Julia Quinn - It's in His Kiss - Csókja megmondja
Egyre közeledünk a nagyszerű sorozat végéhez, de így, az utolsó előtti felvonás végeztével is csak azt tudom mondani, bravó Ms. Quinn és tapsvihar a fordító Bozai Ágotának. A zseniálisan megírt, mesésen szórakoztató regényt szinte szétfeszíti a humor. Pompás, szellemes szócsaták, ütős riposztok, édes flörtök, szenvedélyes pillanatok.
Fülszöveg:
A HŐS
Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak… és ez lehet jövője nyitja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.
A HŐSNŐ
Az előkelő társaság egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami… valami bájos és bosszantó… ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.
SZEGÉNY MOZART ÚR
Valószínűleg éppen forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett Smythe–Smith-zeneesten. Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasz tudása nem egészen tökéletes. De ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok, amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak… egymásban találják meg… és semmi sem olyan egyszerű – vagy olyan bonyolult –, mint egyetlen, tökéletes csók.
"(…) élvezte a látványt, hogy Gareth St. Clair álla leesik a csodálkozástól, aztán kínosnak találja a helyzetet és összeszorítja ajkát. Mint egy tátogó hal. Egy görög isten vonásait viselő hal, de akkor is csak hal."Kissé szokatlan, hogy egy főhőst így jellemezzenek, de igen mulatságos és érzékletes leírás, azt meg kell hagyni. :) A nevezett férfiú magától érthetően roppant mód fess, kissé csélcsap, huncut gazfickó, aki rajongva szereti nagyanyját, és természetesen soha még csak fontolóra sem vette a házasság gondolatát. Persze láttunk már ilyet, de Gareth csintalansága bűnre csábító, mindig kész viccelődni, és ami a legfőbb, képes még Hyacinth-ben is benne rekeszteni a szót, ami úgy tűnik kimondottan egyedülálló teljesítmény.
"– Okos nő lehetett – mormogta. – Családom férfitagjai csökönyös idióták.Ó igen, a legifjabb Bridgerton sarj! Az immár harmadik szezonját hajadonként töltő Hyacinth eszes és kissé túl versengő szellem. S ha ez nem riasztaná kellően az agglegényeket, ráadásul elég csökönyös, és mintha folyton irányítani akarna. Nem csoda, hogy bár közszeretetnek örvend, a házassági piacon nem igen van keletje. Ám ezúttal méltó (vetély)társra lel.
A kisasszony mosolygott. Kicsit.
– Önt is beleértve?
Számíthatott volna erre a megjegyzésre.
– Ezt képtelen volt kihagyni, ugye?"
Egy régi napló alapján indulnak felfedezni a múlt titkait, és megtalálni egy elrejtett kincset. De mindezek előtt egymásra és a boldogságra lelnek.
Talán furcsa, de nálam az abszolút kedvenc karakter képzeletbeli trónusáról Lady Danbury egy határozott sétabot koppintással letaszajtotta főszereplőinket. Az állhatatosan kötekedő, rigolyás vénségnek tűnő hölgy szíve voltaképpen vajból van, szókimondó, isteni a humora, és imádja a háttérből manipulálni a fiatalokat, természetesen csak az ő érdekükben. Felejthetetlen, már korábban megkedvelt szereplő, akit most végképp a szívembe zártam.
No és a keddi felolvasások áldozata, a Miss Butterworth regény... ha szóba került már csak szem forgatva nevetni tudtam. Annyira szörnyűségesnek tűnt a könyvbe szőtt információk alapján, hogy mazochista énem szinte vágyik belelapozni abba a förmedvénybe. Talán titkon vonzanak a pihegcsélő, sziklák felé futkározó, hibbant hősnők. :)
S az örömóda ellenére miért 'csak' négy pont, kérdezheti bárki értetlenül. Talán azért, mert a sok nagyszerű epizód között ez 'csupán' a jó kategória. Számomra úgy tűnt, az események lassan folydogálnak, itt-ott túl kiszámíthatóak, és - összevetve a korábbi kötetekkel - a főszereplőink nincsenek annyira együtt. Hogy is fogalmazzam meg mire gondolok? Imádtam az elmés vitáikat, a vicces pengeváltásaikat, az kötekedő évődéseiket... de az a bizonyos szikra késve izzott fel... mintha a barátság zóna uralta volna a regény egy jókora részét.
Viszont a könyv tényleg olvastatja magát. S remélem, a nálam kevésbé szőrös szívűek nem csak szeretni, hanem imádni fogják!
Kicsit szomorkodok, hogy hamarosan az utolsó Bridgerton is el fog kelni, de nem is én lennék, ha nem várnám máris izgatottan Gregory történetének megjelenését.
: A szerző ehhez a regényhez is írt egy Második epilógust, amelyben Gareth bebizonyítja, hogy vannak dolgok, amelyeket az idő csak jobbá tesz; Hyacinth kezdi még jobban tiszteli édesanyját (Olyan lány mellett, mint Isabella, ez nem meglepő, nem igaz?); s kiderül, hogy bár a gyémántok csodásak, egy hölgy legjobb barátja akkor is a kitartás.
2011/57.
Historical/14.