Az olvasás 7 hete (5.)
Immár ötödik hete tart ez az olvasást népszerűsítő esemény. Az eheti témák a következőek:
Azt hiszem, mostanra már minden ide látogató számára teljesen világos, hogy olvasmányaimban általában a könnyed kikapcsolódást, a reményt adó happy end boldog érzését keresem.
Szívesen teszek kirándulást a fantasyk, az ifjúsági regények, vagy a dokumentum írások területére, de a kedvenceim a romantikusok. Legyen szó contemporarykról, történelmiekről, paranormálisokról vagy a romantikus vonalat is tartalmazó urban fantasykról... biztosan tudnék mondani olyan írónőt, akinek a soron következő regényét várom.
Persze, ezek nem feltétlen olyan könyvek, amelyek sorsfordító nagy változást hoztak az életembe, szerepük inkább, hogy kikapcsoljanak és szórakoztassanak. Viszont vannak olyanok közöttük, amelyeket időről időre újra és újra előveszek, ha másért nem, hát hogy a kedvenc részeim felvidítsanak vagy megvigasztaljanak, azaz tagadhatatlan, hogy nekem fontosak.
Ha az igazán emlékezetes, aféle mérföldkő jellegű könyveket kellene felsorolnom kb ilyesmi lenne a listámon:
Fekete István - Tüskevár: elérte, hogy a kötelezőkre is tudjak úgy tekinteni, mint izgalmas időtöltésre.
Amanda Quick - Csábítás: a történelmi romantikusok iránti rajongásom elindítója.
Fran Drescher - Vissza az életbe: meggyőzött, hogy akár milyen beteg az ember, ahelyett, hogy gondolatban temetné magát, vegye fel a harcot.
Kinley MacGregor - Midsummer's Knight: az első novella, amelyet szótár nélkül olvastam el, és értettem! :) Igazi önbizalom növelő pillanat volt.
J.R. Ward - Dark Lover: amikor idehaza még hír nem volt a pararománcokról, a külföldi blogok áradozásai miatt kíváncsi lettem, s elolvastam. Aztán nem volt megállás, elkapott a gépszíj.
Kedvenceim miatt gyakran voltam / vagyok élcelődő, lekicsinylő megjegyzések céltáblája. Sokan úgy gondolják, hogy aki ilyen 'komolytalan' regényeket olvas, az csakis butuska, ingerszegény életet élő, kiéhezett, álmodozó nő lehet. Talán nekik meg el kellene gondolkodniuk, hogy akik ilyen előítéletekkel bírnak, máris elvesztik esélyüket arra, hogy azt mondhassák magukról, hogy széles látókörű igazi kultúrlények.
Nem hiszek abban, hogy olvasmányai miatt teljesen kiismerhetünk egy embert, de a hasonló ízlés itt is alapja lehet jó beszélgetések, barátságok kialakulásának. RIT-es csajok, molyos beszélgető partnerek boldogan integetek most felétek. :)
- Kedvenc műfajok
- „Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
- Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
- Milyen könyvet írna legszívesebben?
Azt hiszem, mostanra már minden ide látogató számára teljesen világos, hogy olvasmányaimban általában a könnyed kikapcsolódást, a reményt adó happy end boldog érzését keresem.
Szívesen teszek kirándulást a fantasyk, az ifjúsági regények, vagy a dokumentum írások területére, de a kedvenceim a romantikusok. Legyen szó contemporarykról, történelmiekről, paranormálisokról vagy a romantikus vonalat is tartalmazó urban fantasykról... biztosan tudnék mondani olyan írónőt, akinek a soron következő regényét várom.
Persze, ezek nem feltétlen olyan könyvek, amelyek sorsfordító nagy változást hoztak az életembe, szerepük inkább, hogy kikapcsoljanak és szórakoztassanak. Viszont vannak olyanok közöttük, amelyeket időről időre újra és újra előveszek, ha másért nem, hát hogy a kedvenc részeim felvidítsanak vagy megvigasztaljanak, azaz tagadhatatlan, hogy nekem fontosak.
Ha az igazán emlékezetes, aféle mérföldkő jellegű könyveket kellene felsorolnom kb ilyesmi lenne a listámon:
Fekete István - Tüskevár: elérte, hogy a kötelezőkre is tudjak úgy tekinteni, mint izgalmas időtöltésre.
Amanda Quick - Csábítás: a történelmi romantikusok iránti rajongásom elindítója.
Fran Drescher - Vissza az életbe: meggyőzött, hogy akár milyen beteg az ember, ahelyett, hogy gondolatban temetné magát, vegye fel a harcot.
Kinley MacGregor - Midsummer's Knight: az első novella, amelyet szótár nélkül olvastam el, és értettem! :) Igazi önbizalom növelő pillanat volt.
J.R. Ward - Dark Lover: amikor idehaza még hír nem volt a pararománcokról, a külföldi blogok áradozásai miatt kíváncsi lettem, s elolvastam. Aztán nem volt megállás, elkapott a gépszíj.
Kedvenceim miatt gyakran voltam / vagyok élcelődő, lekicsinylő megjegyzések céltáblája. Sokan úgy gondolják, hogy aki ilyen 'komolytalan' regényeket olvas, az csakis butuska, ingerszegény életet élő, kiéhezett, álmodozó nő lehet. Talán nekik meg el kellene gondolkodniuk, hogy akik ilyen előítéletekkel bírnak, máris elvesztik esélyüket arra, hogy azt mondhassák magukról, hogy széles látókörű igazi kultúrlények.
Nem hiszek abban, hogy olvasmányai miatt teljesen kiismerhetünk egy embert, de a hasonló ízlés itt is alapja lehet jó beszélgetések, barátságok kialakulásának. RIT-es csajok, molyos beszélgető partnerek boldogan integetek most felétek. :)