2013. március 13., szerda

Qhuay visszatekintő (2)

…azaz az ő közös történetük néhány pillanata – 1. felvonás:

Blaylock első feltűnése a 3. regényben (Megsebzett szerető) mindössze ennyi volt:
„- Miért van emberi neved? – ezt a vörös hajú kérdezte, a szőke mögötti helyről.John leírta a választ, és megfordította a jegyzettömböt.Mert emberek neveltek fel.- Aha. Nos, én Blaylock vagyok. John… hű, milyen furcsa név!”
Ám a 4. résztől (Életre keltett szerető) kezdődően a három fiú – John, Blay, Qhuinn – elválaszthatatlan csapatot alkotott a FTT sorozatban. Az én legnagyobb örömömre.
Elsőként Blay esett át az átváltozáson, a Ward univerzum béli vámpírok felnőtté válásán. A 30. fejezetben már férfiként sétált be az osztályterembe.
„John felnézett. Egy férfit pillantott meg az ajtóban. Az alak kissé bizonytalanul állt, talán azért, mert részeg volt. Mi a franc…
John eltátotta a száját, amikor felismerte az arcát és a vörös haját. Blaylock! Blaylock volt az, csak… sokkal jobban nézett ki.
Blay lesütött szemmel a terem hátsó részébe sétált. Jobban mondva inkább csoszogott, mint aki nem tudja irányítani a végtagjai mozgását. Miután leült, a lábát sokáig igazgatta az asztal alatt, amíg végre el tudta helyezni valahogy. Aztán a pad felé hajolt, mintha azt szeretné, hogy kisebbnek látszódjon.
Nem sok szerencsével járt, mivel… jézusom… valóban hatalmas volt. Szentséges isten! Átesett az átváltozáson!„
S ezzel egy időben tűnt fel első ízben a színen Qhuinn is:
„Blaylock megköszörülte a torkát.
- Szóval, John, van kedved velem és Qhuinnel tartani? Ma este elmegyünk hozzánk egy kicsit lazítani. Megiszunk néhány sört. Szóval semmi extra.
John odakapta feléjük a fejét, és megpróbálta elrejteni meglepetését. Nahát! Most először javasolta neki valamelyik fiú, hogy találkozzanak tanítás után is.
Szívesen, írta.”
A srácok első hosszabb közös jelenetében Qhuinn, aki alig várta, hogy vele is megtörténjen, igyekezett barátjától minél többet megtudni a nagy eseményről. (39. fejezet) Valamint ekkor kérdeztek rá, hogyan tudnák megtanulni a jelbeszédet, hogy könnyebben kommunikálhassanak Johnnak. Barátok lettek.

Qhuinn átváltozásáról az 5. kötet (Feloldozott szertő) elején (2. fejezet) szereztünk tudomást.
„Ekkor a tornaterem ajtajának csapódása visszhangzott végig a termen.
John szeme kimeredt, amikor megpillantotta az érkezőt. Irgalmas isten… a látvány megmagyarázta, miért volt távol Qhuinn egész délután.
A férfi, aki végigsétált a tornaszőnyegeken, százkilencven centi magas, száztizenöt kilós hasonmása volt annak a fiúnak, aki az előző nap nem nyomott többet, mint egy zacskó kutyaeledel. Qhuinn átesett az átváltozáson!”
No meg arról is, hogy férfivá érve máris belevetette magát a hús gyönyöreibe.
„- Oké, akkor mesélj!- szólalt meg Blay. - Milyen volt az átváltozás?
- Kit érdekel az átváltozás? Szexeltem!- Qhuinn felnevetett, amikor meglátta Blay és John tágra nyílt szemét.”
És ezt követően bizony minden alkalmat megragadott, hogy ezt a féle testmozgást is bőségesen gyakorolhassa. :)
Bár John átváltozása még váratott magára egy ideig (23. fejezet), barátai addig sem hagyták magára, bármiről is volt szó; akár éjszakai bárokba tett kirándulásról, akár Lash-el való szembeszegülésről, akár az alantosakkal vívott harcról.

A hatodik, Megváltott szerető című kötet jelentős változásokat hozott nem csak a Testvériség, de a fiúk életébe is. A számos momentumot ha nem is könnyen, de össze lehet foglalni három fő pontban:

1.) Qhuinn testi defektusát (mintha a heterokrómia akkora szörnyűség lenne) az öt hónappal korábban bekövetkezett átváltozása nem tűntette el. Az apja, az elit oszlopos tagja, a Hercegi Tanács elnöke mind jobban igyekezett kitaszítani a család életéből az addig is csupán megtűrt gyermekét. Végül a Lash incidenst követően ki is tagadta, sőt, a becsületgárdát is az utcára tett Qhuinn után küldte. Bár a négy, botokkal támadó vámpír iszonyatosan helyben hagyta a fiút – Jane dokinak még a lépét is el kellett távolítania -, a legjobban talán mégis az fájhatott Q-nak, hogy a tulajdon bátyja is a támadók között volt.
„Rengeteg papírmunkát igényelt, hogy kivegyék a családfából. A bátyja és a nővére születési bizonyítványát ugyanígy meg kellett változtatni, ezenkívül a szülei házassági kivonatát is módosítani kellett. Az elit Hercegi Tanácsához el kellett juttatniuk az örökségből való kizárásnak és a szülők megtagadásának nyilatkozatát, valamint a kitagadási kérelmet. Miután Qhuinn nevét eltávolították az elit névsorából és az arisztokrácia kiterjedt családfájából, a tanács elnökének meg kellett fogalmaznia egy levelet, és szétküldeni az elit minden családjának, amelyben hivatalosan is bejelentették a száműzetést.(...)
Összehajtotta a születési bizonyítványát, és visszatette a borítékba. Miközben eltette, úgy érezte, mintha a szíve helyén egy hatalmas üresség lenne. Rémisztő volt egyes egyedül lenni a világban, még akkor is, ha felnőtt volt.”
2.) A megtagadáshoz ürügyül szolgáló Lash elleni támadás mind a kerettörténetben, mind a fiúk életében egyaránt nagy fordulópont volt. Az a görény (igen, utáltam, utálom, és nem is akarom titkolni) nem általotta kihasználni, hogy beleolvashatott John orvosi aktájába. Visszaélt egy borzalmas traumával csak azért, hogy megalázhassa, bánthassa az általa lenézett néma csoporttársát. Ezt pedig a jó barát Qhuinn nem nézhette tétlenül, elvágta a szemét torkát. Sajnos, a rohadékkal ez nem végzett. Hamarosan megtért apukája ’szerető’ kebelére, de a vámpír társadalom ezt egy ideig még úgy értékelte, hogy az alantosak elrabolták a tehetetlen szépfiút. S ezért persze a szülei kártérítést követelhettek a támadójától, amelyet egy addigra nincstelenné lett csak rabszolgaként tudott volna kiegyenlíteni.
„Halkan, hogy csak Wrath hallja meg, azt suttogta.
– Azt hittem, hogy… egyedül vagyok.
– Nem – felelte a király ugyanolyan halkan. – Ahogy már mondtam, közénk tartozol.
Qhuinn felemelte a tekintetét.
– De én nem vagyok senki.
– Ne mondd ezt többé! – Wrath lassan megrázta a fejét. – Megmentetted John becsületét, és megmondtam, te is a családhoz tartozol, fiam.”
Ám ha egy királynő testvérének barátjáról van szó, kell lennie alternatív megoldásnak! S volt is. Qhuinn John életőrévé vált, John pedig örökölt vagyonából törleszthette a követelt jóvátétel összegét.
„Az életőr tehát egy tisztség, amelyre az uralkodó nevezi ki az arra megfelelő személyt, és leginkább az amerikai titkosszolgálat testőrségéhez hasonlít.”
3.) A harmadik pontot összeszedni a legnehezebb számomra, mert óóó, legszívesebben beidéznék minden egyes párbeszédet, ami ide kapcsolódik, és az persze egy kisebb novellát kitenne. Mindenképpen szeretném, ha itt lenne:
- hogy John milyen klasszul reagált arra, amikor Blay bevallotta, hogy a fiúkhoz vonzódik.
„– Még mindig a barátom akarsz lenni? Most, hogy tudod, hogy a fiúkat szeretem?
(…) John (…). Már majdnem azt kezdte mutogatni, hogy „tiszta hülye vagy”, amikor rájött, ő is valami hasonlóra gondolt, amikor kiderült róla az a dolog a múltjából.
Ránézett a barátjára.
Nekem most is ugyanaz vagy.
Blay mély lélegzetet vett.
– Még a szüleimnek sem mondtam el. Csak te és Qhuinn tudtok róla.”
- hogy Blaylock – akinek a szülei morálisan messze az előkelőségek felett állnak - hogyan gondoskodott az összevert Qhuinnről, mi mindent meg nem tett volna érte… míg a barátja úgy nem döntött, hogy jobb lesz neki, ha haraggal gondol majd rá, miután ő elmegy.
„Qhuinn mély lélegzetet vett, és nagy nehezen kipréselte a száján.
– Nem akarom, hogy tudd, hová kerültem. És nem akarlak többé látni.
– Ezt nem mondhatod komolyan!
– Tudom… – Qhuinn megköszörülte a torkát, és kényszerítette magát, hogy folytassa. – Tudom, milyen szemmel nézel rám. Láttam, hogy bámultál engem… amikor azzal a tyúkkal voltam a bevásárlóközpont butikjának próbafülkéjében. Nem a csajt nézted, hanem engem. Mégpedig azért, mert kívántál. Nem igaz? – Blay egy lépést hátrált, és mintha ökölharcot vívnának, Qhuinn megadta a kegyelemdöfést. – Már régóta kívánsz engem. Azt hiszed, nem vettem észre? Hát de. Szóval ne kövess! Ez a dolog kettőnk közt, ma este véget ér.
Ezzel megfordult, és elindult be az alagútba, a barátját pedig, aki a világon a legfontosabb volt számára – még Johnnál is fontosabb –, otthagyta a hideg pincében. Egyedül.
Ez volt az egyetlen módja annak, hogy megmentse az életét. Blay az a fajta nemes lélek volt, aki a világ végére is követte volna azt, akit szeret, még akkor is, ha éppen a hídról akart volna leugrani. Mivel lebeszélni nem lehetett semmiről, muszáj volt eltaszítania magától.”
- s hogy miután a király mindent elrendezett, és a srácokat az alantosok egy újabb támadása – ezúttal Blay-ék háza ellen – ismét összehozta, mi is történt. (42. fejezet) Na igen, ezt aztán szeretném kiemelni, aláhúzni, és legalább öt felkiáltójellel ellátni. Mert ama bizonyos első csókról van itt szó kérem szépen. Arról a csókról, ami garantálta, hogy én akarjam, hogy ez a két lökött egy pár legyen.
„Elhúzódtak, egymás szemébe néztek… és valami megváltozott. A néma csendben, a kiképzőközpont elsősegélyszobájának magányos falai között, valami megváltozott.
– Csak egyszer! – suttogta Blay tétován. – Csak egyszer tedd meg! Hogy tudjam, milyen érzés.
Qhuinn rázni kezdte a fejét.
– Nem… Nem hiszem, hogy…
– Kérlek!
A következő pillanatban Qhuinn tenyere Blay vastag nyakára fonódott, és két kezébe fogta a fiú kemény állát.
– Biztos vagy benne?
Amikor Blay bólintott, Qhuinn kicsit hátrahajtotta a barátja fejét, majd oldalra biccentette, és ott tartotta, miközben lassan közeledett hozzá. Mielőtt az ajkuk találkozott volna, Blay le-hunyta a szemét, megremegett.
Ó, milyen csodálatos volt! Blay száját hihetetlenül puhának és édesnek érezte.
A nyelvnek valószínűleg nem kellett volna részt vennie a kísérletben, de nem lehetett visszatartani. Qhuinn megnyalta Blay szájának belső oldalát, majd mélyebbre dugta, miközben erősen magához szorította a fiút, és úgy tartotta átölelve. Amikor végül felemelte a fejét, Blay szemében látszott, hogy most bármit megengedne neki. Csak történjen meg, aminek meg kell történnie!
A szikrát, ami fellobbant közöttük, megőrizhették volna, és eljuthattak volna az ágyig, ahol mindketten meztelenre vetkőznek, és Qhuinn megteszi a barátjával azt, amihez a legjobban értett.
Akkor azonban minden megváltozna közöttük, és ez volt az, ami megállította Qhuinnt, habár meglepetten vette észre, hogy hirtelen ő is ugyanúgy kívánja, mint Blay.
– Túl fontos vagy nekem – nyögte rekedten. – Túl jó vagy ahhoz a fajta szexhez, ahogy én szoktam csinálni.
Blay tekintete Qhuinn szájára szegeződött.
– Ebben a pillanatban nagyon nem értek veled egyet.
Amikor Qhuinn elengedte és hátralépett, rájött, most először utasított vissza valakit.
– Nem. Igazam van. Hidd el, átkozottul igazam van.”
Ezzel nem csak Blay, én sem értettem egyet. Oltárira nem. Node, ha innen minden simán ment volna, akkor hogy kínozhatott volna a kegyetlen írónő még négy könyvön keresztül???
Mert tartogatott még falkaparásra ingerlő jeleneteket ám! De erről majd legközelebb…

5 megjegyzés:

  1. még pár ilyen poszt, és folytatom a sorozatot.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a negyediket még elolvastam, ott álltam meg. ha jól emlékszem, az Butch könyve volt.

      Törlés
    2. Hát, akkor ha egyszer tényleg a folytatás mellett döntesz, akkor bőven lesz mit olvasnod. :)

      Törlés
  2. Ó, igen, ez a csókjelenet... :) Ez nekem is mélyen emlékezetes maradt. Sosem gondoltam, hogy ennyire szurkolni fogok majd nekik, de Wardnak sikerült (oké, idegesítően lassú ritmusban, idegborzoló csiki-csukival) elérnie, hogy most már idegbetegen várjam, a fiúk külön könyvét... :D Jó volt újra olvasni ezeket a jelenteket, így ismét fellelkesültem. Köszönöm! :D

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top