csodabogárként viselkedő, tudós beállítottságú Lochlaw bárót roppant szerethető figurának találtam, épp ezért töltött el örömmel, hogy rokonlélekre talált a halk szavú, pirulós Mary Grace-ben. Kár, hogy kettősük nem kaphatott több teret.

Azt mondanám, egy számomra közel tökéletesnek tetsző sorozat kezdet után, gyengébb, némileg felejthető második kötetet kaptam. Viszont ez egy pillanatra sem tart vissza attól, hogy máris várjam a folytatást! Mind Tristan, mind Lady Zoe érdekes karakternek tűnik. Kíváncsi vagyok, mi lesz, amikor ők ketten kénytelenek lesznek együtt dolgozni, hiszen már az első találkozásuk alkalmával világossá vált, mennyire eltér egymástól kettejük személyisége, és hogy bizony egyikük sem tesz lakatot a szájára.

Kedvenc idézet:

„...a családi titkok ritkán maradnak eltemetve.”

Könyvinfók:

Sabrina Jeffries Kiadó: General Press Fordító: Ligeti Lujza ISBN: 9789634521389 288 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantika Sorozat: A herceg emberei 2. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Victor Cale (30) & Isabella Cale (28) Hol? Amszterdam, Edinburgh, London, Párizs Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen

05.16. - Betonka szerint a világ
05.18. - Kristina blogja
05.20. - Angelika blogja
05.22. - Könyvvilág
05.24. - Olvasónapló
05.26. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Ékszerek, tolvajok, hamisítók, nyomozók. Ezzel találkozhattunk a legfrissebb Sabrina Jeffries könyvben, ezért a játékunk is erről fog szólni. A ti dolgotok csupán annyi, hogy a turné minden állomásán a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a helyes válaszokat.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

Mi a neve az angol királyi korona 105.6 karátos ékkövének, melyet a világ legnagyobb gyémántjai között tartanak számon?

a Rafflecopter giveaway

Tovább...

Catherine Anderson: Mulberry Moon - Szederhold

A sikeres rodeóügynök, Ben Sterling sok év után belefáradt a szakmájával együtt járó állandó utazgatásba. A vándoréletet feladva, a farmjára költözik, gazdálkodásba kezd, és a testvérei nyugodt mindennapjait megirigyelve már a családalapításon gondolkodik. A jóképű cowboy kedvére válogathatna a város szépségei közül, érdeklődését azonban kizárólag a helyi kávézó új tulajdonosa kelti fel. Az egyetlen személy, akinek a rokonszenvét úgy tűnik, nem könnyű elnyernie. Sissy Sue Bentley keményen megdolgozott azért, hogy önállóan boldoguljon az életben. Büszke a kis kávéházára, független és határozott nő, akinek sem az üzleti, sem a magánéletében nincs szüksége férfi segítségére. A gyermekkor nehéz évei után kamaszkori próbálkozásai is tovább erősítették keserű tapasztalatát, miszerint "az erősebb nem" képviselői csak bajt hoznak az életébe. Véleménye egészen Ben érkezéséig megingathatatlannak látszik. De vajon felülírhatja egyetlen pozitív találkozás a korábbi évek fájdalmas emlékeit?

Az új Catherine Anderson regényt megint csak gyönyörű, lágy színekben pompázó borítóval hozta el nekünk a General Press kiadó. Az angol nyelven csak múlt évben kiadott Szederhold immár a harmadik kötet, amely az oregoni Mystic Creek-be kalauzol minket. Egy csendes kisvárosba, ahol a lakók odafigyelnek és vigyáznak egymásra, ahol a sokat szenvedett lelkek megpihenhetnek, s ahol a ’szinte túl tökéletesek, hogy igaziak legyenek’ Sterling fiúk felnőttek. Jeb és Barney után, most a farmer Ben került sorra, hogy gyengéd szeretetével végre meghódítsa a hölgyet, akin megakadt a szeme. S bizony jól jön, hogy olyan kitartó természet, hiszen a helyi kávéházat egymaga üzemeltető Sissy múltban szerzett sebei miatt senkiben sem bízik meg egykönnyen. Persze az állhatatosság törődés egy idő után meghozza édes gyümölcsét.

„Azt mondják, hogy ha egy nő és egy férfi együtt áll a szederhold alatt, akkor egymásba szeretnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.”

Az írónő ismét hű maradt önmagához; újabb csodaszép, reménnyel és hittel átszőtt, romantikus mesét álmodott a lapokra. Sőt, még egy varázslatos mondával – a szederhold indián legendájával - is megfűszerezte a történetet. A történetet, amelyben újabb kedves, nyugodt és gondoskodó természetű cowboyt kaptunk főhős gyanánt, aki ráadásul rajong az állatokért. A hősnő józan és erős karakterű asszony, aki ugyan korábban megjárta a poklot, de ahogyan lassacskán megtalálja helyét a színes egyéniségek által benépesített, kissé régies hangulatú városkában, önmagát is megleli. Ők ketten nagyszerűek egymás számára - még ha ezt elsőre nem is látták így mindketten -, hiszen a nő szeretetre, elfogadásra, figyelemre vágyik, a férfit pedig szinte szeretni és támaszt nyújtani teremtették.

A két szerelmes mellett a mellékkarakterek ugyancsak megérdemlik, hogy szót ejtsünk róluk. S ezúttal nem emberekre gondolok. Füge kutyus, Pamacs cicus, Snickers, a bozótpatkány és a csirkék, amelyek közt azért kakas is akadt, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a cselekmény bővelkedjen szórakoztató momentumokban. Őszintén megvallva ők voltak az okai, amiért a regény első felét jobban élveztem. A csirkék utáni hajsza vagy épp a macskamentő betörés jeleneteit roppant mulatságosnak találtam.

A könyv második felére nekem picit sok lett a testiség körüli hercehurca, amit aztán nem épp a legjobbra sikerült első együttlét leírás követett, illetve a sorozatos balesetek miatti kiszolgáltatottságot szintén kissé túlzásnak találtam. Annak ellenére, hogy a lezárás előtt kijutott az ijedségből és izgalmakból, számomra szinte túl szentimentálisak voltak az utolsó fejezetek. Helyenként már-már a rózsaszín vattacukorba fúlás fenyegetett. De persze ez nem változtat azon, hogy a könyv nagyobbik felén milyen kellemesen szórakoztam.

Kedvenc idézet:

„Ha két ember igazán szereti egymást, együtt maradnak, akármi történjék is. Együtt néznek szembe minden viharral és minden nehézséggel. Az igaz szerelem feltétel nélküli.”

Könyvinfók:

Catherine Anderson Kiadó: General Press Fordító: Fügedi Tímea ISBN: 9789634521044 384 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori romantika Sorozat: Mystic Creek 3. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Ben Sterling (30) & Sissy Sue Bentley (26) Hol? Mystic Creek (Oregon) Érzékiség? ártatlan Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen

05.04. - Betonka szerint a világ
05.06. - Szembetűnő
05.08. - Angelika blogja

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy-egy jelenetfotót, ami olyan könyvadaptációból származik, melyben a kutya kiemelkedő szereplő. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik filmről van szó. De a csavar most következik: nem a film címére, hanem a film alapjául szolgáló könyv szerzőjére vagyunk kíváncsiak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Tovább...

Leisa Rayven: Broken Juliet - Megtört ​Júlia

Cassie Taylor éveken át küzdött, hogy elfeledje Ethan Holtot, élete legnagyobb szerelmét. Mikor a fiú nem volt képes viszonozni a mély érzelmeket, és elhagyta őt, Cassie énjének egy darabja is együtt halt a szerelemmel. Legalábbis úgy hitte. Most ő és Ethan főszereplőként lépnek a Broadway színpadára, Ethan pedig eltökélte, hogy visszaszerzi Cassie-t. Azt állítja, megváltozott, és most már képes kimondani, amit évekkel ezelőtt még nem mert. De Cassie tud-e újra hinni neki? Miben különböznének a mostani nagy szavak a régiektől? Ethan tisztában van vele, hogy nem változtathatja meg a múltat, melyben annyi fájdalmat okozott, de a jövő érdekében még léphet: csupán meg kell győznie Cassie-t, hogy valóban összetartoznak.

Leisa Rayven Starcrossed sorozatával nem indult éppen zökkenőmentesen a kapcsolatom, és erős túlzás lenne azt állítani, hogy az induló kötet maradéktalanul találkozott volna az ízlésemmel. Ugyanakkor a Hitvány Rómeó hozott olyan elemeket, amelyek arra buzdítottak, szavazzak bizalmat a folytatásnak. Plusz ugyebár ott volt az a fránya függővég, márpedig az én romantikára örökké szomjas lelkem eléggé képes kiborulni attól, ha végigaszisztálja egy kapcsolat göröngyös indulását, de lemarad az édes happy endről. Így esett hát, hogy nem tudtam nemet mondani a Megtört Júlia olvasására.

S hogy felülmúlta-e az előző részt? Azt kell mondanom, én nem éreztem javulást, sőt, viszont nem bántam meg a rászánt időt sem.

Habár a szerelmi szállal mindvégig akadtak problémáim, tagadhatatlan, hogy örültem, amiért Cassie és Ethan végre ismét egymásra talált. Nagyon ideje volt, mindketten megérdemelték annyi nyűglődés, se veled, se nélküled év után. Továbbra is úgy gondolom, hogy a napló részletek emelték a múlt és jelen váltakozásában mesélt történet élményét, s külön kellemes meglepetés volt számomra, hogy ezúttal a főhős naplóbejegyzéseiből ugyancsak olvashattunk párat. Mindenképpen szeretném megemlíteni, mennyire tetszettek a hősnő terápiás üléseinek jelenetei, mert nem csupán előmozdították a karakter fejlődését, de nekem szintén segítettek picit tisztábban látni a helyzetet.

Illetve van még egy részlet, amire az első könyvben nem figyeltem annyira, most ellenben szinte kikövetelte magának méghozzá az elismerésemmel egyetemben. Rettentő érdekes volt a színészi munka kulisszái mögé pillantani. Egyrészt a tanodai oktató egy-két elmés megjegyzését legszívesebben megtapsoltam volna, másrészt a különböző helyzetek, amikben a tanítványainak helyt kellett állniuk, rávettek, hogy belegondoljak, milyen nehéz lehet felvenni parancsszóra valaki más személyiségét a színpadon, avagy a kamerák előtt. Hisz olykor százak szeme láttára kell átvitt vagy tényleges értelemben lemezteleníteniük magukat, esetleg izzó szenvedélyt kell eljátszaniuk még akkor is, ha amúgy ki nem állhatják a partnerüket.

Ám sajnos, míg az ilyen kisebb elemek kedvemre voltak, addig, mint romantikus sztori egyáltalán nem nyűgözött le a történet. Sok pillanatát éreztem repetitívnek illetve túlírtnak, s bevallom, az az őrült vonzás, amely rávette a főszereplőket, hogy annyi nehézség után ismét egy párt alkossanak, nekem egyáltalán nem jött át. Talán az volt a baj, hogy számomra mindketten végig megmaradtak kétdimenziós karaktereknek, akikkel képtelen voltam azonosulni, s így a hibáikat is sokkal élesebben láttam.

Ráadásul mivel nem tudtam igazán elveszni a könyvben, a kisebb-nagyobb furcsaságok ugyancsak jobban szemet szúrtak. Az olyan szokatlan kifejezésekért, mint fogalmatlan, taperászik és kancás valaki, persze a fordítás a ludas. Csakhogy például akadt olyan szenvedélyes jelenet, amelyben előbb a tárcába rejtett óvszert kellet hirtelen előbányászni, aztán viszont csodák csodájára további négy alkalomra is termett valahonnan ’védő felszerelés’. Hmmm.

Úgy tudom, hamarosan érkezik a sorozat harmadik darabja, amely már Ethan húgáról szól majd, én azonban most egyelőre elbúcsúzom ettől az írónőtől.

Kedvenc idézet:

„Mondjuk, hogy az emberek könyvek. Mindenki, akivel találkozunk, csak pár oldalt lát belőlünk, ahogy mi is belőlük. Ha kedveljük egymást, többet: ők többet mutatnak, mi pedig többet vagyunk hajlandóak mutatni. Néhány ember jegyzetet hagy a lapunk szélén. Nyomot hagynak rajtunk, a történetünkön. De akárhogy legyen is, a történet adott; nem változhat meg, csak ha mi úgy akarjuk.”

Könyvinfók:

Leisa Rayven Kiadó: Libri Fordító: Bikics Milán ISBN: 9789633109984 412 oldal, kartonált

Műfaj: new adult Sorozat: Starcrossed 2. Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Cassie nézőpontú Ki? Ethan Holt & Cassandra Taylor (19 & 25) Hol? Westchester & New York Érzékiség? lángoló Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? nem

05.02. - Zakkant olvas
05.04. - Angelika blogja
05.06. - CBooks
05.08. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátunkban olyan párokat keresünk, akiket a közös munka hozott össze. A ti feladatotok az lesz, hogy kitaláljátok a leírás és fotó alapján a párokat, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

Bár már 1992-ben is játszottak együtt, a Sonka, sonka című filmben azonban csak később, a Vicky, Christina, Barcelona forgatásán kezdtek el randizgatni. A két spanyol színész 2010 júliusában házasodott össze a Bahamákon és azóta megszületett közös gyermekük is. Kik ők?

a Rafflecopter giveaway

Tovább...