2013. június 23., vasárnap

Tiffany Reisz - The Angel - Az angyal


molygoodreads

Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

Főszereplők: Nora Sutherlin & Søren, Griffin Fiske & Michael Dimir
New York - jelenkor

Sorozat: Eredendő bűnösök 2.
Műfaj: Erotika
Kiadó: Egmont Sens
Megjelenés: 2013. május
472 oldal, puha kötés

Értékelésem:

Az Eredendő bűnösök provokatív története, nem mindennapi szereplői, egyáltalán, az írás pimasz, szókimondó stílusa már az első kötet, A szirén alkalmával is megigézett. Ám azt követően még igyekeztem rajongói üzemmódba kapcsoló szívemet lecsitítani, és türelemre inteni, mondván lássuk, hogyan folytatja a szerző. S kérem szépen, megcsinálta. Nem csak levett a lábamról, hanem totálisan leigázott és a rabjává tett. A téma továbbra is tabu döngető és az érzelmek egy fokkal még intenzívebbek. S azt hiszem, a főszereplők a vesztemet fogják okozni, mert izgalmasak, mélyek, elborzasztók és szerethetőek, és én mindent tudni akarok róluk.
"Milyen Eleanor? – A férfi majdnem felnevetett. – Ezzel az erővel azt is kérdezhette volna, hogy milyen Isten. Nora nem Isten, de majdnem ugyanolyan nehéz elmagyarázni."
Norát felvágott nyelve miatt továbbra is kedvelem, ez nem vitás. A regény elején izgatott élvezettel olvastam azokat a jeleneteket, amelyek megmutatták, milyen is a kapcsolat közte, s az ő örök nagy szerelme között. De aztán a karakter mintha a háttérbe húzódott volna, hogy teret engedjen a többieknek, talán azért, hogy ellensúlyozza, hogy az első kötetben szinte mindenkit elhomályosított. Azt mondanám, az ígéretes kezdés után még egyszer csillant igazán nagyot; akkor, amikor meglátogatta az édesanyját. Emlékezetes pillanat volt, köszönhetően a két erős nőalaknak, és a nem mindennapi helyzetnek. Különösen nagyra értékeltem, hogy ennek ürügyén a múlt egy újabb szeletébe nyertünk bepillantást.
"Beszélgetés Sørennel? Azt hiszem, inkább a verést választanám."
Ó, az a titkokkal teli múlt! A szimatoló újságírónő okán Søren gyermek és ifjúkori éveiből is kaptunk ízelítőt. De még milyet! Némely információ kiderülte után úgy éreztem, a döbbenttől az állam a földről kell összeszednem. De, bár még most is a hideg ráz egynémely részlettől, úgy gondolom, ügyesen csinálja a szerző. Első feltűnésekor minden különösebb gondolkodás nélkül úgy jellemeztem volna, hogy ő egy rideg, beteg állat. Aztán fokozatosan enyhült a szívem, valahogy, valamikor - erős a gyanúm, hogy nagyban ludas A szirén 28. fejezete - kialakult bennem a vágy, hogy megértsem, és ez után a kötet után, már képtelen lennék undorodni tőle, sőt, szeretnék valamiféle állandó békét, nyugalmat és boldogságot neki. No nem mintha ellágyult volna a karakter, azt csöppet sem, csak éppen annyira jól van megírva, annyira élő, elképesztően okos, jószívű és gondoskodó, miközben persze egy szadista vétkes, hogy képtelenség ellenállni a vonzásának.
"– Szentséges ég – lihegte Griffin, és sötét szeme kitágult Michael láttán. (…) Nora… – mondta Griffin kétségbeesett hangon. – Azt hiszem, szerelmes vagyok.
– Felizgultál, Griff. Nagy különbség."
A meghökkenésről a sorozat főszereplői gondoskodtak, a happy endről viszont ennek a résznek a főszereplői, Griffin és Michael. Igen, számomra ők itt, ebben a regényben legalább olyan fontosak voltak mint Nora és S atya. Bevallom, akadt pillanat, hogy úgy elmerültem a róluk szóló fejezetben, hogy rossz néven vettem, amikor ott kellett őket hagynom anélkül, hogy az én kényem kedvem szerint alakultak volna közöttük a dolgok. Ám legnagyobb megelégedettségemre végül megadta nekik azt az írónő, amiért én az első csöppnyi utalástól vadul drukkoltam. Mert Griffin egy nagy, erős, befolyásos, védelmező, játékos mackó, aki imád szeretni, meg rosszalkodni is persze. Michaelnek pedig pont arra van szüksége, hogy érezze, valaki elfogadja, szereti, és irányítja. Édes, tökéletesen összeillő párosnak tartom őket. Nem is bírtam magammal, és gyorsan elolvastam azokat a kis írásokat, amelyeket Ms Reisz a blogján osztott meg a rajongókkal (Gauze & A Better Distraction) erről a két lökött, szerelmes fiúról.
"– Alfred, csak nem a szoknyám alá kukucskál? – akarta tudni Griffin (...)
– Griffin mester, inkább feleségül venném a saját anyámat, hogy kiszúrhassam a szememet az egyik melltűjével, mintsem bármit meglássak a kiltje alatt – mondta a férfi elegáns, magabiztos fellépéssel."
Úgy érzem, a szereplők felsorolása nem lenne teljes, ha nem térnék ki a mellék karakterek színes tárházára. Elsőként talán hagy említsem Griffin végletekig higgadt, s rezzenéstelen hangon előadott riposztjaitól oly mulatságos inasát, Alfrédot. Imádtam az öreg minden megnyilvánulását! Aztán ott van Kingsley, a csak villanásokra feltűnő, mindent kézben tartó kujon, a maga továbbra is nagy-nagy titokzatosságával. Teljesen meglepett, hogy milyen kapcsolat fűzi össze Sørennel. Azt hiszem iszonyatosat csalódnék, ha őt nem mutatná be nekünk jobban az írónő. (A hercegben úgy tudom, bőségesen színen lesz. *várakozó kézdörzsölgetés*) S végül ott van Suzanne, az újságírónő. Hazudnék, ha azt állítanám, sikerült megkedvelnem a nőt. Sőt, volt egy jelenet, egy durva, hat hetes időugrással félbeszakított jelenet, ahol teljes szívemből gyűlöltem, és képzeletben haragos és sértett hangvételű levelet fogalmaztam az egész katyvasz kiagyalójának. De lehiggadva azért átlátom, hogy igen hasznos eszközként szolgálta a történet előre haladását.
"A szerelem az a nyílt seb, amiről azt reméled, hogy soha nem gyógyul be."
Összességében ismét egy nagyszerű, egyedi regény kaptunk. Egy újabb felvonást Nora Sutherlin botrányos, szenvedélyes életéből. S bár szeretném tudni, hogyan fog végül dönteni Nora és romantikus szívem mindennél jobban óhajt egy boldog lezárást, csak azt kívánhatom, még sok ilyen remek könyvet, ezekkel a felejthetetlen szereplőkkel, mert az eddigiek minden egyes sorának olvasását kimondhatatlanul élveztem. Új kedvencem született.


Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
A sorozat első két kötetéről szóló könyvajánlóm megtalálható az ekultura.hu-n.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top