2013. március 15., péntek

Qhuay visszatekintő (4)

…azaz az ő közös történetük néhány pillanata – 3. felvonás:

2011 márciusában érkezett a sorozat kilencedik kötete, a Felszabadított szerető. És a sok történetszál között a fiúknak ismét csak pár jelenet jutott. – Elvégre a húzd meg, ereszd meg taktika aszályos éve volt, mi mást is várhattunk volna? – S azok sem valami fejezethosszú komoly történések voltak sajnálatosan.
Az egyetlen előrelépés, ha lehet annak nevezni, az volt, hogy Qhuinn miután megdöntötte élete első vörös hajú pasiját úgy döntött, változtatnia kell.
„És Qhuinn már nem akarta többé azt, amiben most élt. A névtelen szexet. A kétségbeesett ostobaságot. A mardosó féltékenységet és a gyötrő sajnálkozást, amivel nem ért el semmit. (...)
Ha valaki el akart menekülni saját magától, önkéntelenül is a hangos, ellenszenves, kirívó és vakmerő dolgokhoz vonzódott, mert az arra kényszerítette, hogy küzdjön és hegyes karmával kapaszkodva lógjon belső felfedezésének szikláján.
Ahogy Blay is az volt, aki, Qhuinn is hasonlóképpen. Bár-mennyire szerette volna nyíltan felvállalni az érzéseit… hogy azzal a férfival legyen, akit… szeret, nem tudta rávenni magát, hogy meg is tegye. 
De istenem, be kell fejeznie, hogy gyávaságból folyton elmenekül! Vállalnia kell a személyiségét… még akkor is, ha ettől mélyen meggyűlöli önmagát. Ha megtenné, talán nem lenne szüksége többé arra, hogy szexszel és ivással terelje el a figyelmét, és végre elgondolkozhatna azon, mit is akar valójában. 
Mármint Blay-en kívül.”
A piercingek eltűntek, szépen megnyiratkozott, mindent megtett, hogy kiegyensúlyozottnak tűnjön. De csak annak tettette magát, s ebben az időszakban az egyetlen, aki igazán törődött vele, akit érdekelt, mi van a lelke mélyén, az Layla volt, akivel mind szorosabbá vált furcsa, egymásra utaltságban gyökerező, de őszinte kapcsolatuk.
„– Bármire hajlandó lennék, ha azt érezhetném irántad, amit kellene. Te vagy… álmaim asszonya. Minden, amit valaha akartam, de azt hittem, sohasem lehet az enyém.
Layla szeme olyan tágra nyílt, mint két hold. Ragyogó volt és gyönyörű.
– Akkor miért… 
Qhuinn megdörzsölte az arcát, és arra gondolt, mi az ördögöt fecseg. 
És mi a fenét művel. 
Amikor elvette a tenyerét az arcáról, érezte, hogy nedves, de nem szándékozott túl sokat töprengeni rajta.– Mert szerelmes vagyok – vallotta be fojtott hangon. – Valaki másba. Hát ezért. (…) 
– A barátod az – suttogta Layla –, Blaylock. 
Qhuinn-nek megállt a szíve, a következő pillanatban azonban kényszerítette magát, hogy bólintson. 
– Igen, ő.”
Ó, elmondhatatlanul szerettem volna utálni Saxton, miközben a könyvet olvastam! Persze ő aztán nem tehet arról, hogy Q-nak ennyire nehezen esett le, mit is érez, de akkor is... Viszont az unokatestvére tényleg igazi úriember stílusban nyilvánult meg mindahányszor, így aztán valóban nehéz volt fújni rá.
„– Te voltál itt először, kuzin – dörmögte Saxton. – Ha látni szeretnéd vagy vele lenni, magatokra hagynálak benneteket.
Qhuinn nagyot pislogott. Ezek szerint… nyitott párkapcsolatban éltek? Mi a franc?
Vagy várjunk csak… talán olyan mesterien sikerült a színjátéka, hogy nemcsak Blay-t, de Saxtont is sikerült meggyőznie arról, hogy nem akar semmi szexuális természetű dolgot a leg-jobb barátjától? 
– Lehetek őszinte? 
Qhuinn megköszörülte a torkát. 
– Attól függ, mit akarsz mondani. 
– A szeretője vagyok, kuzin… 
– Hohó… – Qhuinn felemelte a kezét. – Ez egyáltalán nem tartozik rám… 
– …nem pedig élete nagy szerelme.”
Múlt évben ilyen tájt jelent meg a tizedik rész, az Újjászületett szerető. Bár nagyon akartam, hogy Thor megnyugvást találjon, legalább annyira vártam, haladunk-e valamerre a fiúkkal. Ha nem is bő kézzel mérten, de Ward adott sóhajtozni, mérgeskedni, töprengeni valót.

Qhuinn vágyódott…
„Qhuinn pedig azon kapta magát, hogy Blayre néz. Ó, a pokolba, ez volt aztán az igazi, gyomorba kapott ütés… pont ezért kerülte úgy a srácot, mint a pestist. Csak egy pillantás, és nem tudott tőle szabadulni, miközben a testében többfajta reakció is lezajlott. Még a szoba is forogni kezdett körülötte.
Blay ekkor minden különösebb ok nélkül felemelte a tekintetét és ránézett.
A hatás ugyanolyan volt, mint amikor valakibe áramot vezetnek. Qhuinn teste összerándult, de annyira, hogy muszáj volt köhögéssel lepleznie a mozdulatot, és közben elfordította a fejét. 
Kicsit sem volt feltűnő. Ááá. Dehogy. Szuper”
…és közben úgy viselkedett, mint a legféltékenyebb őrült.
„Amikor Blay levette börberijét, selyeminge szélesre tárult, és feltárt egy harapásnyomot a nyakán. Meg a kulcscsontján.
Isten tudja, hol máshol volt még rajta.
Saxton hirtelen súgott valamit a fülébe, mire a srác elpirult és felkacagott. A kissé félénk, visszafogott nevetés hallatán Qhuinn legszívesebben elhányta volna magát. 
Remek, szóval a kurva még humorista is, és Blaynek tetszenek a viccei. Fantasztikus. Tényleg.”
Blay pedig hiába volt már annyi ideje együtt Saxtonnal, és működött köztük minden a legnagyobb rendben, képtelen volt megszabadulni az érzéseitől. A buta szíve még mindig az egykori legjobb barátjáért dobogott.
„Blay nyersen kijelentette:
– Még mindig szerelmes vagyok belé.
Saxton lesütötte a szemét, és lesimította a combját, mintha lett volna rajta valami szösz. 
– Tudom. Azt hitted, már nem vagy? 
Mintha az olyan nagy ostobaság lett volna. 
– Olyan rohadtul belefáradtam már. De komolyan”
Úgyhogy csoda-e, ha minden Layla és termékenységi időszak, és gyerek katyvasz ellenére én már őrült módra azt akartam, hogy végre egymásnak mondják már azt a bűvös sz betűs szót, és az égre már, essenek egymásnak? S miután a regény utolsó bekezdéseit elolvastam…
„Hirtelen Blay ráemelte kék szemét.
Qhuinn pedig meglepődött azon, amit a tekintetéből kiolvasott: szerelem sugárzott belőle, színtiszta szerelem, amelyet egyáltalán nem tompított a félénkség, amely olyan alapvetően meghatározta a személyiségét.
Blay nem fordult el. 
És most először… Qhuinn sem. 
(...) Elég, hogy kifogásokat keres, hogy elkerüli, és megpróbál valaki mással… bárki mással lenni. 
Még ha megsérül is, ha sárba tiporják azt a drágalátos önérzetét és ostoba szívét, eljött az ideje, hogy véget vessen ennek a baromságnak. 
Ideje volt, hogy végre férfi legyen a talpán. 
Amikor Blay kiegyenesedett, mintha megkapta volna az üzenetet, Qhuinn arra gondolt, igen, haver. 
Eljött a mi időnk.”
… úgy voltam vele, ha eztán nem kapják meg végre legalább egy novellában a boldog egymásra találásukat, hát nem állok jót magamért. De aztán jött a bejelentés: 2013. március 26-án érkezik a Qhuay regény!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top