Suzanne Brockmann - Kiss and Tell - Éjféli ölelés

A Sunrise Key trilógia:

1. Kiss and Tell - Éjféli ölelés
2. The Kissing Game
3. Otherwise Engaged - Második esély

Fülszöveg: Leila Hunt úgy érezhetné,végre révbe ért. Harmincéves korára sikeres könyvelőként jól fizető állása van New Yorkban, barátja megkérte a kezét - és bár nem lángol köztük a szerelem, a férfi képes megteremteni azt a biztonságos hátteret, amelyre Leilának utolsó vágya beteljesüléséhez szüksége van: hogy családot alapítson, és gyermeke szülessen. Leila az óév búcsúztatására szülővárosába, Sunrise Key-be utazik, egy festői szigetre, ahol bátyja él. Vőlegénye üzleti ügyei miatt nem tudja elkísérni, így Leila egyedül indul a szilveszteri jelmezbálba.
Óév és újév fordulóján azonban váratlan dolog történik vele: egy nindzsajelmezbe öltözött férfi éjfélkor olyan vad szenvedéllyel csókolja meg, amely a lányban soha nem tapasztalt vágyat ébreszt. Mindenáron meg akarja találni az ismeretlent, ezért barátnőjével nyomozni kezd. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a titokzatos jelmez alatt bátyja legjobb barátja, az ő gyermekkori ellensége bújt meg. Marshall Devlin, a sziget orvosa, az érzékeny lelkű, ám érzelmeit cinikus és rideg álarc mögé rejtő férfi, akivel immár csaknem húsz éve ki nem állhatják egymást.
Vajon sikerül a két régi ellenségnek felülemelkednie előítéletein, gyermekkori sérelmein, és beismernie, hogy gyűlölni és szeretni szerelemben egyaránt megengedett?

Általában szörnyen bosszant, amikor lenézően szólnak a Harlequin típusú, rövid kis romantikusokról. Én azt mondom, a helyükön kell kezelni őket, és akkor nincs velük semmi baj. Ám ez a hely semmiképpen nem a kemény borítósok polca.
Sajnos irtó tévképzetet kelt az ember lányában, ha lát egy New York Times Bestselling író nevével fémjelzett kötetet, védőborítós, fűzött kiadásban, s mindezt két és fél ezer magyar forintért. Engem sokkolt az oldalszám: 213! Most komolyan? S mindez szemkímélő betűmérettel, és papír pocséklóan nagy margókkal... A bennem élő közgazdászt szívroham kerülgette a vízionált betűszám / ár hányadostól. S ráadásul ez kérem a körítés ellenére is csupán egy két-három üres órát kitöltő, de könnyen felejthető olvasmány.
A történet akár lehetne jó is, mert kedvelem a barátokból szerelmesek sztoriját, és a jófej rokonok nálam sokszor emelnek az élményen. De az alap nagy félreértést képtelen vagyok ügyes csavarként értékelni. Sajnálom, de nálam ez csöppet bugyuta... Ninja jelmezben váltott csók egy titokzatos idegennel, vagy mégsem annyira ismeretlennel? Jaj kérem! Leila nem egy okos nő lenne?
Tudom, ez a szerző korai regénye, és eredetileg 15 évvel ezelőtt jelent meg, tehát az akkori ízlést tükrözi. De egyszerűen nem tudtam igazán elengedni magam olvasás közben. Bármennyire hétköznapinak kellett volna tűnnie, nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy 'na ne mááár, ilyen nincs'. Így hiába kedveltem meg az angol akcentusú dokit, tartottam jó fejnek a kissé nőcsábász, de vicces bátyót, élveztem a főszereplők közötti kezdeti kötekedést - később néhol már zavart a felesleges civódás -, és imádtam a kisvárosi légkört.
Az elsőként megjelenő, ám voltaképp a trilógia befejező része után úgy gondoltam, talán nem voltam hangulatban, így kár lenne leírni Brockmannt. De most... kétlem, hogy a kosaramba fog kerülni a következő. Azt hiszem, várok előbb egy kölcsönözhető példányt, mert azért sosem lehet tudni, nem de? Ráadásul sokan állítják, hogy a Troubleshooter vagy épp a Navy sorozata összehasonlíthatatlanul élvezetesebb...

2011/65.
Contemporary/07.