| Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg. Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét. Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.  Sorozat: Éjjeljárók 2. Műfaj: ya fantasy Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Parker nézőpontú |
A Paranoia az Álmatlanság méltó folytatása, amely mélyebbre vezet minket az Éjjeljárók világába, bemutatva három típusuk mibenlétét, s fajuk eredetét egyaránt. A regény írásmódja ezúttal is magával ragadó, Parker még mindig szórakoztató narrátor, a történet pedig ismét egyszerre kínál okos és hátborzongató kalandot.
„… minden átmegy zuhanórepülésbe, és meg sem áll a kénköves pokolig.”
Hasonlóan az első részhez, bár Parkernek megvannak a saját problémái, egy nagyobb konfliktus is zajlik a háttérben – az Oakville környéki titokzatos eltűnések -, biztosítva, hogy még véletlenül se fogyjunk ki az izgalmakból. Ami újdonság, hogy immár nem csupán Parker ered a titok nyomába, hanem barátaival vállvetve küzdenek meg a bonyodalmakkal. Érdekesnek találtam, ahogyan a ’nyomozás’ során kiderült információk az első kötet eseményeinek egy részét is más fénybe helyezik.
„A kapcsolatunk, már ha annak lehetett egyáltalán nevezni, több volt, mint komplikált. Mondjuk, ha vennénk a komplikáltat, hozzákevernénk vagy tízkilónyi zavarodottságot, meg mindenféle elcseszett szarságot, akkor már valamivel közelebb járnánk az igazsághoz.”
Nagy örömömre most a romantika is kap egy csöppnyi szerepet. Bevallom, élveztem az édes, lopott csókos tini szerelem pillanatait, miközben azért evett a kíváncsiság, hogyan oldja fel az írónő azt a konfliktust, miszerint Parkert Addie felé húzza a szíve, ám a túléléséhez Miára van szüksége. Azt kell mondanom, szép könnyedséggel lépünk túl ezen a gubancot, igaz, rögtön kapunk helyette egy másik, s bevallom, nekem kevésbé tetsző, szerelmi háromszöget. Még szerencse, hogy ezt szintén viszonylag hamar és zökkenőmentesen magunk mögött hagyhatjuk.
„– Adok én neked mindjárt olyan kénkövet… – morogta a Sötétség.”
Furcsa lehet egy rejtélyekkel teli, fordulatos történet kapcsán azt állítani, hogy a legnagyobb meglepetést egy mellékszereplő (?) okozta, de bizony momentán ez a helyzet állt elő. Parker rémisztő személyiség töredéke, Sötétség, most már nem csupán baljós árnyékként, hanem valóságos karakterként van jelen, s habár indulatokkal teli, erkölcsöt és morált nem ismerő, kötekedő rosszfiú, azt vettem észre, hogy valahol a lapok között elveszve megkedveltem. Tetszett a szarkasztikus hangvétele, az, hogy egyszerre könyörtelen és elveszett, s olykor roppant szívesen hagytam volna neki, hogy bepancsoljon egyet-egyet Jacknek, ráadásul annyira jót mosolyogtam, amikor bevallotta, hogy nem tud autót vezetni. Igen, be kell vallanom, őt imádtam a legjobban.
Sőt, voltaképp az egész könyv nagyszerű volt, élveztem minden percét, és csak ajánlani tudom.
Valami hasonló?
Engem Sherrilyn Kenyon ifjúsági sorozata, a Nick krónikája, hasonló módon beszippantott, és ahogyan ezt a sztorit, úgy azt is nyugodt szívvel adnám akár fiúk kezébe is.
{ Kedvenc idézetek }
„- Ezen a ponton bármire készen állok.
- Híres utolsó szavak...”
- Híres utolsó szavak...”
„Helyes és helytelen, jó és rossz (...) Nem lehet mindent ilyen egyszerűen beskatulyázni.”
„Ő volt a tökéletes elegye mindannak, amit akartam, amire vágytam és amire szükségem volt. Édes volt és szexi, maga az igazság és bizalom, megingathatatlan hűség: a barátom, és sokkal több annál.”
{ A regényt ihlető zenék }
Az írónő elmondása szerint bár képtelen zenehallgatás közben írni, abban, hogy alkotás előtt megfelelő hangulatba kerüljön, igen nagy szerep jut egyes daloknak. A Paranoia készítése közben többek között ez a három szám segített neki:
{ A sorozat }
Éjjeljárók trilógia:
1. Insomnia - Álmatlanság
2. Paranoia - Paranoia
3. Mania
Jack nézőpontú kötet, amelynek angol nyelvű megjelenése 2015. július 8.
03.21. - Always Love a Wild Book
03.23. - Angelika blogja
03.25. - Könyvszeretet
03.27. - Kelly és Lupi olvas
03.29. - Book Heaven
Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést!
(Figyelem! A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz.)
A mai álom: Szerelem, szenvedély, temperamentum.
a Rafflecopter giveaway
