2013. június 26., szerda

Elizabeth Hoyt - Wicked Intentions - Bűnös szándék


molygoodreads

Egy férfi, akit az ösztönei és a vágyai vezérelnek, és egy nő, akit a múlt sötét titka kínoz. Egy izgalmakkal, szenvedéllyel és szenvedéssel teli nyomozás London leghírhedtebb nyomornegyedében, ahol bűn és vágy kéz a kézben jár.
Lazarus Hungington mindig is híres volt mindennapinak éppen nem nevezhető vágyairól. Egy nap a szeretőjét holtan találják – gyilkosa különös kegyetlenséggel vette el a lány életét. A férfi úgy dönt, időt, pénzt és fáradságot nem kímélve felderíti, ki végzett a nővel. Londonnak e bűnözőktől és utcalányoktól hemzsegő nyomornegyede azonban ismeretlen terep a számára, így hát elhatározza: segítőt fogad. Választása az erényes és szemérmes özvegyre, Temperance Dewsra esik, aki a helyi árvaház vezetője. A férfi egy igen egyszerű ajánlattal áll elő: ha a nő a kalauza lesz a környéken, ő cserébe lehetőséget teremt Temperance-nak arra, hogy a csőd szélén álló árvaházat megmentse. A gyanútlan özvegy végül vállalja a feladatot, de nem is sejti, pontosan kinek és mire mondott igent… 

Főszereplők: Lazarus Huntington & Temperance Dews
London - 1737

Sorozat: Maiden Lane 1.
Műfaj: Történelmi romantika
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2013. május
ISBN: 9789636434830
344 oldal, kemény kötés

Értékelésem:

Bár nagy általánosságban kijelenthetem, hogy szívesen olvasok Elizabeth Hoyt tollából született regényeket, időnként megesik, hogy nem működik köztünk a dolog. Legmélyebb sajnálatomra, ezúttal ezt történt. Hiába tetszett az alapötlet, hiába keltette fel a kíváncsiságomat egynémely mellékszereplő, a történet alakulását nyögvenyelősen vontatottnak éreztem, a főhős és hősnő pedig teljességgel hidegen hagyott, hacsak persze nem említem azokat a pillanatokat, amikor dühödt fújtatás közepette forgattam rájuk a szememet. Így az elmúlt hetemet kénytelen vagyok úgy sommázni, megküzdöttem a Bűnös szándék című könyvvel.
Pedig kezdetben minden roppant ígéretesnek tűnt!
Mostanában egyre ritkábban került olyan regény a kezembe, ami nem a viktoriánus vagy regency időkben játszódott, így nagy elégedettséggel nyugtáztam, hogy ezúttal végre nem csupán a 19. századik rándulunk vissza, hanem egészen az 1700-as évekbe. Ez, kiegészülve azzal, hogy a történet nem a londoni báltermekben és parkokban játszódik, hanem a város egyik szegénynegyedében, St. Gilesban, a szememben egyet jelentett az izgalmas háttérrel. A szerzőnő ráadásul két teljességgel szokatlan természetű szereplőt helyezett a középpontba. Hiszen gondoljunk csak bele, a hősnőkre nem igen jellemző, hogy ne tiszta életű, erényes hajadonok avagy özvegyek legyenek (akik persze aztán a selyem lepedőkre hanyatlás közben valahol szenvedélyes vadmacskákká változnak majd). A hősök pedig igen ritkán vonzódnak a szélsőséges szexuális játékokhoz (de persze zárt ajtók mögött mind szörnyen tapasztalt szerető). Itt viszont kapunk egy elég gyarló teremtést, és egy olyan urat, aki enyhén szólva vonzódik a kikötözéshez szerelmi légyottjai alkalmával. S mindezek tetejébe rejtélyes, véres gyilkosságok és egy álarcos igazságosztó színesíti a cselekményt. Ezekből szerintem akár egy elsöprően nagyszerű regény is kerekedhetett volna.
Csak az a volna ott ne volna...
Mert számomra úgy tűnt, a legtöbb lehetőség kiaknázatlan maradt. Az érzékletes helyszín leírás mindössze a sikátorokban való szaladgálást jelentette. A feslettség csupán a hintóbéli hancúrozásra való hajlandóságot takarta. A különleges kellékekhez való vonzalom pedig csak néhány nyaksálban öltött testet. De komolyan mondom, mindezt megbocsátottam volna, ha élettel teli, pergős párbeszédeket vagy legalább valóban izzó szenvedélyt láttam volna Lazarus és Temperance között. De sajnos semmi ilyesmit nem találtam a lapokon. Ráadásul a hátborzongató gyilkosságok ügye is annyira klisészerűre sikerült!
A totális csalódásnak való bélyegzéstől számomra a mellékszereplők mentették meg a könyvet. Egyrészt izgat, ki lehet a hallgatag, Harlequinnek öltözött, ügyes bajvívó kísértet. Mondjuk erősen gyanakodok a folyton folyvást fáradt bátyusra, de ettől még kellemes kis kíváncsisággal várom, mi és mikor fog kiderülni vele kapcsolatban. Másrészt aki megfogott magának, az az öntelt zsiványkirály, Mickey O'Connor. Azzal az egyetlen mondatával vett le a lábamról, hogy ha Silence férje valóban szereti a nőt, akkor az neki, és nem a látszatnak fog hinni. S végül ott van St. John. Nem tudnám megmondani pontosan miért, talán haldokló felesége iránt érzett őszinte, hűséges szerelme miatt, de nagyon szimpatikusnak találtam.
Szóval összességében elég gyengécskének találtam ezt a részt, de azért eszembe sincs lemondani a sorozatról. Bízom abban, hogy jobb kötetek jönnek a későbbiekben.

Kedvenc idézet:
"… az ember lelkében akkor is ott élhet a szeretet, ha képtelen arra, hogy kimutassa."

A sorozat részei:

1. Wicked Intentions - Bűnös szándék
Lazarus Huntington & Temperance Dews
2. Notorious Pleasures - Csillapíthatatlan vágy
Griffin Remmington & Lady Hero Batten
3. Scandalous Desires
Mickey O'Connor & Silence Hollingbrook
4. Thief of Shadows
Winter Makepeace & Isabel Beckinhall
5. Lord of Darkness
Godric St. John & Lady Margaret Reading
6. Duke of Midnight
Maximus Batten & Lady Artemis Greaves

3 megjegyzés:

  1. Kedves Angi!

    ha a paranorm. romantikusok után bele szeretnék kóstolni a történelmi romantikusokba, akkor szerinted kivel érdemes kezdeni? ha a romantika mellett humor is van, az külön jó.

    üdv,
    Kriszta

    VálaszTörlés
  2. Kissé elfogultan azt mondanám, korai Amanda Quickkel vagy Julia Quinn Bridgerton sorozatával érdemes kezdeni.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a tippeket, akkor megnézem őket!

    üdv, Kriszta

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top