2011. július 3., vasárnap

Julia Quinn - When He Was Wicked - Rossz kor





Fülszöveg:
Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Michael Stirling életében ez a pillanat akkor jött el, amikor megpillantotta Francesca Bridgertont.
Egész addigi életében nők után kajtatott vagy kajánul mosolyogva hagyta magát utolérni, ha a hölgyek üldözték, ölelte, csókolta őket, szeretkezett velük, de soha, egyetlenegyszer sem hagyta, hogy a szívét is dédelgessék. És ő, éppen, ő, egyetlen pillantást vetett Francesca Bridgertonra és egy szempillantás alatt szerelembe esett…
Michael szerencsétlenségére azonban Francesca vezetékneve ez után a pillanat után már nem sokáig maradt Bridgerton; sajnálatos módon azon okból találkoztak, hogy együtt vegyen részt egy vacsorán, melyet a hölgy és Michael unokaöccsének közelgő házasságát ünnepelték.
De ez akkor volt… Most Michael a gróf és Francesca szabad, de Michaelre még mindig csak bizalmas jó barátként gondol. Michael nem meri felfedni neki szerelmét… egészen egy veszélyes éjszakáig, amikor Francesca ártatlanul Michael ölelésébe lép, és a szenvedély a legtitkosabb titkoknál is nagyobb erőnek bizonyul.
Ez a könyv egyszerre hatott meg lelkem legmélyéig, csalt óriási mosolyokat az ajkamra, és töltötte fel romantikus reménységgel álmodozó szívemet. A Julia Quinntől megszokott nagyszerű stílusban megírt, az eddigi Bridgerton kötetektől meglepően eltérő történetvezetésű, ám csodálatoson gyengéd, ugyanakkor izzóan szenvedélyes utazás a második esélyek világába. A regény elején ugyan szoknom kellett, hogy a sorozat eddigi könnyedebb hangulata után ezúttal borongósabb húrokat penget a szerző. Mintha a játékosan évődő hangot valamiféle csendes szomorúság váltotta volna fel, amely mögül azért fel-felcsillant a korábbi humor is. Ám a könyv most is briliáns és szórakoztató.
Miközben nem győztem elég gyorsan lapozni, hogy lássam, főhőseink hogyan dolgoznak fel egy ekkora veszteséget, hogyan találnak vissza egymáshoz, hogyan vállnak ezúttal barátoknál is többé, végül hogyan s miként érkeznek a happy end boldog révébe, rácsodálkoztam milyen szép kerek egész is Michael és Francesca egymásra találása a kidolgozott érzelmi fejlődés mellé társított erős érzékiséggel.
Először olyan volt, mint egykori Jane Austen olvasmányaimban. Amikor attól is képes volt elakadni a lélegzetem, amikor először összenéztek ÚGY a szereplők. Megindító volt olvasni, Michael milyen kétségbeesetten próbálja elrejteni az érzéseit a nemtörődömség álarca alá. Elbűvölt, ahogyan Francesca apránként meglátja az egykori családi barátban a férfit, majd azt a bizonyos FÉRFIT csupa nagybetűvel. Képtelen vagyok visszaadni azt a lelkes drukkot, amit akkor éreztem, amikor először kerülnek olyan közel egymáshoz, hogy arcuk csöppnyi mozdításával akár csókba is fulladhatna a jelenet, ám mégsem. Hogy aztán a várakozásomat még bőven tovább csigázza az írónő, és garantálja, hogy még nekem, az olvasónak is pillangók rebegjenek a gyomromban, amikor végre megtörténik a dolog.

"Megcsókolta Francescát. Megcsókolta.
Nem a legjobb cselekvési mód egy férfinak, aki el akarja rejteni valódi érzéseit, gondolta keserűen.
Hat éve ismeri. Hat éve, és mindig mindent titkolt, semmit nem engedett a felszínre jutni, és tökéletesen játszotta a szerepét. Hat éve; és egy egyszerű csókkal mindent elrontott.
Illetve nem egyszerű csókkal. Semmi egyszerű nem volt benne.
Hogyan lehetséges, hogy egy csók minden képzeletét felülmúlja? És hat év alatt igazán finom csókokat képzelt.
De ez… ez több volt. Jobb volt. Ez… Ő…
Ő Francesca."
Aztán az lelki tépelődéseket elsöpörik a viharos szeretkezések, amelyek számomra mégis annyira passzolnak a korábbi csendes, lassan tapogatózó érzelmekhez. Teljes egészében elhiszem, hogy Michael, annyi év elfojtott sóvárgás után átadja magát tapasztalt kéjenc énjének, és Franciscát is magával ragadja a vágy. Ugyanakkor szerintem az izzó szenvedély mögött ott húzódik az a szívszorító kívánság, hogy örökre elűzzék John szellemét.
Az én szememben ez a könyv a tiszta romantika iskolapéldája. A szerelmesek egymásra találása maga annyira komplex, hogy nincs szükség semmi plusz misztikumra, legyőzendő gonoszra, így is lenyűgöző történetet mesél el.

A könyvért a GABO KIADÓnak tartozom köszönettel.


2011/41.
Historical/07.

4 megjegyzés:

  1. Hello!
    Az lenne a kérdésem hogy a A Bridgerton sorozat részei összefüggnek-e annyira hogy ha csak a Rossz kor-t szeretném elolvasni,a többinek is neki kellene-e üljek?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem teljes egészében élvezhető, érthető önállóan is a kötet.

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Már alig várom, hogy olvassam a könyvet. Egy részt azért, mert tegnap fejeztem be a Sir Philippnek...-t, másrészt pedig gyönyörű kommentárt írtál a könyvhöz. Remélem hamarosan a kezeimbe kerül a könyv.

    VálaszTörlés
  4. Sziaszok!

    Már rengeteg romantikus regényt elolvastam, a legtöbb tetszett, volt két kedvencem. Most már 3 van! Szerintem gyönyörű történetet mesél el. Véleményem szerint az a jó könyv, mikor a főhősökkel együtt érzem a fájdalmat, a szerelmet, a boldogságot... hát most éreztem. Jó hogy nem valami gonosz rokonról szólt aki pénzt szeretne aljas módon szerezni, hanem a lélekről. Imádtam!
    Egy örök romantikus :) -kagika-

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top