2010. május 5., szerda

Jennifer Crusie - Isten hozott Kísértésben!

Fülszöveg: Sophie Dempsey mindössze a húgának szeretne segíteni: leforgatni egy filmet egy lecsúszott színésznőcskéről, majd lelépni Kísértés városkájából, mielőtt még bajba jutnak. Sophie több generációnyi szélhámos leszármazottja, mégis igyekszik az egyenes utat járni, ám ez, mint Önök is megtudhatják, igen nehéz. Phineas Tucker, a polgármester, mindössze Kísértés városát szeretné igazgatni a lehető legkevesebb felhajtással, majd megnyerni a közelgő polgármesteri választást, és fennmaradó idejét igazi szenvedélyének, a biliárdnak szentelni. Phin több generációnyi polgármester leszármazottja, és igyekszik felelős polgárként élni, ám ez, legalábbis számára, igen unalmas. Sophie egyetlen pillantást vet csak Phinre, és tudja, hogy ő az a fajta pasas, akitől anyja óva intette; és persze Phin is rögvest felismeri a lányban „az ördög cukorkáját”, amitől apja igyekezett őt távol tartani. Kisvártatva búcsút inthetnek az unalomnak. Pornóvá fajuló forgatás, pletykák hada, zsarolási kísérlet, politikai csatározások, gyilkosság, egy hulla autóval történő meggyalázása, kissé perverz, de határozottan világrengető szex, majd még több szex: elszabadul a pokol Kísértésben, miközben Sophie és Phin egyre nagyobb bajba és … ♥szerelembe♥ keverednek.
Jennifer Crusie regényei nálam erősen a kedvenc kategóriába tartoznak azóta, amióta egy alkalommal a Bet Me (Fogadj rám) a kezembe került. Ódákat zengtek róla jó pár fórumon, így a kíváncsiság nyittatta ki velem a könyvet, és aztán menthetetlenül belehabarodtam a szerző szókimondó, jópofa stílusába. Hiszem, hogy akinek bejönnek Susan Elizabeth Phillips művei, az a Jennifer Crusie regényeket is falni fogja. S hála istennek, no meg Kecskés Eszter fordítónak, a Kelly Kiadó gondozásában magyarul megjelent kötetek híven tükrözik azt a nagyszerű humort, azokat a csodálatosan szerethető karaktereket, amiktől csak úgy csillognak az írónő alkotásai. Nagyon remélem, hogy a kiadó tartja magát a tervhez, és apránként valóban megjelentet mindent J.C. tollából!

A két
RITA díjjal is büszkélkedő, több mint 20 regény írójaként vagy társszerzőjeként jegyzett Jennifer Crusie-nak egyetlen duológiája van. A két történetben a nagy szélhámosokkal tarkított családfájú Dempsey-k legifjabb generációja talál párra. Ezek közül az első, az Isten hozott Kísértésben!.
Már maga a cím is valami tuti találat, olyan szexisen kétértelmű a helyszínül szolgáló kisváros neve, hogy nem lehet nem észre venni. És ez a kisváros valami eszméletlen figurák gyűjtőhelye. A nagyravágyó, a pletykafészek, az unott, a kerítőnő, a színészi babérokra törő egykori gimis sztárfiú, a jégkirálynő... mind olyan egyéniségek, hogy számomra annyira életszerűek, hogy majd leugranak a lapokról.
No és a cserfes 9 éves. Már SEP gyermek figuráit is imádtam, de Dillie valami olyan fergeteges a maga kicsit koravén, mégis ártatlan módján, hogy az ember legszívesebben megölelgetné, még akkor is, ha alapból nem egy gyerekbolond. És Lassie, az eb! Egyszerűen muszáj megszeretni a foltos kis korcsot, akiben egy szélhámos színész veszett el, és egy napon csak úgy feltűnt a verandánál, hogy végül ott ragadjon.
Oké, hogy a filmes szakmában is azt mondják, hogy ha szerelem, gyerek, és kutya van a történetben, túl nagyot nem lehet vele bukni, de Crusie ezt a klisét olyan zseniálisan alkalmazza, hogy olvasás közben fel sem tűnik, hogy belesétálunk a felállított csapdába.
Azt hiszem kitűnik, hogy mennyire szerettem olvasni (még így negyedszerre is) a regényt. De lehet nem így tenni? Ahol még egy hulla is lehet humoros... mert igen, én még a halott sztárriporter ügyén is jókat mosolyogtam.
Ajánlom mindenkinek, de tényleg. Hacsak nem riad vissza az erotikától, mert szerelmi jelenet az van. Meg egy filmmániás, anyáskodó hősnő; egy bohókás hugica, még bohókásabb szemüvegben; egy rosszcsont, de igazán szerető bátyus; egy szexis, egyedülálló apuka, mellesleg könyv- és billiárdmániás polgármester, mint főhős; egy jóbarát zsaru; egy tündéri gyerek; egy édes kutyi; egy nem is annyira gonosz anyósjelölt... és még sokan mások. Egyszerűen meg kell velük ismerkedni. :)
Az egyik kedvenc jelenetem:
- Van rá okom, hogy itt vagyok - mondta sietve Dillie. - Egy fontos okom. - Leült az asztalhoz és előhalászott egy szakadt füzetpapírt a hátsó zsebéből. - Jamie Barclayval csináltunk egy anya-tesztet.
- Cuki dolog a részetekről - mondta Sophie. - Köszönöm, nem!
- Csak négy kérdés az egész - mondta Dillie, és Cupido-íjszerű szája csalódottan lekonyult. - Négy pici kérdés. Lécci.
Sophie felsóhajtott. Talán ha elhasal Dillie tesztjén... - Ki vele! Dillie kihúzta magát a székben. - Oké. Több válasz van, hogy könnyű legyen.
- Köszi. Mi, potenciális anyák, nagyra értékelünk minden segítséget, amit kapunk.
- Első kérdés. Egy kilencéves lefekvési ideje legyen (A) fél kilenc; (B) fél tíz; (C) fél tizenegy; vagy (D) amikor éppen elfárad?
Sophie rávágta: - (A). Vagy talán még hamarabb. Hat óra, talán.
Dillie bólintott és megjelölt valamit a lapon. - Második kérdés. Egy gyerek akkor nézhet tévét, (A) amikor épp oktatófilmek mennek; (B) amikor hétvége van; (C) amikor csak akar.
- Mi lett a (D)-vel? Nem kéne egy „soha” a válaszok közé?
- Sophie! - mondta Dillie, és Sophie azt felelte: - (A)
Dillie újra felírt valamit a papírra. - Harmadik kérdés. Egy lány elég nagy ahhoz, hogy kilyukassza a fülét, amikor (A) tíz éves; (B) tizenkét éves; (C) tizenhat éves; vagy (D) huszonegy éves.
- (D). Vagy amikor megszerzi a jogosítványát. Amelyik később következik be.
Dillie a szempillái alól lövellt egy pillantást Sophie-ra, majd bejelölt valamit a papírján. - Negyedik kérdés. Amikor egy lány felnőtt lesz, legyen (A) balerina; vagy (B) polgármester.
Sophie felegyenesedett, és többé nem szórakoztatta a dolog. – (C) Ami csak akar.
Dillie hátradőlt. - Tökéletes pontszám.
- Micsoda?
Dillie bólintott. - Apu pontosan ugyanezeket a lehetőségeket választotta. Még a negyedik kérdésnél is az új lehetőséget.
- Megcsináltál apáddal egy anya-tesztet?
- Nem, neki apa-tesztet adtam - mondta Dillie. - Jamie Barclay azt mondta, jó párt kell találnom neki, hogy ne váljon el. Neki már három papája volt, szóval ő tudja. És mivel az apukám szeret téged, azt gondoltam, nálad kezdek. - A papírjára nézett. - De néhány dolgot meg kell beszélnünk.
Sophie felállt. - Most azonnal indulunk vissza a nagymamádhoz.
- Fagyi nélkül? - Dillie hangjában őszinte aggodalom hallatszott, így Sophie kerített két Dove jégkrémet, jó néhány benedvesített papírtörlőt és levitte a kislányt a stéghez. Lassie a nyomukban loholt. Az esőtől felduzzadt folyó sebesen rohant el mellettük. - Amint ezzel végeztünk, irány haza - mondta Dillie-nek, aki lassan kezdte enni a jégkrémét, és közben be nem állt a szája.
- Apukám azt mondta, hogy én vagyok a világon a kedvenc nője! - mondta Dillie, amikor végre már csak a pálcikát nyalogatta. - De lefogadom, hogy te vagy a második. - Elgondolkozott egy percre. - Vagy talán a harmadik. Ott van Liz nagyi is.
- Megtisztelő ilyen rövid listán szerepelni - mondta Sophie. - Most vissza kell menned. Dili.
- De még csak most érkeztem - mondta Dillie esedezve. - És nagyon hosszú volt az út. Fáj a lábam. Én csak egy gyerek vagyok, tudod?
- Néha nem vagyok biztos benne - mondta Sophie.
- Nem kellett volna idejönnöm - mondta Dillie szomorúan. - Azért van, mert nincs elég felügyeletem. Szükségem van egy anyukára. Nagyon-nagyon.
Sophie felállt. - Gyerünk, Meryl Streep. Vissza kell vinnünk téged, mielőtt bárki észrevenné.
A könyv első hét oldalába bele lehet olvasni a Kelly Kiadó honlapján képek formájában.

Az írónővel készült interjú ennek a regénynek és a hősnőinek kapcsán:


2010/46.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top