Lisa Kleypas - Worth Any Price - Mindenem a tiéd

Fülszöveg: Nick Gentry egykor hírhedt bűnöző volt, majd csatlakozott London elit nyomozóirodájához a Bow Streeten. Legújabb feladata megtalálni Charlotte Howardot, egy különc gróf szökésben lévő gyönyörű menyasszonyát. Csakhogy mikor Nick találkozik Lottie-val, kettőjük között fellobban a láng, nem tudnak ellenállni a perzselő vágynak, és botrányos megállapodást kötnek, ami mindkettőjüket veszélybe sodorja…

Szeretem Lisa Kleypas stílusát, a neve szinte garancia nálam a szórakoztató történelmi románcra. Különösen kedvemre való, hogy regényei mind külön-külön is élvezhetőek. Igaz, amikor egy folytatást ennyire elkülönülten, hosszú idő után olvasok, gyakorta rám tör a gondolat, hogy jó lenne nekikezdeni egyben a teljes sorozatnak.
A kalandos életű, bizseregtetően izgalmasnak, szédítően jóképűnek leírt Nickre nővére történet óta voltam irtó kíváncsi. A magabiztos bandafőnököt itt viszontlátni, így bepillantani az élete egy ennyire sebezhető pillanatába... ó, nagyon tetszett! Az optimista, talpra esett, az életet nagyon is józan fejjel látó Lottie-t szinte első pillanatban megkedveltem. Annyira jól kiegészítik egymást... egyikük a borongós férfiasság, másikuk maga a napfényes nőiesség. Bár kezdettől megvan közöttük egy bizonyos összhang, mégis izgalmas látni, ahogyan teljesen összecsiszolódnak.
Találkozásuk igazán üdítően más, mint a szinte elcséplésig ismert bálteremben összefutó szerelmesek románca. A kezdeti árulás akadályát is nagyszerűen veszik, még véletlenül sem süllyednek a haragszom rád mocsarába. A történet pörgős, szenvedélyes, itt-ott humoros, néhol merengősen komor.
Mindig örülök, ha egy sorozat korábbi köteteinek szereplőit viszontláthatom, bepillanthatok a boldogan éltek részbe is. Itt Grant Morgan, Ross Cannon és Sophia nem csak egy csöppet beköszönnek, hanem fontos szerepük van a történet alakulásában. Ráadásul az, ahogyan megnyilvánul a boldog pár azóta is töretlen szerelme, számomra olyan kedves kis mozzanata volt a regénynek, amely mindenképp említést érdemel.

"Sir Ross elnevette magát, miközben lehajolt, hogy a feleségét megcsókolja. A gesztus önmagában véve teljesen szokványos volt, kivéve, hogy Sir Ross alig észrevehető kis dörgölőzéssel fejezte be. Sophia egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha a férje szájának érintése a bőrén feledhetetlen élményeket idézett volna fel benne."

Hát nem édes? Semmi nagy körítés, mégis kedve támad az ember lányának álmodozóan felsóhajtani.
Hogy ezen áradozás ellenére miért is nem csillagozom tele a bejegyzést? Két apróság akadt, amely számomra csorbította a tökéletes élvezetet.
Az egyik a testiség. No nem azzal van gondom, hogy a regény nagy része izzik. Sőt! Rendkívül széles skálát vonultat fel az írónő. Van itt megkötözősdi, rajtakapás fantázia, különböző pozitúrák, tantrikus szex...

"– Ki volt a másik nő? – kérdezte végül.
(…) – Egy madám.
– Úgy érted, francia volt?
– Nem, az a fajta madám, akinek bordélyháza van."

Mégis, engem nem rántott magával a szenvedély. Tüzesebbnek, izgatóbbnak találtam azt, amikor kerülgették egymást, amikor incselkedtek egymással. Mintha Nick madámtól elsajátított alapos tudása számomra már túl professzionális lett volna.
A másik dolog, amelyet nem éreztem 100%-osnak, az Nick szörnyűséges múltja. Nem tudom, talán azért, mert vonzanak a sokat szenvedett hősök, s így jó néhány ilyen szereplővel találkoztam már, de úgy éreztem, itt a trauma eltúlzott. A regény kezdetén a legborzalmasabb dolgokra gondoltam, hisz a fiatal férfi még az érintéseket is kerülte, aztán ahogyan feltárult a múlt, kissé elgondolkodtam, miért is határozzák meg ennyire a férfi mostani tetteit a régmúlt eseményei... s aztán szinte varázsütésre, egyetlen őszinte beszélgetésre mintha eltűnne az, amin már évtizednyi ideje emészti magát.
Ám a fenti kis botlások ellenére is azt gondolom, hogy ez egy pompásan megírt történet, ahol a karakterek nem csupán szerethetőek, de igazán emlékezetesek is.

: A regény 2004-ben elnyerte a RITA díjat.

2011/51.
Historical/11.