2011. július 10., vasárnap

Amanda Quick - Burning Lamp - Az Égő Lámpa




Fülszöveg:
Adelaide Pyne semmilyen eszköztől nem riad vissza, ha bordélyházakban fogva tartott fiatal lányok megmentéséről van szó, ténykedésével azonban magára vonja a londoni alvilág haragját. Így aztán nem habozik szövetséget kötni Griffin Winterssel, aki ugyan nem makulátlan hírű úriember, de rendkívül hatékony segítőtárs, ráadásul ellenállhatatlanul vonzó férfi.
A hallucinációktól és rémálmoktól szenvedő Griffin Winters szentül meg van győződve róla, hogy hatalmába kerítette a Winters-átok. Tudja, hogy ha nem akar dühöngő őrültként, szörnyű kínok közepette meghalni, meg kell találnia az Égő Lámpát - és a nőt, aki képes arra, hogy a lámpa erejének segítségével visszafordítsa a folyamatot. Amikor találkozik a titokzatos Adelaide Pyne-nal, még nem sejti, milyen szoros kötelék fűzi össze kettőjük sorsát: az Égő Lámpa ugyanis Adelaide birtokában van.
Adelaide és Griffin működésbe hozzák a lámpába zárt viharos erejű energiákat, miközben a mindent elsöprő, izzó szenvedély ellenállhatatlanul sodorja őket egymás karjaiba...
Amanda Quick egyike a legrégebbi kedvenceimnek, friss regényei automatikusan a birtokolnom kell listámra kerülnek, még akkor is, ha az idő múltával úgy tűnt, az írónő hangja megváltozott, s a kezdeti incselkedő szópárbajokat háttérbe szorította a paranormális misztikum. Kicsit bukdácsoltam ebben az új világban, sokáig úgy éreztem, az energiaáramlások számomra túl megfoghatatlanok. Ám a legújabb kaland olvasta után örömmel jelentem, ezúttal semmi ilyenre nem panaszkodhatok. Talán mert már annyi mindent megtudtam a korábbi regényekből, hogy megszokhattam őket, vagy talán a szerző vett visszább a túl részletes leírásokból, nem is tudom. A lényeg, hogy míg a korábbi viktoriánus kori kiránduláskor (A tökéletes méreg) gyakorta hümmögtem, most hol azzal voltam elfoglalva, hogy jókat kuncogjak, hol a szájszélemet rágtam izgalmamban.

"– Úgy találom, hogy a leckéztetései nyugtalanítóan hatnak az érzelmeimre – mondta. (…) – Valahányszor mérsékletre int, vagy korhol, vagy utasítgat, ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy megcsókoljam, mert addig sem beszél.
– Közlöm önnel, hogy ennél felháborítóbb sértést még egyetlen férfi sem mondott nekem.
- Nyilván nem sok bűnözővel találkozott eddig. (…) – Mi nagyon felháborító társaság vagyunk."
Üdítőnek találtam, hogy a megszokott arisztokráciába tartozó pár helyett, ezúttal a munkás osztály két nem mindennapi tagjának élete fonódott össze. Griffin Winters az alvilág egyik hírhedt vezetője a családi átok által fenyegetve érzi józan eszét, így találkozót kér a megátalkodott társadalmi reformer hírnévre szert tett álomfény látó Adelaide Pyne-tól. A Konzorcium különös etikai kódexet követő rettegett igazgatója és a bordélyházak felszámolójaként elhíresült titokzatos Özvegy érdekes páros, látszólag teljesen más fából faragták őket, mégis nagyon jól összepasszolnak, kiegészítik egymást. Kezdettől megvan közöttük az a bizonyos szikra, amely hamarosan lángra is lobban miközben igyekeznek fényt deríteni a múlt és a jelen fenyegetéseire. Ám közben élvezetes szócsatákat vívnak, humoros szösszeneteket ismerhetünk meg Adelaide vadnyugati tartózkodásáról, s rácsodálkozhatunk, ugyan ki nem tartozik Griffinnek egy szívességgel.

"– Odaadná a lámpát, ha úgy gondolná, hogy az életem múlik rajta?
– Gondolkodás nélkül.
– Ó, Griffin, igazán meg vagyok hatva. Tudom, milyen fontos önnek a lámpa.
– És aztán elvágnám a csirkefogó torkát.
Adelaide felnyögött, és homlokát a térdére hajtotta.
– Két legyet egy lámpával. Ki meri azt állítani, hogy egy bűnöző nem lehet romantikus?"
Bár élveztem a szövevényes bűnügy nyomozását is, a regény erőssége számomra a két főszereplő karaktere. Csöppet sem könnyű múltjukból teremtették meg saját jelenlegi szerencséjüket, miközben másoknak is segítenek. Ráadásul mindketten különös tehetség birtokosai. Az árnyidézés például nagyon nagyon tetszik. Megkedveltem őket, és nem bánnám, ha velük is találkoznék még, csakúgy, mint itt Caleb Jones és Lucinda Bromley kettősével. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is képesek lennének furcsa helyzetekbe sodródni.
Egyetlen dolog akadt, amely nem nyerte el a tetszésemet, mégpedig a szerelem fizikai megnyilvánulása. Tudom, nem ez a regény legfontosabb vonatkozása, de számára csöppet belerondított a tökéletes élvezetbe. Ezek a szeretkezések hipp-hopp szinte a semmiből tűnnek fel, és puff már véget is érnek. Csak kapkodtam a fejem. Hová lett az egykori érzéki hintó béli jelenetek szenvedélye?
De ettől eltekintve meleg szívvel tudom ajánlani a kötetet azoknak is, akik nem mint a trilógia egy tagját olvasnák. A Tiéd vagyok - Rád vártam - Tökéletes méreg vonalon is érthető és élvezhető folytatás. Egy újabb misztikus történelmi utazás, amely bővelkedik meglepő csavarokban és visszahozza a régről megismert csipkelődő hangulatot. Élvezetes kikapcsolódás az első laptól az utolsóig.

A könyvért a MAECENAS KIADÓnak tartozom köszönettel

2011/43.
Historical/08.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top