| Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják. Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Miks-Rédai Viktória ISBN: 9789633738573 ? oldal, kartonált Értékelésem:  |
„Daemon és a meglepetés egy mondatban, ez valami szórakoztató kalandot ígért.”
A Luxen széria öt kötete együtt alkot kerek egészet, a részek csupán mindig egy újabb felvonásnyi eseménybe engednek bepillantást az olvasóknak, azaz botor döntés lenne csak úgy valahol a közepén hűbelebumm elkezdeni, megéri szép rendben végigkövetni a történetet. Így aztán amondó vagyok, akinek még nem volt szerencséje az első két részhez – Obszidián & Ónix – előbb sürgősen azokat pótolja, 
mert érdemes. Jennifer L. Armentrout ugyanis tehetséges szerző, ez pedig egy roppant jó paranormális ifjúsági sorozat. Hogy miért gondolom így? Szerintem a regények stílusra ügyesen ötvözik a könnyed és humorost az egyre baljósabb hangvétellel, ráadásul remekül elegyednek bennük a hétköznapi problémák és különleges helyzetek, pont megfelelő az egyensúly az émelyítő cukorszirup nélküli romantika és az izgalmas akció között, s mindezt csak megkoronázzák a könnyen megkedvelhető szereplők. Egy könyves bloggerina és egy vadító földönkívüli srác a lélekszívó démonok és rossz szándékú kormányügynökök ellen? Ugyan már, ugye hogy csacsiság lenne kihagyni ezt a szórakozást!?
mert érdemes. Jennifer L. Armentrout ugyanis tehetséges szerző, ez pedig egy roppant jó paranormális ifjúsági sorozat. Hogy miért gondolom így? Szerintem a regények stílusra ügyesen ötvözik a könnyed és humorost az egyre baljósabb hangvétellel, ráadásul remekül elegyednek bennük a hétköznapi problémák és különleges helyzetek, pont megfelelő az egyensúly az émelyítő cukorszirup nélküli romantika és az izgalmas akció között, s mindezt csak megkoronázzák a könnyen megkedvelhető szereplők. Egy könyves bloggerina és egy vadító földönkívüli srác a lélekszívó démonok és rossz szándékú kormányügynökök ellen? Ugyan már, ugye hogy csacsiság lenne kihagyni ezt a szórakozást!?„– Ez nem paranormális fantasy, vagy mi a fenéket olvasol te. Nincs megtervezett cselekmény, nincs egyértelműen eldöntve, hova fog ez az egész kifutni. Az sem egyértelmű, ki az ellenség. Nincs garantált happy end, és te pedig… – Lehajtotta a fejét, hogy a szemembe nézhessen. – Te pedig nem vagy szuperhős, akármire is vagy képes.”
Hosszú percek óta meredek hol a jegyzeteimre, hol a kissé gúnyosan villogó kurzorra, és merengek azon, hogyan és mennyit merjek írni a lassan beinduló, de a végére igen ütősre sikerült Opálról, nehogy véletlen spoiler bombát dobjak egy véletlen ide tévedőre. Végül arra jutottam, egy rövid, idézetes hangulatjelentésre szorítkozom, ami ugyan enged egy csöppnyi betekintést a regénybe, de remélhetőleg csak az olvasási étvágyat fogja felpiszkálni ahelyett, hogy ténylegesen elmesélné mi is rejtőzik a lapokon.
Amikor vigyorogtam, mint a tejbe tök: Daemon és Katy évődésein továbbra is jókat mosolyogtam, valamint Daemon pár beszólását, illetve Katy néhány gondolatát szintén murisnak tartottam.
„– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!”
„[D] – Igazad van.
Befagyott a pokol. Piros hó esett.
[K] – Tessék?
[D] – Igazad van. Be kellett volna jelentkeznem valamikor. Sajnálom.
A világ lapos. Elképzelésem se volt, mit mondhatnék.”
„...az edzéstávom általában a könyvesbolt bejáratától az új megjelenések polcáig tartott...”
Amikor örvendezve tapsikoltam: Be kell vallanom, minden izzó pillanat ellenére nagyon vártam már, hogy Daemon és Katy túllépjenek a csak csókok korszakon. S meg kell mondanom, Ms. Armentrout roppant ügyesen vette az akadályt, persze csak miután húzta még kicsit az agyunkat. :) A jelenet ugyan nem lépte túl az ifjúsági regények korlátait, mégis, édesen érzéki lett. Le a kalappal, igazán tetszett.
„Ott volt a szerelmünk, a remény, hogy van jövőnk. Hogy elfogadtunk egymásban mindent, legyen az jó, rossz vagy egyenesen csúf. A rengeteg felgyűlt vágyódás. Annyi érzelem, hogy mindkettőnk lelke mélyéig hatolt, szinte kiütött bennünket. Tudtam, mert éreztem, ahogy felgyorsul a szívverése, az enyém pedig követte. Egymáséi voltunk. Mindez belefért egy egyszerű csókba, és egyszerre volt túl sok, túl kevés, és éppen tökéletes.”
Amikor morcosan dohogtam: Nagyjából minden résznél, amikor Blake a színen volt, mert a legutóbbiak után egyszerűen képtelen voltam bízni a srácban. Persze ezzel nem voltam egyedül...
„Mielőtt kiderült, hogy ő a megtestesült sátán, egészen jó fej srác volt.”
„Blake kikönyörgi magának azt a pofont.”
Amikor a meghatottság kissé ellehetetlenítette az olvasást: Több megható pillanat is akadt ebben a kötetben, de csöppet sem meglepő módon az abszolút kedvencem:
„– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak – mondta rekedten. – Visszajövök érted. Vissza… ”
Amikor nem hittem a szememnek: Az összefüggő köteteknél felkészülünk rá, hogy függővéggel küszködve kell majd kivárni a folytatást, mégis... tanácstalanul és kétségbeesetten pislogtam az utolsó mondatokra. Ráadásul az írónő egy kis élcelődő piszok, hisz a letaglózó lezárás előtt alig pár oldallal képes volt ilyet beleszőni a szövegbe:
„Szívás volt. Még a könyvkalózoknál is nagyobb, még annál is, ha egy évet kell várni a kedvenc sorozatod folytatására, és még egy könyv brutális függővégénél is nagyobb.”
08/27 - Angelika blogja08/28 - MFKata gondolatai
08/29 - Dreamworld
08/30 - Kelly & Lupi olvas
08/31 - Nem harap a...
09/01 - Deszy könyvajánlója
09/02 - Media Addict
09/03 - Insane Life
Ugyan a luxenek már nem élnek a Lux bolygón, de ti most eljuthattok oda. Játsszatok velünk egy kis társasjátékot, hogy esélyetek legyen megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három példány egyikét az Opálból.
1) Nézzétek meg a közös blogon a társasjáték tábláját! Akár ki is nyomtathatjátok, ugyanitt még bábu-sablonokat is találhattok, természetesen a könyv főszereplőivel.
2) Dobjatok. Minden nap, az aznap esedékes bejegyzésben megtalálhatjátok a kockát és rajta a dobás értékét. Lépjetek ennyit a táblán.
(Figyelem! A játékra csak akkor tudtok helyes megoldást adni, ha mindig csak annyit léptek, amennyit a blogon közzétett kockán láttok és a helyes sorrendet is betartjátok. Ez megegyezik a blogturné menetrendjével.)
3) A táblán csapdák és lehetőségek is vannak. Ha olyan mezőre lépsz ahonnan űrhajó indul, akkor előre ugorhatsz mezőket, csak kövesd a hajó sárga útvonalát. A féregjáratok visszavetnek, ha ilyen mezőre lépsz kövesd a vörös járatot visszafelé.
4) Írd meg nekünk, hogy a nyolcadik lépés után melyik mezőn állsz. Ezt a megfejtést a lenti rafflecopter megfelelő mezőjébe kell felvezetni.
5) Extra pontokat is szerezhetsz, ha élőben is megvalósítod az általunk tervezett társasjátékot és erről fényképet is küldesz. A rafflecopterben kell megadnod a linket, hogy hova töltötted fel a képet. Ha inkább más játékot eszeltél ki a Lux-sorozat szereplőivel azt is megoszthatod velünk, ez is plusz pontokat ér.
(A kiadó csak Magyarország területén, megjelenést követően, belül postáz. Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.)
.jpg)
.jpg)
.png)
