2011. július 17., vasárnap

Johanna Lindsey - No Choice But Seduction - Kalandos szerelem




Fülszöveg:
Katey Tyler egy unalmas connecticuti faluban nőtt fel. Apját fiatalon elvesztette, és anyja halála után úgy dönt, semmi sem köti már a szülőfalujához. Egy váratlan örökség lehetővé teszi, hogy megvalósítsa régi álmát, és világ körüli útra induljon. Először Angliába hajózik, hogy felkeresse az édesanyja rokonait, akikkel még soha nem találkozott.
Útban Anglia felé Katey megismerkedik a hajó tulajdonosával, a jóképű Boyd Andersonnal. A fiatalember éppen azt fontolgatja, hogy Londonban telepszik le.
Katey unalmas gyermekkora után élményekre és izgalmakra vágyik. Nem kell sokáig várnia a kalandokra, mert hamarosan belekeveredik egy gyermekrablásba, bűnözőnek nézik, letartóztatják, kalózok elől kell menekülnie, találkozik az anyja rokonaival és a Malory családdal. Megdöbbentő titkokat tud meg a származásáról, és megismeri a szerelem minden örömét és fájdalmát.
Erre a regényre nem ártana egy jelzés: "csak rajongóknak".
Mint buta méhet a művirággal, úgy engem is lépre lehet csalni azzal a két szóval, Malory család. Annak ellenére, hogy ott motoszkál az agyamban, Lindsey stílusa és történetvezetése olyan mint a hullámvasút, mégis minden egyes alkalommal kíváncsi vagyok, ezúttal kiket boronál össze vagy épp miféle epés szópárbajokat kerekít. Sajnos, ez a regény a lejtmenet egy újabb állomása.
Kezdjük ott, hogy a történet inkább kalandos - abból is a bugyutábbik féle, de csöppet sem szerelmes. A főszereplő pár jó ha a regény egy ötödében van együtt, s akkor is, érzelmekről nehezen beszélhetünk. Sokkalta inkább helytálló lenne azt mondani, a szemükkel megkívánták egymást, majd megragadtak a testi részleteknél, a megfoghatatlan lelkek összeolvadása még csak terítékre sem került. Tényleg meg nem tudnám mondani, hogy miért is, hogyan is lettek szerelmesek egymásba a főszereplők. Én csak azt láttam, hogy van egy folyton hazudozó, hebrencs fiatal leány, és egy nyámnyilává változott agglegény, akik között arról folyik a vita, mikor is tépjék le egymás ruháit.
Ha nem kapott volna akkora szerepet James és Anthony, teljes csalódással tettem volna félre a könyvet. Csupán nekik köszönhető, hogy a történet második felében elfelejtettem bosszankodni, és néhol mosolyra húzódott a szám, amikor ilyeneket olvashattam:

"– Olyan tapintatos voltál, mint egy hentesbárd."
vagy épp:

"– (…) De ígérd meg, hogy Boyd mellé állsz majd, amikor meg kell győzni az öcsédet! – kérlelte Georgina a férjét.
James szemöldöke a homloka közepéig szaladt.
– Annyi nem elég, hogy életben hagyom?"
De felmerül bennem a kérdés, meddig menthetik meg az egykor jól kitalált, gunyorosan szellemes karakterek a sorozat gyengécske darabjait. Jó lenne, ha visszatalálnánk az egykori élvezetes stílushoz, mert így kezdek kételkedni abban, érdemes-e hűnek lennem az írónőhöz.
Főként egy momentum miatt, s talán az összeszedetlen sztoriszál, a kidolgozatlan szereplők mellett apróságnak tűnhet, mégis nálam ez volt a regény mélypontja. Számomra valahogy mindig egyértelmű, hogy ha vita, veszekedés, megsértődés... bármi is van a szerelmesek között, soha nem lépnek át egy határt. A másik bizalmát sosem árulnák el meggondolatlanul és durván. Ám itt Katey megtette ezt, s ettől nálam az utált hősnők nem túl dicsőséges sorába került. A férfi legféltettebb, még családja előtt is rejtegetett titkát kikiabálni nem csak a barátok, de matrózok és szolgák előtt is? Felháborító!
Szumma szummarum: kedvelem a Malory családot, de ilyen csalódást keltő rész után csak félve merem majd kézbe venni a folytatást.


2011/45.
Historical/10.
Várólista/07.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top