Rejtő Jenő évad
Az ember gyanútlanul beregisztrál, aztán ott ragad dumcsizni, majd elkezdi rendszerezni az olvasott, óhajtott, kiszemelt, betervezett... s mindenféle könyveit csinos kis polcokra, aztán bejelölgeti a jó fej megismert molyocskákat, nem győzi követni a frisseket, végül elveszlik az ajánlott szuper könyvek rengetegében, s azon veszi észre magát, hogy az eddig sem szerény méretű olvasandó halom sokszorosára növekedett, végül ahogyan Nita olyan találóan megfogalmazta újabb betegség kaparintja meg a lelkünket, a kihívásfüggőség. immár plecsnivadászattal súlyosbodva. Ez utóbbi frányaságnak köszönhetem ezt a bejegyzést.
Történt ugyanis, hogy megakadt a szemem egy helyre kis tevécske cuki kitüntetési képén. Kíváncsi kattogás, majd jééé, Rejtő... ó, milyen régen is olvastam... hát így esett, hogy kézbe vettem Az elátkozott part és A három testőr történeteket. Lévén pedig, hogy sikerült szert tennem a Garisa H. Zsolt és Varga "Zerge" Zoltán által átdolgozott és kiszínezett Korcsmáros Pál rajzolta képregényekre, úgy döntöttem, enyhén szólva is lapokra szétolvasott Albatrosz sorozatos példányaimat hagyom pihenni a polcon.
„Az urak úgy összetartanak, mint a három testőr.” – jegyzi meg találóan a nagy Levin.Csülök gyanakszik, hogy ez valami sértés, és megtorlásra készül, de Senki Alfonz megnyugtatja…– Belevaló fickók voltak. Életük kockáztatásával elhozták a francia királyné nyakékét Buckingham hercegtől.– Nem hallottam erről a bűntényről. Úgy él az ember itt, az erődben, mint akit eltemettek. Se rádió, se újság."
Senki Alfonz, Tuskó Hopkins, Csülök és társaik most is, így is, kitűnő kikapcsolódást nyújtottak. A vagányul lendületes történetek csodásan élvezetes módon átszínezett, mégis régiesnek ható képeken keltek életre, és mulattattak minden lapon. Hihetetlen, hogy még így megkurtítva, a képregény műfaja közé szorítva is mennyire ütnek a beszólások, vagy épp a sóhajok közepette megfogalmazott életbölcsességek.
Azt hiszem, nálam Rejtő örök. Nem is értem, miért veszem ilyen ritkán elő...
2011/58-59.