2010. október 4., hétfő

Karen Marie Moning - Darkfever - Keserű ébredés

Fülszöveg: Mac Kayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.
Karen Marie Moning neve nem volt ismeretlen előttem, hiszen a Highlander sorozatát nagyon szerettem. Naná, hiszen ha három jellemzőt mondhatnék, ezeket sorolnám: időutazás, deli skót harcosok, isteni írói stílus - ha nem is tökéletes, de könnyed kikapcsolódást nyújtó kötetek mind. Így amikor megtudtam, hogy végre idehaza is jelentetnek meg tőle regényt, teljesen felvillanyozódtam (Tündérkrónikák... milyen csudajó sorozatcím!), ám így bizonyos elvárásaim is voltak a történettel kapcsolatban. Sajnos. Ha nem lettek volna, akkor azt írnám, jó kis szórakoztató paranormális olvasásélménnyel lettem gazdagabb.
Figyelem, készakarva írtam csak ennyit, paranormális! Csak így, romantika nélkül, mert az, egy talán megtörtént (IGEN, MEG!) csókocskán kívül nulla, zéró, nuku, nyista jelenléttel tüntetett ebben a kötetben... legnagyobb szívfájdalmamra. Rendben, nem mindenki a megszállottja a románcoknak, de én kimondottan az a fajta könyvmániás vagyok, aki azokat a köteteket imádja igazán, ahol megvan a két egymásra találó főszereplő, s a love story-jukat úgy írták meg, hogy miközben csak lapozok és lapozok elfelejtem a csúnya, gonosz, csöppet sem mindig happy endet garantáló valóságot. Elfogult lennék? Naná, de ez vagyok én.

Ha azt mondom, hogy bár szórakoztam, de mindvégig tudatában voltam annak, hogy olvasok, az érthető vajon?
A legkisebb mértékben sem zavart az E/1, pedig mondjuk öt évvel ezelőtt hajaj, buta módra dobtam félre az ilyeneket. Sokakkal ellentétben én úgy találtam, hogy főszereplőnk, Mac, szépen lassan, ahogyan haladunk előre, kezd kinőni a szeleburdi Barbie baba létből, és apródonként, de megteszi az első lépéseket afelé, hogy akár egy belevaló, rosszfiúkat se*berúgó, kemény csajszi legyen. Bár meg kell hagyni, néhol kissé túl soknak találtam a ruházatáról pontosan beszámoló leírásokat. :) Viszont a listamániája teljes visszhangra talált nálam. A titokzatos, tartózkodó, de számomra talán pont ezért bejövős Barron a kissé gúnyos, néhol kimondottan epés stílusával pont az a férfi karakter, akiért istenigazából tudnék bolondulni, ha kapnék rá lehetőséget. A gonosz tündérekre, a látókra stb alapozott elképzelés tetszik, a másik világból érkezés ötlete is érdekes, ám pl a folyamatos kutatásokat kissé uncsinak találtam helyenként. Ettől még simán lehetne egy erős négyes nálam.
De! Adva van két humoros, erős vagy azzá válni készülő szereplő, de még a leghalványabb szikrát sem látom közöttük. S ez engem végtelenül nagy csalódással tölt el. Az utolsó lapokig reménykedtem abban, hogy naaa, naaa... de semmi. Nyitott befejezést kaptunk ugyan, de ez a megkezdett nyomozásra, a nagy hatalmú könyv utáni kutatásra vonatkozik. Tartok tőle, hogy a szerelmi vonal később sem igen fog dominálni, pedig becs szó megelégednék a játékos, kétértelmű célzásokkal is.

Jó volt, de egy sorozattól azt várom, hogy beszippantson, és ne eresszen, hogy a körmöm rágjam, míg kezem közé nem kaparintom a folytatást, s ezúttal ez elmaradt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fogok adni még egy esélyt MacKayla Lane történetének, de ajánlom, hogy haladjunk szerelmi téren is, mert ha csak a sötét, vészterhes fantasyt kapom, akkor irtóra ki fogok ábrándulni Moningból (Ugye nem?). Azért bizakodok, hiszen a szerző maga biztat mindenkit honlapja GYIK részében, hogy lesz szerelem, amikor eljön az ideje. Meglátjuk!

Amit kiírtam a 'könyvidézetek' füzetembe:
"Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket."
Érdemes ellátogatni a könyvsorozat angol nyelvű honlapjára, mert valami elképesztően igényes: KATT! Hátterek, játék, soundtrack a sorozathoz, interaktív térkép stb. El lehet tölteni vele az időt rendesen.
A könyvet a KELLY KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010/85.

2 megjegyzés:

  1. Én a negyedik részt olvastam most, már csak az utolsó van hátra, nem kell izgulni, szövődik az a szerelem rendesen...

    VálaszTörlés
  2. Hát, ha szövődik is, azt rohadt lassan teszi.
    Viszont! Találok finom utalásokat a másik sorozatban történtekre. Angi, rémlik Adam Black a Highlander sorozatból? Talán V'lane-nak van valamelyik részben egy olyan megjegyzése, hogy kezdem megérteni Adam-ot, hogy miért akart ember lenni. Szóval vannak benn finomságok, már csak ezekért se add fel.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top