Elizabeth Hoyt - Wicked Intentions - Bűnös szándék
Bár nagy általánosságban kijelenthetem, hogy szívesen olvasok Elizabeth Hoyt tollából született regényeket, időnként megesik, hogy nem működik köztünk a dolog. Legmélyebb sajnálatomra, ezúttal ezt történt. Hiába tetszett az alapötlet, hiába keltette fel a kíváncsiságomat egynémely mellékszereplő, a történet alakulását nyögvenyelősen vontatottnak éreztem, a főhős és hősnő pedig teljességgel hidegen hagyott, hacsak persze nem említem azokat a pillanatokat, amikor dühödt fújtatás közepette forgattam rájuk a szememet. Így az elmúlt hetemet kénytelen vagyok úgy sommázni, megküzdöttem a Bűnös szándék című könyvvel.
Pedig kezdetben minden roppant ígéretesnek tűnt!
Mostanában egyre ritkábban került olyan regény a kezembe, ami nem a viktoriánus vagy regency időkben játszódott, így nagy elégedettséggel nyugtáztam, hogy ezúttal végre nem csupán a 19. századik rándulunk vissza, hanem egészen az 1700-as évekbe. Ez, kiegészülve azzal, hogy a történet nem a londoni báltermekben és parkokban játszódik, hanem a város egyik szegénynegyedében, St. Gilesban, a szememben egyet jelentett az izgalmas háttérrel. A szerzőnő ráadásul két teljességgel szokatlan természetű szereplőt helyezett a középpontba. Hiszen gondoljunk csak bele, a hősnőkre nem igen jellemző, hogy ne tiszta életű, erényes hajadonok avagy özvegyek legyenek (akik persze aztán a selyem lepedőkre hanyatlás közben valahol szenvedélyes vadmacskákká változnak majd). A hősök pedig igen ritkán vonzódnak a szélsőséges szexuális játékokhoz (de persze zárt ajtók mögött mind szörnyen tapasztalt szerető). Itt viszont kapunk egy elég gyarló teremtést, és egy olyan urat, aki enyhén szólva vonzódik a kikötözéshez szerelmi légyottjai alkalmával. S mindezek tetejébe rejtélyes, véres gyilkosságok és egy álarcos igazságosztó színesíti a cselekményt. Ezekből szerintem akár egy elsöprően nagyszerű regény is kerekedhetett volna.
Csak az a volna ott ne volna...
Mert számomra úgy tűnt, a legtöbb lehetőség kiaknázatlan maradt. Az érzékletes helyszín leírás mindössze a sikátorokban való szaladgálást jelentette. A feslettség csupán a hintóbéli hancúrozásra való hajlandóságot takarta. A különleges kellékekhez való vonzalom pedig csak néhány nyaksálban öltött testet. De komolyan mondom, mindezt megbocsátottam volna, ha élettel teli, pergős párbeszédeket vagy legalább valóban izzó szenvedélyt láttam volna Lazarus és Temperance között. De sajnos semmi ilyesmit nem találtam a lapokon. Ráadásul a hátborzongató gyilkosságok ügye is annyira klisészerűre sikerült!
A totális csalódásnak való bélyegzéstől számomra a mellékszereplők mentették meg a könyvet. Egyrészt izgat, ki lehet a hallgatag, Harlequinnek öltözött, ügyes bajvívó kísértet. Mondjuk erősen gyanakodok a folyton folyvást fáradt bátyusra, de ettől még kellemes kis kíváncsisággal várom, mi és mikor fog kiderülni vele kapcsolatban. Másrészt aki megfogott magának, az az öntelt zsiványkirály, Mickey O'Connor. Azzal az egyetlen mondatával vett le a lábamról, hogy ha Silence férje valóban szereti a nőt, akkor az neki, és nem a látszatnak fog hinni. S végül ott van St. John. Nem tudnám megmondani pontosan miért, talán haldokló felesége iránt érzett őszinte, hűséges szerelme miatt, de nagyon szimpatikusnak találtam.
Szóval összességében elég gyengécskének találtam ezt a részt, de azért eszembe sincs lemondani a sorozatról. Bízom abban, hogy jobb kötetek jönnek a későbbiekben.
Kedvenc idézet:
"… az ember lelkében akkor is ott élhet a szeretet, ha képtelen arra, hogy kimutassa."
A sorozat részei:
1. Wicked Intentions - Bűnös szándék
Lazarus Huntington & Temperance Dews
2. Notorious Pleasures - Csillapíthatatlan vágy
Griffin Remmington & Lady Hero Batten
3. Scandalous Desires
Mickey O'Connor & Silence Hollingbrook
4. Thief of Shadows
Winter Makepeace & Isabel Beckinhall
5. Lord of Darkness
Godric St. John & Lady Margaret Reading
6. Duke of Midnight
Maximus Batten & Lady Artemis Greaves