Akiknek a magyar olvasók sokat köszönhetnek: A fordítók (3) - Kiss Tamás

Minden magára valamit adó Nora Roberts rajongó tudja, hogy az írónő J.D. Robb néven is rendkívül termékeny szerző.

Az In Death / Halálos sorozat Eva Dallas nyomozónő életét követi nyomon. A hadnagy, oldalán a sorozat elején meglelt szerelmével, Roarke-al furcsábbnál furcsább eseteket göngyölít fel a nem is annyira távoli jövőben. Hogy magyarul is szinte naprakész a sorozat, a Gold Book Könyvkiadónak és a tehetséges fordítónak, Kiss Tamásnak, vagy ahogyan netes oldalakon szerepel, Lordnak, köszönhetjük.

A fotóért köszönet a RIT fórumtalálkozónak!

Ha bármely, általam valamilyen mértékben is romantikusnak titulált könyvről kiderül, hogy férfi fordította, mindig nagyon érdekel, hogy ő vajon élvezi-e annyira a munkát, mint mi annak gyümölcsének olvasását. A következő, immár ismerős néhány kérdés után talán oszlik az elfedő homály ezzel kapcsolatban.

- Örülök, hogy tudsz időt szakítani pár kérdés megválaszolására.

• Mióta foglalkozol műfordítással?

Az ezerkilencszázas évek vége felé vettem egy könyvet, ami – mint később kiderült – egy trilógia első kötete volt. Sajnos, a magyar kiadó nem folytatta, de nekem annyira tetszett, hogy megrendeltem angolul a folytatásokat. Akkor gondoltam arra, hogy nem egyszerűen elolvasom, hanem le is írom azt, amit olvasok. Az első, kiadott novellám valamikor 1998-1999 körül jelent meg, sajnos már nem emlékszem pontosan.

• Mindig is tudtad, hogy szeretnél fordítással foglalkozni?

Nem. Sőt, ha húsz éve valaki ezt mondja, akkor személyesen kísérem el a sárga házba. Persze, csak az után, hogy összekaparom magam a röhögésből.

• Tudsz-e valamit tanácsolni azoknak, akik szintén kacérkodnak ezzel a pályával?

Tanácsolni? Lássuk csak…

1. Ugorjanak fejest a munkába. Ez az első lépés. Sokan csak azért nem merik megtenni, mert nincs meg a kellő önbizalmuk. (Ez amúgy minden szakmára igaz.)

2. Mindig a lehető legnagyobb odafigyeléssel végezzék a munkájukat. (Ez is.)

3. Olvassanak nagyon sokat! Mire fordítással kezdtem foglalkozni, már elfogyasztottam néhány ezer regényt.

• Ismerhetik-e más fordításaidat a magyar olvasók?

Igen. Pl. az első pontban emlegetett regény a Mana trilógia első kötete volt, amely később a Szukits kiadó gondozásában – és az én fordításomban – jelent meg. Továbbá én fordítottam a Hícsí saga harmadik és negyedik kötetét az Ulpius ház kiadónak. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megjegyezzem: az Ulpius kiadó üzletpolitikája ritka aljas! Késve fizetik – ha egyáltalán kifizetik – a fordítókat. Nekem is ügyvéddel kellett „kivernem” belőlük a járandóságomat. Mindenki, aki Ulpius kiadványt vesz, aktív részesévé válik a fordítók megkárosításának!!!

• Akad-e munkáid között olyan, amelyiket már újraolvastad, és esetleg volt-e olyasmi, amit ma már másként írnál?

Nem szoktam újraolvasni a munkáimat. Talán meglepően hangzik, de számomra ez feladat, munka. Éppen olyan munka, mint amikor programozni tanítom a diákokat, vagy elém tesznek egy füstölgő számítógépet, hogy javítsam meg. Itt is, ott is igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Ráadásul a fordító számára – legalábbis én úgy vélem – a szöveg „élete” véget ér abban a pillanatban, hogy leadom a kiadónak. Ettől kezdve a szerkesztő, a lektor, a tördelő foglalkozik vele.

Mit írnék másképp? Gyakorlatilag mindent. A pillanatnyi szóhasználat pl. attól is függ, milyen élmények értek aznap. Azzal kapcsolatos kifejezések kavarognak a fejemben, tehát a regénybe is ezek kerülnek bele – már amennyire a szöveg értelme, hangulata lehetővé teszi.

• Melyik könyv volt eddig a legnehezebb feladat, és miért?

Konkrét címet nem írok, de időnként találkozik az ember olyan szavakkal, kifejezésekkel, melyeknek egyszerűen nincs(!) magyar megfelelője. Pl.: egyszer a főhős talált egy lovagi páncélt. Az író szépen felsorolta néhány alkatrészét, én meg csak néztem, hogy most mi van? Lehet, hogy egy muzeológus ismerte volna a megfelelő szakkifejezéseket, de a nyelvből már kikoptak…

Ugyancsak nehéz a szójátékok fordítása. Vagy sikerül elsőre, vagy napok munkája, és a végeredmény így is „izzadtságszagú.” Ezért nehéz Pratchett (Mana trilógia, Korongvilág regények.) A brit íróknak amúgy is sokkal nagyobb a szókincse, sokkal kifejezőbben írnak, mint az amerikaiak.

Csatlakozom tigihez: a szexjelenetek. Az angolnak sokkal nagyobb ezen a téren a szókincse (amúgy a közhiedelemmel ellentétben alapból nagyobb a szókincse, mint a magyarnak), míg magyarul alig néhány kifejezés áll az ember rendelkezésére, és azok egy része is vulg. kitétellel szerepel a szótárban…

• Körülbelül mennyi idődet veszi igénybe a fordítás hetente, és egy-egy regénnyel mennyi idő alatt készülsz el teljesen?

Változó. Attól függ, hogy a tanítás, egyéb számítógépes tevékenységek, gyereknevelés mennyi időmet veszi el. A legrövidebb idő eddig egy hónap volt.

• Beszélsz-e más nyelveket is az angolon kívül? S ha igen, milyen szinten?

A legelterjedtebb európai nyelveken – német, spanyol, olasz, francia – tudok sört rendelni, és szerelmet vallani. Ennyi bőven elég. Ezen kívül gimnáziumban tanultam oroszul – sajnos már elfelejtettem :o( –, és a görög betűket is folyékonyan olvasom, noha magát a szót csak akkor értem meg, ha valami nemzetközi kifejezést takar.

• Volt-e az eddigi regényekben olyan kifejezés, mondat, vagy részlet, ami különösen nagy fejtörést okozott?

Lásd hatodik pont.

• Szerinted, mi lehet az In Death sorozat titka, mi teszi világszerte olyan népszerűvé?

Jó kérdés. Előre leszögezem, nem vagyok irodalmár, ez csupán a saját véleményem. Szerintem a szerkezet, és a nyelvezet. Ez utóbbi – utaltam már az amerikai írókra – elég egyszerű. Emellett szép, előre kiszámítható íve van a történetnek. Az oldalszám ismeretében kb. 3-5%-os tűréssel előre meghatározható, melyik oldalon találják meg a következő áldozat holttestét (leggyakrabban hárman, ritkábban ketten haláloznak el a regényben a gyilkos keze által), valamint az elkövető az esetek nagy részében azok közül kerül ki, akikkel Eve még az első fejezetben beszél. Ezen kívül a hősöknek vannak gyengéik, melyek szerethetővé, emberközelivé teszik őket. Így a mellékszálakat is szívesen olvassa az ember. Sőt, időnként jobban izgul ezeken, mint a történet fő vonalán. Szóval kiszámítható, könnyed kikapcsolódást nyújt, de nem is ígér mást.

• Van-e kedvenc köteted? S ha igen, akkor mi az, ami a legjobban megfogott benne?

Nincs. Én megátalkodott sci-fi rajongó vagyok, a romantikus műfaj kívül esik az érdeklődési területemen. A véletlen hozta úgy, hogy ilyen könyveket fordítok. Természetesen ezt a munkát is – mint minden mást – a tőlem telhető, legnagyobb odafigyeléssel végzem. Ennek ellenére sajnos becsúszik néhány hiba… :o(

• Volt-e olyan történet fordulat, amit szinte már vártál, vagy nagyon nem örültél, hogy bekövetkezett?

Minden krimiben megpróbálom kitalálni, ki lesz a gyilkos. Itt sincs másképp.

• Esetleg volt-e már alkalmad valamilyen formában kapcsolatba kerülni Nora Roberts-szel?

Nem, de nem is kerestem vele a kapcsolatot.

• Mi lenne az a 3 kérdés, amit megkérdeznél tőle, ha személyesen találkoznátok?

Nem akarja Eve-et előléptetni? Ideje lenne. Vagy mondjuk a gazdasági válság is begyűrűzhetne. Roarke elveszíti a vagyonát, és hazamegy Írországba földet művelni a családjához… Szóval lennének ötleteim.

• Szabadidődben szoktál-e olvasni? S ha igen, milyen műfajt részesítesz előnyben?

Szinte kizárólag sci-fit olvasok, de sajnos nincs szabad időm :o(((

• Van-e olyan író, akit szívesen ajánlanál azoknak, akik szeretik a Robb regényeket?

Csak a saját kedvenceimet tudom felsorolni. Terry Pratchett, Stephen King, Isaac Asimov, Philip K. Dick. H. P. Lovecraft, de a sort még sokáig lehetne folytatni.

• Esetleg van más olyan író, akinek bármikor örömmel elvállalnád a regényeit fordításra?

Dick-re és King korai műveire nagyon kíváncsi vagyok eredetiben, ugyanis mindkét szerző erős, kábítószeres befolyásoltság alatt dolgozott – vagyis be voltak lőve, mint a disznó. Kinghez egyszer már volt szerencsém (olvasni), egész eredeti. Ezen kívül a fiókomban hever egy anno elkövetett Marion Zimmer Bradley fordítás. Az ő regényein nagyon szívesen dolgoznék, csak sajnos, Magyarországon nincs igazán piaca. Remélem, a kiadók is olvassák a blogod, és ezek után megkeresnek :o)))

• Volt-e olyan könyv, aminek olvastán felsóhajtottál, ’még jó, hogy nem nekem kell fordítanom’?

Igen, pl. a DaVinci kód. Nem olvastam, de sohasem szerettem az összeesküvés-elméleteket. Végigunatkoznám az egészet.

• Jelenleg dolgozol-e új fordításon? Mondanál róla néhány mondatot?

Jelenleg a Kindred in Death van nálam fordításon. Kicsit kegyetlenebb, mint az eddigiek. Roarke szép és gazdag, Eve csaknem annyi kávét iszik, mint én, és a végén elkapják a gyilkost. Ennél többet sajnos nem mondhatok ;o)

• Van-e tudomásod róla – már ha elárulhatod-, hogy a Missing in Death novella, vagy a következő regény, a Fantasy In Death megjelenik-e idén magyarul?

Nem ismerem a kiadó terveit, az biztos, hogy a sorozattal folyamatosan halad előre. A novella nem tudom, hogyan fér bele a tervbe.

- Köszönöm szépen a válaszaidat! Kívánom, hogy Nora még sok kötettel örvendeztessen meg minket, és a Te fordításodban olvashassuk mindahányat!

Hamarosan a boltokba kerül a legújabb folytatás, Halálos rokonság (Várható megjelenés: 2010. április) címmel, amelynek rövid tartalma:

Eve szívesen töltött volna Roarke-kal kettesben egy teljes napot semmittevéssel, de álmait szétzúzta egy, a legmagasabb szintről érkező hívás: megerőszakolták és megfojtották Jonah McMasters kapitány, a NYPSD kábítószerellenes csoportjának a vezetőjének a lányát.

A csaknem a felismerhetetlenségig összevert Deenáról készített, rettentő videofelvétel McMasters múltjába vezet, de Eve hiába nézi át a régi aktáit, nem jut semmire – egészen addig, amíg egy újabb gyilkosság, és egy újabb felvétel fel nem tárja a gyilkos célját, ami nem más, mint az irgalmatlan bosszú, a lehető legkegyetlenebb módszerekkel.

Eve és csapata versenyt fut az idővel. Gyorsan kell dolgozniuk, hogy rájöjjenek, ki lesz a következő áldozata a gyilkosnak, akit látszólag semmi sem állíthat meg…