Richelle Mead - Last Sacrifice - A végső áldozat
Fülszöveg: Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát. Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?Egy remekbe szabott sorozat záró kötetéhez érkezett... vagyis valami olyasmihez. Mert bár a Vámpírakadémia széria véget ér ezzel a hatodik könyvvel, de a megkedvelt világnak nem kell végleg búcsút inteni, hiszen máris megjelent - egyelőre csak angolul - az első spinoff regény, Bloodlines címmel.
S ha már záró kötet, hadd morogjak egy csöppet! Nem, nem a külcsíny miatt! :) Való igaz, hogy a hardcover borító hölgye szimpatikusabb, illetve a paperback minimalista verziója áll az én ízlésemhez a legközelebb, de ezzel sincs semmi bajom. Szépen illik a többi mellé a polcra, a fekete-vörös feeling beszédes... csak azt nem értem teljesen, a hátlapon, a vonalkód mellett miért mindig az előző rész címlapja, és csak azé, szerepel. Igazán velős gondolatokat vagyok képes pazarolni teljesen jelentéktelen apróságokra... :S
Node, hol is tartottam? Ja igen, a lezárás miatti zsörtölődésbe fogtam éppen a mellékvágány előtt. Kérem szépen, a felhőtlen boldogsághoz csak nekem volt túl sok itt az elvarratlan szál, a levegőben hagyott momentum? Tudom, lesz még történet...
Amikor a hazai megjelenésre várva információt mazsolázgattam különböző blogokon vadászgatva, többször belefutottam abba a kritikai észrevételbe, hogy túl lassú és kiszámítható lett a történet. Előbbivel annyiban értek egyet, hogy mint utolsó darab, talán lehetett volna egyenletesebben pörgős, mert volt, hogy faltam a sorokat, de néhol nehézkesen fogytak a lapok. Ami az utóbbi megállapítást illeti, valószínű nekem nem olyan jó a logikám, vagy nem törtem eléggé a fejem - mentségemre szóljon, elmélet gyártás helyett inkább a történetre koncentráltam -, mert ha nem is 'úristen, lefordulok a székről' megdöbbenést, de jó kis meghökkenést hozott a gyilkos személye.
"– Ó, az én kislányom – mondta. – Alig tizennyolc, és már gyilkossággal vádolják, börtönszöktetést rendezett, és többet ölt, mint a legtöbb testőr valaha fog. – Elhallgatott. – Nem is lehetnék büszkébb rá."A stílus, a felépített világ most is élvezetes. Az itt-ott félmondatokban, hányaveti beszólásokban megcsillanó humor még mindig mosolyra fakaszt. De a szívem... na az összetört. Szegény Adrian! :( Tudom, híveinek ott a következő történet, de akkor is... rossz addig várni. Mert itt Dimitrij hódít nem vitás. Durcás hümmögés közepette meg kell állapítanom, rosszul tűröm a szerelmi háromszögeket, pláne ha nem a befutónak drukkolok. :/
S ha már a szereplőket említem, csatlakoznom kell többek véleményéhez; Lisa hercegnő kellemes meglepetést szerzett azzal, hogy végre megáll a saját lábán, nem szorul állandóan Rose tutujgatására. De összességében is elmondható, hogy az írónő mesterien ért a karakterábrázoláshoz. Szerettem látni, ahogyan kedvenceim kötetről kötetre haladva változnak, felnőnek.
Rajongóknak kötelező, aki pedig még nem ismerné Richelle Mead könyveit, melegen ajánlott.
2011/62.Paranormal/27.