2015. november 22., vasárnap

Lisa De Jong: When It Rains - Amikor esik…

Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek. Megmentettek. És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat… Újra.
„Amikor az ember kitárja a szívét a szerelemnek, akkor kitárja a fájdalom előtt is. És a szerelemből eredő fájdalom a leggyötrelmesebb.”
Tanácstalan és zavarodott vagyok ettől a regénytől, meg picit mérges is. *sóhaj* Az egyik felem ujjongani szeretne, mert szépen megírt és szívszaggatóan érzelmes utazásra vitte a történet. A másik felem viszont, az a részem, amelyik gyűlöli, ha a románcokat síkidomosítják, teljes erőbedobással dühöng… miközben érzi, hogy a haragja leginkább annak szól, hogy mindhárom érintettet a szívébe zárta. Ráadásul a józan eszem képes higgadt hangon közbevetni, hogy voltaképp ez itt nem is igazán tekinthető szerelmi háromszögnek. Na, és én ettől az összevissza, kesze-kusza zavartól teljesen ki vagyok borulva! Bánom-e, hogy kézbe vettem a könyvet? A leghatározottabban mondhatom, nem. Csak épp könnyes szemmel duzzogok még picit, mert a keserédes nem feltétlen a kedvenc ízem.
„A titkok lehúznak, míg végül már nem is küzdesz ellenük.”
Az egymás szomszédságában felcseperedő Kate és Beau szinte elválaszthatatlanok voltak. Aztán egy középiskolás tábortüzes buli szétzúzta a barátok közt éledező szerelmet. A kedves, gondoskodó Beau nem védhette meg a lányt, hisz szobafogságban volt azon az estén, amikor Kate-től nem csak az ártatlanságát, de vele együtt hitét és bizalmát is elrabolták. Ezután minden más lett. A vidám, játékos Kate helyén csak önmaga halvány árnyéka maradt, aki képtelen volt megnyílni az őt gyengéd szeretettel faggató barátjának. Úgy érezte, az ő élete merhetetlenül félresiklott, míg a fiúra továbbra is fényes jövő vár. Így ahelyett, hogy egy párként vágtak volna a főiskolának, Kate elengedte Beau-t. Szomorú, egyhangú napokat töltött a kisváros étkezdéjének pincérnőjeként, míg egy napon be nem toppan Asher, aki kirángatja a csigaházából, és apránként visszaadja az életkedvét. Csak sajnos, a fiúnak magának is fájdalmas, szörnyű titka van. S vajon képes lesz-e Kate elviselni, ha a szíve ismét apró darabokra törik? Vagy esetleg ezúttal hagyja majd Beau-nak, hogy segítsen neki összeragasztgatni a szilánkokat?
„Jobb-e az egyik fajta szeretet a másiknál?”
Szóval igen, egy lány és két nagyszerű fiú. Klasszikus szerelmi háromszögnek tűnik, kivéve hogy itt aztán nem egy olyan tinilányos tipródásról olvashatunk, hogy vaj’ a csillámporos vámpírfiút vagy a mérgeske farkassrácot választja-e a hősnő. A helyzet itt némileg bonyolultabb. Szó sincs megcsalásról vagy megszegett ígéretekről, csupán kétféle szeretetről két különböző élethelyzetben két különleges fiú iránt. Ám attól, hogy ezt fejben világosan értem, az én állandóságot áhító romantikus lelkem újra és újra megszakadt és meghasonlott olvasás közben.
„- Kate, ne lökj el magadtól! – mondta és a mellére vont.
- Nem akarlak. Csak elengedlek – válaszoltam sírva.”
A regény eleje főként gyötrődő monológokból, kínzó gondolatokból és fájdalmasan sivár pillanatokból állt, s azt gondolom, jól is volt ez így, mert elismerésre méltón adta vissza a szerző azt a sajgást, amit egy erőszak túlélője megszenvedhet. Vérzett a szívem Kate miatt, mert soha senkivel nem lenne szabad ilyennek megtörténnie, és ha mégis, hát bárcsak ne az áldozat érezné hibásnak magát, és azt kívánom, bár lenne valami gyógyír, ami megakadályozza, hogy egy teljes élet széthulljon más aljassága miatt. Vagy, mint ahogy itt, kettő is. Hiszen Beau, aki semmiről nem tudott, csak azt érezte, hogy elveszíti a neki legfontosabb személyt.
„Amikor esik az eső, gondolj rám! Én leszek a te esernyőd, Kate. Én leszek a fal, ami megvéd a vihartól, amikor túl nehéz az élet.”
Aztán amikor Asher betoppant Kate életébe, az olyan volt, mint egy megváltás. Ugyan picit érthetetlen számomra, benne miért volt képes megbízni, vele miért tudott más lenni a lány, de örültem annak, hogy végre elindult a gyógyulás felé. S bár elsőre ott volt bennem a dac, hogy miért nem Beau az, hisz ő mindig ott volt, és várt türelmesen, azért lassan engem is levett a lábamról Asher. Élveztem az incselkedésüket, a közös kirándulásaikat, azt, ahogyan különleges kapcsolat szövődött közöttük, ami édes szerelembe fordult át. Hogy aztán jöjjön a legigazságtalanabb, kikerülhetetlen pofon. Döbbenten, görcsbe rándult gyomorral és elszorult torokkal tiltakoztam, mert nem akartam elhinni, hogy annyira gonosz lehet az írónő, hogy ismét cafatokra szaggassa Kate és én az én világomat is. Bevallom, ennél a pontnál Kate erősebb volt, mint én. Nekem egyszerűen csak úgy tűnt, ellopták a fényt megint. Fáradt, sértődött, megbántott voltam. De a regény még itt sem ért véget…
„… a túlélés kulcsa, hogy túltegyük magunkat azokon a dolgokon, amiken nem tudunk változtatni, és minden energiánkat azokra összpontosítsuk, amiket igen.”
Szóval értitek? Ez a könyv számomra maga volt az érzelmi hullámvasút. Volt ahol imádtam, néhol mosolyogtam, nevettem és álmodozóan elgyengültem. De máshol… Nos, máshol gyűlöltem, vagy akartam gyűlölni, mert ripityára zúzta a szívemet és legszívesebben gyerekes toporzékolásba kezdtem volna jó adag vigasztalhatatlan sírással körítve. A vége pedig, nem is tudom, mintha ürességet hagyott volna bennem. Ettől függetlenül, vagy pont ezért, szerintem nagy kár lett volna kihagyni ezt az élményt, mert biztosra veszem, még sokáig velem marad a történet.

A sorozat:

1. When It Rains - Amikor esik...
Kate Alexander & Beau Bennett, Asher Hunt
1,5. After the Rain
Az Amikor esik eseményei után játszódó kiegészítő novella
2. Changing Forever
Emery White & Drake Chambers
3. Living with Regret
Rachel Clark & Sam Shea, Cory Conner

Könyvinfók:


Lisa De Jong

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Palásthy Ágnes
ISBN: 9789633993248
368 oldal, puhatáblás

Műfaj: new adult románc
Sorozat: Eső 1.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Kate nézőpontú

Ki? Kate Alexander (19) & Beau Bennett, Asher Hunt (23)
Hol? Carrington (Iowa)
Mikor? 2012. nyár vége - 2013. ősz
Érzékiség? visszafogott
Szerelmi háromszög? bonyolult
Lezárás? boldog

#Kulcsszavak: barátság, erőszak, halál, lelki társ, leukémia, második esély

11.20. - Kelly & Lupi olvas
11.22. - Angelika blogja
11.24. - Media Addict
11.26. - Deszy könyvajánlója
11.28. - CBooks
11.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A romantikához még az eső is illik! Kedvenc filmjeinkből válogattunk a játékunkhoz, csupa esős jelenetet. Nincs már dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott állomáson felismert film címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

4 megjegyzés:

  1. Bevallom, a könyv érzelmileg csalódást okozott számomra. Mivel Asher karaktere valami csúcsszuper (mellesleg Taylor Lautner karakterű srácnak képzeltem el, egyáltalán nem szőkének, Kate-et pedig Chloe Grace Moretz-ként), de ahogy a történet végződik: az egyáltalán nem tetszik. Hogy képzeli a szerző? Megszeretteti veled Kate és Asher szerelmét, az utolsó pillanatokig végigkíséred, majd végül elfogadod, hogy azt mondja: Asher csak lelki társ volt, és Beau a nagy igaz szerelem??? Nagyon elcseszett a vége, nagyon-nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel én is pont így vagyok. Imádtam a könyvet.
      De ez a befejezés... Nem érzem igazságosnak.
      Nem lehet csak ennyi... :(

      Törlés
    2. ÉN is pontosan így gondolom :(

      Törlés
  2. Kedvenc könyvemmé vált!!! De volt egy mondat amiért elképesztően dühös voltam, és mélypontot váltott ki belőlem, a lényege, hogy Asher csak Kate lelkitársa és Beau az igazi szerelme, na ez az a mondat amit igazán kimaradhatott volna a könyvből!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top