5 nap = 50 árnyalat tripla kiadásban

Kiadó: Vintage
Megjelenés: 2012. március
Formátum: e-könyvek

Amikor barátnőjét helyettesítve Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít az ifjú vállalkozóval, Christian Grey-jel, elbűvölő, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. Az ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, vágyik a férfira. Grey pedig képtelen ellenállni Ana szelíd szépségének, eszének és független szellemének, és elismeri, hogy ő is akarja a lányt - de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Christian szokatlan szexuális ízlése, habozik. Grey-t minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

A bejegyzésben felnőtt tartalom is előfordul!

Már a múlt évben felfigyeltem arra, hogy így vagy úgy, de folyton E.L. James nevébe ütközök könyves-blogos szörfölgetéseim alatt. Nem igen tudtam mire vélni eme fene nagy izgatottságot, hát utána néztem, s bevallom, enyhe szájbiggyesztéssel suhantam is tovább. Aztán idén tavasszal ismét úgy tűnt, valahogy kikerülhetetlen ez a nő, ahogy a könyvei is.

A goodreads 2011 legjobb romantikusai szavazáson másodikként végzett, így némi szemöldökráncolós értetlenkedés után felpakoltam egy emlékeztető listára magamnak. Majd valószínűleg szépen meg is felejtkeztem volna róla. Ám ekkor beindult idehaza is a verkli. Immár hosszú hónapok óta hangos a hazai kiadó facebookja attól, hogy biza náluk kapható lesz hamarosan (ehéten meg is jelent az első kötet) a botrány trilógia, a mami pornó. Ez utóbbi kifejezés vajon kinek volt oly szimpatikus, hogy feltétlen szükségét érezte erre alapozni a marketingjüket??? Igaz viszont, hogy viszketett az ujjam, hogy utána keressek, mi a jó életért reklámoznak így egy könyvsorozatot.

Kérem szépen, nem igen kellett megdolgoztatni az agytekervényeimet, hogy túl egzakt keresőszavakat tudjak a google-be beütni. A cím bepötyögése maga feldob annyi találatot, amelyek olvasgatásával napokat el lehet tölteni. Van, ami ijesztő mértékű imádattól csöpög és van, ami bűzlik a prüdériától. Sokak által látogatott bloggerek, Tv-s személyiségek, viselkedés kutatók, szexuálpszichológusok fejtegetik véleményüket világháló szerte. Legutóbb akkor találkoztam ilyen vehemensen megfogalmazott rajongó és elítélő véleményekkel, amikor kitört a Twilight-láz.

No igen, a Twilight! A regények, amelyek nem is oly régen megosztották a közvéleményt, de amelyek tagadhatatlanul óriási bevételhez juttatták megálmodójukat, és hatalmas rajongótábort hoztak létre világszerte. Lehet szeretni, utálni, de úgy látszik, szinte mindenkinek van róla véleménye. Úgy tűnt, a tőlünk nyugatabbra eső világfélen most is valami hasonló játszódik le. Véletlen lenne? Abszolút nem! Miss James bizony az Edward & Bella mániát lovagolta meg nagyon ügyesen. Elkezdett írni egy fanfictiont sokak kedvenc párosáról, csak épp korhatáros verziót. S miután ily módon megalapozta az érdeklődést, alakított párat a történeten. 250.000-nyi ausztrál e-könyv letöltés után az amerikai kiadás jogát megvásárolta a Random House-hoz tartozó Vintage, és márciusban 750.000 papír alapú példánnyal árasztotta el a piacot. Twilight felnőtteknek. Meghazudtolhatatlan, hogy a történetek több mozzanata kísértetiesen egyezik, s a karakterek alap tulajdonságai is megfeleltethetőek. De szerintem nem kell túlgondolkodni, sem ezt, sem a testiség kérdését.

Zavarba ejtő, hogy mennyien képesek megdöbbenni azon, hogy nem csak a férfiakat érdekli a szex. Komolyan, ez még újdonság a 21. században? Elképesztő, hogy egyébként általam fölöttébb értelmesnek tartott emberek képesek azon megbotránkozni, hogy ihol egy (vagy három) regény, amely tömve van szexuális tartalommal. Könyörgöm, van egy romantika műfaj, aminek alcímkéjén bizony az szerepel, erotika... és manapság egy kivillantott boka már nem fedi le a szó jelentését! Az pedig egyenesen kiakaszt, hogy van, aki elítéli azokat, akik kézbe vesznek ilyesmit, pláne, ha nem áltatják még azt is bevallani, jól szórakoztak. Részemről fityiszt nekik!

Tovább...

Karen Hawkins - To Catch a Highlander - Kockázatos szerelem

Sorozat: MacLean átok 3.
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2012. március
Formátum: 288 oldal, keménytáblás

Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania. Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…

Legnagyobb sajnálatomra nem sikerült egymásra találnunk a könyvnek és nekem. Pedig kezdetben úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy kellemes szórakozást találjak a majd 300 oldalban. Skócia vad fiairól mindig szívesen olvasok, talpraesett, fifikás hölgyeményekről nem különben. A fülszöveg olyan szituációt sejtetett, ami nagyszerű humor forrása lehet. És a sorozat részeit összefogó családi átok izgalmas plusz lehetőséget hordozott. De ezúttal valahogy szinte semmi nem úgy működött, ahogy kellett volna, legalább is nálam.

Pedig olyan lelkesen vágtam bele a történetbe! Még az sem riasztott vissza, hogy Dougal MacLeant saját testvérei is piperkőcnek titulálták a korábbi részek alkalmával. Úgy hittem, itt majd megmutathatja, mennyivel több is ő ennél. Nos, bár kellemes meglepetés volt, hogy milyen jól viselte a kényelmetlenségeket, nem változott akkorát, hogy jómagam sóhajtva a karjaiba akartam volna omlani. S ez nálam komoly gond. Mert képes vagyok különböző okok miatt imádni egy-egy romantikus történetet, de mind közül az egyik legnyomósabb, ha engem is elvarázsol a főhős. Ha ez hiányzik, igen kiemelkedőnek, vagy egyedinek kell lennie más téren a könyvnek ahhoz, hogy ne érezzem csalódottnak magam.

Persze az alapszituáció mindezért kárpótolhatott volna. Kimondottan ötletesnek éreztem, hogy a szerencsejátékos lordtól egy mokány nő akarja visszanyerni az apja által oly botor módon elkártyázott birtokot. Az pedig, hogy az új uraság érkezéséig megtettek mindent, hogy az egyébként csodás ház a lehető legelőnytelenebbül mutasson, mosolyra ingerelt. Amikor megérkezvén a férfi véletlen fültanúja lett a fondorlatos terv részleteiről folytatott beszélgetésnek, előre örömködtem, micsoda oda-vissza megtévesztések lesznek még itt. Ám valahogy az igazi nagy élvezet nálam elmaradt. Voltak vicces pillanatok, ez tagadhatatlan, de nem éreztem úgy, hogy az írónő mindent kihozott a helyzetből. Pergőbb, tüzesebb, elszántabb csatározásra számítottam.

S azt hiszem, itt volt a gond, az elvárások miatt éreztem sokkal gyengébbnek a regényt, mint amilyen valójában. Ha nem egy vadul szenvedélyes, természetfelettivel megbolondított felföldi románcot várok, valószínűleg sokkal jobban tudtam volna értékelni olyan dolgokat, mint a csöppnyit kotnyelesre megírt szolgálókat, a fantáziadús érzéki jeleneteket, vagy épp az első részben megismert Jack és Fiona vendégszereplését.

Mivel érdekel, mire jutunk a viharos családi átokkal kapcsolatban, nem kérdés, hogy bizalmat fogok szavazni a soron következő résznek is. Talán csak nem fogok túlzottan sietni vele, hanem kivárom a megfelelő hangulatot hozzá.

Értékelésem:

Tovább...

Elizabeth Hoyt - To Beguile a Beast - Szenvedély

Sorozat: Négy katona legendája 3.
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2012. március
Formátum: 304 oldal, keménytáblás

Sir Alistair Munroe, a gyarmatokat is megjárt természettudós visszavonultan él Skócia mélyén fekvő ósdi kastélyában, Castle Greavesben. Testén jól látható nyomait viseli az angol–francia gyarmati háború egyik csatájának és az azt követő megtorlás borzalmainak, amelyek a lelkén is sebet ütöttek. Egy zord éjszakán váratlan látogatók zavarják meg a magányát. A gyönyörű Helen Fitzwilliam – aki két kisgyermekével menekült el Londonból szeretője és gyermekei apja elől – váltig állítja, hogy a házvezetőnői állás reményében érkezett a kastélyba. Sir Alistair minden erejével azon van, hogy távol tartsa magától és a kastélytól Helent, ám a nő bájával, érzékenységével, szelíd határozottságával elbűvöli a mogorva természettudóst, aki lassan lebontja a lelke köré épített vastag falakat.

A Négy katona legendája sorozat első két része teljesen ellentétes érzéseket keltett bennem. Az elsőt csak éppen fogyaszthatónak találtam, míg a második kimondottan tetszett. Kíváncsi voltam, a harmadik történet vajon milyen lesz, annál is inkább, mert főszereplői a korábbi kötetben való említésükkor felkeltették a kíváncsiságomat, ráadásul a könyv 2010-ben RITA díj jelölt volt történelmi románc kategóriában.

Nagy örömömre, szerintem egy hajszálnyival még jobb is lett, mint a Bűnös csábítás. Bár való igaz, a meggyötört, összetört hősökkel kapcsolatban mindig kicsit elfogult vagyok, így egy Szépség és a Szörnyeteg variációval nálam nehéz melléfogni. Pláne, ha úgy látom, az alapsztori fő jellemzőit kreatívan használják, és adnak hozzá valami egyedit is. És számomra az, hogy Elizabeth Hoyt könyvében a Szépség sem csupán a tökéletesség megtestesülése, megadta az óhajtott pluszt.

Sir Alistair Munroe egyike a Spinners Falls-i mészárlás túlélőinek. Az amerikai gyarmat élővilágát tanulmányozó természettudósként utazott a brit sereggel, amikor a franciák és indián szövetségeseik lerohanták őket, és néhány katonával együtt őt is elhurcolták. Amellett, hogy a fogság szörnyűségei soha el nem múló nyomokat hagytak a lelkében, a kínzások testét is örök életére eltorzították. Két ujját levágták, arcának egyik felét megégették, bal szemét kivájták. Angliába hazatérve családja skót birtokára vonult vissza a világ elől. Azóta ott él morózus magányba temetkezve, csak munkájával és öreg, hűséges kutyájával törődve.

Helen Fitzwilliam bukott nő a világ szemében. 17 éves naiv lányként teljesen megszédítette a fejét Lister herceg figyelmessége. A férfi szeretője lett, sőt két gyermeket szült neki. Ám az eltelt évek megmutatták a herceg valódi természetét, és felnyitották Helen szemét. Tudja, kapcsolatuk hiába hűlt már ki teljesen, egy ilyen erőszakos, birtokló jellemű ember nem fogja hagyni, hogy csak úgy egyszerűen kisétáljon az életéből. Szökniük kell. S ekkor Jasper Vale hitvese előáll egy ötlettel. A kissé kotnyeles Melisande azt javasolja, legyen Helen házvezetőnő férje barátjánál a távoli Skóciában.

Ám akad néhány apró, botor bökkenő a tervben. Mint például, hogy Sir Alistair senkit nem óhajt alkalmazni, vagy épp, hogy a nő soha életében nem kényszerült még arra, hogy maga végezzen el minden ház körüli teendőt. De a regény dicséretére legyen mondva, Helen talpraesettségének köszönhetően ügyesen túllendültünk ezeken az akadályokon. És a különös kompániából az idő családot kovácsolt.

Ahogyan az ihlet adó mesében, itt is hamar kiderül, hogy a Szörnyeteg ijesztő külseje kedves, gondoskodó lelket -, a Szépség varázslatos külseje pedig acélos gerincű nőt takar. Bár kezdetben mindketten félnek bízni, a szívük lassan megnyílik a másik iránt, és idővel képtelenek tovább titkolni érzéseiket. És a két tökéletlen szerelmes tökéletes egymásnak. De mindketten úgy gondolják, hogy boldogságuk csak tiszavirág életű lehet. Alistair nem mer hinni benne, hogy egy ilyen szép nő valóban örökre vele maradna. Helen pedig retteg, mit fog szólni a férfi, ha egyszer rájön, hogy ő nem az az özvegyasszony, akinek mondta magát.

Tetszett a történet romantikus varázsa, de abban, hogy ennyire élveztem a könyvet nagyban közrejátszottak a gyerekek. Abigail és Jamie két eltérő személyiség. Egyikük zárkózott, elgondolkodó kislány, másikuk hebrencs, cserfes kisfiú, de mindketten egyaránt csodásan érzékletesen voltak ábrázolva. Nem csak engem, de az ódon kastély urát is meghódították. És azzal, ahogy Alistairnek nem csak Helennel, de a gyerekekkel is folyamatosan alakult a kapcsolata, az egész helyzet hihetőbb, életszerűbb lett. Pláne, hogy nem egyik percről a másikra, és könnyedén alakult ki közöttük a kötődés.

"– El akartunk köszönni – mondta Abigail, kilencéves gyerekhez egyáltalán nem illő komolysággal.

Alistair biccentett.

Abigail belépett, és Alistair látta, hogy Jamie is ott lépked mögötte, karjában az izgő-mozgó Tócsával.

Abigail összekulcsolta a kezét maga előtt, és nagyon emlékeztetett az édesanyjára.

– Szerettük volna megköszönni, hogy eljött Londonba megmenteni minket.

Alistair már a kezét emelte, hogy elhessegesse a köszönetét, de a kislány még nem fejezte be.

– És hogy megtanított minket horgászni, és megengedte, hogy együtt vacsorázzunk, és megmutatta, hol élnek a borzok. – Abigail elhallgatott, és az édesanyja szemével nézett Alistairre.

– Nincs mit. – Alistair hüvelyk- és mutatóujja közé fogta az orrnyergét. – Édesanyád szeret téged, ugye tudod?

Abigail szeme kerekre nyílt, ahogy némán nézett a férfira.

– Szeret téged. – Alistairnek meg kellett köszörülnie a torkát. – Olyannak, amilyen vagy.

– Ó! – Abigail lenézett a cipője orrára, és vadul ráncolta a homlokát, mintha a sírást próbálná visszafojtani. – Azt is meg szeretnénk köszönni, hogy nevet adhattunk a kutyájának.

Alistair felvonta a szemöldökét.

– Borznak neveztük el – magyarázta Abigail ünnepélyesen –, mert ott volt velünk a borzvárnál. És nem hívhatjuk örökké Tócsának. Az kölyökkutyának való név.

– A Borz nagyon jó lesz. – Alistair a csizmája orrát bámulta.

– Ügyeljetek, hogy mindennap sétáljon, és ne kapjon túl sok nehéz ételt!

– De hát nem a miénk – vetette ellen Abigail.

Alistair a fejét rázta.

– Tudom, hogy azt mondtam, Borz az én kutyám, de igazából nektek vettem.

Abigail ugyanazzal az eltökélt tekintettel nézett rá, mint az édesanyja előző este.

– Nem. Nem a miénk.

Finoman megbökte Jamie-t, aki szánalmas látványt nyújtott. Előrelépett, és átnyújtotta a kutyát Alistairnek.

– Tessék! A magáé. Abby szerint magának nagyobb szüksége van rá, mint nekünk.

Alistair döbbenten vette át a ficánkoló, meleg kis testet.

– De…

Abigail odamasírozott hozzá, és addig csimpaszkodott a karjába, míg a férfi le nem hajolt. Akkor vékony karjával átfogta Alistair nyakát, és kis híján megfojtotta.

– Köszönöm, Sir Alistair. Köszönöm!"

Egyetlen dolog tart vissza attól, hogy kiválónak tituláljam a regényt. Mégpedig Lister herceg személye. Mert egyszerűen nem értem a karakterét. Szokatlannak, és épp ezért izgalmasnak tartottam, hogy a hősnőnk valaki szeretője volt. Teljességgel el tudtam fogadni, hogy alakulhat úgy az élet, hogy egy nőnek gyermekeivel együtt menekülnie kelljen azok apja elől. Ám amit később megtudtunk teljesen összezavart. Minek tart valaki szeretőt, ha hosszú ideje nem él a szolgálataival? A gyerekek miatt? Node a herceg vajmi keveset foglalkozott velük, ráadásul van törvényes utóda. Miért akarja akkor mégis annyira visszakapni Helent? Hiszen már nem kívánja. És nem is a felesége, hogy szégyen lenne kapcsolat felbomlása. Szóval ez nekem zavaros. Más vonatkozásban viszont szépen teljesített a történet, így részemről megbocsátom, hogy ilyen kuszára sikerült ez az egyébként sem olyan lényeges momentum.

Az átívelő szál, az áruló utáni nyomozás ezúttal eléggé a háttérbe szorult. De gondolom, a befejező részben mindenre fény fog derülni. Már alig várom! Hogy is ne, amikor a Vágyakozás főhőse nem más lesz, mint a többiek által halottnak hitt Reynaud St. Aubyn kapitány.

Értékelésem:

Tovább...

Jaci Burton - Taking A Shot

Sorozat: Play-by-Play 3.
Kiadó: Berkley Trade
Megjelenés: 2012. március
Formátum: 334 oldal, e-könyv

Jenna Riley életében a legkevésbé még több sport dologra van szükség. Tetszik neki, vagy sem, míg bátyjai sikert sikerre halmoznak a pályán, ő a család sportbárjában ragadt. Aztán egy nap besétált Tyler Anderson, a profi hoki játékos. Bár Jenna megesküdött, hogy sosem kezd sportolóval, a kettejük közti vonzalom tagadhatatlan. Bizalom, szenvedély, álmok... Jennának el kell döntenie, mit akar, mire van szüksége, kit szeret és van-e benne elég bátorság, hogy mindezt megszerezze. Kedvenc idézeteim

Fantázia vadító borítók, dögös sportolók a főszerepben, erotikában bővelkedő modern románc. Kb így tudnám összefoglalni Jaci Burton Riley família körül forgó sorozatát, amely most érkezett a harmadik részéhez. Ám messze nem az utolsóhoz, hiszen szeptemberben, majd jövő tavasszal és ősszel még biztosan érkezik újabb kötet. S ezt hallva azért felmerül az emberben, hogy mi a csuda lehet azokban a Riley génekben? Az idősebb fiú az NFL híres hátvédje, a fiatalabbik sztár baseballos, az unokatestvérük egyike az amerikai foci legjobb szélső elkapóinak. Oké, a lányok nem a sportban jeleskednek. Épp csak elismert orvosok, vagy világklasszis az énekhangjuk... viszont naná, hogy egy újabb baseball ikont és egy nagyszerű hokist hoznak a családba.

Tulajdonképpen egészen jól szórakoztam, de 1) magabiztos és pimasz Jennát ígért a korai ízelítő, ehelyett pfff... 2) valódi, leküzdeni való problémát vártam volna. Bizony, bizony, azok a fránya elvárások.

Kétségtelen, számomra Jenna karaktere a legnagyobb csalódás. Külseje - piercingek, tetoválások (pl egész hátat beborító sárkány!), rövid, tüsi haj, lila tincsezéssel - alapján igazán lazának tűnt. Apjuk szívrohama után egymaga vette kezébe a családi sportbár irányítását. Gondoltam, megbízható és nem ijed meg a felelősségtől. Ahogyan kezdetben évődött Ty-al, azt hittem, íme egy talpraesett, alkalmasint vitriolos humorú nő, aki aztán nem fog rögtön a szexis macsó lába elé omlani. Az első együtt töltött éjszakájuk jelenetei után még hozzácsaptam a 'tudja mi a jó neki, és nem fél megkapni't is a jellemzéséhez. Majd placcs, szétpukkadt az illúzió buborék. Jenna átváltozott egy nem szeretem hősnővé.

Megértem, ha valaki a sok kudarc miatt visszahúzódik a csigaházába; ha erőt kell gyűjtenie, hogy ismét belevágjon. De nekem úgy tűnt, ő soha nem is harcolt azért, hogy elérje az álmát. Mártírként feladta első szóra szíve vágyát úgy, hogy igazából senki nem is volt tudatában, hogy mit szeretett volna. Hibáztat mindenkit és mindent, holott csak a bukástól félt... vagy a sikertől. Fene se tudja. Mert hol azon lamentált, hogy egyszer valaki szerint nem volt megfelelő a hangja, hogy egy zenekar énekese legyen. Hol pedig azon aggályoskodott, hogy nem is akar valódi énekes lenni, csak olyan bárt szeretne, ami a zenére fókuszál, viszont akkor a sportbár vezetése olyan valakire maradna, aki nem családtag. Tekintve, milyen támogató családként lettek ábrázolva Riley-ék, mondvacsináltnak éreztem ezt az egész könyv alatt elhúzódó nagy lelki tusát. Ráadásul a nem akar sportolóval járni hozzáállása is mindösszesen ebben gyökerezett. Nagy hűhó a semmi miatt. Igazán kár, mert néhány belső gondolata, valamint a kezdeti szemtelen feleselése őszinte mosolyra késztetett, és jópofának találtam a 'ki mit iszik' alapú pasi radarját.

Jennával ellentétben Ty folyton tudta mit akar. Először is a nőt az ágyában (vagy bármelyik hálószobában, a kanapén, az asztalon, a bárpulton, a biliárd asztalon, a jégpályán... ). Aztán, hogy igazi pár legyenek. Előbbi ellen Jenna sem ágált, sőt igen készségesen együttműködött, mondván, így végre ki tudja majd verni a fejéből a férfit. Utóbbi ellen viszont kézzel lábbal tiltakozott, csöppet sem meggyőzően.

Sajnálom, hogy a nagy megoldandó konfliktus annyiban merült ki, hogy Jenna határozatlan, Ty pedig nógatja. Néha már túlzottan is, és így támogatóból átbillen a személyisége irányítani akaróba. Amit viszont nehezen egyeztethető össze azzal, ahogyan egyébként bánt a nővel.

Ami igazán tetszett, hogy itt nem veszítjük szem elől a már megismert szereplőket. Részt veszünk Mick és Tara esküvőjén. Liz pedig örök kotnyelesként tündököl végig. Hol Jennát látja el szabad szellemű és szájú tanácsokkal, hol Ty-t igyekszik helyes vágányra terelni.

“You could be right. I just didn’t get enough of him, and he’s on my mind a lot. It’s not like I care for him.”

“Right. You just want more of that hot stuff he’s offering.”

She let out a snort. “Something like that.”

“So go for it.”

“If he’s interested. Remember, I dumped him.”

“Honey, he has a penis. He’s interested."

Hokiban járatlanként pedig nagyra értékeltem, hogy a meccs leírások nem tengtek túl, inkább hozzáadtak a történethez. Ráadásul úgy voltak megírva, hogy abszolút amatőrként is követhető és élvezhető volt.

Könnyed kis kikapcsolódás, némi morogni valóval. S lévén ismét elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam a folytatás ízelítőjét, kíváncsi vagyok, a negyedik kötet mit tartogat majd.

Szerintem:

Tovább...

Susan Elizabeth Phillips - Fancy Pants - Luxusmucus

Sorozat: Wynette, Texas 1.
Kiadó: Victoria Kiadó
Megjelenés: 2012. április
Formátum: 544 oldal, keménytáblás

Az elképesztően gyönyörű Francesca Serritella Dayt az anyja kényeztette, a férfiak imádták, a londoni felső tízezer a tenyerén hordta. Mikor azonban az anyja váratlanul meghal, szembe kell néznie a ténnyel, hogy gyakorlatilag nincstelen. Lehetősége adódik, hogy filmezéssel pénzt keressen és Amerikába utazik, de rá kell jönnie, hogy a munka beugratás. Mivel alig van pénze, két idegenhez csapódik, hogy a reptérre vitesse magát és visszarepüljön Londonba. Tervei azonban útközben füstbe mennek, mikor rájön, hogy a férfi, akivel Londonban randevúzott, már másnak udvarol. Attól való félelmében, hogy nevetség tárgyává válna a londoni társasági elit szemében, egy kisvárosban marad, ahol megtanulja, hogy senkit nem érdekel, milyen szép, mennyi pénze van, miféle gazdagokat ismer és a világ mely részein fordult meg. Amikor Dallas Beaudine, a profi golfozó felveszi az út szélén, tudja, hogy Francescával csak a baj van. Gyűlöli, hogy fölényes, hiú és nem ezen a földön él. De bármennyire is nehezen tűri allűrjeit, vonzódik hozzá és képtelen nem az érzései szerint cselekedni. A feldolgozatlan gyermekkori problémák, egy félresikerült házasság és egy halott fiú emléke azonban nem hagyják, hogy komoly kapcsolatra lépjen. Kedvenc idézeteim

Ha valaki azt kérné, soroljam fel a kedvenc jelenkori románc íróimat, száz százalék, hogy SEP neve az első háromban lenne. Talán picit elfogult vagyok, mint mindenki, ha a favoritjai kerülnek szóba, de úgy vélem, vannak elképesztően remek-, lélekmelengetően kedves- és jó regényei. Pont. Mert tőle a kevésbé isteni könyvek is szórakoztatóak, és számomra nem kérdés, hogy a könyvespolcom örök lakói-e. (A Tűzgolyó kisasszony féle kisiklásról egyszerűen nem vagyok hajlandó tudomást venni.) Szeretem, ahogy elmeséli a történeteit. A párbeszédek gyakran mosolyt csalnak az arcomra, és olykor a párásodó szemek is kísértenek. Oda vagyok azért, hogy gyakorta megörvendezteti az olvasókat azzal, hogy visszahoz egykori főhősöket vendégszerepelni, vagy éppen akár önjogán is élvezetes románcot sző a háttérben. Imádom, hogy a szereplői egyéniségek, kivételesek és olyan élőek, hogy szinte lelépnek a lapokról.

Sajnos a hazai megjelenések nem igen tartották szem előtt az írónő általi kitalálási sorrendet, ám szerencsénkre a regények önmagukban is tökéletesen megállják a helyüket. Mégis, van abban valami plusz öröm, amikor a lazán kapcsolódó történetekből összeáll egy-egy komplett széria. S idén végre a Chicago Stars után a Texas sorozat is teljessé válik hazai kiadásban. Tavasszal az első kötet került a boltok polcaira, amit a napokban a majdnem legutolsó rész követ. Majdnem utolsó, hiszen angolul július tizedikén érkezik még egy felvonás.

De nagyon előre szaladtam! Egyelőre a kissé botrányos Luxusmucus magyar címet kapott könyvet kaparintottam a kezeim közé. A sztori eredetileg még 1989-ben látott napvilágot, így bár eltéveszthetetlenül 'sepes', mégis picit más a hangulata, mint mondjuk a Mindent a szerelemért-nek. A cselekmény a hetvenes és nyolcvanas években játszódik, így az akkori viselkedés, felfogás és romantikus álom köszön benne vissza. Ám ha lehántjuk a korszaki adottságokat alatta ott van mindaz, amiért annyira rajongok. S még ha elsőre nem is úgy tűnt, idővel minden szépen a helyére került.

Mert bizony nekem indokolatlanul részletesnek tetszett a könyv eleje. Ugyan üdvös megérteni a szereplők jellemét és hogy mi tette őket azzá akik, de nem feltétlen érzem szükségét, hogy még fogantatásuk körülményeit is ilyen behatóan megismertessék velem. Így számomra túl hosszú volt, hogy csöppnyi túlzással majd a lapok egy harmadát kitette az előkészítés, az az időszak, amiben főhőseinknek halvány sejtelme sincs a másik létezéséről. Aztán persze csak sor került a nagy találkozásra. S hol máshol, mint egy poros országúton. Honnan is ismerős ez a fordulat? :)

"Ő Francesca Serritella Day. Vele semmilyen szörnyűség nem történhet."

Gondolta Frannie, a brit szépség, aki kezdetben amolyan Paris Hilton féle, elkényeztetett, mindene a külsőség, rémisztően butácska karakternek tűnt. Aztán gondtalan élete 20 éves korában egycsapásra véget ért, amikor szeleburdi édesanyja halálával csak adósságot örökölt. Talpraesettségének első megvillanásaként majd' mindenét pénzzé tette, hogy a hitelezőket kifizesse, majd Amerikába repült filmes karrier reményében. Ám a sors nem azt tartogatta neki, hogy Vivien Leigh nyomdokaiba lépjen. Helyette már az első napon a vadidegen ország ismeretlen útján kutyagolva találta magát egy kényelmetlen kosztümbe préselődve és egy fitying nélkül. Így találkozott Dallas 'Dallie' Beaudine-nal.

"Elcsábítja még a holtakat is, de egy minden hájjal megkent gazember."

Aki a felszínen lázadó, tanulatlan szépfiú, ám a lelkében komoly sebeket hordoz (és imád olvasni!). Brutális, alkoholista apjától 15 évesen megszökött, s röviddel utána találkozott a börtönből akkoriban szabaduló Clarence 'Skeet' Cooperrel, akivel azóta elválaszthatatlanok. Mint profi játékos és ütőhordója járták a golfpályákat, amikor a véletlen pont az ő autójuk elé sodorta a világ egyik legszebb, de egyben leghiúbb nőszemélyét.

Közös utazásuk csupán néhány hétig tartott, amely idő bővelkedett heves vitákban és szenvedélyes pillanatokban, hiszen ők ketten olyanok, mint a tűz és a jég, mint a kutya és a macska. Félreértések, titkok, kiabálások, könnyek, és Francesca ismét ott állt a világ végén nincstelenül... de immár nem egyedül. Egy új életet hordozott a szíve alatt. De talpra tudott állni, fel tudott nőni, tanult a hibáiból. Tíz év alatt sikeres rádiós, majd televíziós műsorvezetővé vált. És ekkor a sors ismét összehozta a férfival.

Hát igen, kezdetben nem voltam maradéktalanul lenyűgözve. A történet lassan, döcögősen indult, és megkockáztatom, elsőre egyik főszereplőt sem tartottam igazán kedvelhetőnek, még szívszaggató múltjuk ellenére sem. De aztán változtak, alakultak... rengeteget! S a könyv felénél már nem nagyon akaródzott letenni , és végül élvezetes olvasmány kerekedett ebből a korai SEP műből. Olyannyira elkapott a hangulat, hogy erős késztetést érzek, hogy újraolvassam a Játék az életet, és ismét találkozzak az akkor már boldog házasokként élő Francescával és Dallie-val, no meg a felnőtt Teddyvel. S milyen csodás lenne rögtön azzal folytatni, amiben ő kerül sorra. :)

Csak azt tudom mondani, érdemes esélyt adni a könyvnek, és nem szabad hagyni, hogy eltántorítson minket az eleje!

Értékelésem:

Tovább...

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (38) - Nalini Singh – Tangle of Need

Nalini Singh – Tangle of Need

(Magyarul még nem elérhető)

A Psy-Changeling sorozat 11 része [S] Paranormális romantikus [PR].

Nem titok, hogy mennyire szeretem Nalini Singh Psy-Changeling (mentálos - alakváltós) sorozatát, és nagyon megörültem, amikor az Egmont tervbe vette a sorozat kiadását. Egy gondom van csak vele, hogy irtóra le vagyunk maradva az eredeti sorozattól. Ezért aztán azoknak akik magyarul követik a szereplők sorsát, több szereplő ismeretlen lesz.

Először is a könyvet imádtam, és bizony öt csillaggal értékeltem a Molyon, de nem a szerelmi szál miatt. A főhősök, Riaz és Adria jó karakterek, kapcsolatuk forró, és érdekes, jól felépített, ennek ellenére érzelmileg nem rántott magába. Mindkettő szereplő érzelmileg sérült, Adria (aki Indigo rokona, és nagyon hasonlít rá külsőleg, először, ha jól emlékszem Indigo és Drew könyvében találkozunk vele), egy félresikerült kapcsolatból száll ki, eléggé összetörve. Riaz pedig megtalálta a párját, de a nő boldog házasságban él. Ez Riazt töri össze. A kapcsolatuk fejlődése azonban csak meglepően szerény részt foglal el a könyvből.

Cserébe viszont kapunk rengeteg Siennát és Hawke-t. Még az esküvői ceremóniájukon is ott lehetünk! Juddot, akiből sosem elég! Akinek fanklubja lesz a neten, míg Brenna meg nem hackeli az oldalt! Képzeljétek el Drew azonnal veszi a lapot és beszerez jó néhány I Love Judd pólót.

„Hawke’s wolf huffed in laughter, thinking of the secret stash of “I love Judd” T-shirts and buttons Drew had purchased for everyone to wear at the next lieutenant meeting. “I’m thinking of making you my new PR person.”

“I’d hate to turn my niece into a widow so soon,” was the cool answer.”

Rileyt és Mercyt külön öröm éri, szenzációs, amikor Hawke és Riley megünneplik ezt, és rendesen leisszák magukat. Ismét felbukkan egy villanásra Mercy egyik bátyja és csodás vacsorát dob össze a társaságnak. Végre felébred a kómából Alice Eldridge! (Egy roppant érdekes szereplő, aki a magyarul olvasóknak nem mond semmit, pedig 100%, hogy találkoztatok már a nevével. Ő írta a könyvet, amit Sascha kap Nikitától.) S kinek a nevét említi töredékes memóriájával? Zaidét, úgy, mint akit ismert. Kicsoda Zaid? Hah, most tessék visszaolvasni a 3. kötet bevezetését.:)

Millió pillanat, rengeteg ismerős szereplő, akiket imádtunk, akikért már végigizgultunk egy-egy könyvet, és most ismét belepillanthatunk mindennapjaikba.

A másik, amit nagyon értékeltem ebben a könyvben a politikai helyzet alakulása. Ne forgassa senki a szemét, ti is szeretni fogjátok. Az első könyvben voltak a gonosz mentálok, a jó alakváltók, és közöttük a többnyire ártalmatlan emberek. Aztán a történet egyre érdekesebb lesz, a mentál tanács szétesik, megjelennek a lázadó „Tiszta Mentálok” akik polgárháborút robbantanak ki a mentálhálót támadva. Az erőviszonyok a 11. könyvre már szélsőségesen átrendeződnek. Már nem a mentálok és az alakváltók küzdenek egymással, sőt, a mentálok közül is sokan tekintenek a farkasokra és a leopárdokra valamiféle vezetésért, ahol alakváltók vigyáznak a mentálháló létét biztosító „horgony” mentálokra. Amikor két idősebb, ismeretlen mentál nő egyesíti pszichikai erejét, hogy segítsen egy bajba jutó alakváltó harcosnak. Amikor a szövetségek bonyolult hálója jön létre, a farkas és leopárd falka, az emberek gerilla alakulata, a tengeri alakváltók, Nikita, Anthony, és Judd fura Nyíl (Arrow) kapcsolatai között.
Kiderül, hogy Velencében élnek renegát Nyílak. A tengeri alakváltókról jut eszembe amikor Riaz jókedvében tippelget milyen tengeri alakváltók lehetnek: Medúzák biztos nincsenek. Hawke válasza erre: Mi a francot szívtál ember?

Henry végre kivonódik a forgalomból ebben a részben, de Ming még mindig vadászik Siennára. Henry segítőjét Vasqezt viszont nagyon sajnálom, és remélem, meg lehet menteni.

Kaleb Krychek igazi fekete ló! Csak most kezdünk kicsit belelátni mi mozgatja. Őrületes energiákat fektet bele, hogy megtaláljon egy nőt a mentálhálón, aztán később testi valójában, de hogy ki ez a nő nem derül ki. Esz a fene, hogy ki lehet a lázadó Szellem, neki is van egy nagyon jó pillanata, amikor együtt látja Juddot Brennával. Lehet, hogy Kaleb a Szellem? Vagy valamelyikük Zaid? Ha Alice túlélhetett hibernációban száz évet, Zaid is megtehette. Ráadásul Kalebről kiderül, hogy dupla kardinális. Zaidról pedig azt olvastuk, hogy kardinális telepata volt, hihetetlen mentális harci képességekkel, ez egyre inkább összevág.

Nagyon megkedveltem a két Arrowt, Adent és Vasict. Remélem, az ő meséjüket is olvashatom egyszer! Imádni való történet, mert a szereplők annyira szeretni való figurák, nem tudom megunni őket! Ms. Singh zseniálisan tudja abbahagyni a könyvet úgy, hogy az olvasó fanatikusan várja a következő részt!

Tovább...