2019. augusztus 15., csütörtök

J.R. Ward: Blood Truth



amazon goodreads webpage
A Fekete Tőr Testvériség utánpótlás képző programjának tagjaként Boone bizonyította rátermetségét, és most már a Testvérek mellett harcolhat. Azonban apja váratlan halálát követően minden tiltakozása ellenére kiveszik az aktív szolgáltból. Így kerül az egykori detektív, Butch O'Neal mellé, akivel egy olyan sorozatgyilkos után erednek, aki már több áldozatot ejtett a faj körében is népszerű szerepjátékos klub női látogatói közül. Amikor a legújabb segítségkérő hívás befut, Boone még nem sejti, hogy hamarosan találkozik azzal a nővel, aki mindörökre megváltoztatja majd az életét.
Amióta megölték a nővérét, Helaine a rá leselkedő veszélyekkel nem törődve mindent megtesz, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. Amikor a sors Boone útjába sodorja, még nem biztos benne, bízhat-e a harcosban, ám hamarosan nem lesz más választása. Nem csak hogy maga is célponttá válik, de kiderül, hogy az elsőszámú gyanúsított egy, a Testvériséghez roppant közeli személy. Boone-nak és Helaine-nek együtt kell a rejtély végére járniuk...

Ahhoz képest, hogy az első Legacy kötet kézbevételével mennyit totojáztam anno, most, a negyedik rész megjelenésének reggelén már közel olyan izgalommal frissítgetem a kindle-m, mint a fő széria bármely soron következő darabjának esetén. S ha ez nem egy dolgos munkanap kezdetekor történik, nagy valószínűséggel egyhuzamban ledaráltam volna mind a négyszáz-egynéhány oldalt, mert bizony nekem nagyon tetszett a Blood Truth.
"Ah, fiction. So much better than reality."
Meg kell hagyni, az az alapelgondolás, miszerint lévén ez egy spin-off széria, tehát a kizárólag a Testvériségért rajongók ki is hagyhatják az olvasó rendjükből, itt már abszolút megdőlni látszik. Nem csak, hogy a cselekmény közvetlenül a The Savior utolsó jeleneteinél vette fel a fonalat, de azzal, hogy Syn karaktere ekkora hangsúlyt kapott (kisebb betekintés a múltjába & néhány jelenet, amely rávilágít jelenlegi személyiségére), aféle előkészítése a következő tavasszal érkező The Sinnernek. Mindezeknek megfelelően a Király, valamint a Testvériség jó pár tagja - leginkább Butch és V - jó sokat voltak a színen, igazából többet, mint a kiképző programban résztvevők. Márpedig erről melyik igaz rajongó szeretne lemaradni? Én biztos nem szívesen mondtam volna le a lehetőségről, hogy a kissé boldogabb és lazább V-t lássam, vagy megtapasztaljam, milyen Butch nyomozóként illetve mennyire természetesen viselkedik mentori szerepkörben. A titokzatos sorozatgyilkos utáni kutatás egyébként nem volt átütően csavaros, szerintem inkább csak kicsit izgalmasabbá tette a háttérsztorit.
"... love is worth sacrificing for. Even if it's not my own."
Ami a szerelmesekről szóló részeket illeti itt-ott belefutottam egy-két fanyalgó véleménybe, sőt, akadt, aki egyenesen unalmasnak találta őket. Nekem igazából semmi nagy bajom nem akadt velük. Mi több engem ez a kötet úgy ahogy van beszippantott és nem eresztett. Tetszett, hogy bár sok szereplőnek jutott benne kisebb-nagyobb jelenet, alapvetően két fő történetszál volt csupán, ráadásul azok is szorosan összefüggtek. Hangulatában teljesen a korai FTT kötetek érzetét keltette; volt némi akció és titok, de azok nem mentek a romantika és szenvedély rovására. Oké, oké, bevallom, kissé meglepett, hogy túl a 20%-os jelzésen került csak sor a főszereplő páros első találkozására. Ugyanakkor cserében onnantól elég szép ütemben - értsd: óriás léptekkel - haladtak közöttük a dolgok. A termékeny időszak talán kissé meglepetésként ért, de az felettébb kedvemre való volt, hogy a feltételezésen és félremagyarázáson alapuló kapcsolati drámázást kimondottan rövidre zárták. Talán Boone karaktere valamivel szelídebb volt, mint amire számítottam, de Helaine hallásproblémáját érdekes adaléknak találtam.
"... sometimes to have faith in yourself, you had to have someone light that path for you."
Akadt továbbá két apróság, ami megdobogtatta az én Warden fan szívemet. Az egyik a Caldwell Courier Journal típusú hírlevélre feliratkozóknak szóló kikacsintás volt, a Mary és V által írt Agony Aunts rovat említésével. Az én szememben az ilyen kis részletek csodálatosan színesítik és mélyítik ennek a kitalált világnak az életteliségét. A másik dolog, ami szerintem említést érdemel, hogy ebben a könyvben végre szó esett leszbikus vámpírokról. Igaz, sajnos nem egy boldogságban együtt élő párt láthattunk, de tetszett, hogy felhozódott az egynemű szerelmesek nehézségeinek témája, illetve az, hogy a vámpír társadalom, különösen az arisztokrácia, még ebben a kérdésben is micsoda különbséget tesz férfi és nő között.
Az nem kérdés, hogy várom a folytatásokat. Örülök, hogy Trez végre megkapja a nagyon is megérdemelt happy endjét, kíváncsi vagyok, Syn számára létezik-e igazi megváltás, és hazudnék, ha nem ismerném be, milyen elképesztően izgat az egész büntető kolónia és az alakváltók világa. Tényleg csak reménykedni tudok, hogy J.R. Ward még sokáig hozza ezeket a sztorikat ilyen, vagy ettől csak jobb minőségben.

2019. augusztus 14., szerda

Blood Truth megjelenés napi J.R Ward facebook videó

Tegnap megjelent a Blood Truth című, negyedik Legacy kötet, amit J.R. Ward ismét egy órás élő facebook videóval ünnepelt meg. A jó kedélyű, szitokszavakkal és kutyusok miatti örömködéssel bőven megtűzdelt 63 perc alatt az írónő beszámolt néhány jövőbeni tervéről, és természetes pár olvasói kérdésre is válaszolt, ezúttal tartózkodva a spoilerektől.

Íme azok a hírek, amiket nekem sikerült elcsípnem:

✥ A 18. Fekete Tőr Testvériség regény borítóját várhatóan szeptember 13-án fogják leleplezni a Reader on the River eseményen, de magától értetődően azzal egyidőben a facebookon is megosztásra kerül. Klasszikus FTT történetre számíthatunk, ugyanakkor elképzelhető, hogy Syn könyve lesz az első a sorozat történetében, amely érzékeny tartalomra való figyelmeztetéssel kerül forgalomba.
A pusztító jóslata a The Sinner lapjain kézzelfoghatóvá válik, valamint kiderül, mi lett az Omegával. Devina mellett Lash feltűnésére ugyancsak számíthatunk.
Ismét megerősítést kapott, hogya hősnő, Jo Early, valóban Manny és Butch féltestvére. Mivel Warden szeptemberben kezdi a regény tényleges kidolgozását, még nem tudja, az átváltozást követően Jo bírja-e majd a napfényt, de van egy olyan érzése, hogy Butchhoz hasonlóan az övé is teljes átalakulás lesz.

✥ Lassiter regényére még várnunk kell, de biztosan érkezik. Ugyanakkor a novemberben megjelenő, 85 ezer szavasra sikerült Where Winter Finds You lapjain komoly szerep jut az angyalnak. Egyébként ebben a könyvben Revet szintén viszontláthatjuk.

✥ A nyugati büntető kolónián játszódó, ötödik Legacy regény, a The Jackal 2020 nyarának vége felé várható.

✥ Ugyanakkor jövőre új sorozattal is jelentkezik az írónő, amelynek kötetei azonnal Mass Market Paperback kiadásként kerülnek forgalomba. Ennek a szériának a középpontjában a Farkasok állnak majd. Az első rész kiadását november-december környékére várhatjuk.

✥ Az egyik olvasó rákérdezett, hogy vajon Saxton és Ruhn magukra tetováltatták-e egymás neveit. Wardennek tetszett az ötlet, hogy megmutassa a rajongóknak ezt az eseményt, mondjuk a havi hírlevelek egyikében. Azonban kifejtette, hogy erre valószínűleg csak jövőre kerülhet sor, hiszen addig megvan az elképzelés a tartalmakra, utána viszont hasonló pillanatokat bemutató apróbb jelenetek érkezhetnének.

✥ 2021-ben érkezhet egy új Beavatás típusú könyv. Részben teljesen új sztorit tartalmazna, részben naprakészebb karakter leírásokat, valamint a hírlevelekben szereplő apróságokat összerendezett formában, esetleg olvasói kérdésekre adott válaszokat.

✥ J.R. Ward kiadója dolgozik a korábban csak ekönyv formában megjelent Prisoner of Night papírkönyv kiadásán, s elképzelhető, hogy a nemrégiben RITA díjjal kitüntetett Dearest Ivie szintén sorra kerülhet a későbbiekben.

✥ Balthazarnak egészen biztosan lesz saját regénye, ahogyan s'Exnek és Ehricnek is. Luchas történetét szintén szeretné egyszer elmondani az írónő.

✥ Rhage apává válásával kapcsolatos olvasói kérdésre reagálva J.R. Ward elmondta, hogy foglalkoztatja az ötlet, hogy írjon egy öt kötetes sorozatot, amelyben az utódok párra találását láthatnánk valamikor a fő széria idővonala után ötven évvel. Mert lássuk be, nehéz lenne nagyszerűbb jelenetet elképzelni, mint amikor Nalla bemutatja a fiúját Z-nek. Az aggódókat pedig megnyugtatta, hogy bár mint nagyon tisztavérű vámpíroknak, nekik sem lesz egyszerű az átváltozásuk, mind az öten rendben átvészelik azt.

2019. augusztus 12., hétfő

Elle Kennedy - Bad Apple



amazon goodreads webpage
Pincérnői állása, az önkénteskedés és a főiskolai előadások mellett Maggie Reilly folyton úgy érzi, a napok túl kevés órából állnak. Szerelmi kapcsolatra végképp nincs ideje. Szerencsére rátalált a tökéletes megoldásra: egy szeretőre, akivel mindössze évi három-négy alkalommal találkoznak. Ám amikor arra számít, hogy a szállodában ezzel a férfival bújik ágyba, véletlenül egy másik mellé bújuk be. Méghozzá Ben Barrett, Hollywood hírhedt rosszfiúja mellé.
Legutóbbi botránya miatt rejtőzködő Ben csak egy kiadás alvásra vágyott. Helyette letámadja egy meztelen, gyönyörűn vöröshajú boszorkány. A kínos kavarodás utáni bocsánatkérésből nem kér, viszont egy hely, ahol meghúzhatja magát, jól jönne. Bár egy kötetlen, perzselő viszony ellen sem tiltakozna.
Egy hét a pimasz ágyfoglalóval azonban rádöbbenti Bent, hogy többre, jóval többre vágyik. Már csak meg kell győznie a kapcsolat fóbiás Maggie-t, hogy egy rosszfiú a legjobb, ami történhet vele.

Nem tudom, más könyvmolyokkal hogy van ez, de engem néhány havonta menetrendszerűen elkap az olvasói válság. Az a szörnyű állapot, amikor vágynék egy szuper könyvre, de igazából magam sem tudom, pontosan milyenre, ráadásul bármibe fogok bele, semmi sem képes magával ragadni. Legutóbbi szenvedős időszakomnak egy váratlanul kínálkozó előolvasói lehetőség vetett véget.
Elle Kennedy nem oly régen visszakapta néhány, karrierje legelején kiadott művének jogait, köztük a 2009-ben megjelent Midnight Encounters-ét. Mivel mára már szinte beszerezhetetlenné vált ez a regény, adta magát az újra publikálás ötlete. Természetesen az ismételt megjelenéshez készült egy dögösebb borító, ám ami még ennél is fontosabb, az azóta jóval kiforrottabb stílusban alkotó írónő nem sajnálta az időt egy teljes belső nagygenerálra sem. Némely jelenet kivágásra került, míg jó néhány új született, valamint hangsúlyosabbá vált a váltott nézőpontú narráció is. Szinte egy másik könyv született – ezért az átnevezés -, amelynek azonban szereplői és története ismerős lehet a régi rajongóknak.
Jogosan merül fel a kérdés, vajon az új rajongók számára élvezetes lehet-e ez az átfazonírozott Elle Kennedy klasszikus. Úgy gondolom, jó eséllyel igen, ha a romantika műfaj könnyedebb darabjára vágyva, s nem egy újabb Off-Campus féle történtet remélve veszik kézbe.
"... complicated is better than being alone."
Bár a Bad Apple talpra esett, karakán hősnője épp a diploma megszerzése előtt áll, maga a történet inkább jelenkori románc, mint new adult sztori. Amolyan felnőtteknek szóló, újra gondolt Hamupipőke sztori, ahol az árvaként felnőtt, küszködő pincérnő és a mindenki által rosszfiúnak tartott, de voltaképp gondoskodó nagy mackó filmsztár egy oltári véletlen folytán közös ágyban kötnek ki, hogy aztán teljesen és menthetetlenül egymásba gabalyodjanak. Ráadásul ez a tündérmese eléggé az insta szerelem határmezsgyéjén egyensúlyoz, hiszen mindössze két hét után érkezik a happy end, ahol máris az esküvőt emlegetik.
Kár lenne tagadni, hogy a könyv bizony megannyi klisét felvonultat, de teszi mindezt úgy, hogy ha fogékonyak vagyunk a rózsaszín édességre, nem igen fognak minket zavarni a jól ismert fordulatok. Bájos, itt-ott mosolyogtató, helyenként egészen tüzes ez a kis íncsiklandó gyöngyszem. Nem állítom, hogy nem örültem volna, ha a karakterek kicsit nagyobb mélységet kapnak, vagy ha a kapcsolat alakulása valamivel kidolgozottabb, de mindet összevetve számomra tökéletes időpontban érkezett, hogy az olvasói válságomból kirángasson és könnyed szórakozást nyújtson néhány órácskára.

Kedvenc idézet:
"… nobody’s going to give it to you. If you want something, you go after it."

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

2019. július 26., péntek

Tiffany Reisz: The Chateau - A ​kastély



webshop moly goodreads
Egy titokzatos francia katonai hírszerzési szövetkezet kicsapongó ügynökeként Kingsley Boissonneault az égvilágon mindent csinált már – kémkedett, hazudott és parancsra ölt. Jelenlegi megbízása azonban az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan. Parancsnokának unokaöccsét egy szexszekta hálózta be, és rá bízták a feladatot, hogy épségben hazahozza a fiút.

A szekta bibliája az O története, az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. A társaság egy olyan vidéki kastélyban működik, amelyben egy fordított világot hoztak létre: ahol a nők uralkodnak és a férfiak az ő engedelmes szolgáik. De valóban engedelmesek?
Amint befogadják, Kingsley-t a titokzatos Madame gyorsan a bűvkörébe vonja. Ez a nő a bölcsesség, az erő és a szépség megtestesítője, és azt ajánlja fel a férfinak, amire az mindig is vágyott.
És mi ennek az ára? Örökre lemondani az egyetlen személyről, akit valaha szeretett.
„Ez vagy igazi szerelem, vagy kész őrület!”
Ahányszor kézbe veszek egy Tiffany Reisz kötetet, eszembe jut az a nap, amikor egyik kedves könyves barátnőm kérte, olvassak bele A szirén egyik jelenetébe, és mondjam el a véleményemet róla. Őrület, hogy akkor még tipródtam, mit gondoljak a sztoriról, ma pedig már ott tartok, hogy a briliáns Miss Reiszt és az ő merész fantáziájában született történeteket a kedvenceim között tartom számon. Éppen ezért, képtelen vagyok ellenállni a lehetőségnek, hogy újra és újra alámerüljek valamelyik intenzív, tabudöngető sztoriban, legyen szó angol eredeti kiadásról, vagy épp magyar fordításról.
„A félelmeink pusztán vágyaink fattyúgyermekei.”
Ó igen, az a rossz csillagzat alatt született magyar verzió! Manapság számos sorozat elmaradt folytatásai kapcsán szomorkodnak olvasók, én magam is, ám az Eredendő bűnösök széria a leghányatottabb sorsúak közé tartozik. Három részt kiadott az Egmont, majd kettőt az Athenaeum, három regény és számos novella nem érhető el magyar nyelven, és most, majd négy esztendőnyi kihagyást követően a Librinél érkezett az egyik spinoff kötet. Jogosan merülhet fel a kérdés, van-e értelme beszerezni így A kastélyt. S bár, mivel én angolul elolvastam, amit csak lehetett, talán nem vagyok a legmegbízhatóbb ítész, szerintem a válasz egy hatalmas igen. Legfőképpen mert egy önállóan is kerek egész, provokatív és egyedi erotikus kalandról maradna le az, akit visszarettent a tény, hogy – jobb híján – ezt gyakran a sorozat 9. darabjaként emlegetik.
„Találj rám, mert nélküled elveszett vagyok.”
Érdekesség gyanánt hagy idézzem fel azt, amit a szerzővel készült egyik interjúból tudtam meg: Tiffany sok évvel korábban már eljátszott a híres és hírhedt O történetének amolyan visszatérés a kastélyba jellegű folytatásának ötletével, ám akkor még csak fel sem merült, hogy köze legyen az Eredendő bűnösökhöz. Aztán sok idő elteltével, két leadási határidő között, négy hét alatt megszületett A kastély első vázlata, mert akkora már annyira magától értetődőnek tűnt Kinget helyezni ebbe a környezetbe, adni neki egy szóló regényt. A poén, hogy A szirén születésének idején Kingsley csupán mellékszereplőnek készült, ám valahogy előtérbe tolakodott. Aztán A hercegben, amelynek főként Nora és Wes párosáról kellett volna szólnia, a fiatal Kingsley és Søren egyszerűen eluralták a sztorit. Kérdem én, ha egy zseniális karakter így kiköveteli a figyelmet, szabad-e ellenállni neki, ki lehet-e hagyni az ő saját könyvét? Meggyőződésem, hogy fatális hiba lenne.
„- Szekta? Tényleg? Itt, Franciaországban? (…) Biztos benne, hogy nem a katolikus egyházról van szó?
- Ez egy szexszekta.
- Akkor tényleg a katolikus egyház.”
Gyanítom, aki elérkezett e kissé csapongó bejegyzés ezen pontjáig, már azon mereng, mikor térek végre a lényegre, és írok valamit magáról a regényről. Nos, azt kell mondanom, amit akarnék és tudnék mesélni róla - azaz, hogy a szöveg ismét magával ragadóan okos és humoros, a cselekmény pedig ámulatba ejtően, izzóan dekadens – már megtettem egy korábbi bejegyzésemben. Itt és most már csupán az örömködésnek akarok helyet adni, amiért magyar nyelven, a korábbi fordító tolmácsolásában élvezhettem az egyik legnagyobb kedvenceimről szóló új történetet. Kívánom, hogy előbb-utóbb kerülhessenek az egyelőre még hiányzóak a már kiadott magyar kötetek mellé!
Addig számomra maradnak az angol kiadások, ahol egyébként további kalandok várják a sorozat rajongóit. Novemberben 19-én ugyanis egy újabb gyűjteményt készül megjelentetni az 8th Circle Press. A Winter Tales lapjain a korábbi évek karácsonyi ajándék novellái, valamint egy friss rövid történet mellett egy teljes hosszúságú regény kap majd helyet. Ez utóbbi a hírek szerint a The Queen befejezése után néhány hónappal játszódik majd. Már alig várom!
„Mert rettenetes, ha egy szadista szerelmes (…) Ha elég közel kerülünk valakihez, az illető véletlenül meglátja, kik is vagyunk valójában.”
Ui: Őszintén remélem, hogy egyszer valahogyan mindenki olvashatja majd az angol nyelvű, sorszámozott, kemény kötéses díszkiadásban megjelent ráadás novellát, a Story of Øt. Én valami elmondhatatlanul imádtam azt a kis kiegészítést Kingsley és Søren kapcsolatához. Egyrészt mindig elképeszt az az erős kötelek, ami e két férfit összeköti, másrészt lenyűgözött, hogy Tiffany miközben arról mesélt, hogy azok ketten, túl az ötvenen, együtt visszatértek a kastély Madame-jához, azt is ügyesen megoldotta, hogy ismét bepillantást nyújtson múltjuk egy darabkájába.

07.26. - Angelika blogja
07.28. - Betonka szerint a világ
07.30. - Hagyjatok! Olvasok!
08.01. - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a szexuális fétisek és devianciák (parafíliák) világának négy fogalmát kell kitalálnotok a blogtuné állomásain közreadott segítségek alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Magába foglalja a szadizmust és mazochizmust egyaránt, hiszen lényege, hogy a fájdalom kiváltása vagy fájdalom tapasztalása fokozza a szexuális élvezetet.
a Rafflecopter giveaway

2019. július 4., csütörtök

Rachel Van Dyken: The ​Matchmaker's Replacement – A randiguru szárnysegéde

Lex utálja Gabyt. Gaby utálja Lexet. Legalább kölcsönös az érzés, nem? Lex nem tehet mást, igyekszik túlélni azokat a heteket, amikor kiképezi Gabyt a Szárnysegéd Bt. munkatársává, és kész. Igen ám, de miután elkezdenek együtt dolgozni, majd’ szétveti őket a szexuális feszültség. Lex nem tudja eldönteni, hogy megfojtsa a lányt, vagy inkább felrakja a legközelebbi strapabíró asztalra.
Gabynak van egy titka. Egy olyan dolog, amit nemcsak a legjobb barátja, de az ellensége elől is titkol. A határok lassan elmosódnak. Lex egyre kevésbé az a gazfickó, akinek Gaby tartotta, és… kezd valami egészen mássá alakulni az, ami köztük van. Gaby mindig is utálta, hogy kicsit vonzódik Lexhez – egyetlen informatikus hallgatónak sem szabadna ilyen jó testének lennie, és ilyen jól kinéznie szemüvegben –, főleg mert „Lex Luthor” egy gonosz nőfaló. Veszélyes. Gabynak távol kellene tartania magát tőle. Nagyon-nagyon távol… De hát mindig is vonzotta a veszély.

Megérkezett végre a Szárnysegéd Bt. duológia második része, s így Ian & Blake –é után végre Lex és Gabi története is olvasható magyar fordításban. Biztosra veszem, sokan kíváncsian várták, hiszen már az első kötetből egyértelműen kiderült, hogy a nagy ki-nem-állhatom-a-képed mögött sokkal, de sokkal több van e kettő között. S bár nekem volt szerencsém anno az eredetit olvasni, bevallom, roppant könnyű volt ismét táncba vinni, akarom mondani, rávenni az újraolvasásra, hisz Rachel Van Dyken az ellenségekből szerelmesek plusz a legjobb barátom tiltott kishúga alapfelállást incselkedő csipkelődéssekkel és kacagtató szócsatákkal fejelte meg ebben a könyvében.
„Mert mindig ő volt és ő is marad a gyenge pontom.”
A randiguru szárnysegédje könnyed kis rózsaszín vattacukor tele képregényes utalásokkal. Olyan szórakoztató, jópofa new adult románc, amelyet vicces évődések, játékos flörtölések és forróan szenvedélyes jelenetek színesítenek. Ráadásul ezúttal a váltott nézőpontú narráció mellett döntött az írónő. S jól tette, hiszen így mindkét főszereplőt alkalmunk nyílt alaposabban megismerni. Megtudhattuk, hogy Lex főgonosz zseni álarca alatt gondoskodó szuperhős jelmezt hord (az alatt meg szépen kidolgozott izmokat), s megérthettük, hogy Gabi tűzrőlpattant harciassága a bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzését hivatott leplezni.
„A királykisasszony beleszeretett a gazfickóba.”
El kell ismerni, a cselekmény nem tartogatott nagy meglepetéseket. Mindkét, titkolózás teremtette konfliktus helyzet viszonylag kevés drámázás után rendeződött. Ugyanakkor a fordulatosság hiányát az én szememben tökéletesen ellensúlyozta a sztori humorossága, mert bizony szinte egész végig széles vigyor ült az arcomon. Továbbá nálam hatalmas piros pontot jelentett, hogy a két lüke főszereplő a boldog egymásra találást követően sem vetkőzött ki önmagából, hanem megmaradtak a gúnyos kis szurkálódásnál. A tíz hónappal későbbiekbe bepillantást nyújtó epilógus ugyancsak tetszett. A fölött viszont nehezen térek napirendre, hogy Lex rendes nevét ezúttal sem sikerült megtudnom. Vagy ez csak nekem furcsa?
Mindent összevetve RVD ezen alkotása fergeteges kikapcsolódást nyújthat a romantikus szívű könyvmolyoknak. Jó szívvel ajánlom.

Kedvenc idézet:
„Valahányszor rám nézel, olyan, mintha napfelkeltét látnék a hegyekben: a sugarak bejárnak mindent, szóval, ha valaki sötétben akar maradni, nem teheti sokáig a közeledben.”

Zenék a könyvben:

Major Lazer feat. Ellie Goulding & Tarrus Riley - Powerful ♪ ♫ ♬
Rihanna - Bitch Better Have My Money ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Rachel Van Dyken

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Sándor Alexandra
ISBN: 9789634575696
352 oldal

Műfaj: new adult
Sorozat: Szárnysegéd Bt. 2.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Lex & Gabriella Francesca Sava
Hol? Washingtoni Egyetem
Mikor? 2016
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
07.01. - Sorok között (e)
07.04. - Angelika blogja
07.07. - Hagyjatok! Olvasok! (e)
07.10. - Hagyjatok! Olvasok!

Nyereményjáték:

Mostani blogturnénk során minden állomáson találtok egy Mr. Luthort, a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik Superman feldolgozásból származik a karakter.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2019. június 17., hétfő

Két fordító, egy regény - Így készült a Mister magyar fordítása



webshop moly
London, 2019.
A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással.
A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.
Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?

A Szürke trilógiát lehet szeretni, lehet utálni, de az biztos, hogy E.L. Jamest egy csapásra a nagyágyúk közé emelte. Manapság kevés olyan ember létezik, akinek legalább homályos sejtése ne lenne róla, ki is ő. Legújabb könyve, a Mister, napokon belül a boltok polcaira kerül, méghozzá szemet gyönyörködtető borítóval. A Londonban játszódó kötetet az írónő 21. századi, vágyat és veszélyt elegyítő Hamupipőke sztoriként jellemezte.

A regény két fordítóját, Szilágyiné Márton Andreát és Weisz Böbét faggattam kicsit, milyen volt ezen a regényen dolgozni.
Ismerős volt számotokra az írónő munkássága mielőtt felkértek Titeket a Mister fordítására?
Sz.M.A.: Én nem ismertem a szerző munkáit, nem olvastam sem a Szürkét, sem más művet tőle. Őszintén szólva ezt nem is bántam, amikor nekikezdtem a munkának, mert semmilyen prekoncepcióval nem viseltettem a szerző iránt – hagytam, hogy ez a műve hasson rám.
W.B.: Én is csak felületesen ismertem az írónő korábbi történeteit, tudtam, miről szól, miért szeretik, miért izgalmas jelenség, de nem olvastam őket. Szerintem jelen esetben ez nem is baj, mert E. L. James a Misterrel valami újat akart alkotni, másról és másképp akart írni. A magyar kiadás szerkesztője azonban Palkó Katalin, ő dolgozott a Szürke-könyvekkel is, vele egészült ki a csapat.
Egyikőtök számára sem idegen terep az erotikusabb hangvételű történetek tolmácsolása. Véleményetek szerint ez a kötet hol helyezkedik el a szenvedélyességi skálán?
Sz.M.A.: Számomra a szexualitás a műben meglehetősen szókimondóan és érzékletesen jelenik meg; a szerzőnek sikerült megtalálnia az arany középutat, ami sem a finomkodás, sem a vulgaritás irányába nem megy el. Ennek a heteroszexuális kapcsolatnak az a „pikantériája”, hogy egy szűz lány beavatásáról van szó.
W.B.: Amikor a fordítás előtt végigolvastam a könyvet, azt éreztem, no igen, minimum így kellene megírni a szexjeleneteket, itt nem csak azért szeretkeznek, hogy ez is ki legyen pipálva valahol a könyv közepe táján, mint sokaknál. Az írónő arra is külön gondot fordított, hogy a férfi főhős jellemváltozását a szexhez való hozzáállásában is követni lehessen, így az első oldalak önző szexéből a végére szerelmeskedések lesznek. A női főhős pedig felfedezi a saját nőiességét, a szenvedélyt, amit korábban a zongorajátékából már megsejthettük.
Elég ritka, hogy egy regény magyarításán ketten közösen dolgozzanak. Honnan jött az ötlet, hogy ezúttal koprodukció legyen a fordítás?
Sz.M.A.: A könyvkiadó keresett meg a feladattal és a koprodukció ötlete is tőlük van. Én is dolgoztam korábban már társfordítóként, azonban a fordítás meglehetősen magányos szakma; ez a személyesebb, komolyabb együttműködés volt az, ami nekem reveláció volt a munka során.
W.B.: A korábbi megjelenés érdekében mindenképp szerették volna, ha ketten készítjük a fordítást, és ehhez két hasonlóan dolgozó, közeli stílusú fordítót kerestek, akiknek a személyisége is kompatibilis.
Elárulhatjátok, hogyan osztottátok fel és hangoltátok össze a munkát?
Sz.M.A.: A szöveget nézőpont szerint (Alessia-Maxim) osztottuk fel, illetve amikor kiderült, hogy ez némileg aránytalanul oszlik el, az utolsó száz oldalt Böbe fordította. Természetesen nagyon sokat leveleztünk, egyeztettünk a fordítás során, vezettünk közös táblázatot, illetve személyes találkozón is átbeszéltük a kardinálisabb pontokat.
W.B.: A felosztás célja az volt, hogy markánsan elkülönüljön a kétféle beszélő hangja. Maxim egyes szám első személyben beszél, Alessia történetét pedig harmadik személyben olvashatjuk, de a történet egyszer sem szakad meg, úgymond átveszik egymástól a fonalat. Ha ezt egyetlen ember fordítja, valóban könnyen összemosódhat itt-ott a kétféle látásmód, hiszen ez nem könnyű feladat 500 oldalon át, ezt szerette volna a kiadó elkerülni, szerintem sikerrel! Mivel mindketten előre elolvastuk a teljes könyvet, tudtuk, hol lesznek azok a bizonyos kardinális pontok. Például azt a kb. 80-100 oldalnyi szakaszt, ahol el kellett döntenünk, mikor váltsanak át tegezésbe (ez mindig nehéz kérdés), már menet közben összeraktuk, elolvastuk egyben, és alaposan megvitattuk.
Fordítói szemmel milyen az írónő által használt nyelvezet? Volt esetleg olyan részlet, amellyel nehezebben tudtatok megbirkózni?
Sz.M.A.: Az írónő használta nyelvezet gördülékeny, olvasmányos és kifejezetten dinamikus; nekem a fordításban inkább az egyes lakások, épületek beosztása, berendezésének leírása, követése jelentett kihívást. Az agyaggalamb-lövészetes rész számomra teljesen idegen volt, mert nem ismertem ezt a sportot, ezért alaposan utánanéztem. Kifejezetten élveztem a zenei „betoldásokat”, azokat az utalásokat, ahol a szerző kicsit többet megmutatott figurái zenei ízléséből.
W.B.: A nyelvezetet fordítói szemmel nem találtam bonyolultnak, úgy szoktam fogalmazni: kellemesen siklik az ember keze alá, de azért adódtak trükkös helyzetek. Az egyik az, hogy Alessiának az angol nem az anyanyelve. Ettől kicsit tartottunk az elején, de szerencsére a szerző ügyesen kikerülte, hogy a főhősnő makogva beszéljen angolul, így nekünk sem kellett rémes nyelvtani hibákat kigondolni, csak egy-két bájos nyelvbotlást. (De többet nem árulhatok el spoilerezés nélkül!)
Lefogadom, hogy sokan már alig várják, hogy végre olvashassák Maxim és Alessia románcát. Kedvcsináló gyanánt megosztanátok velünk, nektek mi volt a kedvenc jelenetetek a könyvben?
Sz.M.A.: Az én kedvenc jelenetem az volt, amikor a bevándorló lány, Alessia először látja a tengert, és teljesen megmámorosodik tőle; teljesen úgy viselkedik, akár egy gyerek. Azt a leírást, hangulatot nagyon élveztem.
W.B.: Talán elsőre furcsán hathat, de a kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor megjelentek a „főgonoszok.” Félelem, erőszak, remény, bátorság váltották egymást gyors egymásutánban. És persze szerettem, amikor meg-megcsillant Alessia humora, kacérsága.

Köszönöm szépen a válaszaitokat! Reméljük, még sok regényt olvashatunk a Ti fordításotokban!

2019. május 17., péntek

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue



webpageamazon goodreads


a szerző
Az Atlanti-óceán nyugati partján Alex Claremont-Diaz, az Egyesült Állomok Elnökének fia, áll a legközelebb a hercegi léthez. Rettenthetetlen nővérével és az alelnök agyas unokájával ők a Fehér Házi Triumvirátus, Ellen Claremont elnökasszony fiatalos marketingjének alapkövei. Persze a nemzetközi protokolláris feladatok néha felérnek egy rémálommal - pláne, amikor az angol királyi menyegzőn elszabadul a Henry herceg őfőellenségességével folytatott vita, majd a másnapi lapok már az amerikai és brit kapcsolatok megromlásáról cikkeznek.
A kárelhárítási terv: színlelt barátság a két fiatalember között. Pedig Alexnek aztán pont elég teendője akad édesanyja elszánt ellenfelének ügyködése, no meg saját politikai törekvései miatt anélkül, hogy egy karót nyelt uralkodói sarj nehezítené az életét.
Csakhogy Henry szőke herceges külsője egy lágyszívű, hóbortos, száraz humorú személyiséget takar, akit több belső démonnal birkózik. S mire az elnöki újraválasztási kampány beindul, Alexet magával ragadja a Henry-vel folytatott titkos kapcsolat. A kapcsolat, amely ronthatja az elnökválasztási esélyeket, és megzavarhatja a két nemzet viszonyát.
Henry pedig teljes eddigi életét kérdőjelezi meg Alex kedvéért. Az impulzív, bájos fickóért, aki azt hiszi, mindent tud arról, mi éri meg az áldozatot, hogy tehet az ember annyi jót, ami csak telik tőle... és ami a legfontosabb, hogyan fog emlékezni rá az eljövendő nemzedék.

Jártatok már úgy, hogy egy könyv hosszú időn át folyton-folyvást szembejött veletek? Én így jártam Casey McQuiston bemutatkozó regényével. A Red, White & Royal Blue jó két hónapon át szinte naponta köszönt rám különböző oldalakról. Ám hiába a megannyi áradozó vélemény, nem mertem előolvasói példányt kérni, mert mi van, ha ezzel ismét úgy járok, hogy ezren szeretik, én pedig csak pillogok, vajon biztosan azt olvastam-e, amit ők. Persze azért a kíváncsiság ott munkált bennem. A megjelenés reggelén már alig türtőztetett türelmetlenséggel frissítettem újra és újra a kindle-t, hogy legalább egy ici-picit bele tudjak kóstolni, mielőtt kezdetét venné a dolgos munkanap.
“Never tell me the odds.”
8-9%-nyira jutott csupán időm, de máris ott bizsergett bennem az a varázslatos, önfeledt örömhöz hasonló érzés, amikor szinte kuncogni támad kedve az embernek mindössze azért, mert ott tarthatja a kezében ezt a csodát, mert van olyan szerencsés, hogy olvashatja. Szóval, a reggeli tea mellé loptam még pár lapnyi olvasás időt, aztán meg az ebéd mellé szintúgy. Késő délutánra valahol a kötet egynegyede felé jártam, és már minden kétséget kizáróan tudtam, menthetetlenül szerelembe estem ezzel a könyvvel.
Mintha minden klappolt volna köztünk. Az okos, mégis játékos stílus magával ragadott, s dacára az extrém hosszú, ám számtalan jelenetváltást tartalmazó fejezeteknek könnyedén peregtek a lapok. Tetszett, ahogyan a klasszikus média mellett a közösségi oldalak szerepe szintén előtérbe került, valamint az, hogy ennyi kemény, és aktuális témát (faji kérdés, biszexualitás, etikai felelősség) felvetett szerző. Számomra a politikai mondandó csöppet sem telepedett rá a cselekményre, inkább érdekes hátteret adott. Igaz, én hatalmas Az elnök emberei rajongó vagyok, ráadásul érdekelnek korunk társadalmi kérdései. Ha ehhez hozzávesszük, hogy sokakhoz hasonlóan képes totális bűvöletbe ejteni minden zaftosabb részlet, ha az angol királyi család kerül szóba, szerintem érthető, miért szippantott be a sztori. Az pedig, hogy számos levélváltás - benne számos történelmi alaktól származó idézettel - fűszerezte a romantikus szál alakulását, az én szememben a legkényeztetőbb csokoládéval ért fel.
“But the truth is, also, simply this: love is indomitable."
S ha már a romantika! Eszméletlenül imádtam! Eleve az ősellenségekből szerelmesek alapfelállás úgy hat rám, mint cirmosra a macskamenta, pláne, ha ilyen jól van kivitelezve. Tetszett, hogy a két főhős távolról vonzódott a másikhoz, de az olyannyira eltérőnek hitt személyiségük miatt meg voltak róla győződve, hogy milyen kiállhatatlan a másik. Hangosan kacarásztam, amikor a királyi menyegzőn kettejük buta vitája a 75 ezer dolláros tortában landolással ért véget, hogy aztán a két ország vezetése azonnal szükségesnek érezze azt kommunikálni a világ felé, minden rendben, az amerikai elnök asszony kevert származású fia és az ifjabbik angol herceg voltaképp sok időt együtt töltő barátok. Jó volt látni, ahogyan ez valósággá vált, ahogyan lassan ráébredtek, mennyi közös van bennük, és milyen könnyű megnyílniuk a másiknak. A szócsaták persze nem maradhattak el közben sem, s én bizony iszonyat jól mulattam mindahányon.
Majd miután elcsattant az első csók nem győztem magamba fojtani az álmodozó sóhajokat sem. Teljesen oda voltam ezért a két lükéért! Ráadásul az írónő káprázatosan mutatta be a szerelmük kibontakozását. Annyira éltek az érzelmek. A kétség, a habozás, a vágy, a remény… mind valós volt anélkül, hogy túl lettek volna cifrázva vagy magyarázva. A csókjelenetek pedig egyszerűen perzseltek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindemellett a szenvedélyes jelenetek részleteibe nem ment bele a szerző, ügyesen megjelenítette őket a lapokon, de egy-két mozzanatot leszámítva elnagyoltak maradtak ezek a pillanatok. S bár én magam nem tiltakoztam volna, ha ettől behatóbb bepillantást kapunk a hálószobák ajtajai mögé, nem maradt bennem hiányérzet.
“History, huh? Bet we could make some.”
Tehát: stílus pipa, alapötlet nagy pipa, karakterek pipa ás pipa, a szerelmi szál csillagos pipa. Már csak a drámai fordulat dönthette volna romba a regény 2019 egyik kedvencének státuszát. Szerencsére a könyv többi részéhez hasonlóan ez szintén tehetséggel, szépen kidogozottan került megalkotásra. Nem a belső szorongás adta a fő konfliktust, csupán annak egy darabját képezte. A politikai lejárató gépezet, valamint a család és nemzet előtti önfelvállalás hihető bizonytalanságot hoztak ahhoz, hogy izgalmas feszültség hassa át az utolsó fejezeteket.
Hogy aztán a lezárással visszakanyarodjunk a kötet tündérmesés felütéséhez. Minden jó, bíztató az életben, a szerelmesek egymáséi lehetnek, az emberek pedig az okos és tisztességes vezetők mögé sorakoznak fel. Ó, bárcsak… De nekem nagyon tetszett, hogy ennyire pozitív hangvétellel vehettem búcsút az Alex és Henry párostól. Remélem, előbb-utóbb magyar fordításban találkozhat minél több könyvmoly ezzel a briliánsan megírt, intelligens és fontos mondandójú, mégis tüneményes M/M románccal!

Kedvenc idézet:
“Take anything you want and know you deserve to have it.”
*A képek a szerző twitter oldaláról származnak.

 
back to top