2010. május 29., szombat

Gena Showalter - The Vampire's Bride


A sorozat elejétől érdekelt a vámpír fejedelem. Amikor kiderült, hogy egykor hogyan vesztette el szerelmét, nekem az Underworld-ből az a jelenet ugrott be, ahogyan Lucian kikötözve szenvedett, amikor Sonjáját megölték. Oké, kicsi faji zűrzavar... de az érzelem a lényeg. Tehát vártam a könyvet, magamban felépítettem egy elképzelést, hogy milyen is lesz, ahogyan a mérhetetlen kínt majd feledteti a szerelem. Sok mindent vártam, de ez biztos eszembe sem jutott volna.

Layel 200 éve gyászolja a sárkányok egy szélsőséges csoportja által kegyetlenül elpusztított emberi kedvesét és meg nem született lányukat. Bosszút esküdött a teljes faj ellen, írtja őket, amikor csak módjában áll. (Csupán akkor fordít hátat a csatáknak, ha szíve egy pillanatra meglágyul egy-egy boldog szerelmes pár láttán. Képtelen bárkit arra kárhoztatni, hogy olyan gyötrelmet kelljen kiállnia, mint neki.)
Amikor katonáival az erdőben egy sárkány alakulatba botlik, akik ketrecben egy gyermek amazont visznek magukkal, nem is lehet kérdéses, hogy megtámadja őket. Az összecsapás közepén megérkeznek az amazonok is királynőjük lányának megmentésére. Egyikőjük magára vonja az eddig nők iránt teljesen érzéketlen vámpír figyelmét. Ám nem ez a legmeglepőbb fordulat azon a napon. A harc egyik pillanatában hopp, eltűnnek páran.
És itt néztem naaagyon meglepődve. Gena Showaltert minden bizonnyal rabul ejthette a Survival című reality, mert hőseinek nagyon hasonlót talált ki.
Poszeidon, most miután újra felfedezte magának Atlantiszt, már nem unatkozik, hanem nagyon is jól szórakozik. Ez feltűnik más isteneknek is, akik persze tudni akarják, mi a móka forrása. A tengerek ura viszont nem igen örül az ötletnek, hogy szabadon kószáljanak más istenek is az ő játszóterén. Így azt találja ki Hesztia, Artemisz, Apolló, Árész és Poszeidon, hogy túlélő showban mérjék össze az általuk választott fajok képviselőinek rátermettségét. Akinek választottjai nyernek, azé a jog, hogy élvezhesse az Atlantisz nyújtotta örömöket. Így kerülnek egy sziget homokos partjára ketten-ketten a nimfákból (Apolló), a sárkányokból (Poszeidon), a démonokból (Artemis), az amazonokból (Hesztia), a vámpírokból (Árész), s csak a hecc kedvéért a gyengébbnek ítélt teremtményekből is.
Ilyen váratlan körülmények között alakulnak a szerelmi szálak. Szálak, mert nem csak Layelnek és a mindig is igaz szerelemre áhítozó amazon Delilah-nak kísérhetjük végig az egymásra találását, de emellett még két másik párért is drukkolhatunk. Az előző kötetben szereplő nimfa harcos Shivawn és a félvámpír - féldémon Alyssa is nehezen rázódik össze. S az egykor a szeretett nő életéért cserébe önmagát démon rabszolgaságra kárhoztató Zane, a zord vámpír harcos is kezd elgyengülni az amazon Nolával szemben. Ám az ő történetük nem ér boldog véget. A 'játékok' végén az istenek, hogy megleckéztessék őket, amiért vesztesekké tették őket, Nolát láthatatlanságra ítélik, míg Zane-t újabb rabszolgaságra, ezúttal az amazon táborban. Ettől a fordulattól a hajam az égnek meredne, ha nem lenne az ő happy endüket biztosító novella még hátra a sorozatból.
Az alapötlet, a néhol nekem erős torok elszorulást okozó érzelmes jelenetek miatt mindenképpen érdemel a regény egy plusz csillagocskát. Hiába, a sokat szenvedett erős hősök szerelemtől való ellágyulása a gyengém. =)

Az írónő honlapján bele lehet olvasni egy rövid ízelítőbe.
Google Preview
2010/54.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top