Kresley Cole - Pleasure Of A Dark Prince
Végre megérkezett a fiatalabbik MacRieve és párjának regénye. Mit ne mondjak, ha azt nézzük, hogy a Hunger Like No Other (Vámpíréhség) mikor látott napvilágot, akkor elég szép kis idő eltelt a báty és királynéja egymásra találása óta.
Cole ezt úgy oldotta meg, hogy a könyv elején megtudjuk, hogyan érezte meg Garreth, hogy Íjász Lucia minden bizonnyal a neki rendelt társ (egy démon - vérfarkas rögbi meccsen keresztül visz a koboldok utáni vadászatkor Lucia útja), és felelevenednek azok a történések, amiket már ismerünk (Lachlain előkerülése, Ivoék Val Hal elleni támadása, Emma nagy atrakciója), csak a mostani főszereplők szemszögéből. Aztán áttekintés szerűen ismertetett 'fogócska' következik, amivel bő egy évet ugrunk előre. Onnan pedig egy Indiana Jones-os akciódús történetet kapunk csipetnyi misztikummal, hangyányi legendával, no meg egy jó nagy merítésnyi gonosszal s mindezt az Amazon őserdejében, majd a hideg északi hegyekben. A regény főgonosz istenéhez képest az ördög kezdő kisiskolásnak tűnhet, s mindenképpen kevésbé undorítónak. De Lucianak mindenképpen le kell győznie... még ha a férje is.
Igen, álkoppanás volt nálam is, hogy mibe bele nem másznak egyes valkűrök. De aztán megvilágosodott minden. Cruach, akinek isteni leszármazottra volt szüksége, hogy börtönéből kiszabadulhasson, képes mindenkivel elhitetni, hogy olyan dolgokat lát, aminek köze nincs a valósághoz. Azaz, ha egy 16 éves lányka a hős szerelmes lovagot szeretné, akkor azt kapja. Lányszöktetés, esküvő... és horror jutott ki Lucianak, aki kiutat nem látván az öngyilkos mélységbe vetette magát. Regin, hogy megmentse féltestvérét, Skathi istennőhöz vitte. Ő adott legendás íjászi tehetséget Lucianak, ám, cserébe érintetlenséget követelt (ehhez a lykaenak lesz pár szava) és minden eltévesztett célért a haldoklás aggóniájához hasonlatos fájdalom érzetének átkát adta. S ha mindez nem lenne elég, 500 évente férjura félébred, s valakinek vissza kell tartania attól, hogy a világra szabadulhasson.
A történet vége felé a szívem szakadt meg Garreth-ért. Csak annyit, hogy Bowennél is jobban szenvedett. Még jó, hogy a happy end nem váratott túl sokáig magára.
Ami tetszett, hogy bár messze vannak a civilizációtól a főszereplők, mégis a már megismert karakterek is megemlítésre kerülnek, telefonos kapcsolat lévén ők is szóhoz jutnak. No és Regin SMS-ei! Vicces és habókos a csaj, de gondolom róla majd valamikor máskor olvashatunk részletesen.
Szóval a lykae most is szexis, erős skót tájszólása és szókimondó természete van, fáradhatatlanul követi és vigyáz a neki rendelt asszonyra - s nem mellesleg nagyon jó kis ajándékokat tud kitalálni, mint a soha ki nem fogyó tegez, vagy a kedveséről elnevezett új pillangófaj -, aki viszont ugyan olyan kitartással takargatja a sötét múltját és próbál a küldetésére koncentrálni. Persze ez utóbbi némi húzd meg - erszd meg harc után a testiség csábítása miatt időlegesen zavart szenved, de ezt már megszoktuk ebben a sorozatban. :)
2010/24.