2010. június 15., kedd

Kresley Cole - If You Deceive


Elérkeztem Kresley Cole nagyszerű, történelmi köntösbe bújtatott trilógiájának záró darabjához, Ethan-höz, a legidősebb fiúhoz, és mondhatni a legnehezebb esethez. Kicsit tamáskodva fogtam a könyvnek, mert ugyan nagyon érdekelt a történet, de annyi külföldi fórumon lehúzták, mondván ez a leggyengébb a három közül. Nos, lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de én messze nem találtam ezt a regényt rossznak. Más mint az előzőek, ez igaz.

Adva van az alaphelyzet, az 500 éve megjósolt átkos élet, de ezt a problémát hamar rövidre zárjuk azzal, hogy érthető módon a testvérek életében történt változást bátyjukkal is közlik. Ugyan a férfi kétkedik, agya mélyén ott van a mi van ha... de szerintem külön jó, hogy ezúttal nem ez az oka a szerelmesek egyesülésének elodázásának. Sokkal inkább Ethan arcán elcsúfító sebhelyének története, az a bizonyos sötét múlt, ami előrenyúl, és belekavar a jelenbe, az az oka annak, hogy nem a századik oldalon omlanak egymás ölébe a hőseink. Meglepő is lenne...
Már az előző kötetben megemlítésre került a mostani események két fontos pillanata. Az egyik az a kicsapongónak is mondható álarcos bál, ahol Hugh is újra viszontlátta Jane-t, s annak társaságában lévé szőke Maddy felkeltette a dominó álarc mögött rejtőző Ethan figyelmét. Akkor nem ismertük meg az ő estéjük folytatását. Most viszont igen alaposan. Van szócsata, majd győzelmes csata a makacskodva nyíló ruhákkal, majd elvesztett csata a szüzesség megőrzésért. Igen, Cole nem egy pironkodós író, így nála egy hintóban nem csak utazni lehet. A másik olyan esemény, amelyet csak megpendített a szerző, Ethan és a félőrült, bosszúért lihegő Grey találkozása, amely előbbit egy súlyos mellkas sebbel fekve hagyta egy taverna előtti kövezeten. Hál' isten hamar jött a segítség. S a türelmet próbára tevően hosszadalmas lábadozás után Ethan indulhatott a múltkori, nem túl fényesen zárult találkozásukat követően hazautazó Madeleine után. Hiszen, ahogy Hugh is rákérdezett, "mi van, ha ő az a bizonyos?" már csak abból is kiindulva, hogy bő három év után ő az első nő, aki egyáltalán megmozdított Ethan-ben valamit.
Habár ekkora már világos a férfinak, hogy nem más volt alkalmi partnere, mint az általa oly nagyon gyűlölt, egykor őt férje és szolgái kezére játszó hűtlen asszony leánya, mégsem képes távol maradni. Először talán a még mindig benne lángoló bosszúszomj hajtotta, de a történet előre haladtával ez mind inkább elhalványodik.
Kiderül, hogy az elbizakodott gazdag libácskának hitt lány voltaképp a nyomortelep Hamupipőkéje, akit egyszerűen oltalmazni kell. Oké, ez valóban kicsit túl szirupos, de emelkedjünk felül azon, hogy ott, ahol mindenki lop, Maddie ezt elbűvölően teszi, ott ahol sokan prostitúcióra kényszerülnek, hősnőnk bájos mosollyal lebeszél mindenkit arról, hogy a szoknyája alá akarjanak nyúlni. A lényeg a lényegben, hogy tizennégy éves kora óta önmagára visel gondot, és csak most, a férjfogó londoni út kiadásai miatt került a hitelezők markába. De Ethan érkezik, mint Richard Gere a Micsoda nő végén, és elrabolja egy szebb jövő felé.
Voltaképpen ekkor még nem annyira az őszinte szerelem motiválja. Sőt, később is igen morcos fejtörések árán hajlandó csak bevallani magának, hogy nem csak testileg vonzódik a nőhöz. Rendben, egész biztos minden házasodni nem akaró férfi fejét megzavarná, hogy azt a bizonyos hálószobai játékot csak ízelítőben kaphatja. Mondjuk úgy, eljutnak mindenféle szintre, csak épp a célszalagot nem szakítják együtt át. Viszont olyan pettingelést vágnak le éjszakánként, hogy az ember lánya körbesandít a buszon, hogy ugye senki nem olvassa a válla felett, s pláne nem értik az angolt.
Telik az idő, igen szokatlan körülmények között végre elérünk az esküvőig, sőt a nász teljes elhálásáig, lebegnek hőseink a rózsaszín nászutas felhőcskén, ám a fránya múlt a legrosszabbkor tolakodik elő. Ethan két hónap óta első távollétekor érkezik az a levél, amely ráébreszti a nőt arra, hogy minden bizonnyal férje állhatott anno az apja halálát, földönfutóvá válásukat okozó hitelezők mögött. Kétségbeesésében hová menekülhetne, mint nem vissza egykori barátnőihez, vissza Párizs nyomornegyedébe.
A hazaérkező - immár nagybácsi, lévén Courték babája megszületett :) - Ethan félőrülten próbálja megtalálni a feleségét. Még az sem tartja vissza, hogy a fejét ismét felütő kolera miatt zárlatot rendeltek el a franciák. Mikor jönne jobban, hogy a korona kéme, persze a megfelelő összeköttetésekkel. Végül sikerül is hazatérnie a nagybeteg Madeleine-nal. S ahogyan az elvárható, felépülése után a fülig szerelmes asszony megbocsát a teljesen összetört férjének.
Én szerettem ezt a történetet is. Jó, meseszerű, de nem minden romantikus regény az???

Érdekes lehet: A koleráról a Wikipédián


2010/59.

3 megjegyzés:

  1. nagyon kíváncsi vagyok már rá... elejétől kezdve Ethan könyvét vártam a legjobban :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Lehet tudni mikor jön ki magyarul?

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top