2011. augusztus 20., szombat

Sherrilyn Kenyon - Retribution

Tartalom: Embernek sose árts...
A mesterlövész William Jessup Brady minden napját beárnyékolta a halál fenyegető közelsége, míg nem egy napon találkozott valakivel, akinek a kedvéért hinni kezdett egy szebb jövőben. Ám egy kegyetlen árulás mindentől megfosztotta, beleértve az életét is. A bosszúért cserébe a lelkét adta. Így lett egy görög istennő halhatatlan, emberiséget védelmező vadászainak egyike.
A kisgyermekként elárvult Abigail Yagert egy apollita család fogadta be, s nevelte fel abban a szellemben, hogy a Sötét Vadászok egytől egyig gonosz lények, és mindnek pusztulnia kell. Örökbe fogadó népét védelmezve irtotta a könyörtelen harcosokat, és fáradhatatlanul készült arra, hogy leszámolhasson azzal, akit felelősnek tartott saját családja pusztulásáért, Jess Brady-vel.
Egy kézben tartott fegyver felér két, tokjában nyugvóval...
Jess feladata, hogy felkutassa és ártalmatlanítsa azt, aki a Vadászok életére tör. Legkevésbé azt várja, hogy a gyilkosságok mögött egy ember áll. Ráadásul a halandó arca meglepő hasonlóságot mutat az őt évszázadokkal ezelőtt eláruló társáéval. A férfi biztos abban, hogy nagy gonoszság van a háttérben, mint ahogyan abban is, ő soha nem ártott a nő családjának. De Abigail nem hajlandó elhinni az igazságot, és eltökélt szándéka, hogy végez vele egyszer és mindenkorra.
Egy haragos isten hozta össze őket, s most egy ősi ellenség van a nyomukban. Túl kell lépniük kölcsönös bizalmatlanságukon és gyűlöletükön, különben kénytelenek lesznek végignézni, ahogyan a legsötétebb erő elpusztítja mindazokat, akik védelmére felesküdtek.
Hozott megszokottakat, és újdonságokat egyaránt. Régi nagy kedvencek, vadonáns új pantheon, indián mondavilág, összeesküvés, reinkarnáció, alakváltás, s minden amitől egy regény letehetetlenül pörgős lesz... node ennél a sorozatnál már megszoktam, hogy a láncszemek egyediek, mégis csodásan illenek egymáshoz.
Volt benne jócskán a számomra imádni való humorból és elgondolkodtató igazságokból egyaránt. Kenyon könyveinél még ha a legmegfontoltabban is jelölgetem a kedvenc mondataimat, akkor is tömérdek összegyűlik mire utolsót lapozok. Nehéz lenne eldönteni, melyik a kedvencem. Hogyan is tudnék választani, amikor képes a szerző olyanokat írni egy autóüveget párásító szeretkezés utáni jelenetbe, hogy azt képtelen vagyok kacagás nélkül olvasni, mint ahogyan mosolyt fakasztó fanyar megjegyzéssel tűzdeli meg a halálközeli pillanatokat... arról pedig már ne is szóljak, hogy megint bedobott pár Acheronos mondást, amitől csak még jobban kívánom, hogy bár' igazi lenne a Mikulás, és kérhetném tőle, hogy találkozhassak őistenségével.
"Acheron always says that our scars are there to remind us of our pasts, of where we’ve been and what we’ve gone through. But that pain doesn’t have to drive or determine our future. We can rise above it if we let ourselves. It’s not easy, but nothing in life ever is."
Jess 'Sundown' Brady olyan főhős, akit szívesen tudnék a barátaim között... vagy akár még attól is közelebb. :D Az a fajta jó kedélyű, elhivatott, rosszfiús attitűddel megáldott, laza cowboy, aki örökös heccelődéssel a bajtársak vérét szívja, de a bajban bármit megtesz azért, hogy megvédje őket. Abigail a kezdeti tévelygése ellenére is tagadhatatlanul olyan hősnő, akit mindenki igazán belevalónak tart. És a rettenthetetlen pasiktól talán csak a harcias, talpraesett csajokat szeretem jobban. Ráadásul Aby tartogat pár meglepetést is! ;)
A kettejük között kibontakozó vonzalmat így visszatekintve, a kirakós minden darabját a helyére illesztve tartom elbűvölőnek. Igen, az izzást végig éreztem, de annyi apróság van, ami mind hozzáad még egy csöppet, fordít még egyet a dolgokon. Kevés meghitt pillanat akadt, de a történet sodrásában, ahogy záporoztak az információk, ezt fel sem fogtam.

Mindig örülök, ha beköszönnek a sorozat korábbi részeiben megkedvelt szereplők: a szarkasztikus Zarek még mindig utánozhatatlan és Sasha morgása még mindig arra ösztökél, hogy jól beleborzoljak a bundájába. Az újakat is könnyen a szívembe zártam. Andy-t, Jess nagyszájú segítőjét talán azért, mert róla olvasva olyan volt, mintha visszarepültem volna abba az időbe, amikor Nick még Kyriannél dolgozó nagyra nőtt kölyök volt csupán. Rent pedig azért, mert... hát, mit szépítsem, gyengéim a megtört harcosok.
Egyetlen sóhajtozni valóm az volt, hogy Asht csak éppen hogy megemlítették. Mivel Tory épp gyermeküket hozta világra a történet eseményeivel egy időben, megértettem a távol maradását, de na... fel a kezekkel, aki nem hiányolta. *Látom ám azt az egyetlen árva felnyújtott praclit. Remélem, az érintett érzi rosszalló tekintetem teljes súlyát!* De Sherrilyn tudja mi kell a rajongóknak, s olyan bónusz fejezetet kapunk a regény végén, amire csak annyit mondhatok, tökéletes.
Azt hiszem, teljesen egyértelmű, rajongásom töretlen, s legszívesebben máris olvasnám a folytatást, és bármikor sorba állnék, hogy kérdésekkel bombázhassam az írónőt.



2011/55.
Ebook/16.
Paranormal/25.

1 megjegyzés:

  1. IGEN, IGEN, IGEN, ide nekem a folytatást is, de nyomban!!!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top