2020. január 29., szerda

Sarina Bowen: Heartland

Dylan nem csupán a legjobb barátom, de ő az életemben az egyetlen, aki valóban megért. Nem érdekli a bizarr múltam, ahogyan az sem, milyen béna vagyok társaságban. Az egyetlen bökkenő? Fogalma sincs arról, hogy végzetesen és reménytelenül belezúgtam már az első napon, amikor együtt szedtünk almát a családjuk gyümölcsösében. Persze több eszem van, mintsem ezt bevalljam neki.
Most, hogy mindketten ugyanazon egyetemre járunk, egy teljesen más oldalát is megismertem. Ez a Dylan partizik és rengeteget pajzánkodik. Persze egyiket sem velem. Míg egy éjjel buta módn arra nem kértem, hogy matek mellett másból is korrepetáljon... ő meg igent mondott. Csakhogy a reggel rávilágított, hogy erre rámehet a barátságunk. Ki tudja, lehet-e bármi olyan, mint ez előtt...

amazon goodreads webpage

Sarina Bowen True North sorozata immár a hazai olvasónak is ismerős lehet, hiszen az indító kötet múlt év vége felé napvilágot látott magyar fordításban. Mivel jómagam a széria nagy rajongója vagyok, remélem, idővel a többi rész is követi majd a Keserédest. Muníció bőven akad, hiszen angolul tegnaptól szerezhető be a hetedik könyv, sőt, az írónő honlapján a nyolcadik regény címét és főszereplő párosát szintén megtalálni az idénre tervezett megjelenések között.
A mostani ’epizód’ a legifjabb Shipley fiú történetét meséli el. A Heartland a korábbi darabokhoz hasonlóan kellemes, olvasmányos stílusú, ügyesen elegyíti a humorosabb pillanatokat a szívet melengető vagy épp tüzesen csábos jelenetekkel. A szerzőtől megszokott módon a könnyed szórakoztatás mellé itt ugyancsak befért pár komolyabb gondolat. Így a barátokból szerelmesek new adult románc olyan kérdéseket is előtérbe hoz, mint az önvád mérgező keserűsége vagy a fiatalokra nehezedő, a jövő bizonytalansága miatti nyomás, valamint az, milyen nehézségekkel kell szembenéznie valakinek, aki egy vallásos szekta elszigeteltségében nő fel, majd elmenekült onnan. Plusz még egy dolog akad, ami minden Vermontba kalauzoló Bowen sztorira, így erre úgyszintén igaz. A választott és vér szerinti családi kötelékek, a maguk minden erőt adó melegségével és bosszantó nehézségeivel, fontos szerepet kapnak a lapokon. Azaz sok ismerős szereplő teszi tiszteletét hosszabb-rövidebb jelenet erejéig. Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne önálló történetként ugyan úgy élvezettel olvasni ezt a regényt. Nem kell tartani sem spoilerektől, sem attól, hogy lényeges információk maradnának homályban.
"Life is full of little moments that don't matter a whole lot, peppered by a few moments when everything is on the line."
A húsz esztendős ikerpár fiú fele, Dylan, és a két éve Tuxbury-be érkezett Chastity, a lány, akinek megcsókolása miatt Zachet száműzték a vallási fanatikusok, néhány hete kezdték meg első nappali tagozatos, ott lakós egyetemi évüket. A srác, aki hétvégente otthon keményen dolgozik, itt nem mond nemet az élvezetekre. Az eddig roppant védett életet élő lány pedig próbál beilleszkedni a normál élet forgatagába, no meg felzárkózni a számára igen csak nehéznek ható tananyagban. Nekem nagyon tetszett, hogy mindketten összetett személyiségek. Egyikőjük szorgalmas és megbízható farmer, ugyanakkor piszkos fantáziájú nőcsábász. Másikuk ártatlan és visszahúzódó, ugyanakkor kíváncsi és szenvedélyes. Elsőre úgy tűnt, nem igazán illenek egymáshoz, de a szenvedély és a kölcsönös egymással törődés csodás kapocsnak bizonyult. Ráadásul mindketten komoly fájdalmat hordoznak magukban. A fiú máig gyászol és önmagát hibáztatja apja halála miatt. A lány pedig nap mint nap küzd a belé vert értéktelenség és szégyenkezés érzésével. Szóval bár elsőre valószínűtlen párosnak tűnnek, szerintem tökéletesek együtt.
Ami a dráma részt illeti, itt sem marad ki a fősulis románcokra oly jellemző esetlen kommunikáció okozta kerüljük a másikat időhúzós fordulat, de szerencsére nem ez a fő konfliktus. Ehelyett az írónő a két főszereplő otthoni helyzetét használja fel egy kis aggodalom generálásra. Szerencsére a megoldást hamar és szívet melengető módon kapjuk, hogy aztán elégedetten zárhassuk be a könyvet.
Vagy az én esetemben egy pöppet morcosan, mert még is csak felháborító, hogy bemutatkozik egy olyan nagyszerű fickó, mint Dylan lakótársa, Rickie, és semmit, de semmit nem tudhatok meg az ő titokzatos múltjáról egészen addig, míg nem lesz szerencsém a kezeim közé kapni az egyelőre még megírásra váró Somebody című, nyolcadik True North kötetet, aminek hősnője természetesen Daphne lesz. Reméljük, nem kell túl sokáig várnom!

Kedvenc idézet:
"Most of us have to save ourselves. There's honor in that, too. Except it's lonely."

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

2020. január 27., hétfő

Jeaniene Frost: One Grave at a Time - A ​sírcsapda

Cat Crawfield, miután épp hogy megakadályozta a természetfelettiek háborúját, nem vágyik másra, mint kis együttlétre vámpírférjével, Bones-szal. Sajnos még megvan a New Orleans-i vudu királynőtől kapott kölcsönképessége. így (merő szívességből) újra harcba szállnak, ezúttal egy gonosz szellem ellen.
Heinric Kramer boszorkányvadász volt évszázadokkal ezelőtt, jó ideje azonban szellemként kísért. Minden Halloweenkor testet ölt, és ártatlan nőket kínoz, mielőtt élve elégeti őket. Ám idén az elszánt Cat és Bones mindent kockára tesz, hogy a túlvilágra küldjék… örökre. De egyetlen rossz lépés is ahhoz vezethet, hogy a saját sírjukat ássák.

beleolvasówebshop molygoodreads

Nahát, nahát, nahát. Most érzem át csak igazán, mennyire igaz a mondás, hogy egy olvasási élményért csupán fele részben felelős a szerző, a másik fele magán az olvasón múlik. Amikor ezerrel dübörgött a pararománc láz, és megannyi lenyűgöző természetfeletti lény és nagyszerű kaland között éltem, hisz szinte egymás után faltam az ilyen típusú regényeket, az általam amúgy mai napig imádott, és sokszor emlegetett Cat & Bones sorozat ezen darabját csupán átlagosnak találtam. Most azonban, ennyi évvel később teljesen más szemmel nézek erre a regényre.
„Néha az egyetlen kapaszkodó azokért folytatni a harcot, akiket elveszítettünk.”
A Night Huntress sorozat angolul már bő öt éve véget ért, a magyar kiadások sora pedig még 2013-ban megszakadt, úgyhogy annak a lehetősége, hogy ismét ott lehetek ezek között a szereplők között, valami elképesztő izgatott boldogsággal töltött el. S őszintén be kell vallanom, ez az önfeledt jókedv egész végig kitartott, jótékony rózsaszín lencsés szemüveget emelve a szemem elé. Ezért aztán nem foglalkoztam azokkal a hiányosságokkal, amit anno az angol megjelenésről írva még jobban nehezményeztem. Most egyszerűen csak élveztem az utazást.
Méghozzá nagyon. Úgy elvesztem a humorral és izgalmakkal átszőtt történetben, hogy csak lapoztam és lapoztam, míg szinte észrevétlenül véget nem ért a könyv. Mert ennyire volt jó újra ezzel a csapattal tölteni az időt. Csapattal, mert bár továbbra is Cat volt az abszolút központi figura – valamint a narrátorunk -, sokan tiszteletüket tették kisebb-nagyobb jelenetek erejéig. Bones magától értetődően, ugyanakkor Spádé és Denis, valamint Ian szintén kivették részüket a harcból. De Justina, Don és Fabian jelenlétéről sem kellett lemondanunk, sőt, még egy médiummal is kiegészült ez a furcsa társulat. Ha még Mencheres és Vlad is feltűnt volna, akár össznépi találkozónak titulálhatnánk a kötetet.
A „gonosz legsötétebb megtestesülése” címre hajtó, boszorkányüldöző őrült szellem, mint legújabb ellenfél szerintem roppant ötletes volt a szerzőtől. Érdekesnek találtam a nyomozást, tetszett a segítő személye nyújtotta csavar, ám a lezárás hirtelensége azért még most sem esett túl jól.
„Mindig lesz valami feszültség az életünkben.”
Végszó gyanánt ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a Cat & Bones széria hatodik része. Tény, hogy a kaland, amibe vámpírjaink most belekeveredtek lezárt, kerek egészként olvasható. Ám a szereplők jobb megértése és a számos utalás miatt talán nem a legcélszerűbb csak úgy, itt belevágni a sorozatba. Nem kétlem, hogy élvezetes szórakozás nyújtana a sztori, de a teljes élmény átéléséhez nem árthat ismerni az előzményeket. Nekem például nagy kedvencem az, ahogyan a hihetetlenül önálló Catet apródonként meghódítja Bones, és a kapcsolatukban megtalálják a mindkettejüknek tökéletes egyensúlyt.
Jaj, nagyon remélem, egyszer sor kerülhet majd a záró, hetedik könyv hazai kiadására! Milyen jó lenne úgy tartani egy nagy újraolvasást… Pláne, hogy mostanra végre eltűnt az összes ’szortyintás’ a szövegből.

Kedvenc idézet:
„Vannak szavak arra, hogy mit jelent számomra Bones, de még ha a világ összes nyelvét tanulmányoznám is az elkövetkezendő ezer évben, akkor sem tudnám pontosan kifejezni.”

♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!

 
back to top