Nalini Singh - Hostage to Pleasure - Szabadulás

Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat. Főszereplők: Dorian Christensen & Ashaya Aleine San Francisco - 2080 Sorozat: Egy világ, két faj 5. Műfaj: Paranormális romantika Kiadó: Egmont Dark Megjelenés: 2013. május 406 oldal, puha kötés ISBN: 9789633433713 Értékelésem:

Nalini Singh sorozata nálam a pararománcok élmezőnyének konstans szereplője. Egyszerűen imádom, hogy minden egyes rész hoz rejtélyt, fordulatot, akciót és nyomozást, s ugyanakkor persze újabb, szenvedélyesen lángra lobbanó szerelmet is. Tetszik, hogy miközben izgulunk és drukkolunk, jót mulathatunk az évődéseken, vicces beszólásokon. És nagyon szeretem, hogy mindezt úgy tehetjük, hogy sosem veszítjük szem elől a régi kedvenceket, de közben érezzük és átéljük, ahogyan az őket körül vevő világ feltartóztathatatlanul alakul, változik.

Ebben a változásban ennek a kötetnek a történése forduló pontot jelent. Az eddig csak gyanítható mentál korrupciót immár tisztán láthatjuk, a lázadók egyre erőteljesebbek, és az eddig erőtlennek hitt emberek is bizonyítják, a küszöbön álló harcban a világnak bizony velük is számolnia kell.

"... mi mindig törlesztjük az adósságunkat."

Ez a regény közvetlenül ott veszi fel a történet fonalát, ahol a Feloldozás véget ért.

Akkor Ashaya Aleine, az agyimplantátum kifejlesztéséért felelős tudós segített két gyermeknek elmenekülni a szörnyű kísérletek elől. Ám Jon és Noola szabadulásának ára volt. Azt kérte a DarRiver falkától cserébe, hogy kisfiát, Keenant mentsék ki a Tanács karmai közül. A lövész Dorian akkor pillantotta meg először a nőt, ám ennyi is elég volt ahhoz, hogy macska énje felkapja a fejét, ember felében pedig feléledjen a kíváncsiság.

A Szabadulás elején egy három tagú - Dorian, Clay, Judd - csapat végre is hajtja a mentőakciót. A terv szerint a kisfiút a nagy mentál hálóról leválasztva a Laurenek családi hálójára fogadták volna be. De a Keenan és Dorian közötti azonnali ösztönös kapcsolat felülírta a korábbi elgondolást, s így a gyermek az őrszemen keresztül a DarkRiver közösség Csillagok hálójához csatlakozott.

Megérezvén gyermeke elszakadását, Ashaya tudta, elérkezett az idő, hogy mozgásba hozza tervének második fázisát. A lázadók segítségével halottnak tettette magát, hogy elszökhessen a Tanács elől. A föld alatti bázisról kijutva a veszélyes vadonba csöppent, ahol egy hiúzfalka támadt rá. De szerencsére Dorian időben érkezett a segítségére.

"A türelem egyszerűen csak a makacsság egy formája volt, Dorianről pedig meg lehetett volna mintázni a konokság szobrát."

Dorian Christensent kezdettől figyelemre méltó karakternek tartottam. Lehet, hogy 'csupán' őrszem, de az én szememben igazi alfahím. Okos, dögös és veszélyes. Sosem hagyta, hogy alakváltásra való képtelensége bármitől is visszatartsa. Megtanulta kezelni örökké bezárt leopárdját, és ugyan olyan halálos vadásszá vált, mint bármelyik fajtársa. Vérzett érte a szívem, amikor kishúgát, Kylie-t, Santano Enrique tanácsnok beteges vágytól hajtva lemészárolta, s ő kis híján beleőrült az önvádba és a veszteség fájdalmába. (Vonzódás) A férfi akkor megesküdött, hogy bosszút áll a mentál fajon.

S ez a heves gyűlölet kezdetben erősen rányomta a bélyegét Dorian és Ashaya kapcsolatára.

"Az érzelem volt a szikra. A szív. A lélek."

Hiszen a férfinak le kellett gyűrnie a bűntudatot, amiért képes gyengéd érzelmeket táplálni egy Elcsendesedett iránt. Frusztrált dühét pedig csak tovább táplálta, hogy a nő a Tanácstól megszabadulva is mindent megtett, hogy ridegségét fenntartsa. Holott Ashaya jóval Doriannal való találkozása előtt megtörte a kondicionálást, kisfia és testvére iránt is mélyen elkötelezett, csak épp szerettei védelmében sokáig nem meri ezt még a férfi előtt sem felfedni.

"Dönthetek, vagy továbbra is megpróbálom elfojtani a vágyamat azzal, hogy dühös leszek rád, vagy (...) kielégíthetem a vágyam."

Mindkettejüknek bízniuk, választaniuk, küzdeniük kell magukért, egymásért és a közös jövőjükért.

Mit mondhatnék? Imádtam, elejétől a végéig. Végtelenül örültem, hogy nagy kedvencem, Dorian is párra, sőt rögtön egy kis családra lelt végre. Az epilógus pedig szempárásító gyönyörűségesen koronázta meg a boldogságomat.

Épp hogy csak befejeztem ezt a kötetet, máris venném a kezembe a folytatást. Alig várom, hogy olvashassam, ahogyan a DarkRiver őrszem Mercy és a SnowDancer katona Riley Kincaid egymásba gabalyodik!

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

Tovább...

Interjú Nalini Singh írónővel

A új-zélandi Nalini Singh könyveit már idehaza is jól ismerhetjük. Igaz, Egy világ, két faj sorozatával még nem sikerült beérnünk az angol nyelvű megjelenéseket, így az USA-ban június 4-én megjelenő Heart of Obsidian számunkra még kicsit odébb van. Ám akiket hozzám hasonlóan beszippantott a szerzőnő képzelete és stílusa, azok minden bizonnyal szívesen csemegézgetnek a hírekből. S azokból mostanában bővében kijut:

I. Borító és fülszöveg

Sokan várták, hogy napvilágra kerüljenek, én is. Ám a március 6-a leleplezés bizony nem adott választ a minket izgalomban tartó találgatások egyikére sem. Mindössze pár titokzatos sort kaptunk:

Egy veszélyes, illékony lázadó, akinek kezéhez vér tapad. 

Egy nő, akinek puszta létezését is eltörölték.

S szerelemük története, amely oly sötét, hogy a világot is darabjaira szaggathatja.

De ezt a halálos árat meg kell  fizetni.

Mert felvirradt a leszámolás napja.

II. Részletek, két fejezetnyi kóstoló

„What have you done?”

„Too much that can never be undone.”

Az írónő facebookján és blogján, ahogyan az már megszokottá vált, itt-ott feltünedezett pár sornyi kis szösszenet, de semmi olyan, ami sokat elárult volna a könyvről, sőt, egyáltalán a titokzatos Szellemről. Majd május 20-án Nalini két fejezetnyi ízelítőt adott közre ebben a bejegyzésben.

III. Interjú(k)

Természetesen több is született az elmúlt napokban, és minden bizonnyal fog is még jó néhány. Mi ezúttal a nagyszerű Fiction Vixen által készített rövid kérdez-felelek fordítását olvashatjuk, kedves vendég- bloggerinámnak, Nusejkának köszönhetően.

FV: Szörnyen izgatott vagyok emiatt az interjú miatt. Köszönöm szépen a beszélgetést. Ha olyan kérdést tennénk fel, ami túlságosan rávezető, csak hagyd figyelmen kívül. Mi sem szeretnénk elspoilerezni semmit.

Nalini: Köszi, hogy itt lehetek!

FV: Tudom, hogy ez egy korábbi könyv, de muszáj megkérdeznem… van rá valami esély, hogy Adria és Riaz valaha is párosodik?

Nalini: Ahogy Dalton rámutat Riaznak a könyvben, ennek a kapcsolatnak nincs az útja előre kikövezve – ez Adria és Riaz utazása, és nekünk velük kell tartanunk, hogy meglássuk, hová viszi őket.

FV: Van kedvenc karaktered? Valaki, aki minden alkalommal hívogat, ahányszor rápillantasz a könyvére? Az enyém régebben Judd volt, de aztán meghallgattam a sorozatot hangoskönyvben és most már azt hiszem inkább Riley.

Nalini: Igazán nincs – számomra minden karakternek különböző személyisége van (ahogy, remélem az olvasók számára is) és ezért különböző dolgokat szeretek mindegyikükben. Drew humora, Sienna konoksága és a családja iránt érzett szeretete, Jules és Rome pajkos természete, Copper nyers gyengédsége, Tammy nemes szíve… és tudnám még folytatni. Még a gonosz karaktereket is élvezem, hiszen sötétség nélkül hogyan látnánk meg a fényt?

FV: Melyik karaktert vagy párt volt a legnehezebb megírni?

Nalini: A válaszom nagyon hasonló az előzőhöz – minden karakternek megvannak a maga egyedi kihívásai.

Például Judd kemény diónak bizonyult. Annyira az a magas, sötét és csöndes típus! Végül ráhagytam Brennára a dolgot. Vele legalább szóba áll.

Amara karakterét bajos volt megírni, mert ő maga is bajos. Egyszerűen nem alkalmazkodik a hétköznapi viselkedési szabályokhoz, teljesen összeegyeztethetetlen az ő gondolkodásmódjával. Ahhoz, hogy őt megírjam, a helyébe kellett képzelnem magam, úgy gondolkodni, ahogy ő. És Amara nem úgy gondolkodik ahogy te vagy én.

A Szellem karakterét természetesen egy kihívás volt megírni, mert hűnek kellett maradnom a személyiségéhez anélkül, hogy elárulnám (ki ő), még mielőtt itt lenne az ideje. Remélhetőleg, ha a Szellem valódi kiléte is kiderül, az emberek visszamennek a sorozat elejére, újra elolvassák a könyveket és hamarabb észreveszik a finomabb jeleket.

FV: Milyen közel vagy ennek a történetívnek a végéhez? Mennyi könyvben gondolkodsz még a Heart of Obsidian után?

Nalini: Nagyon közel. Azt mondanám, hogy még 2-3 könyv. A szám bizonytalanságának az oka, hogy nem vagyok biztos benne, hogy az összes szálat össze lehet hozni még két könyvben – és nem is fogom megtudni, amíg le nem ülök írni. Néhány ember még azt is gondolhatja, hogy a 13. kötet 2014-ben befejezi ezt az ívet, de én azt hiszem, hogy legalább még egy kötetre szükség van, hogy minden darabka együtt legyen.

Ugyanakkor a Heart of Obsidian eseményei és a következő kötet bővíti a történetmesélés lehetőségeit a világon belül, szóval azoknak, akik szeretnék folytatni a sorozat olvasását azután, amit én elképzeltem ennek a történetívnek a végeként, még mindig lesznek lenyűgöző új dolgok, amiket felfedezhetünk. Ez nem egy állandósult világ, hanem folyamatosan változik és növekszik.

FV: Nehéz volt a Heart of Obsidian hősének/hősnőjének a személyét titokban tartani? Mennyire fog egyértelműnek látszani a célzás a borítón, amikor megtudjuk a nevüket?

Nalini: Mire ez az interjú élesben kimegy, tudni fogjátok a hős nevét! Nem fogom itt megemlíteni, mivel néhányan próbálnak spoiler-mentesek maradni, de ott a beleolvasó a blogomon azoknak, akik el akarják olvasni.

Nehéz volt titokban tartani, igazán NEHÉZ! Állandóan kettejükről akarok beszélni! A borítón lévő utalással kapcsolatban, nekem egyértelműnek tűnt, de én annyira jól ismerem a világot és a karaktert, hogy én vagyok a legrosszabb személy, akitől ezt megkérdezhetted. De láttam ahogy mások Twitteren stb. találgatnak, szóval nem teljesen kiszámíthatatlan.

FV: Szóóóval…Aden és Vasic? Feleségül mehetek hozzájuk? Egyszerre mindkettőjükhöz? Te írod az abszolút legjobb hősöket. Mi a titkod?

Nalini: Mindig is úgy gondoltam, hogy egy hősnek hősiesnek kellene lennie a hősnővel szemben. Mindegy, hogy milyen más emberek közelében, milyen rossz vagy sötét, olyan valakinek kell lennie, akiben a hősnő megbízhat és akire számíthat, hogy ott lesz, olyan valakinek, aki szándékosan soha nem bántaná.

Nem mondom, hogy a hőseim néha nem tesznek dolgokat, amik frusztrálják és feldühítik a hősnőket – mert valljuk be, mégis csak férfiak! De mindezek mellett a hős még mindig a hősnő sziklája (amire támaszkodhat).

Szeretem az alfa hősöket és ez az, amit leírok. Erős, intelligens, magabiztos férfiak, akik páratlanul dögösek. ;)

IV. Twitter chat

Méghozzá nem is akármilyen. Tegnap a Szellem egy órára átvette az uralmat megalkotója twitter fiókja felett. Angolul olvasók itt megtekinthetik a teljes tartalmat. Magyar nyelvű összefoglalót pedig a Könyvek háborúja blogon olvashatunk.

Tovább...

Vendégblog - Szinna olvasmányai (44) - Sonny Hassell & Ais: In the Company of Shadows

Sonny Hassell & Ais – In the Company of Shadows

1. Evenfall

2. Afterimage

3. Interludes

4. Fade

Olvastam mostanában néhány könyvet, ami kifordított kényelmes kis világomból, megrázott és nagyon mélyen megérintett, sőt olyan is a kezembe akadt, ami minden eddigi romantikust porig alázott. De ez a sorozat darabokra tépett, mindent szürreálissá tett. Éjszaka kavargó gondolatok ébresztettek fel, nem tudtam aludni, nappal zombiként támolyogtam. Amikor úgy döntöttem, ez már sok, és másik könyvet vettem elő, nem bírtam azt olvasni, vissza kellett térnem ehhez.

Sokszor fizettem felkapott írók olyan könyvért, ami gyorsan a városi könyvtárban landolt, mert még a polcomon tartani sem kívántam. Erre itt van két ember, akik a mindennapi dolgaik mellett szeretnek írni, s mivel nekik ez az egész csak hobby, csak játék, fel se merült bennük, hogy ezért a több mint 4000 oldalnyi történetért pénzt kérjenek. Pedig ez a sorozat igazán megérdemelné a hivatalos kiadást, hiszen 4,23 & 4,40 & 4,62 & 4,73 goodreads pontos könyvekről van szó.

A történet a harmadik világháborút követő időszakban játszódik, kb. 6 évet ölel fel 2019-től kezdődően. Az Ügynökség egy titkos szervezet, aminek az Egyesült Államok kormánya ellen szervezkedő terrorszervezetek felderítése és semlegesítése a feladata. Az Ügynökség szuper bérgyilkosa a 28 éves Hsin Liu Vega (Sin), akit nyolc éves kora óta bérgyilkosnak nevelt az apja. Mentálisan nem igazán stabil, néha látszólag minden ok nélkül elborul, és ölni kezd. A sötét hajú, zöld szemű halálos gyilkost az Ügynökség embertelen körülmények között tartja. A mellé beosztott partnerek elég gyorsan elhaláloznak, nem mindig tisztázott körülmények között. Egy új megbízásnál azonban szükség van a képességeire, ezért új partnert választanak mellé. Az anyja utasítására – aki az Ügynökség második embere – jelentkező 19 éves civil fiúról, Boydról senki nem hiszi, hogy túl sokáig fogja húzni Sin mellett. Boyd maga sincs mentálisan a legjobb állapotban. Elvesztette azt a két embert, aki igazán közel állt hozzá, az életét céltalannak érzi, elidegenedett, kapcsolatok nélkül lézeng a világban, néhány öngyilkossági kísérlettel a háta mögött.

A történetben végigkövethetjük, ahogy a kettőjük interakcióiból az Evenfallban lassan, nagyon lassan felépülő bizalom, barátság és végül szerelem az Afterimage-ben egy vonatszerencsétlenség megállíthatatlanságával darabjaira hullik, hogy az Inderludesban immár stabil alapokon újra egymásra találjanak, s a Fade-ben végül megpróbáljanak megszökni az Ügynökség az életük minden részét ellenőrző és korlátozó befolyása alól. 

Ennél azonban sokkal többről van szó, akciók, végtelen, árral szembeni küzdelmek néha a semmiért, szülő-gyerek konfliktusok, terrorista csoportok, kóma, bűntudat, önértékelési problémák, kormányzati összeesküvések, génmanipuláció, vér, árulások, barátságok, amnézia, önzés és önfeláldozás. A történetet élővé tevő tökéletesen háromdimenziós hősök és mellékszereplők. A kemény, kegyetlen, sokszor kiszolgáltatott helyzetek, a tehetetlenség szívszorító érzése, ami néha arra kényszerített, hogy felálljak a könyv mellől, és kicsit bámuljak kifelé az ablakon. Hogy többször elolvassam az ilyen mondatokat:

„– Jó, akkor elmondom milyen ez nekem – folytatta Boyd őszintén. A tekintete intenzív egyenességgel kapcsolódott Sinébe. – Szeretlek, jobban szeretlek mint bárkit eddigi életemben. Folyton rád gondolok. Pokoli volt távol tartanom magam tőled. Amikor a közelemben vagy szeretnélek megérinteni. Bármit megtennék érted. És ha akármit megkaphatnék a világon, amit csak akarok, akkor azt szeretném, hogy együtt lehessek veled.”

Egy dolgot biztosan ígérhetek. Ha nekivágsz, ez a történet nem hagy érintetlenül. Ha valami szokatlanra, különlegesre vágysz, ha nem félsz az érzelmi sokkoktól, a penge élen táncolástól, az elképedéstől, a csomótól a gyomrodban, akkor ajánlom ezt a könyvet, mert egy életre szóló élménnyel leszel gazdagabb.

Sorozat: In the Company of Shadows

Műfaj: M/M

Ingyenesen letölthető

Tovább...

Sorozatok, ezúttal a tv képernyőjén

Romantikus molyságom mellé még egy függőségem van. Sorozatjunkie vagyok már hosszú évek óta. S mára mindkét függőségem a gyógyíthatatlan állapotig romlott. Előbbiről gyanítom, senki számára nem szükséges kórképet mellékelnem, utóbbiról viszont általában kevesebbet szoktam beszélni. 

Most sem szándékozok senkit azzal untatni, hányszor is szoktam nosztalgiázni a Jóbarátokkal, vagy épp mennyire imádom az Agymenők hibbant kis csapatát, sőt a Castle és a Bones végre egymásra talált párosáról sem fogok hosszasan értekezni. Viszont az elmúlt hétre végre mindahány nagy amerikai csatorna felfedte, milyen újonccal szándékozik minket meglepni a következő szezonra, és akad közöttük, amelyekre igen csak kíváncsi vagyok.

1. Dracula

Viktoriánus korszak, kosztümös, természet felettis, drakulás, meyers-es, ígéretes showrunner névvel. Tehát több ok miatt is várólistás nálam.

Hivatalos honlap * Sorozatjunkie címke

2. Agents of S.H.I.E.L.D.

Marvel és Whedon rajongóként nem kérdéses, néznem kell. És még csak az sem zavar, hogy meglepő módon, Coulson ügynök mégis életben van.

Hivatalos honlap * Sorozatjunkie címke

3. Almost Human

J.J. Abrams neve, és Karl Urban (aki kicsit is otthon van a C&R fandomban, érti, hogy miért) az anti robot fanságem mellett is felkeltette a figyelmemet. Az előzetest nézve pedig még az ex-kiselejtezett android is kezdett szimpatikussá válni.

Sorozatjunkie címke

4. Sleepy Hollow

Misztikus nyomozós, remélhetőleg némi kosztümös hangulatossággal vegyítve. Plusz a Fejnélküli Lovas az Apokalipszis Négy Lovasának egyike... lehet ezt kihagyni? Nekem biztosan nem.

Sorozatjunkie címke

5. CW sorozatok

Igen, így gyűjtőben, mert ezek totálisan guilty pleasure kategóriásak, mégis, esz a fene, hogy belekukkantsak mindegyikbe. Ráadásul már így is túl sok időm szárad a csatorna lelkén, hiszen ott a Supernatural és a Hart of Dixie, a darára váró Arrow és a Beauty & the Beast, plusz egy fél évadnyi Vampire Diaries is.

Star Crossed - tényleg röhej, hogy beiskolázzák az idegeneket, de még mindig sóhajtozok egy jó kis Roswell feeling után.

The Originals - Klaus és tesókái? Előbb a VD-t kellene befejeznem.

The Tomorrow People - természetfeletti képességek rules.

The 100 - midseasonös, de Kass Morgan regénye alapján készült, így kötelező legalább belekukkantanom.

6. Sitcomok

Szintén gyűjtőben, mert úgy tűnik, ismét minden csatorna bepróbálkozik. Ám mivel vagy a humor vagy a nézetség nem stimmel az esetek túlnyomó többségében, több éve ragaszkodom ahhoz, hogy belenézek a pilotba, és meglátjuk mi lesz. Legutóbb így ragadtam le a Go on mellett. De hogy a nagy kínálatból melyiket várom igazán? Talán Bradley Whitford neve miatt a Trophy Wife-ot.

Tovább...

Vendégblog - Pasik szoknyában, avagy miért szeretjük a skót pasikat?

13 tény, amit a történelmi romantikusokból megtudhatunk a skótokról:

1. Minden skót kiltben jár és természetesen nem viselnek alatta semmit. Tipikus válaszok az ezt firtató kérdésre:

• Mi van a kilt alatt?
• Zokni és cipő.
• Amivel a Teremtő megáldott.
• Zsineg, mert fel kellett kötni, hogy ne lógjon a kilt alá.
• Rosszul bánok a szavakkal, add a kezed és megmutatom…

Ezeket valaha valamilyen random skótos oldalon olvastam, meg nem mondom hol, de egy-kettő beleégett a memóriámba, ahogy a jellemző pólófelirat is, miszerint: "Ez egy kilt. Ha viselnék alatta valamit, akkor szoknya lenne."

2. A skótok a rideg klíma ellenére is mindig félmeztelenül rohangálnak fel s alá, esetleg egy tartánt kegyeskednek átvetni a vállukon, azt is csak a fenséges klán hirdetése céljából. Ingről, lajbiról, kabátról sosem hallottak. (Mondjuk általában nem is a meztelen felsőtest kérdésén gondolkodom el, hanem hogy hogy’ nem fagyott le a ...?)

3. Minden skót nagy hadvezér, várúr vagy valamilyen lord, biztos, hogy soha nem csóró fegyverhordozó, háziszolga vagy csavargó. Ezekre a feladatokra bizonyára külön erre a célra kitenyésztett, alacsonyabb rendű skótokat alkalmaznak. Természetesen ezekhez a címekhez saját vár vagy kastély is jár.

4. Minden valamire való skót, aki főhős akar lenni, az felföldi, mert Skócia többi része nem létezik, vagy ott tenyésztik a nyeszlett szolgálótípusokat.

5. Minden felföldi hatalmas és izmos, és sose láttunk még ilyen pompás példányt. Persze a hatalmas termetük rémisztő minden aprócska angol/amerikai nőcske számára, de az első ijedelem után ez a vonás rögtön gerjesztően hat, és a nemes hölgy menten beleolvad a bugyijába. Ezek a dögös skótok kifejezetten csak a skót Felföldön teremnek. 

6. Természetesen minden felföldi skót harcos hatalmas lószerszámmal is rendelkezik, és képzett fiúprostikat megszégyenítő virtuozitással használja azt az ágyban. Mindig jobban érdekli őket a nő gyönyöre, mint a sajátjuk, még ha szajhákról vagy cselédekről van szó, akkor is. (Na persze.)

7. A skótok szüzeket esznek reggelire, ebből nyerik a hatalmas erejükhöz szükséges misztikus energiát. Persze van néhány kivételes alak, aki tapasztalt nőkkel szemben is meg meri mutatni, hogy mit tud, de a többségben mélyen gyökerezik a szűzlány fétis.

8. Minden skótot MacLeodnak vagy MacKenzienek hívnak. Esetleg Campbellnek, de ők általában árulók, vagy alacsonyabb fajú skótok. 

9. A skót nők korán halnak, vagy az anyák, nővérek és húgok a Felföldön egyszerűen nem léteznek. Egy csúnya rajtaütésnél elrabolták, vagy megölték őket, belehaltak a szülésbe, a szomorúságba stb. A lényeg, hogy egy valamire való skótnak csak bátyjai vannak, akik mind ugyanolyan dögösek, mert ebből lehet sorozatot írni.

10. A skótok nem büdösek, mindig tiszta, üde illatuk van. Ez legtöbbször füstre, szantálra vagy erdőre emlékeztet, de soha nincs izzadtságszaguk a harctól/munkától vagy lószaguk a lovaglástól. Elvégre az urak még a sötét középkorban is sokat adtak a személyi higiénére, fürödtek is rendszeresen, legalább havonta egyszer. Kivételt képeznek ez alól a gonosz karakterek, akiknek természetesen áporodott szaguk, és sárga fogaik vannak.

 
11. Nem lehet skót harcos az a nyamvadt férfiember, aki egymaga le nem tud küzdeni legalább tízszeres túlerőt, de az se baj, ha akár egy egész sereget. Pusztakézzel persze.

12. Egy magára valamit is adó skót egy könyvben legalább egyszer megmutatja a nőjének a földje szépségeit, amit tipikusan romantikus-kufirc-a-szabadban-ahol-boldogok-vagyunk-de-visszatartott-titkok-árnyékolják-az-örömünket jelenet követ. 

13. Egy igazi skót csak akkor döbben rá, hogy menthetetlenül beleszeretett az adott nőbe, ha azt elrabolják, megtámadják, félig megölik, felkoncolják. A nagy felismerés általában az elrablást követő pánik, vagy a halálos ágy melleti ücsörgés következménye. De nem kell aggódni, mert a leányzó mindig csodával határos módon felgyógyul vagy sértetlenül megkerül. A Csoda egy kevésbé ismert tartomány, ami határos a középkori Skóciával. 

Miért is szeretjük a skót harcosokat?  

Bizonyára vannak olyanok is közöttünk, akik ellenállóak erre a jelenségre nézve, de tudom, hogy sok sorstársam van, aki felkapja a fejét, ha skótokról és kiltekről van szó. De mi lehet ennek az oka? Miért nem a halvérű angoloktól, vagy csigazabáló franciáktól akad el a lélegzetünk?

 Először is ott vannak a szolid, romantikus képzetek, hogy a csodás és színpompás tájak és a kelta mitológia varázsol el bennünket. Ebben azért lehet valami, a változatos kastélyokkal és várromokkal tűzdelt, zöldellő dimbes-dombos vidék senkit sem hagy hidegen. Skóciában van valami eredendően romantikus, a megszelídíthetetlen vidékek láttán könnyen úgy érezheti magát az ember, hogy visszaröppent egy másik korba. Egy izgalmas és kalandos korba, amit a druidákról és az ő sötét varázslataikról szóló legendák tesznek még misztikusabbá. A titokzatos vad tájak tökéletes hátteret nyújtanak a legyőzhetetlen, szilaj skót harcos képéhez, aki a harcok hevében edzett izmait villogtatva áll a hegyormon, miközben dús hajába fúj a szél.

De mi az, amitől a skótokat ezekkel az erős, vad férfiakkal azonosítjuk? Valahogy zsigerből barbárokra és harcosokra gondolunk, akik egy olyan letűnt idő maradványai, amikor a férfiak igazi harcosok voltak. Mert azok is voltak, a vad tájak megszelídíthetetlen lakói soha nem adták meg magukat egészen az angol elnyomásnak, küzdöttek, ameddig csak bírtak. Ezek a küzdelmek olyan könnyen beazonosítható valós hősöket hagytak hátra, mint William Wallace és Robert the Bruce. Nem csoda hát, ha arra asszociálunk, hogy a skót Felföldön nyüzsögnek a női álmokat megtestesítő hősies férfiak. Mégiscsak közelebb állnak a valósághoz térben és időben, mint a csillogó vámpírok és egyéb bestiális teremtmények.

És hogy miért van szükségünk ezekre az erős és veszélyesen férfias figurákra? A mai görbe hátú, potrohos, töketlen férfiak mellett és a férfiideál szemmel látható elnőiesedésének ellenére időnként azért jó néven vennénk, ha valaki megmentene minket. Ennek a rohanó, idegbajos életmódnak az elterjedésével rengeteg teher került a vállunkra, ami alól néha jó lenne egy kicsit kiszabadulni, és egy megbízható, erős és alkalmas férfira bízni magunkat, legalább olvasás közben. (Ez volt a bullshit.)

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a skót harcosok a maguk alul öltözöttségével és a harcok által feltételezhetően nyamira edzett testükkel egyfajta szexszimbólumot testesítenek meg. A nyers erő és a rettenthetetlenség mögött ugyanakkor tudjuk, hogy rejlik egy gondoskodó oldal is, amit a skót várúr klánja felé mutatott elkötelezettsége és odaadása mutat meg.

Aztán ott van a kilt is, egyértelmű asszociáció, ha azt hallod skót, a kiltre gondosz és felcsillan a szemed, mert eszedbe jutnak a kilt alatt rejlő izgalmak. De vajon akkor is ugyanilyen izgalmas lenne egy szoknyás pasi, ha tudnánk, hogy fecskét, boxert, csipkés bugyogót, biciklis nadrágot hordanak alatta? Na jó, el tudom képzelni azt a szitut, ahol a csipkés bugyesz se zavarna, de azért nem túl valószínű.

Ami még kihagyhatatlan a Skót Férfi jelenségből, az az eredendő vonzalmunk a rossz fiúk iránt, a skót harcosok pedig bizonyos értelemben rossz fiúk. Harcos típusok, akik kegyetlen elszántsággal mennek azután, amit elakarnak érni, legyen az a szeretett nő megszerzése, a klánjuk védelme vagy akár a bosszú. Nem engednek az elnyomásnak, lázadnak, felkelést szítanak, visszavágnak. Fittyet hánynak a szabályokra. Ellenállhatatlanok. Ki ne szeretne az a különleges valaki lenni, aki egy ilyen nyers és vad harcost megszelídíthet? (I volunteeeer!)

És Ti miért szeretitek a skót pasikat?

Tovább...

DIY sarok (1)

Kétkedő kacajokat vélek hallani. És még csak nem is tévedésből, elismerem. :)

Köztudott, hogy én és a rovatolás nem vagyunk éppen kebelbarátnők. Épp ezért, ez nem is lesz valami valós, és pláne rendszeres bejegyzés típus itt nálam. Egyszerűen csak kellett egy cím azoknak a posztoknak, ahol szeretném megmutatni, ha találtam valami nagyszerűt, amit az ügyesebbek akár el is készíthetnek.

Az ügyesebbek, azaz nagyon nem én. Rólam ugyanis érdemes tudni, hogy míg gond nélkül festek szobafalat vagy szerelek össze könyvespolcokat, addig a kézműves szépségek esetén mindenki jobban jár, ha megmaradok a tágra nyitott szemű gyönyörködésnél.

Néhány napja a papercoterie oldalán bukkantam olyan kis csodára, amire szerintem érdemes felhívni a könyvrajongók figyelmét. Nevezetesen könyvjelzőkre!

Igényesen megszerkesztett, vidám színű kis lapocskák, amik egyszerű kartonra nyomtatva, akár laminálás nélkül is jól használhatóak. Szám szerint rögtön 10 darab található itt egyben, hogy a lapkihasználás is maximális legyen. A mediafire linkről, pdf formátumban letölthető sablon ITT található. 

Mint listamániásnak, személyes kedvencem mi más is lehetne, mint a 'to read'-es kis csíkoska?

 ~ További ingyenesen letölthető, nyomtatható mintákért érdemes ellátogatni a pinterest oldalukra! ~

Tovább...

Egy sóvárgó moly jegyzetei (4)

Még szinte fel sem ocsúdtunk a Könyvfesztivál fergeteges napja(i) után, máris nyakunkon a 84. Könyvhét!

És naná, hogy én jó szokás szerint azon filozofálok, vajon utazzak-e, avagy a vonatjegy árát is költsem könyvekre. Társasági avagy hörcsög moly legyek-e? Fogas kérdés, mert míg a fesztre visszafogott kívánságlistával a tarsolyomban indultam, addig a mostani óhaj-bevásárlólistám nyúlik, mint a rétes. Hosszas tanakodás után a következő hat könyvre sikerült lecsökkentenem a kell nekem kategóriát.

Sylvain Reynard könyvével idestova egy éve szemezek. Tudom, tudom, láttunk már ilyet. Idősebb, tapasztaltabb férfi elcsábítja az ártatlan diáklányt. Ám piszkálja a csőröm, milyen lehet, mert akiknek adok a véleményére azok vagy teljes vehemenciával fújoltak rá, vagy imádták. Konklúzió: csak úgy lehet igazságot tenni, ha magam is kezeim közé kaparintom. Nem? A fordításra különösen kíváncsi vagyok. Remélem, az sokkal jobb lesz, mint ez a - jobb szó híján - furcsa fedlap. (Pioneer - megjelent)

A Tiffany Reisz folytatásnak nem is kérdéses, nálam a helye, mert az első rész teljesen levett a lábamról. Akarom, most. (Egmont - 05.30.)

Sophie Morgan regénye első blikkre kicsit olyan mintha a Twilight és a 50 Shades borítóját ötvözték volna. De a fülszöveg azzal biztat, hogy belül A szirénhez hasonlóan színvonalas erotikába fogunk bepillantást nyerni, amiben én nagyon is benne vagyok. (Geopen - 05.21.)

Két hosszú évet kellett várnunk, hogy Christina Dodd A sötétség örökösei sorozatának harmadik része felkerülhessen a könyvespolcra az első és a második kötet mellé. Vajon a befejező darab mikor fog megjelenni? (Alexandra - 06.03.)

Jennifer Ashley skótos történelmi romantika sorozata ha teljesen nem is döntött le a lábamról első körben, de elég ígéretesen indított ahhoz, hogy tudjam, a szerzőnek a gyűjteményemben a helye. Ráadásul a Relax kötetek megjelenésükben és árukban is elég barátiak. (Kossuth - 06.10.)

Jennifer L. Armentrout tipikusan az a szerző, akire a molyon megosztott idézetek nélkül kétséges, felfigyeltem volna-e egyáltalán. Aztán megláttam ezt:

„Why are you such an ass?” The words came out before I could think twice.

„Everyone has to excel at something, right?”

„Well, you're doing a great job.”

és nagy nevetés közben megnéztem, miről is szól a történet. New adult sorozat egy földönkívüli sráccal, akinek egojához egy galaxis is kicsi lenne? Kíváncsian várom! (Könyvmolyképző - 06.06.)

~ A borítók képeire kattintva a regények moly adatlapjai érhetőek el. ~

Akik szeretnének többet megtudni az egyéb könyheti megjelenésekről, azoknak ajánlom figyelmébe a Könyvek erdeje kiadónkénti gyűjtőposztjait. Vigyázat, pénztárcákra nézve veszélyes! Én szóltam...

Update:
És máris bővíthetem a listámat, mert megérkezett a Könyvmolyképző Kiadó bejelentése, amelyről még további három kötetet integet vadul felém:

1. Tammara Webber: Egyszeregy
2. Samantha Young: Dublin Street
3. Kevin Hearne: Üldöztetve

Tovább...

Számvetés - április

Boldogító, csiklandósan jó érzés látni, ahogyan gyarapodik az ember gyűjteménye és lassan rogyadoznak a könyvespolcok. Na nem? :)

Én például képes vagyok minden egyes kisebb átrendezkedésből is órákig tartó programot kanyarintani, és aztán igen sokáig csodálni önnön művemet... mintha legalább is valami építészeti remeket alkottam volna, s nem csupán néhány darabot csoportosítottam volna át. Ráadásul én vagyok olyan könyvmániás, hogy nem csak abban lelem örömömet, hogy nálam sorakoznak a regénykék szép katonás rendben. Nem ám! Kitűnően tudom csorgatni a nyálam a monitor előtt üldögélve is, ahogyan böngészgetem a könyves bloggerek havi záró posztjait. Nem egyszer kuncogok fel, hogy 'hah, azt én is néztem', vagy épp sóhajtozok, hogy 'úúúú, azt én is de szeretném'. S általában ezektől az utóbbiaktól szokott a várólistám és kívánságlistám hosszabbodni és hosszabbodni és... értitek.

S ha már annyit gusztálom hazai és külföldi kedvenceim összegző bejegyzéseit, arra gondoltam, mi lenne, ha tovább lépnék a mazsolázgató üzemmódból a csábítók útja felé. Azaz megpróbálok én is valamiféle számvetős dolgot összehozni havonta, leginkább polcaim új lakóiról. Ó tudom én, nem vagyok az a rovatokat életben tartani képes fajta, és igaz, hogy gőzöm sincs, hogyan lenne ez igazán sikkes formailag, de jó ideje forgatom az ötletet a buksimban, és végül is, miért ne, az idő majd eldönti a sorsát.

Kezdjük rögtön egy vallomással, vagyis kettővel:

1. Nem minden beszerzéskor jut eszembe fényképezőgépet ragadni. De valljuk be, furcsa is lenne a könyvbeszerzésekről készült fotókat úgy mutogatni, mint ahogy a büszke nagyik az unokáik képeit. Oké, majd' annyira tudok örvendezni némely vásárlásom után, de azért mégis csak próbálok konszolidált maradni. Szóval... nem fogom képekkel teleömleszteni a posztot.

2. Ugyan kaptam egy photoshop programot, de le merném tenni a nagyesküt, hogy az ördög is közreműködött a kitalálásakor, mert órákra el tudsz veszni benne, hogy aztán egy kattintás eltüntessen mindent, amiért dolgoztál. Lefordítom: Nem fogok mindenféle trükkös képcsodákat alkotni, hogy azzal dobjam fel a bejegyzést.

Aki mindezek után is velem tart, az valószínűleg megbocsátja majd botladozó próbálkozásaimat. :)

Az április hozott végre megérkező előrendelt könyveket, könyvfesztiválos beszerzéseket, recenziós köteteket, sőt egy ajándékot is. Amire büszke vagyok, hogy az impulzus vásárlásaimat idén meglepő sikerrel tartom a minimumon.

A hét angol kötet valahány darabját még korábban, kedvezményesen rendeltem meg, csak épp mostanra futott be vele a posta. A tavasz ravasz hónapján mindössze egyetlen eredeti nyelvű regényre utaltam át dollárocskát, az viszont jövő márciusig tuti nem fog kopogtatni az ajtón. De az egy más történet.

A Ward és Roux regények érkezését már alaposan boncolgattam, nem untatnék senkit az örömködésemmel.

Jeaniene Frost második Vlad története kötelező vétel volt, mert bár lustaságomnak köszönhetően egy szót sem szóltam még az Éjszaka hercege sorozatról, a kisebb szájbiggyesztéseket leszámítva összességében szívesen olvastam mind ezt, mind a korábbi részt. Igaz, engem Frost mesélési stílusa elég könnyen képes magával ragadni, és Bones figurája olyannyira bekergített kb az első színre lépésével anno, hogy játszi könnyedséggel lépek túl apróbb megbicsaklásokon, vagy időnként hisztérikaként viselkedő hősnőkön. (Igen, Leila, most feléd mutogatok csöppet sem titkolt, heves mozdulatokkal.)

A három Kenyon... Mit mondhatnék? Kenyon imádó vagyok, azoknak egyszerűen meg kell lenniük. Kellemes meglepetés volt, hogy az első Nick manga milyen kis vaskos lett, és hogy teljes egészében tartalmazza az Infinity cselekményét.

Drága tigi barátném volt kedves megajándékozni a legújabb Loretta Chase könyvvel, az Úri csirkefogók negyedik részével. Iszonyatosan szégyellem magam, amiért még nem kerültek sorra, de egyszer bizonyosan eljön az ő idejük is. És tigi édes, köszönöm! :*

Az Örök kísértés és A szirén recenziós példányként került hozzám. Mindkettőt élvezettel olvastam. Ám míg előbbi inkább borongós szomorúsággal árasztott el, utóbbi teljesen lázba hozott. Olyan nagyon, hogy alig várom a május végét, hogy érkezzen a folytatás. De ha az is ilyen lebilincselő lesz, nem tudom, hogyan fogok bírni magammal őszig, pláne, hogy eredetiben nyáron a negyedik rész fog megjelenni. Nem lesz könnyű feladat ellenállni a csábításnak, amit már most is erősen érzek.

Ward rajongásom szerintem egyértelművé teszi, hogy Jessica Bird néven írt regényének miért is kellett a kosaramba kerülnie. Ráadásul itt biztosan tudtam, hogy a fordításra nem lehet majd panaszom, hiszen az a Lukács Andrea követte el, aki a FTT történeteit is magyarítja nekünk.

Lisa Kleypas történelmi romantikus mániás énem egyik nagy kedvence, ilyentén tehát kihagyhatatlan volt, még akkor is, ha sajnálatosan minőségileg nem vagyok túl elégedett a hazai kiadóval. Fölöttébb kíváncsi vagyok, vajon a Hathaway sorozat maradék két története mikor fog a magyar könyvesboltok polcaira kerülni.

A Könyvfesztivál alkalmával - dobpergést kérnék - csupán két (!) könyvet vásároltam. Mindkettőre iszonyat kíváncsi voltam, és nagyon vártam, hogy megjelenjenek. Sajnos az árengedmény dolgában idén sem kényeztetett minket a kiadó, de legalább a belépő levásárlása kicsit csökkentette a végösszeget. Az Ethan és Cartert egy csendes reggelen már el is olvastam, és nagyon szerettem. Messze nem tökéletes, de engem elvarázsolt egyszerűségével. Azt hiszem, hamarosan írok bővebben is róla, mert megérdemli. Az Ököl / jog pedig még vár rám, hogy megismerjem.

Tovább...

Mit hozott a postás (15)

Az áprilisi, gubbasszunk a kis depresszív vackunkban, hónap miatt kissé fázis késésben vagyok. Mondjuk, mikor nem? De ezúttal legalább indokom is van! Tehát, meg vagyok csúszva, viszont ezúttal így három csomagbontás fölötti örömködésről is beszámolhatok. A képeket nézegetve, és újra átélve a boldog izgalmat, felvetődik a kérdés, mit lógattam én az orromat?

Szeretet pakk:

Miközben egyesek azon ügyködtek, hogy a keresztvizet is leszedjék rólam, mások irántam tanúsított figyelmessége gyógyította a sebeimet. 

Nem tudok elég hálás lenni mindazért a kedvességért, amelyet moly privikben és a tündéri emailekben kaptam. Mindahány meghatott és boldog melegséggel töltötte fel a lelkemet. S ha az elektronikus írott szó nem lett volna elég, egyik napon csengetett a postás... 

... és egy cuki, atombiztosan csomagolt dobozt nyújtott át, ami megannyi csodát rejtett. A levél valami mesés volt kivitelezésében, és könnyekig megható tartalmában. A csoki és a tea finomságos volt, gyorsan el is fogyott. A kagylót kibiggyesztettem a polcomra, hogy a másik drága emlékként őrzött darab immár nem legyen egyedül. A könyvjelző - pandás (!), szóval teljesen telitalálat - pedig gyűjteményem egyik éke lett. Anna, újra csak azt mondhatom, könnyekig meghatottál, köszönöm!

'A' könyv:

Tudom, tudom, már unalmas tőlem azt hallani, mennyire vártam, hogy J.R. Ward Lover at Last regénye egyáltalán valósággá váljon, illetve, hogyan számoltam vissza a napokat a megjelenés pillanatáig. De valóban így van.

Névnapi ajándék gyanánt önmagamnak megrendeltem a kötet dedikált, kemény fedeles változatát, csak mert KELL alapon. Plusz, mivel ki bírja kivárni a hosszadalmas szállítást, szépen előrendeltem e-bookban is. Ugyan a mobi verziót kivégeztem, sőt a tartalma felett alaposan ki is durciztam magam, mire a futár kopogtatott az ajtómon a csomaggal, azért meg kell mondanom, nem kis izgalommal estem neki, hogy kihámozzam a kicsikét. Valami mesés volt a csomag! Sorszámozott, névre szóló kis ragasszal rajta, több színű, zörgős papírba bugyolálva feküdt a könyv a passzos karton borítás alatt. Benne pedig a regényhez illő könyvjelző, és igen, a névre szóló dedikálás. A testes kis jószág jó néhány simi után került csak fel a társai mellé a polcomra.

Rajongás = anyagi romlás:

Múlt év vége felé fülig belezúgtam Abigail Roux Cut & Run sorozatába. Azóta amolyan totális fangirl üzemmód uralkodik el rajtam, ha csak szóba kerül. Az idei friss kötet beszerzése tehát abszolút nem volt kérdéses. Csupán csak az, milyen formátumban csapjak le rá.

Az eddigiek mind ott pihennek az e-olvasómon, de éreztem, ez már nem elég, papír alapon is birtokolnom kell őket. Tehát piacfelmérést tartottam, majd jól elszontyolodtam. Az M/M regények nyomtatott formában a drágább hardcoverek áraival vetekednek. Minő igazságtalansága az életnek! Ráadásul kiderült, hogy Abi alig várja, hogy a jogok visszaszálljanak hozzá, hogy picit átdolgozhassa, és valószínűleg díszkötésben kiadhassa őket új kiadójánál a Riptide-nál. Ahol, előrendelés, e és papír könyv kombó csábítja a rajongó szívet. Jahaj, sóhajtott fel a pénztárcám.

Némi rendszergyőzködés után (Az email címem ki tudja miért, nem volt szimpatikus az első három próbálkozásra a levelező rendszerüknek.) regisztráltam... és elcsábultam. De csak szolidan. Csak az ennél a kiadónál elérhető két kötetet rendeltem meg... majd a jövőre érkezőt elő. Utóbbira mentségemül szolgáljon, hogy piszok nagy engedménnyel kínálták pár napig. Jah, hogy annak még címe sincs? Kérlek, ezt hívják vak rajongásnak!

Tovább...

Tiffany Reisz - The Siren - A szirén

Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van egy titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb, személyesebb – és Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést… De vajon lehet-e együtt dolgozni a kimért, karót nyelt angol szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő mondja ki az utolsó szót, de maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora szabados életmódja kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik ehhez a nyílt, mégis titokzatos nőhöz. Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű. Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést? Főszereplők: Nora Sutherlin (Søren, Zach Easton, Wesley Railey) Connecticut, New York - jelenkor Sorozat: Eredendő bűnösök 1. Műfaj: Erotika Kiadó: Egmont Sens Megjelenés: 2013. április 488 oldal, puha kötés Értékelésem:

„– Nem pornográfia (…), hanem erotika. Nagyon is jó erotika.

– Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik „jó” erotika.”

Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám jellemezni ezt a könyvet. Írjam, hogy témaválasztásában mennyire provokatív, hogy milyen merészen szókimondó, hogy a lapjain életre kelt karakterek bár szinte egytől-egyig bűnös lelkek, mégis képtelenség nekik ellenállni? A gond az, hogy ezt túl kevésnek érzem ahhoz, hogy igazán jól visszaadja, szerintem mennyire egyedi, nagyszerű és briliáns az, amit és ahogyan Ms Reisz megalkotott. Legszívesebben azt mondanám, minden nyitott gondolkodású könyvszeretőnek olvasnia kell!

„Az a szél, amely lefúj minket utunkról, megfordíthat, és hazavezérelhet minket.”

Ott csöppenünk az apró termetű, 33 éves Nora Sutherlin nem mindennapi életébe, amikor túl az ötödik nagy sikert aratott erotikus regényén, legújabb, még készülő művével új kiadóhoz, és új szerkesztőhöz kerül. Zach Easton minden, csak nem lelkes, hogy az általa valódi irodalomnak tartott történetek helyett egy ponyvára kénytelen pazarolni utolsó hat new yorki hetét. De úgy tűnik, oly nagyon különböző habitusuk és a mindkettejükben meglévő tökéletességre való törekvés akár elképesztő könyvet csiszolhat az érdekes vázlatból.

Úgyhogy munkához látnak, közösen. Nora ír és ír. Zach kritizál, leszól, javasol és átirat újra és újra. Találkozásaik nyugtalanító és zavaros érzéseket keltenek mindkettejükben, pedig az életük már e nélkül is kellően kusza.

Zach amikor elfogadta a Royal House Publishing állásajánlatát, hátra hagyta Angliában ifjú, elhidegült feleségét. Az ő Gracie-jét, aki iránt érzett szerelme bár még mindig kitölti a szívét, de akihez már fogalma sincs, hogy kerülhetne ismét közel. Bűntudat, vágyódás, magány és épp hogy pislákoló remény csatázik a férfi lelkében.

Nora jelene egy különös, de működő káosz. Az írás mellett részidőben, A körben, Kingsley Edge híres klubjában dolgozik, mint annak legjobb dominája. Egy fedél alatt él ifjú asszisztensével, Wesley-vel, akihez bár kimondhatatlanul vonzódik, de akit tudja, meg sosem kaphat. És ott ’A’ férfi, Søren, aki egykor a világot jelentette számára, és aki azóta is kitörölhetetlenül jelen van – ha csak gondolatok vagy emlékek formájában is - élete minden egyes napján.

Két ilyen zavaros életben valahogy mégis helye van a másiknak. Zach inspirálja Norát, a nő pedig képes a férfi dühös hidegsége mögé látni. Ellentétek, és most talán pont erre van szükségük…

Azt hiszem, a regény hangvétele - az a laza, nyílt szabadszájúság, ami szinte arcul csapott már az első néhány lapon - volt az, ami elsőként megfogott magának.

„… sokak szerint az erotikus könyv egyenlő azzal, hogy egy romantikus regényben sok szex van. De nem egyenlő. (…) A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem.”

Bevallom, szinte gyöngyöző kacarászás közepette olvastam végig az első pár fejezetet. Rettentően élveztem, ahogyan Zack fortyogva hangot adott az erotikus bestsellerek iránt érzett becsmérlő véleményének, és ahogyan Nora okosan riposztolt rájuk. Olyan érzésem volt, mintha a műfaj kapcsán számtalan beszélgetéskor terítékre kerülő pro és kontra érveket láttam volna összegyűjtve, jópofa irodalmi vita köntösébe bújtatva. Így hát képtelenség, hogy ne a legnagyobb elismeréssel adózzak a szerzőnek, amiért képes volt picit gúnyt űzni a szórakoztató irodalom ezen lenézett válfajából, de ugyanakkor fityiszt mutatva a bírálóknak meg is védeni azt, méghozzá egyazon időben.

A második dolog, ami lenyűgözött – és meg is őrjített kissé -, a történet mesélés stílusa. Mond is, nem is; mutat is, nem is. Villanásokból, pár mondatból és néhány emlék darabkából ismerhetjük meg a múlt egy néhány kicsiny darabkáját. De messze nem az egészet. Ó, nem bizony! Ügyesen az olvasó képzeletére bízza, hogy próbálja meg kitölteni a rengeteg tátongó lyukat. És az én esetemben ezzel kb garantálta is, hogy töretlen figyelemmel olvassak mindent, amit elém tesz majd a későbbiekben.

„…nem hagyományos szerelmes regény. A főszereplők nem lesznek egymáséi a végén, de azért ez egy szerelmi történet.”

A regény ragyogó, élő karaktereket vonultat fel, de tagadhatatlan, hogy egyetlen igazi főszereplője van. Nora, akinek magabiztossága ámulatba ejt, akinek elesettsége szíven talál; akit sem megkedvelni, sem megérteni nem egyszerű feladat. Azt mondanám, én mindkét esetben még az út elején járok. Ám ez nem tart vissza attól, hogy bámulatos nőnek tartsam, akit szeretnék sokkal, de sokkal jobban megismerni.

S a mellékszerepre kárhoztatott férfiak? Ó, remélem, róluk is sok szó esik majd a jövőben!

Romantikus lelkem nagyon drukkol, hogy Zach valóban rendbe tudja tenni a házasságát. Talán mert tartok egy picit attól, hogy ebben a sorozatban ilyen apró boldogságokkal kell beérnem. Mert itt, tudom, érzem, nem a happy end, hanem maga az utazás a lényeg, de persze nem tudom levetkőzni boldogságmániámat sem.

Érdekel, mit hoz a jövő a most még oly ártatlan Wes számára. Vajon milyen lesz idősebb férfiként? Kíváncsian várom, hogy találkozunk-e még Michaellel vagy bemutatkozik-e végre igazán a zsivány kalózhoz hasonlított Kingsley.

Ám a legeslegjobban Søren miatt esz a fene.

„Søren nem egyszerűen egy pasi, akivel az ember összeveszik, majd megcsókolja és kibékül vele. Ő a hódító hadsereg, amelynek az ember megadja magát, mielőtt felgyújtja a faluját.”

Őszinte leszek, a hideg ráz tőle, ugyanakkor vonz, mint lepkét a láng. Borzadok szerelmének gondolatától, de ugyanakkor megigéz érzelmeinek mélysége. Undorral, és kíváncsisággal tölt el mindaz, amit megtudhattunk róla. Vészesen sodródok a gyűlölve szeretni állapot felé, ha róla van szó. (Az a 28. fejezet a bűnös!!)

És még csak az sem képes visszatartani, hogy közte és Nora között bizony nem kacér selyemsálas kikötözésekről, vagy játékos fenék pacsikról szólt a nyers vágytól robbanó testiség. A lelkem berzenkedik, hogy a szerelem vérfakasztó fájdalmat jelent kettejük között, mégis, az agyam igyekszik megérteni, hogyan és miért alakulhatott ez így. Mi tette ilyenné a férfit, és hogyan válhatott ez természetessé a nő számára?

„szeretni valakit és viszontszeretve lenni csak minden fájdalom kezdete, nem pedig a vége.”

S vajon van-e, lehet-e egy ilyen kapcsolatnak jövője? Magam sem hiszem, hogy ezt mondom, de ó kérlek, kérlek, legyen!

Tagadhatatlan, engem teljesen elvarázsolt a regény, és szinte viszketek az izgatott várakozástól a folytatásokért. De ki kell emelnem: ez is egyike az olyan könyveknek. Az olyanoknak, amelyek arra késztetnek, hogy felülvizsgáljam a világról alkotott képemet, amelyek szinte felszólítanak, hogy gondoljam át, mit tartok igazolhatónak, elfogadhatónak, megbocsáthatónak az emberi kapcsolatokban. Megdöbbent, elborzaszt, határokat és tabukat dönget, leckét ad merészségből… és kíváncsivá tesz, mi jöhet ezután… mert ez bizony egy feledhetetlen, bámulatos és őrült történet, szerelemről és fájdalomról, kezdetekről és lezárásokról.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

A sorozat részei:

The Red Years:

1. The Siren - A szirén

2. The Angel

3. The Prince

4. The Mistress

The Mistress Files (5 novella)

The White Years (4 előzmény történet):

1. The Priest

Az írónő honlapján található néhány, a sorozathoz kapcsolódó ingyenes novella!

Tovább...

Amanda Stevens - The Restorer - Örök kísértés

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak. John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya. A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között… Főszereplők: Amelia Gray & John Devlin Charleston - jelenkor Sorozat: Sírkertek Királynője 1. Műfaj: Paranormális Kiadó: Athenaeum Megjelenés 2013. március 366 oldal, puha kötés Értékelésem:

Nagy igazság, hogy nem szabad a könyveket borítójuk alapján megítélni, mert van hogy az egyszerűbb külcsín mögött nagyszerű történet bújuk meg, s van, hogy a szemkápráztató fedőlap az egyetlen, ami valóban brillírozik a könyvben. Ám időnként megesik, hogy minden egybevág. Jó a sztori, csodás a tálalás, és a kettő tökéletesen passzol egymáshoz.

Szerintem ez történt az Örök kísértés esetén. A címlapot a lehető legjobban eltalálták; tükrözi a regény stílusát és szinte árasztja magából azt a hangulatot, amely olvasás közben magával ragadott. A csak bizonyos fényszögnél előtűnő, tekergőző borostyán indák engem egyszerűen megigéztek, és örömmel láttam, hogy ez a motívum köszön vissza minden fejezet kezdeténél. S talán csak túlfűtött képzeletem akarja mindenáron belemagyarázni, de nem különös véletlen, hogy egy ránézésre kis könnyű könyvről megemelve azt kiderül, hogy sokkal súlyosabb, mint gondolnánk, és a történet is jóval több annál, mint ahogyan azt először hinnénk?

„Kilencévesen láttam először kísértetet.”

Figyelem felkeltő indító mondat, nemde? Én legalább is rögtön felkaptam rá a fejem, és kíváncsian kezdtem az olvasásnak… és egy érdekes, bonyodalmas, kísérteties világba csöppentem.

Amelia Gray négy szabály szerint élte életét mióta először megmutatkozott különös képessége:

- sose végy tudomást a holtakról

- soha ne tévedj messzire a megszentelt földtől

- kerüld el azokat, akiket kísértenek

- és ne kísértsd a sorsot.

Adottságában osztozó apja tanította neki ezeket az intelmeket. Mint ahogyan a temetők gondozását is, amely később a hivatásává lett. 27 éves korára az egyik legelismertebb temető restaurátor vált belőle. Legújabb megbízatása a ködös, és édes illatú alkonyat városába, Charlestonba hívja. Ám nem sokkal azután, hogy munkához lát, oda nem tartozó holtestek kerülnek elő a megújulásra váró temetőben. Amelia így ismeri meg John Devlin nyomozót, akit nem is egy, hanem rögtön két kísértet – volt felesége és kislánya szelleme - követ láthatatlanul mindenhová. Attól a naptól kezdve a nő élete a feje tetejére áll, sorra szegi meg önmaga szabályait, és már semmi sem tűnik olyan biztosnak, mint akár csak néhány nappal előtte. Mialatt Amelia és John együtt próbálnak a végére járni a rejtélyes gyilkosságoknak, jó néhány titokra fény derül, de számtalan új kérdés is felvetődik. S ők mindeközben egyre kevésbé képesek titkolni egymás iránt érzett vonzalmukat.

„- Szoktak lenni visszatérő rémálmai?

- Szoktak. Aztán felébredek, és kiderül, hogy valóság.”

Gótikus atmoszféra áradt a sorokból, és hamarosan ott találtam magam egy megfontolt lassúsággal haladó, borongósan szomorkás könyv közepén, ami rám, az ijedősre, néhány hátborzongató részletével helyenként a frászt hozta. Habár a regény első felében olyan érzésem volt, hogy a cselekmény túlzottan komótos tempójú, és a sok apró részletből sehogy sem akar érthető egész összeállni, később nem győztem álmélkodni, hogy minden korábban mellékesnek tűnő szereplő hogyan hozott magával egy-egy darabkát a felderítendő rejtély összetett kirakósából.

Számomra mind a gyilkos személye, mind az indítéka hatalmas meglepetés volt, mert mire a leleplezéshez elérkeztünk, bevallom, én már mindenkire gyanakodtam, mindenféle okból kifolyólag. Megesett, hogy miután a ’lehet, hogy ő lesz az’ gondolat megfogalmazódott bennem, egy fejezet sem telt el, és a nekem tökéletesnek tűnő tettesből áldozat lett. El lehet képzelni a megrökönyödésemet.

Ettől nagyobb döbbenetet talán csak Robert Fremont személye szerzett, akit bár érdekesnek, de teljesen ártalmatlan, átlagos mellékfigurának bélyegeztem. Nos, nagyobbat igen nehezen tévedhettem volna. Kíváncsi vagyok, milyen szerep jut majd neki Amelia és Devlin jövőjében.

„A kísértetek éppúgy hozzátartoztak Devlinhez, mint hozzám a magány.”

Mert ennek a kettőnek kell, hogy legyen még közös jövője! Nem lehet, hogy egy ilyen hirtelen elfojtott vad lángolás legyen mindössze az, ami nekik jut!

Színre lépésükkor úgy tűnt, mintha a szomorú mélabú állapotába fagyottan arra várnának, hogy valami végre kimozdítsa őket csendes elszigeteltségükből. Ez a valami pedig kettejük találkozása volt. Mert az a pillanat volt az, ami mindent megváltoztatott, ami magával hozta, hogy végre ne a rájuk telepedő szellemek vezéreljék életük minden cselekedetét, hanem igazán ők válasszanak, még ha döntésük kiszámíthatatlan ismeretlent zúdít is rájuk. Mindkettejük estén bőven itt volt már ennek az ideje!

Ám tudom, ez csupán az első kis lépés volt, még jókora út áll előttük, hogy végleg leszámolhassanak a problémáikkal, hogy maguk mögött hagyhassák minden régóta cipelt nehéz terhüket, és képesek legyenek őszintén hinni a másikban. Bízom benne, egyszer boldogok lehetnek ők ketten együtt, mert minek is tagadnám, romantikus szívem mindig örömteli végkifejletben reménykedik.

„árnyas és gyönyörűséges hely volt, békésebbet elképzelni sem tudtam”

A könyv kellemes plusz meglepetése volt számomra, hogy Ms Stevens nekem, aki nagyon nem rajong a temetőkért, tudott úgy mesélni róluk, hogy ha meg nem is kedveltem őket, de megértettem, mások mit találhatnak gyönyörűnek bennük.

Nem kétséges, nagyon szívesen venném kézbe a folytatásokat. Számtalan kérdés maradt nyitottan, és fölöttébb izgatja a fantáziámat, melyikre milyen választ ad majd az írónő.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

A sorozat részei:

0.5. The Abandoned

1. The Restorer - Örök kísértés

2. The Kingdom

3. The Prophet

4. The Visitor

Tovább...