2010. június 6., vasárnap

Könyvhét a csajokkal, két napba sűrítve

Ki tagadná, hogy a pénzköltés élvezetes, még ha a pénztárcánknak halálos veszedelem is? Egy cipőmániás a mennyekben érzi magát egy cipő kiárusításon, egy könyvholista - mint jómagam - pedig a könyves fesztiválokon. S mivel olyan nagyszerűen éreztem magam április végén a Millenáris parkban, nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy a Könyvhét rendezvényén is szétnézzek. Pláne, hogy barátokkal tölthettem az időt.
Kval
kedves, csodálatos vendéglátó vagy, még akkor is, ha olyan szédületes a lendületed, amivel néha képtelenség lépést tartani, de legalább sodorsz minket is magaddal. =) Medina édes, az oldalam még mindig fáj a sok nevetéstől. A tiéd hogy érzi magát? És tigi! Minden egyes alkalommal imádok minden percet, amit együtt töltünk. Mindhárom csajnak hatalmas
és köszönet, hogy ilyen csodálatos volt az a két nap, amelyet ezúttal Budapesten tölthettem.


A pénteki felutazás már kalandosan indult. Előző napon, a jegyátvételkor figyelmeztetett a hölgy a MÁV pénztárnál, hogy minden bizonnyal számolnom kell majd fél óra, negyven perc késéssel az egész országot sújtó árvízhelyzet miatt. Mi ebben az új? Én máskor is így hatok a szerelvényekre... Nos, addig sikerült elmélkedni a különböző járatok menetidején és várható késedelmén, hogy a tervezettől eggyel előbbi vonatra vásároltam helyjegyet... nem igazán szándékosan. A reggeli pakolászáskor erőteljesen meglepődtem, amikor felfedeztem ezt a tényt, de nem igazán volt idő sopánkodni. Mint utólag kiderült, tudat alatt jól döntöttem, hiszen így ahelyett, hogy egy órát rám várt volna Vali, én csak néhány percet bámultam a tömeget a Keleti pályaudvaron.
Otthoni lepakolás, némi élelmiszer beszerzés, a munkaidő leteltével keményen dolgozó Medinánk begyűjtése, pár rövidke kör a Vörösmarty téren... és már esteledett. Komolyan kezdek gyanakodni, hogy a főváros valami másik zónában van, mert a délután valami hihetetlen sebességgel elszaladt. Gyanúúúúúús!

Rengeteg pavilon, eszméletlenül sok könyv, minden felé dedikálásokhoz felállított asztalok, de sajnos a legtöbb helyen szűkösen mért kedvezmények várták a kilátogatókat.
Kellemes volt az idő, végre nem esett, s a nap sem tűzte ki célul, hogy ropogós sült
et csináljon minden bámészkodóból. Ami külön nagyszerű volt, hogy péntek lévén még a kilátogatók száma is csak alulról súrolta a tömeg fogalmát. Miután körbejárunk, három kiadó bódéjánál időztünk hosszabban.
Az Ulpius Háznál Vass Virág fogadta szeretettel az aláírásért sorakozókat. Ki tudja miért, nekem legyen bármily kedves, még mosolyogtában is szomorkásnak tűnt az írónő.

Aztán a Könyvmolyképző Kiadónál Bos
nyák Viktória esett áldozatul autogram vadász kedvünknek. A frissen megjelent Twilight Saga zá
ró kötetének fordítója most is kicsattanóan vidám és szívélyes volt. Miközben járt a tolla, mindenkivel csevegett is pindurkát. Így tudhattuk meg például, hogy a regény címe akár Pirkadat is lehetett volna Hajnalhasadás helyett. És az is bizonyságot nyert, hogy Katona Ildikó az életben pont olyan jó fej, mint a blogján vagy éppen az e-mailjeiben.
A Victória standjánál összefutottunk egy új magyar szerzővel, Angeli Marinával és a kiadó vezetőjével is. Mindkét hölgy közvetlen és nyitott volt, és meglepetésünkre hallottak már a RIT olykor kritiku
s fórumlakóiról. Nem csak az új megjelenésekről, de az olvasók által nehezményezett, vagy éppen elvárt dolgokról is szó esett. Mit ne mondjak, az odahívott férfi munkatárs szemében már nem tükröződött akkora lelkesedés, mint a miénkben, sokkal inkább a 'Mit vétettem istenem, hogy ilyen őrült nőknek vagyok kitéve?' pillantása volt. :D

Akit érdekel egy történelmi környezetbe oltott magyar vámpírregény, az keresse a hamarosan elinduló www.amarina.hu honlapot vagy az
írónő Facebookját.


Jó pár új szerzeménnyel felpakolva tértünk vissza a főhadiszállásra, hogy a közös pizzázás utánra tervezett mozizás helyett hajnalig tartó dumapartiba merüljünk. Mit ne mondjak, három óra alvás valahogy nem igazán frissítő. Ezt talán Medina érezte a legjobban, akinek sajnos újabb dolgos munkanap kezdődött.
Mi bezzeg tigivel kiegészülve nyugodtan sétafikálhattunk... volna, ha a szombat nem hozott volna akkora ember áradatot, amit én például már nehezen bírok. Ugyan vásároltunk még néhány újabb könyvet, de a dedikáláshoz sorokozáshoz már nem éreztünk elég erőt magunkban. Helyette voltunk póló beszerzésen, könyvesbolt felfedezőben - mert nem volt elég kipakolva :P - fincsi kínai ebéden... és mire észre vettük már közeledett a hat óra, és a haza vonatozás ideje.
Mi sem természetesebb, ezúttal is 'sikerült' egy jó óra késéssel befutnom Miskolcra, ahol a villamospálya felújítás újabb akadályt gördített az ágyikóm mihamarabbi elérése elé. Még jó, hogy van egy kedves húgom , aki amellett, hogy segített az új szerzeményeket elcipelni a lakásunkig, ébren is tartott, miközben hallgatta a lelkes élménybeszámolómat.

Hasznos link:
A 81. Könyvhét hivatalos honlapja
itt található.

2 megjegyzés:

  1. Nem, nem fájt a karom, amikor hazahoztam a cumód (na jó egy kicsikét), de mindenért kárpótolt a 'Mindenkinek szüksége van egy Edward-ra' feliratú póló, és a kíváncsiság, hogy mi lesz az új Twillight Saga részben, meg a tündéres könyvsorozatban, amit persze majd pofátlan módon kölcsönkérek! És tűkön ülve várjuk Bosnyák Viki szerzeményét is, az én érdeklődésemet felkeltette!

    VálaszTörlés
  2. Nos megjegyezném, hogy én is cipeltem azt a cumót!
    És nekem is van olyan pólóm! ;-) Magamat pedig leginkább a Túl a sövényen mókusához hasonlítanám, aki amikor megissza a hőn állított energia italt, akkor felfedezi, hogy a föld lassabban forog, mint ahogy ő létezik, ezért a koffein hatása alatt tök sok mindent elvégez. Nekem sokszor még a koffein sem kell...
    Victória kiadó férfi munkatársát pedig vasárnap meghallgatva megtudtam mi volt a probléma. Nem a Pick Pack pont. Annak utána néz. És meglátja gazdaságilag kivitelezhető-e?!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top