Jeaniene Frost - Halfway To The Grave - Félúton a sírhoz

A Cat & Bones sorozatról

Fülszöveg: Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Hogy őszinte legyek a paranormális romantika iránt érzett rajongásom vetette meg velem a könyvet, amikor megjelent a kötet tavaly idehaza. Voltak kétségeim, erősek. Nem, nem azért mert mondjuk kb 5 évvel ezelőttig a kezembe nem vettem E/1-ben megírt regényeket. Erről az előítéletemről Meyer villám gyorsan leszoktatott anno. De az, hogy itt a szerelmespár nem boldogan omlik egymás karjaiba, hanem lógva marad kettejük közös története... hát, kíváncsi voltam, de eléggé keveset remélve láttam neki. Pláne a borítót látva. Komolyan, szerintem ez a kép választás botrányos. No de ne ítéljünk külcsín alapján!
Még jó, hogy rávettem magam az olvasásra! Isteni volt, imádtam. Nem volt túl érzelmes, de akcióban és a nekem annyira bejövő fanyar humorban bővelkedett. Sorozatindítónak tökéletes, mert teljesen megfogott a folytatásra is.
Ami különösen tetszett, hogy bár a reflektorfényben itt is, mint annyi paranormális romantikában, az emberek közt élő vámpírok állnak, a sztori nem lett elcsépelt. Az alapsztori egyszerűségétől lesz megvehető. A félvámpír lány, Cat, hobbiból - no meg egykor agyaras erőszak áldozatává vált édesanyja biztatására - vámpírokat írt, míg egy napon a több mint 200 éves szemre való fejvadász vámpír útját nem keresztezi egy éjszakai öldösős cserkész túrán. Majd miután a szokványostól kissé eltérő körülmények közt munka szövetséget kötnek, egy bűnszövetkezet felgöngyölítése amolyan természetfeletti románcos módon következik. S mindeközben a két főszereplő jól egymásba gabalyodik persze. Ennyi. Semmi flanc.
Még jó pont volt: Frappánsan ötletes az isteni büntetéssel sújtott Káintól származtatás és a genetikai mutációs elmélet ütköztetése a vérszívók létének magyarázatára. Bones sorban feltűnő ismerősei potenciális jövőbeni regény alapok, mert az elcsepegtetett információktól kíváncsi lesz az olvasó, vagy legalább is én. A Men In Black típusú különleges alakulat beléptén pedig hangosan felkuncogtam.
Amitől kiborultam: Bones elhagyása a regény végén. Oké, ettől lesz folytatásos, de áááá, ez kegyetlenség az én happy endhez szokott lelkemnek. No és a fordításban többször használt szortyintás szó. A hideg rázott tőle. Az angolban 'snort' szerepel, megnéztem több esetben is. Nem lehetett volna a szexis macsóhoz inkább egy gúnyos horkantást vagy fújtatást társítani? Mert a szortyintásról inkább egy heveny megfázással küzdő neveletlen kamasz jut eszembe, ami a regény fő szerelmi jelenete közben erősen illúzió romboló volt. =)
A regénybe a Harper Collins oldalán angolul bele lehet olvasni.

"Vannak dolgok, amelyek megérik a következményeket."

"- Tudod, mit? - Hirtelen teljesen oda nem illő módon kacarászni kezdtem. - Nagyon jóképű vagy. Nagyon-nagyon jóképű.
Bones rám pillantott.
- A fenébe. Reggel utálni fogod magad ezért."

2010/32.