Jeaniene Frost - One Grave at a Time

A Cat & Bones sorozatról

Tartalom: Cat Crawfield semmire sem vágyik jobban, mint egy kis gondtalan pihenésre férje oldalán. Szerencsétlenségére a vudu királynőtől kölcsönzött ereje egy segélykérő lelket hoz a küszöbük elé. A kikapcsolódásnak lőttek, helyette sosem látott csatát kénytelenek megvívni egy aljas szellemmel.
Heinrich Kramer évszázadokkal ezelőtt boszorkány vadász volt. Most, minden Mindszent éjjelén megtestesül, és fiatal nőket gyötör az őrületig, majd küldi őket mágjára.
Ám idén egy igencsak elszánt Cat & Bones duóval, no meg segítőikkel találja szemben magát, akik minden megtesznek, hogy visszaküldjék a sír túloldalára, ezúttal örökre. Node hogyan kell megölni valakit, aki már eleve halott?
A regény egy ötöde online elolvasható.

Tagadhatatlan, hogy nagy rajongója vagyok a Jeaniene Frost álmodta világnak, de be kell vallanom, mióta hőseink végérvényesen lehorgonyoztak egymás mellett, s ebbe a világ többi része beletörődött, kalandjaik bár kellemesek, nekem már nem hoznak olyan fergeteges élményt, mint a kezdeti kötetek.
Szórakoztatóak, de immár második alkalommal történt meg, hogy nem éreztem olthatatlan késztetést a sorozat azonnali újraolvasására. Persze, hogy a fantasztikus szintről a jóra csúszás mennyire nagy gond... mindenkinek magának kell eldöntenie. Számomra továbbra is biztos pont a sorozatok tengerén, és a folytatás garantált beszerzés lesz a következő éven.

“For the first time in years, our relationship is solid, no one’s actively trying to murder us, and our closest mates are happy. Blimey, Kitten, if I were any more relaxed, I’d need a smoke.”

Mi már meg sem lepődünk, hogy hőseinknek nem jut nyugalom, sőt, várjuk az akciót. A gonosz szellemmel való csatározás pedig tényleg izgalmasra sikerült, különösen tetszett a végén a fordulat. Krimikben tapasztalatlan agyamnak eszébe sem jutott gyanakodni.
Nagyszerű volt, hogy most nem Cat egykori csapata, hanem a vámpír részleg képviseltette magát markánsabban. Denise-en óriásira kerekedett a szemem; Spade igazi óvó szerelmes férj még mindig; Cat édesanyja nehezen rázódik bele a vámpírságba; Ian, nos hát Ian továbbra is nagy hóhányó, de tagadhatatlanul jó barát.

"Bones was already on his feet, Spade and Denise following suit, but Ian shot me a piqued look.
“You don’t mean all of us, do you? The movie’s not over.”
“You’ve seen this one before,” I replied in disbelief.
He shrugged. “Watching Snape make fun of Harry is my favorite part.”

Csak nekem jutott eszembe a Vámpírnaplók Damonjának Alkonyat olvasós pillanata? Kb azon vigyorogtam ilyen jót. Bár az is lehet, hogy a látszólagos rossz fiúk úgy általában felkeltik a kíváncsiságom, s csak az generálta az agyamban a párhuzamot.
Tyler, a kutyás, meleg médium pompáson kitalált és megírt szereplő lett! Ahogyan előbb Bonesra, majd Spadéra, végül Ian-re vet csábító pillantásokat... lehet azt kibírni mosoly nélkül? Utóbbi láttán így fejezte ki elismerését:

"I thought Bones looked like a little slice of heaven, but you're the whole cake, aren't you, sugar?"

Különösen tetszett, hogy a csapat próbált mindenre közösen megoldást találni. Hiába, rajongok a csapatmunkáért! Viszont a nagybácsit még mindig nem bírom. Annál inkább Fabiant! Olyan édes, hogy végre talál magának egy szellemhölgyet. :)
Sajnos Mencheres távol maradt. Hiányoltam csöppet, viszont akit borzalmasan vártam, sajna mindhiába, az Vlad. Egy szikra nem sok, annyit sem láthattam belőle, és ez fájt, no meg kissé mérgesített. Már alig várom, hogy nekikezdhessek az ő történetének!
Általában Frost az akciók mellett mindig szakít időt egy kis romantikára, plusz meglep minket egy-egy izzó jelenettel. Ebbe a könyvbe is került az utóbbiból... én viszont ezúttal ahelyett hogy izgatónak találtam volna, a számat húzgáltam. Talán túlságosan lepedőhöz ragadt vagyok, de a repülve, ruhában valahogy nálam már nem erotikus, csupán csak furcsa.
Viszont Bonest képtelen vagyok nem kedvelni. Übermacsó, vadító mestervámpír, aki mégis képes belátni, hogy vannak korlátai. Talán különös, de ebben a regényben pont az tetszett benne a legjobban, amikor bevallotta, el is bukhatnak.
Összességében habár nem a sorozat legjobb darabja, kár lett volna kihagyni.

2011/64.
Paranormal/28.