Christine Feehan - Dark Desire - Sötét vágyak
Fülszöveg: A vadregényes Kárpátokban a kiváló doktornő rátalál egy haragvó férfira, aki senkihez sem fogható. Jacques hét évig élt befalazva egy barlangban, karóval a szívében. Túlélte, de emlékei homályba vesztek. Ők ketten szavak nélkül is megértik egymást, és mindketten egy különleges betegségben szenvednek. Vérre van szükségük, talán éppen egymás vérére... Jacques az őrületbe csábítja a nőt, de a férfi sötét vágyaitól teljesedik ki Shea. Vajon a nő a gyógyítója lesz az érzéki fenevadnak, vagy a zsákmánya?Christine Feehan sokak által méltatott Dark sorozata (Kárpátok vámpírjai) és én régóta kerülgetjük egymást, de legelső találkozásunk, mint arról korábban írtam, nem igazán hozott minket össze. Sőt, a második sem, mert szegény Sötét herceget agyoncsapta a borzalmatosra sikerült magyarítás. Olyannyira, hogy bár több kedves ismerős is bizonygatta, hogy ez egy jó pararománc sorozat, én elolvasván az indító regényt csöppet sem voltam erről meggyőződve. De persze ezúttal is csiklandozott a kíváncsiság - mint régóta Feehan kapcsán -, s amikor megjelent idehaza a folytatás, csak lecsaptam rá.
No, ezen szégyenteljes bukkanó leküzdése után már bátrabban nyitottam ki a könyvet. Hogy aztán két dolgon már úgy indulásnak teljesen kiakadjak.
1) Lehet nagyon szőrözős vagyok, de ha a címlapon Sötét vágyak cím szerepel, akkor nem ártott volna a szerző előszavában is így fordítani a regénycímet. Rendben, arról szól az olvasóknak szánt pár oldalas üzenet, hogy hogyan is lett a Sötét őrület munkacímből a végleges, de nem ám a Sötét vágyak, hanem a Sötét szenvedély. Most aztán olvasó legyen a talpán, aki nem keveredik össze...
2) Az ősi, sötét gyógyító is valamiféle átkeresztelkedésen vett részt. Gregori, aki az eredetiben, sőt a Sötét hercegben is e néven szerepelt, most Grigorijként van porondon.
Kezdem unni az ilyen és ehhez hasonló slendriánságokat és önkényeskedéseket. Igazán, olyan nagy kérés, hogy egy sorozat, s azoknak szereplői, helyszínei nem változtassanak elnevezést két történet között vagy uram bocsá' meghagyják annak, aki/aminek megírta a szerző? Ám amíg születnek a morgolódásokra olyan válaszok is, hogy 'de legalább kiadják', vagy 'örüljünk ha megjelenik', addig nem hiszem, hogy bármi is arra kényszerítené a kiadókat, hogy igényesebbek legyenek. Vagy azok már most is, vagy fújhatjuk....
De hogy valami jót is mondjak. A fordítás sokkal gördülékenyebb és élvezetesebb volt, mint az első részben. Ezért tényleg nagy köszönet. És néhol a humor is meg-megcsillant. Szintén jó pont.
Azt kell mondanom, most már kapisgálom, miért is szeretik annyian ezt a sorozatot. Azt hiszem beállok a sorba én is, mert engem megvett, szerintem végleg. Fél napja agyalok a megemlített szereplőkön, merengek a lehetőségeken, és igyekszem türtőztetni az ujjaimat, amelyek minduntalan afelé kalimpálnak, hogy behozzanak minden olyat a képernyőre, ami a neten olvasható a sorozatról. Azt hiszem, ennyi elég is ahhoz hogy jónak tituláljam a történetet. Még mindig kis despotáknak tartom a Kárpátok vadító, alakváltó NEM vámpír szexi macsóit, de édes despotáknak, akiket kimondottan megszerettem. A három következő részt már most szívesen elkezdeném, s talán ha azokkal végeznék, így éreznék az aztán következőkkel is.
Szóval csak ajánlani tudom a sokat szenvedett Jacques és az őt megmentő félszerzet gyógyító hölgye történetét. Van benne meglepő fordulat, kíváncsiságot felkeltő morzsácskák, szívet lágyító szerelem... igaz, a szerelmi jeleneteken még dolgozhatna kicsit az írónő, de azért már az is alakul.
A kötet könyvtrailere:
2010/91.2nd challenge/16.