Johanna Lindsey - That Perfect Someone - Az igazi
Johanna Lindsey egyike azon írónőknek, akiket már tiniként felfedeztem magamnak. Emlékszem, részben miatta lapoztam olyan lázas izgalommal a Magyar Könyvklub katalógusait, hogy aztán kérlelő szemekkel vihessem édesanyám elé, lehetne-e, hogy megrendeljük a legfrissebb regényt. Szép gyűjtemény jött össze az évek folyamán, ám sajnos aztán jó időre eltűnt a szerző a magyar könyvesboltok polcairól. Hosszú évek múltán, kevéssel az internetre kapcsolódásunk után, sikerült az egyetlen valaha idehaza megjelent, de nálam sokáig hiányzó darabot is feltennem a többiek mellé. Az Álmaim hercege minden idők legdrágábban vásárolt használt könyvem. Valami borzalmas versenyben csaptam le rá az egyik aukciós honlapon.
Fülszöveg:
Richard Allen kilenc évvel ezelőtt megszökött Angliából, és azóta önkéntes száműzetésben él a Karib-tengeri szigeteken. Zsarnok apja a születése óta kegyetlenül uralkodott rajta, ráadásul már gyerekkorában kiválasztotta leendő feleségét, és egy olyan megtámadhatatlan házassági szerződést kötött a lányos szülőkkel, amely a két család egyesülési szándékát foglalta írásba. Richard még gyerek volt, amikor először találkozott menyasszonyával, és az ifjú jegyesek az első pillanattól kezdve kölcsönös ellenszenvet éreztek egymás iránt. Ezért Richárd tizenhat évesen felszállt az első induló hajóra, és elmenekült az apja elől. A szokatlan környezetben hamar barátokra talál, és kalóznak, majd kincsvadásznak áll. Senkinek sem beszél a múltjáról, és franciának adja ki magát, nehogy az apja pribékjei rátaláljanak. Amikor egy fontos ügy miatt vissza kell mennie Angliába, gondosan ügyel arra, hogy megőrizze a titkát, de egy álarcos bálon az élete váratlan fordulatot vesz. Julia Miller szinte a születése óta egy lord menyasszonya, ezért polgári származása ellenére befogadja az előkelő londoni társaság. A helyzete azért is egyedi, mert az apja súlyos balesete után, a hatalmas vagyon egyetlen örököseként, ő vezeti a család üzleti birodalmát. Az élete azonban nem lehet teljes, mert gúzsba köti egy régi szerződés, amely szerint hozzá kell mennie Lord Allén fiához. Julia az első pillanattól kezdve gyűlöli az ifjú lordot, és egyáltalán nem bánja, hogy kilenc évvel korábban megszökött Angliából, és azóta senki sem látta. Az ügyvédei azzal biztatják, hogy ennyi év távollét után van remény a szabadulásra, mert holttá nyilváníthatja a vőlegényét. Julia úgy érzi, hogy hamarosan egy új élet nyílik meg előtte, és a barátnőihez hasonlóan végre ő is igazi vőlegény után nézhet. El is megy a szezonnyitó Malory-bálba, hátha ott találja meg az igazit...
Aztán a Gabo Kiadó belevágott Lindsey talán legismertebb sorozatának, a Malory család köteteinek megjelentetésébe. Izgatott voltam, s nem is lehetett kérdéses, a kötelezően beszerzendő listámon a helyük. Csodásan mutatnak egymás mellett a részek, rajtuk az immár kiadói védjegynek tűnő sorrend jelöléssel. De persze a külsőségek mellett nagy öröm az olvasói szívnek, hogy ezek végre csonkítatlan fordítások.
Furcsa dolog a könyvmolyság. Igaz, hogy változik, alakul az ízlésünk, lassan mást keresünk a könyvekben, mégis, van akikhez visszahúz a szívünk. Nekem ilyen ez az írónő is. Talán már nem ő a 'leg', de aféle biztos kis kuckó, ahová jól esik időről időre bevackolni magamat. Persze, ma már jobban látom a történet hibát... Valószínű, hogy egy hosszú, unalmas vonatútra nem őt csomagolnám, ám egy esős délutánon szívesen bekucorodok a puha párnák közé, és hagyom, hogy elragadjon egy újabb, bizonyosan a tenger hullámait is átszelő, régmúltat idéző, habkönnyű románc. Nem számítok arra, hogy évek múltán is eszembe jutna a szereplők sorsán merengeni, de akkor, ott, jól esik kikapcsolni a világot, és elmerülni a népes Malory klán és barátaik kalandjaiban.
Richard már A vágy foglyaiban felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett, hogy a könnyed szívtipró álarca mögé valami talányos múltat rejtett. Természetesen most, hogy főhőssé avanzsált kíváncsiságunkat kielégítő módon megismerhetjük ifjúsága titkait. S azt mondhatom, apróbb botlásoktól eltekintve egy szimpatikus ifjút ismerhetünk meg a személyében.
Be kell vallanom, a regény hősnőjét, Juliát, eleinte vonakodtam igazán megkedvelni. A vicc ebben az, hogy pont azon tulajdonsága miatt, amellyel magam is 'dicsekedhetek'. A túlontúl hirtelen, heves vérmérséklete többször homlokráncolásra késztetett. Viszont Ms Miller igazán tiszteletre méltó módon megállja a helyét egy férfiembert is próbára tévő helyzetben; huszonéves nőként sikeres vállalkozásokat igazgat. S kb ezzel megfogta közgazdász és csöppet feminista szívemet.
A szülők által elrendezett jegyességből szabadulni kívánó, egymást mérföldekre kerülni óhajtó fiatalok sok évvel a gyermeki csatározások után, egy véletlen folytán összetalálkoznak egy álarcos bálon. És kezdetét veszi a mulatságos kavarodás. Flörtölés, civakodás, titkos egyezség, kikényszerített menyegző... s végül megtalált igaz szerelem. Azt hiszem, a könyv azon részét élveztem a legjobban, amikor szövetséget kötnek az addig egymáshoz csak titkon vonzódó főhőseink, és a gonosz apa házában kincskeresőt játszanak. Akkor szépen látszott, ahogyan épülget a kapcsoltuk.
Magától érthetődig, hogy a történet bizonyos pillanataiban tiszteletüket teszik a Malory-k is, s ezúttal sem hazudtolják meg magukat. James például maga a megbocsátás, és engedékenység ismét. :)
"– Eszedbe ne jusson valaha ebbe az utcába költözni, kölyök. Soha.Sajnos, akadnak furcsaságok, amelyek miatt nem volt felhőtlen az élvezetem, node igen ritka a hibátlan regény. Viszont tényleg alaposan bekeveredtem a nemesi címekkel, és nehezemre esik szükségesnek ítélni a fia / nem fia vonalat. Ezek ellenére, ezen a furcsa, őszies nyár valamely pihenőnapján a történelmi romantikusok rajongóinak érdemes fontolóra venni, hogy megismerjék a nagy sikerű sorozat záró darabját.
– Megígérem, hogy ez nem fog megtörténni. (…)
– Még látogatóba sem jössz? A látogatások alól kivételt tehetek. (…)
– Csupa szív vagy, Malory.
– Így születtem."
2011/52.
Historical/12.