Az olvasás 7 hete (7.)
Elérkezett az esemény utolsó felvonása. A következő témák jutottak a fináléra:
Legszívesebben morogni kezdenék, hogy a látszólag könnyed kis kérdések micsoda fejtörést okoznak nekem. A rajtam időnként eluralkodó szómenés most nem akar érkezni, és a véleményemet kb három kurtácska mondatba össze tudnám foglalni. Az pedig mégis csak furcsa lenne. Szóval ruhaujjak feltűrve, ihlet segítő rágcsa idekészítve és a jéghideg tea párásítja a poharat mellettem.
Mióta csak megtanultam olvasni, azóta szeretem is. Visszatekintve úgy tűnik, mindig hurcoltam magammal az aktuális kiszemeltet, mert ugye otthon mindig annyi minden mást is kénytelen az ember belezsúfolni a nyúlfarknyi szabadidőbe. A vonaton vagy buszon töltött huszon- harminc percek kitűnően hasznosítható holtidőnek tűntek, akár csak az egyébként idegőrlő várakozások. Rászoktam, hogy ott csenjek regényes élvezetet magamnak, ahol alkalmam nyílik. Így leszámítva a kényszerű sétákat a megállókig voltaképp az utazások számomra egyet jelentenek az olvasással. Ahogyan a hosszabb kiruccanások is. Míg oly sok hazánk fia az indulás utáni percekben a szendvicsét csomagolja elő, én azt mindig megtoldom egy könyvvel.
Persze a kedvenceim a lustálkodós, kényelmesen elnyúlós, hosszú, egyben végig olvasások, legyen az egy nyugodt, csendes estén, vagy olyan kora reggel, amikor még mindenki más az igazak álmát alussza. Azok a békés órák semmivel össze nem hasonlíthatóak!
S hogyan választok könyvet egyikhez vagy a másikhoz? Mindkettőhöz ugyan úgy, a pillanatnyi kedvem szerint. Próbálok - ami azt illeti folyamatosan igyekszem - valamiféle listát gyártani magamnak, de egy-egy új megjelenés, egy elbűvölő borító, egy figyelem felkeltő fülszöveg, újabban a moly karcai, értékelései, vagy épp a goodreads listopia részlege elragad az előre kidolgozott menetrendtől.
És akad olyan is, mint az utóbbi napokban, amikor olvasási válságba kerülök. Ilyenkor még az sem köt le, amit máskor szinte felfalnék, annyira tetszene. Belelapozok ebbe, beleolvasok abba, de mindet félre teszem. Olyan, mintha a felgyülemlett élményeknek le kellene ülepednie előbb... s rövid idő elteltével majd úgy is jelentkeznek az elvonási tünetek, nevezetesen ujjacskák viszketése, lapok illatának kívánása, betű éhség.
Nem is csoda, hiszen OLVASNI JÓ (és szexi) legyen tél, tavasz, nyár, vagy ősz! :)
- Olvasási szokások változása
- Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
- Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)
Legszívesebben morogni kezdenék, hogy a látszólag könnyed kis kérdések micsoda fejtörést okoznak nekem. A rajtam időnként eluralkodó szómenés most nem akar érkezni, és a véleményemet kb három kurtácska mondatba össze tudnám foglalni. Az pedig mégis csak furcsa lenne. Szóval ruhaujjak feltűrve, ihlet segítő rágcsa idekészítve és a jéghideg tea párásítja a poharat mellettem.
Mióta csak megtanultam olvasni, azóta szeretem is. Visszatekintve úgy tűnik, mindig hurcoltam magammal az aktuális kiszemeltet, mert ugye otthon mindig annyi minden mást is kénytelen az ember belezsúfolni a nyúlfarknyi szabadidőbe. A vonaton vagy buszon töltött huszon- harminc percek kitűnően hasznosítható holtidőnek tűntek, akár csak az egyébként idegőrlő várakozások. Rászoktam, hogy ott csenjek regényes élvezetet magamnak, ahol alkalmam nyílik. Így leszámítva a kényszerű sétákat a megállókig voltaképp az utazások számomra egyet jelentenek az olvasással. Ahogyan a hosszabb kiruccanások is. Míg oly sok hazánk fia az indulás utáni percekben a szendvicsét csomagolja elő, én azt mindig megtoldom egy könyvvel.
Persze a kedvenceim a lustálkodós, kényelmesen elnyúlós, hosszú, egyben végig olvasások, legyen az egy nyugodt, csendes estén, vagy olyan kora reggel, amikor még mindenki más az igazak álmát alussza. Azok a békés órák semmivel össze nem hasonlíthatóak!
S hogyan választok könyvet egyikhez vagy a másikhoz? Mindkettőhöz ugyan úgy, a pillanatnyi kedvem szerint. Próbálok - ami azt illeti folyamatosan igyekszem - valamiféle listát gyártani magamnak, de egy-egy új megjelenés, egy elbűvölő borító, egy figyelem felkeltő fülszöveg, újabban a moly karcai, értékelései, vagy épp a goodreads listopia részlege elragad az előre kidolgozott menetrendtől.
És akad olyan is, mint az utóbbi napokban, amikor olvasási válságba kerülök. Ilyenkor még az sem köt le, amit máskor szinte felfalnék, annyira tetszene. Belelapozok ebbe, beleolvasok abba, de mindet félre teszem. Olyan, mintha a felgyülemlett élményeknek le kellene ülepednie előbb... s rövid idő elteltével majd úgy is jelentkeznek az elvonási tünetek, nevezetesen ujjacskák viszketése, lapok illatának kívánása, betű éhség.
Nem is csoda, hiszen OLVASNI JÓ (és szexi) legyen tél, tavasz, nyár, vagy ősz! :)