2015. november 26., csütörtök

Madeline Hunter: The Surrender of Miss Fairbourne - A csendestárs

Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat.
Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni.
Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára...

Olykor hiába tetszik egy-egy regény alapötlete, a kivitelezés nem feltétlen váltja valóra minden várakozásunkat. Megesik, hogy úgy érezzük, kellett volna még valami, hogy valóban tökéletes legyen az élmény. Sajnos én most így jártam Madeline Hunter könyvével. Nem volt rossz, kellemes kikapcsolódást nyújtott, de mind cselekményében, mind a romantikus száltól picit többet reméltem.
„- Bocsássa meg, hogy nyíltan beszélek, de…
- Ha nem bocsátom meg, akkor megkímél? Nem? Nem is gondoltam. – Türelmesen sóhajtott. – Könyörgöm, folytassa.”
Pedig a fülszöveg felkeltette a kíváncsiságomat. Tetszett, hogy egy főnemes úr és egy közrendbeli hölgy szerelmének ígértével kecsegtetett. S örömmel fogadtam, hogy végre olyan György-kori történetet olvashatok, amely feltehetőleg nem a szokásos helyszíneken – klubokban, szalonokban és báltermekben – játszódik, hanem egy teljesen más miliőbe – műgyűjtők és aukciók világába - enged bepillantást. Újszerűre és eredetire számítottam. Tartok tőle, beleestem abba a hibába, hogy túl sokat akartam.
„- Nincs semmi mondanivalója? – kérdezte, amikor már annyira felingerelte a nő engedelmessége, hogy nem tudta, mit tegyen. – Egyetlen szó sem?
- Magának annyi mondanivalója volt, hogy úgy gondoltam, átadom a porondot.”
Elvégre a történetet bukott kisasszonyok, csempészek, emigránsok hada, emberrablás, kémek és zsarolók színesítették, ráadásul a mellékszereplők körül is izgalmas titkokat sejtetett a szerző, én mégis csak hümmögtem. Úgy találtam, a cselekmény lendületes helyett csak komótosan halad, s a szöveg is inkább elmélkedésekben és leírásokban bővelkedik, mint ténylegesen átélhető eseményekben vagy élénk társalgásokban. Meg kell hagyni, az írónő igyekezett hűen bemutatni az akkortájt Anglia és Franciaország közti puskaporos hangulatot, mint ahogyan szépen érzékeltette a származásból eredő társadalmi különbözőségeket is, valamint próbált érdekes művészeti apróságokat csempészni a könyvébe, ám az ezek hátteréül szolgáló rejtély számomra egyszerűen nem tudott elég lebilincselő lenni.
„-… azt hittem, világos, hogy azt feltételeztem, nem próbál meg ismét megcsókolni.
- Milyen teljesíthetetlen és naiv dolog öntől, hogy ilyesmire számít.”
A főszereplőkkel kapcsolatban szintén vegyesek az érzéseim. Lévén mindketten eltökélt és nyakas személyiségekként mutatkoztak be, akik alaposan meg vannak győződve a maguk igazáról, számítottam néhány érdekesebb szóváltásra. S bár itt-ott valóban intellektuális párbajba bocsátkoztak, és némi félreértésből fakadóan egy szerfelett mulatságos jelenetre is sor került közöttük, a dialógusaikból nekem hiányzott az igaz tűz. Ráadásul az egymás iránti gyengéd érzelmeik kibontakozása is kissé furán alakult az én ízlésemnek: a kezdetben szinte alig érzékelhető vonzalom meglepő hirtelenséggel csapott át teljes hévvel izzó szenvedélybe.
Mindent összevetve úgy gondolom, Miss Hunter stílusa nem rossz, csak épp én izgalmasabbra, mozgalmasabbra vágytam volna. Elsősorban azoknak a történelmi románc kedvelőknek ajánlanám, akik szeretik Mary Jo Putney, Johanna Lindsey vagy Mary Balogh műveit.

A Fairbourne kvartett kötetei:

1. The Surrender of Miss Fairbourne
Emma Fairbourne & Darius Alfreton, Southwaite grófja
2. The Conquest of Lady Cassandra
Cassandra Vernham & Yates Elliston, Ambury vikomtja
3. The Counterfeit Mistress
Marielle Lyon & Gavin Norwood, Kendale vikomtja
4. The Accidental Duchess
Lydia Thornton & Clayton Galbraith, Penthurst hercege

Könyvinfók:


Madeline Hunter

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Melis Pálma
ISBN: 9789636438159
344 oldal, keménytáblás

Műfaj: György-kori történelmi románc
Sorozat: Fairbourne kvartett 1.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Emma Fairbourne & Darius Alfreton, Southwaite grófja
Hol? főként London
Mikor? 1798 ősz
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog

#Kulcsszavak: aukció, csempészet, emberrablás, kereskedelem, kém, műtárgy
11.22. - Szembetűnő
11.24. - Insane Life
11.26. - Angelika blogja
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.30. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

A csendestárs éppen az ötödik magyarul megjelent Madeline Hunter regény, hiszen korábban a napóleoni idők Angliájában játszódó Virágritkaságok sorozat négy kötetét már kiadta a General Press. Mostani játékunk minden állomásán egy-egy fess angol úriember nevét kell összeolvasnotok a bejegyzésekben kiemelt betűkből, majd a a rafflecopter megfelelő sorába azt a magyarul is megjelent Madeline Hunter regény címét beírnotok, melyben az adott úr volt a főhős.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top