Meg Cabot - Overbite

A regény előzményéről, az 'Olthatatlan vágy'-ról

Fülszöveg: Meena Harper olyan különleges tehetség birtokosa, amit végre mások is értékelnek. A Palatine Gárda, a Vatikán titkos démonvadász egysége, alkalmazza alsó manhattani részlegéhez. Meena adottságával, miszerint képes megjósolni bárkinek, akivel találkozik, hogyan fog az illető elhalálozni, a Gárdának végre esélye nyílik felvenni a harcot az élőholtakkal.
Igaz, a hölgy egyik ex-barátja, Lucien Anton­escu, Drakula fia, a sötétség hercege. Bár kapcsolatuk a férfival együtt veszni látszott a lángok között, Meena azóta próbálja bizonygatni, hogy a vámpírok lehetnek jók... vagy legalább is attól, hogy a lelküket elvesztették, még képesek a szerelemre.
Tudja, hogy munkatársait - főként partnerét, Alaric Wulfot - nem lesz könnyű meggyőzni arról, hogy a vámpírok számára is létezik megváltás... különösen most, hogy újabb veszély fenyegeti nem csupán a Gárda sorait, de a Meenaához közel állók életét is.
A démonvadászok ezúttal nem csak Meenára számíthatnak. Henrique atya, más néven Padre Caliente, New York legfiatalabb, és legelbűvölőbb papja szintén beleveti magát az ügybe.
De miért nem bízik benne sem Meena, sem Alaric?
Miközben fény derül az igazságra, mind Meena hűsége, mind érzelmei komoly próbát kénytelenek kiállni... S talán ezúttal képtelen lesz megenni, amibe a fogát mélyesztette.

A regény honlapjáról az első 5 fejezet pdf formátumban letölthető.

Ahogy azt az előző kötet végén sejtettem, nem voltam képes kivárni az egyelőre még ki tudja mikorra várható magyar megjelenést, inkább begyűjtöttem angolul. :) Valami olyasmit vártam, mint az előzmény olvastakor. Kellemes kikapcsolódást, sok humoros párbeszédet, csöppet lökött mellékszereplőket, és egy kissé parodizált, de mégis aranyos szerelmi szálat.
Nos, kaptam is meg nem is. Jó volt, jó volt, de nem az izgatottan lapozok, jókat derülök, nem akarom, hogy vége legyen módon.
A főszereplők mintha kivetkőztek volna magukból. Lucien teljesen depis, sőt néhol rémisztő, Meena pedig gyakorta pityegő nebáncsvirág. Mi van itt, gondoltam magamban, miközben egyre gyakrabban merült fel bennem a kérdés, mikor jön a korábbi rész kellemes komédia feelingje.
Hál' Isten a mellékszereplők hozták a formájukat. Emil, Mary Lou és Jon voltak számomra azok, akiken tényleg tudtam mosolyogni. A kedvencem, amikor Jon épp próbálna udvarolni, miközben négy vendég belerondít a jelenetbe.

"Oh, sure, vampires bit you on the neck and sucked out your lifeblood. But at least they didn't completely humiliate you in front of the girl you loved. They just killed you."

És egyáltalán, ő és nagy találmánya, a hajszárítóra erősen emlékeztető kinézetű, halálos UV sugarakat lövöldöző SuperStaker voltak a legmulatságosabb elemei az egyébként paródiának indult sorozat ezen epizódjának.

"One small step for him, one giant step for vamp killers everywhere…"

Az előző kötet történései után alig fél évvel New Yorkra köszöntő új gonosz körüli hercehurca akár igazán jó is lehetne, ha nem kreál hozzá az írónő egy új vámpírfajt, mert ez inkább bosszantott. Húsevő szemfogasak? Inkább zombik, nem? Vagy csak én lennék ennyire szőrözős?
No és a romantika rész... A regény háromnegyedében éltem a gyanúperrel, hogy itt biz nagyon nem afelé haladunk, amerre én szerettem volna terelni a történet szálait, majd az utolsó negyedben hitetlenkedve meresztgettem a szemeimet, hogy apám, ez képes tényleg megtenni a szereplőkkel azt, ami csak mint sanda gondolat merült fel bennem a korábbi fejezetek alatt. S be kell vallanom ez a fordulat szinte negatív régiókba vetette vissza nálam a regényt. Mert ugye az ember lánya egy romantikusnál azért igen csak biztosra veheti ki az az x, aki y-al boldogan egymásra talál az utolsó oldalakon. Meg kellett állapítanom, Meg Cabot magasról tesz erre az egyszerű tényre, amit akár hajlandó is lennék megbocsátani neki, ha láttam volna a dolog igazi előkészítését. :(
Ennek ellenére azt kell mondanom, a 'választást' hozó jelenet igazán tetszett. Szinte meghatódtam. Majd az epilógus egy bizonyos mondatánál felcsillant bennem egy kedvemre való folytatás reménye... amit aztán gyorsan derékba is tört a szerző.
Amennyire tetszett az első, annyira kuszák most az érzéseim. De mivel igazi románc nélkül is valahogy elolvastatta magát, megérdemel egy közepest a kötet.

2011/46.
Ebook/14.

Paranormal/23.