2010. május 22., szombat

Akiknek a magyar olvasók sokat köszönhetnek: A fordítók (5) - Bosnyák Viktória

Bosnyák Viktória nevét ismerik kisebbek és nagyobbak egyaránt. Elbűvölően ötletes, játékosan tanító könyvei a gyerekek kedvencei (A sirály a király?, Ezt nevezem!, Amikor kivirágzott a fánk fánk, Elek, merre keresselek?), a picit nagyobbacskák a Tündérboszorkány trilógiájának (Tündérboszorkány, Analfa visszatér, Klott Gatya, ne fárassz!) lapjait koptathatják. S a tinik, no meg az ifjú lelkű felnőttek az ő szavait olvashatják jó néhány nemzetközi könyvsiker magyar fordításaiban (pl: Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 4 és ½, Stephenie Meyer: Hajnalhasadás, Claudia Gray: Örökéj).
Az idei Könyvfesztiválon volt szerencsém személyesen is találkozni Vikivel, akit egyszerűen nem lehet nem megkedvelni azon nyomban. Közvetlen és barátságos, mindenkihez van pár kedves mondata és kifogyhatatlan a mosolya. Volt olyan rendes, hogy túlzsúfolt napjaiban szorított időt egy gyors elektronikus interjúra.
Íme a kérdések és a válaszok:
  • Mi volt az, ami örökre megszerettette veled az írott szót?
Egészen pici korom óta imádtam a könyveket. Apukám sokat olvasott fel nekem, és maga is mesélt. Alig vártam, hogy egyedül is olvashassak. Aztán persze ha hangosan lehetett felolvasni, majd kiestem a padból, hogy engem válasszanak. A legnagyobb boldogság 3.-4-ben a fogalmazás óra volt. Igazán nem is értem, hogy a környezetem, a felnőttek számára miért nem lett attól kezdve egyértelmű, hogy engem nem matekból, hanem ebben kellene bátorítani. Így sokáig „csak” fordító akartam lenni, míg végre rájöttem, hogy a legfontosabb a gyerekeknek írni.
  • Mindig tudtad, hogy könyvekkel szeretnél foglalkozni, hogy ez nem csak egy hobbi?
Maguk a könyvek, tárgyként is fontosak voltak számomra, már pici gyerekként is. A tartalmuk meg pláne, amint felfogtam belőlük valamit. Annyira imádtam olvasni, hogy jóformán alig találtam rossz könyvet, olyat, ami ne tetszett volna. Igaz, sok íróval ellentétben én beszélni is imádok, és szerénytelenség nélkül mondhatom, tudok is. Így nem úgy érzem, mintha csak így nyilvánulhatnék meg, hanem nekem az írás is beszéd, csak éppen betűk formájában jelenik meg. Aki ismer, azt mondja, írott stílusom olyan, mint a beszédem. Ezt nem érzem, pedig biztosan így van.
  • Mit találsz a legnehezebbnek az írásban és a fordítások során?
Az írásban nem találok nehézséget. Az egy csuda nagy öröm. Talán inkább csak az a baj, hogy türelmetlen vagyok, még gyorsabban szeretnék egy-egy könyvvel végezni, mert már sorakoznak a fejemben az új ötletek. Mostanában pedig az olvasók is sürgetnek.
A legnagyobb nehézség mindkét műfajban az, hogy nem tudok vakon gépelni, ezért figyelem a képerenyőt, a kezemet, és még sokat kell javítani is.
Egyébként a fordításnál az zavar néha, hogy jobb ötletem is lenne valamire, vagy nem elég igényes a megfogalmazás. A magyar könyvkiadásban ezzel kapcsolatban két tradíció van: az egyik, amit az egyetemen is tanultam - minél inkább hűnek maradni az eredetihez. Az ilyesmit kiemelkedően minőségi (pl Shakespeare) szövegeknél tartjuk be. Az évek során megtanultam a második elvet is, aminek leghíresebb példája a Micimackó. Itt inkább az az elvárás, hogy ha a fordító képes jobbá tenni a szöveget, megteheti, sőt, tegye is. Bevallom, első fordított könyvemnél nagyon meglepődtem ezen.
  • Új könyved készül, ezúttal a nagyobbaknak. Mesélnél kicsit a Lovessence-ről?
A Lovessence nem csak a szívem csücske, hanem egészen a közepe, és remélem, sokaknak az lesz.
Már a cím is sejteti, hogy a szerelemről, illetve a szeretetről van szó benne, hiszen ez angolul egy és ugyanaz. Hogy ez milyen fontos az ember életében, annak kifejtéséhez nem kell pszichológus: mindenki tudja, érzi hiányát, megbicsaklását, vagy éppen kibontakozását.
A címben az ’essence’ a dolgok, vagyis az élet lényegére utal, hiszen nem csak azért születtünk, hogy szeressünk és bennünket szeressenek. Van itt valami dolgunk, amit mindenkinek magának kell megtalálnia.
Erre jó példa 17 éves főszereplőm, Audrey, aki eleinte tévúton jár, majd megtudja, hogy komoly küldetése van a világban, sokakon segíthet, de ennek komoly feltételei vannak.
A Lovessence-et nem egyedül írom, hanem barátnőm, Feller Adrienne aromaterapeuta segítségével, aki szakértőként áll mellettem. Az ő tanácsait követve ez a könyv nem egyszerűen egy szerelmes, romantikus, vagy fejlődésregény lesz, hanem olyan mű, ami valóban sokaknak segíthet problémáik megoldásában.
Nagy boldogság, hogy Adrienne, aki szakmájában Magyarország legjobb szakembere, mellém állt ebben a nagy vállalkozásban, így meg is valósulhatott többek között maga a Lovessence illóolajkeverék, amihez majd minden olvasó hozzájuthat.
  • Van-e olyan könyv a mostani nemzetközi kínálatban, amit szeretnél Te tolmácsolni a magyar olvasóknak?
A Twilightot szerettem volna mindenképpen én fordítani, és így, hogy a Breaking Dawn az enyém lett, ez is megadatott. Kíváncsi leszek a fogadtatásra, mivel nincs két egyforma fordító, hiszen nem robotok vagyunk. Más álmom pillanatnyilag nincs, mivel túlzottan lekötnek saját írásaim.
  • Ki a Te kedvenc szerződ, vagy melyek a kedvenc regényeid?
Három példaképem van, ami az ifjúsági irodalmat illeti. Nekem ők az igazi zsenik:
Roald Dahl (pl Charlie és a csokigyár)
Dr Seuss (pl: A Grincs)
Roddy Doyle (pl: Rover megmenti a karácsonyt)
Mindhárom író meglepő, furcsa, extrém dolgokat mer beleírni a gyerekkönyvekbe, nem tisztelve a felnőtteket, és a tanárokat, és nem tartva magát semmiféle természeti és egyéb törvényhez. Mindhármuk előtt csupán két dolog szent: a gyerek, és a fantázia. Ezért szeretnék hasonlítani rájuk írásaimban.
Ha nem a gyerekirodalomról van szó, legjobban a huszadik századi ameriakiakat szeretem, pl: Updike-ot, Salingert, Rothot, Steinbecket, stb. stb.
  • Tudnál-e tanácsolni valami hasznosat azoknak, akik kacérkodnak az írás vagy a műfordítás gondolatával?
Úgy látom, mostanában a leghasznosabb blogot indítani. Itt eleve megmérettetheti magát bárki, aki elég bátor a külvilág elé tárni írásait, és ha azok tényleg jók, már viheti is egy kiadóhoz.
Arról azért ne álmodjon senki, hogy az írásból meg lehet gazdagodni. Ezért mindenképpen keressen magának az illető olyan foglalkozást, ami mellett tud írni, kibontakozni, de nem kell aggódnia amiatt, hogy ki fizeti a villanyszámlát.
  • Hol találkozhatnak legközelebb veled személyesen az olvasók?
Legközelebb a Könyvhéten dedikálom a Hajnalhasadást, pl június 5-én és 6-án 15-16 óráig,
De ha több időt szeretne valaki velem és a Lovessence-szel tölteni, akkor 5-én 6 órától szeretettel várom a blog bulira, ahol különleges dolgokat fogunk csinálni, és kipróbálhatod a Lovessence- illatát. (helyszínt lásd a blogon!)
Miskolcon pedig június 8-án a Tompa Mihály Könyvtárban fél 4-től fél 5-ig.

És...
Érdemes ellátogatni Lovessence blogra, mert folyamatosan nyomon követhető a történet alakulása.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top