Gena Showalter - Jewel of Atlantis - Atlantisz II.
Az Atlan
tisz sorozat második kötetében, akár csak az elsőben, egy őserdőn átvágva találjuk magunkat a nyitó oldalakon. Csak épen ezúttal nem Brazíliában, hanem Atlantiszon.
tisz sorozat második kötetében, akár csak az elsőben, egy őserdőn átvágva találjuk magunkat a nyitó oldalakon. Csak épen ezúttal nem Brazíliában, hanem Atlantiszon.Grayson James, a Nem emberi létformára specializálódott Nyomozó Iroda munkatársa több sebből vérezve igyekszik keresztülverekedni magát a dzsungelen, hogy a tőle megszokott pontossággal és gyorsasággal végrehajtassa legújabb megbízatását.
Feladata nem más, mint hogy az Iroda kezére került Ra Dracos könyvben felfedezett Dunamis Kincsét megszerezze. Ugyan a könyv maga is felbecsülhetetlen, hiszen Atlantisz minden teremtményéről tartalmaz információkat, de értéke meg sem közelíti a Kincsét. A leírás szerint, aki birtokolja azt, bepillantást nyer a jövőbe, megismerheti ellenségei minden tervét, különbséget tehet igazság és hazugság között… röviden, szinte minden tudás birtokosává válhat. Az Iroda meg akarja találni, elpusztítani vagy elrejteni az illetéktelenektől.
Gray nem gondolta volna, hogy miután olyan ügyesen elslisszant a portált őrző harcosok mellett, ilyen nehézségekbe fog ütközni a bevetésen. Már harmadik napját tölti menekülve a vérszomjas szörnyek elől, de közben próbál a végcélja felé haladni, amikor megszólal egy szexis női hang a fejében: „Figyelj a futóhomokra!” Először szent meggyőződése, hogy a skrizofénia tüneteit észleli magán, de némi humoros elme csevej után be kell látnia, hogy valóban egy elképesztően izgató hangú, rengeteg mindent tudó nő szól hozzá a messzeségből. Miután neki köszönhetően sikerrel küzd meg az őt üldöző démonnal, megígéri, hogy a útmutatásait követve elmegy a nőért, és kimenti a fogságból, ha aztán ő elvezeti a Kincset rejtő Kronosz Templomához. Ekkor még nem tudja, hogy nem egy drágakövet kell keresnie, hanem egy lélegzet elállítóan gyönyörű, igéző kék szemű, éjfekete hajú, csókolni való ajkú nőt!
A rabszolga, Az… vagy ahogyan Gray hívja – mert ki hallott olyat, hogy valakinek nincs neve - Jewel (néha, csak hogy ingerkedjen vele, Prudence) a démon királynő fogságában sínylődik, és csak remélni meri, hogy a férfi, akiről egész életében látomásai voltak, akiről folyton álmodozik, végre teljes valójában vele lesz.
A mentőakció sikerrel jár, és immár ketten együtt indulnak tovább, megküzdve útközben bizalmatlan kentaurokkal, erőszakos sellő férfiakkal, vérszomjas démonokkal és vámpírokkal... Gray szervezetének a szörnyek harapásaira adott reakciójával, Jewel titkával, no és egymás iránti egyre mélyebb vágyukkal. Persze ez utóbbival szemben elvesztik a csatát. =), és Graynek esze ágában sincs már elpusztítani a szíve számára is mindennél értékesebbé váló kincset.
Nagyon tetszett, hogy a regény vége felé ismét feltűnnek a sárkányok, bepillanthatunk a boldog házasságban élő Dariushoz és Clare-hez, és hogy pont csak egy kicsikét, de nagyon figyelemkeltően meglengeti a szerző az orrunk előtt a két másik történet főszereplőjének, a nimfák királyának és a vámpírok fejedelmének múltját és jelenét.
Feladata nem más, mint hogy az Iroda kezére került Ra Dracos könyvben felfedezett Dunamis Kincsét megszerezze. Ugyan a könyv maga is felbecsülhetetlen, hiszen Atlantisz minden teremtményéről tartalmaz információkat, de értéke meg sem közelíti a Kincsét. A leírás szerint, aki birtokolja azt, bepillantást nyer a jövőbe, megismerheti ellenségei minden tervét, különbséget tehet igazság és hazugság között… röviden, szinte minden tudás birtokosává válhat. Az Iroda meg akarja találni, elpusztítani vagy elrejteni az illetéktelenektől.
Gray nem gondolta volna, hogy miután olyan ügyesen elslisszant a portált őrző harcosok mellett, ilyen nehézségekbe fog ütközni a bevetésen. Már harmadik napját tölti menekülve a vérszomjas szörnyek elől, de közben próbál a végcélja felé haladni, amikor megszólal egy szexis női hang a fejében: „Figyelj a futóhomokra!” Először szent meggyőződése, hogy a skrizofénia tüneteit észleli magán, de némi humoros elme csevej után be kell látnia, hogy valóban egy elképesztően izgató hangú, rengeteg mindent tudó nő szól hozzá a messzeségből. Miután neki köszönhetően sikerrel küzd meg az őt üldöző démonnal, megígéri, hogy a útmutatásait követve elmegy a nőért, és kimenti a fogságból, ha aztán ő elvezeti a Kincset rejtő Kronosz Templomához. Ekkor még nem tudja, hogy nem egy drágakövet kell keresnie, hanem egy lélegzet elállítóan gyönyörű, igéző kék szemű, éjfekete hajú, csókolni való ajkú nőt!
A rabszolga, Az… vagy ahogyan Gray hívja – mert ki hallott olyat, hogy valakinek nincs neve - Jewel (néha, csak hogy ingerkedjen vele, Prudence) a démon királynő fogságában sínylődik, és csak remélni meri, hogy a férfi, akiről egész életében látomásai voltak, akiről folyton álmodozik, végre teljes valójában vele lesz.
A mentőakció sikerrel jár, és immár ketten együtt indulnak tovább, megküzdve útközben bizalmatlan kentaurokkal, erőszakos sellő férfiakkal, vérszomjas démonokkal és vámpírokkal... Gray szervezetének a szörnyek harapásaira adott reakciójával, Jewel titkával, no és egymás iránti egyre mélyebb vágyukkal. Persze ez utóbbival szemben elvesztik a csatát. =), és Graynek esze ágában sincs már elpusztítani a szíve számára is mindennél értékesebbé váló kincset.
Nagyon tetszett, hogy a regény vége felé ismét feltűnnek a sárkányok, bepillanthatunk a boldog házasságban élő Dariushoz és Clare-hez, és hogy pont csak egy kicsikét, de nagyon figyelemkeltően meglengeti a szerző az orrunk előtt a két másik történet főszereplőjének, a nimfák királyának és a vámpírok fejedelmének múltját és jelenét.
2010/51.2nd challenge/9.