2011. augusztus 14., vasárnap

Az olvasás 7 hete (6.)

Az olvasást népszerűsítő esemény utolsó előtti hetének vasárnapjánál tartunk immár, és én kissé tanácstalanul meredek a képernyőre, látva ezeket a témákat:
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
  • Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
  • Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Nem tudom, a gyerekek miért is olvasnak manapság kevesebbet.

Talán pénzközpontú társadalmunk hozta magával, hogy ritkább a pozitív példa, hisz a szülők maguk is ritkábban ütnek fel könyveket kikapcsolódásképpen. Részben drágák - némely kötet szinte luxuscikkhez illő árcetlit kap a boltok polcaira felkerülve - részben sokan a látványosabb szórakozást részesítik manapság előnyben. Bár engem nem szórakoztat, hogy a legújabb fejlesztésű, élethű szörnyeket lövöldözzem halomra, magam is tapasztaltam, hogy a számítógép, esetemben az internet, képes hosszú óráimat lefoglalni. Persze szót érdemel a televízió is, ha már szabadidőt lefoglaló ketyeréken elmélkedünk. Lévén engem a műsorszerkezet nagy része szinte taszít, könnyedén megteszem, hogy be sem kapcsolom a zajládát, de sokan epedve várják aktuális kedvenceik feltűnését.
Okokat feszegető beszélgetések alkalmával gyakran hibáztatják a tanárokat, az oktatást. Nem esnék abba a hibába, hogy véleményt alkossak átfogóan a helyzetről, csak a saját tapasztalataimra hagyatkozhatok.
Ha a könyvekre gondolok, akkor általános iskola alsóbb osztályainak idejéről az elbűvölő kedvességű könyvtáros néni, felsőből pedig a szinte szenvedélyes lelkesedéssel tanító irodalom tanárnő ugrik be. Való igaz, hogy Ady Endre mániákus szeretetét nem tudta belém oltani, de tagadhatatlan, hogy mindent megtett, hogy felkeltse bennünk az olvasni vágyást, s mindig buzdított minket az önálló gondolatok megfogalmazására.
Talán az ő személye miatt fogyasztottam később is oly nagy kedvvel az ajánlott irodalom jegyzékében szereplő műveket... főleg egy-egy furcsa kötelező olvasmány után. Sajnálom, és belátom, hogy érdekes kérdések felvetését hozták magukkal, de képtelen voltam megbarátkozni Csehov vagy Kafka írásaival. Viszont imádtam például a Brontë nővérek, Jane Austen, Jules Verne, Shakespeare vagy Charles Dickens írásait.
Aztán valamikor a főiskola ideje alatt szép lassan elmaradtak a klasszikusok az olvasmánylistámról, s lassan uralma alá vont a romantikus bestsellerek elképesztő kínálata. Előbb a hazai piac adta lehetőségeket próbáltam kimeríteni, majd be kellett látnom, hogy mindig kíváncsibb és türelmetlenebb vagyok, mintsem türelmesen várakozzak a következő itthoni megjelenésekre.
Ám az angol olvasás magával hozta az új szerzők felfedezésének élményét is. Új írók, új kedvencek... akik képesek jó sokat írni. :) Novellákat is. S ha valaki stílusa megfogott magának, vagy beszippantott egy sorozat, akkor biztos hogy a rövidebb írásokat is keresni fogom. Sajnos ritka kivétellel épp rövidségük miatt nem tudnak ugyan akkora élvezetet nyújtani, mint a regények. De amikor az ember lánya már kiéhezett a kedvenceire, nem válogat. ;)

S voltaképp ez a lényeg, nem? Olvassunk, és élvezzük!

2 megjegyzés:

  1. Szia Angi!

    Szerintem egyéne válogatja, hogy ki szeret olvasni és ki nem. Amikor általános iskolás voltam, a kötelező olvasmányokat nagyon nehezen olvastam.. Valahogy az Egri csillagok és a Kőszívű ember fiai nem nagyon kötött le.. A Tüskevár már más kategória:) De emellett mindig is szerettem olvasni. A legelső könyv amit megszerettem az JD Robb: Halálos sorozata.. Anno még a nénikém olvasta és amikor nála töltöttem a nyári szünetet akkor akadtam rá és kezdtem el olvasni. Majd jöttek a vámpíros-romantikus könyvek,kezdve a Vámpírakadémiával és a Fekete Tőr Testvériséggel. Azóta már nekem is nagyon szép gyűjteményem lett ezekből a könyvekből,mint például Kenyon, Laurell K Hamilton, Lara Adrian, Ward, Cole, J.D.Robb, Schowalter és persze az elmaradhatatlan Twilight:) Sajnos vagy nem sajnos én az a típus vagyok, hogy ha megjelenik egy új könyv,azonnal meg kell rendelni-venni és addig nem alszom el,míg ki nem olvastam. Sokszor kapok én is negatív megjegyzéseket a "fura" könyveim miatt,de nem érdekel, mert had döntsem el én, hogy mi érdekel,mit szeretnék olvasni,mi az ami engem leköt és boldoggá tesz. Inkább merülök el egy jó kis izgis Ward könyvbe minthogy randakírozzak az utcán.
    Miért olvasnak kevesebbet? Nem hiszem, hogy ezért az iskola lenne a felelős elvégre,ha a szülők vagy mások nem mutatnak példát, akkor hogy vegyük rá, hogy leüljön olvasni?! Manapság azt veszem észre, hogy a TV-ből "tanulnak" a fiatalok, mert ott sem azt látják nagyon, hogy hejj milyen jó az olvasás...Talán majd ha kicsit idősebbek lesznek akkor ők is megtalálják a kedvükre való olvasmányt:)
    Mi meg addig is megmaradunk tőzsgyökeres romantikus regények olvasói;) :)

    Üdv Reni

    VálaszTörlés
  2. Sya Angi!

    Én pontosan abba a korosztályba tartozom most, akiket könnyen lehet még befolyásolni. Éppen ezen a nyáron szeretettem meg egy osztálytársammal az olvasást. Úgy hogy nem csak a szülőn/tanáron múlik, hanem azon is, hogy az a gyerek milyen környezetben él.

    Visszatérve a szülőkre. Nekem nagyon nagy mázlim, hogy anyukám mindig is imádott olvasni és ezt rám ragasztotta. Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Evely Marsh számos regénye megtalálható az ő kisebb könyvtárában, ami sajnos nagyságrendileg a falunk könyvtár állományával vetekedik (nekem szerencsémre, másnak sajnos).

    A tanárok felelősségéről, módszeréről pedig szintén saját tapasztalatból tudok csak meríteni. Több iskolát is megjártam már (kicsi a falunk ezért bezárták az ált. iskolánkat), tehát több tanárom is volt. Valamint a kis tanárok (vizsgázó egyetemisták), tanárok jöttek-mentek abban a nagyobb suliban, ahová átmentem. És rájöttem, hogy a tanártól is sok minden függ. Viszont nem mindegyik tanár arra ösztönöz, hogy olvassak, hanem arra, hogy legyen kész a kiadott anyag a határidőre. Ez pedig sajnos az könyvszeretetem rovására megy. Ugyanis tudom, hogy fontos az iskola és én komolyan is veszem. De, amikor reggel héttől délután ötig ott tartózkodom és még ha hazaérek, akkor az házi feladatra is legyen gondom. Nos, akkor már nem igazán jut idő az olvasásra. És sok korombeli azt a kis szabadidőt, amit kap. Nos, azt már nem bírja olvasásra felhasználni.

    (A szakmunkásoknál természetesen máshogyan mehet, azt nem tudom. De az eredmény valamely szempontból ugyanaz: gyakorlat miatt nincs idő, az irdalom tanárok nagy többsége ugyanolyan.)

    Szerintem ezekért nem nagyon szeretnek olvasni a mai fiatalok:

    - Először: az irodalmat a szárazsága miatt (mert sokszor tényleg igen érdektelenek voltak azok az órák) megutálták, ebből következik, hogy nem fognak egy könyvet sem saját maguktól elolvasni. Megutáltatják velük az olvasást.
    - Másodszor: mint már fentebb említettem az időhiány. Hullafáradtan. Szellemileg kimerülve inkább én is kimegyek egyet futni, vagy valamit sportolni, mert egyszerűen kell a mozgás. A sok töménytelen információt, amit felénk közvetítenek az iskolában már mozgás nélkül nem tudnám feldolgozni. (És én még a jobbik példa vagyok, mert imádok olvasni! Mi lenne, ha utálnák?)

    - Harmadszor: a tananyagba nem csak a mostani kötelezőket kellene bevenni. Sokszor hangoztattam már az osztálytársaim között, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha például két kötelező olvasmány mellett mindenki választhatna egy saját olvasmányt, amit be kellene mutatni a társainak. Így lehet, hogy a diákok több új könyvet ismernének meg és lehet, hogy még a tanár is felfedezne pár ismeretlen művet. (Persze ez bizonyos feltételekkel lenne... 200 oldalnál hosszabb könyv, képregény nem lehet...stb.)

    Jó elismerem, hogy a tv-ben is vannak eléggé ocsmány/értelmetlen/"hülye" műsorok. Ezeket pedig sokan nézik, de azért vannak ott értelmes csatornák is. Én például a sport csatornákat nagyon szeretem, mivel általuk új mozgás formákat ismerhetek meg. Ott vannak még az ismeretterjesztős adók, valamint a zenecsatornák (amik akkor jönnek jól, ha éppen relaxálni akarok és lusta vagyok CD-ket keresni/számítógépet bekapcsolni/mp3-mat fülembe dugni. Mondjuk az utolsó az veszélyes is lenne.)

    Összegezve tényleg sok tényezőn múlik, hogy a gyerek megszeret-e olvasni vagy nem. De sokszor a gyerektől éppen azt veszik el, amire ehhez a tevékenységhez a legszükségesebb. Az IDŐT!

    Üdvözöl: Névtelen

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top